A válogatott kapus a Magyar Aranylabda-szavazáson kapott elismerése után nyilatkozott.
Tóth Balázs 2024 augusztusában igazolt az angol másodosztályú Blackburnhöz, ahol hamar első számú kapus vált belőle. A kazincbarcikai születésű hálóőr teljesítményére Marco Rossi is felfigyelt: a válogatott négy meccsén – köztük három vb-selejtezőn – Tóth neve szerepelt elsőként a kezdőcsapatban. A novemberi sérüléséből felépülve idén már hét meccsen van túl. A labdarúgóval még a január végi Magyar Aranylabda-szavazás kapcsán beszélgettünk, amelyen a szakíró kollégák őt választották meg 2025 legjobb magyar kapusának.
Hogy fogadtad a szavazás eredményét?
Nagyon szépen köszönöm először is, nagyon megtisztelő, hiszen neves kapusok közül kerülhettem ki. Igazából, ha azt nézzük, nem is volt egy teljes szezonom. Márciustól kezdtem el védeni, és körülbelül novemberig, a sérülésemig – vagy októberig – játszottam. Úgyhogy azt hiszem, 25 meccset játszottam. Nagy dolog számomra, hogy ennyiből is engem választottak meg a szakírók az év legjobb kapusának.
Mi volt számodra 2025 legemlékezetesebb pillanata?
Talán amikor otthon, a telt házas Puskás Arénában debütálhattam Portugália ellen tétmeccsen a válogatottban.
November elején sérültél meg és műtöttek is. Reálisnak tűnt bármikor, hogy védhetsz az írek elleni vb-selejtezőn? Amiről persze csak három nappal előtte derült ki, hogy sorsdöntő lesz…
Kérdezgettem az orvostól, hogy látott-e már olyat, hogy egy ilyen műtét után valaki egy hét múlva visszatér a pályára, de reálisan erre nem volt esély. Fogalmam sem volt, hogy játszanék-e, ha ott lennék. De személyesen kimentem a mérkőzésre, haza tudtam utazni, mert kaptam egy szabad hétvégét a műtét után. Nagyon szurkoltam a válogatottnak. Úgy gondolom, nagyon jól játszottunk, de szerencsétlenül jöttünk ki a mérkőzésből, és szertefoszlottak az álmaink. Ezzel meg kell tanulni együtt élni, és még keményebben dolgozni, hogy ott lehessünk a következőn.
Azóta túl vagy a visszatérésén, „biztonságban” érzed magad a pályán?
Kimondhatom, hogy a rehabilitáció sajnos nem sikerült jól. Nagyon lassan haladtunk vele, én sokkal gyorsabb visszatérést terveztem. Úgy kellett visszaállnom a kapuba, hogy már én is türelmetlen voltam, a klub is türelmetlen volt, de egyáltalán nem voltam százszázalékos állapotban. Négy meccs után kezdtem érezni, hogy a térdem visszaerősödik abba a formába, ahogy a sérülés előtt volt. Remélem, most már nem kell aggódnom miatta, és fókuszálhatok arra, hogy minél jobb formába kerüljek.
A sérülésedet követően negatív spirálba került a Blackburn, és a csapat visszacsúszott a kieső zónába. Tudjátok az okát?
Rengeteget beszélünk erről az öltözőben is. Jó csapatunk van, de rengeteg volt a sérültünk. Az egész évre visszamenőleg elmondható, hogy folyamatosan voltak sérültjeink, és most kezdünk kiegyenesedni. Ha mindenki egészséges lesz, és a legerősebb tizeneggyel tudunk felállni, akkor minden meccsen jó esélyeink lesznek. Már korábban is megmutattuk, hogy idegenben meg tudtuk verni a Leicestert és a Southamptont is. Nincs rossz csapatunk, csak nagyon szerencsétlen évünk volt sérülések szempontjából.
A díjadra visszatérve adja magát a kérdés: mik a céljaid 2026-ra?
A klub szempontjából most az a legfőbb cél, hogy bennmaradjunk az idény végén. Személy szerint szeretném visszanyerni a sérülésem előtti formámat, és visszakerülni a válogatottba. Ott is szeretnék játszani, akár már a márciusi Görögország és Szlovénia elleni mérkőzéseken. Sajnos ebben a szezonban már nem lesz tétmeccsünk a válogatottal, de minden egyes perc a pályán, főleg hazai közönség előtt, elképesztő élmény.
A válogatott Nemzetek Ligája-sorsolásával kapcsolatos reakciók itt olvashatók.
FRISSÍTÉS:
A Blackburn időközben kinevezte a február elején távozó Valerien Ismäel utódját. A kispadot a jelenleg az északír válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozó Michael O’Neill veszi át.
Szokatlan húzás: NL-ellenfelünk szövetségi kapitánya lett légiósunk klubedzője
