Tartalmas hetet zár a Ferencváros, amely szerdán elveszítette a Magyar Kupa döntőjét a Paks ellen, majd csütörtökön vezetőedzőjét, Dejan Sztankovicsot is, akit a Szpartak Moszkva csábított el Budapestről. Az ősi rivális Újpest kispadját szintén kérdőjelek veszi körül, a rábízott feladatot, a bennmaradást abszolváló Mészöly Géza lejáró szerződésének meghosszabbításáról egyelőre – nyilvánosan – nem esett szó. A bajnokság szempontjából azonban nincs sok jelentősége a derbi eredményének: az FTC már biztosan bajnok, míg az Újpest se előre, se hátra nem tud mozdulni a 10. helyről.
A Ferencváros úgy bukta el a Magyar Kupa döntőjét, hogy az erőviszonyoknak megfelelő (mezőny)fölényben futballozott. A labdát 69%-ban birtokolta, 21 lövéséből 2,52-os xG-t hozott össze, ugyanakkor mind a 8 kaput találó kísérlet elakadt Szappanos Péterben. A 120 percből majd’ 40-et emberhátrányban futballozó Paks pedig kettőt is értékesített az összesen 0,8 xG-t érő 13 próbálkozásából.
Az Újpest közelmúltja ha lehet, még a kupadöntőnél is figyelemfelkeltőbb. A lilák cirka tíz gólos kilengést produkáltak egy hét alatt. Előbb egy az egész magyar futballközvéleményt felpezsdítő meccsen 7-0-ra verték meg a Diósgyőrt, biztosítva ezzel a bennmaradást, majd egy körrel később – szintén otthon – 3-0-ra kaptak ki a Kecskeméttől.
A 20 találatával a gólkirályi cím szinte biztos várományosa, Varga Barnabás fontos tizenegyest hibázott el a Paks elleni kupadöntő rendes játékidejében. Az viszont kevésbé jó előjel az újpestiek számára, hogy a válogatott támadó eddig ferencvárosi színekben egy meccsen szerepelt a IV. kerületiek ellen, azon viszont kétszer is betalált. Emellett a bajnoki szezon többi mérkőzésén sem lazsált, várható góljait felülteljesítette, az ebben hasonlóan jó zalaegerszegi Antonio Mancénak így öt gólos hátrányt kéne ledolgoznia az „aranycipőért”.
Túloldali kollégája, Peter Ambrose szintén jól teljesít helyzetkihasználásban, sőt, jobb arányban is talál kaput kísérleteiből, mint Varga. Ez azonban vajmi keveset kamatozik az Újpestnek, mivel a nigériai csatár mögötti kiszolgálószemélyzet jóval visszafogottabb hatékonysággal működik. Ambrose 2042 játékperce során alig kétharmadannyi lövéshez jutott, mint a „csak” 1397 percet játszó Varga.
Megnyert meccsek számában eddig 1-1-re áll egymás ellen a szezonban a Debrecen és a Fehérvár. Ősszel a Loki magabiztos 3-1-es győzelmet aratott hazai pályán a Vidi ellen, amely tavasszal Székesfehérváron vágott vissza ezért. Utóbbi találkozó egyetlen gólja különösen emlékezetes: a Stefanelli által elrontott büntetőt Brandon Domingues befutása miatt újrarúgatta a játékvezető, az ismétléshez pedig már Tobias Christensen állt oda – több sikerrel.
Bár a Debrecen játékstílusa a legkiforrottabbak egyike az OTP Bank Ligában, idén ez kevésbé párosul eredménnyel, mint a tavalyi bronzérem alkalmával. Szrdjan Blagojevics csapata az elmúlt egy hónapban két ötösbe is belefutott, előbb a Diósgyőr, majd a Fradi otthonában. Mindeközben az egy félidőt emberhátrányban futballozó Újpest és a Kecskemét ellen is csak vért izzadva, 1-0-ra tudott nyerni.
A Fehérvár ezzel szemben nagyot javult a tavalyi, kis híján kieséssel végződő szezon után. Bartosz Grzelak együttese az ezüstéremért megy, amely a Fradi kupagyőzelme esetén Európa-ligát érhet. A Paks elleni kulcsfontosságú siker után egy ZTE elleni iksz és egy kisvárdai vereség képében kétszer is botlott a csapat, a Vidi ellen ismét hamar piros lapot kapó Kádár Tamást elvesztő MTK-t viszont 4-0-val intézte el.
A DVSC kapujában semmi nem veszélyeztette idén Megyeri Balázs uralmát. A korábbi válogatott hálóőr csak kisebb sérülés okán mulasztott, 28 NB I-es bajnokin védte idén a Loki ketrecét. Ezalatt a kötelezőt jórészt megoldotta, ugyanakkor extrát nem tudott adni az egyébként sem a legstabilabban védekező Debrecennek. 37,19-es xG-értékre 39 gólt kapott, vagyis az ellenfelek helyzeteinek minőségéhez viszonyítva enyhén alulteljesít.
A vendégek kapusa viszont csúcsformában van. Tóth Balázs időarányosan több lövést kap túloldali kollégájánál, és a várható gólokat nézve is több veszéllyel (40,99 xG) kell szembenéznie. A Felcsútról érkező portás viszont kiválóan állja a sarat: mindebből csak 31 gólt kapott. A 9,99-os pozitív balansz akkor is döbbenetes teljesítmény, ha elfogadjuk azt a nézőpontot, hogy Tóth a szerencsével sem állt hadi lábon. Ekkora mázli ugyanis nincs, ehhez komoly extra kell.
Az előző szezon ezüstérmese fogadja azt a csapatot, amely idén az örökébe lépne, vagyis a Kecskemét a Paksot látja vendégül. Szabó István együttese a konzekvensen hangoztatott célját, azaz a bennmaradást már elérte, Bognár Györgyékre viszont a kupadöntő mellett az NB I-ben is fontos meccsek várnak. Mivel péntek este a Fehérvár simán bezsebelte a három pontot az MTK ellen, a tolnaiaknak pontot kell szerezniük Kecskeméten, ha a 2. helyről szeretnének nekivágni az utolsó két fordulónak.
A KTE az előző fordulóban egy felejthető mérkőzésen egy a győzelemnél is fontosabb célt ért el Diósgyőrben. A 0-0-s döntetlen jelentette egy ponttal a lilák biztosították jövő évi NB I-es tagságukat. Szintén biztató a jövőjükre nézve, hogy a súlyos sérüléséből nemrég visszatért Nikitscher Tamás a korábbi 20, majd 30 játékperc után először kapott egy teljes félidőnyi lehetőséget. Még egy körrel azelőtt a Kecskemét otthon verte 2-1-re a Mezőkövesdet.
A Kecskemét pontos passzai a Diósgyőr tizenhatosán belülre
Ugyanígy tett múlt hétvégén a Paks is, amely egy öt meccs óta tartó bajnoki vereségsorozat végére tett pontot ezzel. Bognár György csapata a Diósgyőrtől, az Újpesttől, az FTC-től, a Fehérvártól, majd a Puskás Akadémiától is kikapott, a már biztos Mezőkövesd azonban ideális ellenfélnek bizonyult a rossz széria lezárásához.
20 lövéssel kísérletezett a Paks a Mezőkövesd ellen
A tavaly nyáron az NB II-es Kazincbarcikától érkező Pálinkás Gergő ígéretesen, góllal mutatkozott be a Riga elleni Ekl-selejtezőn, a kezdőben viszont nem tudott megragadni az idény során. Bár 27 élvonalbeli találkozón is szóhoz jutott, ezeken csak 1032 percet szerepelt, helyzetén pedig az sem segített, hogy a posztrivális Tóth Barna télen eligazolt – éppen Paksra. Pálinkás az NB I-ben négy találatnál jár, és azon kevés magyar játékos közé tartozik, aki három különböző sorozatban is betalált idén, hiszen a kupában is van gólja.
A Paks veterán ikonjának, Böde Dánielnek vállaltan nem is volt célja, hogy több legyen epizodistánál. A 37 éves támadó 26 NB I-es meccséből egyet sem játszott végig, legtöbbször a padról szállt be. Bár helyzetkihasználásban jóval a tudása alatt teljesít, nem egyszer tudott lendületet adni csapatának: góljai hat, előkészítései további három pontot értek eddig a Paksnak.
Tavaly nyáron az NB II-ből feljutó Diósgyőr egy kezdőcsapatnyinál is több, tizennégy légióst igazolt az élvonalbeli szezonra készülve. Korábban sok újonc alkalmazta ezt a stratégiát az NB I-ben: az ezzel kiesők jutalma néhány „megmondtuk, hogy ez lesz” lett, és a kiesést sikerrel elkerülők transzferpolitikáját sem kísérte önfeledt tapsvihar.
A DVTK sportigazgatója, Bajúsz Endre a Football Forum Hungary 2024-es konferenciáján beszélt ennek hátteréről. „Amikor megkerestem a magyar csapatokat, a magyar játékos kivásárlási ára és bérigénye is magasabb volt. Könnyebb volt szabadon igazolható játékost külföldről megszerezni, akinek alacsonyabb a bérigénye is. Feljutáskor jobb, ha olcsóbb külföldiekkel kezdjük az idényt, mert nem tudjuk kivásárolni a magyar labdarúgót” – mondta.
Kétségtelen, hogy tízből kilenc szurkoló szívesebben látna „magyarosabb” csapatokat, ám – függetlenül attól, hogy a fentebbi érvelést elfogadjuk-e – egy fontos dolgot mégiscsak üzen a Diósgyőr idei szezonja a mindenkori feljutóknak. Hogy mit, azt a végére hagyjuk. Helyette folytatjuk azzal, hogy a DVTK további rizikót is vállalt az igazolások során.
Több labdarúgó érkezett közvetve vagy közvetlenül komolyabb kihagyás után, többnyire háború sújtotta országok bajnokságaiból. Köztük van Bitok Stephen és Rudi Pozeg Vancas is, akik vitán felül a bevált szerzemények közé tartoznak. Minden igazolásról persze nem mondható el ez, vannak, akik már a csapatnál sincsenek, míg néhányan jobbára a padot koptatják. Az azonban elvehetetlen, hogy a klub kulcsposztokra eszközölt több kifejezetten jó transzfert, köztük a fentebb említett szlovén támadó középpályást.
Az NB I egyik legjobb előkészítője
Pozeg Vancas ugyanis számai a liga legveszélyesebb támadójátékainak egyikét produkálja. Az xG- és az xA-modell alapján egybevetve 17,5 várható gólt és gólpasszt termelt, aminél csak Varga Barnabás (17,61) jelentett nagyobb veszélyt az ellenfelek kapujára. Mindezek kihasználásával már neki és általa kiszolgált társainak is akad gondja, így „csak” 14 kanadai pontnál jár.
Mivel Pozeg Vancas a csatár mögötti sorban futballozik, kezdjük az előkészítő mutatóival, amely posztja lévén elsődleges értékmérője. A szlovén játékos 8,11 xG-nyi gólhelyzetet teremtett társainak, amit csak a ferencvárosi Abu Fani (8,41) tudott felülmúlni. Igaz, az izraeli az NB I eddigi asszisztkirálya idén 10 gólpasszával, míg Vancasnak csak 7 van. Ez ugyanakkor inkább az általuk kreált helyzeteket befejező játékosok közötti különbséget jelenti. Bár a pontrúgók esetében – amilyen Vancas is – ez a szám a szögletek és oldalszabadrúgások miatt felfelé kozmetikázza önmagát, a liga második legjobb teljesítményét nemigen kell magyarázni.
A helyzet kihasználása ekkora kalaplengetést már nem érdemel, 9,4-es xG-re (6. legtöbb a ligában) hét gólt szerzett. Tovább rontja ennek megítélését, ha számba vesszük, hogy ebben a négyből négy értékesített tizenegyese is benne van. A hibátlan büntetőzés persze dicséretes, ugyanakkor mivel az xG-modellek jellemzően 0,75 körüli értéket rendelnek egy tizihez, így ez a négy eset nagyjából 1 gólnyi felülteljesítést jelent. Következésképpen, ha csak az akcióból leadott lövéseit nézzük, így már nem kettőnél, hanem háromnál is több találat maradt a lábában.
Pozeg Vancas játszatása ezzel együtt masszívan pluszos biznisz a Diósgyőr számára. Ezt bizonyítja az a két szikár tény, hogy a csapat feljutóként – bőven teljesítve célkitűzését – a 7, helyen áll, valamint hogy a szlovén az eddigi 30 bajnokiból csak egyet mulasztott. A többin egyébként 2450 játékperce van, ami a 27. legtöbb a bajnokságban.
Ennek oka a középpályás sokoldalúsága, a bal szél mellett ugyanis a pálya hosszanti tengelyében is jó játékra képes. Mivel otthonosan érzi magát mindkét pozícióban, így kulcseleme volt korábban Kuznyecov sok helycserével járó pozíciós játékában, és ugyanúgy boldogul Vladimir Radenkovics rendszerében is.
Pozeg Vancas xT(várható veszély)-hőtérképe pontrúgások nélkül a Kuznyecov Szergej keze alatti 16 bajnokin
Ugyanez Vladimir Radenkovics 10 NB I-es mérkőzésén
Kulcsember csapatában, a legjobbak közt a ligában
Pozeg Vancas mindemellett meccsenként 4,11 passzt ad a támadóharmadba 61,6%-os hatékonysággal. Előbbi nem különösebben sok, de nem elhanyagolható, hogy sokszor ő maga helyezkedik az ellenfél védekezőharmadában, így nyilvánvalóan nem tud oda passzolni. A büntetőterületen belülre átlagosan 2,79 labdát ad 53,9%-os hatásfokkal, ami nem elit, de jó teljesítmény.
A liga élmezőnyébe tartozik viszont a deep completion elnevezésű statisztikában. Ez minden olyan, az ellenfél kapujának 20 méteres körzetébe irányuló átadást jelent, amely nem beadás. Ebben Pozeg Vancas a negyedik legjobb a ligában (2,13/90 perc). A Fradi szélsői, Marquinhos (3,05) és Adama Traoré (2,32) mellett csapattársa, Elton Acolatse (2,24) előzi.
Noha Vancas mutatói között van olyan (pl. helyzetkihasználás), amelyen lenne hova javítani, nem szabad elfeledni, hogy ezek egy feljutó csapat játékosától, a bajnokság legjobbjaival összehasonlítva számítanak kritizálhatónak. A szlovén támadó középpályás egyértelműen csapata támadójátékának kulcsembere, és szerepkörében a bajnokság szűk elitjének ajtaján kopogtat.
Bár utóbbi természetesen nem mondható el a DVTK tavaly nyári érkezőinek mindegyikéről, Pozeg Vancas az egyik, ha nem a leginkább ablakba való példa közülük. A mellékelt ábra és a tabella ugyanakkor beszédes, úgyhogy térjünk vissza arra, hogy mit is üzen a Diósgyőr jelenlegi szezonja a mindenkori feljutóknak. Legfőképpen azt, hogy nem a „szedett-vedett külföldiek” című átigazolási politika kódolja magában a kudarcot. Hanem az, ha az ennek mentén elvégzett munkából hiányzik a minőség, és egy klub rossz helyről és/vagy rossz játékosokat szed és vesz.
Eltérő célokkal készül 112. egymás elleni NB I-es bajnokijára a Debrecen és az Újpest. A hazaiak bár nem állnak jól az ezért való versenyfutásban, még nem adták fel nemzetközi kupaszereplésről szóló álmaikat. A lilák ezzel szemben az NB I-es tagságuk megéőrzését biztosítanák be, amihez az kell, hogy a fordulóban több pontot szerezzenek mint a remek formában lévő Fehérvár FC-t vendégül látó Kisvárda.
A debreceniek vereségből érkeznek, miután a Kecskemét szoros legyőzése után az idény egyik legjobb NB I-es mérkőzésén 5-3-ra alulmaradtak a Diósgyőrrel szemben. Hátrányuk 8 pont a dobogóhoz, és 4 pont a 4. helyhez képest, és ahogyan arra a DVTK ellen élete első magyar bajnoki gólját szerző Baranyai Nimród is rávilágított, a sorsolásuk sem túl kedvező.
Az Újpest az elmúlt három meccsét 3-11-es összgólkülönbséggel veszítette el. A Zalaegszeg ellen egy ötösbe, a Kisvárda ellen pedig egy négyesbe futottak bele, míg legutóbb, az MTK ellen egy olyan meccset buktak el az utolsó pillanatokban, amelyet a vezetés birtokában többször is lezárhattak volna.
Az MTK tíz próbálkozásából kettő is beakadt az alapvetően mezőnyfölényben futballozó Újpest otthonában
Sztefan Loncsar idén kihagyhatatlan a DVSC csapatából, az eddigi 29 forduló során mindössze a Fradi elleni hazai bajnokin nem kapott lehetőséget. A montenegrói középpályás 1882 bajnoki játékpercen át robotolt fáradhatatlanul a Loki tengelyében, ezalatt fejpárbajokban a maga 65,12%-os sikerrátájával a liga 8. leghatékonyabb játékosa volt.
A szabadkai születésű Ognjen Radosevics még Vignjevics keze alatt debütált az Újpest első csapatában, 744 játékpercének nagy részét viszont már Mészöly Gézától kapta. A szerb származású és állampolgárságú, magyarul viszont már beszélő labdarúgó ezt már a tréner bemutatkozó meccsén, Diósgyőrben góllal hálálta meg, amelyet azóta két további találat előkészítésével toldott meg.
93. elsőosztályú bajnokijára készül egymás ellen a Fehérvár FC és a ZTE FC. Az eddigiek közül 41-et nyertek meg a Fejér vármegyeiek, míg 26 döntetlen mellett 25-ször a zalaiak örülhettek. A felek korábbi találkozásai során többször is kiszakadt a gólzsák, de első NB I-es meccsük például 0-0 lett, mérkőzéseik összesített gólátlaga 2,8. Idén eddig inkább a Zetének állt a zászló: az őszi 3-3 után a a tavaszi nyitófordulóban 3-1-re nyert Márton Gábor csapata.
A Vidi híveinek aligha lehet panasz a csapatuk formájára. Legutóbbi négy meccsükből hármat megnyertek, a Mezőkövesd 5-0-s kivégzése után egy a dobogóért zajló verseny szempontjából kulcsfontosságú mérkőzésen – sokáig emberhátrányban játszva – 2-1-re tudtak nyerni a Paks otthonában.
A fehérváriak védekező akcióinak hőtérképe a Paks elleni mérkőzésről
A Zalaegerszeg fájó vereségből érkezik a meccsre. Az előző fordulóban a Dejan Sztankovicsot nélkülöző Ferencvárost fogadták, amely már a félidőben 2-0-ra vezetett. Márton Gábor csapatában ugyanakkor volt tartás, a hajrára egyenlítettek, sőt, a győzelem megszerzéséért vezettek támadásokat, ám az FTC az utolsó pillanatokban Ben Romdhane révén megszerezte a győzelmet.
A zalaegerszegi játékosok összes lövési kísérlete a Ferencváros ellen
Kalmár Zsolt sajnálatos sérülésének idején okkal merült fel a vészjósló kérdés, hogy ki lesz az, aki a pótolhatatlannak tűnő karmester helyébe lép. Nos, egy az egyben senkiből nem lett új Kalmár, azonban Tobias Christensen teljesítménye látványos javuláson ment keresztül. A norvég játékos az egész tavaszt remek formában futballozza végig, a középpályán végzett munkája mellett sokszor ér fel a támadhóharmadba is.
Nem kevésbé hasznos tagja a zalaegerszegi csapatnak a szezon közben kölcsönvett Yohan Croizet. A technikás és játékintelligens francia kiválóan irányítja a ZTE támadórészlegét, Antonio Mancéval alkotott párosát pedig talán a tabella feljebbi részén tanyázó csapatok közül is többen megirigyelnék. Croizet a mérkőzést megelőzően exkluzív interjút adott az NB1.hu-nak, amelyben meglepő terveiről is beszélt.
Mindkét fél előrelépési lehetőséget jelentene a másik számára.
Ahogy az lenni szokott, a szezon vége felé közeledve megindulnak az átigazolási pletykasorozatok. Ahogy a tavasszal csapatok és játékosok sorsai dőlnek el, úgy kristályosodik ki, hogy hol milyen labdarúgókra mutatkozik szükség, és persze hogy mely futballisták érdemlik ki, vagy kényszerülnek arra, hogy klubot váltsanak.
Így merülhetett fel a tulajdonosváltás, és azzal együtt várhatóan komoly tőkeinjekció előtt álló Újpest FC és a matematikailag még mindig nem, de gyakorlatilag már rég kiesett Mezőkövesd kapusa, Ricardo Piscitelli esetleges „házassága”, amelyről az NB1.hu elsőként számolt be.
Elnézve a IV. kerületi és a matyóföldi állapotokat, valamint az olasz hálóőr eddigi magyarországi produkcióját, az üzlettel az Újpest és Piscitelli egyaránt jól járhat. Az egyedüli szenvedő fél a Mezőkövesd lenne, amelynek azonban útban az NB II felé vajmi kevés szava lehetne az ügyben. Pláne, ha helyes a Transfermarkt adata, miszerint a nyáron Piscitelli szerződése lejár.
A Mezőkövesd idei szezonja kapusszemszögből
Hogy értékeljük Piscitelli teljesítményét, fontos látni, hogy pontosan mivel kell szembenéznie annak, aki az idei Zsóry kapuját őrzi. Nos, először is a legtöbb munkával, amely az NB I mezőnyében kijuthat valakinek egy csapat hálójában.
Idén a Mezőkövesd ellen termelték a legtöbb várható gólt a riválisok. A 49,24-os xGA-nál nincs nagyobb a mezőnyben, vagyis az is kisebb siker, hogy a Kövesd csak a harmadik legtöbb gólt (52) kapta. Zárójeles megjegyzés, hogy ezért jönnek egy rekesz sörrel az 59-et kapó Újpest és az 55-öt benyelő ZTE hátsó alakzatainak.
Ami az ellenfelek átlagos helyzetminőségét illeti, egy lövésre 0,114 várható gól jut. Ez még istenes, hiszen átlag alattinak számít az NB I-ben. A Kövesdnek nem is ez a legnagyobb baja, hanem inkább az, hogy az átlag alatti minőségű helyzetekből viszont csak úgy záporoznak kapujukra a lövések. 90 percenként átlagosan 14,28 – ennél nagyobb terhelést egyik NB I-es csapat kapuja sem kap.
Az idei Mezőkövesd kapuját őrizni tehát nagyjából olyan, mint egy lövészárokban tartani az állást. Ha nem is a legnagyobb kaliberrel lövöldöznek a fejed felett, cserébe a tölténytől a repeszen át a rakétáig jön minden, ami egy fronton előfordul. A Zsóry védelme nyújtja tehát a legkevésbé hatékony segítséget a kapusának az OTP Bank Liga idei szezonjában.
Piscitelli is elmarad tavalyi remeklésétől
Riccardo Piscitelli a Mezőkövesd idei 28 bajnokijából 22-t védett végig, a többin a korábban válogatott Kovácsik Ádám állt a kapuban. A 30 éves hálóőr ezalatt 34 várható gólra 36-szor kapitulált.
A várható gól mutató szerint tehát Piscitelli is alulteljesített, pláne tavalyi szezonjához képest, ami egészen kiugró volt. A 2022/23-as idényben 44,45 várható gólra kapott mindössze 38 találatot, amivel elévülhetetlen érdemeket szerzett a Mezőkövesd bennmaradásában. Ne feledjük, az akkor Kuttor Attila vezette csapat úgy lett 7., hogy az utolsó előtti körben még élet-halál meccsen hozott el három pontot Kispestről.
Piscitelli idei egyik legjobb teljesítménye: a Puskás Akadémia elleni decemberi meccsen 1,24 várható gól ellenében óvta meg kapuját, ami pontot ért csapatának
Piscitelli tehát idén tehát nemhogy a tavalyi szárnyalását nem tudja megismételni, de (hosszú távú mintát nézve) igazi extrát sem tud hozzáadni. Itt kell azonban még egyszer rögzíteni az előző bekezdés állítását, miszerint az NB I legnehezebben védhető kapujában áll(t).
Kapusgondok Újpesten
Ha egy csapat egy azon bajnokság során három különböző kapust is kipróbál, az ritkán jelent jót. Újpesten márpedig ez történt. A szezont még Djordje Nikoliccsal kezdték a lilák, majd következett Banai Dávid és a szerbhez hasonlóan öt meccset védő fiatal, Molnár Zsombor. Ők összesen 59 gólt kaptak, ami a legtöbb az NB I-ben, holott az egyébként kritizálható újpesti védelem érdemibb segítséget nyújt, mint például a fentebb említett kövesdi.
Az Újpest ellenfelei 45,61 xG-nyi helyeztet termeltek, ami a hatodik legtöbb, vagyis középmezőnybeli teljesítmény. A 90 percenként bekapott lövéseik száma sem mondható kétségbeejtőnek, sőt! A 10,51-nál csak négy alacsonyabb érték van ebben a mutatóban a ligában.
Ha viszont lőnek a riválisok az újpesti kapura, azt többnyire elég kedvező helyzetből tehetik. Egy kísérlethez ugyanis átlagosan 0,14 xG jut, ami a harmadik legnagyobb szám ebben a műfajban. Vagyis az Újpest védelme ha nem is olyan átjáróház, mint a mezőkövesdi, azért szellősnek bőven nevezhető.
Ez ugyanakkor nem magyarázat arra a tetemes különbségre, amelyeket a figyelmesebbek már fentebb észrevettek a várható (45,61) és a valóban bekapott gólok (59) között. Ilyen brutális differenciát egy más csapat sem produkált.
Banai Dávid 18 bajnokin védett idén, ezek során 27,64 xG-nyi lövés dördült el az ellenfelek részéről, 36 gólt kapott. Ez kis részben a riválisok lövőinek extrája, ugyanakkor ilyen nagy mintán ekkora eltérés esetén ritka, hogy magát a kapust ne terhelje ezért felelősség.
Banai egyik legjobb meccse az októberi, Diósgyőr elleni hazai bajnoki volt: 1,66 várható góllal szemben húzott rolót, csapata 2-0-ra győzött
A másik két kapus öt-öt mérkőzéses mintája kevésbé ad okot ilyen súlyú következtetés levonására, az azonban kijelenthető, hogy extrát hozzátenni ők sem tudtak az újpesti retesz munkájához. Molnár Zsombor 10,26-os xG-re 14, míg Djordje Nikolics 7,71-es xG-re 9 gólt kapott. Utóbbi azóta már távozott is, miután kegyvesztett lett a drukkerek körében.
Nem alaptalanul, ugyanis nála nem annyira a védési mutatók, mint inkább minden más jelentette a problémát. Fegyelmezetlen vagy forrófejű kijövetelei hol piros lapba, hol már zsebben lévő pontok elhullajtásához vezettek.
Két jogos igény találkozhat Piscitelli és az Újpest részéről
Ha összefésüljük a fentebbi részállításokat, az világlik ki, hogy az Újpestnek jelenleg nincs olyan kvalitásokkal bíró kapusa, mint Piscitelli. A MOL belépésével a liláknak valószínűleg nem lesz anyagilag megoldhatatlan feladat az egyik kiesőtől elcsábítani azt a kapust, aki vitán felül egy jobb minőségű csapatba való.
Egy újjáépülő keretről lévén szó, helyes irány egy olyan hálóőr megszerzésével indítani, aki hosszú távon megbízható teljesítményt nyújt, emellett pedig képes bravúrokra is. Az Újpest csapatvédekezése ugyanis már most sem olyan rossz, mint amit a kapott góljaik száma sugall. Ha ezt sikerülne kapus poszton egy kisebb szintlépéssel megtámogatni, az már önmagában helyezésekben mérhető előrelépés lehet a lilák számára.
A forduló előtt hatodik MTK közvetlen üldözőjével, a másik feljutó Diósgyőrrel csap össze.
Több szempontból is érdekes a kiesés elleni harc a labdarúgó NB I 2023/24-es kiírásában. Egyrészt a menekülőverseny a Kisvárda és a Mezőkövesd vesszőfutásának köszönhetően már most lefutottnak tűnik, másrészt – szemben a tizenkét csapatos bajnokság korábbi mintáival – a két aktuális feljutó lényegében egy pillanatig sem volt részvevője mindennek.
Az MTK és a DVTK a 28. forduló előtt a tabella két „középső” csapata, a 6. illetve a 7. helyen állnak. Idei első bajnokijukat hazai pályán az MTk nyerte 2-1-re, míg a miskolci találkozón közönségszórakoztató 3-3-as döntetlen született.
MECCSTÖRTÉNELEM
Forma
Az MTK legutóbbi fellépésén annak a Debrecennek a vendégeként győzött 2-1-re, amelynek erre az idényre mumusává is vált. A budapesti kék-fehérek ugyanis mindhárom Loki elleni bajnokin besöpörték a három pontot, így jelenleg ugyanannyi pontjuk van, mint Szrdjan Blagojevics együttesének.
A DVTK ezzel szemben már három meccs óta nyeretlen az NB I-ben. A zalaegerszegi 5-1-es vereség mindenképp a komoly, míg a hazai, Kisvárda elleni döntetlen a kisebb meglepetés kategóriákba sorolhatók. A hét közben pótolt bajnokin a Fraditól elszenvedett vereség már inkább papírforma.
Az e heti kulcsembereket a bal oldali szárnyvédő pozíciójában találtuk meg. Nemanja Antonov támadásban is hasonlóan fontos eleme az MTK játékának, mint védekezésben. A szerb balbekk 23 fellépése mellett csak négyszer hiányzott idén bajnokiról: ezalatt 10 kanadai pontot szorgoskodott össze 3 gól és 7 assziszt formájában. A Magyar Kupában 240 játékperc alatt ehhez további 2+1-et tett hozzá.
A diósgyőrieknél hasonló szerepkörben futballozik a nigériai Bitok Stephen. A miskolciak balhátvédje a múlt heti, Kisvárda elleni mérkőzésen hiányzott először csapatából, az előtt és után 2189 játékperc került a lábaiba. Folyamatosa felfutásaival állandó veszélyforrás az ellenfél számára. Az eddigiek során egy gól mellett hat asszisztot termelt.
Sokan a magyar bajnokság előre hozott döntőjeként beszélnek a Fradi-Paks meccsről, miközben többen már akkor is a ferencvárosiak bajnoki címéről beszéltek, mikor még a tolnaiak vezették a tabellát. A felek a 39. elsőosztályú összecsapásukra készülnek, a korábbiak közül 21 ferencvárosi, míg 7 paksi győzelemmel zárult 10 döntetlen mellett.
A két csapat ellentétes formában van: amíg a ferencvárosiak szorgosan gyűjtögetik a pontokat, addig a Paks már három bajnoki óta nyeretlen. A Fradi legutóbb az egyre inkább kiesőjelölt Mezőkövesdet lépte le idegenben 3-0-ra. Elmúlt öt mérkőzéséből a Puskás elleni döntetlen kivételével mindet megnyerte a Fradi, miközben a Paks három mérkőzés óta nyeretlen. Bognár György együttese a Debrecen elleni iksz után a Diósgyőrtől és az Újpesttől is kikapott.
Sztjepan Loncsar télen tért vissza a Ferencváros kötelékébe, másfél évnyi kölcsönjáték után egyből alapemberré lépett elő a zöld-fehér együttesben. A bosnyák középpályás kilenc találkozón kapott lehetőséget a tavasz során, ez alatt öt gól és négy gólpassz került a neve mellé.
Papp Kristóf ellenben a szezon eleje óta nélkülözhetetlen eleme a Paks játékának. A 30 éves középpályás eddig mindössze egyetlen bajnokit hagyott ki, azt is kényszerűségből. Mivel az első 25 forduló során összegyűlt az öt sárga lapja, a legutóbbi, Újpest elleni találkozó során nem számíthatott rá Bognár György vezetőedző.
A Kisvárda és a Debrecen rövidke közös története (2018-ban kezdett el íródni) nem jó előjel a vendég DVSC számára, ha viszont az idei szezont vesszük alapul, már bőven nem lehetnek olyan bizakodók a vendéglátó szabolcsiak. Öt és fél év alatt a Loki csak egyszer nyert Várdán, mostanság viszont más szelek fújnak. A Debrecen tavaly után ismét a dobogós helyezésért hajt, a Kisvárda helyzete viszont kifejezetten rossz: sportigazgatója épp a minap beszélt arról, hogy már beletörődött a kiesésbe.
A DVSC jó szájízzel vonulhatott el a válogatott mérkőzések miatti szünetre. A Loki egy meglepő Mezőkövesd elleni vereség és egy paksi döntetlen után kitárazta az addig beragadt puskaporát. Az áldozat a Zalaegerszeg volt, amely 5-1-re kapott ki a Nagyerdőben. Szrdjan Blagojevics csapata 3,06-os xG-mutatót hozott össze 17 lövésből, amelyek közül 8 el is találta a Zete kapujának felületét.
A DVSC gólszerzési kísérletei a Zalaegerszeg ellen
A Kisvárda ezzel szemben nem tudja levetkőzni rossz formáját, a válogatott szünet előtti két mérkőzésén egyaránt pont nélkül maradt. Március elején Kecskeméten 3-1-re, míg a hónap közepén az MTK otthonában 2-1-re kaptak ki. A szabolcsiak utóbbi mérkőzést is csak a végén tudták szorossá tenni, pedig kísérletük akadt bőven. 18 lövésük ugyanakkor csak 1,78-os várható gól mutatót termelt.
Kisvárdai kapura lövések az MTK elleni vesztes bajnokin
A bosnyák Alekszandar Jovicsics a Kisvárda idei keretének legfoglalkoztatottabb játékosa: minden tétmeccset figyelembe véve összesen már 2167 játékpercet töltött a pályán. Sok öröm azonban nem érte ezalatt, mert bár az általa vezetett védelem által bekapott 41 gól „csak” a negyedik legtöbb a bajnokságban, a csapat által szerzett 26 a második legkevesebb, így a csapat jelenleg masszív kiesőnek tűnik.
A másik oldalon futballozó Meldin Dreskovics már boldogabb lehet: a Loki 31 kapott gólja a negyedik legkevesebb az NB I-es rangsorban. A montenegrói bekk 1994 percet volt pályán eddig a szezonban. Ennek során jó teljesítménye az egyéni mutatóiban is megmutatkozott. Több statisztikában is az NB I legjobb belső védői között szerepel.
A mieink 1-0-s sikerével záruló magyar-török felkészülési mérkőzésen hazai oldalról az egyik legnagyobb érdeklődés Szalai Attila teljesítményét övezte. A tavaly nyáron a Bundesligába igazoló védő előbb a Hoffenheimnél, majd a téli váltás után egyelőre a Freiburgnál sem igazán találta meg számításait.
Bemutatkozása egyik csapatában sem sikerült jól, edzői pedig viszonylag hamar megtalálták az általuk favorizált hátsó alakzatot – Szalai nélkül. A magyar szövetségi kapitány, Marco Rossi ugyanakkor továbbra is bízik játékosában, akinek a bal lábas belső védő szerepkörben Szalai Gábor mellett immár Dárdai Márton is konkurense.
„Azt reméljük, hogy a meghívóval egy kis benzint töltünk a tankjába” – mondta Rossi az idei szezonban klubszinten mindössze 419 játékperchez jutó labdarúgóról. A szövetségi kapitány aztán nem is volt fukar az üzemanyaggal. Szalai végigjátszotta a mérkőzést, Rossi az ő szerepkörében (is) bevethető Dárdai Mártont is inkább Balogh Botond helyére cserélte be.
A mérkőzésen nyújtott statisztikái alapján Szalai élt is a bizalommal, és remélhetőleg ebből a jövőre nézve is tud meríteni. Fontosabb mutatói közül ugyanis alig akadt olyan, amelyben ne hozta volna a válogatottban nyújtott átlagát.
Meggyőző számok védekezésben
Szalai Attila 17/10-es mutatójával úgy hozta szinte kereken 59%-os párharchatékonyságát, hogy többet vívott, mint korábbi felnőtt válogatott meccsein átlagosan (14,16). Ha csak a védekező párharcokat nézzük, még jobb a mérlege. Nyolcból hatot nyert (75%), vagyis többet és jobb eredménnyel vállalt mint szokott (6,09/meccs, illetve 66,8%).
A Freiburg kölcsönjátékosa a levegőben is domináns jelenlétet tudott mutatni. Négy fejpárbajt vívott, hozva ezzel átlagát, ám mivel hármat megnyert, 60,6%-os átlagos hatékonyságát bőven felülmúlta. A mérkőzés során volt három megelőző szerelése is, ami viszont kevesebb a korábbiakban látottaknál (5,61/90 perc).
Még a szokottnál is pontosabb passzjáték
Szalai Attila lényegében azóta játszik fontos szerepet a válogatott passzjátékában, amióta ott van a nemzeti csapatban. Jól lát a pályán, a technikai tudása is megvan a nehezebb átadásokhoz. Marco Rossi rendszerében a kezdetektől fogva meg van neki engedve, hogy hosszú indításokkal operáljon.
E téren megbízható mutatóit ezúttal is hozta, sőt, több ponton túl is szárnyalta. Az átlagos 65,52-nál többet (69) paszolt, 82,4%-os pontosságát ráadásul 61 sikeres átadással 88%-ra emelte. A szokottnál eggyel kevesebb, kilenc hosszú passzt eresztett meg, ezek viszont az átlagos 49,7% helyett 56%-ban találtak társat.
Passzjátéka a csapat támadásépítéseit is segítette. Előre irányuló átadásokból a szokottnál eggyel többet, 33-at vállalt, 82%-os pontossága pedig 8,6 százalékponttal volt jobb. A támadóharmadba ezúttal kevesebb (7 < 10,71) labdát címzett, öt célba érő passza viszont 71%-os hatékonyságot eredményez, ami tízzel jobb az átlagánál.
A számok után beszéljenek a képek: a mérkőzésből kiemeltünk egy jó és egy kevésbé jó Szalai-megmozdulást. Utóbbival kezdjük. A meccs elején Szalai egy török felpassz alkalmával későn választja a maradás és a kilépés közül utóbbit.
A labdaátvételre így nem ér oda, a török játékos nyomás nélkül fordulhat meg, majd egy kényszerítővel Szalai helyén indul be a résbe. A társak segítsége megakadályozta, hogy ziccer alakuljon ki, a törökök második szándékból jutnak lövésig, ami kicsivel a kapufa mellé megy.
A második félidőben Szalai egy igen hasonló helyzetben volt bátrabb és határozottabb, amivel olyan támadást indított, amely komoly magyar gólszerzési eséllyel zárult. Kilépése ezúttal gyors és határozott, az ellenfél rossz labdaátvételét kihasználva azonnal lecsap.
Szerelésével ráadásul Szoboszlai Dominikhoz juttatja a labdát, aki egyből rá is gyorsít a török védelemre.
Szalai Attila pedig köszöni Rossi benzinjét, beletapos a gázba és a bal szélen opciót adva kíséri végig a támadást, széthúzva ezzel a létszámhátrányban lévő védelmet.
Marco Rossinak még három felkészülési találkozó áll rendelkezésére az Európa-bajnokságig. Ezalatt a bal lábas belső védő poszton ki kellene próbálnia Dárdai Mártont, és ott van még a Svájcban fejlődő Szalai Gábor is. Aprólékos mérlegelés fog tehát dönteni arról, hogy kinek mennyi lehetőség jut a poszton. Az viszont kétségtelen pozitívum, hogy Szalai Attila egy számára lélektanilag nagyon fontos mérkőzést jó teljesítménnyel tudott abszolválni.
330 perces gólcsendet törne meg a Fehérvár Kecskeméten
Huszadik NB I-es összecsapására készül a Kecskeméti TE és a Fehérvár FC csapata. Az eddigi tizenkilenc meccs egészen kiegyenlített mérleget hozott: hétszer a KTE, kilencszer pedig a Vidi örülhetett – három pontosztozkodás mellett. Fun fact: a két csapat 2011 májusa és 2012 áprilisa között három kupadöntőt is játszott egymással. Előbb a Magyar-, később a Szuper-, majd végül az akkor még létező Ligakupa döntőjében is találkoztak.
A Kecskemét az 5. helyről várja a mérkőzést, Szabó István tanítványai két vesztes meccs után tudtak győzni. A kiesőjelölt Kisvárda ehhez ideális ellenfél is volt. A lilák tíz lövést adtak le, ezekből négy találta el a kaput, három pedig gólt is eredményezett. A Kisvárda hiába válaszolt a korai gólra, a Kecskemét végül magabiztosan győzött 3-1-re.
Kevésbé pozitív a helyzet Fehérváron, mivel Bartosz Grzelak együttese zsinórban három vereségen van túl. Diósgyőrben négy, Újpesten kettő, majd otthon a Fradi ellen ismét kettő gól terhelte Tóth Balázs hálóját, miközben szerezni egyet sem tudott a csapat. Az FTC ellen ráadásul nem is igazán tudott veszélyes lenni a Vidi: mindössze négy sikeres passzuk volt a zöld-fehérek tizenhatosán belülre.
A mérkőzés kapcsán két olyan támadóközéppályást emeltünk ki, akik remekül érzik magukat a félterületben, előkészítő munkájuk mellett pedig ők maguk is veszélyesek a kapura. A télen érkező NicolásStefanelli gyorsan felvette a fonalat és beilleszkedett a Vidibe. Hat meccsen 398 játékpercet kapott, amit két góllal hálált meg. Igaz, a Debrecen ellen elrontott büntetője csak Brandon Domingues korai befutása miatt anulálódott.
Kecskeméten Banó-Szabó Bence a szezonnak nagyjából hasonló pontján kapcsolódott be az NB I küzdelmeibe. Igaz, neki nem egy átigazolás, hanem a súlyos sérüléséből való felépülés kellett ehhez. Nyolc bajnokiján két-két gólt és asszisztot jegyez, legutóbb a Kisvárda ellen is betalált.
A Vidi, a DVTK és a ZTE delegálja a top3-at, de bizonyos szempontok alapján egy kisvárdai játékos beférkőzik közéjük.
A modern futball egyik legszembetűnőbb újdonsága a belső védők szerepkörét érinti. Amíg régen egy bekknek elég volt masszívnak, áthatolhatatlannak lennie, addig mára jóval komplexebbek az elvárások. Ahogyan a csapatvédekezés a csatárral kezdődik, úgy a támadásépítés első sarokpontjai a labdakihozatalt megindító belső védők. (Az elit szinten néha egyenesen a kapus.) Nincs ez másként az NB I csapatainak esetében sem
Az új elvárások azonban nem felváltották a régieket, hanem hozzájuk adódtak. Vagyis, a poszt követelményeinek változása nem jelenti azt, hogy a hagyományos erényekre kevesebb szükség volna. Ezúttal egy ilyen „old school” statisztikai mutatót helyeztünk nagyító alá.
Az NB I 24. fordulójában a bajnokság legjobb légiveszély-elhárítóit rendeztük sorba. Azokat a mezőnyjátékosokat, akik saját csapatuk büntetőterületén belül a leghatékonyabbak a levegőben megvívott párharcok során.
1, Nikola Szerafimov, Fehérvár FC (72%)
(Fotó: fehervarfc.hu)
A hatékonysági „versenyt” a Fehérvár belső védője, az észak-macedón Nikola Szerafimov nyeri. 72%-os mutatójához 25 légi párbajából 18-at kellett megnyernie a Vidi tizenhatosán belül. A 24 éves bekknek testmagasságának mind a 193 centiméterét beveti, s bár fizikai felépítése nem neki a legerősebb a ligában, jól használja adottságait a test a test elleni ütközetekben.
Ha a vizsgálati területet az egész pályára kibővítjük, hatékonysága ennyire már nem impozáns, de még mindig jó. 61,96%-os sikerrátája a tizennegyedik a ligában. Bár kevésbé matematikai alapú érv, érdekesség, amit fiatal játékostársa nyilatkozott Szerafimovról. Tóth Tamás Vid éppen az észak-macedón védőt emelte ki, aki a legtöbbet segített neki abban, hogy helyezkedés és párharcvívás terén is fel tudja venni az NB I fonalát.
2, Szatmári Csaba, DVTK (64,71%)
(Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
A debreceni nevelésű védőt 2021-ben szerződtette a Diósgyőr, ahol azóta – osztálytól függetlenül – folyamatosan alapemberként számítanak rá. Ennek egyik oka, hogy a magyar liga szintjén kielégítő minőségben hordozza magában a belső védő poszt által megkövetelt erényeket. A DVTK tizenhatosán belül 17 fejpárbajt kellett megvívnia, ezek közül 11-et sikerrel abszolvált.
Sikeressége ráadásul alig csökken, ha nem épp saját portáját őrzi. A pálya minden pontját figyelembe véve 61,11%-os hatásfokkal dolgozik a légi párharcokban. Ez a liga tizenhetedik legjobb mutatója.
3, Olekszandr Szafronov, ZTE (64,29)
(Fotó: ztefc.hu)
A szezon első felét a kiesőzóna közelében töltő Zalaegerszegnek sokszor volt – vagy lett volna – szüksége a klasszikus védőerényekre. A jelenleg vizsgált mutatóban ukrán védőjük, Olekszandr Szafronov került be a legjobbak közé. Tizennégy légi párharcából 9-et nyert meg a zalai büntetőterületen belül.
Listánkon ő az egyetlen, akinek a tizenhatosról kilépve javul a hatékonysága. A mezőnyben 67,8%-os a mutatója. Ezzel az NB I összes játékosa közül a második legjobb a kisvárdai Matics után.
És a többiek…
Ismerjük a mondást: az hibázik, aki dolgozik. Aki többet dolgozik, annak több lehetősége van hibázni, vagyis neki nehezebb dolga van, ha hatékonyságban is kiemelkedőt szeretne alkotni. A fenti lista úgy kerek, ha hozzátesszük, Szerafimov a hetedik, Szatmári és Szafronov pedig csak a huszonharmadik és harmincadik legtöbb fejpárbajt vívta saját kapuja előtt. Következésképpen van pár labdarúgó, akik jóval több feladatot kaptak ebben a műfajban, így rögösebb út vezetett volna nekik a fenti listára.
A rekorder a felcsúti Patrizio Stronati (Puskás Akadémia) 33 kapu előtti légi párharccal, amelyeknek viszont csak 48,48%-át (26. legjobb) nyerte meg. Őt követi a kisvárdai Jovicsics 32-vel és 62,5%-os hatékonysággal. A top3-ba épp, hogy nem fért be, de tekintettel a jóval nagyobb mintára, őt is a legjobbak közé kell sorolni.
A harmadik legtöbb kísérlet Hej Viktoré (MTK), aki 30 kapu előtti légi párharcának kereken a felét nyerte meg (24. legjobb). Őt kéz a kézben követi Kinyik Ákos és Pillár József (Paks, illetve Mezőkövesd), akik 29-29 párharcuknak egyaránt 48,48%-át nyerték az NBI eddigi küzdelmei során.
Három pont választja el a zalai és a fővárosi kék-fehéreket. A ZTE jó tavaszkezdetének köszönhetően ellépett a kiesőjelöltek közül, 28 pontjával biztos tagja a középmezőnynek. Az MTK hiába mutatott kevésbé eredményes folytatást a téli szünet után, 31 megszerzett egységével még eggyel nyugodtabban pillanthat vissza a tabella hátsó régióira. A két csapat összecsapása két olyan tréner csatáját hozza, akik korábban hosszabb-rövidebb ideig már voltak vezetőedzői aktuális klubjaiknak.
Forma
Az MTK hat 2024-es bajnokijából csak kettőt tudott megnyerni: a sereghajtó Mezőkövesdet 3-1-re, az akkor még romokban heverő Újpestet 3-0-ra verte hazai pályán. Legutóbb viszont a Hidegkuti gyepéről is vesztesen vonult le Horváth Dávid csapata, a vendég Paks Böde Dániel vezérletével 2-0-ra győzött. A Magyar Kupában ugyanakkor még állnak a fővárosiak, a negyeddöntőben a verhetőnek tűnő Kisvárdával játszanak.
A Zete ezzel szemben búcsúzott a kupától, miután 4-2-es vereséget szenvedett a Diósgyőrtől. 2024-es bajnoki mérlegüket ugyanakkor alighanem megirigyelné a mostani rivális. Márton Gábor tanítványai hat bajnokijukból négyet megnyertek, egyetlen vereségüket a Kisvárda otthonában szenvedték el. Azon a meccsen szerencséjük sem volt, a szabolcsiak egyetlen kaput találó lövése ért győzelmet.
A Kisvárda lövései a ZTE ellen
Az idei szezonban egyébként ez lesz a két kék-fehér csapat harmadik ütközete. Az előző kettőt egyaránt a hazai csapat nyerte. A ZTE auguszutusban 2-1-gyel, az MTK novemberben 2-0-val küldte haza a másikat.
E heti kulcsembereinket a támadósorokból választottuk. Posztjukon túl az is közös Antonio Mancéban és Németh Krisztiánban, hogy eddig mindketten remek helyzetkihasználást produkáltak. Cselezési hatékonyságuk egyaránt 50% feletti, míg a kapu előtti jelenlétük és kiemelkedő. Érdekesség, hogy mindkét játékoshoz tartozik egy-egy irányító stílusú „fegyverhordozó”. Amíg Némethet Bognár Istvánnal, addig Mancét Yohan Croizet-val szokás duóban emlegetni.
Az átlagosnál szerényebb közös történelemmel rendelkező klubok csapnak össze szombat este Miskolcon. A Diósgyőr és a Puskás Akadémia mindössze huszonkettedszer találkozik. Eddigi összecsapásaik során – aránylag kiegyenlített mérleg mellett – 2,47-es gólátlagot hoztak össze a felek, bár a legutóbbi meccs gól nélkül zárult.
Ezúttal két belső védőt emelünk ki, akik a bajnokság eddigi szakaszában kulcsszerepet játszottak csapataik szereplésében. Szatmári Csaba és Patrizio Stronati esetében ráadásul több mutató is igencsak hasonló, ha 90 percre vetítjük teljesítményüket. Ahogy a labdaszerzések és a szabálytalanságok számában, úgy a légi párharcokban mutatott hatékonyságában is nagyon közel van egymáshoz a két játékos.
Ha kicsit tágítjuk a képet, akkor a komplett védelmek közül már a Puskásé lehet büszkébb eddigi produkciójára. A felcsútiak 28,41 várható gólnyi helyzetet engedtek az ellenfeleknek, mindebből pedig még kevesebbet, 25 gólt kaptak. A DVTK ezzel szemben 31,1-es xGA-ra 34-szer kapituláltak. Az engedett helyzetek átlagos minőségét tekintve viszont a borsodiak állnak jobban. Amíg a Puskás kapujára irányuló lövések átlagosan 0,124 xG-vel bírtak, addig a DVTK ellenfelei kísérletenként 0,1-es értékkel tüzeltek.
Parázs kupamérkőzést játszott egymással szerdán a DVSC és az FTC, amely a tizenegyesek mellett a piros lapokkal sem maradt adós. Utóbbiból csak a vendégek kaptak: Dejan Sztankovics vezetőedző mellett a belső védő, Myenty Abena jutott a kiállítás sorsára. A szurinámi bekket így egy ferencvárosi év alatt immár harmadszor zavarta az öltözőbe a játékvezető. Mindehhez 29 mérkőzésen 1778 játékperc kellett neki, vagyis minden hetedik, 90 perces „etapjában” kiállítják.
A cél gyakran szentesíti az eszközt, egy piros lap esetében pedig nem automatikus, hogy az elkövető a fő felelős. A „nem zörög a haraszt” kezdetű mondásnak is áldozva viszont egy ilyen figyelemfelkeltő statisztika esetén érdemes lehet okokat keresni.
A szerdai esetben például helyből jár egy részleges felmentés Abenának. Az eredő hiba ugyanis Cebrail Makreckis számlájára írható, aki könnyelműen szórt el egy labdát saját térfélen. A Loki egy kiváló kiugratással egyből helyzetbe is hozta szélsőjét, aki jól ugrott ki a veszélyre nem számító FTC-védők között.
A társa hibáját orvosolni igyekvő Abena viszont előbb felgyorsulni, majd lelassítani nem tudott. Előbbi a szélvészgyors Brandon Dominguessel tempóhátrányból versenyezve erőn felüli lett volna, utóbbi azonban elkerülhetetlenné tette az ütközést a védő és az elé okosan belépő támadó között.
Korábbi két kiállítását 2023 tavaszán szedte össze: egyet a Paks, egyet a Kecskemét ellen. Előbbi alkalommal egy sima – és talán vitatható – feltartást követett el az őt felfűző csatárral, egy bizonyos Varga Barnabással szemben. A kettőből utóbbi szemléletesebb: a kontrával meginduló Horváth Krisztofert rántotta le egy második sárgáért.
Egy év alatt három piros: sokatmondó a Fradi-védő statisztikája - Horváth nagy lendülettel megindul
Egy év alatt három piros: sokatmondó a Fradi-védő statisztikája - Abena szerelni nem tud, így testi kontaktot kezdeményez
Egy év alatt három piros: sokatmondó a Fradi-védő statisztikája - A kecskeméti támadó rutinosan megáll, hogy faultot harcoljon ki
Az egy év alatt kapott három piros lap azonban nem durvaságra, vagy tudáshiányra utal. Abena a folyó szezonban például összesen két sárgát kapott. Ugyanakkor rámutat arra, hogy a Ferencváros jelenlegi játékában Abena játékosprofilja számára miért „nehezebb a terep”.
Minőség és milyenség
A fentebbi szituációkban közös, hogy Abena tempóhátrányból és előnytelenebb testhelyzetből kényszerült (volna) versenyfutásra. Ehhez viszont nincs meg a kellő gyorsulása és fordulékonysága. A posztján amúgy kielégítő végsebességét ugyanis erős testfelépítése miatt hosszabb távon tudja elérni, mint mondjuk Cissé vagy Mmaee. (Szintén nem előny számára, hogy Henry Wingóból időközben remek belső védő lett.) Ezt alátámasztja, hogy mindkét kiragadott esetben láthatóan el akarta kerülni a sprintversenyt, helyette azonnal a testi párharc lehetőségét kereste.
Ez egyébként jellemző is a játékára, a Ferencváros belső védői közül magasan ő vívja a legtöbb védekező párharcot: 90 percenként 8,22-ot. (Mmaee: 6,02, Cissé: 5,81, Wingo: 5,67). Hatékonyságban viszont már a sor végén van: amíg Wingo és Cissé 80%-körül nyerik ezeket, Mmaee 69%-kal éppen előzi a 67%-os Abenát.
A kétharmados sikerarány egyébként úgy sem rossz, hogy posztriválisai mellett nem fest olyan jól. Abena 26. ezzel az NB I-es játékosok rangsorában, a mezőny azonban sűrű, Mmaee két százalékpontos előnye hét helyezést jelent.
A 400 NB I-es játékperc feletti ferencvárosi belső védők védekezői akcióinak száma 90 percre vetítve. A grafikon nem a hatékonyságot, hanem a darabszámot mutatja.
A szurinámi játékos a legtöbb egyéb védekező mutatót illető hatékonyságban is a Mmaee-Cissé páros mögé szorul, ennek ellenére nem vitás, hogy az NB I belső védői között az élmezőnybe tartozik. Fentebb említett gyengesége azért szorítja a kispadra, mert azokra az erényekre, amiket ő hozzá tud tenni, a Ferencváros játékában kevés alkalommal van szükség.
Testi ereje a legtöbb csatárral szemben instant dominanciát kölcsönöz neki a párharcokban, a fentebbi példák viszont kidomborítják, hogy – főleg magasra tolt védővonalban – kitett a gyors ellentámadások során. Elhárító védőnek remek, a rest defenceben viszont sebezhető pont. Háborús hasonlattal: inkább várvédőnek jó, mint hátul határőrségnek. Erősségei jobban kidomborodnának egy olyan csapatban, amelyik mélyen védekezve, az eredmény őrzésére törekedve futballozik.
A Fradi játékában márpedig mostanság erre a karakterre limitált alkalommal van szükség. Az NB I-ben nemigen van csapat, ami ellen az FTC ne a dominanciára törekedne. A nemzetközi kupában pedig éppen azt a szintet szándékozik meglépni a csapat, hogy minél többet tudjon kezdeményező jelleggel fellépni.
Egy esetleges BL-kvalifikáció esetén az ellenfelek szintje miatt máris más lenne a leányzó fekvése, ezáltal a keretmenedzsment szempontjából logikus, hogy a zöld-fehéreknek legyen egy ilyen karakterű játékosa is. Abena számára viszont játékosprofilja a legfontosabb mérkőzéseken pillanatnyilag helyjegy a kispadra.
Ezt igazolják a Konferencia-ligában kapott játékpercei is. Firenzében az utolsó percekre cserélték be, amikor a fáradó Fradinak pont a fentebb említett „várvédői” képességekre volt szüksége. Genkben kényszerű okokból, Ibrahim Cissé sérülése miatt jött be a szünetben. A Csukaricski otthonában a sérült Mmaee hiányában kezdett, a 69. percben, 0-1-es hátránynál viszont a taktikai átalakítás áldozata lett.
A magyar klublabdarúgás legikonikusabb párosításának idénybeli második felvonása közeleg: vasárnap a Ferencváros látogat Újpestre. A két egyesület rivalizálása azonban nemcsak a hagyományok, hanem a közös meccstörténelem okán is pikáns. Első élvonalbeli találkozásuk 1905-ben volt, az örökmérleg és a közelmúlt is a Fradi oldalára billenti a mérleget. Ezzel együtt az elmúlt szűk másfél évtizedben jutott egy-egy 6-0 ide is, oda is.
Forma
Újpesten röviddel a téli szünet után megállapodtak a tulajdonosváltásról, amely – kiegészülve a sorozatos eredménytelenséggel – edzőváltást is jelentett. A lilák szurkolóinak nagy örömére újra Mészöly Géza ült le a csapat kispadjára. A régi-új tréner Diósgyőrben győzelemmel mutatkozott be, Kecskeméten viszont kikapott a csapata. A csapat által mutatott játék azonban sokkal reménykeltőbb volt a Vingjevics-éra végnapjainál. Az Újpestnek 20 lövése volt, ám Varga Bence mind a 8 kaput találót – köztük egy tizenegyest – védeni tudta.
Nem a tizenegyes volt az egyetlen komoly lehetőség az Újpest előtt Kecskeméten, a (vendég) lilák mégsem tudtak betalálni
A Ferencváros bajnoki mérkőzést legutóbb két hete játszott, akkor Debrecenből hozta el a három pontot a Sztankovics-csapat. Az elmúlt két találkozóját az Európa-konferencialiga playoffjában, az Olympiakosz ellen vívta a csapat. Az FTC a párharc mindkét felvonásán 1-0-s vereséget szenvedett. A görög rekordbajnok elleni két szűk vereség abszolút tisztes helytállásnak tekinthető, ugyanakkor a ferencvárosiakból még úgy is sok energiát vett ki a két mérkőzés, hogy 180 perc alatt alig tudtak gólhelyzetet kialakítani.
Ami a két csapat kulcsembereit illeti, ezúttal mindkét együttesből egy-egy támadót emelünk ki. Az Újpest offenzív részlegének egyik alapembere Heinz Mörschel, aki az eddigi bajnokikon 1214 percet játszott. A dominikai futballista öt gólja mellé két assziszt is társul. Felépítése révén a kapu közvetlen előterében, míg rúgótechnikája okán akár a tizenhatoson kívülről is veszélyes tud lenni.
A Ferencváros oldalán hasonlóan fontos elem Marquinhos, akinek egyik legfőbb erénye a progresszivitása. Ez legtöbbször labdával mutatkozik meg, a brazil ugyanis inkább címzettje, mint feladója a kulcspasszoknak. Cselezőkészségét, gyorsaságát és alacsonyan lévő súlypontját kamatoztatva az NB I egyik legjobb labdacipelője.
Azt ugyanakkor meg kell hagyni, egyikük sem a legjobb passzban várja a derbit. Mörschel Kecskeméten vesztes meccsen hagyott ki büntetőt, míg Marquinhosnak kevés jó pillanata volt az Olympiakosz elleni párharc során.
Bár a Kecskemét és az Újpest csak tizenkilencedszer mérkőzik egymással élvonalbeli bajnokin, emlékezetes találkozások így is akadnak a két klub közös történetében. Öngólok, büntetők és drámai végjátékok is akadnak szép számmal, ha a korábbi összecsapásaik jegyzőkönyveit böngésszük, ami pedig különösen biztató lehet a drukkerek számára, az a lila-fehér rangadók 3,8-es gólátlaga.
A pályaválasztó Kecskemét tavalyi tündérmeséjét mindenki ismeri, s bár az idei menetelés kevésbé hollywoodi, sok szó nem érheti a 27 pontjával a 7. helyen tanyázó KTE háza táját. A hírös városiak legutóbb Pakson szenvedtek vereséget, előtte azonban Borsodból gyűjtötték a skalpokat. Legyőzték a Diósgyőrt és simán nyertek Mezőkövesden.
Újpesten eközben két hosszú folyamat végére került pont. A rég várt tulajdonosváltási megállapodástól új szeleket várnak a drukkerek, akik örömére az új edző a IV. kerületben közönségkedvencnek számító Mészöly Géza lett. Mészöly ráadásul győzelemmel mutatkozott be, a csapat diósgyőri sikerével hosszas veretlenségi sorozatot zárt le a fővárosi együttes.
A két csapat eddigi menetelése során mindkét oldalon akadt olyan kulcsember, aki tavaly a válogatott sikeres szereplésének is részese lehetett. Horváth Krisztofer meghatározó tagja a kecskeméti támadósornak, az offenzívák felépítésében és befejezésében is fontos részvevő. Cselezési készsége és vállalkozókedve a hírösiek egyik fő fegyvere, de középpályásuk a tizenhatoson belül sem tétlen.
Hasonló jelentőségű szerepet töltött be a vendégeknél Csoboth Kevin. A villámgyors szélső riválisához hasonlóan jó kapcsolatot ápol a labdával. Bár a cseleit minősítő számokban elmarad Horváth-tól, ennek oka részben a két csapat őszi játékminősége közti különbségben is keresendő. A tizenhatoson belül ellenben aktívabb volt, meccsenként közel 1-gyel több labdaérintése volt a box területén.
