Bódi Ádám hamarosan jelentős mérföldkőhöz érkezik.
A Paks augusztus vége óta veretlen az élvonalban, de Debrecenben abban bíznak, hogy Bognár Györgyék jó sorozata vasárnap megszakad a Nagyerdei Stadionban. A Loki rutinos futballistája, Bódi Ádám az NB1.hu-nak adott interjúban a hétvégi összecsapás mellett az FTC elleni kupameccsről és a közelgő 300. bajnokijáról is beszélt.
– Az előző hét felemásan alakult, hiszen előbb a Magyar Kupában a legjobb 16 csapat közé jutottatok, aztán a hétvégén pont nélkül maradtatok Mezőkövesden. Kezdjük a beszélgetést a győri győzelemmel, hogy láttad azt a meccset?
– A klub mindent megtett azért, hogy ideális legyen a felkészülésünk, mivel a Puskás Akadémia elleni bajnoki után nem utaztunk haza, hanem előbb Felcsúton aludtunk, aztán elutaztunk Győrbe. Mondhatjuk, hogy egy mini edzőtáborban vettünk részt, ebből pedig sokat profitáltunk. Az ETO alaposan kielemezte a taktikánkat, ezt támasztja alá, hogy jól szűkítette a területeket. Az elején akadtak helyzetei az ellenfelünknek, de ahogy telt az idő, egyre jobban érződött rajta a fáradtság. Igyekeztünk minél inkább felőrölni a győrieket, és ez összejött. Nem volt egyszerű mérkőzés, de a kupában egyik találkozó sem az, főleg idegenben. Szinte biztosra veszem, hogy a Rába-partiak a következő idényben már az élvonalban fognak szerepelni. Nyilván sok idő van még hátra a szezonból, de meggyőződésem, hogy jó úton járnak.
DVSC/Facebook
– A nyolcaddöntő sorsolásakor nem fogta a kezeteket Fortuna, mivel a Ferencvárossal kell megküzdenetek. Öröm az ürömben, hogy hazai környezetben szerepelhettek.
– Nem bosszankodtam, amikor megtudtam a hírt, bár kaphattunk volna könnyebb riválist, de a sors úgy hozta, hogy ezt a feladatot kell megoldanunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Fradi milyen játékerőt képvisel, ettől függetlenül szeretnénk továbbjutni. A tervek szerint február végén rendezik meg az összecsapást, biztos vagyok benne, hogy a hideg ellenére forró hangulat lesz a Nagyerdei Stadionban. Nemrég a Groupama Arénában 2-2-es döntetlennel zárult a bajnokink. Akkor kétgólos hátrányból álltunk fel, sőt, lett volna esélyünk a harmadik gól megszerzésére is. Érdekesség, hogy a kupameccs előtt nagyjából tíz nappal az NB I-ben látjuk vendégül az FTC-t.
– A hétvégén Mezőkövesden 2-1-re kikaptatok. Szerinted mi nem működött a játékotokban?
– A hazaiak első góljánál eltolódott a védekezésünk, messze voltunk Cseke Benjámintól, aki ezt egy szép átlövéssel megbüntette. A második kövesdi találatnál a súlypontáthelyezést nem tudtuk lereagálni megfelelően. A gyengébb kezdést követően viszonylag hamar szépítettünk, majd mentünk előre az egyenlítésért, de nem jártunk sikerrel. A mezőnyben ugyan domináltunk, de azt éreztem, hogy hiányzik belőlünk az átütőerő, például az utolsó passzokba rendre hiba csúszott. Hálásak vagyunk a szurkolóinknak, akik ismét megtöltötték a vendégszektort. Lelkesen biztattak minket, és bár a végén kifejezték a nemtetszésüket, igazat kell adnunk nekik, ugyanis mi sem voltunk elégedettek a saját teljesítményünkkel.
– Sokakat meglep az, hogy a DVSC ebben az idényben még nem nyert „házon kívül” az NB I-ben.
– Nem tudom pontosan, mi lehet ennek az oka. Az biztos, hogy idegenben is el kell kezdenünk a pontok gyűjtögetését, hiszen csak így lehet esélyünk arra, hogy az élmezőnyben végezzünk.
DVSC/Facebook
– Vasárnap a második helyen álló Paks vizitál a cívisvárosban. Milyen összecsapásra számítasz?
– Bognár Gyuri irányításával a paksiak őszinte futballt játszanak, gyakran gólzáporral zárulnak a mérkőzéseik. Szimpatikusnak tartom, hogy csak magyar játékosokra számítanak. Az eredményeikből kiderül, hogy légiósok nélkül is lehet ütőképes csapatot építeni. Akkor lehet esélyünk a győzelemre, ha rá tudjuk erőltetni a Paksra az akaratunkat. Jó értelemben vett agresszív együttest fogadunk, így a párharcok és a második labdák begyűjtése szintén kulcsfontosságú lesz.
– A hétvégi összecsapás lesz ebben az évben az utolsó hazai tétmeccsetek. Ez ad extra motivációt nektek?
– Természetesen győzelemmel szeretnénk megörvendeztetni a szurkolóinkat. Amikor a B-közép nagy létszámban van jelen a Nagyerdei Stadionban, az már félsiker, ugyanis a buzdításuk rengeteg erőt ad. Az eredményesen megvívott találkozók után mindig készül egy kép a legkitartóbb drukkereink szektora előtt, bízom benne, hogy vasárnap is lesz okunk az ünneplésre.
DVSC/Facebook
– Ha jól tudom, a Paks rutinos támadójával, Könyves Norberttel baráti viszonyt ápolsz.
– Ez így van, sőt, a lányaink az óvodában csoporttársak, ezért a két család jó kapcsolatban van egymással. Norbival ilyenkor nem szoktunk beszélgetni, bár pár napja véletlenül összefutottunk, de ekkor sem a meccs volt a téma.
– Mit üzennél az interjún keresztül Könyves Norbinak?
– Örülök, hogy ilyen jól alakul eddig az idényük, de nem hagyjuk, hogy Debrecenből elvigyék a három pontot!
– A mostani szezonban eddig egy gólt szereztél a bajnokságban. A hétvégén jöhet a második?
– Minden összecsapásnak úgy vágok neki, hogy be akarok találni vagy gólpasszt szeretnék kiosztani, ám középpályásként nyilván a piszkos munkát is el kell végeznem. Amúgy lehetne jobb a statisztikám, hiszen ha jól emlékszem, az előző hetekben két olyan helyzetem is volt, amelyekből illett volna beköszönni.
– Eddig 291 alkalommal szerepeltél az NB I-ben, vagyis hamarosan elérkezel a 300-as mérföldkőhöz. A fellépéseiden 48-szor találtál be, emellett 50 gólpasszt osztottál ki.
– Nem szoktam a számadatokat figyelni, főleg a különböző interjúk során hívják fel a figyelmemet ezekre. Nagy dolognak tartom majd a 300. bajnokit, a találkozók zömét a DVSC-ben játszottam. Örülök, hogy itt futballozhatok, jó ennek a közösségnek a tagja lenni. Motivált vagyok, szeretnék minél többször pályára lépni az élvonalban, emellett a góljaim és a gólpasszaim számát igyekszem gyarapítani.
Tornádóként söpört végig a magyar sportsajtón Bognár Pál ügye. A Bács-Kiskun megyei III. osztályban szereplő Bácsborsód kapusát példátlanul hosszú időre, 25 évre tiltotta az MLSZ: a Katymár elleni, hétvégi mérkőzés 77. percében egy reklamálásnál előbb sárga, majd piros lapot kapott Fehérvári Patrik játékvezetőtől, majd megindult a bíró felé, aki erre lefújta a találkozót. Bognárnak több sem kellett: fogta magát, és válaszul nagy pofont adott Fehérvárinak.
A Sportal beszámolója szerint Fehérvári rendőrt hívott, majd a hivatalból kiérkező mentősöknek azt mondta, semmi baja sincs – ennek ellenére a mérkőzésről hazafelé tartva bement a kórházba, a látlelet pedig nyolc napon belül gyógyuló duzzanatot és véraláfutás mutatott. Bognár ezért kapta a nagyon súlyos eltiltást – az esethez tartozik ugyanakkor, hogy Fehérvári egy nappal később az NB III-ban az Újpest II-Karcag találkozót vezette.
Bognár és a Bácsborsód fellebbezett az MLSZ-nél, úgyhogy egyelőre nem biztos, hogy a 46 éves kapus legközelebb csak 2048-ban, azaz 71 évesen léphet pályára.
Az ügy kapcsán tíz olyan balhét gyűjtöttünk össze az utóbbi évek magyar megyei focis világából, amiket szinte kitalálni sem lehetne, mégis igazak.
A szurkolók beszaladtak a pályára, megütötték a játékost, majd elrohantak a kocsmába
Idén májusban a Somogy megyei I. osztályú Toponár-Kadarkút meccset a 71. percben félbe kellett szakítani. Történt ugyanis, hogy 3-1-es toponári vezetésnél két részeg hazai szurkoló beszaladt a pályára, elkezdték fenyegetni a Kadarkút játékosait, és közülük az egyiket, Kovács Krisztiánt egy sörösdobozzal fejbevágták.
A kadarkútiak edzője, Pandur Ádám lehívta a játékosait a pályáról, nem folytatták a mérkőzést – azonnal hívták viszont a rendőröket, majd feljelentést tettek.
A hatóságok gyorsan cselekedtek: hamar megtalálták a két szurkolót, az egyik helyi kocsmából vitték el őket kihallgatni. Az ügy nyáron folytatódott, a Kaposvári Járásbíróságra benyújtott vádirat alapján az ügyészség a Kovácsot megütő szurkolóval szemben felfüggesztett szabadságvesztésre, társával szemben pénzbüntetésre, mindkettejük vonatkozásában pedig sportrendezvény látogatásától való eltiltásra tett indítványt.
Tarkón fejelte a sporit, mégis olcsón megúszta
Azt, hogy Bognár Pál esete mennyire nem szokatlan, egy 2017 májusi ügy is tökéletesen mutatja.
A Békés megye III. osztályban a Mezőmegyer a 45. percben 2-0-ra vezetett a Kamut vendégeként, amikor Zahorán János játékvezető kiállította Juhász Krisztiánt a kamutiaktól. Ezt vonta kérdőre a játékos csapattársa, a kispadon helyet foglaló Djabbar Mohamed, aki ezért cserébe piros lapot kapott.
A 48 éves Djabbarnál ekkor szakadt el a cérna: odament Zahoránhoz, és erőből tarkón fejelte őt.
Az MLSZ ötéves eltiltást osztott ki, ami 2022. május 9-én lejárt, ám Djabbar azóta sem lépett pályára.
Fogalma sincs az asszisztensnek, hogy melyik csapat játékosa ütötte meg őt
A közelmúltban több abszurd eset is történt. Idén szeptemberben például arról számoltunk be, hogy a Nógrád megyei III. osztályban a sereghajtó Légénd a Bercel otthonába látogatott. A mérkőzés hajrájában, 2-1-es hazai vezetésnél komoly tömegjelenet alakult ki, ami során az egyik asszisztenst megütötte valaki.
Az asszisztens viszont nem tudta beazonosítani, hogy melyik csapat játékosa volt az elkövető – végül Trubin Balázs játékvezető mindkét csapatból kiállított két-két játékost, többek között a két kapust, majd véget is vetett a mérkőzésnek.
Az MLSZ a hazaiaktól Turi Andrást az év végéig eltiltotta, míg a vendégektől Oláh Alex és Oláh Boldizsár játékjogát felfüggesztette.
A pisztolyos balhé
Tavaly novemberben, a Győr-Moson-Sopron megyei III. osztály tartalékbajnokságában rendezett Pér-Tényő (2-0) meccsen a vendégek egyik, a találkozóra nem nevezett játékosa, Tóth Krisztián játék pisztolyt fogott az asszisztensre – az esetről fotó is készült.
Tóth az eset után így nyilatkozott:
„Szeretném leszögezni, hogy részemről egyértelműen a viccelődés állt a cselekedetem hátterében, senkit nem volt szándékomban bántani, senkinek nem akartam ártani! A pisztoly egy labdarúgó kisfiánál volt, tőle került hozzám, csupán egy műanyag játék pisztoly, semmi különös. Ott a helyszínen fel sem merült bennem, milyen következményei lehetnek a meggondolatlan bolondozásnak, amit már aznap megbántam. Nagyon sajnálom, óriási butaság volt ezzel gondot okozni másoknak, magamnak és a sportágnak.”
Az MLSZ Győr-Moson-Sopron megyei igazgatósága nem találta viccesnek a cselekedetet, és a játékost minden labdarúgással kapcsolatos sporttevékenységtől végleg eltiltotta.
Soha ne dugd el a labdát!
2022 áprilisában a Nógrádsipek a Varsányt fogadta a Nógrád megyei III. osztály rangadóján.
A vendégek 3-2-re vezettek, amikor egy hazai bedobásnál néhány varsányi szurkoló úgy döntött, segít egy picit a csapatnak azzal, hogy eldugja a meccslabdát és húzza az időt. A nógrádsipekiek egyik játékosa ezt nehezményezte, amiből konfliktus alakult ki – a szurkolók előbb mellkason találták őt a labdával, majd a pályára rohanva fejbe is rúgták.
Gecse Zoltán játékvezető ezt követően lefújta a mérkőzést, a három pontot pedig a Nógrádsipek kapta. Hogy a szurkolók milyen büntetést kaptak, arról hivatalos információ nem jelent meg.
Amikor a 40 méteres sprint sem számít
2017-ben, a Komárom-Esztergom megyei II. osztályban rendezett Bokod-Környe rangadón a bokodiak 42 percnyi játék után 2-0-ra vezettek, ám az egyébként is feszült hangulat ekkor a tetőfokára hágott.
A vendégek védője, Pankotai Csaba sárga lapot kapott, ami után folytatódott volna a mérkőzés, ám testvére, Pankotai Zoltán tovább reklamált, amiért Tamási Péter játékvezető kiállította őt.
A testvéri szívnek több sem kellett: Pankotai Csaba egy 40 méteres sprint után hátulról combon rúgta Tamásit, majd arcon is ütötte. Tamási nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.
Pankotai ötéves eltiltást kapott, ami 2022-ben ugyan lejárt, ám azóta sem lépett pályára.
Az öklös öt, a bójás három évet ért
Hogy Bognár eltiltása valóban túlzottnak nevezhető, az két, egyaránt 2021 novemberi esetből is kiderül.
A Tiszatelek a Tiszaeszlárt látta vendégül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei bajnokság III. osztályában. A mérkőzés a 43. percben félbeszakadt, hiszen a hazaiak egyik játékosa, Kiss István előbb sárgát, majd pirosat kapott, erre pedig úgy reagált, hogy ököllel arcon ütötte, majd meg is rúgta a játékvezetőt. Kiss öt évet kapott az MLSZ-től, 2026. december 31-ig nem léphet pályára.
A Győr-Moson-Sopron megyei III. osztályban a Nagylózs már 5-0-ra vezetett a Fertőszéplak otthonában, amikor a 84. percben a játékvezető egy reklamálásnál kiállította a hazaiak egyik játékosát. A feldühödött fertőszéplaki ezt követően fogott egy, a pálya vonalazása helyett szolgáló bóját, a játékvezetők felé dobta, majd meg is akarta verni őket. A játékost az MLSZ 2024. június 30-ig tiltotta el.
A nők sem bírtak magukkal
2021 májusában a Békésszentandrás a Szabadkígyóssal játszott a megyei II. osztályban.
Ahogy arrol a newjsag.hu is beszámolt, 3-1-es állásnál, a 84. percben jött a botrány: egy szabadkígyósi szöglet után perpatvar alakult ki, aminek egyik első mozzanataként a nézők soraiból nők – minden bizonnyal az érintettek családtagjai – rohantak a pályára.
A dulakodás végül nem rájuk, hanem a férfiakra maradt: a répáról szóló orosz népmeséhez hasonlító huzavonában fojtogatás és több ütés is történt, ám végül mindenki megúszta viszonylag olcsón, hiszen Milek Bence, Sebestyén Máté és Ökrös Dávid (Szabadkígyós), valamint Szabó Ferenc, Lós István és Szabó Máté (Békésszentandrás) is „csak” 3-3 mérkőzésre szóló eltiltást kapott.
Visszatámadt a spori
2018-ban, a Heves megyei III. osztályú Detk-Egercsehi mérkőzés 36. percében Bodó István játékvezető kiállította Balázs Dénest, az Egercsehi játékosát.
Balázs nem akarta elfogadni a döntést, majd előbb szóváltásba, nem sokkal később pedig verekedésbe keveredett Bodóval. Sérülést egyikük sem szenvedett, ám az MLSZ lesújtott: a játékost nyolc, a bírót hat hónapra tiltotta el.
A 2×30 perces meccs
Végezetül jöjjön az egyik legfrissebb, egyben szintén nagy visszhangot kiváltó történet.
Idén szeptemberben, a Nógrád megyei II. osztályban a Varsány (igen, a Nógrádsipek elleni labdaeldugós Varsány) a Karancsalját fogadta, a találkozó végeredménye 1-1 lett. A mérkőzés eredetileg 14 órakor kezdődött volna, ám 30 perces csúszással indult, mivel a vendégek otthon hagyták a játékengedélyeket.
A közjáték miatt mindkét félidő csupán 30 percig tartott, ugyanis Zsélyi Csaba játékvezető 16 órakor már a Karancsberény-Karancslapujtő II összecsapáson fújta a sípot, ennek köszönhetően pedig állítólag alapból kétszer 35 perccel kalkulált.
Zsélyi azóta is folyamatosan szerepet kap játékvezetőként, ugyanakkor úgy tűnik, nem ússza meg a balhékat – a top10-es listánkról épphogy kiszoruló sztoriról néhány sorral lejjebb lehet olvasni…
A legmagyarabb NB I-es csapat a Fradi elleni 1-6 óta szárnyal, és alig kap gólt. Windecker József elárulta, hogyan lett idén középhátvédből a legjobb gólszerző.
Jó ideje bombaformában van a Paks, amely az előző nyolc bajnokiján veretlenül 20 pontot szerzett, és második a tabellán – ugyanannyi ponttal, mint a címvédő FTC. Varga Barnabás távozásával szinte új csapatot kellett építeni, a csak magyarokat alkalmazó klub azonban vérbeli befejező csatár nélkül is az utóbbi évek legeredményesebb paksi gárdájának tűnik. A gólokon osztoznak a játékosok, de a változások legnagyobb nyertese a középpályás Windecker József, aki az idén már hat gólt szerzett – annak ellenére, hogy az első három fordulóban még középhátvédként játszott.
Holtversenyben második vagy a góllövőlistán, szerinted minek köszönhető, hogy idén eredményesebb vagy a megszokottnál?
Tavaly hat gólt rúgtam, akkor is volt egy jó sorozatom, de egy sérülés miatt megtorpantam. Jót tett az önbizalmamnak, hogy idén már az első meccseken gólt tudtam szerezni. Kicsit más is kér tőlem az edző, mert nincs olyan centerünk, mint tavaly Varga Barni. Bognár György azt várja tőlem, hogy többször is odaérjek a kapu elé, és egyelőre ez jól működik.
A korábbi években rendre a Paks adta a gólkirályt. Hogy érzed, lehet esélyed arra középpályásként, hogy az élen, vagy legalábbis az élbolyban végezz?
A gólkirályi címemnek nagyon minimális esélye van. A csapat azonban rúghat annyi gólt, mint tavaly (57), csak nem olyan elosztásban, mint akkor, amikor Varga Barni egymaga 26-szor volt eredményes. Idén már majdnem az összes kezdőjátékosunk betalált, mindenki hozzátesz a sikerhez, és nekünk, középpályásoknak is jobban ki kell vennünk a részünket a gólszerzésből.
Melyik volt a kedvenc gólod a hatból?
Viszonylag fontos gólokat sikerült szereznem, de így érzésre a Mezőkövesd elleni, hiába mindössze másfél méterről rúgtam. Sokat jelentett számomra és a csapat számára is, hiszen a meccs végén rúgtam, és győztes gólnak bizonyult. Nagyon örültem, hiszen a Mezőkövesd jó ideje a mumusunk volt.
A góljaid felét fejjel szerezted, hogyan sikerült?
Az erősségemnek tartom, hogy jól támadom a kaput, mélységből bevállalom azokat a futásokat, amelyeket lehet, hogy más középpályás nem. Egy kicsit több melóval is jár, hogy nemcsak a tizenhatosig futok fel, hanem a boxon belülre is. Sokszor megtalál a labda, hiszen nagy erőssége a csapatunknak a sok beadás. A nagy számok törvénye alapján, még ha nem is vagyok a legmagasabb játékos, sokszor felém jön a labda, én pedig próbálom ezeket a helyzeteket minél nagyobb százalékban értékesíteni. Ez többször is jól sikerült, de még boldogabb lettem volna, ha az MTK ellen is beakadt volna egy a kapura tartó két-három fejesemből.
Ha a meccs vége nem 0-0, és a Paks nyer, akkor most az első helyen állna a csapat. Emiatt is keseregtek?
Nem azért bánkódtunk, hogy nem tudtuk megelőzni a Ferencvárost, hanem azért, mert úgy gondoltuk, nagy esélyünk van a győzelemre. Márcsak azért is, mert hazai pályán nagyon erősek vagyunk, domináns játékra vagyunk képesek.
De nagyon csalódottak nem lehetünk a meccs képe alapján. A második félidő abszolút ikszes volt, az első játékrészben viszont nekünk sokkal több helyzetünk volt, mint az MTK-nak. Nyomtunk, de sajnos nem került feltenni az i-re a pont, mert vagy a kapusuk védett nagyot, vagy a kapufa mentette meg őket, nem tudtunk betalálni. A kupában mi 120 perc, az MTK viszont egy NB III-a csapat ellen 90 perc után jutott tovább, tudtak pihentetni is, de nem szeretnénk semmit erre fogni, hiszen örülünk annak, ha minden porondon jól szerepelünk. Ez azzal jár, hogy több meccset kell játszanunk, de ennek örülünk a játékosokkal, hiszen így tudunk fejlődni.
Eddig minden egyes bajnoki percet a pályán töltöttél. Hogyan éled meg, hogy nélküled jelenleg nem létezik paksi kezdőcsapat?
Amióta itt vagyok Pakson, azóta szerencsére – ha nem vagyok sérült – kezdő szoktam lenni. Nemsokára 31 éves leszek, a társak pedig a rutinomnál fogva is hallgatnak rám. Harmadik számú csapatkapitány vagyok, ami nagy megtiszteltetés és dicsőség, de rászolgáltam. Próbálok példát mutatni a srácoknak a pályán belül és kívül egyaránt. Alázatos játékosnak tartom magam, igyekszem minél profibban gondolkodni.
Most összeállt egy olyan csapat, amely egyénileg is erős játékosokból áll, de a meló, amit hétről hétre beleteszünk, az sokszor többet ér, mintha lenne nálunk magyar szinten egy Messi- vagy egy Ronaldo-képességű játékos. Jó csapatjátékkal sok mindent lehet kompenzálni, és mi ezt eddig meg is tettük, úgy gondolom.
A korábbi évekhez képest változás, hogy idén, eddig a Paks kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban (13), míg korábban inkább a rúgott gólokat illetően remekelt a csapat. Történt valamilyen változás, talán Bognár György vezetőedző játékfelfogása is változott?
Gyurinak nem változott a játékfelfogása, támadó focit kért és kér tőlünk. Érkezett a kapus Szappanos Péter, aki nagyban hozzájárul a kevés bekapott gólhoz. Óriási védései is vannak, de a kommunikációjával is nagyon sokat segít a védelemnek. Erős csapatjáték alakult ki Pakson, és a középpályán nincsen olyan 10-es játékos, aki csak a támadásokért felel. A masszív középpályánkon mindenki felel a támadásért és a védekezésért egyaránt, ezt várja el Bognár György. Ezáltal sokkal stabilabbak vagyunk, és ha előre kell presszingelni, arra is képes a csapat, de ha kicsit visszább kell húzódnunk, mert nagyobb nyomás van rajtunk, akkor azt is remekül meg tudjuk oldani. Így már nem lehet azt mondani, hogy a Paks csak támadni tud, sok gólt szerez, miközben sokat is kap. Jobban meglett az egyensúly a támadás és a védekezés között, és ennek is köszönhető, hogy jóval kevesebb gólt kapunk, mint tavaly. Ha leszámítjuk azt a 45 percet, amikor hatot kaptunk a Fraditól, akkor egészen kiváló ez a mutatónk.
Windecker kapura lövései és góljai az idei szezonban
A tabellán közel van egymáshoz a Fradi és a Paks, de a pályán csökkent-e a különbség az 1-6 óta? Lassan közeleg ugyanis a Paks-FTC bajnoki.
A Fradi ellen mindig presztízs játszani, de mi próbálunk a realitás talaján maradni. Az pedig nem reális, hogy a Fradival versenyzünk az első helyért. De természetesen minden meccsen mindent megteszünk a győzelem érdekében. Az a Paks, amely a Fradi ellen játszott, nem volt az igazi. Hiszen, ha megnézzük az összeállítást, az egy felforgatott csapat volt. Megpróbáltuk letámadni az ellenfelet, amely átment rajtunk, mint kés a vajon, és nagy arányú vereség lett a vége. A Groupama Arénában minimális esélyünk lenne a győzelemre, ahhoz a Fradinak rossz, nekünk pedig rendkívül jó napot kellene kifogni.
A Ferencváros jóval a mezőny fölött van, nem lehet mást mondani, hiszen ez az igazság. A mi csapatunk nem verhetetlen, tisztában vagyunk a képességeinkkel, de aki eljön Paksra, annak vért kell izzadnia, ha el akarja vinni a három pontot. Itthon az eddigi hat meccsünkből ötöt megnyertünk, és egy lett döntetlen, szóval nem egyszerű minket otthon megverni.
Számítottál rá, hogy a Paks ennyire elöl lesz idén a tabellán?
Nem mondom, hogy meglep, bár az alapozásunk és az első pár meccsünk, főleg játékban, nem olyan volt, mint ahogyan szerettük volna. Rengeteg sérültünk volt, nem állt össze a csapat, elment Varga Barni, és nem sikerült hozzá hasonló játékost szerződtetni. Több gond is lehetett volna, és az alapozásnál voltak is jelek, hogy össze kell kapnunk magunkat, hiszen két NB II-es csapat is megszórt minket, igaz, nyolc-tíz játékosunk is hiányzott, akkora sérüléshullám sújtott minket. Kérdés volt, hogy mikor tudjuk utolérni magunkat, és a Fradi ellen látható is volt, hogy vannak még hiányosságaink, nem is kevés. De az a legnagyobb erényünk, hogy, ahogyan a Fradi elleni 1-6 után sem dőltünk a kardunkba, úgy azt sem értékeljük túl, hogy most egy nyolcmeccses veretlen szériában vagyunk hat győzelemmel és két döntetlennel. Nem mondjuk, hogy mennyire jók vagyunk, e helyett kiértékeljük a hibákat, míg a pozitívumokat próbáljuk elraktározni. Próbálunk a realitás talaján maradni. Ezért is mondtam, nem azt néztük az MTK elleni 0-0 után, hogy egy győzelemmel meg tudtuk volna előzni a Ferencvárost. Örültünk volna annak, hogy 27 pontunk van, ami rendkívül jó 13 meccs alatt. De a mostani 25 pont is jó eredmény, mi pedig nem is helyezésben, hanem pontszámban gondolkodunk. A vége előtt három-öt meccsel ráérünk majd azon gondolkodni, hogy most a dobogó a cél, a legjobb négy vagy mondjuk a legjobb hatba kerülés.
MTI-fotó: Lakatos Péter
A Paks következő ellenfele, a Debrecen is nehezen verhető hazai pályán, öt győzelem mellett kétszer kapott ki. Döntetlen vagy győzelem a klub célja egy ilyen idegenbeli mérkőzésen?
Minden meccsnek úgy megyünk neki, hogy nyerni szeretnénk, és ez most sem változik. Az edzőnknek is az a hozzáállása, hogy ha győzni megyünk, még lehet döntetlen a vége, ezért a támadó focit próbáljuk majd erőltetni. Tisztában vagyunk a Debrecen erejével, nemrég találkoztunk, akkor 2-0-ra nyerni tudtunk. A Ferencváros után a DVSC játssza a legtaktikusabb futballt, itthon is megszenvedtünk ellenük, hiába lett sima 2-0 a végeredmény, ez a fölény a pályán nem biztos, hogy látható volt. Ha taktikailag rendben leszünk, biztosan nagyon meg tudjuk nehezíteni hétvégén a Debrecen dolgát. Nagyon nehéz meccsre számítok, mert a debreceniek jól hozzák ki a labdát, játsszák a focit, nem rúgják el a labdát, mi pedig biztosan megpróbáljuk majd letámadni őket. Azon múlhat a sikerünk, mennyi labdát tudunk szerezni az ellenfél térfelén, és milyen gyorsan tudjuk majd befejezni azokat a támadásokat.
A hazai meccsen betaláltál, tudsz ígérni egy újabb Windecker-gólt?
Ígérni nem, de az biztos, hogy mindent meg fogok próbálni, hogy gólt rúgjak. Már csak azért is, mert Bognár György kérése alapján tényleg bátran érkezhetek az ellenfél kapuja közelébe. Ha 3-4-5-ször befutok a 16-oson belülre, és egyszer megtalál a labda, vagy jókor érkezem, akkor jó esélyem lehet gólt szerezni.
De sokat változott a helyzetem, hiszen az első három meccsemen még középhátvéd voltam, annyira nem volt játékosunk, de a negyedik fordulótól már a saját posztomon játszottam. Ennek is köszönhető, hogy eredményesebb lettem.
Egy kiemelkedő csapat kiemelkedő játékosa vagy, ráadásul univerzális, és több korosztály utánpótlás-válogatottjában is szerepeltél. A felnőttben viszont nem. Érezted-e valaha, hogy közel vagy a nemzeti csapathoz?
A 20-as éveim elején voltak jó időszakaim, amikor tudtam, hogy figyelnek is, de sajnos a pályafutásom nem volt zökkenőmentes, meg kellett dolgoznom minden egyes meccsért, mivel két komolyabb sérülésem is volt. Igaz, mindkettőből fel tudtam százszázalékosan épülni. Most abszolút nem realitás, hogy bekerüljek, mert nagyon összetartó a válogatott, nagyon jól működik, és Marco Rossi nagyon jól összeválogatja azokat a játékosokat, akik beleillenek a rendszerébe. De mindenki, aki elkezd futballozni, szeretne válogatott lenni, így persze, van hiányérzetem ezzel kapcsolatosan. De ez most nem foglalkoztat, csakis a Paksra koncentrálok, hogy ez a szezonunk úgy fejeződjön be, ahogy elkezdődött.
A jövődet Pakson képzeled el?
Aláírtam egy hosszú távú szerződést Pakson, mert úgy érzem, itt megbecsülnek. Kölcsönös tisztelet van köztünk, nem is lenne sportszerű más csapatokról beszélnem. Őszintén mondhatom, annyira jól érzem magam, hogy hosszú távon is el tudom magam itt képzelni, főleg, ha ilyen jó a csapatunk, mint a mostani évben.
Gondolom, az előrelépés lenne, ha a Pakssal valamelyik európai kupában is kipróbálhatnád magad. Jó kaland lenne?
Így van. Pakson az első évem a kiesés elkerüléséről szólt, volt egy nehezebb időszakunk. De azóta rendre ott vagyunk az élmezőnyben. Előfordult, hogy épphogy lecsúsztunk egy nagy eredményről, negyedikek lettünk vagy kikaptunk a kupadöntőben. Tavaly az utolsó fordulóban maradtunk le a dobogóról, szóval van hiányérzetem ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom, a Paksnak is kijárna egyszer, hogy kipróbálja magát nemzetközi szinten. Jó lenne ezt a paksi pályafutásom alatt átélni.
Koplárovics Bélát első zalaegerszegi gólja azonnal híressé tette, ma viszont már fia, Olivér karrierje a legfontosabb számára. A 15 éves labdarúgó az osztrák SV Ried utánpótlásában focizik, minden nap fél 6-kor kel, jelenleg egy kórházi kezelés és egy orrtörés után igyekszik újra formában lendülni. Interjúnkban a fiatal középcsatár mellett megszólal az apuka is, akit arról kérdeztünk, óvta-e fiát a „név terhétől”.
Hány éves korodra tudatosult benned, hogy kicsoda apukád, és miről híres?
2007-ben születtem, ekkor apukám még a Zetében focizott, így egészen kiskorom óta közel vagyok a labdarúgáshoz. Talán 3 vagy 4 éves lehettem, amikor nagyjából elkezdtem megérteni, hogy egy nagy csapatnak rúgott győztes gólt, és emiatt nagyon híres.
A Koplárovics név hallatán bizonyára neked is sokan emlegetik őt. Ez inkább büszkeség vagy teher számodra?
Magyarországon sokan ismerik őt, de Ausztriában azért kevesebben. Természetesen nagyon büszke vagyok rá. Zavarni nem zavar, azt sem mondanám, hogy ez teher lenne. Apukám egy példakép számomra, kiskorom óta sokat foglalkozik velem, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
Egyértelmű volt, hogy a nyomdokaiba lépsz és te is futballista szeretnél lenni?
Amikor kisgyerekként megtanultam járni, gyorsan megbarátkoztam a labdával, kis túlzással már az első lépéseimmel is azt rugdostam. Bár apukám mesélte, hogy amikor levitt engem az első edzéseimre, akkor a pálya szélén elkezdtem virágokat szedni. Azt mondta, akkor úgy volt vele, hogy „na, ebből a fiúból aztán nem lesz focista”. Aztán ez megváltozott, a pályán is megtaláltam a helyem, és azóta is nagyon szeretem a futballt.
Az ifjú támadó több kihagyás után régi formájáért küzd
A Transfermarkt szerint te viszont védőként szerepelsz. Hogyan kerültél a hátsó alakzatba?
Ez rosszul van fent az adatbázisban, mivel még az U12-ben védőként játszattak, mert a kortársaimhoz képest magasnak számítottam. Később viszont előrekerültem a csatársorba, és ott jobban is érzem magam, azóta ott játszom.
Milyen az élet az SV Ried utánpótlásában?
Jól érzem magam, szeretek itt focizni, a csapatnál is jó a társaság, kedves emberek dolgoznak a klubnál. Mostanság sajnos volt pár kihagyásom, egy komoly gyomorrontás miatt kórházba kerültem, majd eltört az orrom, ami miatt maszkban kellett játszanom. Jelenleg épp azon vagyok, hogy visszanyerjem a formámat, mert ezek előtt jól ment a játék és jól éreztem magam a pályán.
Egy 15 éves labdarúgó hogyan él meg egy ilyen időszakot?
Eleinte rosszul érintett, mert tényleg jó időszakom volt, rugdostam a gólokat. Most már viszont túl vagyok rajta, és igyekszem arra koncentrálni, hogy ismét játékba lendüljek és erőssége legyek a csapatomnak.
Hogy érzed magad az osztrák utánpótlásban? A Ried milyen erőt képvisel?
Nagy múltú csapat, igaz, a felnőtt csapat épp most esett ki a másodosztályba. Fontos szempont volt, hogy lehetőleg ne legyen távol az otthonomtól a klub, ahol játszom. Az egyesület nagy hangsúlyt fektet az utánpótlásképzésre is, így minden szempontból jó helyen vagyok. A bajnokság is színvonalas, nagy az iram, gyorsan kell tenni a labdát, nincs sok idő gondolkodni a következő lépésen.
A 15 éves Olivér már az U18-as keret tagja
Életkorodnál fogva még bőven suliba jársz. Hogy néz ki egy napod?
A sport és az iskola össze van hangolva. Reggel fél 6 körül kelek, busszal elmegyek a suliba, ha hosszú nap van, akkor délután fél 5-ig ott vagyok. Közben fél 10-kor van egy edzés, illetve heti kétszer még iskola után is. Azután hazamegyek, majd másnap indul minden elölről.
Bulira, haverokra ezek szerint nem sok idő jut.
Ami szabadidőm van, azt igyekszem a barátnőmmel és a barátaimmal tölteni. Ez a négy dolog van az életemben: a suli, a foci és ők.
Edzői eddig elégedettek a teljesítményével
Ha minden igaz, már az U18-as csapatban is pályára léptél, pedig mindössze 15 éves vagy. Hogyan tudtad beverekedni magad a nagyobbak közé?
Az itteni rendszerben a 2006-os és 2007-es születésű korosztály alkotja jelenleg az U18-as csapatot. Utóbbiból néhány játékos szokott lehetőséget kapni a meccskeretben. Én 2007-es vagyok, viszont decemberi, azaz a fiatalabbak közé tartozom, így engem még többször tesznek le az U16-ba, hogy játékban maradhassak, de már az U18-as csapat tagja vagyok. A magasságom megvan, viszont fizikailag még kell erősödnöm, mert a nagyobbak azért keményebb ellenfelek a párharcok során.
Jelen pillanatban milyen szereped van a csapatban, illetve az edzőid megosztják-e veled, hogy milyen utat terveznek számodra?
Ez konkrétan nincs lefektetve. Fél évente van egy megbeszélés, ahol elmondják, hogy szerintük hol tartok és hogyan teljesítek. Legutóbb nyáron, az U16-os szezon végén volt ilyen, akkor azt mondták, elégedettek a teljesítményemmel. Reményeim szerint tovább tudok fejlődni és legközelebb is hasonlóan értékelnek majd.
Azt már említetted, hogy apukád példakép számodra. Van még más is?
Messi és Haaland. Messi azért, mert szerintem ő a világ legjobb játékosa, Haaland játékát pedig nagyon szeretem és figyelem, mivel ő is középcsatár, igyekszem tanulni abból, ahogyan ő mozog a pályán.
Koplárovics Olivér egészen kicsi korában, a Nou Campban lett Barca-szurkoló
„Azt akartam, hogy örömét lelje a fociban, más nem számított” – Koplárovics Béla
Azt hallottam, nem szereted, amikor újságírók a Manchester Unitednek lőtt gólod kapcsán faggatnak, holott több tízezer labdarúgó alighanem cserélne veled. Miért?
Őszintén szólva azért, mert úgy érzem, több volt bennem, és ez nem jött ki. Ha ez a gól nincs, lehet, hogy jobban alakul a pályafutásom. Nyilván nagyon nagy dolog és örök élmény az a gól, amit akkor a United ellen szereztem. Utána többször hallottam, olvastam azt magamról, hogy nem tudtam ezt feldolgozni, de nem ez történt. Egy fiatal labdarúgónak egy ilyen siker után van szüksége sorban a következő lépésekre, te pedig ott állsz, és azt érzed, hogy überelned kéne egy Manchester elleni gólt, de egyszerűen nem tudod, hogy húszéves magyar csatárként hogyan, mivel tudnád ezt megtenni. Emiatt nem felhőtlenül jó érzés, hogy mindenkinek ez jut eszébe rólam.
Felkészítetted a fiad, hogy a Koplárovics név hallatán sokak majd rád és a gólodra emlékeztetik?
Nem helyeztem erre külön fókuszt. Ahogy elkezdte rúgni a labdát, én minden nap foglalkoztam vele. Meccsekre vittem őt, voltunk Barcelonában is, így lett a Barca a kedvenc csapata. Azt akartam, hogy örömét lelje a fociban, más nem számított.
Képzeljük el: néhány év múlva a Ried kupaselejtezőt játszik egy európai nagy csapattal. Döntetlen állásnál az utolsó percekben szögletet rúghat a csapat, az ívelés jól jön be, többen is érkeznek a labdára, köztük a fiad, Olivér is. Ha választhatsz, fejelje be ő, vagy inkább másra szálljon ez az édes teher?
Ha választhatok, akkor ő fejelje be, de ne a karrierje legelején.
Interjú Tóth Lászlóval, a Dabas vezetőedzőjével, aki óriási esélyt ad a fiataloknak.
13 fordulót követően az NB III Dél-Keleti csoportjának 5. helyén áll a bajnokság egyik legfiatalabb átlagéletkorú csapata, a Meton-FC Dabas, holott az előző szezonban épphogy bennmaradtak a harmadosztályban. A siker fő mozgatórugója a márciusban kinevezett vezetőedző, Tóth László, aki korábban Bücs Zsolt másodedzőjeként már dolgozott a dabasiaknál. A 38 éves szakember játékosként megfordult a Tatabányánál, a Szekszárdnál és a PVSK-nál, majd edzői karrierjében a Vasas Kubala Akadémiánál, az ETO utánpótlásában, másodedzőként a Budafoknál, és rövid ideig vezetőedzőként az NB II-es Kozármislenynél is. Vele beszélgettünk.
Nagyon jó szezonotok van eddig, így adja magát a kérdés: az előző idény végéhez képest ennyire kiemelkedően sikerült a nyári felkészülés? Hogyan kezdődött a munka az új kerettel?
Igen, maradéktalanul elégedett vagyok a felkészüléssel. Nem is az utolsó fél év volt a gyenge az előző szezonban, hanem azt gondolom, hogy az elmúlt két és fél év történéseinek köszönhetően került minden szempontból nagy mélységbe a Dabas. Amikor átvettem a csapatot márciusban, csak a túlélés volt az igazi cél. Szerencsére sikerült, és én már akkor éreztem, hogy ha számítanak rám a folytatásban, akkor teljesen más irányvonalat szeretnék képviselni, és más alapokra szeretném helyezni az itteni futballt. Megbíznak bennem, aminek nagyon örülök, és szemmel látható a fejlődés.
Mi az, ami a leginkább változott, és mi az, amin a leginkább változtatnod kellett?
Személyi változásokban léptünk előre egy nagyot. Sajnos jellemző volt az utóbbi két évben a Dabasra, hogy rengeteg játékostól kellett megválni, és ez a folyamat nyáron is folytatódott, tíz-tizenkét játékos távozott, az ő helyükre kellett újakat hozni. Remélem, hogy utoljára történt ilyen. Én azt vallom, ha hosszú távon gondolkodunk, akkor az lesz a kifizetődő, amit most kezdtem el: a fiatalokra támaszkodom, bennük bízom. Egy-egy idősebb labdarúgó van, a legidősebb az NB I-es rutinnal is rendelkező, 38 éves Forgács Andris, aki az utolsó szezonját tölti, az átlagéletkor viszont nagyjából 21 év. A legidősebb játékos, akit nyáron igazoltunk, 21 éves. Az anyagi korlátaink is szempontot játszottak, de nem a legfőbb szempontot – meg lehet nézni, hogy a kieső Zsámbékból, Egerből, vagy épp a budapesti BLASZ I-ből is jöttek olyanok, akik folyamatosan játszanak, és velük vagyunk ott az élmezőnyben.
Be szeretném bizonyítani, hogy fiatalokkal is lehet sikereket, eredményeket elérni, és nem feltétlenül kellenek a NB III-ba olyan játékosok, akik csak levezetnek, és közben még ki akarnak szedni maguknak 3-4-500 ezer forintot.
Pont az ellenkezője: beépítem a fiatalokat a felnőttcsapatba, és hosszú távon gondolkodva igyekszünk úgy felépíteni őket, hogy később magasabb osztályban is keresettek legyenek. Azt gondolom, hogy jól haladunk. Van a keretünkben például négy olyan 16 éves játékos, akik idén töltötték a 16-ot, és folyamatosan kezdőként játszik 17 éves játékos is. Nem a fiatalszabály miatt kapnak lehetőséget, hanem azért, mert valóban hiszem, hogy be lehet, be kell dobni őket a mélyvízbe. Meg is állják a helyüket.
Dabason a meccsek felvezetésének is megadják a módját. Középen Tóth László vezetőedző. Forrás: Meton-FC Dabas
Hogyan vették fel a legfiatalabbak a ritmust, mennyire szoktak bele már most a bajnokságba? Nyilván nem kicsit motiválja őket, hogy hétről hétre felnőttmeccseket játszhatnak, és ezáltal fejlődhetnek.
Érdekes kérdés ez, mert a manapság a fiatalokra jellemző hullámok abszolút megmutatkoztak a negyedik és a tizedik forduló között. Mind mentálisan, mind fizikálisan érezhető volt, hogy van lejtmenet, de meg kell érteni, hogy ez a generáció már nem az, mint ami akár az én generációm volt. Őket már más motiválja, őket máshogy kell motiválni. Szerencsére olyanokat igyekeztem magam köré venni, akiket nem feltétlenül kell noszogatni, hanem valóban vannak terveik, álmaik. Ezért lenne hosszú távon is cél, hogy Dabasra olyan fiatalok jöjjenek, akik sikeréhesek, akik tényleg szeretnének NB II-ben, NB I-ben vagy akár még magasabb szinten játszani, és ne azt nézzék, hogy akkor ők most több százezer forintos fizetést vehetnek fel.
Amennyire tehát szép egyébként a fiatalokkal dolgozni, olyannyira rapszodikus is, de igyekszünk ezt kiküszöbölni. Van két-három idősebb szóvivő az öltözőben, akik megfelelő múlttal és rutinnal rendelkeznek, és abszolút segítőkészek: ha bármi problémájuk van a fiataloknak, segítenek. Kérni sem kell őket, maguktól is sokszor odamennek a fiatalokhoz, félrehívják őket, beszélgetnek velük. Úgyhogy jó az összhang. Voltak kétségek a vezetőségben, hogy nem lesz megfelelő az arány a keret életkorát nézve, de a mutatott játék alapján sikerült meggyőzni őket és bíznak bennem. Mondták is nekem többször, hogy ezt így nem sokan merték volna meghúzni.
Említetted a hullámvölgyet: szeptember végén 6-0-ra kaptatok ki az ESMTK-tól, majd egy héttel később 3-0-ra a Békéscsabától. Hogyan tudtad tüzelni, motiválni a fiatalokat, hogy oké, most becsúszott két nagyobb vereség, de ettől még azért nincs itt a világvége?
Igazából nem is a vereséggel volt probléma, hanem az ESMTK elleni hatossal. Ezt követően le kellett ülni komolyabban elbeszélgetni egyénileg és csapaszinten is, hiszen látni kell, hogy egyes jobb csapatokkal egyelőre nem tudunk versenyezni – sem játékosállományban, sem büdzsében. Nagy pofon volt, már csak azért is, mert talán néhány játékos elhitte a szezon eleji négyből négy győzelem után, hogy márpedig mi bajnokságot fogunk nyerni. Ez megint csak a fiatalok sajátossága: kicsit túlzott volt az önbizalom, és nem úgy álltak bele az ESMTK elleni mérkőzésbe, ahogy utána egyébként a Békéscsaba ellen már igen. Megértették, mire van szükség, és nem volt belőle nagyobb probléma.
Forrás: Meton-FC Dabas
Van még hátra négy meccs az őszi szezonból, lassacskán félévet lehet értékelni. Mivel lennél elégedett a téli pihenő előtt, és hosszabb távon gondolkozva lesz-e helyezésbeli elvárás a csapattal szemben?
A folyamatos fejlődés a cél, és ezt nem csak úgy, a semmibe mondom. A vezetőség a 10-12. hely környékét határozta meg a szezon előtt, de én magamban azért titkon bíztam abban, hogy az első hatot is megcélozhatjuk év végére. Nyilván evés közben jön meg az étvágy, szeretnénk minél feljebb végezni, de azt gondolom, hogy így is a realitás fölött vagyunk. Ha megnézzük a keret értékét, inkább lehetnénk a tizenegyedik-tizenkettedik helyen, mint az ötödiken, viszont a hullámvölgyből kilábalva az elmúlt mérkőzésen már azt láttam, hogy valóban csapatként, egymásért küzdve játszottak a fiúk. Szeretném, ha a hátralévő négy mérkőzésből minél több pontot csipegetnénk, de ha egyiken sem kapunk ki, már jók leszünk, és elégedetten fordulhatunk a tavaszra.
A legutóbbi mérkőzésen 0-0-t játszottatok a Hódmezővásárhely vendégeként, úgy, hogy az első félidőben két játékosodat is kiállította a játékvezető, a 42. percben pedig téged is. Ezt követően az MLSZ öt meccsre tiltott el, azaz nem lehetsz már a kispadnál az őszi szezonban. Milyen hatással lesz ez a csapatra, és főként a fiatalokra?
Biztos, hogy más lesz, de szerencsére elég erős az orgánumom, úgyhogy a lelátóról is fogom tudni irányítani őket. Megpróbálok külön vonulni minden mérkőzésen olyan helyre, ahonnan átlátom a pályát, próbálok utasításokat adni, de sajnos valóban nem lesz egyszerű. Nyilván tanultam az esetből, bár megvan a véleményem. Nagy az igazságérzetem, és ha bántják a csapatomat, akkor egy idő után elszakad a cérna. Nem vagyok reklamáló típus, sőt, sokszor megkaptam már, hogy túl nyugodt vagyok, de most mondtam olyanokat, amiket nem kellett volna, és amiket az eltiltás mértékét látva sajnálok is. Ennek most a saját bőrömön iszom a levét, de bízom benne, hogy felül tudunk kerekedni. A Hódmezővásárhely ellen 55 percen keresztül játszottunk kettős emberhátrányban, a negyedik helyezett otthonában így hoztuk le nullára a mérkőzést, ami nagyon megsüvegelendő. Van ereje a csapatnak, remélem, hogy ezt a fiúk is így érzik, mert ha elhiszik, és ennek megfelelően teszik oda magukat az elkövetkezendő négy mérkőzésen, akkor még dobogóközeli helyezésre is érhetünk a szünet előtt.
Gondolkoztok közben azon, hogyan alakul majd a tél? Nyilván szeretnétek egyben tartani a csapatot, a fiatal magot, de mellé várható egy-két változás akár az idősebb játékosok szempontjából?
Van hiányposzt természetesen, főleg a védelemben, de azt is tudom, hogy télen sokkal-sokkal nehezebb igazolni. Amit már a beszélgetés elején említettem: az lenne a cél, hogy megálljon a vándorlás. Úgy nem lehet csapatot csinálni, hogy folyton tíz-tizenkét játékos távozik. Bízom benne, hogy garancia tudok lenni a játékosok szemében arra nézve, hogy megkapják a játéklehetőséget, a fejlődési lehetőséget, és ezáltal nem akarnak félévente csapatot váltani. Ha ez így lesz, két-hároméves távlatban gondolkodva meg tudjuk célozni a dobogó tetejét is.
Emellett van még egy álmom, aminek nagyon-nagyon örülnék: az, hogy a mostani fiatalok közül valaki, valakik odakerüljenek az utánpótlás-válogatottakba. Talán erre a legnagyobb, reális esélye a 17 éves Kristóf Márknak lehet, akit úgy hoztam Dabasra, hogy előtte fél évig nem futballozott. Most minden mérkőzésen pályára lép, és nagyon jól teljesít. Kicsit hiányolom a mérkőzéseinkről a szövetségi edzőket, bár biztosan tudják, kiket kell nézni és kiket nem. Talán egy próbát megérne, hogy a mi csapatunkat is figyeljék, mert itt tényleg hétről hétre bemutatkoznak és esélyt kapnak 16-17 éves játékosok. Azt gondolom, ez azért nem rossz dolog.
A fiatal szakember elmondta, mit mérlegeltek a nyári átigazolási időszak során.
Júniusban viharfelhők jelentek meg a szentlőrinci stadion felett, mivel a gárda kiesett a másodosztályból. Most már sokkal vidámabb arcokat lehet látni a Baranya vármegyei településen, hiszen a gárda veretlenül vezeti az NB III Délnyugati csoportját, emellett a Magyar Kupában eljutott a nyolcaddöntőig. Pichler Gábor az NB1.hu-nak adott interjúban felelevenítette a nehéz időszakban tapasztalt problémákat, emellett a vezetőedző beszélt egyéni ambíciókról és a becsületbeli ügyről is.
– Nem vagy egy „vándormadár”, ezt jelzi, hogy a 10. szezonodat kezdted meg a Szentlőrincnél.
– Jól érzem magam itt, mivel családias hangulat jellemzi a klubot, nyugodt körülmények között dolgozhatok és napról napra fejlődhetek, emellett élvezem a tulajdonos bizalmát, ami szintén nem elhanyagolható. Az utóbbi években végigjártam a ranglétrát, az utánpótlásban gyakorlatilag minden korosztálynál dolgoztam, továbbá a felnőttcsapat stábjával átélhetem szép és olykor kevésbé szép időszakokat. Akadtak megkereséseim más kluboktól és akadémiáktól, ettől függetlenül maradtam, hiszen nem vagyok híve a hirtelen váltásoknak, és mindig találtam kihívást a rám bízott feladatokban.
– Nagyon nehéz helyzetben volt a felnőttcsapat, amikor áprilisban te lettél a megbízott vezetőedző. Mondhatjuk, hogy ez egy becsületbeli ügy volt neked?
– Ez egy találó megfogalmazás, amivel maximálisan egyetértek. Nem sok tréner vállalta volna el ezt a feladatot, de én úgy éreztem, hogy tudnék és szeretnék is segíteni. Az utolsó előtti pozícióból a bajnokság végére odaértünk az osztályozás helyre, ami a körülményeket figyelembe véve nagy tettnek számított. Sajnos a történet végül nem happy enddel zárult…
Szentlőrinc SE/Facebook
– A BVSC elleni párharc első felvonása 0-0-s döntetlennel zárult, majd hazai környezetben 2-1-re kikaptatok, így elbúcsúztatok az NB II-től. Mi vezetett a kieséshez?
– Nem indult rosszul a szezon, de az idő múlásával egyre több hátráltató tényezővel kellett megküzdenünk. Nem volt ideális a csapat és az öltöző összetétele, emellett kondicionális problémák jelentkeztek, és az edzőváltások sem úgy sültek el, ahogy reméltük. November környékén egy komoly sérüléshullám tizedelte meg az együttest, ez pedig a tavaszi folytatásra is rányomta a bélyegét. A BVSC-vel vívott két meccsen akadtak olyan labdarúgók, akiknek félig sérülten kellett vállalniuk a játékot. Bár az első mérkőzés végeredménye bizakodásra adhatott okot, ettől függetlenül már ekkor láttunk intő jeleket, míg a visszavágón kicsúcsosodtak a gondok. Összességében azt mondhatom, hogy morálisan, mentálisan és főleg fizikálisan elfogytunk a szezon végére. Természetesen mindenki rosszul élte meg a kiesést, de az élet nem állt meg, a tulajdonos pár nappal később már a jövőt tervezte.
– Az osztályváltást követően „megnyomtátok a reset gombot”?
– Az elsődleges feladatnak azt tekintettük, hogy a tavalyi keret értékes magját meg kell tartani, ami összejött. Emellett olyan futballistákat igyekeztünk szerződtetni, akik a játéktudásuk mellett emberileg is olyan értékeket képviselnek, amelyek fontosak a számunkra, szerencsére egy pozitív szemléletű gárdát sikerült építenünk. A legutóbbi idényben az öltözőben sem volt minden rendben, ám idén ez már nem tapasztalható.
– Az NB-s bajnokságokban jelenleg már csak két veretlen alakulat van: a Szentlőrinc mellett még a Putnok nem kapott ki a mostani szezonban.
– Büszkék vagyunk erre a sorozatra, és szeretnénk minél tovább nyújtani. A nyári felkészülésünk remekül sikerült, ebből kifolyólag bizakodva vártam a rajtot. Eddig kétszer játszottunk döntetlent, ezeket a meccseket azért nem nyertük meg, mert egy-egy félidőn keresztül gyengébb teljesítményt nyújtottunk. Összességében jó úton járunk, de az általam megálmodott játékhoz még sokat kell melóznunk. Amúgy maximalista embernek tartom magam, így sosem vagyok teljesen elégedett.
– Az előző fordulóban az Iváncsa elleni rangadót 2-1-re megnyertétek. Hogy élted meg ezt a mérkőzést?
– Hazai pályán játszhattunk, ami mindig nagy előny nekünk. Szerencsére a szurkolóink a kiesés után sem pártoltak el tőlünk, amiért hálásak vagyunk. A mérkőzés első fele nem a tervek szerint alakult, eléggé kapkodva, idegesen és türelmetlenül futballoztunk, a párharcokat rendre elveszítettük. A szünetben helyretettünk pár dolgot taktikailag és a fejekben. A második játékrészben már más mentalitás jellemzett minket, ennek köszönhetően pedig összejött a fordítás. Pici lépéselőnybe kerültünk, de nem dőlhetünk hátra, mivel nagyon hosszú még a bajnokság.
Szentlőrinc SE/Facebook
– A Szentlőrinc és az Iváncsa kiemelkedik a Délnyugati csoportban. Ez a két csapat dönti el a bajnoki cím sorsát?
– A nagykanizsaiak kicsit beragadtak az elején, ettől függetlenül nem írnám le őket, mivel jó munkát végeznek. Ez a csoport szerintem az egyik legszínvonalasabb az NB III-ban. A középcsapatok bárkinek a dolgát meg tudják nehezíteni. Ellenünk pedig minden együttes kettőzött erővel lép pályára, ennek ellenére mindig domináns futballra törekszünk.
– Az elsőség kimondott cél nálatok?
– A szezon előtt olyan együttest akartunk építeni, amely harcban lehet az aranyéremért. A bajnokság harmada már eltelt, jelenleg vezetjük a tabellát, így elérhetőnek tűnik a bajnoki cím, bár nem fogják ingyen adni. Az osztályozó már teljesen más felkészülést igényelne, hiszen ekkor nem csak futballban, hanem mentálisan is az ellenfél fölé kell kerekedni, de ezzel még nem foglalkozunk, mivel lépésről lépésre haladunk. Egyébként amelyik csapat egyszer megtapasztalta az NB II légkörét, az visszavágyik oda.
– A bajnokság mellett a Magyar Kupában szintén megállíthatatlanok vagytok, eddig négy riválist búcsúztattatok.
– Bejutottunk a legjobb tizenhat közé, amire büszkék vagyunk. A harmadik körben a BVSC elleni meccs kimondottan tetszett. Azok a játékosok, akik részesei voltak az osztályozónak, revansot akartak venni. Éreztem a fiúkon a tüzet és a szenvedélyt, ami sikerre vezetett. Mindezek mellett fontos, hogy a kupában olyan futballistáknak is játéklehetőséget adunk, akik a bajnokságban kevesebb időt tölthetnek a pályán.
Szentlőrinc SE/Facebook
– A csütörtöki sorsoláson eldőlt, hogy a Nyíregyházát fogadjátok a következő körben. Milyen meccsre számítasz?
– Abban bíztunk, hogy egy NB I-es élcsapatot kapunk. Örültünk volna, ha mondjuk a Ferencváros vagy az Újpest érkezik. Az esélyesség terhe nem a mi vállunkat fogja nyomni, ettől függetlenül mindent megteszünk a győzelemért. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Szpari milyen minőséget képvisel, de nem feltartott kézzel megyünk ki a pályára. Egy kupameccsen bármikor borulhat a papírforma, elég csak a Saarbrückenre gondolni, amely néhány napja a Bayern München fektette két vállra a Német Kupában. Korábban a BVSC személyében már búcsúztattunk egy másodosztályú alakulatot, erre a sikerre bátran építhetünk.
– A beszélgetés elején megjegyeztük, hogy hosszú ideje vagy Szentlőrincen. Mikor váltanál?
– Fiatal edzőnek számítok, folyamatosan és tudatosan képzem magam. Nyitott vagyok az olyan kihívásokra, amelyekben látok perspektívát, de jelenleg az aktuális gárdámra fókuszálok. Szeretnék lehetőség szerint minél magasabb szintre eljutni, a következő lépés az NB II, az lenne a legjobb, ha ez a Szentlőrinccel jönne össze.
Az FTC kapusa, Varga Ádám jó érzésekkel tér vissza Kecskemétre.
Sokat kivett a Fradiból a Puskás Akadémia elleni maratoni kupameccs, a csapat kerete mégis inkább előre lépett a találkozóval, mint hátra. Interjú az FTC kapusával, Varga Ádámmal, akinek már készült a cetli a tizenegyespárbajra.
Egy vaskosabb mozifilm idejét töltöttétek a pályán a Puskás Akadémia elleni kupameccsen. Mennyit vett ki belőletek a találkozó?
Valóban nem ez volt a legjobb forgatókönyv, hiszen sok meccsünk van, és igyekszünk minél többet rotálni, hogy frissen tartsuk a keretet. Ez a meccs nem illett ebbe a képbe, de ez benne van. Ezért is szeretjük a kupát, mert minden egy meccsen dől el, és egy ilyen kimenetel is bármikor benne van. A szurkolók élvezetes meccset láthattak, sok góllal, az pedig nagy öröm, hogy mi tudtuk megnyerni. Sok energiát kivett belőlünk a meccs, de az eredmény kárpótol érte.
Közel két és fél pályán töltött óra
Ezzel együtt több olyan játékosotok is visszatért, akire a közelmúltban nem számíthatott a stáb. Ha ezt is figyelembe vesszük, összességében előrébb vagy hátrébb vagytok ezután a meccs után a keret állapotát nézve?
Azt gondolom, hogy előrébb. Adama Traoré újbóli játéka nagyon fontos volt, hiszen meghatározó embere a csapatunknak, de a többiek is sokat hozzá tudnak majd tenni. Véleményem szerint, ha összességében nézzük, több volt a pozitívum a mérkőzésben, mint a negatívum.
Az Újpest elleni clean sheet után ezúttal 3 gólt kaptál. Ez még akkor is két erősen különböző élmény, ha egyik találatot sem lehet a te nyakadba varrni. Hogy dolgozza fel ezt a kapuslélek?
Erre fel kell tudni készülni, a kapusposzt ilyen: egyszer fent, egyszer lent. Vannak olyan meccsek, ahol minden szituáció úgy alakul, hogy védhető lövéseket kapsz, de olyanok is, ahol annak ellenére kapsz 3 gólt, hogy ugyanolyan elánnal álltál bele. Ezért sem kell túllihegni egy kapott gól nélküli meccset, mert egy ilyen is jöhet utána. Ugyanakkor ez a 3 kapott gól sem a világ vége, ezt sem kell túlgondolni, pláne, hogy győztesen jöttünk ki a meccsből. Továbbra is koncentrálok arra, hogy minél inkább segíteni tudjam a csapatot.
Fejben készültél már a büntetőpárbajra?
Meccs közben nincs idő erre gondolni, de a stáb már elkezdte előkészíteni a Puskás rúgóinak statisztikáját. Ők fel voltak készülve hasznos plusz információkkal számomra, illetve természetesen a meccs előtt is gondoltak erre az eshetőségre, és elvégezték az ezzel kapcsolatos munkát. Így a mérkőzés közben nekem nem kellett ezen gondolkodnom.
Lett volna kulacsra ragasztott cetli, vagy hasonló trükk, ha arra kerül a sor?
Igen, ha eljutunk a tizenegyesekig, kaptam volna egy kis papírt a hasznos infókkal, amit a kulacsomra, vagy valahova a kapu közelébe tettem volna. De azért jobb így, hogy még a hosszabbítás végén meg tudtuk nyerni a meccset.
Visszatérés a tavalyi szenzációs sikerek helyszínére
Hétvégén az ellen a Kecskemét ellen játszotok bajnokit, amelynek a tavalyi sikerének te is részese voltál. Milyen fogadtatásra számítasz?
Nagyon kellemes emlék számomra a kecskeméti évem. Sok barátot szereztem ott, az Újpest elleni bemutatkozásom után több játékos és szurkoló is írt nekem, hogy gratuláljanak. Várják a hétvégi találkozást is, én pedig mindig szívesen megyek a Széktói Stadionba, úgyhogy azt hiszem, pozitív fogadtatásban lesz részem.
És milyen mérkőzést vársz? Tavaly a Fradi három meccsen 1 pontot szerzett a KTE ellen, idén viszont a lilák elmaradnak a tavalyi, szenzációs teljesítményüktől.
Valóban, de az egy elképesztő év volt, nem elvárható tőlük, hogy idén is minden ugyanúgy menjen. Nagyon nehéz meccsre számítok, ismerem az ottani stábot, rendkívül precízen dolgoznak, mindig alaposan kidolgozzák a taktikát és a meccstervet. A Kecskemét hazai pályán mindig veszélyes, de a csapatunk kvalitásának fényében a győzelemért megyünk majd ki a pályára.
Jelenthet előnyt számodra, hogy a keretük nagy részét volt csapattársként jobban ismered?
Valamennyit igen. Minden meccs más és más szituációkat hoz, de valóban jobban ismerem a támadóik szokásait: hogy milyen cseleket, lövéseket szeretnek. Ebből a szempontból valóban lehet egy kis előnyöm, de ez önmagában persze nem garancia a sikerre.
Dibusz Dénes a hírek szerint záros határidőn belül felépül. Hogy érzed, a bemutatkozásoddal mennyivel kerültél közelebb ahhoz, hogy komoly konkurensként kelljen számolnia veled?
Eddig én is pozitívan élem meg a teljesítményemet, aminek nagyon örülök, de egyúttal a helyén is kell ezt kezelnem. Jó meccseim voltak, de Dénes most a válogatott első számú kapusa, a Fradi csapatkapitánya, jelenleg ő még egy más szint. Azon vagyok, hogy minden lehetőséget megragadjak, ezzel remélhetőleg az ő teljesítményét is ösztönzöm. Ez kölcsönös, ami a csapatnak hasznára van, azt viszont nem hinném, hogy ezzel a pár mérkőzéssel jelentősen megváltozott volna a helyzet a kapusposzton.
Pintér Dániel együtt edzett Messivel, és reméli, amerikai álmai valóra váltása után követheti Szoboszlait a Premier League-be.
Pintér Dániel Floridában született, a szülei magyarok, és jelenleg az Egyesült Államok legfelkapottabb futballcsapatában szerepel. Az Inter Miami tulajdonosa David Beckham, és a klubban futballozik Lionel Messi, aki teljesen megváltoztatta a város futballszurkolói szokásait. A klub U17-es magyar tehetsége természetesen arra készül, hogy mihamarabb az Aranylabda-rekorder csapattársa legyen a felnőtteknél, később pedig Szoboszlai Dominikhoz hasonlóan egy komoly topligában szeretné megmutatni, hogy mit tud.
2022-ben MLS-bajnoki címet nyertél a Miamivel, 38 meccsen 31 gólt szereztél az U15-ös korosztályban. Hogyan emlékszel vissza erre a sikerre?
Ez volt az első olyan évem, amikor azt éreztem, mindenki rendkívül fókuszált a csapatból. Minden edzésen, meccsen a játékosok és az edzők is nagyon odatették magukat. Sokat segített, hogy több, igencsak erős csapat ellen tudtam játszani a bajnokságban. A klubvezetők örültek, hogy 31 gólt tudtam szerezni, sokat dolgoztunk azért, hogy a befejezéseknél minél eredményesebb tudjak lenni.
Hol érzed magad legjobban a pályán?
A bal és a jobb oldalon, és középen is tudok játszani elöl. De a kedvencem a balszélső pozíció.
Hogyan alakult a folytatás a bajnoki cím után?
Átkerültem az U17-es csapathoz, s bár nem nyertünk semmit, jól játszottunk és sokat dolgoztunk. Számomra ez is egy sikeres év volt, a játék egyes elemeire több figyelmet fordítottam, főleg a passzaim és a lövéseim tekintetében fejlődtem sokat. A jelenlegi évben pedig azt szeretném nagyon, ha nyernénk újra valamit. Eddig, idén öt meccsen hét gólt sikerült mostanáig szereznem.
Fel tudnád-e idézni a kezdeteket, hogyan lettél labdarúgó, és miért nem a birkózószőnyeget választottad, mint édesapád?
A bátyám focizott, és mindig ott voltam a meccsein. Nagyon megtetszett a labdarúgás, és amint elkezdtem játszani, onnantól kezdve nem is érdekelt már semmi más.
Jól beszéled a magyar nyelvet, milyen gyakran találkozol magyarokkal?
Vannak páran, de a legtöbben amerikaiak, dél-amerikaiak. Jó más magyarokkal találkozni, hiszen olyankor mindig jókat tudunk beszélgetni. De általában csak a családommal és az egyéni képzésemért felelős edzőmmel, Cséke Györggyel tudok magyarul beszélni. Rá mindenben számíthatok, ha kell, a pályán kívüli dolgokat is meg tudom vele beszélni, nagyon sokat segített az elmúlt években. Amikor még nagyon kicsi voltam, 4-5 évesen csak magyarul tudtam beszélni, aztán megtanultam angolul is. Nagyon köszönöm a szüleimnek, hogy megtanítottak magyarul.
Mit tudsz a magyar futballról, nézed a meccseket?
Rendszeresen nézem a Fradi Konferencialiga-mérkőzéseit, csakúgy, mint a magyar válogatott meccseit. A fiatal magyar csapat nagyon sokat fejlődött, nem véletlen, hogy Szoboszlai Dominik a Lipcséből a Liverpoolba, Kerkez Milos pedig az AZ-ból szintén a Premier League-be tudott igazolni. Főleg a taktikai fejlődés szembetűnő a magyarok meccseit látva.
Gondolom, árgus szemekkel figyeled Gazdag Dánielt is, aki az MLS-ből utazik haza a válogatotthoz.
Nagyon szeretem a stílusát. Sokat segít a saját játékom fejlesztésében is, amikor élőben látom egy-egy meccsét. Kifejezetten jóban vagyunk, többször meglátogattuk már egymást Miamiben.
Egyszer szétlövéssel nyertél meg egy aláírt Gazdag-mezt, ennek mi volt a története?
Az edzőm, Cséke György hozta el ezt a pólót, amelyet egy kapufa-challenge megnyerésével lehetett megkaparintani. Én lettem a befutó, úgy, hogy öt lövésből háromszor is eltaláltam a lécet.
A magyar U16-os válogatottban eddig két mérkőzésen játszottál, hogyan fogadtak a társak?
Nagyon nagy dolog volt ez a számomra, hiszen a szüleim Magyarországon születtek. Jó volt hazatérni, és az országot képviselni. A csapattársak nagyon aranyosak voltak, beszéltem mindenkivel, tényleg jól éreztem magam.
Párszor már jártam Magyarországon, és szép élmény volt megnézni, hol élt édesanyám, és milyen az ottani élet az amerikaihoz képest. Más, de szerettem otthon lenni.
Forrás: instagram.com/daniel.pinter20
Kettős állampolgár vagy, így felnőtt labdarúgóként eldöntheted majd, hogy amerikai vagy magyar válogatott szeretnél-e lenni. Persze, csak ha érkezik a meghívó. Melyiket választanád?
Kaptam már meghívót az amerikai korosztályos csapattól is, bár hivatalos mérkőzést akkor nem játszottunk. Az U16-os magyar válogatottban viszont már játszottam ilyen meccseken.
A korosztályos MLS-bajnoki címet tavaly magyar zászlóval a nyakadban ünnepelted. Hogyan lehet ilyet Amerikában beszerezni?
A házunknál volt, és mindenképpen magamra akartam teríteni, szerettem volna, ha az anyukámék látják a tévében. Miután megnyertük a bajnoki címet, ez volt az első dolog, amit megtettem.
Kiszaladtam a társamhoz a lelátón, elkértem tőle a zászlót, és a nyakamba tettem, hogy mindenki lássa, magyar vagyok.
Miamiben mi változott David Beckham érkezésével, miután megalapította az Inter Miami futballcsapatát?
Tíz-tizenegy éves voltam, amikor először hallottam arról, hogy megalapítaná az Inter Miami MLS-csapatát. Új stadionnal, akadémiai csapattal. Akkor még egy másik miami klubban voltam, de később próbajátékra hívott az Inter Miami, és tetszettem nekik. Most pedig már öt éve itt vagyok.
Beckhamet gyakran látod?
Találkoztam többször vele, egyszer kezet is fogtunk egymással, amikor edzőmeccsünk volt a stadionban.
Melyik volt a kedvenc részed a róla készült dokumentumfilmben?
Amikor elment Madridba, nem játszott, de ő csak dolgozott, dolgozott, nem állt meg, és megkapta a lehetőséget a csapatban. Ezek után már nagyon jól játszott, és nem is akarták többé kivenni a kezdőből.
Aztán megérkezett Miamibe Lionel Messi a filmben, és persze a való életben is. Mennyire kezdett el dobogni a szíved, amikor megtudtad, hogy a világ legjobb játékosa tulajdonképpen a csapattársad lesz?
Nagyon nagy dolog volt, amikor idejött Messi. Hallani arról, hogy itt lesz, vagy akár nézni őt a filmben, és belegondolni, hogy én is pont itt voltam a csapatban, amikor Miamibe érkezett – elképesztő.
Láttad már közelről?
Egy alkalommal megnézte a meccsünket, egyszer pedig egy teremben edzettünk. Amikor fiatalabb voltam, minden nap néztem Messi és Ronaldo góljait, alig hittem el, hogy itt van mellettem az egyikőjük, és nézi a meccsemet. Ez is egy felejthetetlen emlék a számomra.
Elöl Pintér Dániel, a háttérben Lionel Messi (forrás: Inter Miami FC)
Messi érkezésével egy csapásra minden megváltozott, a jegyárak az égbe szöktek, és jó időre, előre garantált a telt ház a Miami stadionjában. De, gondolom, a város futballhangulata sem a régi már.
Hatalmas változás történt, ahol mi is edzünk, az emberek próbálják elcsípni Messit edzés közben, abban bíznak, hátha láthatják. Az itteni argentinok – de persze mások is – a meccsekre is kijárnak, imádják Messit, teljesen megváltozott a város azóta, hogy ő is itt van.
Jordi Albáról és Sergio Busquetsről kevesebbet hallani, pedig ők is igazi legendái a spanyol válogatottnak és a Barcelonának, most pedig az Inter Miamit erősítik.
Tényleg nem sokat beszélnek róluk az emberek, mert mindenki Messire figyel. Pedig óriási játékosok voltak, Busquets világbajnokságot is nyert a spanyolokkal. Nagyon hasznos őket is nézni játék közben, nagyon sokat lehet tőlük tanulni.
Gondolom, most egy nagy versenyfutásra készülsz, hogy Messi még aktív legyen, amikor te már a felnőttcsapatban szerepelsz. Hogy látod, lehet reális esélyed a találkozásra?
Van esélyem arra, hogy együtt játsszak vele az első csapatban.
Dolgozni kell, jól játszani és gólokat lőni, ez esetben odaérhetek akkor, amikor még ő is itt van. Azzal pedig egy álmom válna valóra, ha mondjuk egy tőle érkező passzt válthatnék gólra a nagycsapatban.
Az első lépcsőfok egyelőre a második csapat lehet a számomra, és ha ott jól megy a játék, akkor két-három éven belül érhetek oda az első kerethez. Velük már játszottunk egyébként egy alkalommal, a pályán ott volt Jean Mota, Nicola Stefanelli és Tomás Avilés is, így az a találkozó is egy remek gyakorlási lehetőség volt a számunkra. De voltam már közös edzésen is a nagycsapattal.
Milyen távlati terveid vannak a futballban?
Miamiben jól érzem magam, még van itt dolgom. De egyszer szeretném magam kipróbálni egy olyan európai topligában, ahol Szoboszlai Dominik is játszik.
A technikás középpályás a barcelonai tanulságokról, az újpesti átigazolásának a hátteréről, és persze a Fradi elleni derbiről is őszintén nyilatkozott.
Tajti Mátyást nem érdekli, a szurkolók hogyan állnak hozzá a lelátóról, csak magára figyel, és most, hogy a Kecskemét ellen megszerezte az első újpesti gólját, szeretne a Fradi ellen is villogni. A 25 éves középpályás az NB1.hu-nak őszintén beszélt arról, hogy a tiniévei közepén milyen problémákkal kellett megküzdenie Barcelonában, és végül hogyan jött ki jól az egészből.
Hétvégén Fradi-Újpest. Vágytál valaha arra, hogy pályára lépj a legnagyobb magyar klubrangadón? Persze, ki ne szeretne a derbin játszani? Bár nem tudtam, hogy be fog-e következni valaha is, mert nem állt úgy a dolog az eddigi pályafutásom során, hogy részem lesz benne.
De nagyon örülök, hogy most vasárnap én is a pályán lehetek majd.
Diósgyőr-Fradin és ZTE-Fradin viszont már játszottál. Ezek a meccsek mennyire voltak emlékezetesek a számodra, akár abból a szempontból, hogy a zalai szurkolók jóban vannak a ferencvárosiakkal, a diósgyőriek viszont – a legutóbbi mérkőzésen például nagyon úgy tűnt, hogy – nem?
Jó meccseket játszottunk. A legnagyobb vereségemet talán pont ellenük szenvedtem el felnőttszinten (2019-ben az FTC 7-0-ra kiütötte a Tajtival felálló Diósgyőrt – a szerk.). De sikerült győznünk is már a Fradi ellen, a Zetével kétszer is, ameddig ott játszottam. Jó emlékeim vannak, hiszen ezekre a mérkőzésekre mindig rengeteg szurkoló kilátogat.
Számít, hogy az ellenfél szurkolói hogyan állnak hozzád?
Amikor futballozol, annyira erre nem tudsz figyelni. Persze, érzed, hogy többen vagy kevesebben szurkolnak, hogy jó-e a hangulat, de játék közben ki kell kapcsolnod az agyadat, és a meccsre kell koncentrálni.
S hogy tetszettek az eddigi, Újpest elleni meccseid? Emlékeim szerint az előző csapataimmal Újpesten még soha nem nyertünk. A Zalaegerszeg már nagyon hosszú évek óta nem tudott nyerni a Szuszában, hazai pályán néha tudtunk, de összességében nem volt nagy öröm a számunkra, amikor Újpestre kellett mennünk.
Forrás: facebook.com/ujpestfootballclub
Az Újpest kapusa, Banai Dávid így nyilatkozott rólad: „Erősebbek lettünk vele, tud segíteni a csapatnak, remélem, hogy most már gólokkal is hozzá tud járulni a sikereinkhez. A gólpasszok terén eddig parádézott, most már csak egy gólt kellene lőnie.” Ahogy ezt kimondta, máris gólt lőttél a Kecskemét elleni bajnokin. Neki köszönheted a gólt?
Nem tudom (nevet). Nagyon örülök, hogy sikerült gólt szereznem, az azt megelőző fordulóban két kapufáig jutottam, és dühös voltam, hogy nem sikerült. Egy gát ezzel azért átszakadt bennem, hogy sikerült betalálnom, remélem, hogy a folytatásban is minél többször eredményes tudok majd lenni.
A Kecskemét elleni egy érdekes meccs volt, hiszen az első 52 perc után 5-0-ra vezettetek, a vége aztán 5-3 lett. Elég lenne-e a Fradi elleni győzelemhez az első szűk órában mutatott játékotok?
Ha csak a 60. percig játszanánk így, az nem lenne elég, a Kecskemét elleni utolsó 30 percben mutatott játékunk majdnem megbosszulta magát. Öt-nullra ritkán vezet egy csapat, nyilván nem kellett volna, de kicsit talán kiengedtünk. Egy Kecskemét ellen ezt nem szabad megtenni, de a Fradi ellen ez pláne így van. Az utolsó percig koncentrálni kell.
És ha a Fradi ellen végig így játszanátok? Nem tudom, mire lenne elég. Remélem, nagyon jól fogunk futballozni, és ez elég lesz egy nagyon jó eredményhez.
Vignjevics mester az öt gólért dicsérte a csapatot, vagy a bekapott három miatt bírálta?
Amíg minden jól működik, addig minden szép és jó, és agyondicsérni sem kell mindig egy csapatot. Fontosabb volt, hogy az a 30 perc, amit a végén mutattunk, máskor ne történhessen meg.
Szerinted elkapható egyáltalán a mostani Fradi, amelyet sokan az utóbbi öt év legerősebb Ferencvárosának tartanak?
Nagyon remélem, hogy igen. Az utóbbi években a Fradi kiemelkedik a magyar mezőnyből, de egy-egy meccsre bármikor el lehet tüntetni a különbséget. Mint ahogy a Zalaegerszeggel is sikerült legyőznünk a zöld-fehéreket. Mindent igyekszünk majd megtenni ezért vasárnap.
Ugrok most egy nagyot az időben. 2014-ben, egy finnek elleni U16-os válogatott meccs során írtam rólad egy elemző cikket. Akkor még mindenki azt találgatta, vajon a Real Madridba vagy a Barcelonába igazolsz-e 15 évesen. Milyen tanácsot adnál a kilenc évvel ezelőtti önmagadnak?
Nem tudom. Nem gondolkoztam még ezen, nem is kérdeztek tőlem még ilyet. Kellene egy kis idő, hogy ezt átgondoljam.
Milyen érzéseket vált ki belőled, amikor a spanyol éveidről kérdeznek? Szívesen beszélsz még arról, miért nem sikerült jól a barcelonai kaland?
Számomra lejárt lemez, rengeteget kérdezgettek már róla.
De nincsen bennem semmilyen rossz érzés, nagyon örülök, hogy sikerült Spanyolországban négy évet eltöltenem, és nagyszerű helyeken nevelkedtem. De ezt nem cserélném el semmiért.
A klubváltásokról hozott döntéseiddel utólag mennyire vagy elégedett? Elhagyni a Fradit, a Puskás Akadémiát, majd a Barcából Málagába csatlakozni, aztán onnan hazatérni – egyik sem lehetett könnyű döntés.
Nem szoktam utólag ezen gondolkozni, hogy mi lett volna, ha valami másképp történik. Inkább úgy vagyok az élettel, hogy ez van, ami van, és kész, ebből akarom kihozni a maximumot. Ezért nem is síránkozom semmi miatt.
Forrás: facebook.com/ujpestfootballclub
Amikor a lengyel Zaglebie Lubinhoz szerződtél, már megvoltak ezek a tapasztalataid. Miért nem sikerült mégsem jól ez a kaland? A csapatban ugyanis nagyon keveset játszottál.
Sok változás történt az átigazolás után a klubnál, de nem is keresek kifogásokat, hiszen ilyen a futball. Egyszer fent vagy, másszor lent. Bárcsak mindig fent lehetnénk, akkor mindenkinek felfelé ívelne a karrierje. A futballban nagyon számít, kik a döntéshozók. Akik átvették a klubot, nem bennem gondolkodtak. Én próbáltam mindent megtenni, de el kellett fogadnom a döntésüket. Nem gondoltam arra, hogy most vége lenne mindennek. Továbbléptem, és megpróbáltam máshol.
Nemrég azt mondtad, idővel szívesen lennél újra légiós. De mennyit tanultál ezekből az esetekből, hogy ha egy-két év múlva újra külföldre tartanál, akkor jóval több garancia legyen a sikerre?
Semmi sem garantált a futballban. Egy NB I-es klubnál is megeshet, hogy nem jön össze, mindenki elmondja a játékosról, milyen rossz, aztán lehet, a következő csapatánál mégis zseniális lesz. Mindig lutri egy csapatváltás.
De az biztos, hogy sokkal érettebb lettem, és jóval többet tudok a külföldi életről. Tudom, hogyan kell beilleszkedni, így biztosan máshogy mennék most ki, mint annak idején, mert már felnőtt vagyok.
A ZTE-től a család közelsége miatt jöttél el inkább, vagy az volt fontosabb, hogy talán nagyobb dolgok érhetők el a lilákkal?
Szerettem volna lépni egyet előre. Úgy éreztem, Zalaegerszegen három év alatt kimaxoltuk a dolgokat, sikerült történelmet írni a Magyar Kupa-győzelemmel. Jól éreztem magam, de szerettem volna egy nagyobb klubba igazolni. Szimpatikus volt, amit felvázoltak, és arra is gondoltam, hogy itt talán nagyobb célokért küzdhetünk, mint Egerszegen.
Az Újpest jelenleg dobogós. Hogy tetszik a mostani tabella? Aláírnád, ha ez lenne a végeredmény? Nem olyan rossz végre nem hátul kullogni. Hosszú még a bajnokság, de az életemben soha nem volt ennyi pontom tíz forduló után az NB I-ben. Kicsit jobb így.
Forrás: facebook.com/ujpestfootballclub
Bravúrnak tartod az Újpest idei szereplését a lehetőségeihez viszonyítva?
Biztosan vannak még mögöttünk jobb anyagi helyzetben lévő klubok, de szerintem most jól össze van válogatva a csapat, a játékosok minőségiek, kezdünk jól összeállni, és jól dolgozunk.
Mi lehet az oka, hogy villámgyorsan beilleszkedtél?
Nem vagyok még teljesen elégedett, nem érzem magam még tökéletesen komfortosnak magam a pályán, kell még nekem is idő. Annak azért örülök, hogy jó statisztikát tudtam eddig hozni, remélem, ez folytatódni is fog.
De a játékommal nem vagyok még elégedett, mert nem érzem még teljesen otthonosan magam a pályán. De remélem, hogy ez napról napra jobb lesz. Segített a beilleszkedésben, hogy sok játékost ismertem már a csapatból. Abból a csapatból, amely nemcsak remek játékosokból, de remek emberekből is áll.
A szurkolók elfogadtak?
Nem tudom. Remélem, igen.
Mennyire motivál, hogy a Fradi ellen is betalálj?
Hogyne motiválna, de az még jobban motivál, hogy jó eredményt érjünk el.
A mai magyar válogatottat nézve hol tudnád a csapaton belül elképzelni a csúcsformában futballozó Tajti Mátyást?
Nincs miről beszélni, nem vagyok válogatott. Jelenleg az Újpestben tudom csak elképzelni magam, aztán, ha olyan teljesítményt tudok nyújtani, hogy felfigyelnek és számítanának rám, annak nagyon örülnék, meg is fogok érte tenni mindent.
Az interjú közben gondolkodhattál azon, amit korábban kérdeztem. Azóta eszedbe jutott, milyen tanácsot adnál a 15 éves Tajti Mátyásnak?
Nem vagyok olyan, aki megbánja a dolgokat, és a mai fejemmel is azt mondom, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt. De ezt nemcsak a futballra értem, hanem a magánéletre is. Nem baj, ha kapsz egy-két pofont, ami helyreráz, és tanulsz belőle. Sokszor nem élveztem a játékot, sok görcsösség volt bennem, voltak rossz időszakaim, amikor nagyon le tudtam húzni magam. Ezért, ha mégis üzennem kellene, azt mondanám a korábbi önmagamnak, hogy élvezze ki a futball minden percét.
Szép emlékeket őriz a Honvédban eltöltött időszakról.
Pár év alatt nagyot fordult a világ Putnokon: 2021-ben úgy festett, hogy a gárda csak a megye I-ben állhat rajthoz, ám végül mégis elindulhatott a harmadosztályban. A 2021/22-es idénynek már Szala Ákos vezetésével vágtak neki a putnokiak, a fiatal trénerrel pedig először a középmezőnyben zártak, aztán a következő szezonban ezüstérmet szereztek az NB III-ban. Idén még jobban szerepelnek Szala Ákos tanítványai, hiszen az Északkeleti csoportot tizenkét fordulót követően veretlenül vezetik, a fórjuk hét pont a második helyen álló Kisvárdával szemben. A 31 éves trénerrel többek között a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei alakulat gólvágójáról és a téli átigazolási tervekről is beszélgettünk.
Az érkezésed óta az eredményeket figyelembe véve folyamatos fejlődés jellemzi a Putnokot. Az első két idényről milyen emlékeket őrzöl?
– 29 évesen vehettem át a csapat irányítását, amit óriási megtiszteltetésnek, de egyben hatalmas kihívásnak tartottam. Az első szezonban a biztos bennmaradást céloztuk meg, aztán a nyolcadik hellyel alaposan felülmúltuk a várakozásokat. Pedig a felkészülésünk nem volt zökkenőmentes, ugyanis négy héttel a rajt előtt csupán négy játékossal rendelkeztünk… Tavaly nyáron sokkal nyugodtabb mederben zajlott a bajnokság előtti időszak. Ekkor az öltözőben a bajnoki cím megszerzését tűztük ki célként, hiszen azt gondolom, hogy mindig érdemes nagyot álmodni. Ugyan az első hely nem jött össze, ennek ellenére nem érhette kritika a produkciónkat.
– A javuló tendencia idén sem szakadt meg, sőt, tizenkét játéknap után még nem kaptatok ki.
– Nem gondolkodunk azon, hogy meddig tarthat ez a kiváló széria, mindig csak a következő feladatra fókuszálunk. Egyébként a sorozat tavasszal kezdődött, a legutóbbi tizennyolc összecsapáson nem kaptunk ki, a meccseken ötven pontot gyűjtöttünk be. Az Északkeleti csoportban erős együttesek vannak, ellenünk pedig mindenki felszívja magát, így kis túlzással gyakorlatilag az összes meccsünk élet-halál harc. Nincs okom a panaszra, mivel a játékosaim mindent megtesznek a fejlődésért. Emellett fontos kiemelni, hogy remek mentalitású srácok alkotják a keretet. Azt szeretnénk, hogy amikor az utcán zöldre vált a közlekedési lámpa, akkor is ők akarjanak elsőként elindulni. Ilyen hozzáállást várunk el a fiúktól. Olyan játékosokat keresünk, akik mindig jobbak és jobbak akarnak lenni, és sosem elégednek meg az aktuális helyzetükkel.
Putnok FC/Facebook
– A tizenkét találkozón harmincöt gólt szereztetek, ez azt sugallja, hogy domináns futball jellemző rátok.
– Valóban próbálunk mindig látványos támadófutballal előrukkolni. Egyébként minden csapatot igyekszünk a lehető legjobban feltérképezni, és a taktikánkat az adott ellenfélhez igazítjuk. Szerencsére a teljesítményünknek hála meccsről meccsre nő a nézőszám, két éve még nagyjából 40-50 szurkoló látogatott ki a találkozóinkra, ám mostanság már 400-an szorítanak nekünk. Külön öröm, hogy egyre többen kísérnek el minket az idegenbeli összecsapásokra.
– Boros Gábor eddig tizenkilenc alkalommal köszönt be. Ő mennyire fontos láncszeme a putnoki gépezetnek?
– Már az előző szezonban is jól működött a játékunk elöl, hiszen sok helyzetet dolgoztunk ki, talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész mezőnyben mi futballoztunk a leglátványosabban. Gabi érkezésével úgy érzem, hogy a „karácsonyfánkra felkerült a csúcsdísz”. Az öltözőben szintén kiemelt szerepet tölt be, de mellette mindenki kiveszi a részét a sikeres szereplésből. A játékosoknak gyakran hangsúlyozzuk, hogy csak egymásért küzdve lehetünk eredményesek.
– Magabiztos előnnyel álltok a tabella élén. Elérhetőnek tartod a bajnoki címet?
– Fiatal csapatom van, az átlagéletkor 20,9 év, ettől függetlenül szeretnénk az első helyen végezni. Amennyiben összejönne az NB II-be jutás, az infrastruktúrával nem lennének gondjaink, mindössze egy-két dolgot kellene fejleszteni. Meggyőződésem, hogy a város elöljárói és a szponzorok mindent megtennének azért, hogy a feltételeket megteremtsék. A fogaskerék összes eleme a helyén van jelenleg, a városvezetés, a vezetőség, a szakmai stáb, a játékosok és a pályákért, csapatért dolgozó munkatársak tökéletes harmóniában működnek együtt. Emellett remek rendszer épült fel Putnokon. A Sajóvölgye Focisuli Tehetségközpontban kiváló szakemberek remek munkát végeznek, amelynek köszönhetően több tehetség érkezett hozzánk. Nyártól második csapatunk indult, amely a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei első osztályban veretlenül áll az első helyen.
Putnok FC/Facebook
– A téli átigazolási szezonban milyen változások lehetnek a keretben?
– Egyben akarjuk tartani az együttest, ez a legfontosabb feladat. Elképzelhető, hogy igazolunk két-három rutinosabb játékost, mivel a tapasztalatra szükség lehet, ha osztályozót játszhatunk. Köztudott, hogy a mostani szezonban a bajnokok nem jutnak fel automatikusan, hanem a négy elsőt összesorsolják, és a két párharc győztese kerül az NB II-be.
– Benne van a pakliban, hogy Boros Gábor távozik a tavaszi folytatás előtt?
– Hallottuk, hogy több csapat érdeklődését felkeltette, ennek ellenére szinte biztos vagyok abban, hogy maradni fog.
– 31 esztendősen még simán futballozhatnál. Miért alakult úgy, hogy mostanság már trénerként bizonyítasz?
– Ahogy telt az idő, nyilvánvalóvá vált, hogy játékosként nincs esélyem eljutni az NB I-be, emiatt egyre nagyobb hangsúlyt fektettem az edzősködésre. A putnoki szerepvállalásom előtt a Felsőzsolca U19-es korosztályával bajnoki címet ünnepelhettünk az NB III-ban, majd a felnőttekkel értünk el szép eredményeket. Amikor befutott a putnoki ajánlat, úgy döntöttem, hogy játékosként nem folytatom, ugyanis maximálisan erre a feladatra kívántam összpontosítani. Jelenleg B-licenccel rendelkezem, ha minden jól megy, a következő évben részt veszek az A-licences tanfolyamon. Hálás vagyok a sorsnak, mivel több remek szakemberrel dolgozhattam, a teljesség igénye nélkül példaként említhetem Szabó Istvánt, Szalai Lászlót, Pári Sándort, Véber Györgyöt vagy Simon Miklóst.
Putnok FC/Facebook
– Labdarúgóként öt évet húztál le a Honvédban. Hogyan tudnád összefoglalni ezt a periódust?
– Értékes tapasztalatokkal gazdagodtam, amiket próbálok kamatoztatni. Az sem mellékes, hogy rengeteget fejlődtem, főleg mentális téren. Kis túlzással Kispesten „belénk verték”, hogy mindig győzni kell. Kellett egy kis idő, mire ezt a gondolkodásmódot elsajátítottam. Ma már tudom, hogy ebben a sportágban csak a győzelem számít, ez alapján ítélnek meg minket, edzőket. A Honvédnál mutatkozhattam be a másodosztályban, továbbá az első csapat tagjaként a Magyar Kupában és a Ligakupában szerepelhettem, ezek egytől egyig szép emlékek.
– Szépen haladsz előre a ranglétrán. Mi lehet a következő lépcsőfok?
– Nagyjából két éven belül szeretnék NB II-es gárdánál dolgozni, az lenne a legjobb, ha ez Putnokon jönne össze. Később pedig örülnék, ha valamelyik egykori csapatomnál, mondjuk a Diósgyőrnél vagy a Honvédnál bizonyíthatnék, ám tisztában vagyok azzal, hogy ehhez sokat kell még dolgoznom és bizonyítanom. Tudatosan építem az edzői karrierem, hamarosan századik alkalommal irányítom az együttesemet a bajnokságban, ettől a mérföldkőtől mindössze öt meccs választ el.
Miért nem maradt az Ajaxnál és a Dallasban? A 23 éves középpályás szerint a mostani Rossi-válogatott oda-vissza legyőzné Albániát.
Schön Szabolcsnak korábban jobban ment a góllövés az MTK-ban, de mindent megtesz azért, hogy a Fehérvár FC-ben is válogatott formába kerüljön. Idén semmiképpen sem a bennmaradásért szeretne küzdeni klubcsapatával, egy top 5-ös helyezésnek már örülne, főképp, ha az jó pár Schön-góllal lenne fűszerezve. Az NB1.hu-nak adott interjújában azt is elmondta, miért jött el az Ajaxból és az MLS-ből, és arról is beszélt, hogy vannak-e még légiós álmai.
A Fehérvár megnyerte a legutóbbi két meccsét, a Kisvárdát 3-1-re, az MTK-t 3-0-ra győztétek le. Milyen a hangulat a csapatnál?
Egyre pozitívabb. Bár nem úgy kezdtük a bajnokságot, ahogy szerettük volna, de most jó formában vagyunk. De nem is kettő, hanem három forduló óta, mert bravúros volt a Zalaegerszeg elleni értékes pontszerzésünk is.
Szeretnénk tartani ezt a formát, és folytatni a jó sorozatot.
Te miben látod az okát, hogy változott a csapat eredményessége?
Jobban kijött a lépés a csapatnak, mindenki száz százalékosan fókuszál, és ennek lett meg az eredménye, hiszen mindenki jól teljesített.
A csapat időközben leköszönt sportigazgatója, Juhász Roland a szezon elején azt mondta, a cél a bennmaradás. Fenntartjátok?
Úgy kell felfogni az egészet, hogy legyen meg a csapat számára az erős középmezőny. Ha pedig ennél is feljebb tudunk jutni, akkor mindenki boldog lesz. De ez messze van, még csak most kezdtünk el jobban játszani, mint az első mérkőzéseken. Szóval, még nagyon sok munka vár ránk.
Jövő hét vasárnap lesz egy éve, hogy idegenben utoljára mérkőzést tudott nyerni a Vidi, akkor a Honvédot győzte le. Beszéltetek erről, hogy mi lehet a nagyon gyenge idegenbeli szereplés oka, és hogyan lehetne ezen javítani?
Nem volt erről szó, de nem is stresszelünk rá.
Mi sem tudjuk pontosan, hogy miért nem sikerült idegenben nyerni, és miért van ilyen negatív szériánk vendégként. De ezt most szeretnénk elfelejtetni mindenkivel, ezért nyernünk kell hétvégén.
Reális a győzelmi remény a debreceni oroszlánbarlangban?
Én egy ki-ki mérkőzésre számítok, mindkét csapatnak vannak erősségei és gyengéi. Kielemeztük a Debrecent, és megvan, hogy hol tudjuk őket bontani, milyen pozíciókban, hol tudjuk felvenni a labdákat. Ezt szeretnénk kihasználni, de ehhez az kell, hogy kompakt legyen a védekezésünk, hiszen a Debrecen gyorsan megy át védekezésből támadásba, és a gyors játékosaikkal hatékonyan tudják az ellenfelet bontani. Minden mérkőzésen győzni szeretnénk, remélem, ez most össze is fog jönni.
Az előző szezonban hajszálon múlt a Fehérvár kiesése. Sikerült ezt teljes mértékben lezárni?
Természetesen örültünk, hogy bennmaradtunk, utána pedig szerintem mindenki lezárta magában. Az új évben pedig már az új célokért küzdünk, és egyértelmű, hogy nem a bentmaradásért szeretnénk küzdeni.
Az amerikai kalandod előtt, az MTK-ban több gólt szereztél 2019-2021 között, mint Fehérváron. Mi változott, hogy mostanság ritkábban vagy eredményes?
Most más poszton futballozom, hiszen öt védővel játszunk, így én vagyok a bal védő és a bal támadó egyszerre. Védekezéskor védőszerep jut nekem, támadáskor pedig szélső támadó vagyok. Meg kell találni a kettő között a különbséget, hogy mikor kell védekezni és mikor kell támadni, szóval, nem tipikus szélső támadó vagyok a jelenlegi szisztémában.
Bartosz Grzelak edző támogat abban, hogy, ha esélyed van rá, lőj bátran, és próbálj minél több gólt szerezni?
Az MTK-ban is az történt, hogy egyszer sikerült betalálnom, és utána kiszakadt a gólzsák. Nem szeretnék erre rástresszelni, de ha majd jön a gól, akkor egy kicsit meg tudok majd nyugodni, és utána remélhetőleg eredményesebb leszek.
Ott vagy most 23 évesen, ahol szerettél volna lenni mondjuk 10 éve?
Tíz éve nem is gondolkodtam még arról, hogy hol leszek 23 évesen. Ezért inkább az öt évvel ezelőtti helyzetemre tudnék visszagondolni. Alakulhatott volna jobban is a pályafutásom, de egyáltalán nem szomorkodom. Ki tudtam magam próbálni külföldön, egy jó csapatban futballozom Magyarországon, a válogatottban is vannak mérkőzéseim. Így azt mondhatom, hogy elégedett vagyok.
Volt esélyed arra, hogy az Egyesült Államokban tovább maradj?
Mindenképpen váltani szerettem volna, mivel nem kaptam annyi játéklehetőséget, amennyit szerettem volna. A szerződésem még érvényes volt, a Dallas pedig mindenképpen el szeretett volna pénzért adni. A kölcsönszerződés sem jöhetett szóba, csak a kivásárlás. Hál’ istennek jó helyre kerültem, ide, a Vidibe, és ennek nagyon örülök.
Mennyire vagy hálás az MTK-s korszakod előtti ajaxos időszakért, és mi kellett volna, hogy maradhass Amszterdamban?
Hollandiában nagyon sok mindent tanultam, sokkal jobb játékos lettem, nagyon sokat fejlődtem. Ami nem véletlen, hiszen az Ajax akadémiája elit képzési rendszernek számít az egész világon.
Hogy miért nem tudtam maradni? Akkor nagyon jó felnőttcsapata volt az Ajaxnak, a Bajnokok Ligájában az elődöntőig jutott, én pedig úgy láttam, nem sok esélyem van beverekedni magam a kezdőbe. Csak a második csapatig tudtam eljutni.
Még mindig csak 23 éves vagy, lehet-e visszaút számodra a légióskodás felé?
Egyértelműen gondolok rá. Az a célom, hogy néhány jó évet lehúzzak a Vidiben, aztán újra külföldre igazoljak.
MTI-fotó: Vasvári Tamás
Ott voltál a legutóbbi Eb-n. Most hogy látod, mi kellene ahhoz, hogy újra számításba vegyenek a kerethirdetéskor?
Gondolkoztam ezen, és ahogy néztem a legutóbbi meccseket, tudatosult bennem, hogy szinte biztosan ki fogunk jutni az Eb-re. Jobb teljesítmény kell tőlem ahhoz, hogy a válogatott közelébe kerüljek, de csapatszinten is minden játékosnak segítenie kell a másikat, hogy mindenki jobb teljesítményt tudjon nyújtani Fehérváron. De legfőképpen nekem kell jobb játékkal előrukkolnom, és akkor van rá sansz, hogy a kapitány behívjon ismét a keretbe.
A játék melyik elemében kell a leginkább javulnod?
A góllövésben. Szeretnék minél több gólt rúgni, noha a támadások, helyzetbe kerülések megvannak. Ebben szeretnék fejlődni.
Említetted, hogy a klubod teljesítménye is tényező lehet a kerethirdetésnél. Miközben ott van Fiola Attila, aki a Vidi szereplésétől függetlenül mindig meghívót kap. Beszéltél vele erről, hogy neki mi a titka?
Erről nem beszéltem Fityóval, de ő egy sztenderd kerettag, aki mindig is egy kiemelkedő játékosa volt a válogatottnak. Akárhogy megy a Vidinek, attól ő nem lesz rosszabb játékos, sőt, én egy nagyon jó játékosnak tartom őt. Ezért is hívja be őt rendre a kapitány.
A mostani sérülése mennyire borítja a Fehérvár taktikáját?
Van annyira profi a csapat, hogy nélküle is venni tudja az akadályokat. Most erre készülünk a hétvégén.
MTI-fotó: Kovács Tamás
Más volt az a Schön Szabolcs, aki a sportnapilaptól a legjobb osztályzatot kapta a vb-selejtezők után az egész keretből?
Egészen más énem volt, mint a jelenlegi. Nagyon szép időszak volt a pályafutásomban, ezért az a célom, hogy megint olyan teljesítményt nyújtsak a csapatomban, hogy ha meghívót kapok a válogatottba, akkor nagyon jó teljesítményre legyek képes.
A vb-kvalifikáció az albánok elleni kettős vereségen ment el. A mostani válogatott mit játszana Albániával?
Albániát most legyőzné a válogatott, kompaktabbak vagyunk, előre játékban is sokat fejlődött a csapat. Most nagyon nagy esélyünk lenne oda-vissza elverni őket.
A szezon végére hányadik Vidi-helyezést és hány Schön-gólt írnál alá most?
Ha az első ötben végeznénk, annak már nagyon örülnék. Öt és tíz között szeretnék rúgni, de az se baj, ha több góllal fejezem be az idényt.
Barna Dánielt a közösségi médiában már sokan ismerik technikai virtuozitása miatt. Karrierje a nyáron Fürthből Rosenheimbe sodorta, ahol nem csak az U17-es csapatban számítanak rá.
Tavasszal még a Greuther Fürth játékosaként adtál nekünk interjút, ma már viszont a Rosenheim futballistája vagy. Miért váltottál?
Az előző szezon végén a Fürthnél az edzők nagyon korrektek és őszinték voltak velem, mondták, hogy jönnek új játékosok a posztomra, és nem tudják, mennyi játéklehetőséget tudnak nekem garantálni. Ezért döntöttem úgy, hogy a váltás a jó lépés. A Fürth csapatával korrektül váltunk el, én pedig új kihívásba vágtam.
Hogyan érintett téged, amikor ezt megmondták neked?
Nyilván nem esett jól elsőre, de összességében így a jobb. Jó, hogy őszinték voltak velem, mert így tudtam, mik a lehetőségeim, és hogy milyen lépésre van szükségem a további karrierem érdekében.
Mi volt a szempont a csapatkeresés során?
Azt mondtam az ügynökömnek, Sowunmi Thomasnak, hogy mindenképp az legyen az első szempont, hogy meglegyen a kellő játéklehetőség számomra. A nyáron itthon voltam három hetet, edzettem néhány magyar klubnál is, de szerettem volna – a családommal együtt – külföldön maradni.
Hogyan kötöttél ki végül Rosenheimben?
Egy itteni ismerősünk, a Bielefeld egyik scoutja, Sebastian Böcking ajánlotta a figyelmünkbe a csapatot. Ő, Thomas és Sowunmi Attila is sokat segített nekem. Felvettük velük a kapcsolatot, és elmentem néhány edzésre hozzájuk. Az egyik után a vezetőedző, Siegfried Strasshofer azt mondta anyukámnak, hogy képzett és technikás játékos vagyok. Felvetette, hogy el tudna képzelni a csapatában, így ha érdekel a lehetőség, leigazolnának. Úgy éreztük, hogy valóban számítana rám, ezért meg is egyeztünk.
Hogy érzed magad az új állomáshelyeden? Sikerült már felvenned a ritmust?
Úgy érzem jól, ment a beilleszkedés, a csapat játéka is fekszik nekem eddig. A hétvégi mérkőzésen két gólt is sikerült szereznem, összesen idén már három van, remélem, még tudom tovább növelni. De nem dőlhetek hátra, ezután is ugyanilyen motiváltan dolgozom, hogy ez így is maradjon.
Milyen a csapat összetétele? Az öltözőben hogy érzed magad?
A csapattársaim nagy része német, de van spanyol és törtök származású játékosunk is. Jó társaságba kerültem. Azon még dolgoznunk kell, hogy meccs közben jobban reagáljunk egyes helyzetekre. A kapott gólok például a kelleténél jobban megviselik, megfogják a csapatot. Igyekszem én is motiválni ilyenkor a többieket, de ebben együtt kell javulnunk.
A klub felnőtt csapata a Landesligában, a téged is foglalkoztató U17-es csapat viszont a Bundesliga 2 korosztályos bajnokságában játszik. Mi a távlati célod így, hogy a felnőtt csapatba való felkerülés egyúttal – magához képest – alacsonyabb színvonalat jelentene?
Úgy érzem, jó helyen vagyok, edzésen pedig már az U19-nél és a felnőttben is kipróbáltak. Ez jó fejlődési lehetőség, mert szoknom kell még a tempót, és a magasabb szintű fizikalitást is. Arra koncentrálok, hogy minél több tudást és tapasztalatot tudjak itt magamra szedni, aztán majd ha eljön az ideje, meglátjuk, hogy ez milyen lehetőségekre elég a továbbiakban.
Korábbi interjúnk idején a dekázás még jobban ment, mint a német nyelv. Mi a helyzet most?
Mondhatom, hogy már elég jól beszélek németül. Néha, mikor az osztálytársaim szlenges kifejezéseket használnak, még előfordul, hogy vissza kell kérdeznem, de ennyi. Az életben és a pályán már simán boldogulok a jelenlegi némettudásommal. Ami a dekázást illeti, jó régen csináltam úgy, hogy számoltam is, de remélem, hogy még tudnám hozni a korábbi szintet ( – nevet).
Véget ért az első harmad az NB III 2023/2024-es idényéből, hiszen a 30 fordulós bajnokságban már a 12. körre készülnek a csapatok. A négy csoport 16-16 együttese a nyári átigazolási időszak változásai után immár teljes és stabil kerettel futballozhat, ennek megfelelően mostanra tisztább képet kaphattunk a kialakult erőviszonyokról.
Négy csapat veretlen eddig: az Észak-Keleti csoportot vezető Putnok, az Észak-Nyugati csoportban éllovas III. Kerület, valamint a Dél-Nyugati csoportban fej-fej mellett haladó Iváncsa és Szentlőrinc. A bajnokságot fantasztikusan, tízből tíz sikerrel kezdő, közben mindössze három gólt kapó Békéscsaba már nem sorolható ebbe a listába, hiszen a lilák vasárnap odahaza 2-1-re kikaptak a második ESMTK-tól.
Az említetteken kívül tíz klub szurkolói is kifejezetten elégedettek lehetnek, hiszen kedvenceik legalább húsz pontot szereztek az eddigi 11 mérkőzésen, amivel saját csoportjukban az élmezőnyben vannak. Ilyen a Kisvárda II., a Cigánd, a DVSC II.; a Körösladány, a Hódmezővásárhely; a Tatabánya, a Veszprém; a Nagykanizsa, valamint a Ferencváros II. is. A legtöbb gólt eddig egyébként a Békéscsaba és az ESMTK szerezte (34-34), a legkevesebbet, szám szerint ötöt pedig a Békéscsaba, a Cigánd és a III. Kerület kapta.
Az említett csapatok esetében most azt vizsgáljuk, vajon a jó bajnoki rajthoz mennyit ad hozzá az NB I-es rutin – azaz a keretekben hány olyan játékos szerepel, akik korábban az élvonalban is pályára léptek már. A második csapatok esetében szintén érdekes lehet a helyzet, hiszen hétről hétre téma, hogy kik játszanak le az első csapatból, ezáltal ők mennyire befolyásolják az adott forduló mérkőzését.
Utazásunkat az ország észak-keleti táján kezdjük. A Putnok évek óta stabilan építkezik, többször is az élmezőny tagja volt, ám most szintet lépve a bajnoki címért, adott esetben a feljutásért küzdhet. Az eddigi 9 győzelem, 2 döntetlen mérlegből Boros Gábor (akivel szeptemberben készítettünk interjút) 18 góllal vette ki a részét, ezzel toronymagasan vezeti a négy csoport összesített góllövőlistáját is. Ő a DVTK színeiben korábban hatszor lépett pályára az NB I-ben, mind a hatszor csereként, az interjúban is említett egy gólja örökké emlékezetes marad számára. Rajta kívül a putnoki keretből Nemes Milán és a kölcsönben a klubnál lévő Bodnár Attila rendelkezik élvonalbeli múlttal – előbbi 41-szer játszott a DVTK színeiben az NB I-ben, utóbbi tavaly májusban, 17 évesen kapott pár percet csereként a Mezőkövesdben az Újpest elleni bajnokin.
A Kisvárda II. és a DVSC II. a várakozásoknak megfelelően viszi a prímet ebben a csoportban, ugyanakkor nem emelkedik ki túlságosan, hiszen előbbi együttesben öt, utóbbiban hat olyan játékos lépett pályára eddig a szezonban, akiknek NB I-es meccs is van a lábukban. A kisvárdaiaktól Rubus Tamás a legrutinosabb a maga 71 élvonalbeli fellépésével (az Újpest, a Vasas, a Nyíregyháza és a Kisvárda színeiben hozta össze ezt a számot), az időközben Tiszakécskére kölcsönadott Szőr Leventének 7, az első csapatnál aktívan számításba vett Czékus Ádámnak és Lippai Tibornak 4, valamint 3, míg a Spanyolországból igazolt, 19 éves Raúl Martín Stefannak egy élvonalbeli mérkőzése van – utóbbi a fiatalpercek miatt egy félidőt kapott kezdőként a Ferencváros ellen szeptemberben.
A debrecenieknél picit más a helyzet, hiszen Bévárdi Zsombor (57 NB I-es meccs a Kaposvárban és a DVSC-ben összesen), Baranyai Nimród (27), Andrija Majdevac (3), Vajda Botond (3) és Tuboly Máté (1) is az első csapat keretéhez tartozik eredetileg. A saját nevelésű Farkas Tamás az élvonalban egyszer játszott, tavaly augusztusban a ZTE ellen kapott bő félórát.
A csoport élmezőnyéből a Cigánd a „sereghajtó” ezen a listán, hiszen két olyan játékosuk van, aki valaha pályára lépett az élvonalban – igaz, Horváth Zoltán a maga 68 meccsével (Eger, DVSC, Kisvárda) kiemelkedik, míg a szintén rutinos Katona György bő tíz éve a Kaposvár színeiben szerepelt négyszer az NB I-ben.
Debrecen, 2013. július 28. A debreceni Horváth Zoltán (felül) és a kaposvári csapatban játszó Aaron Addo Dankwah (alul) az OTP Bank Liga 1. fordulójának DVSC-TEVA – Kaposvári Rákóczi mérkõzésén a debreceni Oláh Gábor utcai stadionban, 2013. július 28-án. A Debrecen 7-1-re gyõzött. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Észak-nyugaton stabilan megosztott a helyzet, hiszen a III. Kerület, a Tatabánya és a Veszprém is négy-négy korábbi NB I-es játékost tudhat magáénak.
Az óbudaiaknál Kulcsár Dávid (261 – Ferencváros, Vasas, Paks) és Barczi Dávid (159 – Újpest, DVTK, Vidi, Vasas, ZTE, Mezőkövesd) maximálisan a rutint képviseli, ezzel a mutatóval az egész bajnokságból kiemelkednek, míg Papp Máté (Puskás Akadémia, Dunaújváros) és Vankó Imre (Pápa) egyaránt 8-8-szor tapasztalhatta meg, milyen az NB I.
Veszprémben Zachán Péter (22) és Volter Patrik (2) paksi színekben kapott lehetőséget az első osztályban, a Honvéddal Marco Rossi irányítása alatt 2017-ben bajnoki aranyérmes, a Kaposvárnál is megforduló Tömösvári Bálint 15, míg az éveket a PSV Eindhovennél töltő Kun Bertalan egy NB I-es meccset tudhat maga mögött – Kun a ZTE színeiben a Budafok ellen kapott jó negyedórát 2020 októberében.
A Tatabányából a háromszoros magyar válogatott védő, Forró Gyula (Kecskemét, Újpest, Puskás Akadémia) 103, a saját nevelésű, a 2007/2008-as idényben a Honvéd otthonában 18 évesen betaláló, kisebb kitérővel immár szűk két évtizede a klubot szolgáló Kovács István 11, Molnár Tibor (Puskás Akadémia) 9, míg Szalánszki Gergő (Gyirmót) 3 NB I-es meccsel rendelkezik. Forró egyébként az egyetlen az összes vizsgált csapat keretéből, aki pályára lépett a magyar válogatottban.
Debrecen, 2015. június 5. A litván Cesnauskis Deividas és Forró Gyula a Magyarország – Litvánia barátságos mérkõzésen a debreceni Nagyerdei Stadionban, 2015. június 5-én. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Dél felé haladva ritkulnak a számok, a dél-nyugati régió élcsapatainál pedig olyannyira, hogy a négy együttesben (Iváncsa, Szentlőrinc, Nagykanizsa, Ferencváros II.) mindössze hat, a kritériumnak megfelelő játékos található.
Egészen pontosan Nagykanizsán senki, az éllovas Iváncsában Farkas Norbert (Puskás Akadémia – 9), a Ferencváros II.-nél az első csapathoz igazolt, ám a sérülése után a harmadosztályban bemutatkozó Alekszandar Pesics (eddig 5) és a kapus, Szécsi Gergő (Balmazújváros és Ferencváros – 5), míg a Szentlőrincnél a Balmazújváros és a Haladás színeiben összesen 50 élvonalbeli meccset letudó Tamás László, a Haladásban 2-szer lehetőséget kapó Grabant Bence, valamint a 2015 májusi DVSC-Győrt az ETO színeiben végigjátszó Németh Márk.
Budapest, 2019. március 16. A ferencvárosi Varga Roland és Tamás László, a szombathelyi csapat játékosa az OTP Bank Liga 25. fordulójában játszott Ferencváros – Szombathelyi Haladás mérkõzésen a Groupama Arénában, 2019. március 16-án. MTI/Czagány Balázs
Nem sokkal másabb a helyzet dél-keleten sem. Itt a Körösladány van a Nagykanizsához hasonló szerepben, egy olyan játékosuk sincs, aki valaha pályára lépett volna az NB I-ben.
Az ESMTK-nál és a Hódmezővásárhelynél kettő-kettő ez a szám, előbbi együttesnél Márton Dávid a Siófok színeiben 8, a Marco Rossi-féle kispesti csapattal bajnok Kovács Dániel 2 NB I-es meccsen kapott lehetőséget, míg utóbbinál az előző szezonbeli Kecskeméttel ezüstérmes Gréczi Márton 3-szor, a Puskás Akadémiában bemutatkozó Sipos Gábor egyszer futhatott ki a gyepre az élvonalban.
Érdekesség, hogy ez az egyetlen csoport a négyből, ahol az NB I-es „túlerő” megmutatkozik a tabellán elfoglalt helyezésben, igaz, a listavezető Békéscsaba csupán eggyel több volt élvonalbeli játékost tudhat magáénak, mint az említett ESMTK, Hódmezővásárhely kettős: a Budafok kapuját az NB I-ben védő Póser Dániel (23) és a Honvéddal, valamint a Balmazújvárossal első osztályú Vólent Roland (15) mellé az a Kóródi Nándor csatlakozik harmadiknak, aki 2017-ben a Ferencváros ellen kapta meg a lehetőséget a DVSC-ben az utolsó percekben.
Budapest, 2020. augusztus 30. Kovács Dávid frissít, mellette Póser Dániel kapus és a Budafok játékosai az OTP Bank Liga 3. fordulójában játszott Budafoki MTE – MOL Fehérvár FC mérkõzésen a BMTE Stadionban, 2020. augusztus 30-án. MTI/Szigetváry Zsolt
Megállapítható, hogy a 15 vizsgált élcsapat keretében összesen 41 olyan játékos található, aki ebben a szezonban pályára lépett az NB III-ban, és valaha játszott az NB I-ben. Ez a 41 játékos a cikkünk megírásáig összesen 1025 NB I-es meccset játszott, de ez a szám minden bizonnyal már a hétvégén nőni fog Pesicsnek, valamint a debreceni és a kisvárdai játékosoknak köszönhetően. Az 1025 meccsnek kis híján a felét, 420-at a két III. Kerület-játékos, Barczi és Kulcsár teszi ki.
Ezek alapján ki-ki döntse el, mennyit ér az első osztályú rutin az NB III élmezőnyében, pláne annak tükrében, hogy a 11 forduló alatt 20-nál kevesebb pontot szerző csapatoknál is bőven találni korábbi, vagy épp jelenlegi NB I-es játékosokat. Az viszont mindenképpen érdekes, hogy a jelenlegi négy listavezetőnél összesen épp egy kezdőcsapatnyira való, azaz 11 korábbi élvonalbeli játékos futballozik – ami, valljuk be, nem mondható túl soknak.
A rutinos labdarúgó elmondta, mekkora tettnek tartja az FTC elleni döntetlent.
A válogatott szünet után a hétvégén folytatódik a küzdelem az NB I-ben. A tizedik forduló egyik legérdekesebb mérkőzésének a DVSC-Fehérvár FC rangadó ígérkezik. A csapatok ellentétes formában várhatják a vasárnap 15.30-kor induló meccset, ugyanis a Loki a legutóbbi négy fellépésén mindössze egy ponttal gazdagodott, míg a Vidi az előző három összecsapásán nem kapott ki, a begyűjthető kilenc egységből hetet megszerzett. A hajdúsági együttes egyik legrutinosabb tagja, Varga József abban bízik, hogy a Fejér vármegyeiek ellen kimásznak a gödörből. A magyar válogatottban harmincnégy összecsapáson szereplő középpályás az NB1.hu-nak felelevenítette a székesfehérvári emlékeit, emellett az apaszerep is szóba jött.
– Az előző játéknapon a Ferencváros otthonában 2-2-es döntetlent játszottatok. Mekkora tettnek tartod a pontszerzést?
– Annak fényében, hogy az ezt megelőző három találkozón vereséget szenvedtünk, elégedettek lehetünk. Két elkerülhető gólt kaptunk, de szerencsére sikerült eltüntetnünk a hátrányunkat. Azt gondolom, kis szerencsével akár a fordítás is összejöhetett volna, ám arra építhetünk, hogy így visszajöttünk a meccsbe. Az önbizalmunknak mindenképpen jót tett ez az eredmény.
– Legutóbb szeptember elején nyertetek a bajnokságban. Mi lehet az oka a megtorpanásnak?
– Sok sérülés nehezítette az életünket, gyakorlatilag egyszer sem tudtunk egymást következő két mérkőzésen ugyanazzal a kezdővel felállni, de erre nem szeretnék semmit sem fogni. Sajnos mindegyik összecsapáson adtunk egy félidőnyi előnyt az ellenfelünknek. Az Újpest ellen azt éreztem, hogy tíz emberrel is reális esélyünk volt a győzelemre, mégsem éltünk a sansszal. Nem titok, a rosszabb sorozat kicsit megfogta a csapatot. A mostani stábbal korábban még zsinórban kétszer sem kaptunk ki, így most ez egy új szituáció. Szeretnénk visszatérni arra az útra, amelyen az előző szezonban vagy a mostani idény elején jártunk. Ehhez a védelmünket kell stabilizálni, ugyanis elöl megvan az a minőség, amelynek köszönhetően kialakítjuk a helyzeteket, és ezekből pedig jönnek a gólok.
– A pauza során hogy alakult a programotok?
– A Fradi otthonában megvívott bajnoki után kaptunk két szabadnapot, aztán kemény edzések vártak ránk, mivel szerettük volna megőrizni a fizikális állapotunkat. Ezen a héten pedig már a Vidi elleni összecsapásra összpontosítunk. Szerintem megfelelően használtuk fel ezt az időszakot. Külön öröm, hogy páran visszatértek a sérülésükből.
dvsc.hu
– Milyen mérkőzésre számítasz vasárnap?
– Minden vetélytársunkat, így természetesen a Vidit is tiszteljük, ennek ellenére nyerni szeretnénk. Sok múlik azon, hogy megyünk majd bele a találkozóba. Amennyiben hátul stabilak maradunk, jó esélyünk lehet a három pont begyűjtésére. A fehérváriaknak az előző idény és a mostani szezon eleje sem úgy sikerült, ahogy remélték, de úgy fest, hogy kiegyenesedtek. Azt nem nekem kell meghatároznom, hogy melyik lehet az igazi arcuk, de játékban és tudatosságban egyértelműen a bajnokság élmezőnyébe tartoznak.
– Speciális meccs előtt állsz, mivel 2016 és 2018 között a székesfehérvári együttest erősítetted.
– Nem volt ez egy nagyon hosszú időszak, ennek ellenére szép emlékekkel gazdagodtam. Az első szezonban a bajnoki döntőnek beillő meccset elveszítettük a Honvéd ellen, így akkor lecsúsztunk az aranyéremről, de egy év múlva az első helyen végeztünk, emellett az Európa-ligában bejutottunk a csoportkörbe. Sok idő telt el a távozásom óta, így nem dolgoznak bennem extra érzések.
MTI/Koszticsák Szilárd
– Az előző idényben bronzérmet szereztetek az NB I-ben. Idén mi a célotok?
– A harmadik hellyel magasra tettük a lécet. Visszagondolva arra, hogy indult a szezon, óriási eredményt értünk el, a sok munka kifizetődött. Konkrét helyezésről nem szeretnék beszélni, de azt elmondhatom, hogy újra az élmezőnyben akarunk zárni. Jelenleg a Ferencváros áll a legmagasabb szinten, mi azért dolgozunk, hogy minél jobban megközelítsük a Fradit. Tudatosan építkezünk, ami bizakodásra ad okot. A gyengébb sorozatunk miatt nem kell a kardunkba dőlni, nagyon kiegyenlített a mezőny, egy jó szériával sokat lehet előrelépni.
– A bajnokság mostani kiírásában eddig csupán három meccsen jutottál szóhoz.
– Helyén kezelem a dolgot, nem duzzogok emiatt. 35 éves vagyok, vagyis nem számítok már fiatalnak, el kell fogadni, hogy az ifjú játékosok egyre több szerephez jutnak. Ha tíz percet kapok, akkor ennyi idő alatt bizonyítok. Továbbá az öltözőben próbálok segíteni a csapatnak. A nyáron egyébként a vezetőség meghosszabbította a szerződésemet, aminek nagyon örültem.
dvsc.hu
– Májusban édesapa lettél. Belián érkezése mennyire változtatta meg az életeteket?
– Abból a szempontból teljesen, hogy immáron ő a legfontosabb nekünk. Nem panaszkodhatunk, szerencsére nyugodt gyerek, csak ritkán sír, emiatt kellő időt fordíthatunk a pihenésre. Ha egyszer úgy döntene, hogy ő is futballista akar lenni, mindenben támogatnám, ám ez még természetesen a jövő zenéje.
A Diósgyőr és a Debrecen volt litván kapusa, Mindaugas Malinauskas elárulta, miért nem írt alá a Ferencvároshoz, és hogy mit vár Rossiék ellen Litvániától.
Sok magyar szurkoló számára ismerősen csenghet Mindaugas Malinauskas neve, aki a Diósgyőrben tíz, a Debrecenben pedig 14 NB I-es találkozón védett 2010 és 2012 között. A kapus a DVSC mezét az Európa Liga csoportkörében is viselte a Sampdoria, a Metalist és a PSV Eindhoven elleni találkozókon. A balti ország élvonalában szereplő FK Riteriai jelenlegi kapusedzőjét a litván-magyar válogatott Eb-selejtező esélyeiről is kérdeztük.
Miért nem írt alá a Ferencvároshoz?
„Nagyon jól éreztem magam Magyarországon, bár azt nem mondom, hogy minden mérkőzésemen sikeres voltam. A legnagyobb, magyarokhoz köthető élményem az európai kupaszereplés volt. A Debrecennel sikerült EL-főtáblára jutnunk, ez pedig minden labdarúgó számára egy nagy és fontos lépés” – nyilatkozta az NB1.hu-nak a 40 éves egykori kapus, akinek voltak jobb, de gyengébb meccsei is a magyar klubcsapataiban. Ami biztos, hogy felkeltette a Ferencváros érdeklődését is, ám az utolsó pillanatban végül a DVSC-hez írt alá.
Az okokról most így mesélt:
Próbajátékon is jártam, de végül nem írtam alá a Ferencvároshoz. Hogy miért? A Debrecen hamarabb kínált szerződést.
Egy csapatban Varga Józseffel, EL-meccs Dzsudzsák ellen
Malinauskas megemlítette, hogy nagy élmény volt számára a PSV Eindhoven elleni két EL-főtáblás mérkőzés, amelyeken a debreceni legenda Dzsudzsák Balázs is az ő kapuját rohamozta. „Jól emlékszem ezekre a meccsekre, és azt is tudom, hogy Dzsudzsák még mindig aktív, és nagy erőssége a jelenlegi Debrecennek. De Varga József akkor még a csapattársam volt, pedig ennek már 12-13 éve. Balázshoz hasonlóan ő is ott van még a magyar csapatban.”
A kapusnak Debrecenben csapattársa volt az a Laczkó Zsolt, aki jelenleg a magyar válogatott stábjában együtt dolgozik Marco Rossival.
A DVSC kezdőcsapata a FC Metalist Harkiv elleni EL-csoportmeccsen. A fénykép 2010. szeptember 16-án készült (MTI-fotó: Koszticsák Szilárd)
A kedd esti litván-magyar Eb-selejtezőt a helyszínen fogja megnézni, és színvonalas találkozóra számít. „Ami biztos, hogy a magyaroknak jó esélye van a győzelemre.
A játékosok komoly minőséget képviselnek, és ez a magyar válogatott történelmének az egyik legerősebb csapata. Most nem azt mondom, hogy erősebb a Puskás-féle csapatnál, de az elmúlt 20 évben biztos, hogy ez a legjobb magyar válogatott, rendkívül nehéz ellene játszani.
A kapusedző a mieinket méltatta, de a litvánoktól is sokat vár. „A mi válogatottunk is felfelé ível, egészen tehetséges a jelenlegi generáció, és az új edzői stáb is remekül végzi a dolgát. Lépésről lépésre haladunk előre, a fejlődés nyomai meccsről meccsre felfedezhetők. Egyre javul a litván válogatott minősége, az idő előrehaladtával jobbak lettük labdabirtoklásban, védekezésben, és a nyugodtság jelei is láthatók a játékosokon.”
Villámgyorsan fejlődik a magyar futball
Litvánia Budapesten 2-0-ra kikapott Magyarországtól, otthon vereséget szenvedett Szerbiától (1-3), viszont ikszelt Montenegróval (2-2) és Bulgáriával (1-1). A bolgárokat pedig az előző körben 2-0-ra legyőzte idegenben.
„Jó meccsre számítunk, és ami mindig elvárás, hogy a litván labdarúgók a szívüket-lelküket beletegyék a futballba, és igyekezzenek a saját játékukat játszani. Litvániától legalább olyan futballt várunk, mint amilyet Bulgária ellen bemutatott. A jelenlegi formát meg kell tartani, és további lépéseket kell megtenni a fejlődés útján. Persze, tudjuk, ki lesz az ellenfelünk, egy roppant erős magyar válogatott.”
Sallai Rolandot ünneplik társai a magyar-litván Eb-selejtezőn szerzett gólja után, 2023. június 20-án (MTI-fotó: Vasvári Tamás)
Malinauskast nem lepi meg a csoport jelenlegi állása. Magyarország 13 ponttal áll az élen úgy, hogy Szerbiát oda-vissza megverte 2-1-re, és ha legyőzi az öt pontjával negyedik helyezett Litvániát, akkor egyenes ágon kijut az Eb-re. „Számomra nem meglepetés, hogy Magyarország vezeti a csoportot. Követem a magyar futballt, és egyértelműen látható, ahogyan fejlődik. Ez a fejlődés ráadásul kifejezetten gyorsan történt meg, és nagyon versenyképes a jelenlegi csapat.”
Mindenki látni akarja a fejlődő litván csapatot
A kapusedző szerint a csapategység Litvánia legnagyobb erőssége.
Az utóbbi időben nagyon jó a hangulat a nemzeti csapat körül, mindenki pozitív és optimista, Edgaras Jankauskas szövetségi kapitány pedig remekül beépítette a keretbe az új generáció tagjait. A szurkolók lelkesek, hiszen Kaunasban új stadion épült, ezért mindenki szeretne ott lenni, hogy biztathassa Litvániát.
„Az itteni emberek imádják a futballt, és egyre jobban hisznek abban, hogy a csapat képes a jó és eredményes játékra.”
Malinauskas azt is megemlítette, hogy igencsak irigylésre méltó a magyar foci jelenlegi helyzete a fejlett infrastruktúra, a jól szereplő válogatott és Ferencváros miatt. Úgy véli, Litvániának követendő példaként kell tekintenie a magyar sikertörténetre.
Dibusz stabil és modern kapus
„A magyar csapat nagy előnye, hogy a játékosok jelentős hányada most már komoly ligákban futballozik, de az NB I-ből ki kell emelni a Ferencvárost is, amely évek óta képes odaérni az európai kupák csoportkörébe. Jól tudom, mennyire sikeres a magyar bajnok, amely korábban kétszer is összekerült a Zalgirisszel.” Azt már mi tesszük hozzá, hogy a 2021-es BL-selejtezőben 5-1-es, a 2023-as BL-selejtezőben 7-0-s Fradi-siker született összesítésben.
A kapusedző végül Dibusz Dénest méltatta, akit egy rendkívül stabil és modern kapusnak tart, a magyar válogatott és a Ferencváros egyik legerősebb és legmegbízhatóbb pontjának.
A magyar-litván mérkőzés kedd este 20.45-kor kezdődik.
Megvizsgáltuk a magyar válogatott Eb-selejtezősorozatait 1972 óta: pótselejtezős csodák, fájdalmasan összetört álmok, örökké emlékezetes meccsek.
A magyar válogatott elmúlt évtizedeiben nagyon kevésszer fordult elő az, ami most: úgy vár tétmeccse(ke)t, hogy nem kell matekozni, ha legyőzi Szerbiát és Litvániát, már kedden este kijut a 2024-es Európa-bajnokságra.
Marco Rossi csapata négy fordulót követően tíz ponttal a G-csoport élén áll, megelőzve a szintén tízpontos, de egy meccsel többet játszó, valamint az egymás elleni összevetésben és a gólkülönbségben is rosszabbul álló szerbeket, valamint a nyolcpontos montenegróiakat. Az egyaránt két-két ponttal a csoport végén lévő Bulgáriát és Litvániát ki lehet húzni a sorból, hiszen mindössze minimális matematikai esélyük a csodára, azaz az első két, egyaránt kvalifikációt érő hely valamelyikének elérésére.
A képlet tehát látszólag egyszerű: a két győzelemmel járó hat pont már kedden biztosan kijutást ér, de elegendő lehet akár a négy pont is, ennek számolgatása viszont egyelőre felesleges.
Persze nem véletlen, hogy a számolgatás és a matekozás szavak beépültek a magyar köztudatba, hiszen világbajnokságon legutóbb 1986-ban járt a válogatott, Európa-bajnokságon pedig a 2016-ost megelőzően 1972-ben – évtizedekig maradt tehát a reménykedés és a gondolkodás, hogy mikor mi és hogyan kéne, hol milyen eredmény lenne jó.
Az utóbbi évek – végül sikeres – Eb-selejtezői élénken élhetnek a köztudatban. 2016-ban úgy volt ott Bernd Storck együttese a 16-ról 24 csapatosra kibővített franciaországi tornán, hogy a selejtező csoportkörét az emlékezetes, északírek elleni vereséggel kezdte, majd Pintér Attilától Dárdai Pál vette át a szövetségi kapitányi posztot, és végül Storck fejezte be a munkát. Az esély megvolt az egyenes ági kijutásra (sőt, az A-csoportban a lett-kazahot és a török-izlandit az utolsó percig figyelni kellett a legjobb csoportharmadik pozíció miatt), végül az F-csoport 3. helye pótselejtezőt ért – a norvégok elleni kettős sikert pedig ki ne felejtené el.
A 2015-ös, győztes pótselejtező utáni ünneplés. Fotó: MTI/Illyés Tibor
2019-ben szintén a végletekig élt a várva várt csoda lehetősége, ám a Wales elleni, sorsdöntő utolsó meccs Aaron Ramsey duplájával a hazaiaké lett Cardiffban. A koronavírus első hulláma után, 2020 őszén maradt ismét a pótselejtező, hogy aztán a bolgárok sima legyőzése után jöjjön a magyar válogatott történetének egyik legfelejthetetlenebb meccse, az Izland elleni utolsó perces fordítás 0-1-ről Loic Nego egyenlítésével és Szoboszlai Dominik csodálatos góljával.
Hogy reálisak legyünk, a 2016-os tornára vezető út előtt nem sokszor járt közel a válogatott a kijutáshoz, igaz, ahogy visszafelé haladunk az időben, találunk olyan selejtezősorozatokat, ahol adódott lehetőség. A 2012-es Eb-re a hollandok és a svédek nagyon meggyőző teljesítménnyel jutottak ki Egervári Sándor válogatottja elől, pedig a hollandok elleni két vereségen kívül a svédeket sikerült legyőzni itthon, a 19 pont pedig kifejezetten erős teljesítmények számított.
A 2008-as Eb-re nem volt esélye a válogatottnak (6. hely a selejtezőcsoportban, mindössze Máltát megelőzve, Moldova mögött), a 2004-es Eb selejtezőjében a biztató kezdés után jött egy-egy vereség a végén a Maris Verpakovskis góljai által repített meglepetéscsapat lettektől, majd a lengyelektől, így a csoport 4. helye jutott, akárcsak 1999 októberében – a románok és a portugálok készülhettek a 2000-es tornára, a 12 pontos, az utolsó hat meccséből mindössze egyet megnyerő és többek között Liechtensteinben ikszelő magyar válogatottat Szlovákia is megelőzte.
Az 1992-es, valamint az 1996-os Eb-re vezető út is 4. helyet tartogatott: előbbinél az olaszokkal, a norvégokkal, velünk és a ciprusiakkal szemben a szovjetek örülhettek, pedig Kiprich József duplájával sikerült 2-2-t játszani Moszkvában, utóbbi esetében pedig nem fért bele a négyből négy idegenbeli vereség. 1986-ban és 1987-ben a későbbi Európa-bajnok hollandok emelkedtek ki a selejtezőcsoportból, 1982-ben és 1983-ban a dánok, az angolok és a görögök is megelőzték a Mészöly Kálmán, majd Mezey György által irányított csapatot, míg az 1980-as tornára a finnek, az 1976-osra a walesiek utazhattak – mindkét esetben Magyarország lett a második a selejtezőcsoportban.
Így érkeztünk el az 52 évvel ezelőtti pontig, 1971-ig, a legutóbbi Eb-kvalifikációig. Akkor picit más volt a lebonyolítás, a négy válogatott tartalmazó csoportok győztesei a negyeddöntőbe, majd az elődöntőbe jutottak, utóbbi kvázi magát a belgiumi Európa-bajnokságot jelentette. Hoffer József csapata Bene Ferenc vezetésével jól kezdett, 3-1-re megverte Norvégiát Oslóban, a Népstadionban 1-1-es döntetlent játszott a franciákkal, és bár a bolgárok simán, 3-0-ra győztek Szófiában, immár Illovszky Rudolffal a kispadon mindhárom visszavágót sikerült megnyerni. A negyeddöntőben, 1972 tavaszán a románok ellen két döntetlent követően a harmadik meccs döntött, a győztes gólt Szőke István szerezte a 89. percben. A brüsszeli elődöntőt a szovjetek nyerték 1-0-ra, a bronzmeccset a belgák 2-1-re, az érem tehát (szemben az 1964-es, 3. hellyel záruló spanyolországi Eb-vel) nem jött össze.
Kű Lajos (jobbról a második) a román védõk közt a Magyarország-Románia Európa-bajnoki selejtezőn (2-1) a belgrádi JNA stadionban, 1972. május 17-én. Fotó: MTI/Koppány György
52 év: ennyi idő telt hát el azóta, hogy a magyar válogatott legutóbb egyenes ági Eb-kijutást ünnepelhetett, igaz, az a selejtezősorozat a fentebb említett okok miatt más volt. Akár már ezekben a napokban teljesül az álom, akár „mindössze” a novemberi meccsek után, teljesen mindegy.
Koszta Márk elmesélte, mit élt át, és hogyan tudott eljönni a zsidó államból. Szóba került a magyar-szerb és Marco Rossi is. Interjú.
Koszta Márk hazatért a háború sújtotta Izraelből. A Maccabi Bnei Raina 27 éves magyar labdarúgója az NB1.hu-nak elmesélte, mit tapasztalt kint, és hogyan tudott hazajönni Ciprus érintésével. A játékos a futballról is nyilatkozott: a tavasszal lőtt nyolc gólja mellett a lehetséges jövőképe, a szombati magyar-szerb Eb-selejtező, a honvédos időkben megismert Marco Rossi, illetve Gazdag Dániel ollózós gólja is szóba került.
Megkönnyebbültél a hazatéréseddel?
Megkönnyebbültem. Tel-Aviv környékén, délen rosszabb volt a helyzet, de láttam a hírekben, hogy ahol mi voltunk északon, ott is voltak riasztások, és egyre rosszabb lett a helyzet. Így biztonságosabb volt, hogy el tudtam jönni Izraelből.
Izrael nem nagy ország, Magyarországnak a negyede-ötöde a területe. Mennyire voltatok távol a háborús övezettől?
Gázától 300-400 kilométerre, de soha nem terveztük előtte sem, hogy odamenjünk. Hiszen tudni lehetett, hogy háború közeli a helyzet.
Májusban is rakétáztak azon a környéken, egy ismerősöm utazást tervezett, de mondtam neki, hogy most inkább ne jöjjön. Nyáron, a tudomásom szerint békét kötöttek, hogy nem lesz több támadás. Most, sajnos, mégis kirobbant a háború.
A Gázai övezetet uraló – több országban terrorszervezetként nyilvántartott – Hamász fegyveresei múlt szombaton meglepetésszerű támadást indítottak Izrael ellen, betörtek a zsidó állam déli részébe, és több mint 1300 embert meggyilkoltak, további mintegy háromezret megsebesítettek, mintegy 150 embert elraboltak, és túszként tartanak fogva. A gázai egészségügyi minisztérium arról tájékoztatott, hogy az övezet ellen indított izraeli hadműveletek halálos áldozatainak száma már meghaladta az 1400-at, a sebesülteké pedig az 5600-at a csütörtök esti helyzet szerint. (MTI)
Az idegenbeli mérkőzéseknél útra kellett kelnetek dél felé.
A Be’er Sheva ellen futballoztunk tavasszal, és Ashdod van még ott az első osztályú csapatok közül, de azon a meccsen éppen nem játszottam. Most éppen az Ashdod érkezett volna hozzánk múlt szombaton, talán már el is indultak, de az illetékesek jelezték, hogy ezt a meccset már nem fogjuk lejátszani.
A térképen is jól látható, hogy Koszta klubja északon fekszik, a távolságok azonban Izraelben nem nagyok:
Mennyire pörögtek gyorsan az események múlt szombaton? Mi volt a protokoll, ki mondta meg, hogy mit kell vagy mit ajánlott tennetek?
A csapatunkból minden külföldi játékos el tudta hagyni Izraelt, jellemzően múlt vasárnap és hétfőn, miután a csapattól engedélyt kaptak rá. Más csapatok játékosai, akik Tel-Aviv környékén, vagy még délebbre voltak, azok még hamarabb elmenekültek. Én egy szerb csapattársammal, Nemanja Ljubisavljeviccsel és a feleségével tudtuk az országot elhagyni egy reggeli, ciprusi járattal.
Nemanjával egyébként úgy terveztük, hogy együtt nézzük meg a szombati magyar-szerb meccset, de erre sajnos nem kerülhet sor. Hiszen én csütörtökön hazaérkeztem, neki pedig később lesz járata Belgrádba. Jó lett volna.
Most a Torpedo Moszkvától kölcsönben szerepeltél a Maccabi Bné Reinehben, és az izraelieknek opciójuk van a megvásárlásodra. Ami kissé meglepő, hogy az egyik háborús konfliktusban lévő országból egy másikba kerültél.
Oroszországban nem éreztem fenyegetést, amíg ott voltam, és azért igazoltam oda, mert vonzó volt az ottani első osztályban szerepelni.
Magyarországon hová vezetett az első utad?
Van egy fővárosi lakásom, ide jöttem Athénon keresztül. Az indulásom előtt volt egy menekítő járat, arról éppen lemaradtam, mert csak utána kaptam engedélyt az eltávozásra a klubomtól. Nem tudták megmondani, mikor indul a következő repülő, és nem volt egyszerű megoldást találni, mert tele volt a repülőtér, jövő hétig már le voltak foglalva a járatok.
A szerencsének és a kitartásomnak köszönhető, hogy már most haza tudtam jönni. A repülőtéren elővettem a laptopot, és próbáltam városokat találni, hogy miként lehetne kikerülni az országból.
A hajnali órákban le tudtuk foglalni a jegyeket, és reggel 7-kor indult a repülőnk. És pont most látom, ahogy hazaértem, hogy a többi magyar állampolgár is úton van, éppen Haifából indult egy hajó. Ők egy ciprusi menekítő járattal tudnak majd hazatérni, én erről is csak a távozásom után értesültem.
A legfontosabb természetesen a béke, ami ahhoz is kell, hogy újraindulhasson a focibajnokság. Van bármilyen információd a tervekről?
Az ukrán helyzetből kiindulva – ahol el tudták indítani a bajnokságot – hetek-hónapok fognak eltelni, ha egyáltalán el tudnak indulni a bajnoki küzdelmek. A klubnál sem tudnak semmit, annyit mondtak, hogy a válogatott szünet utáni fordulót is biztosan elhalasztják. Aztán, gondolom, értesíteni fognak majd, hogy mi a helyzet. Mi is folyamatosan követjük a híreket az izraeli történésekről.
Tervezed a visszatérést?
Jól éreztem magam, jól is szerepeltünk idén, de most nem a futballról alkozott érzéseim fognak dönteni. Embertelen, ami Izraelben történik, szavakkal nem lehet elmondani. Hál’ istennek én nem éltem át közelről, és Haifában nem volt még pánik. De északon is kezd kialakulni egy konfliktus, így nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. A csapattársaimmal beszéltük egymás között, hogy ha marad a háborús helyzet, akkor keresni kell egy új megoldást a hogyan továbbot illetően.
Pedig mondhatjuk, hogy éppen fellendülőben van az izraeli futball, hiszen a válogatott kijutott az olimpiára és feljutott a B divizióba a Nemzetek Ligájában, míg két utánpótlás-válogatott is éremmel jött haza az idei világversenyekről. Te érzékelted a fejlődést?
Követtem nyáron a válogatottak eseményeit, de én nem vagyok ott még annyi ideje, hogy erről pontos képet tudjak alkotni. Februárban kerültem oda, májusig tartott a bajnokság, amely aztán augusztusban folytatódott. Fejlődő bajnokság, amelyben sok fiatal szerepel, és remek ugródeszka sok játékos számára. Gent, Sahtar Donyeck, Bayern München – ilyen, és ehhez hasonló csapatokban tudták folytatni a játékosok, így elmondható, hogy jó csapatokba, jó bajnokságokba lehet innen eligazolni.
Az előző szezon tavaszi idényében 13 meccsen nyolc gólt szereztél, így nem véletlen, hogy jól érezted magad csatárként. De idén, középpályásként is sikerült már betalálnod az első öt fordulóban.
Egycsatáros játékot alkalmaztunk, sikerült beverekednem magam a csapatba. A statisztikáim ismertek, bennmaradtunk, minden jól alakult. Az új szezonra igazoltunk egy másik csatárt is, az edző pedig mindkettőnket a pályán akart tudni. Én játszok mögötte amolyan árnyékékként. Majdnem minden meccset végigjátszottam, sikerült egy gólt is szereznem. Nehéz ellenfelekkel játszottunk, de jó eredményeket értünk el, de sajnos, így alakult a helyzetünk, hogy félbeszakadt a bajnokság.
Egy éve még ZTE-mezben fejelt gólt a Fradinak:
Marco Rossi irányításával magyar bajnok lettél a Honvéd játékosaként 2017-ben. Beszéltél azóta a jelenlegi szövetségi kapitánnyal?
Nem léptünk kapcsolatba azóta. Gondolom, követi a külföldi játékosokat is, ha úgy gondolja, érdemesnek tart a válogatottságra, akkor nyilvánvalóan meg fog hívni. Személyesen nem beszéltem vele, a nemzeti csapat jól szerepel, az ő döntése, hogy kiket hív meg. De nagyon örülnék, ha be tudnék kerülni a csapatba, ezért azon vagyok, hogy a klubomban nyújtott teljesítményem alapján rászolgáljak a válogatottságra.
Jó barátok vagytok Gazdag Dániellel, írtok egymásnak, amikor a másik gólt rúg? Ő például a minap egy parádés, ollózós gólt szerzett.
Szoktunk gratulálni egymásnak, mondtam is neki, néha már unom, hogy annyi gólt rúgott tavaly meg idén is, hogy mindig írnom kell. Most egy nagyon szép gólt lőtt az Atlanta ellen.
Gazdival együtt nőttünk fel az akadémián, én nem is emlékszem, hogy rúgott-e már valaha ollózós gólt. Írtam is neki, hogy biztosan tőlem tanulta. Örülök a sikereinek.
Csütörtök este értél haza. Az első éjszaka után mi lesz az első dolgod Magyarországon?
Találkozni fogok a családommal, két öcsém is van, jó lesz őket újra látni. Illetve, folytatom az edzéseket, mert nem szeretnék leépülni. Személyi edzővel dolgozom, és ha úgy látjuk, hogy nem javul a helyzet, akkor próbálok valamelyik magyar csapatnál edzéslehetőséget keresni, hogy jó formában tudjam tartani magam. És természetesen reménykedem, hogy minél hamarabb megoldódik a helyzet Izraelben.
Banai Dávid kapust korábban földbe döngölték, a Diósgyőr elleni győztes meccs után viszont ünnepelték a lila-fehér fanatikusok.
A szurkolók körében visszatérő téma, hogy kapusposzton gondok vannak az Újpesttel. A kapuban Banai Dávid eddig, idén hat mérkőzésen kapott lehetőséget, és bár az MTK ellen hibázott, a legutóbbi fordulóban parádézott a Diósgyőr ellen. A korábban a kapusokat földbe döngölő fanatikusok most ünneplik Banait, aki az NB1.hu szavazásán a forduló játékosa lett. Most már azt várják tőle, hogy majd a Fradi ellen is remekeljen, a kapus pedig abban reménykedik, hogy a dobogóról a szezon végéig már el sem mozdul az Újpest.
A forduló játékosa lettél az NB1.hu követőinek a szavazatai alapján. Mit jelent számodra ez az eredmény?
Minden elismerés jó érzéssel tölt el, de a legfontosabb, hogy a védéseimmel segíteni tudtam a csapatot.
Ez azt jelenti, a szurkolóknak tetszett, amit csináltál, hiszen ők szavazhattak.
Miattuk is játsszuk a futballt, így természetes, hogy az a legnagyobb öröm egy játékos számára, ha a drukkereknek örömet tud szerezni.
Milyen reakciók jutottak el hozzád a meccs után?
Mindenki boldog volt, hogy a mérkőzést meg tudtuk nyerni. A játékommal meccs után közvetlenül soha nem foglalkozom, az elemzéseket másnap végezzük el, akkor vesszük végig, hogy mit csináltunk jól, és milyen hibákat követtünk el.
Nem kaptál gólt, és parádésan védtél. Mondhatjuk, hogy tökéletes volt a játékod?
Olyan nincs, hogy tökéletes, mindig van a játéknak olyan része, amelyben még fejlődni lehet. Minden egyes helyzetből sokat lehet tanulni, így akár egy győztes meccs után is arra kell törekednünk, hogy tanulni tudjunk belőle.
Mennyire érzed azt, hogy csak menny és pokol létezik egy szurkoló számára, amikor például egy játékost értékelnek? Magasztalás és földbe döngölés között mintha nem is lenne átmenet.
Újpesten főleg. Ezzel meg kell tudni küzdeni. De ez érthető, hiszen a szurkolók már nagyon ki vannak éhezve a sikerre.
Hogy élted meg azt az időszakot, amikor az Újpest-drukkerek kapuskérdésről beszéltek?
Ezzel nem szoktam foglalkozni, igyekszem nem olvasni az erről szóló cikkeket. Teszem a dolgom minden egyes nap.
Az viszont látszik, hogy egyre jobban teszed a dolgod, hiszen folyamatosan javul a teljesítményed. Tettél külön valamit, hogy lehetőleg hiba nélkül tudd lehozni a meccseket?
A teljesítményem a csapatétól is függ.
Próbálunk száz százalékig felkészülni, jómagam az edzéseken is százszázalékosan beleadok mindent, ennek pedig idővel meg kell térülnie.
Van konkrét oka, hogy miért ment neked parádésan a játék a Diósgyőr ellen, és miért csúszhatott be egy hiba az MTK ellen?
Okokról nem lehet beszélni, hiszen minden mérkőzés teljesen más. Az MTK-nak 90 percig nem volt lövése, és ezzel meg kell küzdeni, és erre – képletesen értve – fel kell készülni. Ha bármelyik csapat ellen a 91. percben jön egy lövés, azt is meg kell fogni.
Nebojsa Vignjevics mesterrel milyen a kapcsolatod, mennyiben segít abban, hogy minden pillanatban koncentrált legyél a bajnokikon?
Régóta ismerjük egymást, dolgoztam vele korábban is. Tudom, mit vár el egy kapustól, a játékosoktól, de ilyen különleges beszélgetésünk nem szokott lenni.
Mit jelent számodra, hogy sok esetben te viseled a csapatkapitányi karszalagot?
Megtiszteltetés az Újpest csapatkapitányának lenni, nagy felelősség is azért, de, én úgy érzem, külön teher nem kerül ezáltal a vállamra.
Következő ellenfeletek, a Kecskemét rossz formában van. Ez jó hír nektek, vagy nehéz játszani a régi önmaguk visszaszerzésére törekvő csapatok ellen?
Most egy rosszabb szériában vannak, de nekünk nem is kérdés, hogy hazai pályán nyernünk kell, ha már ennyire elkaptuk most a fonalat. Természetesen szeretnénk folytatni a jó szezonkezdetünket.
Egy lila-fehér érzelmű barátom azt írta nekem: „Üzend meg neki, hogy csak így tovább, így védjen a Fradi ellen is!” Mennyire számítasz nehéz mérkőzésre a Groupamában?
Minden Fradi elleni meccs nehéz, de előtte azért még ott lesz a Kecskemét elleni bajnoki is. Plusz löketet ad a derbi tétje nekünk és a szurkolóinknak is, de ugyanúgy fogunk készülni rá, mint eddig.
Az Újpest a harmadik helyről várja a folytatást. Aláírnád ezt a pozíciót, mint végeredményt?
Igen.
Minek köszönhető, hogy idén masszívabbnak tűnik az Újpest, mint tavaly?
Nehéz, mert az utóbbi időben rendre úgy kezdtük a szezont, hogy hátrafelé nézünk, de most sokkal stabilabb a csapat.
A szurkolók részéről érzel hálát, amikor például dobogós helyen áll a csapat?
Ez látható a nézőszámunkon is, hogy hálásak. Én úgy érzem, hogy visszatért Újpestre a futball-láz.
Forrás: facebook.com/ujpestfootballclub
Tajti Mátyás érkezése mit jelent az Újpestnek?
Erősebbek lettünk, tud segíteni a csapatnak, remélem, hogy most már gólokkal is hozzá tud járulni a sikereinkhez. A gólpasszok terén eddig parádézott, most már csak egy gólt kellene lőnie.
Eddig csakis az Újpestben szerepeltél. El tudnád képzelni, hogy másik csapatban futballozz?
Magyarországon nem.
Tervben van még, hogy külföldre igazolj?
Igen, és ha olyan lehetőség jön, biztos, hogy átgondolom.
