A tavasszal eddig egy-egy győzelmet és vereséget számláló MTK a hasonló teljesítményt produkáló Fehérvárt fogadja. A két egyesület közös múltja 1968-ban kezdődött, azóta 106 bajnokin meglehetősen kiegyenlített az egymás elleni mérleg. Legutóbbi találkozásuk fényében viszont bőven van mit törlesztenie az MTK együttesének.
Az MTK az első tavaszi fordulóban, sebzett vadat ejtett: magabiztosan, 3-0-ra legyőzte a gyengélkedő Újpestet. A hétközi játéknapon a Ferencváros már jóval nehezebb ellenfélnek bizonyult. Horváth Dávid csapata súlytalan volt a Groupama Arénában, s bár Bognár István lövésével egyenlíteni tudott, végül 5-1-re kikapott. A mérkőzés során a kék-fehéreknek mindössze egy pontos passza volt az ellenfél tizenhatosán belülre.
Egyetlen pontos MTK-passz jutott a Fradi tizenhatosán belülre a keddi mérkőzésen
A Fehérvár összességében ugyanígy, kronológiailag viszont fordítva kezdte 2024-et. Előbb 3-1-re kikapott Zalaegerszegen, majd az ország másik felében vendégeskedett, s győzött 2-1-re a Kisvárda ellen. Utóbbi mérkőzésen ráadásul mindkét frissiben vásárolt támadója beköszönt: Nejc Gradisar fejese után Nicolás Stefanelli remek tekerése növelte az előnyt a végül öngóllal szépítő várdaiakkal szemben.
A felek őszi találkozása egyébként emlékezetesre sikeredett. Az MTK már az első félidő derekán emberhátrányba került, s bár még tíz emberrel is jobban játszott ellenfelénél, a szünet előtti második kiállítás megpecsételte a sorsát. A Fehérvár végül 3-0-ra győzött.
Kulcsemberek
(Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Az MTK csapatkapitánya, Kata Mihály 1453 játékpercével eddig alappillére a csapat középpályájának. A kapus Demjén Patrikon kívül csak Bognár István és Hej Viktor szerepelt többet kék-fehérben az eddigi bajnokikon. A Szerbiában a válogatottban is bemutatkozó Kata eddig meg is hálálja a bizalmat, játéka meghatározó az MTK sikerességében.
Párharcainak szinte kereken a felét nyeri, miközben az előrejátékban is aktivitást mutat. Meccsenként 3,98 csellel próbálkozik, amelyeknek 61%-a sikeres. A támadóharmadba juttatott labdái eközben 77,7%-ban találnak társat.
(Fotó: mtkbudapest.hu)
Hasonlóan fontos elem a középpályán a riválisnál Tobias Christensen. A Fehérvár légiósának kevesebb védekező feladata van, mint Katának, amit a támadó mutatókban meg is hálál. Összességében is kevesebb párharcot vív, mint a fiatal magyar, és hatékonysága is gyengébb. A mérleg másik serpenyőjén ugyanakkor ott van, hogy előrejátékban pontosabb. Valamivel több cselt is kezdeményez, ugyanakkor hatékonysága (56,5%) kicsivel elmarad Katáétól.
„Kereken” 111. élvonalbeli összecsapására készül az Újpest és a Debrecen. Az egymás elleni örökmérleg a fővárosiaknak kedvez: 51 győzelmük több mint duplája a Loki 23 sikerének, míg pontosztozkodás 36-szor volt a felek között. A pillanatnyi állapotok viszont már inkább a vendégek mellett szólnak, hiszen Újpesten jelenleg egy bajnokinál jóval nagyobb téttel bíró fejlemények vannak készülőben.
A Loki a közönség számára szórakoztató, az edzők számára inkább őszülésgyorsító döntetlennel kezdte a tavaszi szezont. A Diósgyőr elleni, hazai 2-2 alkalmával az első perctől kezdeményezően futballozott, végül mégis kétgólos hátrányból kényszerült felállni a csapat.
Az Újpest ezzel szemben sima, 3-0-s vereséget szenvedett az MTK vendégeként. A lilák teljesítménye láttán válogatott jelzők repkedtek fel s alá, míg Rodercik Duchatelet tulajdonos és Nebojsa Vignjevics vezetőedző maradék népszerűségüket is elveszteni látszanak a szurkolók köreiben. A cikk írásának perceiben még a belga üzletember az Újpest első embere, ám a sokszor beharangozott váltás most minden eddiginél közelebbinek tűnik.
Mindössze nyolc lövéssel próbálkozott az Újpest az MTK elleni mérkőzésen
Kulcsemberek
A bajnokság eddigi küzdelmei során mindkét csapatnak alapembere volt a maga balhátvédje. Tamás Krisztián 1093 játékpercet töltött a pályán, ami alatt a védekezés mellett támadó feladatait is igyekezett ellátni. Mérkőzésenként 4,4 beadást átlagol, ami a hatodik legtöbb a ligában. Középre tett labdáinak pontosságára sem lehet komolyabb panasz, 44%-os sikeressége a nyolcadik helyre elég a rangsorban.
A Lokiban egészen különleges szerepköre van poszttársának, Ferenczi Jánosnak, aki támadásépítésben sokszor a pálya középső hosszanti harmadába is belép. A debreceni balbekk ezzel együtt posztjának klasszikus követelményeit is igyekszik teljesíteni. Kilencven percekénti 3,65 beadása nem emelkedik ki a szélsővédők mezőnyéből (14.), pontosságban viszont ő a második legjobb a maga 53,2%-ával.
Két piros-fehér mezes kelet-magyarországi csapat szállítja az NB I első tavaszi fordulójának rangadóját. A Debrecent és a Diósgyőrt egyetlen pont és két helyezés választja el egymástól a tabellán. A DVSC 25 pontjával az 5., míg a DVTK eggyel kevesebb egységet gyűjtve a 7. helyet foglalja el.
A szezont nemzetközi kupaszerepléssel indító Loki tavalyi dobogós helyezését ismételné meg, eközben Miskolcon minden ok megvan az elégedettségre. Az NB II legutóbbi kiírásának bajnoka feljutóként masszív középcsapat az elsőosztályban.
Ellentétes előjelek a kispadokon
Diósgyőrben ugyanakkor váratlan dolog történt: a klub menesztette a sikeredző Kuznyecov Szergejt. Tekintve, hogy néhány nappal a tavaszi rajt előtt szakítottak a trénerrel, gyanítható, hogy a téli szünetben nem volt a vezetőség napirendjén a szakember kirúgása, így a csapatnak gyorsan kell reagálnia történtekre. A vezetőedzői feladatkört egyébként DVTK LSA szakmai igazgatója, Simon Miklós vette át.
A debreceni kispadon ezzel szemben minden a legnagyobb rendben, sőt. Szrdjan Blagojevicset 2022 szeptemberében nevezték ki a Loki élére, amelyet első szezonjában bronzéremig vezetett. Eddigi munkája a klubon belül és kívül egyaránt elismerő reakciókat váltott ki. Az NB1.hu által alapított Magyar Aranylabda szavazásán a portálunk által felkért újságírók őt válaszották 2023 legjobb Magyarországon dolgozó külföldi szakemberének.
Vérfrissítés mindkét oldalon
A tél folyamán mindkét klub aktivizálta magát az átigazolási piacon. A Debrecen két fiatal magyart, a válogatott Szuhodovszki Somát és az U-válogatott Kocsis Dominikot is leigazolta. Rajtuk kívül két fajsúlyos érkező volt még: a horvát Varazdintól Jorgo Pellumbi, míg Houstonból Thor Úlfarsson költözött a Hajdúságba. Távozott a cserekapus Marko Milosevics mellett Bévárdi Zsombor és Andrija Majdevac.
A Diósgyőr két belső védőt is szerződtetett a téli szünetben: Marco Lund Svédországból, Ondrej Baco Izraelből érkezett. A támadórészleg a hazája bajnokságából érkező román Doru Popadiuccal erősödött, miközben Marin Jurina az MTK, Lukács Dániel a Kecskemét, Moussango Obounet pedig a Kosice játékosa lett. Mindkét együttes transzfereiről szó esett elemzőműsorunk, a Gegenpressing legutóbbi adásában.
Az immár debreceni Brandon Domingues bizonyította, hogy nem mindenki rossz játékos, aki egy gyengén teljesítő csapatban játszik. A tavaly kieső Honvédból ő sem tudott különösebben kitűnni, idén a jóval erősebb Debrecenben viszont alapember.
Az eddig bajnokikon három góllal és két gólpasszal járult hozzá a DVSC eredményeihez, miközben állandó veszélyforrás a támadóharmadban. Meccsenként 3,31 érintést átlagol a tizenhatoson belül, ami a huszonnegyedik legtöbb az NB I támadói közül. 90 percenkénti 6,84 cselkísérlete a hetedik legtöbb a bajnokságban, ebben nyújtott 57,81%-os hatékonysága pedig alig van valamivel hátrébb (11.) a rangsorban.
Nem könnyebb ellenfél a védőknek a Diósgyőr támadója, Pernambuco sem. A brazil a liga legtöbb egy az egy elleni szituációt felvállaló futballistája: találkozónként 10,29-dal. Sikkerrátája (58,42%) közel azonos Dominguesével, akit egy hellyel előz meg a hatékonysági versenyben.
A boxon belül kevésbé aktív, mint a debreceni szélső, ugyanakkor így is az egyik legfontosabb fogaskereke a DVTK támadójátékának. Lőlapján eddig két-két találat és előkészítés szerepel.
Két fontos láncszem is távozott az amúgy is erőn felül teljesítő Fehérvártól.
Rendkívül nehéz feladat lenne egy szóval leírni a Fehérvár FC mögött álló másfél évet. A hasonlóan hullámzó időszakokra általában a hektikus jelzőt szokás használni, ám a Vidi esetében ez sem elég kifejező. A 2010-es évek egyik legmeghatározóbb magyar csapata az előző szezon első felében gyengén, a másodikban pedig nagyon gyengén futballozott, és kis híján az addig elképzelhetetlen kiesés is összejött a piros-kékeknek.
A jelenlegi szezon hasonlóan indult. Az elején úgy tűnt, ismét a kiesés elleni harc jut a Fehérvárnak, ám a csapat végül sikeresen fordította a széliránynak megfelelő irányba a vitorláját. Bartosz Grzelak és stábja játékrendszert váltott, a három védős felállást használva elindult felfelé a tabellán és meg sem állt az őszi dobogó alsó fokáig.
Az impozáns eredménysor és a tetszetős helyezés mögött ugyanakkor vaskos felülteljesítés áll. A Fehérvár 30 pontot gyűjtött az őszi bajnokik során, ugyanakkor mindezt 23,1-es xP mutató mellett. Ez pedig csak a hatodik legmagasabb a liga csapatainak várható pontszámai között. Ennél csak az őszi bajnok Paks mutatott nagyobb kilengést, ők 26,5 xP-re gyűjtöttek 34 pontot.
Felülteljesítés elöl és hátul is
Tovább haladva ezen a vonalon, érdemes egy(?) pillantást vetni a Vidi várható gólokról szóló mutatóira is. A Fehérvár 36 gólja a második legtöbb a ligában, emögött viszont csupán 29,05-os xG áll, ami a negyedik a maga műfajában. Ez magasan a legnagyobb felülteljesítés a szerzett gólok terén (6,95).
A gárda lövésenkénti 0,122-es xG-je hatodik az NB I-es rangsorban, míg a tizenhatoson belüli labdaérintéseik száma (17,59/perc) az ötödik legtöbb. Ezek szintén arra utalnak, hogy a Vidi jelenlegi játékminősége inkább a középmezőny első feléhez, sem mint a dobogóhoz elegendő.
Mindez önmagában is óva intheti a csapat szurkolóit a vérmesebb álmok szövögetésétől, ráadásul a helyzet hátul is hasonló. A Vidi védelme 24-szer kapitulált az ősz folyamán, ennél pedig négy együttes is jobban zárta a reteszt. Ami viszont aggasztó, hogy ez 31,22 várható gólnyi helyzetből jött össze. Félreértés ne essék, ez pillanatnyilag nem probléma, hanem éppen dicséret Tóth Balázsnak, akinek remeklését korábban itt elemeztük.
A baj abban az esetben üthet be, ha a kapus parádéja alábbhagy, és a valószínűségszámítási alapokon nyugvó mutatók hosszabb távon elkezdenek „kiegyenesedni”. A várható és a valós kapott gólok közötti 7,22-os különbség ugyanis azt mutatja: a Vidi védelme nem olyan stabil, mint azt a bekapott találatok száma sejteti.
Ezt aláhúzza, hogy a 31,22-os xGA-értéket csak a Zalaegerszeg múlja fölül, azaz a Fehérvár a második legtöbb gólszerzési esélyhez juttatja ellenfeleit. Igaz, ha egy lövésre bontjuk le a riválisok átlagos helyzetminőségét, akkor a 0,127-es mutató csak az ötödik legmagasabb a bajnokságban. A mellékelt ábra viszont ez által sem jól, csak valamivel kevésbé rosszul fest.
Ha a két-két várható és valós gólszámot összevetjük, drasztikus felülteljesítésről árulkodó számot kapunk. A Fehérvár ugyanis 14,17-dal jobb gólkülönbséget hozott össze annál, amit a valószínűségi mutatók „előírtak” számára. Ez egyszerre üzenet azoknak, akik szerint az xG maga a Szent Grál, és azoknak, akik a Vidi ősze láttán egyből újra a dobogóról beszélnek.
Egy ilyen felülteljesítés mögött számos ok húzódhat, amelyeknek általában valamilyen elegye adja ki a „túl” eredményes teljesítményt. Ilyen például a sokat emlegetett, de cserébe nehezen számszerűsíthető szerencse, illetve a játékosminőség is. Utóbbi esetében márpedig a Fehérvár még úgyis jól állt az ősszel, hogy kerete gyengült a tavalyihoz képest.
A télen két kulcsember is távozott
Itt viszont elérünk egy újabb baljós árnyhoz a Vidi közeljövőjét illetően. A téli átigazolási időszakban ugyanis távozott Kenan Kodro és Deybi Flores is. Előbbi 11 gólja nem igényel bővebb magyarázatot, míg utóbbi ha nem is nyújtott hibátlan játékot, rengeteg (főleg védekező) munkát végzett a középpályán.
A Ferencvárosba igazoló Kodro a passzjátékban is fontos láncszem volt. A két csatáros rendszerben egyértelműen ő volt a meghatározóbb támadó az amúgy nem rossz őszt futó Szabó Levente mellett.
Kenan Kodro lövései és góljai az őszi NB I-es meccseken
Flores esete más, hiszen a középpálya belső részén a megsérült Kalmár mellett Christensen és Katona is remek formába lendült. A hondurasi középpályás ugyanakkor elengedhetetlen „kulimunkát végzett” a több kreatív szabadságot kapó társai mögött. Egyetlen valódi alternatívája az a Franck Bambock volt, aki 11 perc híján az egész NB I-es őszt a kispadon töltötte. Ha egy kicsit is hiszünk Bartosz Grzelak vezetőedző értékítéletében, akkor ő valószínűleg nem képviseli azt a szintet, amit Flores. Hab a tortán, hogy a francia futballista a minap távozott a klub kötelékéből.
Deybi Flores védekező akcióinak száma a poszttársakéhoz hasonlítva. Emellett meccsenként 8,07-os átlaggal övé a legtöbb defenzív párharc az egész csapatból .
Az érkezők oldalán mindeközben egyelőre csak fiatal tehetségeket látunk, nem pedig olyanokat, akik az első perctől kezdve a távozókéhoz hasonló teljesítményt tudnának beletenni a csapat játékába.
Az ősszel begyűjtött 30 pont már önmagában garancia arra, hogy a csapat idén hírét se hallja a kiesésnek, ugyanakkor az őszi produkció alapján hiba lenne azt gondolni, hogy a Vidi favorit az év végi dobogóra is. Ez persze még mindig csak az őszi teljesítmény lenyomatának a jövőre való vetítése. A téli szünet alaposan megkavarhatja a lapokat az egész bajnokságban.
Azt viszont nehéz vitatni, hogy a fehérváriaktól – játékuk jelenlegi minősége mellett – komoly bravúr lenne egy hasonló tavasz. Ezt pedig csak erősíti a tény, hogy a szezonközi transzferablakban fontos láncszemeit veszítette el az együttes. Az akárcsak hasonlóan sikeres tavaszhoz mindenképp érdemi erősítés(ek)re lenne szükség az átigazolási időszak hátralévő részében.
Mindkét hálóőr alaposan felülteljesített az ősszel az NB I-ben, nem kevés pontot hozva ezzel csapataiknak. Egyikük eddig kerettagságig jutott, másikuk már be is mutatkozhatott a magyar válogatottban. A nyári Eb-re bizonyára mindketten szívesen utaznának, a poszton viszont csak egy hely kiadó.
Az OTP Bank Liga őszi dobogója nem úgy fest, ahogyan arra az első fordulók után sokan számítottak. A Ferencváros lemaradt az őszi elsőségről, amely a Paksé lett, a Fehérvár harmadik helye pedig szintén nyugodtan nevezhető meglepetésnek. Utóbbi két csapat bizony felül is teljesíti azt a pontszámot, amelyet a számaik „előírnak”.
A tolnaiak 26,5 várható pontra 34, míg a fehérváriak 23,1-es xP-re 30 egységet gyűjtöttek, ami a liga két legnagyobb felülteljesítése. Hiába van a futballban végtelen sok változó, amely arra való, hogy a végkifejlet eltérjen a valószínűségektől, ezek már vannak akkora kilengések, hogy érdemes legyen kiváltó oko(ka)t keresni mögöttük.
A két együttes esetében a válasz eltérő, de azért akad metszéspont. A Paks támadósora egy hangyányival múlja felül az elvárható hatékonyságot: 31,22-os xG-re 32 gólt lőttek. A Vidié ellenben ebben (is) a legnagyobb pozitív kilengés: 36 lőtt góljuk majdnem héttel több a várhatónál (29,05). Ami viszont közös a két csapatban, az a várhatónál jóval kevesebb kapott gól. Ebben az írásban ezzel foglalkozunk, hiszen mindkét védelmet olyan kapus irányítja, akik felbukkantak a közelmúltban a válogatott keretében, és ebből adódóan joggal reménykednek abban, hogy nyáron ott lehetnek az Európa-bajnokságon.
Tóth Balázs (xGA: 23,02, kapott gólok: 16)
(Fotó: fehervarfc.hu)
Tóth Balázst már a bajnokság kezdete után, augusztus 9-én vette kölcsön a Puskás Akadémiától a Fehérvár, amelynek nyáron opciós joga is lesz a kapus végleges megvásárlására. Ez és Kalmár Zsolt leigazolása fordulópont volt a Vidinél, a csapat a tavalyi szezonjához hasonló kezdés után elindult felfelé.
Ebben pedig a már említett hatékony helyzetkihasználás mellett a védelemnek is komoly érdemei vannak. A Tóth Balázs vezette hátsó alakzat (tehát Kovács Dániel meccseit nem számítjuk) 20,47 várható gól mellett ugyanis mindössze 14-szer kapitulált. Mivel Tóthnak volt egy meccse a Puskásnál is, a továbbiakban már ezt beleszámítva nyálazzuk át a hálóőr őszi mutatóit.
Tóth minden bajnokit figyelembe véve 23,02-os xGA-ra szedett be 16 gólt, ami 7,02-os felülteljesítés. Ehhez hasonlót is csak a cikk másik alanya, Szappanos Péter tudott felmutatni. De ennyit ő sem, Tóth tehát ebben a liga legjobbja volt az ősz folyamán. Kilencven percenként átlagosan 4,69 kapura lövéssel kellett megbirkóznia, amelyekből 3,66-ot ki is védett. A legtöbb munkája a a csapat debreceni, vesztes meccse során akadt: a 3-1-re végződő összecsapáson nyolcszor védett.
Ami a passzmutatóit illeti, rövid átadások során hozza a kapusoktól elvárt biztonságot. Meccsenkénti 9,5 kísérletét 97,3%-os arányban koronázza siker. Hosszabb passzok esetén értelemszerűen csökken a pontossága. 8,47 ilyen átadása van meccsenként, ezeknek 68,2%-a sikeres.
Szappanos Péter (xGA: 25,43, kapott gólok: 19)
(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Szappanos – bár klubot nem váltott – szintén nem védte maradéktalanul végig az őszt: Bognár György olykor a fiatalszabályra hivatkozva padoztatta. Abból azonban a tréner sem csinált titkot, hogy kapusa az egyik legfontosabb húzóembere csapatának.
Úgy kapott 19 gólt, hogy az ellenfeleknek 25,43-ra elég helyzete volt, vagyis (persze a védelem segítségével) 6,43 találattól mentette meg csapatát. Ez Tóthé után a második legkiugróbb érték ebben a mutatóban. Viszonyításképpen: a rangsor harmadikja 1,65-dal a Fradi második számú kapusa, Varga Ádám, aki a derbin mutatott parádéjával nevezett be a képzeletbeli bronzéremre.
Szappanos átlagosan valamivel kevesebb lövést kap, mint Tóth, és kísértetiesen hasonló arányban védi is ezeket. Meccsenként 4,43 kísérletből 3,36-ot fog, ami 75,8%-os védési hatékonyság. Tóth Balázs 76%-os mutatójához képest a lemaradása tehát elenyésző. A paksi kapus legmozgalmasabb meccse szintén a Debrecen ellen volt: az 1-0-s vereség alkalmával kilencszer hárított, közte nem egy komoly bravúrral.
Passzmutatóin tetten érhető a Paks direkt játékstílusa, Szappanos teljesítményére viszont nem nyomja rá bélyegét ez a – jelen kontextusban – nehezítő körülmény. Meccsenkénti 10,6 hosszú passzának 70,9%-a sikeres, azaz többet és pontosabban passzol hosszan mint Tóth. Bognár György keze alatt persze ezt lehet is gyakorolni.
Rövid átadásokban (4,04/meccs) mutatott 93,1%-os mutatója elmaradt Tóthétól, egy bizonyos adat ugyanakkor igencsak elismerően szól Szappanosról. Progresszív passzpontossága 89,73%-os, ami a harmadik legjobb a ligában. Ez a mutató tipikusan a hátul játszóknak áll, hiszen minél több terület van előtted, annál több lehetőséged van érdemi előrehaladást eredményező passzt kiosztani. „Cserébe” saját térfélen 30 méteres hosszúságtól progresszív egy passz. Azaz ahogy túl, úgy alul sem szabad értékelni Szappanos e téren mutatott precizitását.
Tavasszal az Eb-kerettagság is tét számukra
A magyar válogatott játékában fontos alappillér egy olyan hálóőr, aki nem illetődik meg, ha közre kell működnie a labdakihozatalokban. E téren komoly hiányosságai egyik említett kapusnak sincsenek, Szappanosban pedig némi extra is lappang. Ennél a játékelemnél ugyanakkor semmiképp sem szabad elfelejteni, hogy az NB I nincs egy Eb-csoportkör szintjén. Tóth és Szappanos itthoni jó teljesítménye tehát önmagában nem garancia arra, hogy ezt egy válogatott tornán is hasonló szinten tudják művelni.
Meg kell említeni az eddig válogatott kerettagságig jutó Demjén Patrikot is, aki szintén az Eb-kerettagságért küzd. Noha ő nem hozott ilyen jó védési mutatókat, figyelembe kell venni, hogy egy újonc csapat kapuját őrzi. A felcsúti Markek mellett egyébként éppen ő, Tóth és Szappanos tudott öt meccset is kapott gól nélkül lehozni az NB I-ben.
Demjén Patrik 26,44-os xGA-ra kapott 28 gólt az őszi bajnokikon (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Ha Tóth és Szappanos a tavasz folyamán fenntartja őszi formáját, akkor viszont alaposan feladják a leckét az MTK kapusának. A százéves átlag ellenben nem azt mutatja, hogy az ilyen szembeötlő felülteljesítések könnyen fenntarthatók lennének egy szezonon át. Az esély viszont megvan rá, Szappanos és Tóth pedig bizonyára megpróbál majd élni vele, ahogyan Demjén is ott lohol majd a nyakukban.
Soha nem kívánnánk olyat Marco Rossinak, hogy fájjon a feje, de ha a harmadik számú kapus személye miatt mégis megtörténik, abban nem lesz nehéz megtalálni a pozitívumot. Dibusz Dénes és lipcsei háttérbe szorulása ellenére Gulácsi Péter helye is biztos a keretben, a harmadik számú kapus szerepéért azonban éles lesz a verseny.
Bár a Ferencváros ősze a Konferencialiga-továbbjutással együtt sem sikerült tökéletesre, a klub nyári átigazolási tevékenysége sok dicséretet kap. Az érkezők névsora ezúttal is hosszú, sokkal a beváltaké sem rövidebb. Közülük az egyik legkevesebb rivaldafényt Ibrahim Cissé kapja. Az ő munkája kevésbé látványos, mint Vargáé vagy Abu Fanié, cserébe a bajnokság egyik, ha nem a legjobb belső védője.
A francia játékos júniusban írt alá a zöld-fehérekhez, szerződése lejártával ingyen érkezett a francia másodosztályból kis híján feljutó Caen csapatától. A Klaksvík elleni odavágón rögtön be is mutatkozott, a kínos emlékű, 0-3-as visszavágót a padon töltötte. Minden sorozatot figyelembe véve 25 meccse volt, a bajnokságban 1078 percet kapott, az Európa-konferencialiga csoportkörében pedig csak a genki második félidőt hagyta ki kisebb sérülés miatt.
Nem csoda, hogy szolgálataira nagy az igény, teljesítménye ugyanis a legjobbak között van az OTP Bank Ligában. Védekező párharcait 83,06%-ban nyeri, vagyis durván minden hatodikat veszti el, ami elsöprő hatékonyság. A mutatóban az előnye is tetemes: 78,95%-kal klub- és ősz óta poszttársa, Henry Wingo a második.
Cissé párharca Luke Montebellóval a máltai Hamrun elleni Ekl-selejtezőben (Fotó: Szirtesi László/Getty Images)
A 185 centis bekk a levegőben már nem ilyen egyedülálló, de még mindig meggyőző számokat hoz. Fejpárbajainak 64,44%-át vívja meg sikerrel, ami a nyolcadik legjobb arány a bajnokságban, az első hétből pedig csak ketten nem magasabbak nála. E téren az NB I-ben egyébként 69,23%-kal az újpesti Tim Hall viszi a prímet.
A szenegáli útlevéllel is rendelkező védő emellett a labdajáratásban is jól használható. Passzpontosságban a sok biztonságos, rövid átadás miatt hagyományosan a belső védők nyerik a rangsorokat, jellemzően az adott ligát domináló csapatból. Cissé itt szerzett „ezüstérmét” túlértékelni így nem kell, az viszont kétségtelen, hogy e téren is hozza az elvárhatót, A francia 91,8%-os mutatóját a fentebb leírt átlagba illeszkedő módon csak csapattársa, Myenty Abena múlja felül (94,39%).
Hozzáadott értéke több a puszta masszivitásnál
A fentebbiek arról tanúskodnak, hogy Cissé jó igazolás volt, az NB I legjobb csapatában posztján a liga egyik legjobb teljesítményét nyújtja. Legnagyobb hozzáadott értéke viszont viszont abban a játékosprofilban rejlik, amelyet különleges fizikuma tesz teljessé.
185 centis magassága megüti posztjának elvárásait, testfelépítéséről viszont nem a konditerem vagy a ketrecharc jut eszünkbe. Izomzatában inkább a rugyanyosság dominál, sem mint a tömeg, ami cserébe gyorsaságot és fordulékonyságot kölcsönöz neki. Ez teszi lehetővé számára azt az agresszív játékstílust, amivel újat tud adni csapatának.
Védekezés közben többször merészkedik előre, mivel sebességének és agilitásának köszönhetően a labdát kapunak háttal kapó ellenfél vak oldaláról gyorsan ott tud teremni annak közvetlen közelében. Ugyanezen erényeinek hála pedig ha az első közbeavatkozás nem sikerül, még mindig van reménytelen számára utolérni a támadást egy másodikért.
A DVTK középpályása egy hátulról előre emelt labda átvételére készül, az ekkor még messze lévő Cissé nagy lendülettel indul meg az ellenfél térfeléreA következő pillanatban már a labdát átvevő játékos nyakán van, készen a párharcra
Ez egy átlagos belső védőhöz képest jelentős erény, amely egyúttal azt is lehetővé teszi csapata számára, hogy „előre védekezzen”. A nyáron távozó Mats Knoesterrel, vagy a jelenleg is Fradi-játékos Myenty Abenával ez nem (volt) ilyen szinten kivitelezhető. Ők ugyanis lassabb, kevésbé fordulékony bekkek, akikre jóval nagyobb veszélyt jelentenek a kontratámadások és az ellenfél által magasan megszerzett labdák.
Cissé földön megvívott párharcainak hőtérképe az NB I őszi szezonjábanÖsszehasonlításképpen az azonos poszton, de más szerepkörben futballozó csapattárs, Myenty Abena hasonló párharcai
Még ha nem is egyedüli sikerkovács Cissé, ez a hozzáadott érték meg is jelenik a Fradi játékában. Az FTC az NB I-ben átlagosan 7,32 passzt enged az ellenfeleinek, mielőtt megpróbálna közbelépni. Ennél alacsonyabb PPDA-mutatót az utóbbi években nem produkált az együttes. Ennél agresszívebben egy csapat sem támad le a ligában, ami persze nagyban köszönhető a felfelé kilógó keretminőségnek is.
A Fradi az ellenfél labdabirtoklása során percenként 6,7 védekező akciót kísérel meg, amivel szintén első. Ez persze nem új keletű, a zöld-fehérek hosszú évek óta dominálják ezeket a mutatókat, és a néhány tizedes fejlődések láttán sem kell hatalmas dolgokra gondolni. Cissé hozzáadott értéke legfőképp az, hogy ezt a játékstílust a csapat – fentebbi erősségei okán – kevesebb kockázattal, vagyis magasabb nívón játszhatja.
Ami pedig a labdás mutatókat (pl. passzok, labdavezetés) illeti, a Ferencváros védői közül a legtöbben Samy Mmaee jár élen. Cissé viszont szintén erős ezekben, képes a megindulásokra, labdavesztés esetén a gyors visszarendeződésre, közbelépésre. Vagyis az FTC elmondhatja magáról, hogy a labdakihozatalokért elsődlegesen felelős belső védőjének párja közel azonos szinten tud részt venni az építkezésben, mint partnere. Ez főleg az olyan meccseken szemmel látható előrelépés mondjuk Knoesterhez képest, amelyeken a Fradi magasra tolt védővonallal dominálja a meccset, tehát szinte az összes bajnokin.
Cissé sikeres labdavezetései az őszi bajnokikon
Mindez persze borulhat, ha a Samy Mmaee távozásával kapcsolatos hírek igazolást nyernek. Iszmail Aaneba és Myenty Abena ugyanis hiába kiemelkedő védők az NB I szintjén, profiljuk nem illeszkedik az imént említett feladatkörökbe. Amennyiben a marokkói klubot vált, a Fradi scoutingrészlegének újra fel lesz adva a lecke, hogy reprodukálja a Cissé-transzfer jelentette sikert.
Borítókép forrása: Tullio Puglia - UEFA/UEFA via Getty Images
Kenan Kodro, Stefan Drazsics és Varga Barnabás összesen eggyel több gólt lőtt ősszel, mint amennyivel utóbbi tavaly gólkirály lett.
A góllövőlista élén álló játékosok közül egynek a válogatottjánál történtek, egynek sérülés, egynek pedig saját csapata ereje és játékfelfogása nehezítette a dolgát az ősszel.
Paksi szárnyalást, fehérvári feltámadást és még sok egyebet hozott az NB I 2023/24-es szezonjának első fele. Az őszi tizenhét forduló után az éllovas 11, míg közvetlen üldözői 8-8 góllal állnak a góllövőlistán.
A legjobb gólvadászok közül egyet a liga legerősebb csapata, egyet a szerkezetváltással új életet kezdő Vidi, egyet pedig közvetlen kiesőjelölt ad. Az alábbiakban az ő teljesítményük számaiban és miértjeiben fogunk elveszni. Pontosabban remélhetőleg kiigazodni.
Kenan Kodro (1619 perc, 11 gól, xG: 9,17)
(Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
A bosnyák támadó alapembere volt az ősz folyamán szépen formába lendülő Fehérvárnak, mind a 17 bajnokin kezdőként szerepelt. Ezek többségét végigjátszotta, így 1619 játékpercet töltött a pályán, ezalatt 11 gól került a neve mellé, kettőt büntetőből szerzett.
Kodro a Vidivel együtt vette fel a versenytempót az ősz során: a három zakóval rajtoló csapat első hét meccsén három gólt lőtt. Ebből kettőt a Fradi elleni 5-3-as vereség során, miközben nemcsak klubjánál nem alakultak jól a dolgai.
Augusztusban az akkor még bosnyák kapitányként dolgozó édesapját az ő behívása miatt (is) vette elő a hazai sajtó, majd a rosszul is teljesítő válogatottban való szereplést rá egy hónappal Kenan maga mondta le. Ki tudja, volt-e összefüggés a kettő között, de ezután klubjában kinyitotta a gólzsákot. Tíz találkozón nyolcszor talált be, amit még egy gólpasszal is megtoldott.
Összesen 11 gólját 49 kísérletből és 9,17-es xG-ből szerezte, a dobogón így ő az egyetlen, aki túlteljesíti várható góljait. Ezzel illeszkedik csapatába, amely ebben a műfajban a mezőny legjobbja, mindössze 29,05 gólnyi helyzetből találtak be 36-szor. Ennek még Kodrónál is szorgosabb letéteményese Katona Mátyás, aki 2,62-es xG-ből faragott 7 gólt, amivel éppen csak leszorul a gólkirályi verseny őszi dobogójáról.
Stefan Drazsics (1619 perc , 8 gól, xG: 9,55)
Fotó: Mezőkövesd Zsóry FC/Facebook)
A pontazonossággal, de a vonal fölött telelő Mezőkövesd az ősz legfukarabb csapata, ha gólokról van szó. A második legkevesebb helyzetből (xG:20,11) lőtték a legkevesebb, 17 gólt. Ennek csaknem felét a középcsatár, Stefan Drazsics termelte, akiről sokszor megénekeltük már, hogy milyen fontos (és magányos) eleme a kövesdi támadójátéknak.
Nála több lövést (52) senki nem eresztett meg ősszel az NB I-ben, ezzel csapata várható góljainak közel 50%-át termelte. Ez még egyedüli centerként is brutális arány, pláne egy fél szezon viszonylatában.
Ez a két adat egy 0,183-es xG/lövés mutatót ad ki, amellyel a három játékos közül övé a legalacsonyabb átlagos helyzetminőség. Ez rá is nyomja a bélyegét Drazsics mérlegére, aki több mint másfél találattal múlja alul a várhatóját. Tizenegyeshez sem ő, sem csapata nem jutott még a szezonban, ami nagyban köszönhető a kevés időnek, amelyet a Kövesd a támadóharmadban tölt.
Felületesen nézve számait, nem esünk hanyatt Drazsics teljesítményétől, de figyelembe véve fentebb taglalt szerepvállalását, már más a helyzet. A szerb támadó csapata óvatos játékstílusa és keretminősége okán mennyiségben és kvalitásban is messze a legkevesebb támogatást kapja a három főhősünk közül. Esetében ez az arány beszédesebb, mint várható és valós góljainak viszonya.
Varga Barnabás (622 perc, 8 gól, xG: 8,34)
(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
A magyar válogatott immár megkérdőjelezhetetlenül első számú csatára első ferencvárosi szezonját is jól indította. Gyors beilleszkedésével és góljaival lehalkította azokat a hangokat, amelyek szerint a tavalyi szezonja kizárólag a Bognár-művek hatásának köszönhető.
A Fradiban nem engedte a kezdő közelébe azt az Alekszandar Pesicset, akitől nyáron még Varga játékperceit féltették, a DVTK ellen viszont megsérült. Közel két hónapos kihagyás után tért vissza, így a három dobogós közül ő a leginkább hendikepes. Csak 622 perc jutott neki bajnokikon, ám ezalatt is összehozott 8 gólt. Mindezt 8,34 xG-nyi lehetőségből termelte, azaz jóval kevesebb játékperc alatt került közel annyi és akkora helyzetbe mint Kodro és Drazsics. Vetélytársai számára aggasztó, hogy nem azért, mert össze-vissza durrogtatna, hiszen lövések számában jól láthatóan elmarad a maga 30 kísérletével.
Varga viszont lövésenként átlagosan 0,278 xG-értékű helyzetekből próbálkozik, amely Drazics és Kodro (0,187) mutatójánál is jóval jobb. Ez persze nem mind Varga zsenialitása, a különbség az őt kiszolgáló társakat is dicséri.
Ledolgozható a három gólos hátrány?
Az átlagos helyzetminőség alapján Varga Barnabás számára svédasztal lehet a tavasz, már ha egészséges lesz és az FTC teljesítménye sem esik vissza. Kontra érv lehet vele kapcsolatban a kétfrontos harc: ha a Fradi megy egy-két kört Európában, az várhatóan rotációval jár majd.
Kodro esetében a valószínűségszámítás őt és csapatát is némi visszaeséssel fenyegeti helyzetkihasználás terén, ám valamit ne feledjünk! Az elmúlt másfél év ellenére a Fehérváré az NB I egyik legjobb játékoskerete, így az átlagtól való pozitív eltérés esetükben hosszabb távon sem elképzelhetetlen.
Ami Drazsicsot illeti, gólkirályi címe nagyjából annyira reális, mint amennyire központi kérdés lehet az ő és csapata számára: minimálisan. Ennek legfőbb gátja persze a Mezőkövesd óvatos és nem kevésszer nehézkes támadójátéka. Ha Varga kidőlése meglátszott a Fradi bajnoki teljesítményén, akkor Drazsics esetleges hiányára nyugodtan mondhatjuk, hogy katasztrófával érne fel a kövesdiek számára.
Az ősszel látottak tehát a három gólos hátrány ellenére még mindig inkább Varga Barnabás címvédése mellett szólnak gólkirályi fronton. A gólokat viszont nem a számok lövik, hanem azok, akiket minősíteni próbáltunk általuk. Májusra kiderül, hogy mennyiben igazolták mindezt.
A csapat őszében komoly fordulópont volt a Ferencvárosban elszenvedett 3-0-s vereség.
Az Újpest FC eredményei eleinte felülről, majd alulról nézték a pályán nyújtott teljesítményt, a két időszak átlaga pedig éppen a realitást adja ki. A csapat, amely úgy kapta a második legtöbb gólt, hogy őt támadják le a legkisebb hévvel az ellenfelek, kevesebb annál, amit ősszel gondoltak róla, de ütőképesebb annál, mint amit a derbi utáni bajnokikon mutatott.
Az Újpest remekül kezdte, majd cudarul folytatta a bajnokságot, az NB I őszi tabelláján így 21 ponttal a kilencedik helyen áll. Előbbi láttán sokan az elmúlt évek legjobb Újpestjéről, míg utóbbi kapcsán válságról, összeomlásról és Nebojsa Vignjevics vezetőedző távozásáról beszéltek.
A helyzetnek ugyanakkor csak a teljesítményskálán való terebélyes kilengés ad két különböző megvilágítást. Hiszen amíg első tíz meccsén a csapat kerek kettes pontátlagot hozott, következő hét őszi találkozóján ehhez mindössze egyet tudott hozzátenni. Ha pedig egyben értékeljük a lilák őszi mutatóit, azt látjuk, hogy az Újpest lényegében pöccre pontosan ott van, ahol lennie „kell”.
A várható pontok mutató terén az Újpest ugyanis amennyire lehet, pontos: 20,9-es xP-értékre gyűjtöttek 21 egységet. Előbbi érték hátulról negyedik az OTP Bank Liga rangsorában, épp úgy, ahogyan ténylegesen megszerzett pontjaival a csapat is kilencedik a tabellán. A cikk itt akár véget is érhetne, de ehelyett ennek részletes meg- és átvilágítása következik.
Az ellenfelek hagyják jönni, az Újpest helyzetkialakítása mégis döcög
A következőkben néhány haladó statisztikai mutató segítségével skicceljük fel az Újpest ősszel mutatott játékának minőségét, különös tekintettel arra, hogy ez a versenytársakhoz képest milyen nívót képvisel. Ehhez előrebocsátjuk: a tizenkét csapatos NB I sűrű mezőnyében a tabella tetejét és alját leszámítva nem sok jelentősége van a pillanatnyi helyezésnek. Lényegében van egy dobogó, vagy felsőház, valamint a kiesés közvetett, illetve közvetlen veszélyeztetettjei. Állításunk mindösszesen annyi, hogy az Újpest, ha nem is biztos, hogy a megfelelő helyen, de mindenképpen a saját polcán van a tabellán.
Várható gólokban például a nyolcadik legnagyobb mutatót tudják magukénak. 24,00-os xG-jüket századra pontosan telibelövik, míg az egy lövésükre jutó, átlagosan 0,111-es xG is pont nyolcadik a sorban. Mennyiségben valamivel jobban teljesítenek a lilák, hiszen 216 lövésük az ötödik legtöbb a bajnokságban. Ha ezeket az adatokat összefésüljük, kijön, hogy az Újpest átlag alatti lövésminőségét az átlagosnál kicsivel több kísérletével menti nullszaldó köré. Ennek jutalma bizony jellemzően a középmezőny szokott lenni.
A haladó statisztikák közül a tizenhatoson belüli labdaérintések száma mutatja az egyik legstabilabb korrelációt a tabellán elfoglalt helyezésekkel. Mit ad isten, az Újpest ebben a mutatóban 282-vel (14,94/90 perc) a kilencedik, és csak a három kiesőjelöltet (Mezőkövesd, ZTE, Kisvárda) előzi.
Ezt összekapcsolva a fentebbi xG/lövés mutatóval kimondhatjuk: a lilák ritkán jutnak igazán kedvező gólhelyzetekhez. Ezt pedig érzik is az ellenfelek, akik 13,31-os PPDA-mutatót átlagolnak ellenük. Ez azt jelenti, hogy ennyi passzt engednek az Újpestnek a riválisok, mielőtt megkísérelnének egy védekező akciót. Konyhanyelven: az Újpestet hagyják leginkább játszani, építkezni, tili-tolizni az ellenfelek. Éppen azért, mert relatíve veszélytelenül teszi.
Az Újpest jellemző progresszív passzai a csapat utolsó öt bajnokiján
A bőven fejlesztendő támadójáték pedig a mezőnyben mutatott közepes teljesítmény hozadéka. Kilencven percenként végrehajtott 67,22 progresszív passzával szintén a mezőny hetedikje az Újpest, 70,3%-os pontossága viszont hátulról harmadik. Ezzel harmóniában áll a meccsenként 49,85 támadóharmadba juttatott labdájuk, amely szintén a hetedik legtöbb.
Hátul baj van, de nem csak a kapusoké a felelősség
A futball még mindig csapatjáték, így ahogyan a gólveszélyesség hiánya nem verhető le kizárólag a támadókon, úgy a kapott gólok sem csak a hátsó szekciót minősítik. Az Újpest esetében a közös felelősség gondolatát erősíti, hogy védekező mutatóik összképe rímel a támadóikéval.
A lilák meccsenként átlagosan 10,75 lövést engednek ellenfeleiknek, ami a hetedik helyre jó a vonatkozó „versenyben”. Ebből a riválisok 28,87 xG-t termeltek, ami az ötödik legtöbb, vagyis a nyolcadik helyre rangsorolja az újpesti védekezést. Ami viszont aggasztó, hogy ezekhez a kísérletekhez az átlagosnál nagyobb gólszerzési esély társul. Az Újpest 0,142 xG/lövéssel a harmadik legminőségibb lehetőségeket engedi ellenfeleinek. Ami tehát elöl hiányzik (jó helyről leadott lövések), az hátul megvan – az ellenfeleknek.
Az Újpest ellenfeleinek várható gólveszély(xT)-hőtérképe
Nem is csoda, hogy az Újpest több mint hat góllal kap többet (35) a fentebb említett elvárhatónál. Ebben a mutatóban ez a bajnokság legdrasztikusabb alulteljesítése (-6,13). Megközelíteni is csak az a Debrecen tudja (-5,18), amelynek ez az őszi dobogójába is került. Adja magát a kérdés, hogy ha egy csapat nagyvonalakban a helyezéseknek megfelelő mutatókat hoz, egy fontos statisztikában pedig lefelé lóg ki, akkor az hogy nem tolja lejjebb a tabellán. Nos, úgy, hogy például a várdai és a kövesdi 0-4-es vereségek során 3,74 góllal kaptak többet a várhatónál. Vagyis a többlet több mint felét elviszi két olyan meccs, ahol lőtt gól híján ennek jelentősége nem volt.
Ez azonban koránt sem ok a megnyugvásra. A kapuskérdés meglétét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Vignjevics fél szezon alatt már három embert is kipróbált a bizalmi poszton. Közülük csak a fiatal Molnár Zsombor van pluszban, 0,4 góltól mentette meg csapatát. Banai Dávidnak az xGA mutató szerint 2,81, míg Djordje Nikolicsnak 2,59 találat szárad a lelkén. De hogy ezt mennyire nem ildomos csak rajtuk elverni, azt az ellenfeleknek engedett helyzetek minősége is mutatja.
A töréspont és még egy ok
Ha átfogóan szemléljük az Újpest félszezonos teljesítményét, azt mondhatjuk, hogy a helyükön vannak. Ha nem ilyen kampányszerűen aratják a győzelmeket, majd gyűjtögetik a vereségeket, most alighanem a körülöttük lévő felhajtás is kisebb lenne. Az első hónapokban néhány szűk hazai győzelemmel beindult a szekér, azután viszont a sors visszakérte, amit addig adott.
Az egész folyamatnak ráadásul van egy szembeötlő töréspontja, ami nem meglepő módon a Fradi elleni 3-0-s vereség. A 11. fordulóban 20 pontos lila-fehérekről az utóbbi évek legjobb Újpestjeként beszélhettünk, amely akár meg is foghatja a rekordbajnokot. Az élet viszont a lilák számára leginkább lélekölő forgatókönyvet választotta.
A derbisikerre régóta éhező, reményekkel tele érkező Újpest a szimpatikus vesztes szerepét kapta a legősibb rivális ellen. Az észak-pestiek 2,01-os xG-vel maradtak gól nélkül, míg a 2,41-ot termelő FTC és Varga Ádám könyörtelen volt. Az már kevésbé objektív adalék, hogy a lilák elmaradt büntetőt is emlegettek a mérkőzés után. Ezt az egyébként magyarázható vereséget nem tudta kiheverni Vignjevics együttese, amely ez után hat bajnokijából ötöt elveszített, egyetlen pont megszerzése mellett.
Az Újpest lövései az FTC elleni rangadón a Groupama Arénában. Átlagos helyzetminőségüket túlszárnyalták (2,01/13=0,154 xG/lövés), mégis gól nélkül maradtak
A csapat pillanatnyi helyezésének okait már érintettük, kimaradt viszont egy, ami a fenti matekóránál jóval hagyományosabb stílusban jelzi: Újpesten idén sem reális dobogós álmokat szövögetni. Ahhoz ugyanis idegenbeli pontok kellenek, lehetőleg minél több. A lilák viszont ebből nyolc fellépés során csak ötöt gyűjtöttek, egyetlen győzelemmel közte.
Az idegenben produkált 1,37-os meccsenkénti xG-re lőtt 0,88 gól és az 1,81-os xGA-ra kapott 2,63 találat nagyrészt le is fedi a bajt. Eközben otthon 1,6 várható kapott gólból „csak” 1,56-ot szed be az együttes, míg 1,45-os xG-jét felüllövi (1,89 gól/meccs). Felsejlik a gondolat, hogy a főként hazai győzelmek során Magyarország második legnépesebb szurkolótáborának szerepe nagyon nem volt elhanyagolható tényező.
Az Újpest két arcát mutatta, de egyik sem az igazi
Minden negatívum ellenére: amennyire nem felsőházas az Újpest teljesítménye, olyannyira stabilan van a kiesőjelöltek szintje felett. A fővárosi klub megérdemelten van hat ponttal a vonal fölött, pályán nyújtott játéka elegendő ehhez. Ezt a pesszimistább szurkolóik valószínűleg el is fogadták volna a szezon előtt, ám az, hogy a csapat a szezon első szakaszában teljesített felül, el nem ítélhető módon meghozta az étvágyat a gárda háza táján.
Ebben semmi kivetnivaló nincs. A szurkoló reménykedik, örül, álmodozik, szembesül, majd ítélkezik, és ehhez minden joga megvan. Az őszi Újpest ugyanakkor jó példa arra, hogy egy csapat és egy vezetőedző teljesítményét nem néhány meccses sorozatok, hanem hosszabb periódusok alapján érdemes értékelni.
Mindössze két játékos van az NB I-ben, aki miatt legalább fele annyiszor lengettek a partjelzők, mint Colley miatt. A Puskás gambiai futballistáját összteljesítménye a jobb NB I-es csatárok közé helyezik, ez a mutatója viszont a legnagyobb hiányosságára világít rá.
A Puskás Akadémia labdarúgója, Lamin Colley 17-szer volt lesen az NB I 17 őszi fordulója folyamán. Ezzel magabiztosan nyerte ezt a műfajt: csak ketten voltak a ligában, akik ennek legalább a felét tudták produkálni. Érdekesség, hogy 10-10 lesre futással két másik afrikai erőcsatár, az újpesti Peter Ambrose és a diósgyőri Bright Edomwonyi teszi teljessé a dobogót.
A közös hármukban, hogy bár valamennyien hasznos tagjai csapatuknak, egyiket sem kiváló üresbe mozgásáért vagy extra taktikai intelligenciájáért szeretik. Ezek közül márpedig minimum egy, de inkább mind a kettő szükséges ahhoz, hogy egy támadó a megfelelő pillanatban és ritmusban találjon folyosót a védők között.
Emellett még sok más tényező (a saját csapat és az ellenfél játékstílusa, a passzoló játékos ütemérzéke, stb.) vezethet egy leshez, vagy éppen annak elkerüléséhez: ahogyan egy rosszul időzített kiugrás, úgy a védők tökéletes mozgása is. Ily módon tehát a legtöbb lesre futás önmagában nem ér fel egy citromdíjjal. (Emlékezzünk, a tavalyi vb-n például Szaúd-Arábia tízszer futtatta lesre a későbbi győztes argentinokat.)
Ugyanakkor egy ennyire kiugró szám elgondolkodtató, vagy ahogy a művelt magyar mondja: nem zörög a haraszt. A „lesen született Inzaghi” becenév sem azért kelt bennünk jóérzéseket, mert a ragadvány része erény volna, hanem épp azért, mert az olasz csatár ezzel a gyengeségével együtt volt baromi jó játékos.
Colley esetében pedig ez a szám egészen jól mutat rá az alapvetően hasznosan játszó csatár talán legfontosabb hiányosságára. Bár egyesével biztos több szituációban is felmenthetnénk őt, sőt a 17-ből egy emlékezetesen necces volt, mutatója jól szemlélteti, hogy gyakran rossz döntést hoz, vagy nem a megfelelő ütemben húzza meg a helyes megoldást.
Mennyiség és minőség – Colley támadó mutatói
A gambiai egyébként nemcsak számszerűleg, de időarányosan is nyeri a lesek versenyét. 90 percenként 1,3 alkalommal lenget miatta az asszisztens, míg e téren az „ezüstérmes” Ilievszki megállt 1 alatt (0,94). Ezt a „versenyt” tehát nagyon masszívan elviszi Colley.
Taktikai képzettségét és döntéshozatalát érintő hiányosságai mellett, vagy éppen ellenére Colley abszolút nem lóg ki lefelé az NB I-es csatárok közül, sőt. A legalább 800 percet játszók közül övé a harmadik legtöbb tizenhatoson belüli labdaérintés: 4,72/meccs. Ugyanebben a mezőnyben a tizedik legtöbb cselt vállalja be: 90 percenként átlagosan 5,26-ot. Mindezt 56,52%-os hatásfokkal teszi, amivel ha nem is a legjobbak, de posztján a jobbak között van.
Colley cselei során sem rest kihasználni testi erejét: a néha rosszul megtolt labda közeléből hosszú végtagjai, és 195 centis magasságához társuló fizikai ereje segítségével hessegeti el a védőt. Az egész NB I-ben csak Böde Dániel és Beke Péter vállal Colley-nál több támadó párharcot. Amíg viszont a paksiaknál a kevés játékperc torzítja 25,04-ra és 22,11-ra a 90 percenkénti átlagot, addig Colley 1181 játékpercen keresztül tartotta 20,12-on mutatóját.
Hatásfoka itt viszont már hagy kívánnivalót maga után. Támadó párharcainak ugyanis csak 31,44%-át nyeri meg, amellyel saját posztján, a középcsatárok között is alsóbb polcra kerül. Ilyen mennyiségű kísérlet mellett viszont ez az arány is meccsenként több gólhelyzetet eredményezhet csapatának.
Az általa elvégzett embertelen birkózómunkát az NB I faultrangsorai is aláhúzzák. 40 elszenvedett szabálytalanságánál csak Horváth Krisztoferé (45) több, 90 percre lebontva viszont már Colley az első 3,05-dal. Viszont nincsen rózsa tövis nélkül, a gambiai az elkövetett faultokban is a „legjobb”. 38-szor sípoltak rá, aminél időarányosan (2,9/90 perc) is csak a debreceni Ojediran volt túlbuzgóbb (3,05).
Nem egy klasszikus mondás van arról, hogy a csatárok miért a góljaik számában méretnek meg, úgyhogy ne hagyjuk ki ezt sem. Colley eddig 31 kapura lövéssel (2,36/90 perc) próbálkozott, ami a 13. legtöbb a mezőnyben. Ezek 48,39%-val kaput is talál, amit a legalább ennyiszer próbálkozók közül csak Dzsudzsák Balázs tud überelni (32 lövés, 50%). A gambiai csatárra helyzetkihasználás terén sem lehet panasz, közhellyel élve: hozza, amit kell. A várható gól mutatóját tekintve 4,9-es xG-re lőtt 5 gólt, vagyis abszolút „pénzénél van”.
Colley 31 őszi lövésének ponttérképe
Látható és láthatatlan munka – mire elég és mire nem?
Az más kérdés, hogy pénzénél van-e a Puskás Akadémia, amely – a Transfermarkt szerint – 600 ezer eurót szurkolt le anno Colley-ért. Mivel a magyar klubok átigazolásai ritkán nyilvánosak, a különböző portálok csak becslésekkel dolgoznak, ezért ebben a kérdésben nehéz lenne állást foglalni. Abban viszont kevésbé, hogy mennyi van az afrikai támadóban, és mi az, ami viszont már nincs meg benne.
Colley játéka és mutatói arról tanúskodnak, hogy egy remek NB I-es támadóról van szó. Fizikai felépítése bárhol nagy fegyver lenne, technikai tudása szintén megüti csapata és a bajnokság szintjét. A legfontosabb csatármutatókban hatékonysága rendben van, és nem azért mert tutista, fentebb taglaltuk, hogy a vállalkozókedvével sincs baj.
Legnagyobb hiányossága számokkal nem leírható, mentális eredetű: fontos helyzetekben gyakran hoz rossz döntést. Lehet, hogy hazája válogatottja is ezért mellőzi, amelyet a támadó egyébként furcsáll. És valljuk be, első hallásra meglepő is, hogy még soha nem hívták be, hiszen az NB I-ből a gambiainál erősebb válogatottakba is be lehet kerülni. Pechjére viszont az afrikai együttes pont a támadósorára nem panaszkodhat. Nyolc olyan játékosuk is van ebben a szekcióban, aki papíron értékesebb, mint Lamin Colley, tehát igen erős a konkurencia.
Amit viszont szintén nem olvashatunk ki a statisztikákból, az az, hogy az általa elvégzett fizikális munkával sokszor nem csak egy védőt köt le, helyet és lehetőségeket biztosítva ezzel társai számára. Ami a láthatóbb előkészítést illeti: 1,8 gólnyi várható asszisztja két gólba torkollott. Ezek nem kevésbé fontos okai annak, hogy minden bajnokin pályára lépett az NB I harmadik legtöbb várható gólját (31,04) termelő csapatában.
A fentebbieket összevetve Colley ott van az élbolyban a liga középcsatárai között. Taglalt hiányosságai nem rossz játékossá teszik őt, hanem csak meghúzzák számára a plafont. Ha mentális ereje felnőne fizikalitása és futballtudása mellé, akkor magasabb szinten is bőven lenne igény a szolgálataira. Jelenlegi összteljesítménye, és talán harminc éves kora is viszont marasztalja a magyar bajnokság szintjén.
A legutóbbi egymás elleni mérkőzésen mindkét csapat kispadján másik edző ült.
A Ferencváros a Paks ellen elszenvedett 3-2-es vereségnek köszönhetően már biztosan nem az 1. helyen zárja 2023-at. Olyan, hogy nem az élen fordul egy adott esztendőre a Fradi, utoljára 2016-ban fordult elő – akkor a Vidi, Honvéd, Vasas hármas előzte meg a zöld-fehéreket. A csütörtök este kiharcolt Ekl-továbbjutás talán megmenti Dejan Sztankovics állását, aki alatt kisebb gödörbe került a Fradi. Igaz, a szerb tréner számára majd a téli felkészülés utáni időszak lesz a vízválasztó, hiszen ekkor készülhet huzamosabb ideig együtt csapatával.
A Zalaegerszeg szénája sem áll jól magukhoz mérten, hiszen a kiesés ellen küzd a zalai alakulat. Márton Gábor személyében régi-új arc ült le a kispadra. A három mérkőzésen szerzett négy pont eddig a vonal fölé helyezi a Zetét. Noha az Újpest ellen pontot tudtak menteni a hajrában, több helyzetet tudtak kidolgozni, mint a fővárosiak, ezért félig üres lehet a pohár – pláne egy kiesési gondokkal küzdő csapatnál.
A két csapat hétvégén találkozik a Groupama Arénában, a legutóbbi összecsapáson 6-2-re nyert a Fradi Zalaegerszegen. Igaz, akkor még mindkét csapat kispadján másik edző ült. A Máté Csaba-korszak véget ért a kiütéses győzelem után, míg Boér Gábor még hónapokig volt a Zete vezetőedzője.
Magas labdavesztések a Fradi részéről, mély blokk a Zeténél
A Ferencváros erőssége, hogy játékosok minőségét vizslatva kimagaslik a mezőnyből. Ezzel az párosul, hogy sokat birtokolják a labdát, átlagban több helyzetet alakítanak ki mindenkinél, illetve a labdavesztések magas területeken történnek.
Ahogyan az ábra mutatja, a ferencvárosi labdavesztések egyrészt a pálya szélső területein történnek meg, másrészt az ellenfel büntetőterületének környékén. Így nem meglepő, hogy a csapatrangsorban átlagot nézve a támadók szerepelnek az élmezőnyben.
Azt a Paks megmutatta múlt hétvégén, hogy az egyik ellenszer a Fradi ellen, ha magasan támadják le őket, és a szélső hátvédek felé szorítva szereznek labdát a fővárosiak ellen. A Márton Gábor-féle Zalaegerszeg labdaszerzéseit megvizsgálva az jön le, hogy a zalaiak inkább a saját térfelükre visszahúzódva próbálnak zavart okozni az ellenfeleknek. Persze, kicsi a három mérkőzéses minta. Ugyanakkor kevés labdát szereznek a támadó térfélen, és a párharcok intenzitását nézve kevésszer csapnak össze az ellenfél játékosaival a zalaegerszegiek.
Valószínűleg a Fradi ellen kontrákra fog berendezkedni a Zalaegerszeg, ami végtére nyerő taktika is lehet. Progresszivitást nézve fontos szerepe lesz a védők által előre lőtt pontos labdáknak, melyben a legutóbbi három összecsapás átlagait nézve három zalaegerszegi játékos is 10 feletti számot produkált (Lesjak, Evangelou, Medgyes).
Összességében, a mérkőzés képe egy átlagos NB I-es Fradi-meccsnek lesz betudható. Az FTC-nél lesz a labda, az ellenfél pedig próbál védekezni és kontrázni. A hazaiak szempontjából az lesz a legfontosabb, hogy a kapu előtt hatékonyabbak legyenek – erre garancia Varga Barnabás visszatérése -, míg a Zetének készülnie kell egy komoly minőségbéli hátrány kompenzálására.
Nem csak az időjárás vonatkozásában lehet viharfelhőkről beszélni a kelet-magyarországi piros-fehérek rangadója előtt. A pályaválasztó Kisvárda esetében az eddig gyűjtött 11 pont, míg a DVTK háza táján az elmúlt hét bajnokin szerzett 4 egység ad okot fejvakarásra. A 15. forduló vasárnapi játéknapjának nyitómeccsét csak az Újpest ötös vereségsorozata menti meg attól, hogy azt mondhassuk, a két legrosszabb formában lévő magyar csapat játssza.
Tényleg a Kisvárda a leggyengébb csapat az NB I-ben?
A Kisvárda továbbra is az egyetlen olyan csapat az OTP Bank Ligában, amely meccsenként egy gólra elegendő összminőségű gólhelyzetet sem tud kialakítani. 0,98-os xG-jük a leggyatrább a bajnokságban, a második leggyengébb Mezőkövesd is két tizedet ver rájuk (1,19). A mennyiségi hiányt átlagon felüli pontossággal, más esetekben némi szerencsével lehetne ellensúlyozni, ám a Várda mindkettőnek híján van. A legkevesebb várható gól így egyben a legkevesebb lőtt gólt is jelenti: meccsenként alig egyet, azaz tizenöt bajnokin tizennégyet.
A közvetlen kiesőjelöltek közül ráadásul az xG-különbsége is a Kisvárdának a legbaljósabb. Meccsenként 1,59 gólnyi helyzetet engednek a riválisoknak, aminél van rosszabb, ám az xG és az xGA közötti differenciánál (-0,61) nincs rosszabb mutató a mezőnyben. Az alapvető haladó statisztikák tehát azt mutatják, az eddigiek alapján a Kisvárda nem csak birtokolja, de meg is érdemli az utolsó helyet.
A padon Mátyus Jánost váltó Feczkó Tamásnak valamelyest sikerült felráznia a csapatot: bár vereséggel mutatkozott be, irányításával a Várda legyőzte az MTK-t, majd gól nélküli döntetlent játszott a Lokival.
A téli „pihenő” alatt azonban így is sok munka vár a trénerre, aki a hétvégén több alapembert is nélkülözni kényszerül. Jaszmin Mesanovics és Milos Szpaszics hiánya nem újdonság, nemrég azonban Bohdan Melnyiket is műteni kellett.
A helyzet Diósgyőrben sem sokkal szívderítőbb, de…
A pillanatnyi hangulat sokkal Miskolcon sem rózsásabb, igaz, a két sztorinak egészen más íve van. A szezon elején bizonyára nem egy és nem két DVTK-szurkoló írta volna alá, hogy csapata féltávhoz közelítve a nyolcadik. A fantasztikus kezdés – pontosabban az azt követő folytatás – viszont más megvilágítást ad a jelenlegi helyezésnek.
Kuznyecov Szergej együttese ugyanis október 2-a óta csak a Mezőkövesdet tudta legyőzni egy bajnokságban, holott előtte az idény meglepetéscsapataként emlegették. Ha viszont a DVTK esetében is a kialakított és „elszenvedett” gólhelyzetek minőségét vizsgáljuk, a csapat még mindig inkább felső házas. Igaz, nem sokkal, xG-különbségük (1,63-1,60) éppen csak pozitív, ami azt mutatja, hogy a gárda többet produkál annál, minthogy a bennmaradást jelentő vonalat kelljen nézegetnie.
Az elmúlt fordulók eredményei ugyanakkor messze vannak a kielégítőtől. Az idei Zalaegerszegtől 3-0-ra kikapni mindenképpen blama, de a Vidi elleni 0-4 is kifejezetten csúnyán mutat. Igaz ez akkor is, ha Kuznyecov – az eredmény fényében bátornak tűnő – nyilatkozata, miszerint azon a meccsen az ő csapata játszotta a kezdeményező futballt, egyébként nem járt messze a valóságtól.
Ideálisabb ellenfelet márpedig aligha kérhetne a ligából a magára találáshoz a Diósgyőr. A miskolciak pozíciós játékának ugyanis kedvezhet a Kisvárda mindeddig vérszegény letámadása. A DVTK hátulról indított passzjátékának ugyanis bőséges táptalajt adhat az alacsony intenzitással és nem is túl jó hatásfokkal presszingelő Várda.
Szükségből a Kisvárdának, játékminőségből viszont a Diósgyőrnek van több a győzelemhez. Hogy vasárnap melyik lesz döntő, arról most vélhetően a két edzőnek is inkább reménye, mint tudomása van. Ahogyan viszont a DVTK ellenfele gyenge játékára, úgy a Kisvárda a rivális rossz formájára alapozhat hasonló joggal.
Lelőjük a poént: egy az egyben senki. A Fehérvár vezetőedzőjének, Bartosz Grzelaknak viszont vannak opciói, hogy kisebb változtatásokkal enyhítse a válogatott középpályás hiányát.
A tabella harmadik és ötödik helyezettjének mérkőzését hozza a Fehérvár-Puskás Akadémia találkozó, vagyis a Fejér vármegyei rangadó. Mindkét együttes döntetlenből érkezik: a felcsútiak hazai pályán loptak pontot a Fraditól, míg a pályaválasztó legutóbb – szintén otthon – nyerhető meccsen.
Utóbbi számára viszont vezéráldozattal járt a mögöttünk hagyott forduló, hiszen megsérült Kalmár Zsolt. A válogatott középpályás kulcsszerepet vállalt abban, hogy a Fehérvár – megváltoztatva játékrendszerét is – jó formába lendült, és jelenleg is a felsőházi helyezésekért küzd. A tény, hogy Bartosz Grzelak vezetőedző hosszú hónapokig nélkülözni kénytelen őt, nemcsak rossz előjel, de egyben taktikai és szellemi értelemben is űrt képez a csapat játékában, hiszen Kalmár mindkét értelemben vezére a Vidinek.
Erre a szerepkörre szintén a középpályáról érkezett egy bejelentkező a KTE elleni pontot érő triplájával immár hat gólos Katona Mátyás személyében. (A Katona-család egyébként örömteli hetet él meg, Mátyás testvére, Bálint fontos gólt készített elő az FTC csütörtöki Ekl-meccsén.) Ő formája alapján valóban lehet húzóembere a Fehérvárnak, karakterében viszont más típusú játékos, mint társa.
Ha nem ő, akkor viszont ki?
Kalmár mindent magas szinten művel, amiben egy NB I-es irányító középpályásnak jónak kell lennie, azzal ugyanakkor nem vádolható, hogy különösebben szélsebes lenne. Mozgása a mezőnyéhez mérten lassabb, komótosabb, a csapat progresszivitásához sokkal inkább kiemelkedő passzjátékával tesz hozzá.
Poszttársa, Katona ezzel szemben más profil. Bár kevésbé labdabiztos, mint Kalmár, alkata és mozgékonysága lehetőséget ad neki arra, hogy labdával próbáljon meg veszélyt kialakítani. Lendületességének köszönhetően jó a cselezésben és a labdavezetésekben, mélységben Kalmár előtt játszva pedig jól találja meg a folyosókat ezekhez az akcióihoz.
Mindkettőjüknek fontos szerepe van abban, hogy a Vidi közelebb jusson a kapuhoz, de más műfajban és szerepben tesznek ehhez hozzá. Kalmár a kényelmesebb, osztogató típus, míg Katona a gyors, labdacipelésben jó futballisták közé tartozik. Nem is véletlen, hogy az utóbbi időben remekül egészítik ki egymást a Fehérvár játékában.
Ily módon viszont Katona – jó formája ellenére – taktikai értelemben biztosan nem lehet Kalmár teljes értékű helyettese. A válogatott középpályás hiányát így valószínűleg Tobias Christensen játéka enyhítheti. A dán játékos szintén jó a labdacipelésben, ugyanakkor mozgása és stílusa jobban hasonlít Kalmáréra.
Ennek okán – ha Grzelaknak nincsenek egyéb nehézségei a keretfrissesség tekintetében – valószínűleg Christensenhez kerül a karmesteri pálca, aki előtt a támadásokat Katona, míg mögötte a védekezést Deybi Flores támogathatja. Utóbbi szerepe egyébként nem kevésbé lesz fontos, hiszen a Puskás Akadémia kifejezetten jól kontrázik, a Vidi védelme pedig átmenetekből zavarba hozható.
Két alapvetően reaktívan futballozó csapat találkozik majd. Ugyanakkor a Mezőkövesd hazai pályán kénytelen lesz megpróbálni nyerni, míg az Újpestnek három bajnoki vereség után kellene javítania, valakinek tehát muszáj lesz kockázatot vállalnia.
A magyarok számára több mint kielégítő válogatott szünet után az NB I küzdelmei is folytatódnak. A szombati játéknap zárómeccsén a 10 pontjával már éppen kieső Mezőkövesd folytatja a zsinórban három bajnokiját is elveszítő Újpest csapatát. A vendégek az elmúlt szezonjaiknál jóval jobban indították a mostanit, jelenleg nem kell a kiesés rémisztő gondolatával foglalkozniuk. Kuttor Attila csapata ellenben minden bizonnyal idén is azt tetkinti legfőbb céljának, hogy legalább két csapatot megelőzzön.
Ha a kialakított és az ellenfélnek engedett gólhelyzeteket vesszük alapul, ezt egyébként jelenleg is megteszi a Kövesd. Ami a saját lehetőségeiket illeti, meccsenkénti xG-mutatójuk 1,14, míg a riválisok számára átlagosan 1,67 gólnyi lehetőséget engednek. A kettő közötti különbség -0,53, vagyis a gólhelyzetek minősége alapján meccsenként nagyjából fél gólos hátrányban indulnak. Ennél azonban két gyengébb mutató is van az OTP Bank Ligában: a ZTE -0,61-dal, míg a serreghajtó Kisvárda -0,89-dal áll.
Az 1,67-os xGA-nál egyébként három rosszabb (tehát magasabb) is van a ligában, az 1,14-os xG-t viszont csak a sok sebből vérző Kisvárda múlja alul. Rögzítsük a szombati rivális számait is: az Újpest 1,55-os xG mellett 1,46-os xGA-val, vagyis enyhén pozitív mérleggel büszkélkedhet.
A Mezőkövesdnél tehát elöl nagyobb a probléma, mint hátul, ami alapvetően összecseng Kuttor Attila futballjával. Kiesőjelöltként viszont megnő a jelentősége a hazai pályán vívott, fogható mérkőzéseknek, a tabellán hetedik Újpest elleni pedig alighanem ilyen. Vagyis a borsodiaknak meg kell próbálniuk győzelemre játszani, amihez kockázatot kell majd vállalni.
De ki mer majd először ütni?
Az alapvetően kontrákra játszó Kövesd ezt jellemzően a szélső hátvédek bevonásával teszi. A csapat xT-hőtérképét nézve az látszik, hogy a gólveszélyhez vezető akcióik nagy része azokban a zónákban játszódik le, ahol a szélsők a kontrákkal indulnak, illetve a felfutó szélsővédők belépnek a támadásba
A Mezőkövesd xT-hőtérképe
Ennek meg is van az ára, hiszen az ellenfelek szintúgy a szélső zónákban sebzik leginkább a Mezőkövesdet. Ez ugyanakkor nem kizárólag a szélsővédőik hűlt helyén indított támadásokat jelzi, hanem a felállt védelem ellenit is. Kuttor ugyanis előszeretettel rak a védősor elé több defenzív szellemű játékost, hogy minél inkább uralni tudja a pálya középső részét.
A Mezőkövesd eddigi ellenfeleinek összesített xT-hőtérképe
Ez viszont nem von le abból a veszélyforrásból, hogy a Mezőkövesd éppen azokban a zónákban a leginkább kitett a támadásoknak, ahol az Újpestnek jól megy. Ezt már több hasonló felvezetőben is megírtuk a lilák kapcsán, a DVTK ellen speciel be is jött, a Fradi ellen kevésbé.
Az említett riválisok esetében azonban biztos volt, hogy az Újpest választhatja a reaktív futballt, hiszen mind az FTC felfogása, mint a Diósgyőr pozíciós játéka lehetővé tette ezt. Most más lesz a helyzet, hiszen egy alapvetően hozzájuk hasonlóan kontrákra alapozó csapattal találkoznak, amelynek viszont mindenképp meg kell próbálnia nyernie.
A meccsnek tehát az adhat némi kötélhúzás jelleget, hogy amíg döntetlen az állás, addig melyik fél vállal először nagyobb rizikót, megkockáztatva azt, hogy esetleg hátrányba kerül. Ahogy Tyson mondta az Argóban: „az üt először, aki igazán nagyot üt… és először”. Kérdés, melyik fél mennyi erőt mer majd rakni az ütéseibe addig, amíg nincs hátrányban.
Nem csak egészében, de egyes részleteiben is fejlődött a magyar válogatott játéka. A 2024-es Eb selejtezőjében elért mutatók közül több is igazolja az edzői és elemzői stáb munkáját.
Aligha maradt ember az országban aki ne tudna róla, hogy a magyar válogatott kijutott a 2024-es Európa-bajnokságra. Tette mindezt egyenes ágon és hallatlan magabiztossággal: veretlenül, a legtöbb rúgott és a legkevesebb kapott góllal, csoportelsőként. Talán még örömtelibb, hogy a nemzeti csapat nemcsak eredményesség, de játékminőség terén is jelentőset lépett előre, folytatva az eddigi progressziót.
Marco Rossi csapatára legkésőbb a 2021-es kontinensviadalon volt kénytelen felfigyelni Európa, amikor kis híján továbbjutott a halálcsoportból (Portugália, Franciaország, Németország). A montenegróiak legyőzése után pedig a már korábban is elismerő hazai mellett a külföldi elemzőközösség is a magyar válogatott előtt lengette kalapját. Az MLSZ vezető videóelemzője, Beregi István meg is köszönte az (egyik) elismerést, mintegy hitelesítve annak megfigyeléseit.
Glad to see the recognition and analyzes of our very own interpretation of the functional/relational play. Really enjoying the journey to get a better understanding of the possibilities within this style of play, which also fits to the Hungarian traditions. https://t.co/OPQKZFZSI3
Fordítás helyett a lényegről annyit: Rossi és stábja attól a Fernando Diniztől is merített, aki – egyébként a tradicionális magyar játékstílus elemeit felhasználva – futballforradalmat csinált Brazíliában. A Diniz-jelenséget itt, érintkezési pontjait a magyar válogatott taktikai evolúciójával pedig itt foglalta össze kimerítően Mészáros Ábel elemző.
Ezekhez hozzátenni már nehéz, mi annyiban mégis megpróbáljuk, hogy bemutatjuk, egyes sarokpontokban mennyit javult a nemzeti csapat futballja. A cikkben található adatokat az Xfb Analytics elemzője, Borbély Imre tette közzé X-oldalán. A posztban a Rossi-éra válogatottjainak egyes mutatóit összesítette az olasz mesterrel megvívott versenysorozatokra bontva.
Nem nagyobb, csak még jobb csapat lett a válogatott
A most véget ért Eb-selejtezőben a válogatott többet birtokolta a labdát, mint korábban bármelyik, Marco Rossi irányításával lejátszott versenysorozatban. A nyolc meccsen átlagosan 56,7%-ban volt a labda a magyaroknál, amelyet csak a 2022-es vb selejtezőcsoportjában nyújtott mutató tud megközelíteni 56,2%-kal. Ott azonban két miniállam (San Marino és Andorra) is ott volt a riválisok között, amelyre a többi tárgyalt kiírásban nem volt példa. Ők szerény minőségű és defenzív játékukkal javítják az ellenfelek mutatóit. (Ezt a kitételt raktározzuk el, találkozunk még vele.) Továbbá a meccsmásnapi szurkolói viták egyik legnagyobb tévhite, hogy a labdabirtoklási mutató a minőségről árulkodik, sokkal inkább egy együttes felfogása, illetve az alapvető erőviszonyok érhetők benne tetten.
A magyar válogatott labdabirtoklási mutatói az egyes versenysorozatok alatt (Forrás: X/@borbelyimre)
Éppen ezért a fentiekből levonható következtetés nem az, hogy a válogatott alapvetően dominánsabb lett, hanem – mellétéve a meccsek és a csoport végeredményét – az, hogy jelentősen javult a hatékonysága azon csapatok ellen, amelyek átadják neki a kezdeményezés jogát. Litvánia, Bulgária, Montenegró és Szerbia közül csak utóbbi csapat mondható jegyzettebbnek a mieinknél. Ők mindkét magyarok elleni meccsen nyerték is ezt a mutatót (Szerbiában 64%, a Puskásban 54%).
Vagyis Marco Rossi attitűdje a játékosminőségben erősebb ellenfelek ellen továbbra is alkalmazkodó, az ünneplendő előrelépés az, hogy csapata legyőzte mumusát, és potens, eredményes támadójátékot mutat akkor is, ha visszaállt ellenfelet kell feltörnie. Ehhez nagyban hozzájárult a javuló passzhatékonyság is: a legfrissebb, 85,4%-os értéket csak a vb-selejtezőkön hozott 86,2% veri.
Több és jobb puskapor, szebb tűzijáték
A magyar válogatott meccsenkénti xG-mutatói a Rossi-korszakban (Forrás: X/@borbelyimre)
Apropó potencia: a kialakított helyzetek minőségében kis híján szintén megdöntötte saját „rekordját” a Rossi-csapat. Meccsenként átlagosan 1,65 gólra elegendő mennyiségű és minőségű helyzetet dolgozott ki a válogatott, amelyet csak a vb-selejtezők során sikerült eddig überelni. Akkor két pofozógép volt a csoportban, most egy sem, úgyhogy mielőtt bárki utánaszámolna, a mostani a maga kontextusában jobb teljesítmény!
Az erre lőtt 16 gól kereken 2-es meccsenkénti átlagot ad, ami viszont már valóban a legjobb az eddigiek közül. Lehet tippelni, melyik produkció követi szorosan (1,9), a harmadik helyre a 2022-es Nemzetek Ligája-menetelés fut be (1,38). Utóbbi egyrészt önmagában komoly bravúr, másrészt azzal, hogy jóval gyengébb csoportban való részvételeket előz jelzi, hogy már akkor is beérőben volt a stáb munkája. Na, nem mintha amúgy a német-angol-olasz csoportban elért 2. hely ezt nem ordította volna a képünkbe.
A támadójátéknak járó dicséretek sora itt azonban nem ér véget: a Rossi-csapat második legjobb xG-jét meccsenként 0,35 találattal lőtte túl. Jár tehát az elismerés a helyzetek befejezéséért is, amiben csak a legutóbbi Eb halálcsoportjában volt nagyobb túltejesítésünk (meccsenként 0,44 xG-re 1 gól), sokunk örömére.
A progresszióról egyébként a lövések száma is tanúskodik: találkozónként 14,25-szor lőttek a magyarok. Ez több mint duplája az Eb-csoportkör átlagának (6,33) és bő kettővel több mint az azt megelőző selejtezősorozaté (12,13). Előbbi inkább érdekesség, míg utóbbi érték ezüstérmes a vonatkozó képzeletbeli versenyben.
Rossi megint épp annyival vállalt több rizikót, amennyivel kellett
A magyar válogatott meccsenkénti xGA-mutatója a Rossi-érában (Forrás: X/@borbelyimre)
Az olasz futballt és edzőket mindenki kapásból a védekező játékfelfogással köti össze, és Marco Rossi is így indított a magyar válogatottnál. Munkája elején a válogatottra a kockázatminimalizáló hozzáállás volt a jellemző, ebből lett mára egy jókor, jó helyen, elegendő, de nem túlzottan sok rizikót vállaló csapata.
Utóbbira nagyon nagy szükség volt egy olyan csoportban ahol három papíron gyengébb, reaktív futballra építő ellenfele volt a válogatottnak. Akik meccsenként 1,17 gólnyi helyzetet dolgoztak ki a mieink ellen. Ennél kevesebbet csak Rossi bemutatkozó sorozatában, a Nemzetek Ligája C-divíziójában (0,77), illetve a cikkben már így is eleget pocskondiázott vb-csoportban (1,07) engedtek az ellenfeleknek a fiúk.
A ténylegesen bekapott hét gól meccsenként 0,88-ot jelent, amelynél csak a Nemzetek Ligája A-divíziójában (!) és még korábban a B-divízióban átlagolt kevesebbet a válogatott: 0,83 és 0,67. A várható és a ténylegesen bekapott gólok közötti különbség tehát most 0,29 volt meccsenként. Ez az mértékű felülteljesítés egyébként szintén harmadik a maga sorában (ugyanazon két sorozat mögött, mint egy mondattal feljebb.)
Ezek alapján tehát védekezésben a legkisebb a javulás, ám itt két körülményt is érdemes figyelembe venni. Egyrészt a mai magyar válogatott jóval kevésbé kockázatelkerülő, mint a Rossi-éra elején volt, vagyis törvényszerűen több lehetőséget ad az ellenfeleknek. Másrészt a mostani selejtezőben hét kapott góljából hatot olyan meccseken kapott, amelyeken a stáb kényszermegoldás(ok)ra szorult a védelem összeállításakor.
Ennyi szerencse a világon nincs
Még ha úgy is tűnik, hogy néhol egy-egy kitétellel az eredményhez hajlítottuk a kritériumrendszert, komolyabb engedmény nélkül kijelenthető, hogy a magyar válogatott mind a játék egyes szegmenseiben, mint összességében komolyat lépett előre.
Rossi azáltal, hogy tökélyre fejlesztette a kockázatmenedzsmentet, megmutatta, hogy az „annak van szerencséje, aki tesz érte” mondás nem élből hülyeség, csak általában a használói nem várják ki a megfelelő alkalmat, amikor tényleg ezt érdemes mondani. Esetenként ugyanis bárkinek lehet mázlija, ilyen hosszú távon, ennyi viszont aligha. Ha meg még is, akkor egy vb-selejtezősorozat erejéig még tartson már ki.
A 23, a 19 és a 18 éves támadóról is beszélt Marco Rossi, így megnéztük, melyikük mit adhatna a nemzeti csapatnak
Az Eb-re sikerrel kijutó magyar válogatott fontos hiányzói kapcsán előtérbe kerültek a lehetséges újoncokról szóló találgatások. Hármukról nevesítve is nyilatkozott Marco Rossi: „(…) a debreceni Bárány Donát és a felcsúti Gruber Zsombor például már majdnem készen állnak erre. Jobban, mint Lisztes Krisztián(…)” – mondta a szövetségi kapitány.
A három támadó közül utóbbinak nyilván üzenet is volt ez, valamint Rossi részben el is végezte a rangsorolást. Írásunk célja így nem is ez, hanem a három labdarúgó játékának bemutatása, külön tekintettel a válogatotthoz hozzáadható értékeikre.
Bárány Donát (idén az NB I-ben: 920 perc, 4 gól, 3 assziszt)
A trió legidősebb tagja a maga 23 évével, az U21-es nemzeti csapatban öt fellépésig jutott. Debrecenben edzője, Szrdjan Blagojevics tavaly még egyszer sem kezdette, a 2023/24-es szezonban viszont egyértelműen alapemberként számol vele. Bárány eddig meghálálja a bizalmat az idén is a dobogóért küzdő együttesben 131 percenként termel egy kanadai pontot. Ez durván másfél meccset jelent, mindeközben pedig a Loki bajnoki góltermésének harmadában volt közvetlen érintett.
xT(várható gólveszély)-hőtérkép: Bárány Donát gólveszélyt előidéző passzai és labdavezetései
Bárány nem az a kifejezett befejezőcsatár, játékának fontos eleme, hogy az ék pozíciójából visszamozogva vegyen részt a támadásban. Ezt mutatja xT-hőtérképe is. A legtöbb csatárhoz hasonlóan a tizenhatos vonalának magasságában a legaktívabb, extrája abban rejlik, hogy ennél hátrébb is mutat érdemi aktivitást. Ezzel a mozgásával a középcsatár az ő helyét jól támadó szélsőknek nyithat területet, ami a válogatott által is használt játékelem.
Bárány Donát előre irányuló átadásainak hőtérképe: a DVSC-támadó a pálya mélyebb területein is aktív
Nem különben a hosszú ívelések, amelyek még úgy sem tűntek el a Rossi-csapat játékából, hogy az együttes egyre többször próbál a földön építkezni. Ez a fegyver viszont Bárány szerepeltetésével csorbulna. A Loki támadója a földön jól használja testi erejét, ugyanakkor 73 idei NB I-es légi párharcából mindössze 22-t nyert meg. A 179 centiméter magas csatár 30%-os légi hatékonysága a hosszú ívelésekben jó eséllyel korlátozná a csapat sikerességét.
Mindent összevetve, Bárány Donát abban a játékrendszerben lehetne leginkább a válogatott hasznára, amellyel Rossi akkor kísérletezett, amikor Sallait játszatta ékként. Bárány valószínűleg kevesebb csellel, és több birkózással kapna az övékhez hasonló szerepkört.
Gruber Zsombor (idén az NB I-ben: 532 perc, 3 gól, 1 assziszt)
A Puskás Akadémia saját nevelésű támadója már tavaly megszerezte első bajnoki gólját, idén háromnál jár, míg a kupában a Fradi ellen duplázott. Bár játékpercei alapján nem egyértelműen első választás Felcsúton, utóbb rendre ő kezdett a szezont repülőrajttal indító Lamin Colley kárára.
Gruber Zsombor xT-hőtérképe – „vissza is lépked, meg nem is”
Gruber igazából se nem klasszikus, se nem hamis kilences, inkább amolyan kilencésfeles. Nem lép annyit vissza, mint Bárány, de annál viszont többet, mint amennyit egy kimondott befejezőcsatár. Az átmeneti- és a támadóharmad határán a leghatékonyabb, aminek egyszerre okozója és feltétele, hogy a középpályáról több veszélyes ember is fellépjen mellé.
Gruber Zsombor az NB I idei szezonjában tizenhét cselt vállalt be, tizenhárom sikeres volt ezek közül
Ez a Puskásban megvan, a jól cselező Gruber így nem csak befejezője, de alakítója is lehet a támadásoknak. A Hornyák féle, egyéni kvalitásokból megoldott kontrákra előszeretettel építő játékstílus továbbá sok olyan tapasztalással ruházta fel, amiket a válogatott támadó átmeneteiben kamatoztatni tudna. Ívelni rá sem érdemes, légi hatékonysága 10% alatti, ráadásul ő a földi párharcaiban sem jó, 53-ból csak 18-at nyert meg. Noha az ő játékoskarakterének nem e mutatók a fő értékmérői, ezekben így is bőven van hová fejlődnie.
(Fotó: Szirtesi László/Getty Images)
Lisztes Krisztián (idén az NB I-ben: 464 perc, 4 gól, 0 assziszt)
Az ifjabb Lisztes Krisztián tavasszal valósággal berobbant az FTC-be. Sztanyiszlav Csercseszov már akkor felnőtt meghívóról beszélt vele kapcsolatban, amikor ő mint klubedzője még egyszer sem vetette be kezdőként. A szezon végén Frankfurtba igazoló Lisztes gyorsan megcsillantotta átlagon felüli lövő- és cselezőkészségét, ma az egyik első számú magyar tehetség.
A három játékos közül Lisztes gólveszélyhez vezető megmozdulásai összpontosulnak a kapuhoz legközelebb
Bár játszott már kilencesben is, legtöbbször a balszélső poszton vetik be, ahonnan befelé indulva belső támadó (inside forward) szerepkörben futballozik. A klasszikus támadóerényekben, így cselezésben, lövésben, a levegőben és beadások terén sincs szembeötlő hiányossága, játékstílusában pedig extra is rejlik. Lisztes kifejezetten jól támad le, az ellenfél számára veszélyes területeken is képes a labdaszerzésre. Intenzitásában közrejátszik a fiatal játékos habitusa és a Fradi játéka (és minősége) is, ez azonban nem von le erényeinek értékéből.
Lisztes olykor szinte az alapvonalig presszingel
Amíg a labda mögött van, addig kifejezetten hatékony, onnantól viszont, hogy átjátsszák vonalát, néha bizony az ő kelléktárából is előkerül a Messi-féle ténfergés. A fentebbi készségek mindegyike előny, utóbbi viszont bizonyosan főbenjáró bűn Rossinál, így ebben kétségtelenül előre kell lépnie a felnőtt meghívóért. Ha szigorúan a játékoskarakterek alapján nézzük, a levélért leginkább az újpesti Csoboth Kevin versenytársa lenne.
Három hasonló, de mégis különböző támadó
Ahogyan egyetlen statisztikai mutató, úgy önmagában az xT-hőtérkép sem árul el mindent egy játékos stílusáról, erősségeiről. Jelen esetben viszont kiválóan alkalmas arra, hogy bemutassuk a három támadó szerepköre és játékfelfogása közti kisebb különbségeket.
Marco Rossi támadósora általában három, világos játékosprofilt használ. A center legtöbbször erőcsatár (Varga, Ádám), mellette egy gyors, jól cselező, területbe futni képes támadó (Sallai) és egy progresszív játékban erős futballista (Szoboszlai) van. Utóbbinak fontos feladata, hogy kapocs legyen a középpályával, a sokat visszalépő Szoboszlai esetében ez hatványozottan jelen van.
A fentebbiek közül Lisztes játszik legközelebb a kapuhoz. Ez a Fradi hazai porondon domináns futballjából is adódik, ugyanakkor látható rajta, hogy minél fentebb játszik, annál inkább kijönnek az erősségei. A Rossi-féle hármasban így ő Sallai szerepében (csak a másik oldalon), de akár kilencesként sem lenne elképzelhetetlen.
Bárány és Gruber karaktere viszont egy az egyben nem feleltethető meg a három közül egyik szerepkörnek sem, ami egyszerre két dolgot jelent. Behívásuk új ötleteket és variációs lehetőségeket adhat Marco Rossinak, azonban a beiktatás elején épp ugyanez okból nagyobb kockázat is rejlik majd az ő játszatásukban a válogatott már begyakorolt és tudott játékához képest. A szövetségi kapitány sikerességének egyik legfontosabb záloga viszont éppen az, hogy jól méri fel, hogyan, mikor és mennyi kockázatot érdemes vállalni.
Ami biztos, hogy az újdonságok és javulási lehetőségek keresésében a sikerek után sem szabad megállni. Ehhez pedig mindhárom labdarúgónak meglehet a maga hozzáadott értéke. Hogy kinek és miként, annak eldöntése Marco Rossi egyik fontos feladata az Eb-kerethirdetésig hátralévő fél évre. Egy fiatal támadó „megfuttatása” a futball egyik legszínvonalasabb nagy tornáján (és ezáltal a nemzetközi piacon) ugyanis újabb kis lépés lehet a magyar futballnak, és egy nagy magának a játékosnak.
Két, a dobogóra joggal pályázó együttes méri össze tudását vasárnap Debrecenben, ahol a Paks vendégeskedik majd. Bognár György csapata jelenleg is ott van a második helyen, míg Szrdjan Blagojevics fiai a forduló előtt – három pontra a pódiumtól – a hatodikok.
Az előző fordulóban a Paks 0-0-t játszott az MTK-val, míg a Debrecen – meglepetésre – két távolról kapott góllal szenvedett 2-1-es vereséget Mezőkövesden. Összességében a csalódottabb a hazaiak szakvezetője lehet, akinek csapata eddig öt győzelem mellett ugyanennyi zakót és két remit tud felmutatni.
Pakson más a „lőlap”, de ugyanaz a harcmodor, mint eddig
A tolnaiaknak ezzel szemben semmi oka a panaszra: 23 lőtt góljuk a harmadik legjobb, míg 13 beszedett találatuk a legjobb mutató a maga műfajában. Utóbbi ráadásul igencsak meglepő azok számára, akik valaha akár csak egyszer is hallottak Bognár György játékfelfogásáról. A látszat ellenére azonban éles váltás nem történt a csapat játékában.
A Paks célja továbbra is az, hogy lehetőleg magasan tudjon labdát szerezni, majd azt minél hamarabb az ellenfél kapujának közelébe juttatni. E téren nem is nagyon válogat az eszközökben az együttes, amit a jellemző támadóharmadba adott passzaikat összesítő ábra is megmutat.
A paksiak a pálya szinte minden szegletéből keresik a lehetőséget, hogy a támadóharmadba vigyék a labdát.
Ebben a harcmodorban kulcsszerepe van a csapatban a második legtöbb labdát szerző Papp Kristófnak és a kapu elé is gyakran odaérő, a szezonban eddig 6(!) gólos Windecker Józsefnek. A Paks legtöbb gólveszélyt eredményező megmozdulását egyébként a széleken hajtja végre, ahonnan legtöbbször centerezéssel próbálnak lehetőséget teremteni.
A két szárny között meglehetősen igazságosan oszlanak meg a feladatok: balról 109, míg jobbról 103 alkalommal adtak be eddig. E téren viszont hiányosság lehet, hogy a paksiak csereként sem számíthatnak majd a kupameccsen megsérülő, eddig rendre beszállogató Böde Dánielre.
Más megközelítéssel, de támadófutball várható a Lokitól is
Mai ellenfeléhez képest a Debrecen játéka eltérő képet fest, a Loki a pálya középső területén szereti megszervezni játékát. Ebben szerepe van annak is, hogy a csatárban legtöbbször szereplő Bárány Donát visszamozgásokkal is részt vesz az összjátékban.
Azon a téren a DVSC játéka sokrétűbb a Paksénál, hogy jóval nagyobb területen oszlanak meg veszélyt teremtő akcióik, a szélek mellett a félterületeket is aktívan használják. Azt persze a két csapat eredménysora és helyezése is mutatja, hogy ez önmagában még nem jelent feltétlenül jobb, produktívabb játékot.
A DVSC várható gólveszély, azaz xT-hőtérképe
A Paks felfutkosó szélsővédői helyén lenne keresnivalója a hajdúságiaknak, ugyanakkor az ő széleikről kevesebb töltény érkezik, mint riválisuk esetében. A debreceni jobbszárny eddig 86, míg a bal mindössze 58 beadást biztosított. Ez azonban még nem, vagy nemcsak minőség-, hanem sokkal inkább stílusbeli különbséget jelent.
A piros-fehérek által aktívan használt félterületekben nemcsak Dzsudzsák Balázs, de a beljebb mozgó szélsők is előszeretettel garázdálkodnak. A pálya középső hosszanti harmadában így komoly csaták várhatók, amikor a debreceniek a Paks említett erősségeivel, Pappal és Windeckerrel találkoznak.
Első idei meccsükért venne revansot a DVSC
A két csapat eltérő játékstílusából, de egyaránt gólra törő futballjából adódóan a mérkőzésben több futballiskola kedvelői is megtalálhatják majd a maguk szórakozását. A mérkőzés viszont abszolút háromesélyes, dacára annak, hogy a Bognár György csapata eddig jobban néz ki, illetve hogy előző találkozásukkor a Blagojevics-éra egyik legenerváltabb Lokiját láthattuk a Tolna vármegyei meccsen.
A KTE-nél hosszabb lett a hiányzók listája, míg a Ferencváros több olyan játékosát is „visszakapta”, akikre a közelmúltban nem számíthatott.
Nem sok kellemes emléket őriz a tavalyi Kecskemétről a Ferencváros. Az FTC három meccsen mindössze egyetlen pontot gyűjtött az előző idény meglepetéscsapata ellen. A KTE végül be is futott az ezüstéremre a bajnok mögött. A két csapat idei első találkozója viszont már hozta a papírformát, még ha nem is olyan simán. A szeptemberi, egyébként az első fordulóból elhalasztott mérkőzést a Fradi nyerte 1-0-ra, Sigér szöglet utáni fejesével.
Azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán: a Fradi egyre jobb Sztankoviccsal, míg a KTE – el aligha ítélhető módon – egyelőre elmarad tavalyi őrületes teljesítményétől. A mérkőzés esélye tehát most is az FTC, amire ráerősít az is, hogy a hiányzók listája a kecskemétieknél hosszabb, míg Ferencvárosban kurtább lett.
Bár a Fradinak rengeteg energiáját felemésztette a Puskás elleni kupameccs, „cserébe” több, idén ritkán látott arc is visszatért. Ott volt a pályán Tokmac Nguen, Eldar Csivics, Ismail Aaneba és Adama Traoré is – ebben az értelemben az FTC számára a meccs felért egy fél transzferidőszakkal. Ráadásul a csapat jelenlegi egyetlen vérbeli centere, Alekszandar Pesics keretben sem volt, ami – ha csak nem sérült meg közben – szintén jó pont a keret frissességének szempontjából.
Pesics az NB I-ben eddig 90 percenként 2,79 lövést eresztett meg átlagosan, összesen 9 kísérletéből 3 gól született
A KTE háza táján ezzel éppen ellentétes jelű események mentek végbe. Banó-Szabó Bence, Nagy Krisztián és Nikitscher Tamás valemennyien kulcsemberek voltak a tavalyi idényben, jó ideig azonban még rehabilitációjuk miatt nem számíthat rájuk Szabó István. Az emberanyag a Zalaegerszeg elleni győzelem során tovább szűkült: Szuhodovszki Soma és Tóth Barna ugyanis kisárgázták magukat a most következő meccsről.
A KTE labdarúgóinak progresszív passzkísérletei az eddigi NB I-es mérkőzéseken
Előbbi fontos eleme a csapat játékának az építkezésben és az átmenetekben: eddigi bajnokijain 80 progresszív passzt hajtott végre. Ennél csak nála hátrébb játszóknak ( ami ebben a műfajban helyzeti előny) van több a csapatban. Szuhodovszki átadásaiból 63 pontos is volt: 78%-os sikerrátája, ha nem is kiált Aranylabdáért, bőven kielégítő teljesítmény.
A kecskeméti játékosok szereléseinek és megelőző szereléseinek összesítése
Emellett a védekezésből is kiveszi a részét: a szereléseket és megelőző szereléseket összesítve, csak a védelem tagjai és a középpálya „rombolója”, Vágó Levente előzik őt. Szuhodovszki pótlása tehát nagy feladat lesz a stáb számára. Tóth Barna szintén fontos játékosa a Kecskemétnek, ám esetében a helyettesítés jóval kevesebb fejtörést okoz. Nagy valószínűséggel a profilban is nagyjából hasonló Pálinkás Gergő lesz majd a helyettese.
Legutóbb a 2-6-os ZTE-FTC meccs előtt jelentettünk meg hasonló, elvesztett és visszatért játékosokról szóló felvezetőt. Akkor a Fradi kétgólos hátrányból indulva mészárlást rendezett. A KTE és a Zete között nincs túl sok hasonlóság, így hasonlóra most aligha van kilátás, ugyanakkor a papírforma a Fradi mellett szól. Ez azonban így volt tavaly is, amikor Szabó Istvánék rendre borsot tudtak törni a rekordbajnok orra alá.
Az előjelek alapján a korábbi éveknél kiegyenlítettebb derbi várható. Az idei Fradi-Puskás és Újpest-DVTK mérkőzések pedig megmutatták, mibe kapaszkodhatnak a lilák.
Hiányzók és esetleges visszatérők a Fradinál
Habár a válogatott szünetben pihenhetett a Fradi, az újabb feszített meccssorozat előtt éppen ezalatt veszítette el Varga Barnabást. A magyar válogatott első számú csatára ráadásul nem az egyetlen hiányzó az FTC-nél, Sztankovics előtt így komoly keretmenedzselési feladat áll. A derbi után ugyanis (a kupában) a Puskás, majd a Kecskemét, utána pedig újra a Genk lesz az ellenfél.
Belgiumban a félidőben kellett lecserélni azt az Ibrahim Cissét, akire eddig mindig számított Sztankovics, ha az egészséges volt. A meccs végén Abu Fani elszenvedett egy hasonló belépőt, mint amilyet jó tíz éve Leonardo Strestíktől, ám ápolás után az izraeli irányító lejátszotta a hátralévő pár percet. Hiányzók tehát biztosan vannak, és akár még továbbiak is lehetnek, akikről jelenleg még nem tudunk. Érdemes visszagondolni arra, hogy hasonlóan szoros meccsnaptár mellett a Puskás ellen hogy rakta fel– akkor még Máté Csaba – az FTC-t.
A zöld-fehérek szerencséjére azonban a mérleg másik serpenyője sem üres. Több olyan játékos is a visszatérés közelében áll, akire a közelmúltban nem számíthatott edzőjük. A klub Fókuszban a derbi címmel tett közzé egy fotót, amelyen többek között Adama Traoré, Tokmac Nguen, Eldar Csivics, és a keretben már többször helyet kapó Ismail Aaneba is ott van.
Felső sor: Tokmac Nguen, Adama Traoré, Owusu Kwabena, Baráth Péter, Eldar Csivics, Muhamed Besics Alsó sor: Ismail Aaneba, Varga Ádám (Fotó: Ferencvárosi Torna Club/Facebook)
Az kizárt, hogy valamennyien kilencvenperces játékosok jelenleg, ugyanakkor jó esély mutatkozik arra, hogy valaki közülük akár már a derbin bevethető lesz. Mindezek mellett az Ekl-keretből anno kimaradt Henry Wingo játéka szinte biztosra vehető, hiszen edzője már belső védőként is többször számolt vele.
Már bizonyított erősségeibe kapaszkodhat az Újpest
A „gyárilag” szélsővédő Wingo jó teljesítménye ellenére középen még mindig nem a legbiztosabb retesz, gyors kontrákkal pedig a Mmaee-Abena kettős is megzavarható. Így érdemes számba venni, pontosan milyen veszélyek leselkednek majd a zöld-fehérek hátsó alakzatára. Az Újpest 20 lőtt gólja ugyanis (a Pakssal holtversenyben) a második legtöbb a bajnokságban. A Ferencváros védője, Botka Endre belgiumi interjúnkban egyenesen az elmúlt évek legjobb Újpestjének nevezte a mostanit.
A lila-fehérek támadósora olyan játékoskaraktereket vonultat fel, amelyek a Fradi játékstílusa és a védelem összetétele számára igen kellemetlenek lehetnek. Ambrose és Mörschel személyében két párharcerős támadója is van a liláknak, akik alkalmasak az FTC belső védőinek lekötésére. Egy olyan csapat ellen, amely támadásban aktívan használja a szélső védőit, ilyenkor már „csak” gyors szélső kellenek, akiknek a centerek lepörgethetik a rájuk felrúgott labdákat, ezzel kihasználva a széleken hagyott helyet. Ez Kiss és Csoboth révén szintén adott.
Itt érdemes elővenni az emlékeinket, hogy a Fradi – egyébként szintén párharcerős – belső védői hogyan küszködtek a Puskás Akadémia atletikus erőcsatárával, Lamin Colley-val és a mellé felzárkózó szélsőkkel. (Ennek veszélyeiről anno, szintén még a meccs előtt, itt írtunk.) Annak a meccsnek ferencvárosi vereség lett a vége. Az Újpest kontráiban rejlő lehetőségekről szintén volt szó korábban, a DVTK elleni meccs felvezetésében. Annak a találkozónak pedig újpesti győzelem lett a vége.
A futball még mindig nem matek, így ez a két tény sem adja ki előre az Újpest győzelmét, vagy akár csak pontszerzését. Arra ugyanakkor rámutatnak, hogy a DVTK-hoz hasonlóan az FTC is ott sebezhető, ahol az Újpestnek megvannak az eszközei. Botka Endre fentebbi szavai pedig minimum közel vannak az igazsághoz, így az előjelek fényében az elmúlt évek legszorosabb derbije következhet.
