Eligazolt az NB I-ből, rögtön bombaformába került

Bíróverés, mentális hullámvasút, győztes gól a bűnrossz pályán - interjú a gyönyörű török városban újjászülető Mocsi Attilával.

Mocsi Attila tavaly augusztusban úgy érezte, mentálisan nincs a topon, ezért a pályán sem ment neki a játék igazán. De amint Zalaegerszegről Törökországba, a hegyoldal és a tengerpart közé szorított Rize városába igazolt, rögtön gólt lőtt, és kirobbanthatatlan lett az európai kupaindulásért küzdő klubcsapatában. Mi történt a Marco Rossi Eb-keretébe igyekvő vágyó magyar hátvéddel?

Amikor tavaly augusztus 24-én interjúztunk, készültél az Újpest és a Fradi elleni meccsekre, majd egy-két nappal később olvastuk, hogy Mocsi Attila Törökországba igazolt. Nekünk váratlan volt, mi történt pontosan?
Amikor beszéltünk, nekem akkor már nem volt váratlan, viszont gyorsan történt minden, az tény és való. Egy itteni menedzser keresett meg minket, és pikk-pakk, egy hét alatt rendezte az egész átigazolást.

Kiderült, hogy hol és hogyan figyelt fel rád?
Nem, de az én fantáziámat is izgatja. Napi kapcsolatban vagyok vele, úgyhogy hamarosan kiderítem.

Akkor azt mondtad, nem vagy igazán elégedett magaddal, a Rizesporban aztán az egyik török élcsapat, a Trabzonspor ellen 20 perc után, rögtön gólt szereztél, és kirobbanthatatlan lettél az új klubodban. Ennyire jól sült el a váltás?
Úgy éreztem, kicsit mentális szempontból visszaestem, és ennek tudható be, hogy kissé talán gyengébb teljesítményt nyújtottam a Zeténél az utolsó pár hónapban.

Fejben kellett változtatnom, mert az edzéseken jól ment a játék, az Eszék ellen, a Union Berlin ellen is. Az NB I-ben mégsem. Nagyon jókor jött a váltás, és szerencsére remek formában tudtam játszani az elmúlt három-négy hónapban.

Kelet-Törökországba igazoltál a Fekete-tenger partjára, szép hegyekkel körülvett városba. Ez is számított?
Szép a táj, a hegyoldal és a tenger közé van beszorítva ez a város. Nem nagy hely Rize városa, körülbelül akkora, mint Zalaegerszeg. Feldobott a hely szépsége, de az még inkább, hogy régóta ki szerettem volna magam próbálni külföldön.

Milyenek az emberek, hogy állnak a focihoz?
Nagyon-nagyon szeretik a focit és a focistákat is. Azt nem mondom, hogy mindenhol megismernek, de azt mindenhol látják, hogy külföldi vagyok, emiatt eleve máshogy állnak hozzám. De még inkább másképp kezelnek, amikor megtudják, hogy a Rizesporban futballozom. Nagyon pozitív, ahogyan a bolti eladó vagy a plázában mennyire segítőkészek.

A nyitányon szerzett góloddal rögtön beloptad magad a futballszurkolók szívébe is?
Mindenképpen, hiszen a Trabzonspor az egyik közeli riválisunk, az egyetlen közeli csapat, amely busszal egy óra alatt megközelíthető. Sokat segített a jó bemutatkozásom, hiszen mégiscsak egy helyi, győztes rangadón sikerült gólt szereznem.

A családodat és a barátaidat is vendégül láttad Rizében, nekik hogy tetszett a vidék?
Nagyon örültem az érkezésüknek, mert itt a barátnőmmel ketten élünk, kiegészülve a kiskutyámmal. Ezért jólesett, hogy eljöttek hozzánk. A szüleim karácsonykor itt töltöttek egy hetet, míg a barátaim újévkor jártak nálam, úgyhogy gyorsan elrepült ez az időszak.

Van, ami hiányzik Magyarországról?
A magyar ételek. Néha van egy kis honvágyam, de nagyon jól érzem magam. Az itteni török menü is nagyon finom, a legjobb itt is a kebab, és amikor belefér egy kis desszert, az tényleg ellenállhatatlan.

Baklavából Ankarában ettem egy fantasztikusat, míg Rizében a tejberizs az, amire nehéz nemet mondani. Az edzőközpontban naponta háromszor ehetünk, és ha nincs is edzés, akkor is bemehetünk, mert szívesen várnak minket.

2024-ben kétszer kispados voltál, feltételezem, a korábbi bokasérülésed miatt. Ez már a múlté?
Még nem mondanám százszázalékosnak a lában, még járok kezelésre, de két meccsen már bevetettek, előtte vésztartalék voltam a cserepadon – egy fél edzéssel a hátam mögött. Az egyik védőnk az Afrika-kupán érdekelt, egy másik sérült, így fogytán voltak a hátvédeink, ezért is kellett leülnöm a kispadra. Szerencsére a srácok a Hatayspor elleni meccset megoldották, és megnyerték. Utána a Besiktastól kikaptunk, de én nagyon örültem annak, hogy ekkor már kétszer is végig a csapattal tudtam edzeni, és vissza is kerültem a kezdőbe.

A visszatérés nem is akárhogyan sikerült, hiszen az Adana Demirspor ellen te szerezted a meccs egyetlen gólját. Máshogy reagáltak a szurkolók az első után erre a győztes gólodra?
Nem rúgok olyan sok gólt, így számomra mindegyik különleges. Nagyon jól jött ki, hogy pont a visszatérésemen egyből győztes gólt tudtam rúgni. Ez új löketet ad, és bízom benne, hogy idén még egyszer-kétszer be tudok találni.

Kéri az edző is, hogy néha lopakodj előre?
Mindkét gólom pontrúgás után, egy oldalra kikeveredett támadás végén esett. A Trabzon ellen fejeltem, az Adana ellen a kapusról kipattanóra érkeztem jól. A csapat számára is fontos, hogy néha a védők is betaláljanak egy-egy ilyen pontrúgás után. Örülök, és az edző is elégedett volt, hogy eredményes tudtam lenni.

A legutóbbi gólodnál a pálya talaja nem volt túl jó, de ezek szerint neked kedvezett.
Nem mondanám, hogy kedvezett, főleg a bokámnak nem.

Ilyen rossz pályán még sohasem játszottam. Sajnos öt-hat napig esett az eső, a Besiktas elleni meccs második félidejében már eléggé rossz állapotú volt a talaj. Utána két napig még szakadt, majd meccsnapon megérkezett a hó is.

Ezt nem bírta el a pálya, így amolyan vízilabdaszerű meccs volt, sok értékelhetőt nem tudok mondani a meccsen látott fociról. Utána Ankarában játszottunk, azóta nem láttam a stadiont, de az edzőpályáink tökéletesek, úgyhogy szerintem nincs már a centerpályával sem gond.

Három pontra vagytok a Besiktastól, de 4-0-ra kikaptatok tőle, és korábban a Fenerbahcétól is 5-0-ra. Ezek alapján lehet esélyetek az európai kupaindulásra, vagy túl nagy a különbség még köztetek és a sztárcsapatok között?
A Fenerrel egyetértek, ott tényleg minőségi különbség volt a két csapat között, főleg az idegenbeli mérkőzésen. A Besiktas ellen nem volt olyan nagy a különbség, 1-0-nál elvettek tőlünk egy olyan gólt, amelynél valaki lesen volt, aki nem is ért a labdához. Átvettük a kezdeményezést, és jól játszottunk az első félidőben. A 47. percben kaptunk még egy gólt, onnantól már vége lett, eldőlt a mérkőzés. De aki az első félidőt megnézné, és nem tudja a végeredményt, nem mondaná azt, hogy nagy különbség van a két csapat között. Csak a kontrákra rendezkedett be az ellenfél. De főleg hazai pályán vagyunk jók, a sztárokkal teletűzdelt Galatasaray ellen jobban játszottunk, csakhogy kaptunk egy elég érdekes gólt. Összességében otthon rendre el tudjuk tüntetni a különbséget, ha erősebb ellenfél érkezik hozzánk.

Lesz még meccsetek a harmadik Trabzonsporral otthon és a negyedik Besiktassal idegenben, számolgattok?
Erről még korai beszélni, hiszen még 16 forduló hátravan, de valóban erős ellenfelekkel lesznek még meccseink. Hogy reális legyen a kupaindulás, ahhoz az idegenbeli játékban javulni kell. De mivel még versenyben vagyunk érte, semmilyen keseregnivalónk nincs.

Mennyire lepődtél meg az Ankaragücü–Rizespor meccsen, amikor az elnök megütötte a bírót, mivel a 97. percben egyenlítettek a december 12-ei meccsen? 
Mivel nem voltam keretben, így nem sokat láttam belőle. Mi csapatszinten nem foglalkoztunk vele. De elképesztő történet, soha nem láttam meg ilyet a focipályán.

Korábban a Fenerbahcéban remekelt Szalai Attila, te hogy látod, miért nem sikerül egyelőre ugyanazt nyújtania a Hoffenheimben, mint amit korábban Törökországban? Beszélgettetek erről?
A válogatottban szoktunk beszélni, de ez nem volt téma. Németországban is megvannak a riválisai, és nem kapta meg annyira az edző, de akár a csapat bizalmát, pedig ez sokat számít, ezt én is érzem most saját magamon. Az edzője másik három belső védőben bízott, ez az önbizalmának sem tehetett jót. Nehéz úgy jól játszani, hogy három-négyhetente betesznek egy-egy meccsre, és akkor kell bizonyítanod. De én szurkolok neki, és bízom benne, hogy vagy a Hoffenheimben elkezd jól játszani, vagy elmegy egy olyan csapatba, ahol bíznak benne és szeretik, legyen ez újra a Fener vagy egy másik csapat. Törökországban lehetett látni, hogy jól játszott, szerették, megkapta a bizalmat, és élni is tudott vele. A Fener kiemelkedik a török bajnokságból, de a Konferencialigában is kiváló teljesítményt tudott nyújtani.

Te miben fejlődtél, amióta ott vagy?
Ha megnézzük a statisztikáimat, védekezésben nagyon sokat fejlődtem, és erre szükségem is volt.

Olyan kvalitású játékosok vannak, hogy az 1az1 elleni védekezésben nagyon sokat kellett előrelépnem az NB I-hez lépest. Most már elértem arra a szintre, hogy simán megállom a helyen. Ebben érzem leginkább a fejlődést, de most már annyira ki is tudtam magam nőni a védelemből, hogy a vezére is tudok lenni, tudom, hogy irányítanom kell.

Ez Magyarországon is megvolt, de ezt még egy fokkal magasabb szintre vittem. Nagyon kemény, nagyon hosszú edzéseink vannak, így már a gyakorlásokon is fejlődni tudok. De a meccsek is kőkemények, és magas szintet képviselő játékosok ellen lehet bizonyítani, ráadásul éppen a csatárposzton vannak a legjobb futballisták, akik ugye emiatt az én embereim. Élvezem, hogy minden héten olyan játékosok ellen futballozhatok, akik egy-két éve még topligában voltak.

Ki a legnagyobb név?
Icardi, Dzeko a legnagyobb sztár, de azért Piatek is nagyon komoly, a Milanban is megfordult játékos. De nekem nagyon tetszett a Gaziantep csatára, a román Dragus, aki szerintem komoly karriert futhat be, nehéz volt ellene játszani.

A ZTE-t figyeled, szorítasz a volt csapatodnak?
Amikor vasárnap játszunk, a ZTE pedig szombaton – ilyenkor már a meccs helyszínén alszunk -, akkor megnézem általában a meccseiket. Szurkolok nekik, nem lesz egyszerű kivívni a bennmaradást. Őszinte leszek, nekem a Mezőkövesd játéka nagyon tetszik, úgyhogy nehéz lesz a bennmaradást érő pozíciót elérni. De a képességek alapján jó esélye van a ZTE-nek, ami nagyon fontos, hogy miként fogják elkezdeni a tavaszi szezont.

Milyennek látod most az esélyeidet az Eb-keretbe kerülést illetően?
Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, jól kell játszanom a klubcsapatomban, hogy ott lehessek a márciusi összetartáson. Ha ez megtörténik, akkor ott is száz százalékot kell majd nyújtanom, mint ahogy a hátralévő négy hónapban is jól kell, hogy menjen a futball.

Marco Rossi keresett a klubváltásod előtt vagy után, hogy mit vár tőled?
Az utolsó edzőtáborban beszéltem vele, elmondta, hogy miben kell fejlődnöm, mi az, amikre figyelnem kell a klubcsapatomban. Minderre maximálisan koncentrálok, ezáltal pedig bizonyíthatok a kapitánynak is.