A válogatott Eb-teljesítményéről és Dzsudzsák mostani hírnevéről is elmondta a véleményét.
Puskás Martin tiniként a PSV Eindhovenben futballozott, ám felfelé ívelő karrierjét a folyamatos sérülések derékba törték. A testvéreit alacsonyabb szinten edzette, tavaly pedig gondolt egyet, és kapcsolatba lépett a korábbi holland klubjával, ahol emlékeztek rá, és láss csodát, főállású edzői szerződést kapott. Mindössze 25 évesen.
A Transfermarkt szerint az előző idényben még játszottál 14 meccset a belga negyedosztályú RFC Mandel Unitedben. Mikor dőlt el, hogy nem folytatod?
A sok sérülés miatt úgy döntöttem, már nem bírom a profi, félprofi szintet. Még lehetséges, hogy futballozok valahol a következő egy évben, de már tényleg csak hobbiszinten, vasárnapi meccseken. Már csak azért sem leszek profi labdarúgó, mert minden erőmmel csak az eindhoveni, edzői munkámra fogok koncentrálni.
Korábban azt mondtad, életed álma, hogy a ManUnitedben futballozz, fanyar humorral mondhatnám, utolsó klubodat, a Mandel Unitedet is rövidíthetnénk hasonlóan. Hogy élted meg, hogy a gyerekkori vágyaid nem teljesültek?
Nagy stadionokban játszani, nagy közönség előtt gólt lőni, példaképpé válni – valóban ez volt az álmom, mint nagyon sok gyereknek.
De ezáltal, hogy most a PSV-hez kerültem, nem érzem azt, hogy meghiúsult volna az álmom. Hiszen itt, Eindhovenben is elérhetem a céljaimat, csak nem a pályán, hanem a pálya szélén.
Mennyi előnye lehet ennek, hogy ilyen korán, ilyen magas szinten elkezdheted az edzősködést?
Én nagyon optimista vagyok, hiszen a PSV-nél általában jó, sőt, világklasszis edzőket tudnak kinevelni. Ezáltal most nekem is megadatik a lehetőség, hogy minél jobban fejleszthessem magam, minél több információt tudjak felvenni fiatal korban. Profi játékosként már tudtam tapasztalatot szerezni, most pedig a következő években minél több tudással szeretném magam felvértezni, hogy felkészüljek a közeledő kihívásokra.
Ha elkerülnek a sérülések, futballistaként, optimális esetben hol tartanál most?
Belga, holland másodosztályban legalább, de ha a keresztszalagom nem szakad el, akkor szerintem odaértem volna az első ligába. A Manchester United nem hiszem, hogy összejött volna, de úton voltam az első osztály felé, odáig eljutottam volna szerintem az említett országokban. Remélem, egyszer edzőként még lehetek olyan körülmények között, hogy valóra vált álomról beszélhessek.
Hogy lettél a PSV edzője?
Sok embert ismerek a csapatból, hiszen fiatalon ott futballoztam. Tavaly augusztusban megkerestem a PSV vezető játékosmegfigyelőjét, Rini de Grootot azért, hogy egy napot az Eindhovennél tölthessek, és megnézzem, hogyan dolgoznak, bepillantást nyerhessek a munkájukba az UEFA edzői licences feladatok keretében. A volt edzőm, Edwin de Wijs is segített, ő jelenleg az U13-U17-es csapatok koordinátoraként dolgozik a PSV-nél.
Mondtam nekik, hogy egyszer szívesen visszatérnék, de én sem gondoltam, hogy erre ilyen hamar lehetőségem adódhat, hiszen ekkor még nem terveztem abbahagyni a labdarúgást. Kérték, decemberben érdeklődjek újra, amire azt a választ kaptam, hogy akár már 2024 nyarától lenne hely a számomra.
Én még fociztam, nem is voltam rossz állapotban, de azért elmentem egy napra az U17-esekhez egy edzést tartani egy napra. Idén februárban aztán kijött a szeméremcsont-gyulladásom a medencémnél, ekkor gondoltam arra, hogy ha főállásba hívnak edzőnek, akkor menni fogok. Az utánpótlás-szakágak – most július 1-jén távozó – vezetőjével, Ernest Faberrel tárgyaltam, aki összeállított számomra egy eindhoveni karriertervet. Ebben az szerepelt, hogy várhatóan melyik évben melyik korosztálynál dolgozhatok majd a következő években. Az első kihívás az U15-ös csapat, amelynél másodedzőként számítanak rám.
Május 3-án vett fel a PSV főállásba, gondolom, ez a nap mostantól piros betűs ünnep az életedben.
Elég különleges pillanat. Voltam már vezetőedző, de nem főállásban, ezért boldog voltam, hogy mostantól csak ezzel kell foglalkoznom. Az edzősködés elkezdése egy álom. Ha valaki négy éve azt mondja nekem, hogy a PSV-nél leszek edző, kinevettem volna. Május 3-ától már nem futballistának, hanem profi edzőnek mondhatom magam.
A testvéreidnek hol voltál az edzője?
2020-ban egy falusi klub U15-ös csapatában szerepeltek, ahol éppen nem volt edző. Én épp a keresztszalagszakadásomból épültem fel, itt pedig felkértek főedzőnek, átvettem a csapatot, abban az évben bajnokok is lettünk. Ekkor ütött be ez az érzés, hogy nekem nagyon bejön az edzősködés. Szerintem értek is hozzá, van hozzá érzékem, a gyerekekkel jól tudok foglalkozni, ekkor döntöttem el, hogy elkezdem az UEFA-diplomáim megszerzését. Aztán meglátjuk, meddig megyek el – gondoltam. Terveztem, hogy elitszinten is utánpótlásedző legyek, de amíg fociztam és heti négy edzésem volt, addig nehezen tudtam kombinálni a kettőt az időpont-ütközések miatt.
Mi a legfontosabb cél egy PSV-szintű klub U15-ös csapatánál?
Ez egy átmeneti év, amikor az utánpótláskorú játékosok lassan készen állnak arra, hogy profi szerződést kapjanak. Nekünk, edzőknek az a legfontosabb, hogy a gyerekek képesek legyenek majd profiként viselkedni. Ha Peter Bosz felhívna minket a nagycsapatból, mondván, szüksége lenne egy játékosunkra, akkor ő képes legyen felmenni a felnőttek közé. És ne csak a pályán, hanem a pályán kívül is profi módon tudjon viselkedni. Fontos, hogy a játékosaink legyenek annyira érettek, hogy a médiával tudjanak beszélni, a pénzzel tudjanak rendesen bánni, az életstílusukkal profi szinten, önállóan tudjanak foglalkozni. Az U15 az utánpótlás vége, amikor még új szisztémákat tanulnak, de már a profi szerződés kapujában vannak a játékosok.
Ezek közül az edzői munkán kívül melyik a te feladatod?
Az edzők prioritása a sportrészleg, de ha kupameccsekre, tornákra utazunk messzebb, és hotelben szállunk meg előző éjszaka, akkor a mi edzői párosunk odafigyel arra is, hogy vannak a játékosaink mentálisan. Nemrég még játszottam, ezért a vezetők is tudják, hogy közelebb vagyok a futballistákhoz, kisebb a korkülönbség. Nekem az is nagyon fontos, hogy a játékosokkal külön-külön foglalkozzak. Amikor egy játékosunk például profi szerződés kapott, elbeszélgettem vele, hogyan éli meg a dolgokat, jól érzi-e magát, mire gondol, hogy látja a jövőjét, mik a tervei. Az első évem főképp erről fog szólni.
Mit szóltál a Het Nieuwsblad nevű holland lap rólad írt cikkében ahhoz, hogy „nem lehet megállítani a Puskásban rejlő futballállatot?”
Furcsa kifejezés, a football beast nagyjából azt jelenti, hogy mániákus, aki nagyon sokat foglalkozik egy adott dologgal, az esetemben a labdarúgással. De ez így is van. Amikor elkezdtem edzősködni, azt vettem észre, hogy hétfőtől vasárnapig minden nap van valami tennivaló. Sokan meg is kérdezték, hogy mikor van szabadidőm? Nem sok – válaszoltam, de úgy vagyok vele, ha élvezem, ez a szenvedélyem, akkor nem feltétlenül rossz dolog, hogy sokat foglalkozom a futballal. Nem munkaként tekintek rá, szeretem és akarom is csinálni.
Jót nevettem a kifejezésen, de igaz, hiszen éjjel-nappal a labdarúgással foglalkozom. A barátnőm lassan már szabályokat hoz arra, hogy mikor nem lehet a játékoscsoportokat böngésznem a WhatsUppomon, de nem csodálom, mert ha elmegyünk étterembe vagy nyaralni, akkor is a meccsanalíziseket nézem. Ez belém van ivódva.
A Puskás családneved mennyi beszélgetést indított el külföldön?
Sokat. Mindenki azt kérdezi, családtagja vagyok-e Öcsinek. A válasz mindig az, hogy sajnos nem. A név mindenhol legendás, a kérdés pedig mindig ugyanaz. A futballszerető emberek ezt a ziccert nem hagyják ki.
Eindhovenben játszott Dzsudzsák Balázs is, emlegetik még ma is?
Dzsudzsákot imádták, imádják. Ha egy PSV-szurkolóval beszélgetek, nagyon sokszor felhozzák a nevét, egy ikon volt abban az időben, amikor itt futballozott. Nagyon sok címet nyert akkor az Eindhoven, ő pedig egy nagyon dinamikus, szép focival járult ehhez hozzá. A mai napig, ha felhozzák a nevét, mindenki pozitívan beszél róla. Elég nehéz név, mégis, mindenki ki tudja mondani. Ez pedig azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinált Hollandiában.
Hogy látod kívülről a magyar focit, az NB I-et, a válogatottat?
Kiskoromban eljöttem Magyarországról, és NB-s szinten nem igazán követem. De most, hogy elkezdem a profi edzői szakot, szeretném megnézni, milyen a szintje a játéknak Magyarországon, azért mégiscsak a szülőhazámról van szó. Tervezem, hogy megnézzek pár bajnoki és felnőtt válogatott mérkőzést egyaránt, illetve érdekelnek természetesen az utánpótlás-válogatottak meccsei is. A válogatott bebizonyította, hogy a magyar futball szintje azért mégiscsak egyre jobb. Képes a csapat a szép játékra, képes nyerni, képes fiatalokkal is játszani, azaz jó úton jár a válogatott. De nincsen teljes rálátásom a magyar labdarúgásra, mert nem vagyok otthon.
„Most is beütöm mankóval” – Kiprich elképesztő rotterdami kalandjai
Mit gondolsz a magyar válogatott Eb-teljesítményéről?
Nehézkes volt az első meccs, és igazából én sem értettem, mi az oka, hogy a briliáns 14 meccses veretlen sorozat után mi történt. Túlizgulták? Nagy a stressz, a tét? Emiatt kevésbé ért össze talán a csapat, vagy elfáradtak mentálisan, fizikálisan.
Nem tudom, miért, de nagyon örültem, hogy az utolsó meccset sikerült Csoboth Kevin góljával megnyerni.
Tíz év múlva hol látnád magad szívesen?
Mennyi leszek? Harmincöt éves. Ha tíz éve megkérdezed ugyanezt, azt mondom, ilyenkor majd világklasszis klubban futballozok. De tíz év annyira messze van, hogy nem tudom megjósolni, és ezt igazolják az utóbbi éveim történései. Egy-három évnél tovább nem szoktam tervezni. Mi lehetne a terv? A PSV első csapatában asszisztensedzőnek lenni vagy a második csapat vezetőedzőjeként dolgozni? Nincs értelme jósolnom, mert ha nem jön össze, biztosan nem úgy érezném magam, mintha összejönne. Az élet azt tanította nekem, hogy legyen egy rövid- és egy középtávú tervem. Hosszú távra nincs értelme tervezni, bárhol lehetek majd akkor. De ha most megkérdeznéd, hogy mi lesz három év múlva, arra se tudnám a választ. Én próbálok a jelenben élni, hiszen, ha kitűznék egy célt, akkor a jelenlegi időszakot nem tudnám annyira élvezni.
