Az Európa-ligában ismét a tavaszi playoffba jutó Ferencváros sportigazgatójával beszélgettünk.
Hajnal Tamás szerint óriási bravúr lett volna az Európa-liga alapszakaszában az első nyolcba jutni, viszont enélkül is mérföldköveket ért el a klub. A nemzetközi piaci viszonyokról, Tokmacról és a „Barcelona-szindrómáról” is kérdeztük az FTC hét és fél éve regnáló sportigazgatóját.
Nottinghamben ugyan sima vereséggel, az egész El-alapszakaszt tekintve viszont az elvárásokat bőven meghaladó 15 ponttal zárt a csapat. Hogyan értékeled a nemzetközi szereplést?
Tizenöt pontot tudtunk szerezni, hét fordulón keresztül veretlenek voltunk, a 12. helyet értük el. Szerintem ha valaki a sorsolás után ezt mondja nekünk, mindenki elfogadta volna. Nagyon közel voltunk ahhoz, hogy egy óriási bravúrt hajtsunk végre, ez a Panathinaikosz ellen valamennyire a kezünkben is volt. De azt gondolom, hogy így is nagyon szép teljesítményt nyújtottunk. Erős csapatok ellen tudtunk győzelmeket és pontokat szerezni, és bízunk benne, hogy ez még folytatódik.
Látva a keret teljesítményét, illetve a benne rejlő variációs lehetőségeket, amelyekkel az edző dolgozhat, sportigazgatóként hogyan értékeled az ebbe fektetett munkádat?
Azt gondolom, hogy az eredmények is mutatják, hogy egy nagyon versenyképes keretünk van, amely nemzetközi szinten is olyan teljesítményt nyújtott, amire mindenhol felfigyeltek. Már a téli átigazolási időszakban két nagyon nagy kifelé menő transzfert bonyolítottunk le. Tóth Alex eligazolása a Premier League-be egy óriási mérföldkő és siker a magyar labdarúgás számára, és így nekünk is. Azt gondolom, ha az eredményeket és ezeket az eladásokat is nézzük, akkor jó pár dolgot jól végeztünk el. Természetesen kicsit sajnálom is, hogy az utolsó két meccsen Alex és Varga Barni már nem tudtak itt lenni. A Nottingham ellen így hat hiányzóval álltunk ki, ami azért nem ugyanaz a kiindulópont, mint az őszi hat mérkőzésen.
Bizonyára neked is egy tanulási folyamat, ahogyan a Ferencváros lépeget feljebb a nemzetközi szinten. Egyre nagyobb klubokkal tárgyalsz, egyre értékesebb játékosok kerülhetnek már a látókörötökbe. Mik egy ilyen tanulás legfontosabb részei?
Minden nap fejlődni, tanulni kell. Nyitottnak kell lenni, alkalmazkodni, informálódni kell, és jó csapatban dolgozni. Kubatov Gáborral, Orosz Pállal és Nyíri Zoltánnal számomra ez adott. De megmondom őszintén, hogy nagyon nagy élmény volt lefolytatni a tárgyalásokat a Bournemouth-szal. Érezni lehetett azt az elismerést, amit kivívtunk magunknak. Az, hogy Premier League-szintű csapatokkal ilyen tárgyalásokat tudunk lebonyolítani, és azt gondolom, sikeresen, szintén óriási lépcsőfok. Kemény időszakban vagyunk, Alex eladása mellett két másik transzfer is végbe ment Kovacsevics és Acolatse érkezése révén. Ez az egyik legintenzívebb időszak volt, amit itt sportigazgatóként átéltem.
Volt olyan konkrét tárgyalás vagy akár periódus, amikor elkezdted azt érezni, hogy a klub növekvő presztízséből adódóan megváltozik a tárgyalópartnerek hozzáállása?
Minden tárgyalási szituáció más és más. Függ attól, hogy milyen játékosról beszélünk, milyen pozícióban van és hogy ezt adott esetben hogyan tudjuk kihasználni. De azt nyíltan ki merem mondani, hogy a Fradi – és ezt abból is látjuk, hogy milyen csapatokkal tárgyalunk, milyen csapatokat tudtunk megverni, és milyen elismeréseket kapunk – nagyon sokat lépett előre az elmúlt években.
Van egy szubjektív felvetésem az átigazolások és a tanulási folyamat kapcsán. Annak idején Tokmac Nguen húzóembere volt a nemzetközi porondon a Fradinak, állítólag komoly érdeklődés volt iránta, a klub viszont úgy döntött, vállalva ennek anyagi vonzatait új szerződést kínál, és maradásra bírja akkori legjobbját. Tokmac ugyan később is sok jó teljesítményt nyújtott, összességében viszont talán még több lehetett volna benne. Néhány szezonnal később a hasonló helyzetben lévő Marquinhos esetében nem rémlik, hogy felmerült volna a maradása, amikor a Szpartak Moszkva bejelentkezett érte egy komoly ajánlattal. Mennyire helytálló az a megfigyelés, hogy részben Tokmac példájának is köszönhetően a Ferencváros megtanult üzleti értelemben jól kiszállni a húszas évei közepén járó légiósaiból?
Nem egészen. A játékosok szempontjából is nézni kell a dolgokat. Ha a piaci erőnket nézzük, ezeket a játékosokat szinte lehetetlen számunkra megtartani. Marquinhos például a sokszorosát keresi annak a Szpartak Moszkvában, amit nálunk keresett. Végigmehetnénk sok eseten, de olyan nem szokott előfordulni, hogy ha egy futballista egy bizonyos szintet elér, és olyan ajánlatok jönnek érte, akkor mi őt pénzzel tudnánk maradással bírni. Természetesen közben próbáljuk a legideálisabb időzítést megtalálni, hogy a sportszakmai sikerek elérésének lehetőségét is a lehető legjobban biztosítani tudjuk.
Ha az aktualitásokról beszélünk, itt van Alex és Barni esete. Egyértelmű volt, hogy őket nem tudjuk már megtartani, még ha nagyon szeretnénk is. Különböző okokból. Barninál az ő anyagi motiváltsága játszott szerepet, és egyértelművé vált, hogy két és fél év után mi már nem tudjuk megadni a számára ezeket a feltételeket. Alexnél pedig olyan sportszakmai lehetőség adódott, amelynél nem teheted meg, hogy nem vagy nyitott, és ha a feltételek teljesülnek, nem adod el a játékost. Természetesen nagyon szívesen néztük volna még őt a Fradiban, de ez már nem volt megvalósítható. Innentől pedig az kellett, hogy legyen a cél, hogy a klub számára lehető legelőnyösebb transzfert tudjuk lebonyolítani.
Vargáért és Tóthért a klub néhány nap alatt a nagyon komoly bevételt (a Transfermarkt szerint 16,5 millió eurót) könyvelhetett el, ezt viszont tudhatják az itthoni és a nemzetközi vetélytársak is. Ugyan más szint, de a saját mércéjén annak idején a Barcelona is hasonló helyzetben volt Neymar eladása után. A piac tudta, hogy a klubnak sok elkölthető pénze van, így őket akkor alaposan le is gombolták az üzletfeleik. Szembesülsz mostanában hasonlóval?
Ez a jelenség a magyar piacon fennáll, de nem csak ennek, hanem a magyarszabálynak köszönhetően is. Megemelkedtek a játékosok árai. Én azért úgy látom, hogy az, hogy mi milyen értékben tudunk játékost eladni vagy értékesíteni, az az elmúlt tizenöt éves időszak nagyon kemény munkájának eredménye. Ahhoz, hogy ilyenek megtörténhessenek, hét-nyolc évig folyamatosan teljesíteni kellett a nemzetközi porondon, bajnoki címeket nyerni. Ha valaki azt gondolja, hogy akkor ez alapján az ő játékosa értéke alanyi jogon megnő, azt én nem látom szakmailag alátámasztottnak. Természetesen nekünk mérlegelni kell az adott helyzetet, hogy mi az, ami még észszerű és megvalósítható. De a mostani időszakban például a klubok elképzelései vagy irreálisak voltak, vagy egyáltalán nem is voltak nyitottak. Meglátjuk, hogy a jövőben ez hogyan fog kinézni.
Keane belengette Zachariassen magyar állampolgárságát, a játékos reagált
Kubatov Gábor elnöktől kezdve a játékosokig mindenki elvárásként beszél a bajnoki címről. A vezetőségnek viszont kell, hogy legyen stratégiája arra az esetre is, ha trónfosztás történik az NB I-ben. Azt 2023-ban láthattuk, hogy ha a Fradi hamar „lejjebb esik” a BL-selejtezőből, az elmúlt években gyűjtött koefficienspontok miatt olyan sorsolást kaphat az El-ben vagy a Kl-ben, amivel bőven van esélye az egyik sorozatba kvalifikálni. Ami viszont ennek az anyagi következményeit illeti, a Vargáért és Tóthért kapott összeg lehet-e egyfajta garancia arra, hogy a hosszú távú fejlődés, és vele például a kereterősítés zökkenőmentesen tudjon folytatódni?
Ez mindenképpen ad egyfajta biztonságot a klub számára. Természetesen továbbra is az a célunk, hogy sorozatban nyolcadszor is megnyerjük a bajnokságot. Tudjuk, hogy ez egy nagyon nehéz szezon, sok okból. Többször hangsúlyoztuk, hogy a magyarszabály bevezetésével megváltoztak az erőviszonyok, és hogy milyen nehézséget okoz nekünk, hogy a sok mérkőzés mellett szinte két külön csapatot kell lázban tartani anélkül, hogy automatizmusokat tudnánk kialakítani vagy fejleszteni. De minden nehézség ellenére az első számú célunk, hogy megnyerjük a bajnokságot. Most mással nem akarok foglalkozni, de természetesen a háttérben minden szcenárióra fel vagyunk készülve.
Csütörtökön Gólik Benjámin személyében újabb fiatal magyar játékos mutatkozhatott be az Európa-ligában. Ott van Madarász Ádám, illetve Gruber Zsombor is a fiatal magyarok közé sorolható. Keane előszeretettel dobja be az utánpótlásból érkező játékosokat, de van-e vele szemben lefektetett, konkrét elvárás azon a téren, hogy az ilyen tehetségeket hogyan építse fel a jövőnek?
A klubon belül az akadémiával, az NB III-as csapattal, illetve az NB II-es Soroksárral kiépült egy rendszer, egy struktúra. Ez a felfelé áramoltatás az edzők között is megvan, a felnőtt csapat stábjában is dolgoznak olyanok, akik korábban az utánpótlásban végeztek munkát. Tiszta kommunikáció zajlik, minden játékos ismert számomra, aki potenciálisan szóba jöhet, hogy a Fradiban rövid-, közép- vagy hosszú távon be tudjon mutatkozni. Az én, illetve a klub feladata, hogy Robbie-nak megteremtsük a lehetőséget arra, hogy a játékosok testközelből megmutathassák, hol tartanak. Ő utána a saját szemével fel tudja mérni, hogy kit lát alkalmasnak arra, hogy bedobja. Ezt az esélyt minél több játékosunk számára, aki ezen az úton jár, szeretnénk megadni, aztán rajtuk múlik, mennyire tudnak élni vele. Úgy gondolom, nagyon sok pozitív példát tudunk felmutatni, hogy milyen mennyiségben és minőségben tudtunk játékosokat kinevelni. Ez továbbra is fontos pillére a működésünknek. Nagyon örülünk neki, ha minél többen tudnak bemutatkozni a felnőtt csapatban, és bizonyítani, hogy helyet tudnak követelni maguknak a Ferencvárosban.
