nb1.hu

A lista élén álló 20 éves középpályás 1109 percet futballozott eddig a bajnokságban.

Középső harmadához ért az NB I-es szezon, hiszen a hétvégén már a 12. fordulót játszották le a csapatok. Noha egyes csapatoknak vannak elmaradt mérkőzései, az idény cirka egyharmada után vetettünk egy pillantást a legtöbbet játszó fiatalokra.

Listánk játékperceket tekintve alulról felfelé indul, alanyai pedig az öt legtöbbet játszó labdarúgó a 21 évesnél nem idősebbek körében. A top5 a lehető legsokszínűbb, a kaputól a támadósorig, Győrtől Debrecenig minden poszt és tájegység képviselteti magát.

Dala Martin (20 éves, 685 játékperc)

A Fehérvár fiatal kapusa azután lépett első számú a posztján, hogy a Puskástól végleg megszerzett Tóth Balázst kivásárolta szerződéséből az angol másodosztályú Blakcburn. Azóta hét bajnokin és egy kupa meccsen védte a Vidi kapuját. A bajnokságban két meccset hozott le gól nélkül, a többin viszont 11 gólt kapott.

Igaz, a nyáron sokat változó, de legfőképp gyengülő Fehérvárban nincs különösebben egyszerű dolga. A Vidi kapujára 18,65 xG-nyi lövés érkezett eddig az NB I-ben, ami ugyan csak az ötödik legtöbb, de az egyelőre darabokban lévő Kecskemétet és Debrecent leszámítva abszolút „élmezőnybeli” teljesítmény.

Dalának voltak már komoly bravúrjai a szezon során, ezzel együtt ez a kis minta azt mutatja, van még hová javulnia. Az ő hálójára 9,84 várható gólnyi lövés zúdult, amiből 11 gólt kapott.

Dénes Csanád (19 éves, 782 játékperc)

A ZTE még tinédzser támadóját idén dobták a mély vízbe. Az NB I-ben a nyitófordulóban debütált, és azóta is valamennyi mérkőzésen használta őt Márton Gábor, egy kivétellel mindannyiszor kezdőként.

Ezen a tizenegy mérkőzésen eddig két-két gólt és egy asszisztot jegyzett. 2,52-os xG-értékben összesülő 18 lövésének kereken fele találta el a kaput.

A csatárként és szélsőként is bevethető Dénesnek meccsenként átlagosan 4,49 labdaérintése van az ellenfél tizenhatosán belül, miközben találkozónkét közel két és félszer faultolják.

Már most tizenháromszoros utánpótlás-válogatott, kora ellenére pedig már „eggyel feljebb”, az U21-ben is kipróbálhatta magát három mérkőzésen.

Szűcs Tamás (19 éves, 912 játékperc)

Listánk talán legnehezebb helyzetben lévő tagja a nyáron a dán Köbenhavn csapatától hazaigazoló Szűcs Tamás. Az érkezésekor a DVSC által is támadóként bemutatott, eredendően támadó középpályás poszton játszó játékos szerepköre eddig leginkább a box-to-boxra hajaz.

Mérkőzésenként átlagosan 5,9 védekező párharcot kell megvívnia, amit jól is abszolvál, 61,7%-os hatékonyságával. Az általa felvállalt párharcok száma ugyanakkor nem kevés – no nem a jelenlegi posztjához, hanem a hozzá hasonló, támadó szellemű játékosok számára ideálishoz képest.

Az idén eddig ramaty formában lévő Debrecen kevés dicsérhető pontja közé tartozik, amelyet az is igazol, hogy minden bajnokin játszott, tizenegyből tízszer ráadásul kezdőként..

Alaxai Áron (21 éves, 936 játékperc)

Csak egy bajnokit töltött a padon Nyíregyháza védője, aki kilencszer futhatott ki kezdőként a pályára. Alaxai alapember Tímár Krisztiánnál, másfél évvel ezelőtti érkezése után tavaly az NB II-ben is 26-szor játszott.

Idén is tevékeny részese annak, hogy az újonc csapat a középmezőnyben helyezkedik el az engedett lövések minőségének terén. Igaz, a 16,52-os xGA-ból 21-et kapott a Szpari.

Alaxai a kulcsmutatókban egyéni szinten is hozza azt, ami egy belső védőtől elvárható. 82%-os pontossággal passzol, védekező párharcait 76%-ban nyeri. A légi párbajokban mutatott hatékonyságát (46,2%) viszont – bármilyen olcsó poén is – megfejelhetné még pár százalékponttal.

Tóth Rajmund – (20 éves, 1109 játékperc)

A prímet a Győr saját nevelésű középpályása viszi, aki az egyetlen olyan játékos a listán, aki az eddigi összes NB I-es meccsén kezdő volt. Tóth Rajmund (címképünkön) tavaly az NB II-ben 24 meccsen játszott, igaz, a jelenlegi szakvezető, Borbély Balázs irányítása alatt egyszer sem.

Idén viszont kihagyhatatlan, hét meccset végigjátszott és csak négyszer cserélték le. Játékperceivel a 23. legtöbbet foglalkoztatott futballista az egész NB I-ben. A pályán töltött időt pedig igyekszik is kihasználni.

Meccsenként átlagosan 10,17 védekezőpárharcot vív, ami az egész bajnokságban a negyedik legmagasabb szám. Hatékonyságban már nincs ilyen magasan a rangsorban, ám 66,7%-os mutatója így is kielégítő.

Jelenléte a légtérben is hasznos az ETO számára. Eddigi 31 megvívott légi párharca nem különösebben sok, ám 61,3%-os sikerrátája abszolút rendben van.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Gera Dániel középpályásként indult, majd jobbhátvéd lett, kalandos útja során pedig felnőtt Nego és Bolla mögé.

A magyar futballt figyelmesebben követők leghamarabb az MTK-ban, legkésőbb pedig a Ferencvárosban ismerkedhettek meg Gera Dániel nevével. Az akkor 25 éves középpályást 2021 januárjában igazolta le a magyar rekordbajnok, ám ott nem találta meg számításait.

Egy felcsúti kölcsönév után 2022 nyarán Diósgyőrbe szerződött. Azóta viszont többször is beszélt arról, hogy nem bánta meg a Rebrov keze alatt eltöltött rövid időszakot. Az ott majd, később Diósgyőrben szerzett tapasztalatok ugyanis szépen lassan a válogatottságig terelték.

Bár a nemzeti csapatba Nego Loic sérülése nyitotta meg neki az utat, nem azért került végül oda, mert annyian „kihaltak” volna előle, hanem mert az elmúlt években a harmadik legjobb magyar lett azon a poszton, amit szárnyvédőként emlegetnek, de Marco Rossinál talán még ennél is többet jelent, és nem utolsósorban követel meg.

MTK-s alapra Rebrov és Kuznyecov téglái – így épült Gera Dániel

A Ferencvárosban Gera nyolc meccsen mindössze 217 percet kapott. Karrierje ezen szakaszát így nagyvonalúan elintézzük annyival, hogy hiszünk neki abban: a legerősebb magyar csapatban, s annak közelmúltjának sokak szerint legjobb edzője alatt olyan képzést kapott, amilyet azelőtt keveset.

DVTK: „Rebrovnál tapasztaltam Kuznyecovéhoz hasonló szemléletet”

Sokoldalúsága inkább diósgyőri éveiben alapozódott meg, ahol Kuznyecov Szergej NB I-es félévében az átlagnál komplikáltabb szerepkört kapott. Az ukrán-magyar tréner ugyanis a támadásépítések során előszeretettel vezényelte be őt a pálya középső hosszanti harmadába.

Ezt korábban például Jürgen Klopp – nyilván jóval magasabb szinten – Trent Alexander-Arnolddal tette Liverpoolban, kiaknázva jobbhátvédje kivételes szervezőkészségét. Noha Gera nem ugyanazt a mélységi irányítóra hajazó feladatkört kapta, mint az angol, mozgását tekintve hasonló küldetése volt.

A korábban középpályásként magára szedett passzjátékát ugyanis a DVTK Kuznyecov jól meghatározott sémáira alapozott pozíciós játékának szolgálatába lehetett állítani.

Gera Dániel jellemző előrepasszai 2023 őszén, a Kuznyecov irányította DVTK-ban (Kép: CUBE, xfb Analytics)

A fentebbi ábrán jól látszik, hogy szélsővédő létére Gera jellemző előrepasszainak egy része a pálya középső hosszanti harmadából indult. Ebből levonható az az „eget rengető” következtetés, hogy rendszeresen oda mozgott, mielőtt ezeket az átadásait végrehajtotta. Ennek jelentőségét igazolandó, az alábbi grafikán megmutatjuk ugyanezt a Radenkovics-érában.

Ugyanezek a passzok 2024 tavaszán a „poszt-Kuznyecov” időszakban (Kép: CUBE, xfb Analytics)

Első blikkre ordító különbség nincs, az viszont látszik, hogy „hiányoznak” azok az átadások, amelyek a középpálya tengelyéből irányulnak a pálya széle felé. Ennek oka, hogy ebben a félszezonban Gera sokkal inkább egy klasszikus szélsőhátvéd feladatait látta el.

Ugyanezen a vonalon haladva hőtérképeken összesítjük Gera azon támadómegmozdulásait, amelyek a támadások során a gólszerzés esélyének növeléséhez járulnak hozzá (xT). Itt a szemléletesség kedvéért felrúgjuk az időrendiséget, és a Radenkovics-féle időszakkal kezdünk. Ekkor ugyanis a 29 éves játékos xT-hőtérképe is a szótári felfutó szélsővédőt testesíti meg, aki túlnyomórészt beadásokkal lép be a támadásokba.

Gera xT-hőtérképe a Radenkovics-érában (Kép: CUBE, xfb Analytics)

A Kuznyecov-érában ez is egy komplikáltabb szerepkört örökít meg. A hőtérkép vörösen izzó része kiterjedtebb, ami annak köszönhető, hogy Gera a beadások mellett a labdajáratásban is aktívabban részt vett, legtöbbször lapos befelé passzok útján.

Gera xT-hőtérképe a Kuznyecov-féle ősz során (Kép: CUBE, xfb Analytics)

Válogatott: más feladatok előtt, a korábban tanultakkal felvértezve

Hogy mit mutatott meg most a válogatottban konkrétan a fentebbiekből? Nagyjából semmit. És nem azért, mert 7+27 perc alatt nem sok ideje volt rá, hanem mert közel sem ez volt a feladata. A Rossi-féle játékban ugyanis a szárnyvédők alapvonaltól alapvonalig játszanak, és megszokott feladataik mellett az átlagosnál jóval többször kerülnek közvetlen gólszerzési lehetőség közelébe. (Ez Gerának is megadatott a bosnyákok ellen, ám lassan jutott el hozzá a labda Gazdagtól, így a védőkkel szembeni helyzeti előnye addigra elveszett.)

Ha pedig valaki hosszában ekkora területet játszik be, annak nincs kapacitása a fentebb taglalt kuznyecovi szerepkör betöltésére. Ráadásul a magyar válogatott játékrendszerében erre szükség sincs. Mindezt azért mutattuk be, hogy visszafejtsük, hol és mi rakódott Gerára abból, ami most válogatott meghívót ért neki.

Eredendően középpályásként nevelkedett, a Fradiba is így került, és ezen a poszton valószínűleg ott érte el csúcsát, még ha megmutatnia ezt kevés alkalma is volt. Később jobbhátvéd lett, ahol a védekezés terén kellett elsajátítania az alapokat.

Eközben Kuznyecov keze alatt egy a magyar közegben ritka szerepkörbe kellett beletanulnia. Ez viszont megadta neki azt a taktikai képzettséget, ami ha nem is egyetlen okozója, de fontos komponense annak, hogy Nego hiányában és Bolla cseréjeként rá számítottak Marco Rossi folyamatosan fejlődő, egyre kreatívabb, ám alapjaiban mégis néhány világos sémákra épülő futballjában.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

A csapatkapitány és egy 21 éves csodagyerek.

Harmadik mérkőzésére készül a magyar válogatott a Nemzetek Ligája A-divíziójában amelyen Hollandia lesz az ellenfele. A találkozó kapcsán előzetesen leginkább a 2013-as, csúfos, 8-1-es amszterdami vereség került napirendre.

Többek közt az akkor a kapunkban álló Bogdán Ádám is megszólalt, aki nem biztos abban, hogy a jelenlegi holland csapat tart ott, mint a pályája csúcsán lévő van Persie-vel és a friss BL-győztes Arjen Robbennel rohamozó Oranje.

A 37 éves egykori kapus ezzel együtt „brutálisan erős” meccsre számít, amiben alighanem igaza lesz. Az ellenfél néhány kulcsjátékosát kiemelve próbáljuk bemutatni, miért. Hollandia kerete ugyanis úgyis impozáns névsort vonultat fel, hogy a mieinkhez hasonlóan az utolsó napokban változtatásra kényszerültek.

2019 „majdnem aranylabdása”, a Premier League leghatékonyabb védelmének alfája

Virgil van Dijk nem véletlen nem tud szabadulni a csapatkapitányi karszalagtól még a válogatott játéknapokon sem. Ahogy klubjában, úgy a Liverpool csapatában is egyértelmű vezérszerepet tölt be. Az idényben eddig az angol bajnokikon és nemzeti csapatában sem mulasztott egyetlen percet sem.

Az általa irányított Pool-védelem nem is fest rosszul. A Premier League éllovasa a harmadik legkevesebb lövést kapta a kapujára, 59-et (90 perces bontásban átlagosan 7,63-ot). Mindez ráadásul a leggyengébb összminőségben érkezett, a 6,23-as xGA mutató a legalacsonyabb, vagyis a legjobb a ligában.

Az már inkább a kapusokat dicséri, hogy ebből csupán kétszer kapitulált a Liverpool. Igaz, ebből az egyik épp elég volt az együttes eddigi egyetlen vereségéhez a Nottinhgam ellen.

Van Dijknak az egyéni mutatóit illetően sem kell szégyenkeznie. 70,6%-os sikerrátája a védekező párharcokban a Premier League élmezőnyébe tartozik. Igaz, ilyenre viszonylag ritkán kényszerül, meccsenként átlagosan 2,2 alkalommal, hiszen nagyrészt az ő csapatánál van a labda. Extrája éppen ezért a rest defence, vagyis a „helyőrség”, avagy a támadás közbeni biztosítás megszervezésében rejlik.

A levegőben pedig egyenesen az angol bajnokság egyik, hanem a leghatékonyabb játékosa. 70,21%-át nyeri meg légipárbajainak, ami a harmadik legjobb a ligában. Saját tizenhatosán belül pedig az egyetlen eddig verhetetlennek bizonyuló játékos ebben a műfajban. A kapu előterében mind a hét fejpárbaját megnyerte, úgyhogy az ebben kifejezetten erős Varga Barnabásnak is alaposan fel van adva a lecke.

A még mindig csak 21 éves csodagyerek

Jogos, mégis talán túl bulváros lenne a középpályáról is Szoboszlai Dominik csapattársát kiemelni, hiszen Ryan Gravenberch is a Liverpool legtöbbet foglalkoztatott játékosai közé tartozik idén. A diverzitás jegyében viszont itt Xavi Simonsra esik a választásunk.

A Leipzig játékosára nem fiatal–, hanem még gyerekkorában figyelt fel a világ. Aki azóta figyelemmel követi őt, annak számára meglepő lehet, hogy még mindig csak 21 éves. Ennek ellenére már megjárta a Barcelonát, a PSV Eindhovent és a PSG-t is.

A szurinámi gyökerekkel rendelkező támadó középpályás idén hat Bundesliga-mérkőzésen egy-egy gólnál és gólpassznál jár. Fontos eleme a lipcseiek játékában, ahol leginkább a középpálya és a csatár közti összeköttetés megteremtése a feladata. (Ez Hollandia mezében sincs másként.)

Úgy nevezett okos passzokból meccsenként 0,48-ot oszt ki, amivel becsúszik a top20-ba a ligában, ezeket ráadásul eddig hiba nélkül hajtotta végre. Progresszív passzai 86,84%-ban pontosak, ami a Bundesliga kilencedik legjobb teljesítménye ebben a mutatóban.

Az előrejátékban betöltött kulcsszerepét szintén bizonyítja, hogy nemcsak az osztogatásban, de a labdacipelésben is kiemelkedő. 90 percenként átlagosan 5,11 progresszív futása van, ami a negyedik legtöbb a német élvonalban.

A Serie A tavalyi meglepetéscsapatának kulcsembere

A fentebb említett Robin van Persie-nek azóta sem igen termelt ki méltó utódot Hollandia, azt ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy Ronald Koeman nagyon meg lenne lőve csatárposzton. Itt a legnehezebb megjósolni, hogy ki kerül a kezdőbe, a mi választásunk a tavaly berobbanó, a bosnyákok ellen betaláló Joshua Zirkzeére esik.

Az otthon nevelkedő támadó tinédzserként került a Bayernhez, ahonnan két éve a Bologna vette meg. A tavaly Thiago Motta irányításával nagy meglepetésre BL-helyig menetelő csapatban olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hogy nyáron megvásárolta a Manchester United. Ám mivel az MU topklubhoz mérten egyre tragikomikusabb vergődést produkál, Zirkzee kvalitásainak igazolásához inkább a tavalyi mutatóit használjuk.

Az olasz élvonalban 34 mérkőzésen 11 gólt és 4 gólpasszt produkált. Lehetőségeivel jól gazdálkodott, hiszen találatait 9,57 várható gólnyi helyzetből szerezte. Ugyanez viszont akkori társairól is elmondható – úgy került négy assziszt a neve mellé, hogy csak 2,13 xG közvetlen előkészítője volt.

193 centis magasság ide vagy oda, fejpárbajainak mindössze egyharmadát tudta megnyerni, vagyis nem az a kimondott erőcsatár. Jó befejezései mellett a legnagyobb erénye sokkal inkább az, hogy jól tud részt venni az összjátékban.

Tavaly a Serie A-ban 80,3%-os pontossággal passzolt, ami abszolút kielégítő, ha figyelembe vesszük, hogy csatárként azokban a zónákban mozog, ahol az ellenfél mindezt a leginkább meg akarja akadályozni.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Ami megy szemtől szemben, az nem mindig megy egy bajnoki versenyfutás során.

Az elmúlt évek láttán túlzás nélkül jelenthető ki, hogy a magyar bajnokság csúcsrangadójára kerül sor vasárnap este a Groupama Arénában. A jó ideje inkább nemzetközi eredményei, sem mint hazai teljesítménye alapján megítélt Ferencváros azt a Puskás Akadémiát fogadja, amely a korábbi évek legkonzisztensebb magyar élcsapata – a Fradin kívül.

Így tehát azok után, hogy – még ha némi visszafogottsággal is, de – a felcsúti vezetőedző, Hornyák Zsolt a bajnoki címről beszélt, illetve azelőtt, hogy a két együttes ténylegesen összecsapna, érdemes elmerengeni azon, hogy pontosan hányadán is áll a Puskás a Fradi hosszú távú szorongatásával.

Az FTC az elmúlt öt meccsükön nem tudott rendes játékidőben győzni, ilyenre utoljára 2022 októberében volt példa. Nagyobb zakót (4-0) utoljára öt és fél éve kapott a PAFC a zöld-fehérektől. Az ezután vívott 17 találkozón 9 döntetlen mellett négyet-négyet vitt el a két fél, a Fradi ebből egyet hosszabbításban.

Az elmúlt három idényben 5, majd 3, utána pedig ismét 5 pontot szerzett a Puskás a Ferencváros elleni meccseken. A jobb matekosok már le is szűrték, hogy ez a két jobb szezon esetén veretlen mérleget jelent, továbbá három-három egységnyi előnyt az adott szezonokban.

Más kérdés, hogy a többi 30 mérkőzésen a Puskás bőven elég hátrányt szedett össze ahhoz, hogy felcsúti bajnoki esélyekről a véghajrában már egyik esetben se lehessen beszélni. A fentebbi mérleg ugyanakkor elegendő minta annak bizonyítására, hogy a Puskás az FTC legstabilabb és legpotensebb riválisa a hazai porondon.

A Puskás mint légy a nagyok levesében 

Hornyák Zsoltnak és csapatának ugyanis kifejezetten jól áll, ha olyan ellenféllel áll szemben, amely dominanciára törekedve, földön felépített labdakihozatalokkal próbál futballozni. Ezt láthattuk a Fiorentina elleni párharc során is. Az egy dolog, hogy Palladino csapata magához képest szint alatti minőségben csinálta, amit csinált, de a terv a „Viola” részéről is valami ilyesmi volt.

Nem túlzás, hogy – különösen a visszavágón – a felcsúti letámadás megette a firenzei labdakihozatalokat. Hornyák Zsolt csapata 13 magasan szerzett labdát szorgoskodott össze, ami nyers önmagában nem eget verő szám, a Puskás-Fiorentina erőviszonylatban viszont jó mutató. Annál is inkább, hogy a párharc egyetlen percében sem volt lefutott, vagyis 210 percen keresztül egy éles ellenfélről volt szó.

Az, hogy ebből nem lett továbbjutás, a bravúrokat bemutató de Geának, a rossz oldalra álló felcsúti kapuvasnak, és a Puskás gyenge helyzetkihasználásának köszönhető.

Hornyák Zsolt futballjának ugyanis a legkedvezőbb táptalajt az jelenti, ha egy nála nagyobb játékerejű rivális építkezésébe „kontárkodhat bele”. Ez – mint azt az egymás elleni mérleg is mutatja – elegendő a Fradi szemtől szembeni megszorítására.

A Puskás remek Dávid, de nem jó Góliát

Az NB I-ben ugyanakkor kevés rivális adja meg az említett táptalajt. Néhány Blagojevicshez hasonló úttörőtől eltekintve a sokat bírált tizenkét csapatos, két kiesős rendszerben kevesen rendezkednek be stabilan az építkező szemléletű játékra.

És még ennél is kevesebben akkor, ha az adott ellenfél minőségibb játékoskerettel bír. Ez márpedig a mezőny többségére erősen érvényes, ha a Puskás az aktuális rivális.

Az NB I-es csapatok jó része rövid-, még nagyobb része pedig hosszú távon is a biztonságra játszik. Ez a következő feladatot szüli: megtanulni hosszú távon is jó arányban feltörni egy mély blokkon nyugvó, kompakt védekezést.

Ezt a Puskás szinte az egész Hornyák-érában hol tetszetősen, hol nyögvenyelősen abszolválja, miközben pont annyiszor törik bele a bicskája, hogy egy egész idény alatt ne tudjon érdemi kihívója lenni a Ferencvárosnak.

A Puskás jelenleg az a népmesei hős lovag, aki le tudná vágni a sárkány fejét, és ki tudná a szabadítani a királylányt, csak éppen nem jut el a kastélyig.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

A magyar támadónak keményen meg kell majd küzdenie a csapatba kerülésért.

A magyar szempontból a realitásoknak megfelelően, ám az eltúlzott elvárásokhoz képest visszafogott eredménnyel záruló Eb-t sokan sokféleképpen értékelték. A kevés, széles körben konszenzusos vélemények egyike volt, hogy Rossi csapatában az egyik, ha nem a legjobb teljesítményt Sallai Roland nyújtotta.

Mivel ekkor egy év volt hátra akkori szerződéséből, az akkor még freiburgi szélső kapcsán gyorsan napirendre is került a klubváltás. Erről Marco Rossit is megkérdezték, aki a következőképpen jellemezte Sallai helyzetét: „szerintem most tehet egy lépést előre. Ez nem rajta, és nem is rajtam fog múlni, hanem az ajánlatokon, amiket kapni fog. Jól játszott, remekül végezte a dolgát. Magam is úgy vélem, hogy a legjobb játékosunk volt az Eb-n” – mondta a szövetségi kapitány.

Az akkori körülmények alapján mi is megpróbáltuk feltérképezni a támadó helyzetét és lehetőségeit. Akkor arra jutottunk, hogy míg teljesítménye fel-, addig kontraktusának időtartama lefelé veri majd az árát, amit kevés olyan klub fizetne meg, amely Sallai számára egyértelmű előrelépést jelentene. Sallai végül a török átigazolási ablak utolsó napján a Galatasarayhoz szerződött.

Sallai kapcsán szintlépésről beszélnek, de nehéz lehet majd a döntés

Hogy a Galatasaray az-e, azt több szempont mentén lehet értékelni. Egyrészt a török liga bizonyosan gyengébb színvonalú a Bundesligánál. Másrészt – részben épp emiatt – a bajnokság egyik legnagyobb klubjánál sokkal biztosabb a nemzetközi kupákban való szereplés lehetősége, mint a Freiburgban volt.

Sallai a Freiburgban és a válogatottban

A magyar válogatott 20-asa hat évvel ezelőtt igazolt a Freiburghoz, amely az APOEL Nicosiától vásárolta meg őt. A német klubnál 163 meccsen szerepelt, ezeken 27 gólt és 23 asszisztot dobott be a közösbe. Ott töltött ideje alatt kisebb-nagyobb hányadban a támadórészleg összes posztján bevettették.

Bár Sallai már jóval Freiburgba igazolása előtt bemutatkozott a magyar válogatottban, németországi légióskodása alatt vált kihagyhatatlanná a nemzeti csapatból. „Sikeresek voltunk a Bundesligában, ott voltunk a berlini kupadöntőben is, és a nemzetközi színtéren is szerepeltünk. Itt váltam felnőtt válogatott játékossá, és ezért szeretnék köszönetet mondani” – fogalmazott távozásakor.

A nemzeti csapatban aztán több szerepkörben is bizonyított. A masszív védekezés mellett kontrákra építő Rossi-csapatnak hasznos szélsője volt, később pedig jobb oldali tízesben találták meg a helyét. Olykor szárnyvédőként is kipróbálták, amely taktikai húzás ideig-óráig a Streich-féle Freiburgba is átgyűrűzött.

Mindennek a Galatasaraynál is hasznát veheti majd, hiszen ebből adódóan a támadó középpályán szinte bárhol elhelyezhető. Ha két játékos van ebben a sorban, akkor klasszikus szélsőként, illetve beljebb, a félterületben is bevethető. Ha viszont három, akkor valamelyik szél lehet az övé, hiszen klasszikus, egyedüli tízesként topszinten nem igazán szerepelt.

Marco Rossi őszintén reagált Sallai átigazolására

Mertens és Zijes is a posztriválisok között

Ahhoz viszont, hogy a Galatában alapemberként számoljanak vele, nem akárkikkel kell majd megküzdenie. Az isztambuliak támadósorában egy hely ugyanis ki van adva a elmúlt években általában egyedüli centernek.

Idén ezen az Icardi-Batshuayi-Osimhen trió osztozik majd. Mellettük aligha van olyan menet közben feltalált taktikai csodafegyver, amely nyomán közülük valakit kiszoríthat a magyar támadó.

A mögöttük lévő két-három poszton a már veterán, de tudását tekintve még mindig top szintet képviselő Dries Mertens mellett a hasonló kaliberű, ám még csak 31 éves Hakim Zijesnek volt korábban bérelt helye. No meg annak a Kerem Aktürkoglunak, akinek a helyére Sallai érkezett, és aki a Benficához igazolt a nyáron.

Részben talán ennek is köszönhető az, hogy Sallai átigazolása nem aratott osztatlan sikert a Galata-szurkolók körében. A magyar játékos nehéz örökséget vesz át, hiszen Aktürkoglu a válogatottban és klubjában is felfelé ívelt az előző években.

Sallai riválisai így a fentebbieken kívül a hazai nevelésű Baris Yilmaz és Yunus Akgün mellett a születésileg osztrák, de egyes források szerint török állampolgársággal is bíró Yusuf Demir lesznek.

Utóbbi azért fontos, mert a török bajnokságban régóta korlátozzák a légiósok számát. Igaz, mint azt láthatják, akik figyelik a három nagy csapatukat, koránt sem a legszigorúbb mértékben.

A mostani korlátozás szerint egy csapatnak 14 légiósa lehet, ebből 12-t nevezhet a meccskeretbe. Vagyis papíron bárki lazán felállhat egy teljesen légiósokból álló kezdővel, ugyanakkor a szabályok a szigorodás irányába tendálnak.

A Sallaiért kifizetett 6 millió euró nem eget verő szám a Galata viszonylatában, ugyanakkor arra joggal következtethetünk belőle, hogy nem a kispolcra szánják a magyar játékost. A légiósszabály miatt ugyanakkor nem a legkedvezőbb, hogy zömmel török posztriválisai vannak, akik ráadásul mind fiatalabbak nála, vagyis potenciális pénzszerzési lehetőséget is jelentenek a klub számára.

Sallai debütálására akár már szombat este, a Fenerbahce elleni derbin is sor kerülhet.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Egy küzdelmes meccs tanulságai számokon keresztül.

A magyar válogatott bár magára talált a jókora düsseldorfi nyakleves után, nyerni azonban nem tudott hazai pályán Bosznia-Hercegovina ellen. Marco Rossi több ponton is változtatott kezdőcsapatán egyik meccsről a másikra, nem beszélve arról, hogy a két ellenfél minősége, és ebből adódóan taktikai berendezkedése között is nemhogy zongorán, de templomi orgonán lehetett játszani a különbséget. Öt ponton keresztül vettük szemügyre a bosnyák válogatott elleni mérkőzés érdekességeit és tanulságait.

Meglepetés még a meccs előtt

Érdemes azzal kezdeni, ami már jóval a kezdősípszó előtt eldőlt és kiderült. Rossi ugyanis mindenkit meglepett azzal, hogy egyenesen a kezdőcsapatba nevezte a németek ellen újoncként bemutatkozó Nikitscher Tamást.

A kecskeméti középpályás párharcerősségéről az NB1.hu különböző platformjain már sok szó esett. Erősségeit a kerethirdetésről szóló írásunkban is boncolgattuk, míg elemzőműsorunkban az xfb Analytics adatelemzője, Borbély Imre viccesen „emberevő középpályás”-ként aposztrofálta Nikitschert.

Csapatba állításával Rossi +15 centit és jókora fizikai erőtöbbletet pakolt az együttesbe Nagy Ádámhoz képest. Ezzel készült a Nationalelfnél egyrészt a játékosok felépítése, másrészt a technikai tudásbeli deficit okán jóval fizikálisabb futballt játszó bosnyák csapatra.

Ezzel a húzással nem is sült fel, hiszen a KTE játékosa 16 párharcából 9-et megnyert, amire az ellenfelet tekintve Nagynak kevés esélye lett volna. Emellett a számok tekintetében passzjátékban sem vallott szégyent. Bár még bele kell szoknia a rendszerbe ahhoz, hogy labdajáratásban is hasznos tudjon lenni, 39/34-es (87%) passzmutatója a középpálya tengelyében egy rendben lévő mutató.

Nikitscher Tamás védekező akciói a Bosznia-Hercegovina elleni mérkőzésen

Utoljára Litvániában volt nálunk ennyit a labda

A Rossi-éra egyik legérdekesebb kérdése volt az Eb-selejtezők sorsolása után, hogy mire megy majd a válogatott akkor, ha nem a nagyok játékát kell elrontani, hanem olyan ellenfelekkel szembenézni, akik valami hasonlót terveznek a mieink futballjával. Ezt abban a sorozatban volt is alkalom gyakorolni.

Kedden a mieink 61,35%-ban birtokolták a labdát a bosnyák válogatott ellen. Ilyen mértékű mezőnyfölényre legutóbb Litvániában (63,5%) volt példa. Egy olyan mérkőzésen, amelyen a litvánok a 20.-tól a 82. percig vezettek, vagyis ebben a periódusban teljesen érthető módon engedték át a kezdeményezést.

Egyébként annak a meccsnek az „odavágóján”, a Puskás Arénában 70,44%-ban volt nálunk a labda Litvánia ellen. Azelőtt, Montenegróban, ahol Rossi a labda folytonos birtoklásával próbálta elvenni az ellenféltől a támadások lehetőségét, 69,4%-ban.

Ez jól láttatja, hogy a bosnyák válogatott mit akart, pontosabban mit nem. Céljuk – ahogyan azt a meccs után játékosuk sem rejtette véka alá – a vereség elkerülése volt. Abban tehát érheti kritika Rossit, hogy mennyi és milyen elképzelése volt a helyzetkialakítást illetően, ugyanakkor a magyar csapatban megvolt az erre való törekvés, míg a bosnyákban a legkisebb mértékben is alig.

Azt csináltuk, amire az ellenfél lehetőséget hagyott

Ezzel szorosan összefügg, hogy a magyarok sok beadással (21) próbálkoztak a mérkőzésen, amely a Rossi-korszak bármelyik naptári évi átlagát bőven felülmúlja. Ebben Szoboszlai, Sallai és Nagy Zsolt járt az élen (5-5-5).

A bosnyák válogatott ugyanis jól tömörült a pálya középső hosszanti harmadában, tervük az volt, hogy ha veszély érkezik, az inkább jöjjön a szélről. A kereken 190 centis átlagmagasságú Katics-Bicsakcsics-Barisics belső védőhármas birtokában ez egy racionális döntés volt Szergej Barbarez szövetségi kapitánytól.

Ugyanez okból nehéz elképzelni, hogy Marco Rossi önként és dalolva rendezkedett volna be a kapu elé ívelgetésre. Ugyanakkor mivel Varga, majd a végén Ádám révén az övéi sem voltak fegyvertelenek e téren, ezért úgy reagált, hogy ha ezt engedik nekünk, akkor hát csináljuk ezt.

A magyar válogatott beadási kísérletei a bosnyák együttes ellen

A beadások egyébként nem is mentek rosszul, 21-ből tíz (47,6%) talált embert, a komolyabb lehetőségeink többsége is ilyen szituációból alakult ki. Más kérdés, hogy betalálni Varga kis-, illetve Ádám nagy helyzetéből sem sikerült.

Az egyszemélyes hadsereg, avagy a magára hagyottan kínlódó Dzeko

Fentebb azt írtuk, hogy a bosnyák együttesnek kevés és egyszerű elképzelése volt azt illetően, hogy ha lehetőség nyílik rá, hogyan akar felérni a magyarok kapujáig. Ennek kulcsa a karrierje során számos európai nagycsapatban megforduló Edin Dzeko volt. Barbarez arra apellált, hogy a bő egy évtizeden át a legmagasabb szinten játszó célemberüket keresik majd az előretett labdákkal. Neki ebből a mellé fellépő (minimális) támogatószemélyzettel kiegészülve kellett volna alkotnia valamit.

Ha pusztán a számokat nézzük, Dzeko nem nyújtott emészthetetlenül rossz teljesítményt. 7-ből 3 támadópárharcát megnyerte – ez összmennyiségben gyengébb, hatásfokban viszont jobb karrierátlagánál. Emellett kiharcolt három faultot, illetve a bosnyákok két kaput találó lövésének egyikét is ő adta le.

Játékából ugyanakkor minden nemű energia és átütő erő hiányzott. Ha egy az egyben nem is, de létszámfölényben legtöbbször gond nélkül vette le őt a magyar belső védőhármas. Ebben persze nem elhanyagolható szempont a fentebb említett, azaz hogy nagyon kevés segítséget kapott a társaktól.

Párharcok és akarat: a számok igazolják Szoboszlai szavait

A németországi 0-5 utáni interjújában Szoboszlai Dominik a párharcok során való intenzitást hiányolta a magyar válogatott tagjaitól a legexplicitebb módon. „…Itt most nem az eredményről beszélek, hanem a hozzáállásról, arról az akaratról, az elánról, hogy minden párharcba úgy mész bele, hogy nem jössz ki vesztesen” – fogalmazott.

Noha egy párharc kimenetele nem csupán akarat kérdése, anélkül viszont valóban nehezen megy. És mivel a csapatkapitány arra utalt, hogy ebben lesz leginkább mérhető az a reakció, amit Rossi Düsseldorfról Budapestre elvár a csapattól, érdemes ezekre a mutatókra is vetni egy pillantást.

A bosnyák válogatott ellen 194 párharcot vívott a Rossi-csapat, ami számottevően több, mint a németek elleni mérkőzésen (135). Ezek 47,4%-át sikerült megnyernie, vagyis 92-t. Ez a hatásfok szinte megegyezik az idei tíz mérkőzés átlagával (47,8%), viszont bőven felülmúlja a düsseldorfit (43,7%).

Utóbbihoz hasonlóan alacsony sikerrátát egyébként csak tavaly, a kínkeserves litvániai 2-2 alkalmával mutatott a csapat, míg idén a második legszerényebb mutató is 46,58% volt Izrael ellen.

A 2024-ben lejátszott tíz mérkőzés nagy részén a magyar csapat párharcmutatója 47-48% körül mozgott, a németek elleni beesés után ezt sikerült is visszatornázni. Mint a futballban minden, úgy ez a mutató is sok körülmény mentén áll össze. E téren az sem elhanyagolható, hogy a magyar válogatott Németországban Rossi alatt először próbált meg szinte végig, egy az egyben letámadni egy ilyen erős ellenfelet, ami kihatással lehetett a hatékonyságra.

Ugyanakkor ha már Szoboszlai ebben találta mérhetőnek a csapat reakcióját a német zakóra, akkor érdemes ennek mentén (is) értékelni. Ha csak a párharcmutatókra szorítkozunk, Németországban valóban hiányozhatott valami az akaratból. Ami viszont ugyanebben pozitív, hogy Budapestre visszatérve megvolt az a reakció, amit a szövetségi- és a csapatkapitány is elvárt a csapattól.

 

 

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Így készül ellenünk a német válogatott a Nemzetek Ligája nyitányára.

Németországban kezdi meg szereplését a magyar válogatott, amely immáron másodszor méretheti meg magát a Nemzetek Ligája A-divíziójában. Bár közelmúltbéli mérlegünk a Nationalelf ellen több mint vállalható, legfrissebb emlékünk mégis kellemetlen vele kapcsolatban.

A 2021-es nyári Eb-n egy döntetlent, az előző NL-ben egy 1-1-es iksz mellett egy idegenbeli sikert (0-1) hozott össze a Rossi-csapat. A mögöttünk hagyott Európa-bajnokságon viszont – jó játékkal ugyan, de – 2-0-ra kikaptunk. Ez volt az egyetlen olyan találkozó, amelyen már a mostani szövetségi kapitány, Julian Nagelsmann irányította soros ellenfelünket.

A korábbi lipcsei szakvezető együttese a sokak által előrehozott döntőként emlegetett, spanyolok elleni negyeddöntőben vérzett el. A német válogatott ráadásul a későbbi győztes mellett egyetlenként ötvözte a tornán a minőséget az élvezhetőséggel. Ennek fényében nem ördögtől való Nagelsmann azon elhatározása, miszerint fundamentális átalakítást nem tervez csapatán.

„Az Eb-hez képest nem sokat változtatunk. A szerepkörök megmaradnak, a különbség csak annyi, hogy a bizonyos pozíciók nem egyetlen játékoshoz lesznek kötve. Váltogathatják egymást, hogy mindenki lehetőséget kapjon. Ettől függetlenül szeretnénk, ha a csapatnak lenne egy magja, nem akarunk állandóan kísérletezni” – fogalmazott a 37 éves mester.

Ennek megfelelően a keretben mindössze egyetlen újonc van a stuttgarti Angelo Stiller személyében. Dacára annak, hogy négy kulcsember, Manuel Neuer, Ilkay Gündogan, Toni Kroos és Thomas Müller is lemondta a további válogatott szereplést.

Kapusok: Marc-André ter Stegen (Barcelona), Alexander Nübel (VfB Stuttgart), Oliver Baumann (Hoffenheim)
Védők: Waldemar Anton (Borussia Dortmund), Benjamin Henrichs (RB Leipzig), Joshua Kimmich (Bayern Münchenf), Robin Koch (Eintracht Frankfurt), Maximilian Mittelstädt (VfB Stuttgart), David Raum (RB Leipzig), Nico Schlotterbeck (Borussia Dortmund), Jonathan Tah (Bayer Leverkusen)
Középpályások: Robert Andrich (Bayer Leverkusen), Emre Can (Borussia Dortmund), Chris Führich (VfB Stuttgart), Jamal Musiala (Bayern München), Aleksandar Pavlović (Bayern München), Angelo Stiller (VfB Stuttgart), Florian Wirtz (Bayer Leverkusen)
Támadók: Maximilian Beier (Borussia Dortmund), Kai Havertz (Arsenal), Niclas Füllkrug (West Ham United), Deniz Undav (VfB Stuttgart)

A jól működő rendszer, amit Nagelsmann nem kíván megbontani

Ha Nagelsmann nem csak altat nyilatkozatával, akkor bizony érdemes abból kiindulni, amit az Eb-n láthattunk a Nationalelftől. A kontinensviadalon a német válogatott az egyik legnépszerűbb formációban, 4-2-3-1-es alakzatban állt fel.

Ám az erre jellemző játékszisztémákhoz képest volt egy csavar. Nagelsmann ugyanis nem használt kiköpött tükör-, vagy klasszikus szélsőket (magán a játékon a szótári szélső, Sané későbbi csapatba kerülése sem változtatott markánsan). Ehelyett három tízes szerepkörű futballistát rakott fel, ami persze nem jelenti azt, hogy a csapat feladta volna a széleken történő helyzetkialakítást.

A német válogatott aggregált passzhálója a 2024-es Európa-bajnokság mérkőzésein (ábra: Cube, xfb Analytics)

A fentebbi aggregált passzháló a német csapat teljes Eb–jére vonatkozik. Minél vastagabb egy adott poszt piros köre, annál több passz folyt át az ott szereplő labdarúgón. A passzvonalak esetében pedig minél inkább egybefüggő a vonal, annál több átadás ment az adott irányban.

Szembetűnő, hogy a német csapat erőteljesen túltöltötte a pálya középső hosszanti harmadát. A három darab tízes pozícióba ugyanis valóban a szerepkörhöz illő stílusú (Musiala, Wirtz, Gündogan) játékosokat pakolt Nagelsmann.

Mindezt nem egy az egyben úgy kell elképzelni, ahogy a képen látható. A valóságban Wirtzék nem egymás lábát taposták. Az ábra ugyanis átlagos(!) pozíciókat jelöl, amelyet torzítanak az alkalmankénti helycserék. Az viszont tükrözi a valóságot, hogy a három támadóközéppályás relatíve szűken futballozott, helyet teremtve ezzel a felhúzódó szélsővédőknek.

A német válogatott Eb-n mutatott játékáról az xfb Analytics adatelemzője, Borbély Imre beszélt bővebben az NB1.hu elemzőműsora, a Gegenpressing legújabb adásában.

Megjósolhatatlan kezdő?

Nagelsmann fentebbi nyilatkozatát alapul véve ha a játékszisztémában nem is, a kezdőcsapatban lehetnek majd meglepetések. Biztos pontnak tűnik ugyanakkor a kapuban Marc-André ter Stegen, aki fölül a válogatottságot lemondó Manuel Neuer árnyéka vonult el.

Rajta kívül alapesetben az újdonsült csapatkapitány, Joshua Kimmich játéka sem lehet kérdés. A jobbhátvédben és a középpálya tengelyében is klasszis teljesítményre képes játékos tavaly komoly csörtét vívott akkori klubedzőjével, Thomas Tuchellel pozícióját illetően, ő ugyanis állítólag a középpályára vágyott. Hogy a kapitánnyal nincs konfliktus, azt a karszalag is jelzi. Gündogan és Kroos kiválása pedig akár álmai posztjára is utat nyithat Kimmich számára.

A védelemből hiányzik Rüdiger, aki a hírek szerint saját kérésére maradt távol az erőltetett meccsnaptár miatt. Hiányában Tah és Schlotterbeck alkothatják a belső védők kettősét. De ha már kísérletezés, a Stuttgartban remek szezont futó Anton is képbe kerülhet.

Ha már Stuttgart, akkor pedig Deniz Undavról is érdemes egy szót ejteni, akit Harry Kane mellett csak ékpárja, Serhou Guirassy és a lipcsei Openda múlt felül gólszerzésben.

Egy biztos: akármilyen összetételben is állnak fel a németek, könnyű dolga nem lesz a mieinknek. Az Európa-bajnokságon ellenük mutatott játékkal, jobb helyzetkihasználással és több szerencsével viszont lehet keresnivalója a magyar válogatottnak.

 

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

A kapitány maximális komolysággal tekint a Nemzetek Ligájára, az új arcok száma azonban arról árulkodik, hogy kész a változ(tat)ásra.

Marco Rossi legfrissebb interjúja előrevetítette, hogy a következő kerethirdetés alkalmával bőven lesz majd beszédtéma a válogatott névsorát illetően. A Németország és Bosznia-Hercegovina elleni NL-mérkőzésekre készülő együttes összeállításakor ennek megfelelően alapos újraosztást végzett paklijából a szövetségi kapitány.

Néhány egészen új lap is lekerült az asztalra, hiszen a hat változásból négy egy-egy újonc érkezését jelentette. Tóth Balázs és Dárdai Márton újra, Yaakobishvili Antal, Gergényi Bence, Vas Gábor és Nikitscher Tamás pedig először kapott meghívót.

Rossi keretet hirdetett: meglepő nevek és nagy kimaradók a magyar válogatottban

 

Már maga a névsor is körvonalazza a védelem belső hármasát

Ha Rossi tartja magát azon szokásához, hogy újoncokat nem dob egyből a mély vízbe, akkor a kezdő védősor belső hármasa nagy eséllyel ki is rajzolódik. Itt a legstabilabb sarokpont Willi Orbán, akit csak sérülés vagy eltiltás képes a csapaton kívül tartani. Aligha lesz ez éppen most másként.

A bal oldali belső védő posztjáról kimaradt a nehéz szezont maga mögött hagyó Szalai Attila, aki az Európa-bajnokságon még megkapta a bizalmat. Ebben a pozícióban a kerettagok közül – bal lábasként – Dárdai Márton, Gergényi Bence és Yaakobishvili Antal jöhet szóba.

Utóbbi tavaly bemutatkozhatott a Gironában, ami már önmagában igazolja jelenlegi tudásszintjét, és a komoly potenciálban való bizakodásra is valódi okot ad. Ezzel együtt klubszinten is kevés felnőtt játékperc van egyelőre a lábában.

Gergényi balbekkből került eggyel beljebb, miután szűk egy éve Fehérvárra igazolt. Azóta immár új állomáshelyén, Újpesten, de ugyanazon edző, Bartosz Grzelak keze alatt bizonyított ezen a poszton, Rossit ismerve ugyanakkor meglepő lenne, ha a kezdőben látnánk. Ez minden bizonnyal az utolsó fennmaradó bal lábas belső védőnk, Dárdai Márton felségterülete lesz.

Ugyanez a poszt a túloldalon eddig jobbára Lang, Fiola, illetve Botka felségterülete volt. Közülük most csak utóbbi kerettag. Ám mivel a Fradinál Sztankovicshoz hasonlóan egyelőre Jansen sem halmozza el játékpercekkel, közel sem biztos, hogy nem veszít a konkurenciaharcban azzal a Balogh Botonddal szemben, aki a Serie A-ban újonc Parmában a Fiorentina elleni döntetlen és a Milan elleni győzelem alkalmával is mindvégig pályán volt.

A hátsó alakzat kapcsán érdemes egy szóra megállni Vas Gábornál is. A Paks saját nevelésű védője tavaly már teljes értékű tagja volt klubcsapatának, idény közben viszont komoly sérülés hátráltatta.

Vas Gábor pizzadiagramja a jelenlegi szezon eddigi NB I-es meccsei alapján (Kép: Cube, xfb Analytics)

Védekezőképességei mellett a labdabirtoklásban is kifejezetten hasznos erényeket vonultat fel. Az NB I küzdelmeit követők számára aligha ismeretlen a neve, a válogatott kapcsán viszont eddig keveset emlegették.

A fentebbi diagram mindössze három idei bajnokija alapján készült, vagyis statisztikailag nagyon kis minta. Egy teljes szezonon át a nála érettebb, készebb játékosok pizzadiagramján is ritkán marad ennyi „feltét”, az viszont látszik, hogy a játék sok elemében van hozzáadott értéke.

Új arc, új lehetőségek?

Az újoncok közül az egyik legizgalmasabb játékosprofil Nikitscher Tamásé, aki három éve még az NB III-as Makó, majd egy osztállyal feljebb a Pécs színeiben szerepelt. 2023 januárjában, vagyis bő másfél szezonnal ezelőtt csapott le rá a zavarosban páratlanul jól halászó Kecskemét. A KTE-ben az érkezése után alapember lett, az előző szezont viszont súlyos sérülés miatt majdnem teljes egészében kihagyni kényszerült.

 

Nikitscher Tamás pizzadiagramja a 2023-as NB I-es tavaszról

A levegőben szinte verhetetlen, és a hozzá hasonló alkatú játékosokkal kapcsolatos sztereotípiát megcáfolva cselezőkészségével is sokat tesz hozzá a kecskeméti támadójátékhoz. Előbbivel ráadásul egy érdekes opciót adhat hozzá a Rossi-csapat fegyvertárához.

Bár a magyar válogatott már rég túlhaladta azt, hogy a jó fizikumú centerére ívelget, és egyre kimunkáltabb labdakihozatali sémákkal dolgozik, teljesen nem tűnt el ez az elem a nemzeti csapat játékából. Már csak azért sem, mert a tarthatatlan testi erővel bíró Ádám Martinnal és a kiemelkedő súlypontemelkedésű Varga Barnabással vétek lenne ezt egyáltalán nem használni.

Amennyiben egy hátulról érkező ívelés esetén Nikitschert is a támadóharmadba tolná Rossi, úgy megugrana a magyar jelenlét az ellenfél uralta légtérben, növelve annak esélyét, hogy a veszélyzónában is magyar játékos játszhassa meg a labdát. Ha úgy tetszik, a két torony mellől már csak A Gyűrűk Ura többi szereplője hiányozna.

Ez esetben a megfelelő pozíciók tartása végett valakinek visszább kellene húzódnia a helyére, amit Rossi már eddig is örömest próbálgatott az alapvetően a támadósorba felrajzolt Szoboszlai Dominikkal. Esetében egy helycsere Nikitscherrel dupla haszon lehetne: elöl még egy célember lenne, a támadásban legjobb játékosunk pedig egy sorral hátrébb helyezkedhetne, ahonnan egy esetleges második labda megszerzése után az ő vezetésével indulhatna a támadás.

Régi alapok, de új téglák, mindez valódi téthelyzetben

Dacára annak, hogy Rossi a Nemzetek Ligáját is a nagy tornák selejtezőivel ekvivalens komolysággal kezeli, a kísérletezgetést még mindig ebben a sorozatban kíséri a legkisebb kockázat. Generációváltásról még részleges értelemben sem, új korszakról pedig csak némi túlzással beszélhetünk. Ennyi újítás azonban rég volt egyik kerethirdetésről a másikra a Rossi-érában.

A szövetségi kapitány helyesen látja, hogy az átalakításokra a védelemben van a leginkább igény, és az emberanyagot tekintve a legnagyobb mozgástér is. A Nemzetek Ligájában ezúttal az előzőnél kegyesebb volt a sors. Nem lebecsülve a bosnyák válogatottat, ezúttal nem lesz szükség (még egy) őrületes bravúrra az A-divíziós tagság megőrzéséhez. Ezzel együtt így is van két felső polcos ellenfél a csoportban Németország és Hollandia személyében.

Eltekintve attól a pár felkészülési találkozótól, ami megmaradt a válogatott meccsnaptárban, valóban ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy a kapitány megragadja kerti szerszámait, és elképzelései mentén metszegesse a közben továbbra is teher alatt növő pálmát.

Utóbbit igazolja a kapusposztot illető döntés is. Szappanos Péter vélhetően nem azért maradt ki, mert egy hete a Közel-Keletre igazolt, hanem azért mert vele ellentétben az egyébként hozzá hasonlóan elképesztő szezont záró Tóth Balázsban még közel tíz év lehet.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Nagyító alatt: Matija Ljujics

Matija Ljujics a tavalyi szezont megelőzően egy azerbajdzsáni kölcsönjáték után tért vissza Újpestre. Azóta, ha egészséges , kihagyhatatlan a lilák csapatából. Noha a IV. kerületben a tavalyi szezonban többek szerepeltetése csak a minőségi alternatíva hiánya miatt nem volt megkérdőjelezhető, és a nagy átalakulás miatt nem kizárt, hogy egy-két poszton ez idén is előfordul majd, ha valaki, akkor a szerb támadóközéppályás nem sorolható ebbe a kategóriába.

A 30 éves játékos tavaly öt mérkőzésen 4 góllal és 1 gólpasszal kezdett, majd a hatodik első pillanataiban komolyan megsérült, ami 2024 februárjáig a partvonalra kényszerítette. Visszatérő meccsén rögtön egy assziszttal jelentkezett, majd a bajnokságban összesen 19 meccsen 10+4-gyel zárt.

Idén is jól kezdett, első három bajnokijának mindegyikén betalált. A lilák szurkolói így joggal bíznak – persze a sérülést kivéve – egy hasonló szezonban. Erre az eddig látottak és tapasztaltak fényében minden esély meg is van, hiszen nemigen van olyan játékelem, amiben Ljujics ne nyújtana minimum jó teljesítményt poszttársaihoz viszonyítva.

Ljujics pizzadiagramja a 2023/24-es bajnoki szezonból. A pizzadiagram minden játékelemet percentilis alapon skáláz. A játékos statisztikái alapján 1-100-ig osztályoz a poszttársakhoz viszonyítva, vagyis aki valamiben 100-as, az az adott képességben – játékidejéhez viszonyítva – a legjobb a saját posztján. Kékkel a védekező, zölddel a labdabirtoklási, míg pirossal a támadó mutatók láthatók (Forrás: Cube, xfb Analytics)

Előretolt középpályásról lévén szó illendő a támadó mutatókkal kezdeni (a nagyobb, s ezáltal reprezentatívabb minta okán a tavalyi teljes szezon mutatóit elemezzük). Ezekről márpedig ordít, hogy Ljujics lényegében minden ilyen játékelemben az élmezőnyt képviseli a posztján.

A liga kapura leginkább veszélyes irányítója

A támadóközéppályások közül időarányosan a legtöbb lövéssel próbálkozott. E téren a teljes mezőnyben négy klasszikus célember, Varga Barnabás, Böde Dániel, Könyves Norbert és Antonio Mance mellett csak Lisztes Krisztián előzte.

Az is erős vád lenne vele szemben, hogy vaktában lövöldözne, helyzetkihasználása – ahogyan beadásai is – szintén az elitbe tartozik. Egyedül fejpárbajokban gyenge, ami egy irányító középpályásnál csak a legritkább esetben nem automatikus járulékos veszteség.

A támadásépítésekben betöltött szerepe kapcsán érdemes még kiemelni Ljujics helyezkedését. A szerb játékos, amikor az Újpestnél van a labda, széltében szinte az egész pályát bejátssza.

Ljujics fogadott xT-jének hőtérképe a 2023/24-es NB I-es szezonból

Az fentebbi hőtérkép azt ábrázolja, hogy a szerb játékost a pálya mely részein tudják megjátszani a társak olyan labdákkal, amelyek érdemben segítik a csapat építkezésének előrehaladását. A válasz az, hogy kis túlzással bárhol. Hőtérképe ugyanis nem csak sok helyen vöröslik, de szokatlanul arányosan is. Ez nem csak azt mutatja, hogy tavalyi edzői szabad szerepkörben játszatták, de azt is, hogy Ljujics jól élt mindezzel.

Labdabirtoklásban mutatott teljesítménye optikailag már nem ilyen meggyőző, ha viszont szerepkörének kontextusában értékeljük mindezt, sok minden magyarázatot kap.

Vertikalitása (a csapat „függőleges” előrehaladásában való szerepvállalása) és a labdabirtoklásban való mennyiségi részvétele átlag alatti. Ezekben azonban egy a pályán rendre magasan, a csatárok mögött helyezkedő játékos számára igen nehéz lenne ennél számottevően jobbat alkotni. Ezt – vagyis feltolt pozícióját – igazolja az is, hogy ebben a „csoportban” a támadóharmadbeli jelenléte a legerősebb.

Extra hozzáadott érték ott is, ahol nem várnánk

Ami viszont még egy jó, csatár mögötti irányítónál is többé teszi, azok a kék, vagyis a védekező mutatói. Egész pontosan az, hogy ezek felében tartozik a felső ötödbe. Egymástól nem függetlenül kiemelkedőt alkot labdaszerzések és megelőző szerelések terén is, védekezési intenzitása pedig szintén bőven kielégítő.

Noha Bartosz Grzelakra ez eddigi magyarországi ténykedése alapján nem jellemző (Vignjevicsre meg pláne nem volt az), ezek alapján Ljujics megfelelő kondíció birtokában egy agresszívebb letámadást alkalmazó csapatnak is erőssége lehetne a labda elleni játékban.

Ljujics labdaszerzéseinek hőtérképe a pálya egyes zónái alapján ábrázolva (balra a védekező, jobbra a támadó térfél)

A fentebbiek arról tanúskodnak, ami a figyelmes szabad szem számára sem nehezen megállapítható: Ljujics az Újpest egyik, ha nem a legnagyobb erőssége. Ha idén nem kényszerül komolyabb kihagyásra, Grzelak úgy építheti köré csapata labdás játékát, ahogyan tette azt tavaly az egyébként mélyebben futballozó Kalmár, majd Christensen esetében.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Két fiatal és egy pályája zenitjét közelítő futballista, akik számára fordulópont lehet az idény.

Bár még bőven tart az átigazolási időszak, közeledve az NB I 2024/25-ös szezonjának rajtjához, időszerűnek láttuk elgondolkozni azon, hogy kik azok a játékosok, akik ebben az idényben előrelépést tehetnek karrierjükben.

Abban az értelemben megengedőek vagyunk, hogy akár egy dobogóért küzdő magyar együttesbe való igazolást is elfogadunk előrelépésnek. Így fókuszunkat alsóházi csapatok felé irányítottuk. Azokat a futballistákat kerestük, akik tavaly olyan teljesítményt nyújtottak, amit ha idén meg tudnak ismételni, akkor felfelé válthatnak a következőkben.

Mim Gergely

Másfél hónapja töltötte be a 25-öt, így az élsportban már nem számít fiatalnak a ZTE középpályása. Életkorban ugyanakkor karrierje zenitjéhez közelít, így ha idén megismétli tavalyi teljesítményét, lesz majd olyan klub, amely potenciált láthat benne.

Mim Gergelyt kétszer adta kölcsön a Puskás a Zetének, nyáron a zalai klub végleg megvásárolta játékjogát. Nem ok nélkül, hiszen a 2023/24-es idényben alapembere volt az együttesnek.

29 bajnoki mérkőzésen 2174 játékperc erejéig szerepelt, ezalatt 5 gólt és 2 gólpasszt termelt. Bár a középpályán játszva a védekezés alól sincs teljesen felmentve, a legnagyobb lökést a széleken játszva a csapat előrejátékának tudta adni.

Összesen 157 cselt csinált a szezon során, ami az ötödik legtöbb az NB I teljes mezőnyét tekintve. A mennyiség mellett ráadásul a minőségre sem lehet panasz esetében, 63,06%-os sikerrátájával pont befér a top10-be. 3,48-as, egész szezonra vetített xA-mutatója szintén figyelemre méltó. Ezzel a 20. legmagasabb összminőségú gólhelyzetnek volt közvetlen előkészítője.

Párharcainak 52,5%-át nyerte, amely a középpályán nem kiemelkedőnek, ugyanakkor egy a támadásépítésben értékes játékosnak megbocsátható. 69,3%-os passzpontossága ugyanakkor kulcs lehet: Ha ezen érdemben tud javítani, akkor vonzó célpont lehet a Zeténél nagyobb célokért küzdő csapatok számára.

Jurek Gábor

A 20 éves támadó tavaly előtt kirobbanthatatlan volt az NB II-ben feljutást kivívó Diósgyőrből. Az előző idényben – részben sérülés okán – Kuznyecov Szergej kevésbé számolt vele. Vladimir Radenkovics érkezése viszont jól jött neki, végül összesen 23 meccsig és 958 játékpercig jutott.

A bal lábas labdarúgó ezalatt két góllal és egy assziszttal segítette csapatát, a Paks elleni találata alkalmával pedig remek rúgótechnikáját is sikerült megvillantania.

Statisztikai mutatói között nemigen találni olyat, ami a maga műfajában a liga élmezőnyébe tartozna. Az viszont pozitívum, hogy élete első NB I-es szezonjában, egy újoncként masszív középcsapattá érő együttesben a legtöbb fontos mércén megütötte az átlagos szintet.

Ez jelenleg még kevés a feljebb váltáshoz, ahhoz viszont elegendő lehet, hogy a most induló szezonban is érdemben számoljanak vele. A támadóharmadba idén 73,7%-os, míg a boxon belülre 65%-os pontossággal passzolt. A fentebb említett körülmények mellett ezek olyan mutatók, amelyek nem extrák, de kiindulási alapnak megfelelők.

Ognjen Radosevics

A 20 éves szerb, de magyarul már jól beszélő középpályást kényszerűségből dobta be a tavasz kezdetén az Újpest. A tüzet oltani érkező Mészöly Géza bent is hagyta a csapatban a második meccsén gólpasszt, harmadikon pedig gólt jegyző középpályást.

Az eredményes bemutatkozás ellenére Radosevics ugyanakkor nem elsősorban a kanadai pontok felelőse, energikus játékával sokkal inkább a középpálya bejátszása és a védő-, illetve a támadósor közti összeköttetés megteremtése a feladata.

A tavasszal 86,4%-os pontossággal passzolt, ami a középpálya tengelyében kifejezetten jónak számít. Azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy aránylag keveset van játékban, 90 perces bontásban alig passzol többet 30-nál. Pontosságának értékéből ez viszont nem sokat von le.

Védekező párharcainak 57,3%-át nyerte, míg olykor az előrejátékhoz is hozzá tudott tenni. Az ő játékosprofiljában a 20/10 sikeres csel kielégítő hatásfok, míg a 42,3%-os beadási hatékonyság kifejezetten üdítő. Utóbbit viszont az alacsony elemszám (7/3) miatt nem szabad túlértékelni.

Radosevics a tavasz folyamán 16 bajnokin 1016 játékpercet kapott. Tekintve, hogy az Újpest előtt még bőven van feladat a keret megerősítését illetően, a már meglévő és eddig megbízható játékosok – így Radosevics is – joggal bízhatnak abban, hogy bőven lesz játéklehetőségük.

Számára a legjobb forgatókönyv talán az lenne, ha újjá épülő csapatának játéka vele a soraiban forrná ki magát. Ha a lilák projektje olyan ívre áll, mint amit a IV. kerületben szeretnének, akkor egy fiatal játékos számára a szintlépésre házon belül is meglenne a lehetőség.

 

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

A középpályára érkezők meghatározhatják a csapat évét, előre is kell még igazolniuk a liláknak.

A 2024-es nyár egyik legérdekesebb magyar futballcsapata az Újpest. A IV. kerületi klub tulaj- , majd edzőváltáson esett át a tavasszal, a szezon végeztével pedig az új vezetés az első, komplett szezonjára való építkezést is megkezdte.

Egy tucatnál is több játékos távozott, később az érkezőkről szóló bejelentések is elkezdtek sorjázni, és utóbbi még folytatódik. Az alapkő pedig az a Bartosz Grzelak lett, aki tavaly pocsék szezonkezdet után végül negyedik helyre hozta be a Fehérvárt, sokáig az ezüstérmet üldözve.

Grzelak egy majdnem kiesés utáni pocsék szezonkezdetet követően változtatott a csapat felfogásán. Három belső védős formációra állt át és egy reaktívabb szemléletre váltott. Az eredmény markáns lett: az egyébként (akkor) még mindig dobogós keretminőséggel bíró Vidi pechszériája után az inga átlengett a túloldalra.

A csapat a jobban működő játék és néhány kiemelkedő egyéni teljesítmény gyümölcseit szüretelve gyűjtögette a pontokat. Kis híján a második helyre ért fel. A kitűzött irány hasonló új munkahelyén is, ahol ráadásul az új vezetés a keret lecserélésének is nekilátott.

A védelem létszámát és a variációs lehetőségeket tekintve is alakul

Tavaly az újpestiek egyik leginkább kritizálható pontja a hátsó alakzat volt. A csapat védekezése nem adott túl sok segítséget a kapusoknak, akik az egész éves mintát nézve nemhogy extrát nem tudtak hozzátenni, de még alul is teljesítettek. Az Újpest végül a legtöbb gólt (67) kapta a bajnokságban.

Épp a fentiek miatt írtunk már pletyka stádiumában jó üzletként a mezőkövesdi kapus, Riccardo Piscitelli szerződtetéséről. Az olasz hálóőrrel az első számú kapus pozíciója valószínűleg be is töltetett.

Win-win üzlet lenne Piscitelli Újpestre szerződése

A védelem többi tagját illetően a távozók száma tükrözi, hogy a klub mennyire volt elégedett a tavalyi szezonban látott védőmunkával. Branko Pauljevics, Jorgosz Anculasz, Albi Doka és Dzenan Burekovics is távozik, de talán ide érdemes sorolni a két védekező középpályást, Luca Mackot és Sztefan Jevtoszkit is.

Maradt (egyelőre) belső védő poszton Kobouri, Fehér, az eredetileg védekező középpályás Keita. érkezett már Nunes, és igazolt ide az NB II-ből is az Újpest a honvédos Kaczvinszki személyében. A Pauljevics és Huszti távozásával teljesen kilyukadó jobbvédő posztot a tavaly egyik legtöbbet játszó fiataljával, a debreceni Baranyai Nimróddal tömték be, míg a balon Tamás Krisztián maradt.

Mögéjük Bese, illetve Gergényi személyében olyan alternatívákat sikerült hozni, akik nem csak szélsővédőként, de adott esetben egy három belső védős rendszer oldalpilléreiként is bevethetők. Leigazolásuk egyszerre mélyít a kereten és bővít a repertoáron. A védelem tehát ha sok változással is, de emberanyagát tekintve már a készhez közelít.

A kulcs a középpálya lehet, az ide érkezőkön múlhat, milyen játékstílusra lesz alkalmas a csapat

A középpályára viszont alighanem lesz még érkező, hiszen a már említett Mack és Jevtoszki mellett elment a jóval támadóbb Heinz Mörschel is. Az arra érdemes magot megtartotta a klub. Onovo vagy Tajti kiebrudalása egy újjá formálódó csapatból azzal együtt nagyvonalú lenne, hogy egyikőjüknek sem volt kifejezetten tündöklő éve. (Igaz, előbbi kimaradt az edzőtáborba utazó keretből.)

Ljujics amikor egészséges volt, erőssége és házi gólkirálya volt az Újpestnek, a kényszerűleg bedobott Radosevicsnek pedig szintén voltak biztató mérkőzései. Ez viszont még a tavasszal feltűnő, 20 éves Geiger figyelembevételével is alacsony létszám, úgyhogy ide még biztosan számíthatnak érkezőre a lilák szurkolói.

Az igazolásokért felelős döntéshozóknak ugyanakkor lehetősége van arra, hogy játékrendszerhez keressen játékosokat. Ha Grzelak Újpesten is a három belső védőben, vagy bármilyen reaktív felfogású játékban gondolkodik, akkor a középpályára olyan emberekre lesz szüksége, akik a játék átmeneti fázisaiban tudnak extrát alkotni.

No, meg nem ártana némi megállító erőt is pakolni ebbe a csapatrészbe. Hiszen az, hogy a csapatnak tavaly a két utcahosszal kieső után a harmadik leggyengébb volt a védekezése (bővebben a fentebbi Piscitelli-cikkben), nem verhető le kizárólagosan a védelem tagjain.

Az, hogy ezen profilok közül melyikre milyen minőségben tud igazolni a csapat, meghatározza majd, hogy milyen harcmodorra és játékstílusra lesz alkalmas az Újpest a szezonban, és milyenre kevésbé.

Foghíjas csatársor: Saserét csak elfelejteni, Ambrose-t viszont pótolni kell

A támadósor megerősítése tűnik jelenleg a legvaskosabb feladatnak, az ugyanis keddig szinte kongott az ürességtől. Kiss Tamásra nem tartott igényt az Újpest, Peter Ambrose-ra viszont annál inkább a skót Aberdeen. A még érdemi alternatívát jelenteni képes Mörschel távozásáról egy sorral hátrébb már megemlékeztünk.

A szintén búcsút intő Sasere pedig hiába tűnik könnyen pótolhatónak, ez már csak létszámra is kevés. A komolyan számba vehetők közül ugyanis csak Ganea, Csoboth és a Fiorentinától az elsők között érkező Dénes Adrián találhatók a támadósorban.

Csoboth Kevin számára egyéni szinten remekül sikerült az Eb: a skótok elleni gólját megelőző támadás során nagyjából minden kulcsképességét megvillantotta. Az a sebesség, agilitás és cselezőkészség, amit ő kontrajátékban hozzá tud tenni, építkezési alap kell, hogy legyen az Újpestnek. Feltéve, hogy sikerül őt megtartani.

Csoboth Kevin gólveszélyhez vezető megmozdulásainak hőtérképe az előző bajnoki szezonból

Ennek kiaknázásához viszont a center munkája és támogatása is kelleni fog. Ezt tavaly Ambrose biztosította, Sasere már kevésbé. Ebbe a profilba a legfrissebb szerzemény, Karamoko mellé (vagy elé?) is kell majd igazolni.

Mamadou Karamoko xT-hőtérképe a tavalyi évből

A francia tavaly a Vidiben sokáig epizodista volt, Kodro távozása után viszont nagyobb szerepet kapott. Ezzel együtt 28 meccsen lőtt 5 góljától nehéz hanyatt esni, attól viszont már könnyebb, ahogyan áprilisban kontrákból megette a Paks védelmét.

Ekkor is megvillantott erényei miatt Karamoko – hasonlóan Csobothhoz – jó profil egy alsóházból felfelé építkező csapatnak, ugyanakkor egyfelől a keretmélység másfelől a taktikai repertoár bővítése végett muszáj még igazolni. Ha az Újpestnek titkon vérmesebb reményei is vannak, akkor lehetőleg olyan támadót, aki minimum felveszi a versenyt Karamokóval a posztrivalizálásban.

A nagy jövés-menés még jól sikerült transzferek mellett is nehéz kezdetet ígér

A korábbiak során kihagytunk a felsorolásokból néhány fiatal játékost (Mucsányi Miron Máté, Dékai Márk, Babós Levente) akik korábban még nem jutottak komoly szerephez az Újpest felnőtt csapatában, illetve azt a Simon Krisztiánt, akinek legutóbb a 2020/21-es szezonban volt 1000-nél érdemben több bajnoki játékperce.

Az ő sorsuk, illetve helyük a keret hierarchiájában azon fog múlni, hogy a hátralévő időszakban hova tud „sztárigazolást” végre hajtani a klub, és mely pozíciókban maradnak lyukak.

Az is biztos, hogy Grzelak Újpestjének nem az első néhány forduló lesz az erőmérője. Már három hét sincs hátra a szezonnyitányig, a csapat állapota pedig leginkább a félkészhez közelít. Ilyen kiindulóhelyzetből akkor is becsúszhatnak rossz eredmények az első fordulókban az összeszokatlanság miatt, ha a fennmaradó lyukakat jól sikerül befoltozni.

Ilyen esetben megnő majd a nyomás Bartosz Grzelakon, aki viszont mászott már ki nagy szószból az előző szezonban. Ha a klub valóban hosszú távon gondolkodott az ő kiválasztásakor, akkor egy ilyen helyzetben is ki kell majd tartania mellette. Elvégre a Vidinek bejött.

 

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Rossi szavai többet üzennek, mint hinnénk.

A magyar labdarúgó válogatott harmadik helyen végzett a labdarúgó Európa-bajnokság A-csoportjában, amivel éppenhogy lemaradt a folytatásról. A mieink szereplését az aktuális állástól függően sokféleképpen, és rendre végletesen értékelte a széles közvélemény. A kevés konszenzus egyike, hogy Sallai Roland a magyar csapat egyik, ha nem a legjobb játékosa volt a tornán.

A Freiburg szélsője kapcsán sokan, köztük Marco Rossival szintlépési lehetőséget és azt kiérdemlő teljesítményről beszélnek. „Szerintem most tehet egy lépést előre. Ez nem rajta, és nem is rajtam fog múlni, hanem az ajánlatokon, amiket kapni fog. Jól játszott, remekül végezte a dolgát. Magam is úgy vélem, hogy a legjobb játékosunk volt az Eb-n” – dicsérte a szövetségi kapitány a 27 éves játékost.

Három mérkőzés statisztikáival önmagában sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehetne Rossi véleményét. Ilyen kis mintán egy-egy jó vagy rossz teljesítmény erősen megdobhatja, vagy felhúzhatja egy labdarúgó mutatóit. A kontextust szem előtt tartva néhány óvatosabb következtetést viszont le lehet vonni arra vonatkozóan, hogy az illető milyen hatásfokkal kamatoztatta erényeit egy válogatott torna különleges légkörében.

Az ízlés kérdése, hogy ez színvonalban miben és mennyivel jelent magasabbat, mint amilyen meccseket Sallai Freiburgban játszhat.

Kijöttek az erényei, csapata húzóembere lett

Sallai legfőbb karakterjegyei gyorsasága és cselezőkészsége, ezekre klubjában és a válogatottnál is építenek. E téren az Európa-bajnokságon sem vallott szégyent: 53,85%-os sikerrátájával a 17. legjobban cselező játékos volt a csoportkörben.

Igaz, az élbolynál arányaiban kevesebbet próbálkozott, 13 kísérlete már csak a 26. legtöbb, míg 3,99-os 90 percre vetített átlagával az első harmincat sem közelíti meg. Nem árt viszont rögzíteni: a magyar válogatott 39,1%-os mutatója a negyedik legalacsonyabb labdabirtoklási átlag. Vagyis Sallai jó hatékonysággal, viszont posztján az átlagosnál kisebb mennyiségben cselezett egy olyan csapatban, amelynél – az egész mezőny viszonylatában – alig volt labda.

A kapura közvetlen veszélyt ezúttal kevésszer tudott jelenteni. Összesen hat lövéséből csak egy talált kaput. 0,34-es összesített xG-je viszont jelzi, hogy jellemzően kisebb helyzetekből volt kénytelen tüzelni. Legmagasabb, 0,16-os xG-értéket kapó lövése egy olyan helyzetből jött, amelyben három védő állt előtte, a végül így blokkolt lövésre pedig talán már ő sem emlékszik.

Előkészítésben viszont bőven tudott hozzátenni a csapat játékához. A három mérkőzésen összesen 0,74 xG-nyi helyzetet teremtett a társaknak, amit az utolsó Eb-percünkben Csoboth Kevin kerekített fel 1 asszisztra. Ezzel a 15. az erről szóló listán, amit megint csak helyén kell kezelni.

Nem azt kell értékelni, hogy előzi Gündogant és pár századra van Ronaldótól, hanem hogy egy hol kontrákra kényszerülő, hol azokra alapozó csapat támadójaként érdemben segítette a támadásokat. Mindezt egy jóval erősebb, egy fél szinttel azért jobb és egy minimum nem sokkal rosszabb csapattal szemben, mint a sajátja. A skótok elleni meccsen mutatott passzjátéka ráadásul (20/18) asszisztjától függetlenül is kiemelendő a posztján.

Jó játékos, de mennyit kérnek és mennyit adnának érte?

Sallai jó Eb-je nem mellékesen egy remek klubszezont követett, így aligha háborodna fel bárki, ha a magyar szélső mondjuk egy BL-szereplő csapatnál találná magát. Az El-Hadji Dioufok és Milan Barosok kora viszont már lejárt, komoly európai klubok nem egy-egy nagy tornás remeklés alapján igazolnak játékosokat.

Aki érdeklődőként léphet fel Sallai kapcsán, az jó eséllyel nem most szerzett tudomást róla, és nem (csak) most mérte fel a kvalitásait. Korábban egyébként a hírek szerint ilyen volt a Lazio és a Sevilla is. Bárkinek is a noteszében szerepel jelenleg, azok az Eb-teljesítményét látva aligha tépték ki a sallais oldalt. Ami nagy kérdés, hogy egy esetleges átigazolási alkudozás során honnan indulna a licit.

Sallai értékét a Transfermarkt 15 millió euróra becsüli. Szerződése viszont jövő nyáron lejár, így klubja számára ez az utolsó transzferablak, amikor pénzt csinálhat belőle, feltéve hogy nem hosszabbít.

Eurómillióban mérve kétjegyű összeg alatt ugyanakkor a csapatban betöltött szerepe okán aligha válnának meg tőle, ami azért megszűri a kérőket. Azok, akiknek ez aprópénz, valószínűleg nem Sallaiban gondolkodnak. Akik számára nem, azok egy része pedig csak akkor áldoz ennyi pénzt játékosra, ha egy jövőbeli, nagy árréssel történő továbbértékesítést lát benne. Az ő számukra nem a legjobb korban lévő (Sallai 27 éves), hanem az az előtt álló futballista az érték.

A többi érdeklődő között pedig jó eséllyel lesznek olyanok, akik esetében a szakmai előrelépés lesz megkérdőjelezhető. Ilyen lehetőségre egyébként mondott már nemet Sallai.

A helyzet tehát úgy fest, hogy a szélső valószínűleg szerepel BL-főtábla szintjét megütő csapatok radarján. Az ugyanakkor kérdéses, hogy közülük hány tudja és akarja megfizetni azt az árat, amelyet Sallaiért a Freiburg jelenlegi értéke alapján és lejáró szerződése ellenére joggal várhat.

Előállhat tehát az a szituáció, hogy a kikiáltási árat a vevők többsége sokallja, a játékos számára szakmai előrelépést is jelentő klubok ajánlatait pedig a Freiburg kevesli majd. Ilyen helyzetben pedig a maradás vagy a hosszabbítás sem lesz majd elvetendő opció.

Mindezt figyelembe véve Rossi szavai többet üzennek, mint elsőre gondoltuk. „Nem rajta, és nem is rajtam fog múlni, hanem az ajánlatokon, amiket kapni fog.” Kívánni csak egyet lehet Sallai Rolandnak: válasszon is bármit, döntsön vele helyesen!

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Nagyító alatt a skót válogatott kulcsemberei

Jó magyar módjára két mérkőzés és 0 pont után nyakig ülünk a számokban. Mindenki azt számolgatja, hogy a magyar válogatott hogyan férhet be a legjobb négy csoportharmadik közé, ami továbbjutással járna. Mindenfajta matekozásnak viszont előfeltétele, hogy Magyarország az utolsó fordulóban legyőzze Skócia válogatottját. Ahogyan az első forduló előtt Svájc, a másodikban pedig Németország, úgy most a britek együtteséből is három olyan játékosról adunk mélyebb jellemzést, akikre kulcsszerep hárulhat a mieink ellen.

Angus Gunn: az Eb legfoglalkoztatottabb és legtöbb gólt kapó kapusa

A skótok kapusa egy olyan mutatóban már most élen jár az Európa-bajnokságon, amely kapcsán nem tudjuk neki tiszta szívből kívánni, hogy lecsússzon a dobogó tetejéről. Ő kapta ugyanis a legtöbb gólt, szám szerint hatot a tornán. Szomorúságunkra ugyanebben a második helyen Gulácsi Péter áll öttel.

Hogy ez mennyire nem csak a két hálóőr egyéni felelőssége, azt jól mutatja, hogy a kapott lövések számában is ugyanebben a sorrendben vezetnek. Gunnak tizenöt, míg Gulának eggyel kevesebb kísérlettel kellett szembenéznie. Mindketten befértek egyébként az öt legtöbb védést bemutató portás közé is: kilenc-kilenc hárítással Donnarumma és Strakosha társaságában a másodikok.

(Fotó: Alex Grimm/Getty Images)

Nem meglepő, hogy két meccses mintán e mutatók között nincs érdemi eltérés, de mind a skótok, mind a magyarok odafértek a top 5-be az elszenvedett xG-ben is. A mieink 3,76, a britek 3,54 várható gólnyi helyzetet engedtek az ellenféllel – előbbi a második, utóbbi az ötödik legtöbb. Tekintve, hogy mindkét kapus többet kapott ennél, egy az egyben áttolni a felelősséget a védelmekre ugyanúgy hiba lenne.

Bajnoki szezonja ugyanakkor mindkettőjük esetében inkább amellett szól, hogy mégiscsak jó, az Eb-szintjét megütő kapusokról beszélünk. Maradva most már Gunnál: a Norwich kapusa tevékeny részese volt annak, hogy csapata playoff-helyen végzett az angol másodosztályban. 42 mérkőzésén az xG-modell szerint 4,97 góltól mentette meg csapatát, ami a negyedik legtöbb volt a Championshipben.

Andy Robertson: nem élete szezonját zárja a kapitány

Nélkülözve a komolyabb kockázatvállalást, második kiszemeltünk a csapat kapitány, és egyben holtversenyben második legnagyobb becsült értékkel (30 millió euró) rendelkező játékosa. A Liverpool balhátvédje, Andy Robertson nem élete szezonját futotta, már csak azért sem mert klubjában idén 26 meccset kellett kihagynia különböző sérülésekből kifolyólag. Amikor viszont egészséges volt, akkor számítottak rá a Liverpoolban.

Egyszerre áldás és átok, hogy a keretátlaghoz mérten két ilyen minőségi játékos van egy poszton a skótoknál, mint ő és Kieran Tierney. Skócia emberanyagát nézve sok szurkoló alighanem elcserélné egyiküket egy ugyanilyen jó, ellenben lyukasabb poszton szereplő futballistára. Többek között ennek is köszönhető, hogy a skótok legtöbbször egyszerre, Robertsont szárny-, míg Tierney-t bal oldali belső védőként játszatják kettőjüket. Így tette első két csoportmeccsükön is.

(Fotó: Stu Forster/Getty Images)

Robertson hosszú évek óta alapembere a Liverpoolnak. Ahogy az egy európai top csapatban elvárható, a védekezés mellett a támadásból is kiveszi a részét. Idén (is) ott volt az angol élvonal legfoglalkoztatottabb szélső hátvédei között.

Kilencven percre lebontva meccsenként 9,99 progresszív passza volt. A számmisztikának áldozva ez a kilencedik legtöbb volt a Premier League mezőnyében. A támadhóharmadba ugyanilyen időszakonként 8,54 passzt küldött, ami a 17. helyre elég ebben a mutatóban. Szintén egy meccsre átlagolva 4,65 beadást kísérelt meg, amivel éppen befér a top 5-be.

Ez azonban nem elsősorban őt dicséri, mint inkább csapata támadó szelleméről és domináns játékstílusáról árulkodik. Pontosságban ugyanis egyik műfajban sincs a top 30-ban.

Scott McTominay: Manchesterben ráérzett, Skócia csapatában csúcsra járatta a gólszerzést

Skócia legértékesebb játékosa a Transfermarkt szerint a Manchester United védekező (?) középpályása. A kérdőjel alapját az adja, hogy McTominay elődjét, Marouane Fellainit idéző gólérzékenységre lelt idén a klubjában. A mikrofonhajú belgát anno kényszerből tolták fel csatárnak, vagy a mögé, ahol meglepően jól boldogult.

Főként hasonló erényeinek, testfelépítésének és keménységének köszönhetően McTominay idén 7 gólt szerzett (7,36 várható gólnyi helyzetből) a Premier League-ben. Kapu előtti remeklése eközben a válogatottban is meghozta az önbizalmát. A selejtezősorozatban Skócia színeiben, ahol a csárdában kevesebb a dudás, mint a MU esetében, hatot vállalt. Nem mellesleg az Eb eddigi egyetlen skót gólszerzője.

(Fotó: Alex Grimm/Getty Images)

Fizikai erőforrásainak kifogástalan megléte ellenére idén mind a földi, mint a légi párharcokban alulmúlta Premier League-es karriertátlagát. Előbbiekből 45,7%-ban, míg utóbbiakból csak 37,5%-ban jött ki győztesen. Több éves átlaga mindkettőben 50% vagy kicsivel afölötti, ami egyébként még mindig nem nevezhető extrának.

Passzjátéka ellenben a világ legerősebb ligájában sem hagy kívánnivalót maga után. Hosszú átadásai 64,3%-ban pontosak, míg az összes passzának 86,5%-a talált társat.

 

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Nagyító alatt a német válogatott.

Ahogy tettük azt Svájccal, a magyar válogatott második körös Eb-ellenfeléből, a német válogatottból is kiemeltünk három olyan játékost, aki kulcsembere lehet csapatának a mieink ellen. Reméljük, ezúttal több szerencsét hozunk, bár e téren nem előny, hogy a Nationalelf nem szűkölködik a klasszisokban.

Antonio Rüdiger: a spanyol bajnokság legjobb védelmének oszlopa

Rüdiger 2022 nyarán szerződése lejártával hagyta ott a Chelsea-t, és bizonyul azóta is remek fogásnak az őt ingyen megszerző Real Madrid számára. Idén ismét alapember volt abban a csapatban, amely a legkevesebb várható gólt (41,02 xGA) engedve az ellenfeleknek, utcahosszal nyerte meg a spanyol bajnokságot.

Bár egy ilyen csapat nem a legjobb táptalaj egy védő számára a számtani tündökléshez, a mindössze 26-szor kapituláló madridi védelem oszlopa adós azért nem maradt a megsüvegelendő mutatókkal. Védekező párharcait 70,8%-ban nyerte, ezzel a 28. legjobb volt a ligában.

Real-dominancia ide vagy oda, ez az elithez kevés, magyarázkodni viszont szintén nem kell miatta. A levegőben még impozánsabb a 31 éves játékos hatékonysága. 68,13%-os sikerrátája a nyolcadik legjobb a ligában. Ha saját tizenhatosára korlátozzuk ugyanezen mutatóját, akkor teljesítménye valamelyest romlik, 53,85%-a a 18. a La Ligában, és a legjobb saját csapatából.

(Fotó: Alexander Hassenstein/Getty Images)

Ha a Bajnokok Ligájában mutatott produkcióját nézzük, akkor egyrészt nem meglepetésre kijön a két sorozat közötti színvonalkülönbség, másrészt Rüdiger is felértékelődik. Bár légi hatékonysága „csak” 60,5%-os, ezzel a BL harmadik legjobbja a mutatóban. Csapata büntetőterületén belül viszont itt is verhető(bb): kerek 50%-a a 22. helyre elég.

Hogy milyen hálátlan dolog ellene játszani, azt az is mutatja, hogy amikor nem sikerül megelőznie a lövőhelyzet kialakulását, akkor élő falat húzni sem rest. Bár a bajnokságban – ahol csapata a második legkevesebb, 360 lövést kapta – épphogy befér az első harmincba 90 percenkénti 0,57 blokkjával, a BL-ben 16 lövés vágódott le róla. Több, mint bárki másról. Való igaz, a döntő megnyeréséig menetelve erre neki volt az egyik legtöbb ideje, ugyanakkor 90 perces lebontásban is ott van a top 5-ben (1,27).

Leroy Sané: cselgép és előkészítő

Összeállításunkból a Bayern München támadója az egyetlen, aki nem volt a német kezdőcsapat tagja a skótok elleni nyitómeccsen. Leroy Sanéra azonban a padról beállva is hárulhat kulcssszerep, főként ha a mieink sokáig tudják tartani legalább a döntetlent. Utóbbi legyen így, előbbi – ha választhatunk – inkább ne.

Sanét már Skócia ellen sem idei játékának minősége szorította a kispadra, hanem sokkal inkább Nagelsmann taktikája. A német szövetségi kapitány ugyanis vérbeli szélső nélkül, a támadóközéppályán három irányító stílusú játékossal rakta fel csapatát.

(Fotó: Kevin Voigt/GettyImages)

Bár az első körös eredmény nem sokban készteti erre, nem kizárt, hogy a magyarok ellen ezen változtat a fiatal tréner. Ha így dönt, Sanét nehéz lesz kihagynia. A Bundesliga idei szezonjában ugyanis neki volt a legtöbb cselkísérlete. 215-tel nagy előnnyel nyerte ezt a versenyt, s még ilyen nagy mintán is sikerült 50% felett maradnia (54,9%).

Bár várható góljait enyhén alullőtte (8,67 xG-re 8 találat), így is ott volt a Bundesliga tíz legveszélyesebb támadója között. 90 percre lebontott xG-je és xA-ja összesen 0,67 volt, vagyis meccsenként kétharmad várható gólnyi helyzet kialakításának volt közvetlen érintettje.

Noha lövészként a gólkirály Harry Kane árnyékába szorult, előkészítő munkája az angolnak is köszönhetően bőven gyümölcsözött. Tíz gólpasszával a dobogó harmadik fokára fért fel, 90 perces bontásban (0,4) pedig a második legjobb volt.

Kai Havertz: mindenhol jó, de a legjobb (az) otthon(i Eb-n)?

Néhány éve még kevesen ismerték Nicklas Füllkrug nevét, aki a szezon során a Dortmunddal a BL-döntőig jutott, miközben a német válogatott meghívóját is kiérdemelte. Julian Nagelsmann azonban a torna előtt egyértelműen fogalmazott a csatárkérdés kapcsán: nála az arsenalos Kai Havertz az első számú.

A Rüdigerhez hasonlóan szintén korábbi Chelsea-játékos egyszer már szomorította a magyar drukkereket. A 2021-es Eb-n Gulácsi rossz kijövetele után ő válaszolt Szalai Ádám korai fejesgóljára.

Mutatóival csínján kell bánni az összehasonlítgatások során, hiszen a PL-címért idén is a hajráig harcban lévő Arsenalban szinte az egész támadótérfelet bejátszotta. A szezon első felében Mikel Arteta legtöbbször a középpálya közepén használta, tavaszra viszont állandósította helyét a csatársorban.

(Fotó: Alexander Hassenstein/Getty Images)

Több mutatója azonban attól függetlenül dicséretre méltó, hogy az ötösön vagy az ellenfél térfelének közepén hozta össze. Kerek 60%-os légi párharchatékonyságánál csak hárman voltak jobbak a Bajnokok Ligája mezőnyében. Mindeközben az angol bajnokságban 11,25-os xG-ből faragott kifogástalan higgadtsággal 13 találatot.

Csapata támadójátékában betöltött szerepének fontosságát az is aláhúzza, hogy bár a szezon első felében a kaputól távolabb szerepelt, így is befért a top 30-ba a tizenhatoson belüli érintések tekintetében. 90 percre lebontva 4,77-ot produkált, ami a 28. legtöbb volt a Premier League komplett mezőnyében.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Marco Rossi csapata az elmúlt másfél évben szinte kivétel nélkül rá tudta erőltetni akaratát a mindenkori ellenfelére. Kölnben nem sikerült.

A magyar válogatott szombaton 3-1-es vereséget szenvedett Svájc ellen az Európa-bajnokság A-csoportjának első fordulójában. A találkozó kimenetele – főleg a játék képe – sokak számára okozott csalódást. Még mielőtt bármiféle mosdatásba csapna át az írás, Svájc sokkal magasabb minőséget képviselt a kölni összecsapáson. Szinte megdöbbentő volt látni az elmúlt másfél évben magabiztos nemzeti tizenegyet atomjaira hullani az első játékrészben, hogy aztán majdnem pontot mentsen a második félidőben.

Fiola és Szalai a biztonság miatt

Sokszor rá lehetett sütni Marco Rossira, hogy kockázatkerülő szakember. Ugyanakkor a legutóbbi tizenvalahány válogatott találkozón egyfajta taktikai evolúción esett át csapata, hiszen sokkal kezdeményezőbb lett és a felkészülési meccsek alapján arra lehetett számítani, hogy Magyarország szeretné ráerőltetni majd ellenfeleire az akaratát. Nem így lett.

A kezdőcsapatban némi meglepetésre Fiola Attila került be annak ellenére, hogy a felkészülési meccseken – a sérülés miatt hiányzó – Loic Nego és Bolla Bendegúz kapott szerepet. A mögöttes tartalmat azonban meg lehet érteni, hiszen Fiola sokkal hasznosabb védekezésben, mint Bolla. Szalai Attila végigjátszotta a selejtezősorozatot, míg Dárdai Márton „csak” március óta tagja a közösségnek, talán érthető volt Rossi döntése, miszerint nem akarja megbontani az egységet a védelem tengelyében.

„Imádom, ha egy terv összejön”

Ugyan Murat Yakin nem idézte a sajtó előtt a Szupercsapat című filmben Liam Neeson tételmondatát – inkább sakkhoz hasonlítja a futballt -, de a svájciak szövetségi kapitánya mindennel elégedett lehetett, amit az első félidőben látott. Fiola Attilának a gólt és gólpasszt jegyző Michel Aebischerrel vagy Ruben Vargasszal kellett találkoznia folyamatosan. A másik oldalon a Kerkez Milos félterületbe való felfutásai miatt kilyukadó réseket próbálta betölteni a svájci csapat.

Kerkez hiába fut a szokásos területére, labdavesztés után hatalmas lyuk tátong mögötte, melyet azonnal támadtak a svájci játékosok. Fotó: M4 Sport

Ugyan a fenti képen végül magyar szempontból jobb oldalra forgatta a játékot Granit Xhaka, rengetegszer fordult elő az első félidőben, hogy emiatt szétszakadt a magyar védelem és középpálya. Vagy Langnak és Szalainak kellett rásegíteni a szélekre, vagy a két 6-os valamelyikének. Amennyiben Schäferéknek kellett rásegíteni remekül találták meg a svájciak a vonalak közé mozgó játékosokat. A vonalak közötti játékra az első svájci gól remek példa. A másik kulcs, hogy a magyar védelem tengelyéből jól csalogatták ki Szalaiékat nem egy alkalommal Vargasék.

Az a magyar válogatott, amely az elmúlt másfél évben szinte kivétel nélkül rá tudta erőltetni akaratát a mindenkori ellenfelére, nagyon beleszaladt a késbe – vagy svájci bicskába – az első 45 percben. Murat Yakin együttese 1.16 xG-t dolgozott ki a szünetig úgy, hogy mindössze 5 lövésük volt, tehát nem sokszor jutottak el a magyar kapuig, de akkor minőségi helyzetet alakítottak ki. Ezzel szemben egy kaput eltaláló lövés volt Varga Barnabásék részéről.

Aebischer (20, pirosban) kulcsfigurája volt Murat Yakin meccstervének. Fotó: Réti Zsolt

Egy jobb játékrész, de kései ébredés

45 percnyi előnyt kapott Svájc, amely végzetesnek bizonyult magyar részről. Bolla pályára küldésével egyértelmű volt Marco Rossi célja, hogy valahogyan nyomást helyezzen a svájci bal oldalra. Némileg meglepő volt, hogy Langot hozta le a Mister, így Fiola Attilának kellett visszazárni Orbán mellé. A második játékrészben egyértelműen élesebb magyar csapatot láthattunk, viszont Varga Barnabás gólja után nem sikerült áttörni a svájci reteszt.

A teljesen kinyíló magyar védelmet – főleg egyéni hibák miatt – többször átjátszották az ellenfél játékosai. Ennek lett az eredménye az, hogy hatszor lőttek kapura Breel Embolóék a bekapott gól után és a 93. percben Orbán hibájából bevitték a kegyelemdöfést.

Összegzés

Marco Rossit nem sokszor meccselték le az utóbbi időszakban, de Kölnben egyértelműen alulmaradt Murat Yakinnal szemben. A szakmai stáb terve eleinte nem működött, így a játékosok némiképpen kiszolgáltatottá váltak. Elő lehet venni az akarat kártyát, azonban nem a játékosok akarásán múlik, hogy a svájciak állandó létszám és pozíciós fölényt alakítanak ki a magyar térfélen.

Ugyan a bemutatkozás félrement, szerdán Németország ellen javíthat Magyarország. Az elmúlt években sokszor képes volt a top válogatottak ellen meglepetést okozni Marco Rossi, így ebben is lehet bízni a házigazda ellen – ráadásul még a kezdeményezés terhe sem fogja nyomni a vállunkat.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Az olasz, az angol és a német bajnok alapembere is ott lesz a magyar válogatott első ellenfelének csapatában.

A Németország-Skócia mérkőzéssel kezdetét veszi a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokság. A tornán már a második meccsen megmutatja magát a magyar válogatott, amely a a házigazda és a britek mellett a svájciakkal került egy csoportba. A torna során minden mérkőzés előtt kiemeljük majd az aktuális ellenfél három olyan játékosát, akire kulcsszerep hárulhat a mieink ellen. Elsőként így Svájc kerül nagyító alá.

Yann Sommer: nem csak haszonélvezője, de kovácsa is volt az Inter remeklésének

Rögtön a csapat „elején” kezdünk, hiszen ahogyan Marco Rossi, úgy Murat Yakin is kellemes(?) problémával néz szembe a kapusposzton. Ami a magyar válogatottnál a Dibusz-Gulácsi, az a svájci esetében a Sommer-Kobel kérdés. Előbbi az olasz bajnokságot tükörsimán nyerő Interben, míg utóbbi a meglepetésre a Bajnokok Ligája döntőjéig jutó Borussia Dortmundban futott remek szezont.

Mindketten minőségi opciót kínálnak a szövetségi kapitánynak, ám a rutin mellett a passzjátékban való használhatóság is Sommer mellett szól. Elnézve kettőjüket, nem nehéz egyetérteni a Puskás Akadémia svájci légiósával, aki szerint ez az Eb még Sommeré, a jövő viszont Kobelé a válogatottnál.

(Fotó: Mattia Ozbot – Inter/Inter via Getty Images)

Yann Sommer 34 bajnokin védett abban az Interben, amely sokáig utcahosszal vezette, majd jóval a vége előtt meg is nyerte az olasz bajnokságot. Több olyan meccse volt a Serie A-ban, amelyen nem kapott gólt (19), mint ahányon igen (15).

Remeklését hiba lenne elintézni annyival, hogy a bajnokság magasan legjobb csapatában végigmozizta volna kapujából a történéseket. Bár bajnokinként átlagosan háromnál is kevesebb (összesen 96) lövés találta el a kapuját, clean sheetjeihez ő is bőven hozzárakta a magáét. 24,99 várható góllal nézett szembe, a ténylegesen bekapott gólok számát viszont letornázta 19-re.

Manuel Akanji: a Premier League leglabdabiztosabb játékosai között

A mezőnyjátékosokat illetően kevés biztosabb pont van a kezdőcsapatban, mint a Manchester City védője. Akanji 30 bajnokin 2794 percet kapott a zsinórban negyedik Premier League-címével történelmet író csapatban, és hozta is azokat a mutatókat, amiket egy Guardiola-csapat hátvédjétől várna az ember.

90 percenként átlagosan 70,76 passza a 11. legtöbb volt a bajnokságban, pontosságban pedig a még előkelőbb 7. helyen végzett 94,96%-kal. Ezek a mutatók jellemzően jól állnak a belső védőknek, hiszen ők abban a zónában helyezkednek, amelyen a labdabirtoklási fázis során a leggyakrabban átmegy a labda.

(Fotó: Alex Livesey – Danehouse/Getty Images)

Akanji ugyanakkor a pálya magasabban fekvő területein is kamatoztatja nagyszerű passzjátékát. A támadóharmadba meccsenként átlagosan 8,2 passzt küld (22. legtöbb), méghozzá 89,02%-os sikerrátával (7.). Noha valamelyeset ezt is kódolja magában klubcsapata kiemelkedően labdabirtoklásközpontú, domináns játéka, a magyar válogatott dolgát viszont nem könnyíti meg a tény, hogy Akanji a legmagasabb szinten lett megméretve a támadásépítésekben, és kiválóan meg is felelt.

Várhatóan Svájc válogatottja a magyarhoz hasonlóan három belső védős felállást használ majd. A 28 éves, 187 centi magas játékos bal lábas mivolta révén akár egy Szalai Attiláéhoz hasonló szerepkörben is futballozhatna, de az idei felkészülési mérkőzéseken rendre a védelem tengelyében játszott.

Granit Xhaka: visszatért a Bundesligába, és egyből a legjobb passzoló lett

Sok tényező mellett alighanem szimpátia kérdése is, hogy ki szerint hányadvirágzását élte Granit Xhaka az idei klubszezon során. Azt azonban nehéz elvitatni a korábbi Arsenal-játékostól, hogy idén a kis híján triplázó, az Európa-liga döntőjéig minden sorozatban veretlen Bayer Leverkusen színeiben fantasztikus szezont futott.

Bár a topfutball szűrőként ismerte meg Svájc csapatkapitányát, idén Xabi Alonso keze alatt nem egyszer ennél támadóbb szerepkört kapott. A szintén labdabirtoklásra alapozó Bayerben a passzmutatókban bőven felül is múlta eddigi karrierátlagát. Meccsenként 69,63 passzát 94,81-ra tornázta föl, ami a legmagasabb szám ebben a mutatóban a Bundesligában.

(Fotó: Jean Catuffe/Getty Images)

A mennyiségi növekedés ráadásul a minőségivel is párosult: Xhaka 89,9%-ról 93%-ra javította passzpontosságát. Ez „csak” a 11. legjobb a német bajnokságban, ugyanakkor érdemes megnézni, kik előzik meg. Szinte kizárólag védők, sőt, becsusszan még Gulácsi Péter is, akinek valljuk be, ebben a mutatóban lejt a pálya posztjából adódóan. Xhaka 3052 játékpercét ezen felül csak csapattársa, Jonathan Tah (2864) közelíti meg érdemben, azaz ekkora mintán nézve e téren sincs párja.

Svájc színeiben bár nem kevésbé fontos elem, aligha kap majd ennyi offenzív teendőt, hiszen eddig rendre ősposztján, a középpálya közepén számítottak rá. Kiemelkedő passzjátékával ugyanakkor a pálya ezen részén sem lesz kevésbé hasznos tagja a csapatnak.

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Előbb kitettük a sajátunkat, majd szavazásra buzdítottuk követőinket, akik egy kivétellel minden soron változtattak is.

Az OTP Bank Liga 2023/24-es szezonjának végeztével eljött az év végi összeállítások és a „díjkiosztók” ideje. A hét elején közzétettük az NB1.hu szerkesztőségének saját álomcsapatát, és egyúttal szavazásra invitáltuk olvasóinkat, akik nem is mindenben értettek egyet velünk. Természetes módon az átfedés nagy volt, ugyanakkor így is születtek eltérések a két dreamteam között.

Az NB1.hu szerkesztőségének 2023/24-es álomcsapata

 

Csere a kapuban

Ismerjük a jó csapat összeállításának kezdetéről szóló mondást: „Végy egy jó kapust!”. Nos, ezt a szabályt sem mi, sem olvasóink nem rúgták fel, ugyanakkor rögtön az álomtizenegy első pontján véleménykülönbség alakult ki a két fél között. Amíg minket Tóth Balázs fehérvári teljesítménye győzött meg legjobban, addig olvasóink amellett a Dibusz Dénes mellett tették le voksukat, aki a válogatottban végigparádézta 2023-at. Vidis kollégájával szemben ő biztos Eb-kerettag, utazására 99% az esély, míg Tóth úgy tűnik, az egyébként szintén kiváló szezont menő Szappanos mögé szorulhat.

A Vidi kapusának teljesítményét már a szezon folyamán is nagyító alá vettük. Az idény utáni első összeállításunkban, amelyben a tíz legtöbbet játszó NB I-es futballistát emeltük ki, szintén helyet kapott. Nem csoda, hogy Bartosz Grzelak végig bízott benne: Tóth a statisztikák szerint több mint 10 góltól mentette meg csapatát a bajnokságban, oroszlánrészt vállalva a Vidi feltámadásából.

Bár komoly panasz Dibusz Dénes szezonjára sem lehet: a Fradi kapusa ezzel szemben szinte pontosan annyiszor kapitulált, mint azt várható gólmutatói előírták. 26,83-as xGA-ra 27 gólt kapott, vagyis az egész éves mintát nézve a bajnokságban nem tudott extrát hozzátenni. A szurkolói megítélésben vélhetően az is szerepet játszik nála, hogy a Konferencia-ligában jó teljesítményt nyújtott, és a magyar válogatott csoportelsőként való Eb-kijutásához is bravúrokkal járult hozzá.

Az aligha kérdéses, hogy jelen pillanatban kettőjük közül Dibusz a jobb kapus, ha viszont az NB I-re és a 2023/24-es szezonra szorítkozunk, akkor kitartunk amellett, hogy idén Tóth nyújtott szemrevalóbb teljesítményt.

Védelem: egy diósgyőri ki, egy ferencvárosi be

A négy tagú hátsó alakzat esetében 75%-os egyetértés mutatkozott olvasóink és szerkesztőségünk között. A legkevesebben azok voltak, akiknél a nyár óta a Ferencvárost erősítő Ibrahim Cissé nem került be. A francia védő kimagasló képességeit és teljesítményét már év közben is részletesen elemeztük. Tekintve, hogy mindezt fontos gólokkal is megfejelte a Nyíregyháza elleni kupaelődöntőn és a firenzei Ekl-csoportmeccsen, aligha meglepő, hogy teljes konszenzus övezi álomcsapat béli tagságát.

Bár a kupagyőztes és bajnoki ezüstérmes Paks esetében inkább a csapatmunka, sem mint az egyéniségek álltak a fókuszban, egy ilyen sikeres szezon után törvényszerű volt, hogy a tolnai együttes is delegál majd játékost a dreamteambe. Cissé párja középen így Szabó János lett. A tar bekk nemcsak minket olvasóinkat is meggyőzte: 2109 NB I-es játékperce során 4 gólt is bedobott a közösbe, 42%-os beadási pontosságának hála pedig nem csak középen, de a pálya szélén is hozzátett csapatához.

A balhátvéd posztján szintén egy húron pendültünk az NB1.hu olvasóival. A komoly sérülésből visszatérő Nagy Zsolt szezonja nehezen indult, mostanra azonban a válogatottban is visszanyerte szerepét, tavasza pedig egészen elképesztő volt a bajnokságban. Legtöbbször egy sorral feljebb, balszélsőként játszott a Puskás Akadémiában, amit meg is hálált: összesen 11 góllal és 5 assziszttal járult hozzá az együttes bronzérméhez.

Az egyetlen eltérés a jobbhátvéd pozíciójában jelentkezett. Amíg mi a feljutóként erős középcsapatnak bizonyuló DVTK-ban végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Gera Dánielnek szavaztunk bizalmat, addig olvasóink másként döntöttek. Náluk az a Cebrail Makreckis nyert, aki bár középpályásként érkezett az FTC-hez, egy fantasztikus ősszel bizonyította, hogy remek jobbhátvéd is egyben. Tavasza  kevésbé volt sziporkázó, ugyanakkor a nagy képet nézve valóban hasonló hatással volt csapata játékára, mint az általunk válaszott Gera.

75%-os Fradi-uralom a középpályán

Szintén 3/4 lett a találati arány a középpályán, ahol szerkesztőségünk esetében is Fradi-túlsúly volt, olvasóink pedig ezt növelték. Mohammed Abu Fani jelenléte talán a legkisebb meglepetés. Az izraeli játékos egy éve érkezett Magyarországra, ahol a bajnokság legjobb előkészítőjének bizonyult, esetleges távozásáról pedig már hetek óta szó van a sajtóban. Amennyiben ez megvalósul, az FTC minden bizonnyal komoly nyereséggel adhatja tovább.

Párja a tengelyben az a Tobias Christensen, akinek Fehérvárra érkezése óta kevesen kérdőjelezték meg képességeit. Az ugyanakkor bizonyos, hogy korábban nem tudott olyan hatással lenni csapata játékára, mint Kalmár Zsolt kiesése után. A Vidi karmesterének helyébe lép norvég progresszióban és előkészítésekben is jeleskedett, hab a tortán, hogy fontos gólokat is szerzett. Bár több jó egyéni teljesítmény akadt az idei Fehérvárban, Christensen még ezek közül is kiemelkedik.

Szintén potenciális távozóként beszélhetünk az FTC braziljáról, Marquinhosról, aki a szerkesztőségi és olvasói szavazatok alapján is betonbiztos tagja volt az álomcsapatnak. Az apró termetű szélső a fejpárbajokat kivéve szinte minden mutatóban nagyszerű teljesítményt hozott. Termékenységét tekintve 7 góllal és ugyanennyi assziszttal zárt, előbbit ráadásul mindössze 4,77-es xG-re lőtte.

Ismét a különbözeti pontot hagytuk a végére. Amíg nálunk a Kecskemét vezére, Horváth Krisztofer volt az utolsó láncszem a középpályán, addig az olvasók a ferencvárosi Kristoffer Zachariassent preferálták. A norvég idén is kihagyhatatlan volt a Fradiból, a csapat játékában betöltött szerepe nehezen megkérdőjelezhető, a kapu előtt azonban idén pazarló volt: 9,02-es xG-ből csupán 6 gólt faragott ki.

A két legjobb gólvágó a csatársorban

A támadósort akár el is rendezhetnénk annyival, hogy mind mi, mind pedig olvasóink fogták a góllövőlista első két helyezettjét, és úgy vágták be őket az álomtizenegybe, hogy csak úgy zengett. Ennél azonban Varga Barnabás és Antonio Mance teljesítménye is több szót érdemel.

Félévkor a magyar válogatott csatár mellett még Kenan Kodro és Stefan Drazsics vitte a prímet az NB I-ben csatárfronton. A tavaszra azonban ez megváltozott. Drazsics elhalkult, Kodro pedig a Fradiba igazolt, ahol egyelőre nem igazán találta meg számításait. Bár szerzett gólokat, leigazolásának elsődleges oka és célja, a két csatáros rendszer használata azonban akadozott Sztankovics gépezetében.

Varga Barnabás 20 góllal lett gólkirály, s bár sérüléseitől eltekintve egyenletes eloszlással rugdosta a gólokat, idén inkább a támadásépítésben betöltött szerepe volt extra, sem mint a befejezései. Helyzetkihasználását illetően szó nem érheti a ház elejét, ugyanakkor a 19,95-os xG-re lőtt 20 találat nem több, mint jó.

Zalaegerszegi kollégája öttel kevesebb gólnál állt meg, ugyanakkor nem egyszer vezette egyszemélyes hadseregként a ZTE támadásait. A jelen állás szerint minden bizonnyal távozó Antonio Mance közelről, távolról, lábbal és fejjel is végig veszélyes volt. A zalaiak remek tavaszában elévülhetetlen érdemeket szerzett 13,52-os xG-re lőtt 15 találatával

 

 

 

 

Megosztás:
Kapcsolódó hírek

Az NB I 2023/24-es idényének top10 legtöbb játékpercét hozó labdarúgója közül két 26 éves kapus a legifjabb.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az idény vége teret enged a különböző best-ofoknak és toplistáknak. Mi a játékpercekkel kezdünk: azon játékosokat vesszük számba, akik a leginkább kihagyhatatlanok voltak csapataikból a 2023/24-es szezon során. Jellemző módon a listát a védők és a kapusok dominálják, hiszen míg elöl a variációs lehetőségekre, addig hátul általában az állandóságra esküsznek az edzők.

A játékpercekről szóló adatok tartalmazzák az egyes bajnoki mérkőzéseken lejátszott hosszabbításokat. A listára három MTK-játékos mellett két-két kecskeméti és paksi, valamint egy-egy fehérvári, debreceni és felcsúti futballista fért fel.

Három belső védő a dobogón

A lista Kecskeméten indul, méghozzá Belényesi Csabával, aki az idény összes lehetséges játékpercét a pályán töltötte. Az NB I-ben 3258 percet futballozott, de végigjátszotta a Riga elleni Ekl-párharcot és csapata mind a négy kupamérkőzését is.

Ezalatt nem is tétlenkedett: a bajnokságban neki volt az idényben a legtöbb megelőző szerelése (251) és a legtöbb lövést is ő blokkolta (35). Védekező párharcainak 72,5%-át nyerte, ami a 11. legjobb ligában, saját tizenhatosán belül pedig 61%-át vitte el a fejpárbajoknak (6.).

Belényesi (balra) a KTE első számú őrtornya volt a szezonban (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Csak a játékvezetők által megítélt hosszabbítások miatt szorult a második helyre a felcsúti Patrizio Stronati, hiszen ő is minden találkozót végigjátszott. 3238 NB I-es perce mellett két Magyar Kupa- és egy magyarok elleni cseh válogatott meccset is az elejétől a végéig a pályán töltött.

Megelőző szerelésekben (183) és megvívott fejpárbajokban (228) egyaránt az ötödik legjobb a ligában, míg utóbbi téren hatékonyságban (64,5%) is odafér a hatodik helyre. Az ő és Belényesi esetében már az is bravúr, hogy ezen a poszton nem gyűlt össze a szezonban az öt sárga lapjuk, vagyis eltiltás miatt sem kellett őket nélkülözniük edzőiknek.

Erre azért hívtuk föl a figyelmet, mert a paksi Kinyik Ákost éppen ez választotta el a makuláltlan szezontól. Ő 9 sárgát gyűjtött a bajnokságban, az első öt miatt mulasztott is egy mérkőzést, így „csak” 3139 percig jutott. A kupában is csak egyszer nem nevezték, a maradék öt (ebből négy hosszabbításos!) mérkőzést végigjátszotta a sorozatot megnyerő csapatban.

Megelőző szerelésekben (197) és megvívott védekező párharcokban (256) a harmadik legjobb volt, bár utóbbinál hatékonysága (68%) csak a harmincadik a bajnokságban. Lapgyűjtés terén ugyanakkor van hova javulnia (vagy épp romlania?), kilenc figyelmeztetésével pont befér abban a műfajban a top10-be.

 

Az efféle listák „potyautasai”, a kapusok

Listánkat most picit megkavarjuk: eddig az elért játékpercek rangsora alapján haladtunk, most viszont posztra szűrünk, hiszen négy kapus is van a top10-ben. A 4. helyen a kecskeméti Varga Bence (3060 perc) futott be, míg a 7-9. helyet szintén három hálóőr vitte el a fehérvári Tóth Balázs (2962), az MTK-s Demjén Patrik (2944) és a debreceni Megyeri Balázs (2941) személyeiben. A 31 meccset védő KTE-kapust kivéve mindannyian 30 meccsen álltak a vonalon.

Aligha véletlen, hogy valamennyien ott vannak abban az öt kapusban, akik a legtöbb lövéssel néztek szembe. Demjént 165, Tóthot 156, Megyerit 127, míg Vargát 124 alkalommal tornáztatták meg. Ez kapott góljaikon is meglátszik: Demjén 54, Varga 43, Megyeri pedig 42 esetben kapitulált, amivel fel is soroltuk a „verseny dobogósait”.

A legfoglalkoztatottabb kapusok közül csak ketten kaptak kevesebb gólt, mint a várható kapott góljaik száma. Varga Bence 45,25 xGA-ra csak 43-at, Tóth Balázst pedig nem ok nélkül hagytuk a végére, csattanónak.

Tóth Balázs szárnyalása Marco Rossi figyelmét sem kerülte el

A Fehérvár játékosának kapujára 42,5 várható gólnyi helyzet zúdult az idény során. Az egész szezonban kiemelkedő formában védő Tóth azonban mindebből csak 32 gólt kapott, ami egészen pazar felülteljesítés. (Ebből fél gólnyit még éppen a Vidi ellen, a Puskás játékosaként hozott össze az idény elején.) +10,5-ös mérlegét még a vele egy lapon emlegetett, de Rossi által preferáltabb, egyébként szintén remek szezont záró Szappanos Péter (+6,25) is alig tudja megközelíteni.

A kor csak egy szám: két harmincas középpályás is a legkevesebbet pihenők között

Akik még tudják követni a rangsort, azok emlékeznek, hogy a lista 5. és 6. helyét foghíjasan hagytuk. (Nyugalom, a végén a játékpercek szerinti sort is megmutatjuk egyben.) Előbbin az MTK védője, Hej Viktor végzett, aki remek érzékkel igazolt Kisvárdáról a Hungária körútra.

A szabolcsiaktól alapemberként távozott, tavaly 2739 percet kapott a bajnokságban, idén ezt még növelni is tudta. Horváth Dávid szintén bízott benne, 2984 játékpercéhez mind a 32 bajnokiján hozzátett. Egyről eltiltás miatt hiányzott, hiszen Kinyikhez hasonlóan ő is 9 lapot kapott az idényben.

A 6. helyre a Paks soktüdejű középpályása, a 30 éves Papp Kristóf futott be. A Bognár György rohanós futballjában egészen hatékonyan működő Papp 2980 percet játszott az NB I-ben. Azért nehezen okolható, hogy a középpálya tengelyében egy átmenetekben rendre gazdag meccseket játszó csapatban hat sárgájával egy eltilásra valót összegyűjtött.

A védekezés mellett olykor a támadáshoz is hozzátett: öt bajnoki kanadai pontja jó, de nem extra, ugyanakkor a győztes kupadöntő legfontosabb, a vezető gólját szerezte a ráadás során.

Paks - Ferencváros Magyar Kupa-döntő, fotó: Farkas Zsolt Papp Kristóf
Papp Kristóf fejese vezetést ért a hosszabbításban a Fradi ellen (Fotó: Farkas Zsolt)

A rangsor 10. helyére egy olyan játékos futott be, akire egy ilyen listán talán kevesen számítottak. A 33 éves Bognár Istvánról nem volt badarság azt feltételezni, hogy játéktudására és irányítókészségére szüksége van az újonc MTK-nak, ugyanakkor életkora miatt nem ő lesz a legnélkülözhetetlenebb tagja a gárdának.

Nos, utóbbi szó szerint értelmezve igaz, hiszen Hej és Demjént megelőzték, ellenben az MTK támadójátékának idén nem volt meghatározóbb tagja a 2933 percig jutó Bognárnál. Csapata legeredményesebb játékosa lett 9 góljával, ami mellé 6 asszisztot is odarakott.

Bognár István csapata 43 találatának több mint harmadában volt közvetlenül érintett (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

A xG-modellek alapján lövés vagy előkészítés útján összesen 12,6 xG fűződik a nevéhez, ami a 11. legtöbb a bajnokságban. Azt, hogy ebből 15 kanadai pont született, inkább magának köszönheti, mint az általa kiszolgáltaknak: 2,4-es felülteljesítése ugyanis a 6,11-os xG-jére lőtt 9 góljában keresendő.

Rutin, meg az évek, de hol vannak a fiatalok?

Egy adott bajnokságban a legtöbb játékpercet teljesítő futballisták rendre olyanok, akik saját csapatukban nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. Van abban valami megbocsátható törvényszerűség, hogy ezek általában pályájuk derekán járó, tapasztalt játékosok, szakmai értelemben kész labdarúgók.

Nehéz azonban nem észrevenni azt, hogy jelen rangsor két legfiatalabb tagja az egyaránt 26 éves Demjén Patrik és Tóth Balázs. Ők ráadásul kapusok, vagyis a mezőnyjátékosok között az 1996 februári születésű Hej Viktor a tejfelesszájú a maga 28 évével. Elgondolkodtató.

Ha a fiatal játékos felső küszöbét magyaros türelemmel és jóindulattal 22 évnél húzzuk meg, akkor a 12. helyen érkező Kata Mihály (2902 perc) és a 20. helyen végző Horváth Krisztofer (2774) említendő.

Horváth Krisztofer Kecskeméti TE
Horváth Krisztofer 11 gólt és 5 gólpasszt adott bele a sima bennmaradást érő kecskeméti közösbe (Fotó: MTI/Bús Csaba)

A 21 évnél nem idősebbek körében az újpesti Peter Ambrose nyer (2265 perc), míg a magyarok közül Kovács Marcell (Kisvárda, 1859 perc), Baranyai Nimród (DVSC, 1750), Pécsi Ármin (PAFC, 1554) és Kovács Mátyás (MTK, 1522) jutott 1500 perc fölé. Ami, azt illeti, már Ambrose is hat órányi játékidővel marad le a top30-ról. Ez egy olyan bajnokságban, amelyből a tehetséges fiataloknak magasabb szintre kellene dobbantania, ligaszinten nagyon kevés.

És akkor az ígért lista:

1, Belényesi Csaba (Kecskeméti TE) 3258 perc
2. Patrizio Stronati (Puskás Akadémia FC) 3238 perc
3, Kinyik Ákos (Paksi FC) 3139 perc
4, Varga Bence (Kecskeméti TE) 3060 perc
5, Hej Viktor (MTK) 2984 perc
6, Papp Kristóf (Paksi FC) 2980 perc
7, Tóth Balázs (Fehérvár FC) 2962 perc
8, Demjén Patrik (MTK) 2944 perc
9, Megyeri Balázs (DVSC) 2941 perc
10, Bognár István (MTK) 2933 perc

Megosztás:
Kapcsolódó hírek
Budapest Honvéd
DVSC
DVTK
ETO FC Győr
Ferencvárosi TC
Kisvárda
Kolorcity Kazincbarcika SC
MTK Budapest
Nyíregyháza
Paksi FC
Puskás Akadémia FC
Újpest FC
Vasas FC
ZTE FC