Miért kellett eljönnie az MTK-tól, és mi történt vele Romániában? Interjú Rossi korábbi segítőjével.
Az olasz Giovanni Costantino a Budapest Honvédnél lett Marco Rossi videóelemzője, majd a DAC-hoz és a magyar válogatotthoz is követte honfitársát, Magyarország jelenlegi szövetségi kapitányát, hogy aztán vezetőedző legyen az MTK-nál. Ekkor a nemzeti csapattól rögtön, az MTK-tól pedig kilenc meccs után kellett eljönnie, amit máig nem ért Costantino, amit részletezett is az NB1.hu-nak adott interjújában. Elmondta, miért kötődik máig is szorosan Magyarországhoz, a Honvéd-vezetőket ellátta tanácsokkal, és azt is elmesélte, miért adta oda a csapatkapitányi karszalagot a 17 éves Vancsa Zalánnak. A 39 éves edzőt arról is kérdeztük, hogy miért történt kenyértörés közte és Marco Rossi között.
Hogy vagy, hol vagy jelenleg, és hogyan telnek a napjaid mostanában?
Jól vagyok, köszönöm. Európában utazgatok, és igyekszem minél több edzést megnézni Európában. Most például Brightonban vagyok, a Premier League-ben szereplő csapat egyik edzésén jártam. A romániai tapasztalataim után pedig majd eldöntöm, hogyan tovább.
Kikkel tárgyalsz, akadnak érdeklődők?
Igen, beszéltem néhány klubvezetővel, de még semmi sem dőlt el. Sok minden a szezon végétől függ, hogy milyen döntéseket hoznak majd a klubok és milyen lehetőségek nyílhatnak meg előttem.
Dolgoztál korábban Magyarországon is, szeretnél visszatérni?
Igen, mivel öt évet töltöttem Magyarországon, igencsak kötődöm az országhoz, a szurkolókhoz, az ismerőseimhez. Magyarország az a hely, ahol szeretek dolgozni.
Romániában és Cipruson is edzősködtem, de Magyarország a szívem csücske a DAC, a Honvéd, a válogatott és természetesen az MTK miatt.
A Honvéddal videóelemző stábtagként aranyérmet is nyertél, büszkeséggel tölt el?
Természetesen büszke vagyok rá, különösen, hogy egy ekkora történelmi klubbal sikerült ezt az eredményt elérni. Büszkén őrzöm otthon az aranyérmet, de a válogatottal elért eredményekre is büszke vagyok, a feljutásokra, kvalifikációkra. Hiszen nem volt könnyű időszak az akkori a válogatott számára.
Mit javasolnál a Honvédnak? Hiszen jelenleg nem igazán van csúcsformában, bár úgy hírlik, hogy új tulajdonosa lesz.
Azt javaslom, hogy térjen vissza a saját, a honvédos identitásához. Szerintem olyan embereknek kellene dolgozniuk a csapatnál, akik szeretik a klubot, és nem csak az üzletet látják benne. Ez egy történelmi klub, tiszteletet érdemel, és elfogadhatatlan, hogy most egy olyan csapatról beszéljünk, amely azt ünnepli, hogy nem fog kiesni a harmadosztályba. A Honvéd történelme nem erről szól, ez így nem a Kispest. A szurkolók sokkal több tiszteletet érdemelnek mindenkitől.
Magyarországon leginkább Marco Rossi segítőjeként ismernek. Beszéltél vele? Van esély a kibékülésre? Hiszen a hírek szerint nem éppen a legjobb hangulatban váltatok el egymástól, amikor az Eb előtt aláírtál az MTK-hoz.
Ez egy olyan felvetés, amelyről nem akarok beszélni. Mégpedig azért, mert nem jó a helyzetem Rossival.
Értem. Akkor térjünk rá az MTK-ra, amelynek azért mégiscsak van köze a válogatotthoz. Utólag nem bántad meg, hogy aláírtál a kék-fehérekhez? Hiszen ellenkező esetben lehet, hogy még mindig a válogatottal készülnél az Európa-bajnokságra.
Őszinte leszek, nem bántam meg. Az volt a megfelelő pillanat a váltásra, hogy vezetőedző lehessek. Az Európa-bajnokság után már távozni akartam, és ez egy olyan döntés volt, amit már hónapokkal az MTK-s lehetőség előtt meghoztam. A válogatottal kötött szerződésemben volt egy olyan záradék, hogy szabadon távozhatok, én pedig már tudtam, hogy az Eb után távozni fogok.
Úgy gondoltam, elég volt. Három év a válogatottban és három év segédedzőként klubszinten, itt volt az ideje, hogy a saját lábamra álljak. A döntésemet pedig nem bánom. Egyébként úgy gondolom, hogy a válogatott jelenleg sokkal erősebb, mint akkor volt. Sokkal több tehetséges játékosa van most, mint korábban.
Mi hiányzott az MTK-nál a nagy áttöréshez? A menesztésed után azt mondtad, hogy a csapat gyengébb lett a távozásoddal.
Nem én mondtam ezt, hanem az eredmények, amelyek önmagukért beszéltek.
Mindenki arról kérdezett utána, hogyan lehetséges, hogy így végeztem az MTK-val? Hiszen a középmezőnyben voltunk, aztán – a távozásom után – a csapat kiesett. Az eredmények tehát azt mutatják, rossz döntés volt leváltani engem.
Akkoriban nagyon fiatal keretünk volt. Most látom, hogy sok 30 feletti játékossal szerepel a csapat. De akkoriban egyetlen 30 év feletti játékosunk sem volt, nagyon fiatal kerettel szerepeltünk. Próbáltam jó játékosokat hozni az MTK-hoz, hogy megerősítsem a csapatot, gondolok itt például Ylber Ramadanira, aki most a Leccében, a Serie A-ban játszik. Mondok egy nagyon érdekes dolgot. A Transfermarkt szerint Ramadani futotta a legtöbbet az olasz bajnokság mostani idényében. De az első ötben van még egy labdarúgó, Antoine Makoumbou a Cagliariból. Őt is nagyon szerettem volna megszerezni az MTK-nak, a klub azonban nagyon kevés pénzért nem vette meg őt. Abban az időben tehát két olyan játékosunk is lehetett volna, akik most az olasz élvonalban futballoznak. De csak Ramadani megszerzését sikerült elérnem. Sajnálom, mert szerintem egy nagyon erős csapatot építhettünk volna fel. Sok olyan remek fiatal játékosunk volt, mint Nagy Barnabás, Kovácsréti Márk vagy Kocsis Máté. Bojan Miovski most az Aberdeenben rugdossa a gólokat, Gheorghe Grozav jelenleg Romániában játszik. Jó csapatunk volt. Nem topklub, de jó csapatunk volt, jó játékstílussal. De aztán vége lett.
A Parmában is megfordult Kosznovszky Márk azt nyilatkozta, élvezte, hogy olaszul tudott veled beszélni.
Örülök, mert látom, hogy a legtöbb játékos hasonló véleményen van, mint Kosznovszky. Próbáltam fejleszteni a játékosokat, próbáltam jobbá tenni őket, különösen a fiatalokat. Kosznovszky egy olyan játékos, akit Gera Zoltánnak javasoltam az U21-es válogatottba két évvel ezelőtt. De aztán hirtelen kölcsönadták Tiszakécskére. Nagy meglepetés volt számomra, mert amikor hozzám került, akkor érkezett a Parma Primavera-csapatától. Teljes értékű középpályásként, ezért számomra meglepetés volt, hogy kölcsönadták.
Dolgoztál Vancsa Zalánnal is. Milyen emlékeid vannak róla? Jelenleg tagja a felnőtt válogatott keretének.
Szerintem ő a legjobb szélső. Igazi szélső. Nézd, dolgoztam Sallai Rolanddal is, és ők ketten több szempontból hasonlóak. Talán Sallai erősebb. De Vancsa… Egy az egyben nagyon jó játékos. És mondok valamit. Szerintem a fiatal játékosoknak bizalomra van szükségük. Felelősségre van szükségük. Nem szabad túlságosan óvni őket. Miután az MTK-hoz érkeztem, a második barátságos meccsünkön Vancsát jelöltem ki csapatkapitánynak. Egy jó szlovén csapat, az NK Bravo ellen játszottunk.
Kijelöltem a csapatot, majd mondtam, hogy Vancsa lesz a kapitány ma. Erre ő rám nézett és kérdezte: kapitány? Mondtam: igen, kapitány. Menj, légy a kapitány! És azt hiszem, soha nem fogja elfelejteni ezt a pillanatot.
Felelősségteljes kihívás volt ez a számára. És aztán gólt lőtt az Újpest ellen. Ő egy olyan játékos, akiben óriási potenciál rejtőzik. Számomra meglepetés volt, hogy a Lommelbe igazolt, mert szerintem játszhatna az első osztályban.
Ez igaz, mondjuk a Lommel nyáron feljuthat a belga első osztályba. Te melyik országot ajánlanád neki?
Nem ajánlok semmit. De megvan benne a képesség, hogy bekerüljön az öt topbajnokság egyikébe. Garantáltan.
Hogy érezted magad Romániában? Miért kellett eljönnöd a Craiovától?
Ez is nagyon érdekes történet. A Craiovánál előttem kilenc másik edző is dolgozott már a szezonban. Tehát tíz edző az egész szezon alatt. De én voltam az, aki a legtovább maradt, és aki a legtöbb pontot szerezte. Furcsa volt a Craiovánál, jól éreztem magam, mert a szurkolók nagyon szerettek engem, és a játékosokkal is nagyon jó volt a kapcsolatom. De az elnök döntései miatt véget ért ez a kaland is.
Az elnök úgy gondolta, hogy az edzőváltás megold mindent. A távozásom után két és fél hónappal később tudtak újra bajnokit nyerni. Szóval, nem éppen egy fantasztikus döntés volt a klub részéről, hogy elküldtek.
A csapat a táblázat közepén tanyázott, most pedig egy ponttal van a kiesőzóna felett. Nagyon hasonló történet ez, mint ami az MTK-nál történt velem. A klub döntéseket hoz, az edző nem mondhat semmit.
Magyarországon ki vagy mi hagyta a legmélyebb nyomot benned?
Sajátos a magyar bajnokság, más, mint a többi országoké. Nem nagy bajnokság, mindössze 12 csapat szerepel benne. Az ország csodálatos, a szurkolók csodálatosak. Úgy gondolom, Magyarországnak javítania kellene az európai eredményein, hiszen jelenleg csak a Ferencváros szerepel jól a nemzetközi kupákban. Ahhoz, hogy a magyar futball a következő szintre lépjen, két-három erős klubra lenne szüksége az NB I-nek. Erre meg is lehet az esély, hiszen sok pénzt fektetnek be a magyar labdarúgásba. Ha Romániára gondolok, ott kevesebbet fektetnek be a csapatokba, amelyek még így is jó eredményeket érnek el Európában. Ezek alapján nem is értem, hogy Magyarországnak miért ne lehetne két-három versenyképes csapata.
Mit dolgoznál, ha nem lennél vezetőedző?
Nagyon nehéz elképzelni magam a labdarúgáson kívül, annyira szeretem ezt a munkát. Ami a leginkább boldoggá tesz, az a játékosoktól és a szurkolóktól érkező visszajelzés. A labdarúgásban a legjobb érzés, amikor boldoggá teszed a szurkolókat. A másik pedig, amikor látod fejlődni a játékosodat, aki ráadásul még élvezi is a futballt. Ezek alapján hogyan is gondolhatnék bármi másra, ami a futballon kívül van?
