Csiszár Henriettának nem kellett messzire mennie, amikor példaképet választott magának, hiszen édesapja, Csiszár Imre a DVSC színeiben negyvennégy alkalommal jutott szóhoz az NB I-ben. A 110-szeres magyar válogatott középpályás fiatalon az MTK-ban és a Ferencvárosban bizonyíthatott, aztán egy rövidebb romániai kitérőt követően Németország felé vette az irány. A Lübarsban egy évet húzott le, a Leverkusent pedig 2016 és 2021 között erősítette. A 29 éves játékos az Internazionale csapatában a harmadik szezonjának vág neki. Csiszár Henrietta az NB1.hu-nak adott interjúban felelevenítette a karrierje kezdetét, emellett beszélt a sérüléséről, ami megkeserítette az életét a legutóbbi idényben, illetve a nemzeti együttes szintén szóba jött.
– Nem esett messze az alma a fájától – ez a mondás igaz az esetedben, hiszen édesapádhoz hasonlóan te is futballista lettél. Mennyire volt egyértelmű, hogy követed a példáját?
– Gyerekként a futball mellett atletizáltam, ám amikor döntenem kellett, hogy melyik sportágat választom, nem sokat gondolkodtam. Az atlétikának köszönhetően több képességem fejlődött, amiből a mai napig profitálok. Arra tisztán emlékszem, hogy gyakorlatilag apát az összes meccsére elkísértük. Három testvérem van, a bátyámmal és az idősebb öcsémmel a suli után mindig fociztunk a kertben, ezt talán csak anya bánta, akinek a virágait többször letapostuk.
– Hajdúnánásról indulva nagy utat tettél meg, ugyanis az MTK-val kétszer bajnok lettél, majd szerepelhettél a német bajnokságban, jelenleg pedig az Intert erősíted. Fiatal játékosként mertél ilyen karrierről álmodni?
– Nagyjából 12-13 éves koromban vált biztossá, hogy labdarúgó szeretnék lenni. Ekkor elhatároztam, hogy el akarok jutni a Bundesligába, amit akkoriban a világ legerősebb bajnokságának tartottak. Rengeteg munkával, valamint sok lemondással sikerült elérnem a célomat. 14 esztendősen búcsút intettem a családi háznak, és felköltöztem Budapestre, ami jelentős változás volt az életemben. Hálás vagyok a szüleimnek, ugyanis minden támogatást megkaptam tőlük. Jövőre ünneplem a harmincadik születésnapomat, és fura belegondolni, hogy eddigi életem több mint felét a családomtól távol töltöttem. Egyébként Németországban hat évet húztam le, utólag belegondolva kicsit sok időt voltam ott, talán hamarabb kellett volna váltanom.
– Végül 2021-ben úgy döntöttél, hogy Olaszországban folytatod a pályafutásod.
– Nem bántam meg, hogy elfogadtam az Inter ajánlatát, hiszen remekül érzem magam itt. Óriási megtiszteltetés, hogy az Interben játszhatok. A meccseinknek egy nagyjából 4000 fő befogadására alkalmas stadion ad otthont. Átlagban 1000 szurkoló látogat ki a mérkőzéseinkre, de a rangadókon nagyjából megtelik az aréna. Tetszik a város, különösen az, hogy az új és a régi épületek jó elegyet alkotnak. Szintén lényeges, hogy Milánóban gyakorlatilag minden kikapcsolódási lehetőség megtalálható, elég csak arra gondolni, hogy az AC Milan vagy az Inter meccseire eljuthatok. Szerencsére az olasz nyelv egyre jobban megy, amit mondanak nekem, azt már megértem, bár ez elvárható két év után. A szerződésem jövőre jár le, nem tudom, mit hoz a jövő. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a balul sikerült előző idény után meg kell küzdenem a helyemért.
– Idén az ötödik helyen zártatok a Serie A-ban. Mennyire vagy elégedett a teljesítményetekkel?
– Ettől jobb eredményben bíztunk, így csalódottak voltunk. Az utolsó forduló előtt volt esélyünk a bronzérem megszerzésére, ám sajnos a Milan elleni meccset elveszítettük. A botlásunkat a Fiorentina kihasználta, mivel a győzelmével negyedik lett. Sajnos nekem sem úgy sikerült a legutóbbi szezon, ahogy reméltem. Egy krónikus ínszalag-gyulladás keserítette meg az életem, emiatt kevés időt tölthettem a pályán. A sérülésem miatt akadtak konfliktusaim, mivel azt éreztem, hogy nem kaptam meg a kellő segítséget az orvosi stábtól. Nyáron volt egy kisebb műtétem, emellett betegséggel bajlódtam, de most már jól vagyok. Jelenleg nagy a lemaradásom, ám muszáj türelmesnek lennem, fokozatosan kell visszanyerni a formámat.
– Az új idénynek milyen reményekkel vághattok neki?
– Szeretnénk BL-indulást jelentő helyen, vagyis az első kettőben végezni. Ez nem ígérkezik könnyű feladatnak, de nem is irreális cél. A bajnokság fő esélyese a Roma, míg mi a Juventus csapatával lehetünk harcban az ezüstéremért. A keretünkben több változás történt, távozott a gólerős Tabitha Chawinga, míg a világbajnokság után Stefanie van der Gragt visszavonul, egyiküket sem lesz könnyű pótolni. Örömteli, hogy több tehetséges fiatalt szerződtettünk, bennük nagy potenciál rejlik. A felkészülést már megkezdtük, bár a vb miatt többen hiányoznak. Ki kell emelni, hogy a vezetők remek körülményeket teremtenek, ezt támasztja alá, hogy nyáron egy teljesen új konditermet húztak fel.
Kép: Mattia Ozbot – Inter/Inter via Getty Images
– Az olasz pontvadászat mennyire tekinthető topbajnokságnak Európában?
– Egy friss kimutatás szerint a kontinens negyedik legerősebb ligája a Serie A. A klubcsapatok az utóbbi időben egyre jobb teljesítményt nyújtanak a nemzetközi porondon, így hamarosan kettő helyett három gárda szerepelhet a Bajnokok Ligájában.
– Az Inter férfi együttese bravúros menetelést mutatott be a BL-ben idén, végül a döntőben nem bírt a Manchester Cityvel. Milyen gyakran találkozhattok Simone Inzaghi tanítványaival?
– Mivel máshol készülünk, így a hétköznapokban elkerüljük egymást, de különböző csapatfotózásokon vagy a karácsonyi ünnepségen összefuthatunk velük.
– Végezetül térjünk át a válogatottra. 2012-ben debütáltál a nemzeti együttesben, míg 2021-ben a Feröer-szigetek ellen már 100. alkalommal szerepeltél. Hogy emlékszel vissza erre a két mérföldkőre?
– Az első meghívásról a Ferencváros edzője tájékoztatott. Eléggé meglepett a hír, majdnem elsírtam magam. Az írekkel vívott mérkőzésen a 60. perc környékén álltam be. Emlékszem, hogy izgatott voltam, de szerencsére győzelemmel zárult a találkozó. A feröeriek elleni összecsapás már az utazás miatt kalandosan alakult, hiszen az ítéletidő miatt sokáig körözött a repülőgép, ám nem tudott leszállni, végül csak eljutottunk a meccs helyszínére. A videózás során alaposan kielemeztük az ellenfél pontrúgásait, ennek ellenére egy szögletből mégis gólt kaptunk, sajnos pont én maradtam le a gólszerzőről… A szünetig helyreállt a világ rendje, mivel 5-1-re vezettünk, a második félidőben pedig még kétszer bevettük a feröeriek kapuját.
A 100. válogatottság után az MLSZ díjazta Csiszár Henriettát, fotó: mlsz.hu
– Ha minden jól megy, a férfiválogatott jövőre zsinórban harmadik alkalommal szerepelhet az Európa-bajnokságon. Női vonalon mikor jöhet egy ilyen siker?
– Örülnék, ha a nemzeti együttessel kijutnánk egy világversenyre, ez az egyik legnagyobb álmom. A világbajnokságon mindössze tizenegy európai csapat állhat rajthoz, így ez jelenleg elérhetetlennek tűnik, az Eb-kvalifikáció reálisabb lehet. A Nemzetek Ligájában az albánokkal, az írekkel és az északírekkel kerültünk azonos csoportba. Ezek a mérkőzések jó erőfelmérők lesznek, ha fel tudjuk venni a versenyt az ellenfeleinkkel, joggal reménykedhetünk az Európa-bajnokságban. Szerintem az a legnagyobb problémánk, hogy kevés magyar játékos szerepel külföldön. A válogatott szempontjából ideális lenne, ha minél többen vágnának bele a légióskodásba.
A gambiai utcákon kezdte, az angol vasárnapi ligákban folytatta, majd a belga negyedosztályon keresztül vezetett az újta Szlovéniába, a Puskás Akadémia pedig már átigazolási díjat is fizetett érte. Hat éve még ingyen focizott, dolgozott kaszinóban és pincérként is, aztán belevágott az ismeretlenbe, és Magyarországra jött. A Fradi ellen plusz motiváció fűti, nemcsak hétvégén, de a bajnoki aranyért zajló versenyben is le szeretné győzni a Ferencvárost. Lamin Colley arról is beszélt az NB1.hu-nak adott interjújában, hogy hogyan hatott rá, amikor Hornyák Zsolt pálya széli nyilatkozatában kritizálta őt.
Hogyan kezd el egy gambiai kisfiú focizni?
Gyerekkoromban a szabadidőnkben sokszor összejöttünk az utcán a többi környékbeli gyerekkel, és fociztunk. Cipő nélkül, mezítláb kergettük a labdát és játszottunk egymás ellen.
Ahogyan Brazíliában is szokták?
Azt nem mondanám, hogy ugyanúgy, de hasonlóan.
És hogy vezetett az utad ezután Angliába?
8-9 éves koromig voltam Gambiában, apukám ekkor már Angliában élt. Ekkor vitt ki magával engem is, ő segített nekem elindulni az úton. Beiratott az iskolába és a suli focicsapatába is, aztán próbált nekem egyesületet is találni, mert tudta, hogy nagyon szeretem a futballt. Így tudtam elkerülni olyan csapatokhoz, amelyek az amatőr osztályokban játszanak.
Hosszú évekig fociztál az angol alacsonyabb osztályokban, és feltételezem, hogy a következő állomásod nem volt sokkal magasabb szintű liga. Miért volt vonzó mégis a belga negyedosztály?
Hosszú utat jártam be, amíg elértem oda, ahol most vagyok, sok nehézséggel is szembe kellett néznem. Számos angol csapatban játszottam az alacsonyabb ligákban, de mindig is szerettem volna kitörni a Sunday League-ből (Angliában Vasárnapi Ligának hívják az amatőr bajnokságokat – a szerk.). A játék színvonalát nézve valóban nem volt nagy a váltás, de egészen más körülmények közé kerültem, így a karrierem szempontjából szintlépés volt, innen tudtam azután elkerülni Szlovéniába.
Amíg nem voltál profi, kellett civil állásokat vállalnod?
Eleinte igen. Angliában egyik csapatomnál sem volt fizetésem, így egy időre sajnos háttérbe is szorult a futball, mert elsősorban a megélhetésemet kellett biztosítanom. Dolgoztam kaszinóban, voltam pincér is egy étteremben, de tudtam, hogy ha sikeres szeretnék lenni a futballban, akkor előbb utóbb ezzel fel kell hagynom, hogy csak a focira tudjak koncentrálni. Belgiumban már félprofi szerződést kaptam, az ottani bérem pedig már elég volt arra, hogy ne kelljen dolgoznom, és mindent a focinak szentelhessek.
Szlovéniában a Goricával sikerült feljutnotok a másodosztályból, majd elvitt téged a Koper, onnan pedig már nem volt nagy távolság Magyarország. Mit hallottál az országunkról mielőtt ide jöttél?
Bevallom, nem sokat. Csak Budapestről hallottam, többen mondták, hogy a világ egyik legszebb városa. Egy kicsit sokkolt is, mikor eldőlt, hogy Magyarországra igazolok, hiszen az ismeretlenbe jöttem, de tudtam, hogy jó helyre érkezem, és boldog is vagyok itt.
Colley-lövés az Újpest elleni bajnokin (Fotó: puskasakademia.hu)
Mik voltak az első benyomásaid, mikor megérkeztél?
Magyarország nagyon szép hely, az emberek kedvesek. Jól érzem magam itt, Budapesten élek, és mivel a barátnőm szlovén, és Szlovéniában is lakik, nem nagy a távolság kettőnk között. Könnyen tudjuk tartani a kapcsolatot és sokszor meg tud engem látogatni.
A Puskás Akadémia volt az első csapat, amely fizetett érted, a Transfermarkt szerint 600 ezer eurót. Milyen érzés volt elérni ezt a mérföldkövet?
Jó érzés volt, mert ahogy mondtam, nagyon nagy utat jártam be, és nem felejtettem el, hogy honnan jöttem. Örömet okozott, hogy egy csapat pénzt áldoz arra, hogy megszerezzen engem. Semmi rendkívülire nem kell gondolni, de boldog voltam, mert tudtam, hogy ez egy újabb szintlépés számomra.
A klubról és a névadójáról, Puskás Ferencről hallottál, mielőtt leigazoltak?
A klubról korábban nem sokat, de Puskás Ferencről igen. Tudom, hogy nagyon nagy játékos volt, és hogy az emberek mennyire tisztelik őt a mai napig, megtisztelő abban a klubban játszani, amely az ő nevét viseli.
Az első tíz meccseden egy gólt szereztél, majd Hornyák Zsolt vezetőedző egy nyilatkozatában nyíltan kritizálta a hozzáállásodat, amiért néhányszor késtél az edzésekről. Hogyan fogadtad ezt?
Az én hibám, ami történt, profibban kellett volna hozzáállnom az elvárásokhoz. Hibát követtem el, de tanultam belőle, most pedig egy új szezon kezdődött, amit nagyon izgatottan vártam. Most már csak azzal foglalkozom, hogy én is, és a Puskás Akadémia is a legtöbbet tudja kihozni magából.
Ez is kellett ahhoz, hogy jó formába lendülj?
Szerintem igen. Nem szeretem a mellébeszélést, becsülöm, ha valaki őszinte velem, és a szemembe mondja a kritikát. Az edzőm ezt tette, szemtől szembe is megmondta nekem, hogy többet vár tőlem az edzéseken és a mérkőzéseken is. Én pedig megígértem neki és saját magamnak is, hogy javítani fogok a teljesítményemen. Úgy érzem ez sikerült, és bízom benne, hogy ezen az úton tudok tovább haladni.
Korábban volt hasonló eseted? Jó vagy rossz fiú vagy edzői szemmel?
Azt gondolom, hogy inkább jó. Laza személyiség vagyok, emiatt néha az emberek azt hiszik rólam, hogy nem veszem elég komolyan, amit csinálok. A magánéletben is ilyen vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy ne tisztelném a körülöttem lévőket. Az egyik legfontosabb dolog számomra az, hogy ha valaki bízik bennem, akkor ezt száz százalékig visszakapja tőlem. Úgyhogy, ha már így kérdezted, szerintem ebből a szempontból jó fiú vagyok.
A Puskás Akadémiában vegyes a csapat összetétele, a fiatal akadémisták mellett több légiós is van a csapatban. Hogy érzed magad ebben a közösségben?
Szeretek itt lenni, jól kijövünk egymással. A keretünk valóban vegyes összetételű, de szeretetteljes hangulatban tudunk együtt dolgozni, és a pályán is mindent megteszünk egymásért és a csapatért. Segítjük egymást minden helyzetben, úgyhogy egyáltalán nem gond, hogy sokféle ember van a csapatunkban.
Fizikai adottságaidnak is köszönhetően sokoldalú játékos vagy. Mennyire szolgál ki téged a csapat játéka, illetve te mennyire tudod kiszolgálni a többieket?
Ezt valószínűleg az edző tudja a legjobban. Igyekszem kamatoztatni a testfelépítésemet, megtartani a labdákat, helyzetbe hozni a társakat és a kapu előtt is minél hatékonyabbnak lenni. Próbálok minél több kellemetlenséget okozni az ellenfeleknek, akár én, akár más fejezi be az akciót a végén.
Colley 195 centis magassága önmagában is figyelemre méltó, ráadásul sebességgel is párosul (Fotó: puskasakademia.hu)
Hornyák Zsolt korábban azt is hangsúlyozta, hogy a fiatalok esetében elnézőbb a hibák esetén, a drága légiósokkal szemben viszont kőkemény elvárásai vannak. Ez a fajta nyomás hogyan hat rád?
Szerintem ennek így is kell lennie, elvégre nem gyerekek vagyunk. Hornyák Zsolt olyan személyiség, aki folyamatosan hajt téged, és elmondja, ha többet vár tőled. Azt gondolom, ez így helyes: ha egy klub fizet egy játékosért, akkor jogosan várja el tőle, hogy a maximumot nyújtsa, fejlődjön, és a csapatot is jó eredményekhez segítse. Nekem nincs ezzel gondom, azon vagyok, hogy a pályán meg tudjak felelni ennek.
A mostani szezont remek formában kezdted: két meccsen 2 gólt és 1 gólpasszt termeltél, a Youtube-csatornánkon is arról volt szó, hogy „Colley kivirágzott”. Minek köszönhető a jó rajtod?
Ezt jó hallani, de még nagyon a szezon elején járunk. Továbbra is keményen kell dolgoznom, hiszen van még mit megmutatnom az NB I-nek abból, ami bennem rejlik. Szeretném, ha még sok jó teljesítményt látnának tőlem a szurkolók, nap mint nap ezért dolgozom.
Mi a helyzet a válogatottal? Nincs túl sok nemzetközi szintű gambiai futballista (még ha csatárposzton nem is állnak rosszul), a magyar bajnokságból pedig többen erősebb válogatottba is bekerültek már, rád mégsem számítanak. Miért nem hívtak be még egyszer sem?
Hogy őszinte legyek, ez egy kicsit számomra is furcsa, sokszor meg is kérdezik ezt tőlem. De nem tehetek mást, minthogy a klubomban nyújtott jó teljesítménnyel megpróbálom felhívni magamra a szövetségi kapitány figyelmét. A nap végén mindig ő hozza meg a döntést, hogy kikre számít, nekem ezt tiszteletben kell tartanom és meg kell győznöm őt arról, hogy megérdemlem a meghívót. Ezt azzal tudom elérni, ha a Puskásban folyamatosan jól játszom, úgyhogy azon vagyok, hogy ez így legyen.
A klubod korábban zsinórban háromszor volt dobogós, tavaly viszont hajszállal lemaradtatok róla. Csalódás lenne, ha idén sem jönne össze az érem és a nemzetközi kupa?
Igen, csalódott lennék. Minőségi csapatunk van, az edzőink nagyszerű munkát végeznek. Tavaly is kevésen múlott, de én hiszek abban, hogy ebben az idényben sikerülni fog. Szeretném, ha harcban tudnánk lenni a bajnoki címért, és olyan helyezést érnénk el, amire a bennünk lévő kvalitás alapján képesek vagyunk.
A Fradi épp egy hullámvölgyből látszik kilábalni, de így is ők számítanak a bajnokság esélyesének. Szerinted veszélyesek lehettek rájuk az aranyért menő harcban?
Nehéz kihívás, de nagyon jó csapatunk van. Nem foglalkozom sokat a Fradival, nagyon erős csapat, de nekem a saját együttesemre kell odafigyelnem. Arra fókuszálok, hogy a pályán mindig a legjobbamat nyújtsam. Csapatként kell jól működnünk ahhoz, hogy felvegyük velük a versenyt, és ha ez sikerül, akkor képesek is lehetünk rá.
Egy a kettő ellen (Fotó: puskasakademia.hu)
Eddig két meccsen 18 percet játszottál ellenük, azalatt milyen benyomást tettek rád?
Tavaly a Fradi volt az a csapat, amelyik ellen a leginkább szerettem volna játszani. Sajnos akkor nem sokat töltöttem a pályán ellenük, remélem idén ez máshogy lesz. Erős csapat sok szurkolóval egy nagyszerű stadionban – minden futballista ilyen mérkőzéseken szeret a legjobban játszani. Remélem, idén több idő jut majd nekem, és élni is tudok majd a bizalommal.
Tavaly az FTC egy nemzetközi kupapárharc két meccse között volt, amikor idegenben tudtátok legyőzni őket. Ez most is így lesz. Számíthatunk az újabb meglepetésre?
Remélem. Nem hiszem, hogy a kupamérkőzéseik sokat számítanak ebben a kérdésben, hiszen nagyon jó keretük van, a cseresoruk is kiváló játékosokból áll. Nem alapozhatunk arra, hogy majd esetleg fáradtak lesznek, ugyanúgy maximális erőbedobással és koncentráltsággal kell készülnünk ellenük. Ha ezt meg tudjuk valósítani, és jól is futballozunk, akkor viszont lesz esélyünk nyerni, de legalábbis pontot szerezni ellenük.
A szezon végén milyen bajnoki helyezéssel lennél elégedett?
Őszintén megmondom, szeretnék az első helyen végezni a Puskással. Ez a vágyam, és úgy érzem, meg is van bennünk az ehhez kellő minőség. Ez egy nagy feladat, nehéz út vezet egy ilyen sikerig, de hiszem, hogy képesek lehetünk a bajnokság megnyerésére.
Nehézkes továbbjutásról, a Blagojevics-hatásról és a debreceni vezetőség hosszú távú céljairól is beszélgettünk a DVSC középpályásával, aki szerint a szintén osztrák LASK elleni edzőmeccs támpontot adhat csapatának a Rapid Wien elleni párharchoz.
Végül nehezebben gyűrtétek le az Alashkertet a vártnál. Pár nap távlatából hogyan él benned a meccs?
Valóban meg tudtak lepni egy kicsit, a kinti mérkőzésen gyengébben játszottak, mint a visszavágón. Ők feltámadtak, mi viszont az első félidőben tompábbak voltunk, kicsit fáradtnak éreztem a csapatot. Mikor megkaptuk az első gólt, próbáltuk megtalálni a játékunkat, és bár újabb gólt szereztek, sikerült egyre több helyzetet kialakítanunk. Tudtunk váltani, megvoltak a helyzeteink ahhoz, hogy a szépítés után akár le is zárhassuk a párharcot, főleg a piros lapjuk után. Úgy éreztem, az örmények is elfáradtak, elég sokat húzták az időt a vége felé, de ezzel együtt is jobban futballoztak, mint az odavágón. A végén úgy éreztem, hogy sehogy nem akar bemenni az az egy gól, ami kellett volna nekünk, de örülök, hogy – ha csak tizenegyesekkel is, de – a végén kivívtuk a továbbjutást.
Így, hogy jó lett a vége, mennyi lelki pluszt ad a csapatnak, hogy vert helyzetből álltatok fel?
Biztos ad majd némi lelki erőt és pozitív töltetet, pláne ha idevesszük a bajnoki rajtunkat is. Ezt a három meccset nézve nem volt rossz a szezonkezdetünk, még ha az Alashkert elleni visszavágón több hibát is vétettünk. Ebben a meccsben minden benne volt, ami a nézőknek tetszhet, voltunk fent, voltunk lent, izgalmas volt, de jó lett a végkifejlet. Nem emlékszem, hogy az életem során – a hosszabbításokkal együtt – játszottam volna ilyen hosszú meccset, lehet, hogy a debreceni sporttörténelmi könyvekbe is bekerül majd ez a találkozó.
Az osztrák Rapid Wien viszont nehezebb ellenfélnek ígérkezik. Hogyan készültök a meccsre?
Már készülünk belőlük, sokat videóztunk. Sokkal erősebb ellenfél lesz, mint az örmények, ráadásul egy egészen más légkörbe megyünk idegenbe: egy modern stadionba, ahol rengeteg szurkoló lesz. Jó lenne elérni egy jó eredményt, akár nyerni, de az elsődleges, hogy ne kapjunk ki, és akkor jó esélyeink lehetnek az itthoni visszavágón. Az esélyes persze így is a Rapid.
Szerinted hol lehet fogás rajtuk?
Van némi támpontunk, hiszen egy hasonlóan erős osztrák csapattal játszottunk edzőmecset a LASK Linz személyében. Jó meccset tudtunk játszani velük úgy, hogy mi 90 percre voltunk beállítva, ők viszont sort cseréltek a 60. perc körül. Éreztük a tempójukat, láttuk, hogy nagyon jó csapat, és a Rapid is legalább ilyen játékerőt fog képviselni. Jó meccsre és kemény csatára számítok, és persze mindkét stadionban sok szurkolóra.
A Loki támadófutballját sokan dicsérték a közelmúltban, most viszont várhatóan a védekezésen lesz nagyobb hangsúly.
Igen, fontos lesz, hogy a védekezésünk rendben legyen. Nem szabad olyan lehetőséget dobnunk nekik, mint az örményeknek, hiszen ha ők is megbüntették, a Rapid pláne meg fogja, és ellenük kevesebb sansz lesz javítani. Összeszedettnek és koncentráltnak kell lennünk. Most frissebbek leszünk, hiszen a hétvégi bajnokinkat elhalasztották, remélem, hogy ez meglátszik majd a teljesítményünkön. Csak védekezéssel viszont nem juthatunk tovább, így a jó támadójátékra is szükség lesz, kellenek a jó egyéni húzások és a kreatív megoldások az előrejátékban. Azt is tudjuk, hogy nagyon kell figyelni majd az átmenetekre, hiszen abban a Rapid nagyon erős, de nekünk is megvannak a gyors, technikás embereink.
Az elmúlt időszakban végbe ment fejlődés kulcsembere sokak szerint az edzőtök, Szrdjan Blagojevics. Mit adott az ő személye és munkája a csapatnak?
Mindig türelmet kér tőlünk, főleg amikor hátulról építkezünk. Előtte többször jellemző volt ránk a kapkodás, ő ezen javítani tudott. Ezen kívül a szervezettségünket szokták dicsérni, ami Blagojevics előtt szintén nem mindig látszódott. Korábban sokszor lehetett látni rajtunk az idegességet, de ez mióta vele dolgozunk, megszűnt.
Mit szóltál, mikor eldőlt, hogy győzelem esetén a Fiorentinával játszhattok? Mikor legutóbb, a Bajnokok Ligájában velük találkozott a Loki, még a felnőtt csapat küszöbén álló ifista voltál, akkorról milyen emlékeid vannak?
Igen, én voltam az a fiatal játékos aki bekerülhetett a 25 fős BL-keretbe, de pályára nem léptem. A Liverpool elleni idegenbeli meccsre elutazhattam, és ott lehettem a lelátón, a Fiorentina ellen sajnos nem. Mindenki nagyon várta akkor azokat a meccseket, de most még ezzel nem foglalkozunk, hiszen előtte kemény feladat vár ránk. Azért dolgozunk, hogy eljussunk odáig, hogy a Fiorentináról is legyen értelme beszélni.
Egy évvel később, az Európa-liga csoportkörében viszont már bőven kaptál lehetőséget. Mit jelentene számodra, ha újra egy európai kupa főtábláján játszhatnál?
Mindenképpen nagyon jó érzés lenne. A csapat olyan fejlődésen ment át, amilyenre korábban senki nem gondolt volna, ennek a megkoronázása lehetne, ha akár idén, akár a közeljövőben egy csoportkörben szerepelhetnénk. Nagy szó lenne, a vezetőség is azt a hosszú távú célt tűzte ki, hogy jussunk ki Európába. Ez most a selejtezőkkel meglett, ennek a következő lépcsőfoka lehetne egy csoportkörbe való bejutás. Emlékszem, hogy milyen hatalmas fociláz volt Debrecenben, amikor a BL-ben és az EL-ben játszottunk, rengetegen megszerették akkor a Lokit, és sokan ki is jártak a meccsekre, ezeknek a hatása a mai napig érződik. Ez most még odébb van, de ha már azt kérdezted, mit jelentene ez számomra, akkor azt mondom, egy álom válna újra valóra.
A Mezőkövesd jobbhátvédje szerint a nyitófordulóban megérdemelten győzte le őket a Debrecen, a Diósgyőr elleni borsodi rangadón viszont már győzelemre készül.
A Debrecen talán a legjobb formában lévő magyar csapat jelenleg. Előny vagy hátrány volt, hogy ellenük kezdtetek?
Hátránynak semmiképp nem mondanám, hiszen nekik a Konferencialigában is helyt kell állniuk. Bíztunk benne, hogy talán részben emiatt is, meg tudjuk lepni őket, de sajnos nem sikerült. Miután megszereztük a vezetést, jó időben tudtak válaszolni egy szép góllal, és szerintem ez a kelleténél jobban megfogott minket.
Mi volt az, amire nem volt meg az ellenszeretek?
Őszintén szólva úgy éreztem, hogy a második félidőre jobban jöttek ki, mint mi. Készültünk arra, hogy kezdeményezni fognak, de sajnos nem sikerült annyit birtokolnunk a labdát, mint ahogyan terveztük.
Azt kell mondanom, hogy a Debrecen megérdemelten győzött.
Egy éve, Szombathelyről igazoltál Mezőkövesdre. Akkor miért döntöttél így?
Mindenképpen szerettem volna szintet lépni, az NB II-ből az NB I-be igazolni. Az is fontos volt, hogy olyan csapathoz kerüljek, ahol folyamatos játéklehetőséghez jutok, ezáltal pedig fejlődni, javulni tud a játékom.
Ez meg is valósult, hiszen alapember voltál, 31 bajnokin játszottál. Hogyan értékeled ezt az évedet?
Nem úgy kezdtük a tavalyi évet, ahogyan elterveztük, de jót tett a csapatnak a szezon közbeni edzőváltás. Kuttor Attila és stábja felrázta az öltözőt, már a legelején nagyon jó benyomást tett ránk, és ez azóta is kitart. Fegyelmet teremtett az öltözőben, a csapat minden tagja beállt a sorba. Az egész együttesre jó hatással volt az érkezése, és azóta is szeretünk vele dolgozni.
Egy idény alapján ideális lépcsőfoknak tartod a Zsóry-t egy fiatal játékos számára?
Nekem mindenképpen az volt, az NB II-ből egy olyan élvonalbeli csapatba tudtam kerülni, ahol megkaptam a bizalmat és a lehetőséget.
De van nálam is jobb példa, néhány évvel ezelőtt Szalai Attila is Mezőkövesden debütált az NB I-ben, és az itt lerakott jó teljesítményének köszönhetően tudott külföldre szerződni, azóta látjuk, hol tart.
Én is egy hasonló forgatókönyvben bízom, és remélem, hogy idén már az első gólomat is meg tudom szerezni.
Tavaly féltávnál tíz új játékost szerződtettetek, amit sokan necces húzásnak gondoltak, és vészjóslóan beszéltek a tavaszi kilátásaitokról. Végül meglett a bennmaradás. Te hogyan élted meg? Mi történik egy öltözőben, amikor a szezon közepén beállít tíz új arc?
Persze, egy játékosnak is furcsa amikor a szezon közepén egy csapatnyi új ember jön, de szerencsére barátságos, befogadó hangulat uralkodik az öltözőnkben, így ezzel nem volt probléma. A legtöbben a téli felkészülés során csatlakoztak hozzánk, így néhány edzőmérkőzésen volt alkalmuk arra is, hogy ne csak emberileg, hanem a csapatjátékba is be tudjanak illeszkedni. Mivel ez jól alakult, tavasszal sikerült is elérnünk a célunkat.
A Loki ellen úgy tűnt, hogy hasonló stílusban játszott a Mezőkövesd, mint ami tavaly tavasszal bennmaradást eredményezett. Mit várhatunk a csapattól, idén is „kontracsapat” lesztek?
Ezt még korai lenne kijelenteni. Biztos, hogy lesznek olyan meccsek, ahol ezt a játékstílust kell majd elővennünk, de az is célunk, hogy a labdás játékban fejlődjünk. Szeretnénk a kezdeményező játékban is előre lépni, hiszen a meccseket gólokkal lehet megnyerni. Reményeim szerint az ellenfél kapuja előtti játékban is fogunk tudni újat mutatni idén.
A következő ellenfél a Diósgyőr, amely a Puskás Akadémia ellen a vereség ellenére nem mutatott rossz játékot. Mire számítasz ellenük?
Természetesen győzelemre. Mindent meg kell tennünk érte, hiszen ez lesz az első hazai meccsünk idén, szeretnénk örömöt szerezni a szurkolóinknak egy sikerrel. A Diósgyőr egy erős csapat, kemény ellenfél lesznek, de úgy érzem, megfelelően felkészültünk ellenük.
Egészen fiatalon a DVTK-ban nevelkedtél. Mit jelent ennek fényében számodra a borsodi derbi?
Bár hamar elkerültem Diósgyőrből Szombathelyre, a Haladáshoz, természetesen nem felejtettem el az ott töltött időt.
Abból a szempontból mindenképp különleges lesz számomra a meccs, hogy jó érzés lesz a nevelőklubom ellen pályára lépni, olyan téren viszont nem, hogy ezúttal is csak az lesz majd a szemem előtt, hogy a lehető legjobb teljesítményt tegyem le a pályán.
Szerinted mi a legmerészebb cél idénre, ami még reális lehet a csapatotok számára?
Tavaly a szezon végére sikerült elérnünk a 7. helyezést, ami azt gondolom, hogy egy jó eredmény, motiválóan hatott a csapatra. Bízom benne, hogy ez idén is meglesz, és titkon abban is, hogy esetleg még előrébb tudunk végezni. Emellett a Magyar Kupára is nagy hangsúlyt fektetünk. A végső győzelemhez nagyon hosszú és nehéz út vezet ott is, de mindent meg fogunk tenni, hogy minél tovább jussunk abban a sorozatban is.
Találkozás a magyar játékvezetők főnökével
Még az NB I új idényének rajtja előtt találkozott a sajtó munkatársaival Hanacsek Attila. A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezetői Bizottságának első embere az NB1.hu-t is meghívta a háttérbeszélgetésre, amelynek fő célja az új idény átbeszélése volt játékvezetői szempontból. Meglepő módon nem a VAR volt a középpontban, de a mögöttünk hagyott szezonra visszatekintve azért a videóbíró is szóba került. Ezáltal Hanacsek Attila feltárta, mi vezetett addig a döntésig, ami jelentősen befolyásolta a kieső Honvéd (és ezáltal a bennmaradó Fehérvár) sorsát.
Az előző szezon néhány érdekes adata
A játékvezetők ténykedését tízes skálán osztályozzák az ellenőrök. Ezen értékelések alapján 91,2 százalékban „eredményesen” vezették a meccseket a hét országos bajnokság 2089 meccsén, az „eredménytelen” teljesítmények pedig 4,3 százalékra rúgtak csupán a tavalyi 5 helyett. Az NB I-ben működő játékvezetők 8,5 vagy afeletti ellenőri osztályzatainak száma 94 (kilencvennégy) százalékban nőtt – tizennyolcról harmincötre.
Hanacsek Attila elmondása szerint tizenhét súlyos hiba történt (tíz a VAR miatt), ami az eddigi legkevesebb az NB I történetében. Az utolsó videóbíró nélküli szezonban ez a szám hatvan volt.
Súlyos hibák hat százalékban történtek. Figyelemre méltó, hogy amíg az NB III-ban 26,4 százalékkal nőtt ezek száma, addig az NB II-ben 43 százalékkal csökkent – VAR nélkül.
A VAR-beavatkozások száma harminc százalékkal csökkent a tavalyihoz képest (a Honvéd szurkolói plusz egy darabnak biztos örültek volna), az úgynevezett hosszú ellenőrzések számát pedig majdnem megfelezték: ez a szám negyvenhárom, százalékban mérve.
Hanacsek Attila egyébként nem győzte hangsúlyozni, hogy a játékvezetőknél minden hibának súlyos következményei lehetnek, legyen szó visszasorolásról vagy a profi játékvezetők esetében jelentős összegű pénzbüntetésről.
A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy miért nincs magyar tagja a nemzetközi játékvezetői elitnek. Igaz, egy-két játékvezetőnek erre most van reális esélye, a vezető részben magára vállalta a felelősséget, miszerint erősebb lobbitevékenységre is szükség van. De megjegyezte, hogy nagyjából ötszázan pályáznak harmincegy helyre, sok más ország is hasonló cipőben jár.
A végső kegyelemdöfés a Honvédnak
Arról, hogy miként működik a VAR, többek között ebben a cikkünkben is írtunk. A lényeg: bár mindig a játékvezető dönt, a videóbíró automatikusan ellenőriz minden lehetséges és valós gólt, és ami a Puskás Akadémia-Honvéd bajnoki esetében fontos: ugyanez történik a büntetőszituációknál is. Szolnoki Roland kezezését is vizsgálta a VAR-kocsi stábja, vagyis a videóbíró és asszisztense, valamint az operátor – utóbbi személy a létező legjobb kameraállást próbálja keresni a vizsgálat során. A Puskás-Honvéd meccs esetében Vad II István játékvezető a helyszínen nem látott kezezést, és végül ki sem ment megnézni az esetet, dacára annak, hogy volt perdöntő felvétel; és (minden ilyen eset) sokkal inkább az Iványi Zoltán vezette VAR-kocsiban ülő csapat felelőssége, mint a pályán tizedmásodperc alatt határozó bíróé. Nem mentség, sőt! De a tények kedvéért megjegyezhetjük, hogy a játékvezető a felcsútiak javára sem ítélt meg egy jogos gólt az első félidőben.
A hétvégi bajnoki fordulóban, az Újpest-Fehérvár mérkőzésen szintén a VAR-kocsiban ülők szava lehetett a döntő Csoboth Kevin kiállításánál, mert úgy érezhették, hogy egyértelmű bizonyítékuk van a kiálllítás szükségességére, amit a játékvezető, Karakó Ferenc elfogadott, és felmutatta a piros lapot az Újpest támadójának. Túlzott erőbevetés alkalmazása történhetett az újpesti támadó részéről, ami azt jelenti, hogy a játékos túllépi a szükséges erőbevetést és/vagy veszélyezteti ellenfele biztonságát. A vétkes játékost ilyenkor ki kell állítani.
Tisztelet
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) iránymutatást tett közzé azért – a sportág kedvezőbb megítélése mellett -, hogy a labdarúgás résztvevői megadják egymásnak a kölcsönös tiszteletet. A szabályok ugyan nem változtak, de az UEFA felhívta a tagszövetségek, így az MLSZ figyelmét is arra, hogy tiszteletlen, fenyegető, sportszerűtlen viselkedés esetén ne maradjon el a sárga lap kiosztása a vétkesnek, legyen szó akár játékosról vagy adott csapat technikai zónájában helyet foglaló bármelyik személyről. Az éppen Budapesten lejátszott EL-döntőt hozták fel negatív példaként, amikor az AS Roma vezetőedzője, José Mourinho eszközként tekintett a játékvezetők becsmérésére, ami a sportszerűtlenségen túlmutatva akár biztonsági kockázatot is jelenthet az európai szövetség szerint – Budapesten ez is bekövetkezett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, ahol szurkolók inzultálták Anthony Taylort, a finálé játékvezetőjét.
Anthony Taylor, the referee of the Europa League final, was attacked by Roma supporters at Budapest airport. 🧐
— Football Tweet ⚽ (@Football__Tweet) June 1, 2023
Kezezés értelmezése
Az egyik legvitatottabb szabály értelmezése – a les mellett – a kezezés megítélése. Az UEFA most ezen a téren is új útmutatást adott a fegyelmezés és a szankció tekintetében egyaránt. Az új szezontól a játékos testéről a nem természetes helyzetben tartott karjára pattanó labdát, vagy a saját csapattársáról a nem természetes helyzetben tartott karra pattanó labdát nem fogják kezezéses szabálytalanságnak minősíteni a bírók. A kapura lövéseknél történő kezezéses szabálytalanságoknál a sárga lapos figyelmeztetések sem lesznek feltétlenül szükségesek.
Az UEFA iránymutatása ezen a linken elolvasható, itt pedig elérhetőek a legmagasabb szabályalkotó testület, az IFAB új szabálymódosításai.
Mit mondott neki Roy Keane Angliában? Hány napig válaszolt az üzenetekre a norvégok elleni gólja után? Első és utolsó Priskin Tamással.
Priskin Tamás idén befejezte a profi labdarúgást, és büszkén tekinthet vissza a pályafutására. Hatvanháromszor volt válogatott, Európa-bajnokságon is szerepelt a csapattal, játszott a Premier League-ben, és ahol megfordult, ott hamar a szurkolók kedvence lett, hiszen egyike a leggólerősebb magyar játékosoknak. Priskin az osztrák hatodosztályban még folytatja a gólgyártást, de hogy mik voltak pályafutása legjei, azt az „Első és utolsó”-interjúnkban próbáltuk megtudni a 36 éves (ex)labdarúgótól.
Mikor volt az első találkozásod a labdával?
Ötéves koromban kaptam, és rögtön ki is próbáltam az édesapámmal. Passzolgattunk egy jót a komáromi Vág-folyó partján.
Mi jutott eszedbe először, amikor 16 évesen először kifutottál Győr-mezben a pályára?
Hogy gólt szeretnék lőni, csatárként mindig, már az első meccsemen is ez lebegett a szemem előtt, amellett persze, hogy nyerni szeretnék. Ezen a meccsen még nem, de nem sokkal később egy Sopron elleni mérkőzésen sikerült először betalálnom az NB I-ben.
Milyen volt az első saját autód?
Skoda Fabia.
Mi volt az első, vagy akár az utolsó reakciód, amikor fiatalon a szlovák válogatottba meg akartak hívni?
Soha nem volt kérdés számomra, hogy a magyar válogatottban szerepeljek, úgyhogy egyértelmű volt a válaszom.
Kit hívtál fel először, miután kiderült, hogy a Premier League-be, Watfordhoz igazolsz?
Bármilyen fontos dolog történik velem, mindig édesanyámat hívom fel először, a mai napig. Nagyon boldog volt, rögtön el is dicsekedett vele az apukámnak, és mindketten nagyon örültek.
Hová vezetett az első utad Angliában?
A Watfordba (nevet).
Mi volt az első angliai vacsorád?
Az első időszakban szállodában voltam, majd azt ettem, amit az edzőközpontban kaptunk. De mindenevő vagyok, úgyhogy bármi szóba jöhet.
Mi volt az Ipswich Townban Roy Keane első mondata hozzád?
Talán az, hogy lőjek minél több gólt, hogy sikerüljön feljutnia csapatnak.
Mi volt az első orosz szó, amit megtanultál a Vlagyikavkazban?
Privet.
MTI-fotó: Koszticsák Szilárd
Mi volt az első reakció, amit a magyar szurkolóktól kaptál, miután aláírtál a Slovan Bratislavához?
Először kellemetlen dolgokat kaptam, eleinte nem volt sok a pozitívum. De később ez megváltozott, és egyre több jó visszajelzést kaptam.
Mi volt az utolsó gondolatod az ott eltöltött időről, amikor eljöttél Pozsonyból?
Boldogsággal töltött el, hogy sikerült kupát nyernem a csapattal.
Mi az első gondolatod, ami most eszedbe jut a Ferencvárosról?
A nagyszerű szurkolótábora, ez örökre megmarad bennem. És kiemelném még az egész Fradi-közeget is.
Ha lehetne egy utolsó kívánságod a karriereddel kapcsolatban, mi lenne az?
Ha kívánhatnék egyet, az egy világbajnok szereplés lenne a magyar válogatottal.
Mikor jön el az idő, amikor újra első osztályú lesz a Győr?
Bízom benne, hogy a most kezdődő szezonban sikerül kivívnia a feljutást az ETO-nak.
2015. november 15-én sorsdöntő gólt szereztél a Norvégia elleni Európa-bajnoki pótselejtezőn. Ki gratulált először, és mit mondott?
Nagyon-nagyon sokan gratuláltak, az első Bernd Storck szövetségi kapitány volt az öltözőben. Három-négy napba telt, mire válaszolni tudtam mindenkinek.
Meddig szeretnél majd elszámolni az osztrák hatodosztályban az első és a utolsó gólod között?
Bízom benne, hogy sokáig, de amit kitűztem, hogy tizenötnél több gólig eljussak.
Tervezed a maratoni táv lefutását, mi lesz az első dolog, amit utána tenni fogsz?
Biztos vagyok benne, hogy először majd enni és inni fogok.
Fogod tudni valaha is, hogy melyik volt életed utolsó gólja?
Kérdés, mi számít utolsónak, mert bízom abban, hogy hobbiszinten még sokáig fogok futballozni. Ez pedig elég sokáig el fog tartani, mert imádom ezt a sportot.
Télen igazolt Újpestről Fehérvárra, ahol még annál is nehezebb fél év várt rá, mint amire számíthatott. A 22 éves játékost kora még igen, NB I-es rutinja viszont már nem sorolja az újjáformálódó csapat fiatal tehetségei közé. A rá váró új szerepről és a Fehérvár FC átalakulásáról a volt klubja elleni bajnoki előtt beszélgettünk Csongvai Áronnal.
Először léphetsz pályára a Szusza Ferenc Stadionba a távozásod óta. Milyen fogadtatásra számítasz?
Jó kérdés. Nem tudom, hisz valóban ez lesz az első. Különleges mérkőzés lesz számomra, hiszen visszatérek abba a stadionba, ahol futballistává váltam. Hogy nekem milyen fogadtatásom lesz, az más kérdés, de én nagyon várom, pozitívan állok a meccshez és az egész újrakezdéshez is.
Télen egy kiesőjelölt Újpestből igazoltál az akkor valamivel jobban álló Vidibe. A liláknak végül sima, nektek ellenben elég karcos lett a vége. Fél év távlatából hogyan értékeled a váltást?
Azt a váltás idejében is tudtam, hogy a mögöttünk hagyott fél év nem a kiemelkedő eredményekről fog szólni, és nem most fog egy csapásra óriási futballista válni belőlem. Tudtam, hogy hosszabb távon kell gondolkoznom, ez nem változott. Az, hogy mi történt az elmúlt félévben, most szerintem nem fontos, hosszabb idő után értékelném majd a döntésemet. A felkészülés alapján nagyon pozitív érzéseim vannak, bízom benne, hogy a bajnokság eleje is ezt fogja majd tükrözni. Az itteni lehetőségek továbbra is adottak, hogy egy komolyabb szintet érhessek el a karrieremben.
Hogy telt a nyár a nehéz szezon után? Hogyan próbáltál fejben egyenesbe jönni?
A Vasas elleni meccs lefújása utáni első perctől tudtuk, hogy komoly megújulásra lesz szükség. Tudtuk, hogy nagy változások jönnek, ezek meg is történtek. Le kellett vonni a következtetéseket, és aztán elfelejteni a történteket, hogy már a felkészülés első napjától tiszta lappal tudjunk kezdeni.
Milyen csapat találkozott az első összetartáson?
Sokan távoztak és érkeztek új játékosok is. Az első naptól kezdve egy nagyon jó hangulat uralkodik az öltözőben, és szerintem ez a legfontosabb jelenleg. Mindenki tudta, hogy ennek így kell lennie, és mindenki így is állt hozzá. Úgy gondolom, jó irányba haladunk.
A főszponzor távozott, sokak szerint a város és a csapat kapcsolata sem olyan szoros már. Mennyire lesz nehéz visszaállítani magatok mögé a szurkolótábort?
Érthető volt, ahogy a bajnokság vége felé reagált a médiától elkezdve a szurkolókig mindenki. Nem azt a teljesítményt nyújtottuk, amit elvártak, és főleg nem azt, ami ebben a csapatban benne van. Egyértelműen az a cél, hogy visszanyerjük a szurkolóink bizalmát. A velük való kapcsolat fontos része a Fehérvár imázsának is. Ezen rajta vagyunk, és ha az első pár fordulóban úgy indítjuk a szezont, ahogy szeretnénk, fel tudjuk vinni a pályára azt a játékot, amit gyakorlunk, és ez eredménnyel is párosul, akkor a szurkolók is mellénk állnak, és közösen el tudunk indulni egy jó úton.
Az előszezon alapján mi az, amiben szerinted biztosan javultok az új idényre?
Meg kell említeni, hogy az új edzőnk a tavaszi szezon közben érkezett meg. Akkor nem volt idő arra, hogy az ő játékfelfogását átadja a csapatnak, az adott szituációra kellett reagálni, el kellett kerülni a kiesést. Most viszont megvolt az időnk arra, hogy átadja nekünk a filozófiáját, a felkészülés első napjától az utolsóig látványos utat jártunk be. Az edzőmeccseken tükröződött az az elképzelés, amit elkezdtünk gyakorolni. Sok munka van mögöttünk, de még előttünk is. Nem akarok olyanokat mondani, hogy minden tökéletes, mert nem így van. Az alapokról próbáljuk újraépíteni a csapatot, ez viszont jó úton halad.
Idén kevesebb új játékost igazolt a klub, viszont voltak komoly távozók is a kezdőcsapatból. Összességében gyengült vagy erősödött a csapat?
Sok minden változott a csapat körül, és több fontos játékos is eligazolt. Ez viszont nem feltétlen rossz, hiszen az utóbbi évek azt mutatták, hogy szükség is van a változásra. Komoly kvalitású játékosok távoztak, de az érkezők is sokat fognak tudni segíteni, ebben biztos vagyok. Sok olyan fiatal játékos van a keretben, akikben nagy potenciál rejlik. A klub olyan helyzetben van, hogy ez most egy lehetőség, amit meg kell ragadni. Amit láttam tőlük a felkészülés során, az nagyon előremutató volt, szerintem minőségi keretünk lesz.
Te sem vagy még öreg a magad 22 évével, neked viszont már bőven van NB I-es rutinod. Milyen szereped lesz így a fiatalokkal újjá formálódó csapatban?
Én már nem úgy gondolok magamra mint fiatal játékosra. Pár évet már eltöltöttem a felnőtt fociban, még ha nem is sokat. Ezek alatt sikerült azért tapasztalatot gyűjtenem, így már többet kell elvárnom magamtól. Próbálom azokat segíteni, akik most kerültek fel, mert bár én sem vagyok még idős, nem olyan rég mentem át ugyanezen. Igyekszem őket támogatni, szerintem ezt a stáb is elvárja tőlem. Ami az én szerepemet illeti, bízom benne, hogy meghatározó játékosa tudok lenni a csapatnak, és a legjobbammal segíteni a minél jobb eredmények elérésben.
A klub a kiesés elleni harc elkerülését, azaz a biztos középmezőnyt tűzte ki célul. Te előre kiegyeznél egy ilyen szerepléssel, vagy vannak merészebb vágyaid?
Nem szeretnék nagyokat mondani, de sosem voltam az a játékos, akit a bennmaradás önmagában motiválna. Szeretek komolyabb célokat kitűzni egyénileg és csapat szinten is. Persze most megváltozott a Vidi megítélése a magyar fociban, de láttam a munkát, amit elvégeztünk, és az alapján komolyabb teljesítmény is benne van a csapatban. Viszont ide még ezen kívül is sok munka vezet, mert nagyon nem lesz könnyű. Ezért nem is szeretnék nagy dolgokról beszélni, de titkon bízom abban, hogy idén inkább előre tudunk majd nézegetni a tabellán, mint hátra.
Az Újpest FC régi-új vezetőedzője kupagyőzelmet és dobogós helyezést szeretne elérni a lilákkal. Nyáron megváltoztatta játékosai vesztes mentalitását.
Tűzoltásra szerződtették, de olyan jól sikerült Nebojsa Vignjevics újpesti visszatérése tavasszal, hogy hosszabbítottak vele, a tavalyi nyolcadik hely után pedig idén már kupagyőzelem és dobogós helyezés a lila-fehérek célja a szerb vezetőedzővel. Ehhez két dolog elengedhetetlen: a nyerni tudás megtanulása és a keret tudatos megerősítése.
A hét elején érkezett vissza Magyarországra. Mennyit gondolt Szerbiában a labdarúgásra?
Én mindig a futballon gondolkozom, a családom nem is igazán szereti, hogy még otthon is ezen agyalok. De ez a munkám. Főleg most nem mindegy, mi történik az Újpesttel, amikor a csapat megerősítésén dolgozunk. A bajnokság kezdődik, így hasonló bizsergést érzek jó ideje a mellettem dolgozókon is, ilyenkor már nincs olyan nap, amely ne a futballról szólna.
Nemrég azt mondta, nem kér a középszerűségből, és a célja, hogy jó eredményt érjen el, trófeákat nyerjen az Újpesttel. Most hogy érzi, kész erre a csapat?
Nemcsak én, hanem a klubnál körülöttem mindenki tudja, micsoda történelme van az Újpestnek, amely korábban sok-sok kupát és érmet nyert. Így nem csoda, hogy hozzám hasonlóan mindenki azt szeretné, ha a csapat visszatérne erre az útra.
De nekem már 2013-ben, az érkezésem első napjától az volt a célom, hogy trófeákat nyerjek a csapattal. Éppen ezért nagyon boldog voltam, amikor sikerült kupákat nyernünk, és láttam, hogy mennyire boldoggá tesszük ezzel a szurkolóinkat.
A mostani évben ugyanez a tervem. Nagyon keményen dolgozunk, hogy a célunk valóra váljon. Igyekeztünk és igyekszünk úgy megerősíteni a keretet, hogy az Újpest képes legyen trófeákat nyerni.
Elegendő támogatást kap ehhez Roderick Duchatelet tulajdonostól?
Nagyon sokat beszélgettem vele, főleg a visszatérésem előtt. Azt éreztem rajta, egyetért velem abban, hogy címekért kell küzdenie a csapatnak. Még akkor is, ha nincs akkora büdzsénk, amely ezt garantálná, de éppen ezért az átigazolási szezonban nagy körültekintéssel igyekszünk és igyekeztünk kiválasztani a lehető legjobb játékosokat. Úgy érzem, hogy a tulajdonos több támogatást megad, mint korábban, a csapat pedig, remélhetőleg, ennek megfelelően képes lesz előre lépni.
MTI-fotó: Illyés Tibor
A legtöbb magyar csapatnak az a célja, hogy először is bebiztosítsa a bennmaradást, majd igyekszik feljebb kerülni a tabellán. Hasonlóan gondolkodik az Újpest is?
Nem, az Újpestnél mi nem így gondolkodunk, és szerintem ez akkor sem volt így, amikor az előző két évben a kiesés szele is meglegyintette a csapatot. Én a felkészülés első pillanatától kezdve más célokról beszélek, nem a kiesés elkerülése motivál minket, hanem valami más. Kell, hogy legyen egy olyan eszme, amelyet egyfolytában követünk. Nem gondolunk a kiesésre, és nem a kiesés ellen fogunk harcolni.
Kiss Tamás és Tamás Krisztián volt az első két érkező, majd csatlakozott a román George Danut Ganea, illetve a nigériai Franklin Sasere. Elégedett a mostani kerettel? Milyen posztra várható még erősítés?
Örülök az érkező srácoknak, olyan igazolásokról van szó, akik a különbséget jelenthetik.
Jelenleg elég játékosunk van a keretben, mindössze egy középső védőt és egy védekező középpályást szeretnénk még igazolni. De nagyon óvatosan választjuk ki a jelölteket, mert tényleg a legjobb megoldást szeretnénk választani, olyan játékosokat, akikkel biztosan erősödik a csapat.
Ezzel a kerettel mire lehet képes az Újpest, mi lenne az az eredmény, amit már most aláírna? Ha nyernénk egy trófeát, és a dobogón végeznénk.
Sok szurkoló várta a jó játékosnak tartott Yohan Croizet visszatérését, a klub azonban nem marasztalja őt, sőt, az NB III-as csapathoz száműzte. Miért?
Nem sokat játszott az előző szezonban, és nem is volt jó formában. Úgy gondolom, neki és az Újpestnek is jobb, ha csapatot vált. Új motivációra van szüksége, ez az egyetlen oka annak, hogy nem marad. Megvan benne a minőség, de az igazi minőséget az jelenti, ha sorra játszod a meccseket, és jól megy a futball. Az nem elég Újpesten, ha erre csak ritkán kerül sor.
MTI-fotó: Kovács Tamás
Mi volt a legnagyobb tanulsága az ausztriai edzőtábornak?
Megtanultunk nyerni.
Sok srác tagja a keretnek az előző két évből, és nekik mindenképpen meg kellett változtatni valamit a gondolkodásukon azért, hogy a bajnokságban sikeresek lehessünk. A csapatnak egységesen ugyanazt a célkitűzést kell követnie. Most ez volt a legfontosabb, és ezt többször elmondtam a játékosaimnak, hogy meg kell tanulnunk nyerni, még akkor is, ha nem játszunk jobban az ellenfélnél.
Amikor 50:50 százalék esélyünk van a sikerre, akkor nagyon fontos, hogy szervezettek maradjunk, hiszen akkor meg tudjuk nyerni ezeket a mérkőzéseket. Olyan nincs, hogy egy csapat mindig jól játszik, minden csapat életében vannak hullámvölgyek. Amit viszont nagyon fontos a fejünkbe vésni, hogy ha nem megy a játék, akkor is meg lehet nyerni a mérkőzést. Ezt szerintem most mindenkinek sikerült megértenie.
Nebojsa Vignjevics tavaszi érkezése után az Újpest könnyedén bennmaradt, a szerb edzővel négy győzelmet ért el (ZTE, Paks, Honvéd, Kecskemét), kétszer döntetlenezett (Fehérvár, Vasas), háromszor pedig kikapott (Ferencváros, Kisvárda, Debrecen) az NB I-ben a lila-fehér csapat. A felkészülési időszakban ismét csak a győzelmek voltak túlsúlyban: négyszer nyertek, és kétszer kaptak ki Csoboth Kevinék.
A felkészülési időszak eredményei:
Újpest–Budafoki MTE (NB II) 2–0 (gól: Varga Balázs, Ljujics)
Újpest–Vasas FC (NB II) 2–3 (Fehér Csanád, Ljujics)
BVSC (NB II)–Újpest 1–2 (Pauljevics, Radosevics)
SKN St. Pölten (osztrák II.)–Újpest 1–4 (Ambrose, Mörschel, Kiss T., Mucsányi)
SK Dynamo Ceské Budejovice (cseh I.) – Újpest 1–4 (Csoboth 2, Ambrose, Mörschel)
Al-Fateh (szaúdi I.) – Újpest 1-0
Különleges csatára lehet kilátás szombaton a jelenlegi újpesti játékosok és a két korábbi lila-fehér futballista Csongvai Áron, illetve Katona Mátyás között. Lehetséges, hogy a két korábbi Újpest-kedvenc lesz a Fehérvár titkos fegyvere?
Az előző meccsünkön nem volt semmilyen problémánk azzal, hogy a pályán vannak. Minőségi játékosok, jól ismerik a csapatunkat, fontos fogaskerekei a fehérvári gépezetnek. Extra motivációval fognak pályára lépni, de mi nemcsak rájuk fogunk figyelni, hiszen a Fehérvár erős csapat, sok jó játékosa van.
Az idei, áprilisi meccs 0-0-ra végződött Fehérváron. Hogy látja, erősebb vagy gyengébb lett az ellenfél azóta?
Erősebb, mert azóta az edzőnek több ideje volt a csapatépítésre, és a keret összetételén is tudott változtatni. Az előkészületi meccseik eredményei is azt sugallták nekem, hogy stabilabb lett a Fehérvár. Idén akár sokkal erősebb is lehet, mint a tavaly.
És mi a helyzet az Újpesttel, erősebb lett azóta?
Erősebbek lettünk, legalábbis minden erőnkkel ezen dolgozunk.
MTI-fotó: Illyés Tibor
Milyen a kapcsolata jelenleg a szurkolókkal?
A szurkolók akkor szeretnek, ha nyer a csapat. Ha nem nyer a csapat, és nem jó az Újpest, akkor nem szeretnek, ez ennyire egyszerű. Ez az, amit a játékosaimmal is meg kellett érteni – amiről az imént már beszéltem -, hiába futballozol jól, ha nem nyer a csapat, az nem elég. Egyetlen egy dolog számít Újpesten, a győzelem. Az ide érkező játékosoknak erről tudniuk kell.
Fantasztikus érzés 11 ezer újpesti szurkoló előtt játszani, de fel kell készülni a kritikákra is. Ezt nem mindenki bírja, de szükség van az önbizalomra, és késznek kell lenni a harcra. De nem a szurkolók ellen, hanem a pályán kell harcolni azért, hogy mindenki lássa, megérdemled, hogy az Újpest játékosa vagy.
Én jól tudom, mit várnak el tőlünk, és próbálom ezzel motiválni a játékosokat is. Nem könnyű Újpesten játszani, de nagyon-nagyon jó dolog itt lenni.
Korábban úgy fogalmazott, hogy az első újpesti időszaka alatt 25 évet öregedett. Készen van egy újabb hat és fél évre, mondjuk úgy, hogy ezúttal nem kerül sor egy ilyen extrém öregedésre?
Extrém volt valóban, de soha nem mondtam, hogy ilyen sokáig fogok maradni. Napról napra, hónapról hónapra, évről évre tettem a dolgom. Most úgy dolgozom, mintha örökre itt maradnék, de a holnapról úgyis az eredmények döntenek majd.
Nikola Mitrovics idén májusban távozott az azóta már NB II-es Budapest Honvéd csapatától, ma pedig – több mint 200 NB I-es meccsel a háta mögött – egyéves szerződést írt alá az NB II egyik újoncával, a BVSC-Zuglóval. A 36 éves szerb születésű, de már magyar állampolgárságú középpályás elsőként az NB1.hu-nak nyilatkozott az új kezdetről, két volt csapata, az Újpest és a Fehérvár FC hétvégi meccséről és arról, hogy szerinte mi vezetett a Kispest kieséséhez.
Kezdjük új csapatoddal, a BVSC-vel. Mikor jött a megkeresés, és mivel győztek meg téged?
Éppen nyaralni voltunk a családommal Szerbiában, amikor a menedzserem hívott, hogy keresett a BVSC. Felvázolták nekem a tervet, hogy épül egy csapat, amelyben nekem is szerepet szánnak, és tetszett.
Mit mondott neked Urbán Flórián vezetőedző?
Még nem találkoztam vele. Ma lesz az első közös edzésünk, és ott fogunk tudni bemutatkozni egymásnak.
Kezd alakulni a keret, korábbi válogatott játékosok érkezéséről is hallani. Milyen célokra jogosítana fel titeket újoncként az ilyen kaliberű futballisták érkezése?
Igen, én Hidi Patrikkal együtt érkeztem, és jelezték nekem, hogy további erősítésekre lehet számítani. De mivel újonc csapat vagyunk a másodosztályban, ezért most még a bennmaradás a célunk első lépésként.
Volt más ajánlatod?
Igen, kerestek más NB II-es csapatok is. Mivel azonban a családommal Budapesten élünk, a két gyerekem miatt fontos volt, hogy itt tudjak csapatot találni magamnak.
Hogy tekintesz vissza a Honvéd kiesésére?
Abban hiszek, hogy azt kapod vissza, amit beleteszel a munkába.
Valószínűleg nem dolgoztunk elég jól, és értem ezt mindenkire a klubnál, a vezetőktől a játékosokig. Ez az oka, hogy a Honvéd kiesett az NB I-ből. Nem szeretnék rosszat mondani a Honvédról, de nagyon sajnálom a klubot és a szurkolókat.
Hétvégén rajtol az NB I, mit vársz két korábbi csapatod, az Újpest és a Fehérvár meccsétől?
Az első meccsek mindig nehezek. A Az Újpest szurkolói minden évben azt várják, hogy a csapat a tabella élmezőnyében végezzen, a Vidinek pedig ott volt a balul sikerült tavaszi szezon. Nehéz meccs lesz, de remélem, hogy az Újpest győzelemmel kezdi a szezont, hogy meglegyen az esélye megfelelni a szurkolói elvárásoknak.
Arra mekkora esélyt látsz, hogy pályára léphetsz még az NB I-ben?
Jelenleg csak a BVSC érdekel. Nem gondolkodom más NB I es vagy NB II-es csapatokban. Tetszik, amit felvázoltak nekem a vezetők a következő évre, addig mindenképp itt képzelem el a jövőmet.
Szeretnél még visszatérni Újpestre, akár edzőként?
Soha ne mondd azt, hogy soha! Most nincs realitása, de ki tudja, mit hoz a jövő…
Csapatot váltott Tamás Márk, aki a romániai Sepsi OSK-tól az azerbajdzsáni Neftcsi Bakuhoz szerződött. Az egyszeres válogatott védő tiszta vizet öntött a pohárba viharos távozása kapcsán, beszélt az azeri álmatlanságról, és elárulta azt is, hogyan szúrta ki őt új trénere, Adrian Mutu.
Amikor megjelentek az első hírek arról, hogy a Sepsinél nem biztos a jövőd, nem tűnt úgy, hogy ilyen hamar rendeződni fog a sorsod. Azóta már Bakuban vagy. Mi történt ebben a pár napban?
Hamar megoldódott a dolog, hiszen kivásároltak a szerződésemből. Ha szerződést kellett volna bontani, az bonyolultabb lett volna, de erről nem volt szó. Engem az elejétől érdekelt a lehetőség, a klubok pedig gyorsan lezongorázták az anyagiakat, rajtam pedig onnantól már nem múlt a dolog.
Annyiban mégiscsak volt szó szerződésbontásról, hogy a Sepsi OSK így kommunikálta az elválást, és a magyar sajtóban is így jelent meg. Mi történt valójában?
Feketén-fehéren ott volt a szerződésemben a kivásárlási áram, amit ha egy csapat megad értem, és átmegyek az orvosin, akkor életbe is lép. Semmiképp nem szerettem volna szerződést bontani, mert akkor könnyen egy egész nyaras sztori lehetett volna a csapatkeresés, ezt el akartam kerülni. A Neftcsi megadta azt a pénzt, amit kértek értem, az üzlet létrejött, a Sepsi viszont a saját oldalán úgy jelentette meg, hogy közös megegyezéssel szerződésbontás történt, miközben én éppen az orvosi vizsgálatra tartottam.
Diószegi László klubelnök a román sajtóban azt is nyilatkozta, hogy bejelentetted a távozási szándékodat, majd nem akartál edzeni. Így volt?
Egyetlen alkalom volt, amikor nem a társakkal, hanem a kondiban edzettem. Akkor már folytak a tárgyalások, nem akartam véletlen se megsérülni, illetve azt sem, hogy fejben esetleg máshol legyek, miközben a csapattal edzek. Ezt egyeztettem az edzővel is, így úgy érzem, hogy erősen kisarkítva jelent meg ez a történet. Bennem nincs sértettség, tovább léptem, szerintem ez az egész felhajtás nem lett volna, ha jobban kommunikálják le a történteket.
Diószegi az első azeri ajánlatot, 100 ezer eurót nevetséges összegnek nevezte. Mennyivel kellett mélyebben zsebbe nyúlnia a Bakunak? Az elnök 200-300 ezer eurós kivásárlási árakkal példálózott…
Ez helytálló, valahol a kettő között volt a végleges ár, amit fizettek értem.
A gazdag keleti országokba szerződő játékosokra gyakran rásütik, hogy a pénzért mennek. Anyagilag mekkora az előrelépés?
Persze, mindig ezt mondják, de elég megnézni a Qarabag csapatát, amelyet már nem nagyon kell bemutatni azoknak, akik követik az európai focit. Itt most egy nagy projekt épül, a cél, hogy az ő kihívóik legyünk. Ez szimpatikus volt, és minden egyéb téren is tetszettek a lehetőségek, amiket felvázoltak, így úgy gondoltam, miért ne próbáljam ki magam itt is.
Milyenek voltak az első napok az országban?
Teljesen egyedi, nagyon modern a város, tele felhőkarcolókkal, néha tátott szájjal nézek, hogy milyen épületek vannak. A legfurcsább az időjárás, de erre a többiek azt mondták, hogy mindenkinek kell öt-hat nap az átállásra. Meleg van, de nem a 35 fok a vészes, hanem az 50% körüli páratartalom. Edzés közben néha olyan, mintha egy szaunában lennél, egy edzésen 3-4 kiló le is jön rólam víz formájában, emiatt a táplálkozásra is oda kell figyelni. A legnehezebb egyelőre az elalvás, az hajnal 3 előtt eddig még nem nagyon sikerült nekem. De erre is felkészítettek a társak, mondták, hogy Bakuban ilyen a légkör, sok játékos tablettát szed, hogy hamar el tudjon aludni.
Adrian Mutu vezetőedző mit mondott, miért rád volt szüksége?
Tavaly volt jó pár meccsünk a csapata (FC Rapid Bukarest – a szerk.) ellen a román bajnokságban, ott kaphatott rólam egy képet, hogy milyen játékos vagyok. Azt mondta, én voltam az első számú terve a bal lábas belső védő pozícióba, jobb lábasnak pedig megvette a klub a brazil Yuri Matiast szintén Romániából, a CFR-től.
(Kép: Neftci Baku/Facebook)
Milyenek róla az első emberi benyomásaid? Szóba került a magyar-román rivalizálás? Tudja, hogy őt kevesen szívlelik nálunk?
Odáig még nem jutottunk, hogy őt mennyire szeretik Magyarországon, vagy engem Romániában ( – nevet), de emberileg egyelőre csupa pozitív élményem van vele. Szigorú edző, amit kér, azt be is tartatja. Nagyon intenzív edzéseket tart, sokat vár el tőlünk tréningeken is. Jók a benyomások, tiszta, mit kér tőlünk, és a csapat játéka is alakul, úgyhogy egyelőre nagyon szimpatikus és jó előjel a csütörtöki Konferencialiga-selejtezőnkre.
Ott már számítanak, számíthatnak rád?
Azerbajdzsánban már regisztrált a csapat, az Ekl-meccs előnapján pedig lehet még majd cserélni a keretben. Biztosat még nem tudok, de bízom benne, hogy ott leszek a keretben.
Van realitása a főtáblára jutásnak? A Neftcsi tapasztalt részvevője a kupaselejtezőknek, főtáblán viszont csak 2012-ben, az Európa-ligában jártak.
A Konferencialigában különösen nehéz ezt megmondani, hiszen rengeteg meglepetés történik. Meccsről meccsre megyünk neki a dolognak, mindig az előttünk álló kihívásra koncentrálunk. A Zeljeznicsar elleni párharc győztese a Besiktassal játszik majd, így ebben a sorozatban is komoly feladat a főtáblára kerülés. Titkon azért reménykedem benne, hogy legalább a playoffig eljutunk.
És hazai fronton mik a kilátások? Tavaly Budapesten a Fradi is megtapasztalhatta, hogy a Qarabag nem könnyű falat. Mik az esélyek?
Az azeri bajnokságban négyszer játszanak egymás ellen a csapatok, ezek nyilván sorsdöntőek lesznek. Ha létrejönnek a további igazolásaink, amelyek éppen szerveződnek, akkor szerintem lesz esélyünk felnőni melléjük. Nem titkolom, azért jöttem, hogy bajnokságot nyerjünk.
Összességében hogy érzed, szakmailag felfelé váltottál?
Igen. A körülmények, az edzői stáb, minden a legjobb, ami körülvesz, egy szavam nem lehet. Támogatnak mindenben, így nekem csak az a dolgom, hogy teljesítsek, és kihozzam a maximumot magamból.
Legutóbbi interjúnkban azt mondtad: bal lábas belső védő lévén lehet esélyed bekerülni a válogatottba. Ebben a profilban Szalai Attilán kívül továbbra sincs megkérdőjelezhetetlen tagja a keretnek, szerinted Azerbajdzsánból több esélyed lesz bekerülni, mint a román bajnokságból?
Ez csak Marco Rossi döntésén múlik. Az én dolgom, hogy a pályára kitegyem a 110%-ot, meneteljünk Európában amíg lehet, és a bajnokságban is minél jobban szerepeljünk. Ha tetszik neki, amit lát tőlem, úgyis be fog hívni. Az ő döntése, hogy milyen csapatot alakít ki, nekem pedig az a dolgom, hogy jó teljesítménnyel fehívjam magamra a figyelmét. Ha számít rám, én készen fogok állni, hiszen ki ne akarna a válogatottban játszani?!
Hat év pozsonyi légióskodás után tér haza Holman Dávid, akinek a Slovan Bratislava csapatától a magyar NB II-be vezetett az útja. A középpályás a Pozsonyban töltött hat év és nyolc megszerzett trófea mellett beszélt arról is, milyen szerepe volt feleségének és apósának abban, hogy ciprusi, indiai és magyar elsőosztályú ajánlatok között a Kispestre essen a választása. A labdarúgó, aki az NB1.hu-nak nyilatkozott elsőként, már Ausztriában van edzőtáborozni új csapatával.
2017-ben szerződtél a Slovan Bratislava csapatához. Gondoltad volna akkor, hogy egy hatéves sztori veszi kezdetét? Őszinte leszek, erre akkor még nem számítottam. Nyilván nem azért igazol az ember külföldre, hogy fél vagy egy évet legyen valahol, de a szerződésem aláírásakor nem hittem volna, hogy ilyen hosszú és sikeres időszakot tölthetek a klubnál.
A csapat szurkolói keménymagja – fogalmazzunk úgy – nem szívleli a magyarokat. Volt-e benned emiatt kétely, illetve téged hogyan fogadtak? Különösebb kétely nem volt bennem, de persze kíváncsi voltam, hogyan fogadnak majd. Engem az ottlétem alatt soha egyszer sem ért atrocitás amiatt, hogy magyar vagyok, úgyhogy e téren egyetlen negatív tapasztalatom sincs.
Első évedben ezüstérmesek, utána sorozatban ötször bajnokok lettetek, háromszor a Szlovák Kupát is megnyertétek, összesen 21 nemzetközi kupameccsen, benne egy EL-csoportkörrel szerepeltél a csapatban. Ezt vártad, amikor Pozsonyba szerződtél? Az igazat megvallva, nem gondoltam, hogy ennyi sikernek lehetek majd a részese. Főleg úgy, hogy a Slovan az azelőtti években nem volt ennyire kiemelkedő csapat Szlovákiában. Komoly célokkal érkeztem oda, szerettem volna a legjobbamat hozni és fejlődni, de azt nem gondoltam, hogy eközben ennyi trófeát nyerhetek a csapattal. Nagyon büszke vagyok, hogy ehhez az időszakhoz én is hozzá tudtam tenni.
Fotó: Stephen McCarthy/Getty Images
Ennek ellenére van hiányérzeted? A Konferencialiga menetelésnek például nem lehettél részese… Igen, ez egy fájó pont. Mint már említettem, nagyon szép és sikeres éveket töltöttem Pozsonyban, jó lett volna az első öt évet egy jobb utolsóval megkoronázni, de ez sajnos – főleg a sérüléseknek köszönhetően – nem jött össze. Ezt a részét sajnálom, de ha összességében nézem, így is nagyon elégedett vagyok.
Az első négy szezonodban harminc meccs körül átlagoltál, az utolsó kettőben viszont összesen 9-9 meccsen játszottál. Most milyen fizikális állapotban vagy? Hála Istennek a sérülésekkel teli időszak már a múlté. A Honvédnál elvégezték rajtam az összes szükséges sportorvosi vizsgálatot, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Most az a legfontosabb, hogy újra minél többet tölthessek a pályán.
Mikor kezdted el érezni, és mikor lett hivatalos, hogy nem maradsz Pozsonyban? A vége felé szerintem ezt már érzi az ember. Ha azt tapasztalja, hogy az edző már nem számít rá, nem tervez vele, akkor érdemes elgondolkodnia. Az utolsó fél évben számomra ez körvonalazódott, és miután egyeztettem a vezetőséggel, azt láttam a legjobbnak, ha váltok. Azt éreztem, szükségem van egy új kihívásra.
Milyen új állomáshelyekben kezdtél el gondolkodni? A család mennyire volt szempont? Ajánlat esetén bevállaltatok volna egy távolabbi országot? Rengeteg országból volt megkeresésem Ciprustól Indiáig, de a feleségemmel leültünk beszélni, hogy olyan döntést hozzunk, ami az egész családunk számára megfelelő. Arra jutottunk, hogy ebből a szempontból az a helyes út, ha itthon keresek magamnak egy olyan klubot, ahol szakmailag és emberileg is megtalálom a számításaimat.
Ilyen érdeklődő nem volt az NB I-ből? Kaptam ajánlatot az elsőosztályból is, de egy ideje már megvolt a fejemben, hogy ha hazajövök, mely klubokban tudnám elképzelni magam. A Honvéd ezek közt volt, így nagyon boldog voltam, mikor ők is megkerestek. A kiesés persze nehezítő körülmény volt, de miután egyeztettünk a klubbal, mindkét fél együtt akart dolgozni. Úgy érzem, hogy jól járok a Honvéddal, és ők is velem. Azon leszek, hogy a klub mihamarabb visszakerüljön oda, ahová való.
A rutinod okán bizonyára vezérszerepet is szánnak neked a fiatalok között, ami új kihívás számodra. Késznek érzed magad rá? Az, hogy az ember sok meccset játszott, még nem egyenlő azzal, hogy rutinos is, ahhoz sok mindent át kell élni. Nekem ez is megvolt, sok tapasztalatot gyűjtöttem, és nagyon tetszett az elképzelés, amit a Honvéd felvázolt. A vezetőedző, Pinezits Máté személye is meggyőzött, a személyes találkozásunk során nagyon jó kép alakult ki bennem róla.
Apósod, a korábbi válogatott labdarúgó, Hamar István kétszer is játszott Kispesten. Kérdezted tőle, hogy mi vár rád? Már tíz éve együtt vagyok a feleségemmel, nem titok, hogy az elejétől szerette volna, hogy egyszer majd a Honvéd játékosa legyek, így a családi kötődésnek is szerepe volt a döntésemben. Megkérdeztem az apósomat is, és csak jót hallottam. Azt mondta, Kispesten tisztelik és elismerik azokat a játékosokat, akik elkötelezettek és jó teljesítményt nyújtanak. Nekem is az a célom, hogy gólokkal és gólpasszokkal segítsem a csapatot, és akkor biztosan jól kijövök majd a szurkolókkal is.
Hamar István 2003-ban szintén egy külföldi karrier után igazolt haza az akkor szintén éppen kieső Honvédba? Idén is ebből a családból jön a megmentő? Nem jó ilyenkor nagy szavakkal dobálózni, hiszen a foci csapatsport. Nyilván nem azért vettek, hogy ne legyek eredményes és ne legyenek minél jobb mutatóim, de ez nem rólam szól. Hozzá kell tennem, amennyit csak tudok, de ez a csapat minden tagjára igaz, hiszen anélkül nem tudunk visszajutni az élvonalba. Mindenkitől a legjobb teljesítményre lesz szükség, én is ezt szeretném kihozni magamból Kispesten.
"Fogalmam sem volt, mit hoz a jövő" - az osztrák Bundesligában remeklő Tiefenbach Dániel vallomása egy fantasztikus visszatérésről. Interjú.
Tiefenbach Dániel Ausztriában született, és az egykori újpesti kedvenc édesapjának, Tiefenbach Tamásnak is köszönhetően a labdarúgás szerelmese lett. Végigjárta a ranglétrát, magyar U19-es válogatott lett, de előbb az egyik, majd a másik térdében is elszakadt egy szalag, így kétéves kihagyás után kellett újra felépítenie magát. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a közben az osztrák élvonalba feljutott Lustenauból ma már kirobbanthatatlan. Játszott Szoboszlai Dominik ellen, figyeli a magyar focit, és komoly célokkal fut neki a következő idénynek.
A Lustenau utolsó 14 tavasz bajnokiján egyaránt szerepeltél, hogyan értékelnéd az elmúlt idényedet?
Januárban tértem vissza a sérülésemből, akkor kezdtem el edzeni, kellett még egy kis idő, hiszen előtte két évet kihagytam. De gyorsan ment az újbóli beilleszkedés. Februárban csereként már játszottam a Salzburg ellen, majd márciusban az egyik csapattársam megsérült, és ekkor sikerült magam beverekedni a csapatba, rögtön jól ment a játék.
Milyen visszajelzéseket kapták a visszatérésed után?
Csak pozitívat.
Nagyon büszkék voltam rám a klubnál, arra az útra, amit a sérülésem után megtettem a visszatérésemig. Nem gondolták volna, hogy rögtön ilyen jó erőben leszek. Két év után úgy tértem vissza, hogy előtte még másodosztályú játékos voltam, ennek ellenére a felépülés után a Bundesligában is sikerült jó teljesítményt nyújtanom.
Milyen poszton számít rád az edződ?
A kedvencemen, a 6-os és a 8-as poszton a középpályán. Az én feladatom volt, hogy stabilitást adjak a csapatnak, de ez jól is sikerült. A Lustenaunak ugyanis sikerült jól szerepelnie az alsóházban, négy-öt meccset is sikerült lehoznunk kapott gól nélkül.
Fotó: Getty Images
Végül sikerült kiharcolnotok a rájátszást a Konferencialigáért, de az otthoni 1-1 után idegenben 5-1-re nyert az Austria Wien. Mi történt a visszavágón?
Sajnos, egy negyedóra után piros lapot kaptunk, majd egy akcióból egyből gólt szerzett az Austria, és tíz emberrel már nem bírtuk a nyomást. Az első meccset viszont meg kellett volna nyernünk, két-három góllal is győzhettünk volna. Nehéz párharc volt.
Korábban említetted, hogy 828 meccs telt el, amíg a két keresztszalag-szakadásodból felépülve újra kezdőként tudtál futballozni. Hogy bírtad ki ezt a több mint két évet? Mentálisan vagy fizikálisan volt nehezebb ez az időszak?
Az első sérülés egy teljesen új helyzetet teremtette, fogalmam sem volt, mit hoz a jövő. Visszatértem, két meccsen is játszottam csereként, még gólt is lőttem. De az edzőtábor utolsó meccse előtt, közvetlenül a bajnokságot megelőzően megsérült a másik térdem is. Ezután újabb egy évig sérült voltam, és így jött össze ez a 828 napos kihagyás. Nagyon nehéz időszak volt, de az idő gyorsan repült, és fizikálisan is sikerült megerősödnöm.
Tudsz most úgy játszani, hogy ne féltsd a térded?
Bármikor neked ugorhat valaki úgy, hogy lesérülsz. De úgy érzem, nincsen a térdemmel semmi probléma, ugyanolyan jól érzem magam, mint a sérülések előtt. Ezt alátámasztja, hogy amikor visszatértem, négy meccsünk volt egy héten, én pedig mindegyiken a pályán voltam. Most százszázalékos állapotban érzem magam, de tudom, harmadszor is elszakadhat a térdem, hiszen ez bárkivel megtörténhet. De az izmaimat úgy kidolgoztam, hogy mostantól a maximumot ki tudjam hozni magamból.
Manapság úgy tűnik, könnyebben rátalálnak a helyes útra azok – Szoboszlai Dominik, Sallai Roland, Lisztes Krisztián -, akiknek labdarúgó vagy edző volt az édesapjuk. Számodra mit jelentett és jelent az, hogy édesapád is labdarúgó volt, és a játékosa is dolgoztál?
Ennek pozitív és negatív oldala is van. A pozitív, hogy rengeteget tudott nekem segíteni a kihagyásom alatt, és amikor kisgyerek voltam, akkor is nagyon sokat tanultam tőle. Mielőtt a St. Gallen-i akadémiára igazoltam, el tudta mondani előtte, hogy mi vár rám. Tízéves voltam, elmentem otthonról, fogalmam sem volt, miért csinálom ezt, de ő tudta, hogy profivá válhatok, és próbált erre felkészíteni.
Mi volt a negatívum?
Többet akart tőlem, mint más játékostól. Persze, csak segíteni akart nekem, de akkor is. Kisgyerekként nehéz volt megérteni, hogy az apukád miért akar mindig többet tőled, miért kritizál sokszor.
Arról gyakran beszéltetek, hogy lehetsz-e akár nála is jobb játékos? Játszott az Újpestben, és hozzád hasonlóan a St. Gallenben és a Lustenauban egyaránt.
Ő mindig azt mondja, hogy neki sajnos nem volt meg ez a segítség, amit én kapok tőle. Én pedig szerinte valószínűleg tehetségesebb vagyok, mint ő, és többet is dolgoztam, vagy jobban tudtam vele dolgozni, és emiatt is jobb játékos lettem vagy lehetek.
Arról beszéltetek, hogy Ausztriában, illetve Svájcban jobb-e az utánpótlásképzés, mint Magyarországon?
Nehéz ezt megmondani. Az ő idejében még nem volt olyan jó az utánpótlás, most nem tudom, milyen Magyarországon, de feltételezem, hogy jobb lett. Az biztos, hogy nekem jobb volt Svájcban a St. Gallennél, mintha végig Ausztriában lettem volna.
A Transfermarkt szerint június 30-án lejárt a szerződésed Ausztriában, de nyilatkoztad korábban, hogy életbe léphet az egyéves opció. Ez megtörtént?
Igen, Lustenauban vagyok, a szerződésemet automatikusan meghosszabbították egy évvel.
Balra a már megerősödve visszatért Tiefenbach Dániel
Nem is tárgyaltatok a részletekről?
A Lustenau szeretne velem hosszabbítani, kaptam is egy új, kétéves szerződéstervezetet, de ezt még nem írtam alá. Nem stresszelünk, hiszen most van időnk. A szerződést átnéztük, beszéltünk a klubbal, és abban maradtunk, hogy meg szeretném várni a következő fél évet, és utána tárgyalhatnánk újra. De biztosan meg fogunk tudni egyezni, hiszen nagyon jó kapcsolatban vagyok a klubbal, én vagyok itt a leghosszabb ideje. A jó kapcsolatot mutatja az is, hogy kitartottak mellettem a két hosszú felépülésem során végig, bíztak bennem, és nem hagytak cserben.
Tervezed, hogy idővel feljebb lépj?
Attól függ, hogy a Lustenau milyen irányba indul el.
De mindenképp a céljaim között szerepel, hogy egy erősebb csapathoz, egy jobb ligában is kipróbáljam egyszer magam. Németország, de akár Svájc is vonzó lenne a számomra.
Édesapáddal már nem dolgoztok együtt?
Nem, ő jelenleg a korábbi csapatomban, az osztrák harmadosztályú VfB Hohenemsnél dolgozik sportigazgatóként.
Milyen gyakran jársz Magyarországra?
Az édesanyámon, édesapámon és a testvéremen kívül az egész családom Magyarországon él. Egy évben egyszer, karácsonykor szoktunk Budapestre utazni.
Ausztriában nőttél fel, de magyarul is jól beszélsz, ebben ki segített?
Sajnos már németül gondolkozom, és néha gondolkodnom kell, hogy a magyar szavak eszembe jussanak. Otthon magyarul és németül is beszélünk, de mivel itt nőttem fel, a német nyelv könnyebb a számomra. Mindent megértek magyarul, de beszélni kissé nehezebben tudok, mint németül.
Hogyan döntenél, ha egyszer egy időben érkezne meghívó az osztrák és a magyar felnőtt válogatottól?
A magyart választanám. Magyar állampolgár vagyok, nincs is osztrák állampolgárságom, és nem is tervezem, hogy felvegyem.
Fotó: Getty Images
Hogy érezted magad korábban a magyar U19-es válogatottban?
Eddig két mérkőzésem volt, a görögök és a portugálok ellen játszottam, és nagyon jól éreztem magam. Szerintem jól sikerült a bemutatkozásom, de az edzőnek már megvolt a csapata, ezért a későbbi kvalifikációs mérkőzéseken már nem jutottam szerephez. De az edző visszajelzései alapján jó teljesítményt nyújtottam, később pedig jött a sérülésem.
Követed a magyar NB I-et és a válogatott mérkőzéseit?
A válogatott mérkőzéseit mindig nézem, és az elmúlt két évben az NB I-et is folyamatosan figyelemmel követtem.
Mennyit változott szerinted?
A válogatottban az új, fiatal játékosok remekül szerepelnek, és egyre több játékos topligában futballozik a keretből. Remek dolog, hogy Szoboszlai Dominik a Liverpoolhoz igazolt, és egyértelműen látható, hogy minden poszton erősebb lett a válogatott. Az NB I-ben profibbak lettek a klubok, sokat invesztáltak a fejlődésbe, jók az új stadionok, a Bundesligában is megállnák a helyüket. Ez szerintem pozitív az országnak.
Milyen emlékeid vannak a Szoboszlai Dominik elleni, ausztriai meccseidről?
Játszottam ellene a másodosztályú bajnokságban, de egyszer a kupadöntőben is három évvel ezelőtt, 5-0-ra nyertek, ő szerezte az első gólt. Két évvel fiatalabb, mint én, és már lehetett ekkor is látni, hogy mennyire tehetséges.
Ezekben az években Szoboszlai Dominik is megtanulta, hogy nem elég a tehetség, dolgozni kell fizikálisan is, nagyon fontosak az atletikus képességek. Ez a munka hozta ki belőle azt a plusz 10-15 százalékot, amelynek köszönhetően most Liverpoolban van.
Milyen terveid, vágyaid vannak a következő szezonra?
A csapattal a bennmaradás a cél, remélem, én is végig játszani fogok. Szeretnék egy stabil első osztályú játékos lenni, aki képes az egyenletes, jó teljesítményre.
Sikeres topolyai munka után a romániai Marosvásárhelyre szerződött Vég Csongor. Csak egy évre írt alá, mivel nem szereti, ha valaki egy hosszú távú szerződéssel „letutizza” magát. A bajnoki ezüst útján BL-selejtezős Topolyai SC-től távozó szakembert a szerb közeg és a magyar akadémiai rendszer találkozásáról, a Red Bull Salzburgnak eurómilliókért eladott csatárról, és az elsőosztályú játékosmúlt nélküli edzők lehetőségeiről is beszélt az NB1.hu-nak adott interjújában.
A magyar alacsonyabb osztályokban 241 futballmeccsen léptél pályára. Milyen játékos voltál?
Erről talán az edzőim tudnának hitelesen mesélni. Hamar megszerettem a sportot, hiszen testnevelés tagozatos iskolába jártam. Fiatalon, 15 éves koromban kerültem fel Budapestre, és utólag úgy látom, jó lett volna, ha akkor lett volna mellettem egy mentor, aki terelget. Nem mondom, hogy fegyelmezetlen voltam, de kamaszként nagyon nagy volt ez a váltás, kellett volna valaki, aki időnként az orromra koppint. Budapesten aztán a Vasashoz kerültem, de végül – az én hibámból – másik vágányra került az életemben a foci.
Angyalföldön akkor nehéz idők jártak. Milyen volt akkor ott focizni?
Igen, akkor nőttem ki az ifiből, amikor – ne szépítsük – eltemették a Vasast. Szinte szó szerint, hiszen rituális jelleggel egy koporsót is bevittek a pályára. Ezután kerültem Zalaegerszegre, ahol a tartalékok között játszottam, a felnőtt csapat küszöbe körül voltam, de végül a másodosztály maradt a plafon. Nem bánom, hiszen azért a korosztályos válogatottság így is összejött, és így hamarabb kezdhettem edzősködni. Már kiskoromban sem tűzoltó vagy ilyesmi akartam lenni, hanem futballista, majd aztán edző.
Utóbbi akkor sem ingott meg benned, amikor láttad, hogy játékosként nem terem neked annyi babér, mint amennyit szerettél volna?
Ilyen téren nem volt bennem semmiféle megingás. Persze a mai napig szeretek focizni, bár a csípőm már egyre többet rakoncátlankodik, így ritkábban tehetem meg. Van, aki nem tudja elengedni a pályát, nekem simán ment. Ahogy haladtam előre, és kóstoltam bele a pályán kívüli munkába, úgy fokozatosan egyre inkább háttérbe szorult maga a játék.
Mikor érezted először, hogy van affinitásod a szakmai munkához?
Már a legelső klubomnál, a BKV Előrénél elkezdtem érezni. Akkor NB II-es volt a csapat, én pedig még játékos voltam, de elkezdtem gyerekekkel dolgozni, és úgy éreztem, hogy ebben jó lehetek. Mondhatni, ott kezdtem kibontakozni.
A magyar edzőképzési rendszer kritikusai azt (is) mondják, hogy komoly futballmúlt nélkül nehezebb bejutni, de legalábbis könnyebb útja van a jó karriert futóknak. Neked mik a tapasztalataid?
Sokat beszélgetek a kollégákkal, és én is sokat hallom, hogy veretes játékosmúlt nélkül nehéz bejutni. Az biztos, hogy hamarabb nyílik az ajtó azok előtt, akik válogatottak voltak, vagy külföldi karrier után térnek haza, de én ezt önmagában nem tartom rossznak, hiszen ők olyan tudást hoznak haza, amit jó, ha integrálni tudunk a magyar futballba. Szerintem ebben a kritikában van egy adag irigység is, én alapvetően nem látom ezt problémásnak. Persze én is szerettem volna pro licences képzésre menni, de nem sikerült, egyelőre UEFA Youth A-licensszel és sportigazgatói képesítéssel rendelkezem, illetve elvégeztem a Semmelweis Egyetem sportmenedzseri szakát. Nekem speciel 22-23 éves korom körül jött egy „robbanás” az életemben, onnantól elkezdtem falni a könyveket és képezni magam, a sportigazgatói képzésre például én is több, komoly múltú embert megelőzve kerültem be. Én azt látom, hogy ha rendelkezel valós szakmai tudással és ezt meggyőzően elő is tudod adni, akkor nyitva vannak a kapuk.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Ahogy az ember elkezdi pumpálni a fejét szakirodalmi anyagokkal, olyan lesz mint egy lufi, ami szép lassan túlfújódik, ezért fontos, hogy a megszerzett tudást, ismereteket rendszerezzük. Nekem ebben voltak nagy segítség a taktikai periodizációról szóló anyagok, talán ezek gyakorolták rám a legnagyobb hatást. Aki szakemberként ezeket nem ismeri, az el tud veszni. A foci ilyen téren olyan mint mondjuk az informatika, követni kell a trendeket és figyelni az újdonságokat.
Edzőként, pontosabban játékos-edzőként kezdted a szakmát a megye I-es Üllőnél. Abban mennyire találtad meg magad?
Ekkor már a Honvédnál is dolgoztam, mellette pedig elvállaltam az üllői csapat edzői feladatait. Ez volt az első munkám, amely során már felnőttekkel dolgozhattam. Szeretem a kihívásokat, a maga nemében ez is az volt, összességében szép emlékeket őrzök az ottani munkámról.
Ezután komoly szintlépés jött, hogyan sikerült a Diósgyőrhöz, másodedzői pozícióba kerülnöd?
Megismerkedtem Tajti Józseffel, aki akkor a Kárpát-medencei Akadémiai Rendszer vezetője volt. Ő a fia, Matyi miatt sokat töltött Spanyolországban, így a futballról való gondolkozása közel áll hozzám, sok gondolatot rendszereztem a fejemben a segítségével. Az ő hívására érkeztem Diósgyőrbe, ahol Fernando Ferndandez stábjában dolgozhattam, aki azóta már Manuel Pellegrini segítője a Betisnél. Az a két év nagy lökés volt számomra, olyan volt mellette dolgozni, mintha egy két éves pro licences képzésen lennék. Akkor kétszer is a hajrában tudtunk bent maradni egy nagyon fiatal csapattal, nagyon sokat tanultam abban az időszakban.
A DVTK-nál a második számú csapat vezetőedzője is voltál. A tartalékcsatpatnál márpedig az edző sokszor ki van téve annak is, hogy kire van vagy nincs szükség a nagycsapatnál, ez sokszor megköti a kezét a keretkijelölésnél. Hogy lehet így építkezni, illetve edzőként kibontakozni?
Abszolút zökkenőmentesen. Sok kolléga panaszkodik erre azok közül, akik tartalékcsapatot, vagy olyan együttest irányítanak, ahol a kooperációs szerződések miatt idény közben is van jövés-menés a keretek között, de ez Miskolcon jól működött. Amolyan hídember voltam a stábban az első és a második csapat között, szerintem profin menedzseltük, hogy melyik játékos, mikor és hol játsszon. Ráadásul ugyanazt a játékrendszert alkalmaztuk az egyes csapatoknál, így a játékosoknak nem kellett egyik rendszerből a másikba ugrálniuk.
Sok csapatnál büszkék is arra, hogy az U-csapatokig lemenően ugyanazt a rendszert alkalmazzák, de nem üt ez vissza abban, hogy a fiatalok a képzés során kevesebb filozófiával és játékstílussal találkoznak?
A kérdés jó, de azt gondolom, ez egy kicsit túl van dimenzionálva. Nem lehet mindig változtatni, de mindig ugyanazt játszani sem, a foci flexibilis lett, ma már jobban elmosódnak a különböző formációk közti eltérések. Én abban hiszek, hogy minél alkalmazkodóbb játékosokat kell nevelni, de persze ezt is keretek között. Mindkét módszerre van ugyanis jó példa. Az FC Köbenhavn csapatánál például korosztályokon átívelően ugyanazt a játékrendszert alkalmazzák, és híresen jó az utánpótlásuk. De ugyanez igaz az AZ Alkmaarra is, akik viszont van, hogy hetente változtatgatják, hogyan álljon fel a csapat, hogy minél sokszínűbb tapasztalatot gyűjtsenek a fiatalok. Sőt, a Dinamo Zagrebnél a fiatal játékosokat az edzői stáb időnként szándékosan fals információkkal látja el a feltérképezett ellenfélről, ezzel is tesztelve a játékosokat, hogy mi van akkor, ha nem az jön szembe, amire számítottak. Ebből is látszik, hogy nem ez határozza meg az elvégzett munka minőségét.
Diósgyőrből a szerbiai Topolyai SC-hez mentél, ahol az akadémia szakmai igazgatójának neveztek ki. Hogy jött egyrészt a munkahely-, másrészt a pozícióváltás?
Bevallom, emiatt volt bennem dilemma, sőt, a zöld fű illata még most is hiányzik. Diósgyőrben lejárt a szerződésem, a Kárpát-medencei Akadémiai Rendszer akkori igazgatójától, Varga Károlytól pedig kaptam egy felkérést, miszerint Topolyán van egy ilyen lehetőség. Itt eljött a válaszút, mert bár korábban is kacérkodtam már azzal, hogy ilyen szerepben is kipróbáljam magam, de kicsit későbbre terveztem. Ugyanakkor úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy jön még egy ilyen lehetőség, ezért éltem vele, mert egyébként mindenben szimpatikusnak találtam a kihívást.
Szatmárnémeti születésűként te is határon túli magyar vagy. Szerepet játszott a döntésedben a klub identitása?
A klub identitása és filozófiája mindig fontos, de itt nem ez volt a legfontosabb. Partiumi magyar vagyok, 4 éves koromban költöztünk át Magyarországra, románul nem is beszélek. Az élet viszont időről időre visszasodort itthonról haza, dolgoztam Csíkszeredában is, a sors valahogy mindig visszavitt a külhonba. A döntésemben ez viszont nem volt tényező.
Ha nem ez, akkor mi?
Inkább a kihívás és a klub projektje. Az ember ilyenkor kimegy a klubhoz, informálódik, ennek során úgy láttam, az infrastruktúra és a lehetőség nagyon rendben voltak. Mindenkinek kívánom, hogy egyszer dolgozhasson egy ilyen helyen, ahol ennyire elkötelezettek a klub iránt. A Topolya ráadásul most nagy sikert ért el azzal, hogy a második hellyel kiharcolta a BL-indulást.
A magyar fiatalokat folyton a szerbekkel hasonlítgatják össze hozzáállásban, morálban, mentalitásban, és mindig mindenki odajut, hogy ezekben a szerbek mind sokkal jobbak. Neked testközeli élményeid vannak erről, mi az igazság?
Eddig még sose úsztam meg ezt a kérdést (nevet). Egyszer beszélgettünk Zsemberi Jánossal, a TSC elnökével, hogy ezt hogy lehetne röviden megfogalmazni, ő frappánsan összefoglalta: „Szerbiában az apukák viszik edzésre a gyereket, nem az anyukák”. Napokat lehetne erről beszélni, amit én éreztem, az az, hogy a futball kitörési lehetőség Novi Pazartól Észak-Bácskáig, hogy mindent megtesznek érte, hogy elkerüljenek külföldre. Szerbiában nincsenek olyan fizetések, mint Magyarországon, a gyerekek így többet tesznek azért, hogy ebből kitörjenek. Olykor az egész család mindent feltesz egy lapra, hogy a gyerekből futballista legyen, ez néha még a tanulás rovására is megy. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a délszláv háború harcos mentalitása még mindig ott van az emberekben, hiszen ha más nem, a szüleik megélték. Ki tudja, mi lesz akkor, amikorra majd felnő az a generáció, akinek ez már csak egy oldal a történelemkönyvben, viszont egyelőre ez megvan az emberekben, és én úgy látom, hogy a génekben is jól öröklődik. De nekünk, magyaroknak is egyre kevesebb okunk van a panaszra, hiszen ott van Szoboszlai, Sallai, és még mondhatnék egy sor játékost, aki jó példa a gyerekek szemében.
Szerb játékosokat gyakran látunk adaptálódni a magyar fociba, ellentétes irányban viszont ritkább a mozgás. Mikkel szembesül egy magyar futballista, amikor egy ilyen közegbe kerül? A Honvédtól kölcsönvett Bocskay Bertalanon például mit láttál?
Pont ő a példa, hogy nem igaz az, hogy a magyar játékosnak rossz a mentalitása és kész. Nem hiszek abban, hogy a magyar hozzáállás nem jó, meg kell találni, kiből mivel lehet kihozni a maximumot. Bercinek szerintem nagyon jót tett, hogy belekóstolt egy másik közegbe, kultúrába. A szerb futballban direktebb a játék, mint Magyarországon, nem mozog annyit oldalirányban a labda, így több az akció, a párharc. Ezt meg kellett szoknia Bercinek is, de onnantól, hogy ez megvan, nagyon jó hatással van a játékos fejlődésére. Idővel Berci is egyre több lehetőséget kapott, építette őt az, hogy minden talpalatnyi területért meg kellett harcolni a pályán. Örültem, hogy akkor nálunk játszott, hiszen ő is példa arra, hogy igenis van tűz a magyarokban.
A TSC akadémiája Szerbiában, szerb közegben, de magyar állami forrásokból, a Kárpát-medencei Akadémiai Rendszer részeként jött létre, amelynek sokak szerint a felszereltsége túl magas szintű, ezért nem ösztönzi a fiatalokat a továbblépésre. Milyen szakmai munka sült ki a kettő találkozásából?
Valóban, állami segítség nélkül ez az akadémia nem létesülhetett volna, vagy csak jóval később. Én úgy látom, sikerült zökkenőmentes szakmai munkát megalapozni. A Topolyai SC rendszere egyedülálló, húsz másik csapat tartozik az egyesület „alá” a térségből, így összesen 2000 gyerek van a rendszerben. Aki ott járt, mindenki csodálkozva nézett, de szerintem ez lenne a normális. Az akadémia valóban egy minden értelemben európai intézmény, de nincs semmi fantasy, nincs mitől elszállni, ott sem volt kolbászból a kerítés. Kínosan ügyeltünk arra, hogy a körülmények terén éppen annyira szolgáljuk ki az akadémistákat, hogy az éhségük, azaz a fejlődési és kitörési vágyuk megmaradjon.
A saját munkádat hogyan értékeled? Mit tudtál hozzátenni szakmai igazgatóként?
Úgy érzem, ami az én feladatom volt, azt sikerült elvégeznem. Fontosnak tartottam, hogy az edzőink fejlődjenek, és úgy érzem, nem csak papíron lettek edukáltabb szakemberek ezalatt az idő alatt. Tudtunk haladni abban is, hogy a magyar futballba beépíthető játékosokat képezzünk, sőt még feljebbre is sikerült játékost adnunk. Büszkeséggel tölt el Petar Ratkov példája, akit egy egészen kis csapattól hoztunk el, idén pedig jelentős összegért (a Transfermarkt szerint 5 millió euróért – a szerk.) megvásárolta őt a Red Bull Salzburg. Ami pedig a legfontosabb, hogy hány érdeklődő gyermeket tudunk elérni és megnyerni a labdarúgásnak, e téren a számok folyamatosan nőttek, amit szintén sikerként értékelek.
Ezek után az eredmények után viszont újra váltasz, megint csak egyszerre jön egy új állomáshely és egy szerepkör. Mi vár rád Marosvásárhelyen?
Itt sportigazgató leszek. Topolyán a felnőtt csapatomhoz nem volt közöm, lényegében olyan voltam, mint Magyarországon egy akadémiai igazgató és egy szakmai igazgató egy személyben. Időközben viszont elvégeztem a Double Pass sportigazgatói képzését is, mert szerettem volna ebben is megméretni magam. A szerződésem lejárta előtt leültünk tárgyalni a topolyai klubbal, ott erre sajnos nem volt lehetőség, és a klub nagyon korrektül elfogadta, hogy én ebbe az irányba szeretnék lépni. Kaptam viszont egy megkeresést Marosvásárhelyről, amely egy nagy város, nagy magyar tömbbel, és itt nem csak az utánpótlással, hanem a felnőtt csapattal is foglalkozhatok.
Mennyi időre szerződtél és milyen tervekkel vágsz neki a munkának?
Első körben egy évre írtam alá, hogy megnézzük, hogy megy a közös munka. Topolyán is így kezdtem, én nem szeretem, amikor valaki egy hosszú távú szerződéssel letutizza magát. Ha jól dolgozom, úgyis lesz igény a maradásomra, én így érzem korrektnek. Kicsit déjà vu érzésem volt, mikor ide érkeztem, ugyanolyan tiszta szívű egyesület a Marosvásárhelyi SE is, mint amilyen a topolyai. Ami a munkát illeti, van egy kis konokságom, megyek a saját fejem útján. Úgy gondoltam, ezt is úgy kezdem el, mint az edzősködést, egy kisebb klubban, ahol lehet tanulni. Marosvásárhelyen az ASA 2018-as megszűnése óta nincs első osztályú futball, így komoly a feladat. Olyan munkát kell letenni, ami nem csak szakmailag sikeres, hanem ami mellé visszaállhat a város is. De nem akarok nagy szavakkal dobálózni, mert a munka nem itt kezdődik. Lépésről lépésre kell haladnunk, és úgy is értékelnünk a munkánkat.
Miért hagyta el Zalaegerszeget az MK-győztes csapatkapitánya? Külföldre vágyott, de a Honvédhoz írt alá, amellyel nem szeretne két évig az NB II-ben játszani.
Kálnoki-Kis Dávid hiába vezette csapatkapitányként Magyar Kupa-győzelemre a Zalaegerszeget, a klubbal kiteljesedett, de ki is merült a kapcsolata, ezért új csapatot keresett magának. A Vasasnak azért nem kellett, mert „már 31 éves”, Kazahsztán vagy Azerbajdzsán is célkeresztben volt, végül oda igazolt, ahol egyszer már szerepelt. Ez a Budapest Honvéd, amelynél az utolsó fél évében az NB III-ban futballozott, mégsincs benne tüske, sőt, kész arra, hogy húzóemberként feljuttassa a piros-feketéket. Interjú a hatszoros Magyar Kupa-döntős, háromszoros kupagyőztes hátvéddel.
A specialista klubot váltott. Máris megvan a 2024-es év Magyar Kupa-győztes csapata?
Bárcsak így működne. Bár az biztos, hogy a tervek között van a kupasiker is, de addig hosszú az út.
Nyilván egy-egy kupasikerhez szerencse is kell, de azt ki merem jelenteni, hogy nagyon komolyan vettem a mérkőzéseket. Még akkor is, amikor megye I-es csapat volt az ellenfél.
Nem tudom, az én hozzáállásom mennyit segített a három arany- és ezüstérem megszerzéséhez, de azért merem remélni, hogy hozzátettem a sikerekhez.
Mennyit változtat a kupa presztízsén, hogy 2024-től már nem Konferencialiga-, hanem újra Európa Liga-indulást ér a győzelem?
Amikor elkezdtük, Európa Ligát jelentett, most a Konferencialigában indul a Zalaegerszeg. De mindig igaz volt, hogy óriási lehetőség az MK-győzelemmel kiharcolni az európai kuparészvételt. A bajnokságban nagy a küzdelem általában a 3-12. helyezettek között, és mivel nem a Fradiban vagy a Videotonban játszottam, a csapataim megfordultak a tabella több részén is. Éppen ezért mindig kitűzött cél volt, hogy a lehető legrövidebb úton kijussunk Európába, ezt pedig a Magyar Kupában lehetett elérni. Főleg most nagy lehetőség az egymeccses fordulókkal. Hiszen, ahogy láttuk is, a Budafokkal, vagy a mi esetünkben a ZTE-vel egy-egy meccsen bármi előfordulhat, ha megfelelő a hozzáállás. Az 2024-től életbe lépő Európa Liga-indulás pedig még inkább kecsegtető és csábító lehetőség.
Magyar Kupa-győzelem és bronzérem az NB II-ben, vagy kiesés a kupából és bajnoki arany feljutással – melyiket választanád? Nem lehetne mindkét aranyat egyszerre? Ha muszáj választani, akkor a feljutás, mert a Honvédnak vissza kell kerülnie az NB I-be, nincs más lehetőség.
Sokan felkapták a fejüket, hogy távozik Zalaegerszegről a kupagyőztes csapatkapitánya. Miért nem maradtál? Ez egy összetett kérdés. Zalaegerszegen nagyon szép, és azt gondolom, eredményes két és fél évet töltöttem. Nagyon szerettem a várost, a csapattársakat, kiváló edzőkkel dolgozhattam együtt, akik egyöntetűen bíztak bennem. Ez utóbbi nemcsak számomra, hanem minden labdarúgó számára fontos. A klubbal a kapcsolatunk az évek alatt kiteljesedett, és ugyan a bajnokság befejezése után kaptam szerződésajánlatot, úgy éreztem, a végére ki is merült.
Nem rangon aluli egy európai kupainduló NB I-es csapattól a másodosztályba igazolni?
Sokat gondolkoztam ezen a döntésen, nem egy nap alatt hoztam meg. Sok olyan ügyem volt a Honvéddel, amelyet szerettem volna befejezni. A legutolsó idényem nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a klub és a szurkolók nagy hatással voltak rám. Rengeteg barátot és jó csapattársat ismertem meg két és fél év alatt, egyedül a játékpercek hiányoztak stabilan. Mivel a Honvéd bajba került a kieséssel, úgy éreztem, ez a projekt – fókuszban a fiatalok beépítésével és értékesítésével – nagyon illik hozzám. Tetszik a Pinezits Máté vezetőedző vezette stáb, Djordje Kamber és Schimmer Szabolcs asszisztensedzőkkel és a többi szakemberrel. Nem rangon alulinak, jóval inkább egy nagy lehetőségnek tartom az NB II-es szereplést, miközben szeretném kiigazítani a csapattal korábban elkezdett történetemet, és szeretnék visszaadni a klubnak valamit abból a bizalomból, amit most kapok.
Mennyit változtak azok a fiatal játékosok, akikkel korábban már játszottál együtt?
Olyan, mintha visszacsöppentem volna egy kicsit az időben. A srácok – csak hogy név szerint is említsem őket: Kerezsi Zalán, Kocsis Dominik, Benczenleitner Barna, Keresztes Noel, Eördögh András, Szabó Alex, Dúzs Gellért, vagy akár Bocskay Bertalan – idősebbek lettek. Bár, még mindig nagyon fiatalok a kezdőcsapat tagjai, de az elmúlt két és fél évben stabil játékosok lettek. Akár kölcsönjátékosként, akár a Honvédban futballozva. Ez egy tapasztalt, mégis fiatal csapat. A Kecskemét elleni edzőmeccsnek vereség lett a vége, de leesett az állam, hogy mennyit fejlődtek a játékosok. Komoly potenciál van a csapatban.
MTI-fotó: Koszticsák Szilárd
Hogyan sikerült az első edzésed?
Szerdán már tudtam jönni külön edzésre, mert kedden megtörtént a szerződés aláírása és átmentem az orvosi vizsgálaton is. Jó szájízzel fogadott mindenki, úgy éreztem. Csütörtökön egy kis csoporttal edzettünk, mert a csapat kétszer 90 percet játszott, és akik pályán voltak, azok számára más jellegű programot terveztek. Tudom, nagy felelősség van rajtam, hiszen húzóembere kell, hogy legyek a csapatnak. Mindenki ezt várja tőlem.
Idén vélhetően nem lesz külföldi játékosa a Honvédnak. Mennyire lesz más az új csapat?
Teljesen más lesz, alapból megváltoznak az öltözőben az erőviszonyok, megváltozik a hangulat, a beszélt nyelv is. A fiatalok vezető szerepet kaphatnak, nagy felelősség, de szerintem élni fognak vele. Hiszen ebben a helyzetben ez olyan előnyt jelenthet, miáltal a csapategység sokkal erősebb lehet, mint tavaly.
Fontos volt számodra, hogy Budapestre igazolj? Úgy értesültünk, hogy a Vasassal is tárgyaltál.
Tény és való, a Vasassal is tárgyaltunk. De ez megszakadt, mert, ha jól tudom, kizáró oknak bizonyult, hogy 30 felett vagyok. Ezt el kellett fogadnom. Nekem egyáltalán nem volt ellenemre, hogy vidéki csapatban folytassam, Zalaegerszegen is jól éreztük magunkat. Sőt, a feleségem biztosított róla, hogy bárhová megyek, követni fog a családom is.
Örömmel belevágtam volna külföldi projektbe is, ezen is gondolkoztam, de annak nem lehetett realitása, hogy szeptember végéig várjak arra, hátha beesik egy extra lehetőség. Ráadásul a Honvéd által felvázolt projekt olyan volt, amelyre örömmel mondtam igent, amelyet a magaménak tudok érezni. Nem a főváros volt a kulcs, a játék a legfontosabb és az, hogy milyen projektnek lehetek a részese.
Tizennyolc évesen már játszottál külföldön, az angol Oldhamben. Eszedbe jutottak azok az idők most, amikor külföldi lehetőség után kutattál?
Sok minden változott, most már a családommal igazolnék ki, és nem ilyen nívójú bajnokságról lehetett volna szó. Eurázsiai lehetőségekről lehetne szó Azerbajdzsánból, Kazahsztánból a profilom, a korom miatt. Volt, akivel tárgyaltam is, de végül a Honvéd olyan szinten érdeklődött és olyan jövőképet vázolt fel, hogy úgy döntöttem, itt maradok.
A Honvéd-drukkerek évek óta elégedetlenek a kiesés ellen küzdő, majd az NB I-től valóban elbúcsúzó együttessel. A pesszimizmusuk talán még nem változott át optimizmusba. Te most mivel tudnád biztatni őket?
Azzal, hogy egy teljesen új Honvéd épül, bár emiatt nyilván türelemre is szükség lesz. De szerencsére a volt akadémistáknak, a fiatal játékosoknak is van NB I-es tapasztalatuk, akik sokkal inkább a szívükön fogják viselni a Honvéd sorsát. Ismerik a klub értékeit, nem a világból összeverbuvált csapatról van szó, hanem olyan értékeket követő játékosokról, akik teljesen illeszkednek a Honvéd filozófiájába. Most az a legfontosabb, hogy a szurkolók lássák, valódi megújulás történik. Egy dologgal lehet a bizalmukat visszaszerezni, ha jó teljesítményt nyújtunk a pályán. A legfontosabb, hogy ne a duma legyen az első, mert abból volt elég. Ehelyett csakis a teljesítményre szabad koncentrálnunk.
Ez alapján fontos kijelenteni, hogy a feljutás a cél? Hiszen utólag ez is csak duma lesz, ha mégsem jut fel a csapat.
Én azért igazoltam ide, hogy feljussunk. Nagy feladat, de nem akarok még két évig az NB II-ben játszani! Nem is lehet másképp kimenni a gyönyörú Bozsik Arénába, csak úgy, hogy minden meccset nyerjünk meg, és jussunk fel.
Attól nem kell-e tartanod, hogy ismét úgy járj, mint az utolsó kispesti évedben, amikor az NB III-as csapatban játszottál? Mi történt akkor, a lejáró szerződésed miatt mellőztek?
Az egy nagyon erős csapat volt, és sok helyen előfordul mostanában, hogy túligazolják a csapatokat, akkor a Honvédnál is öt-hat játékos volt a belső védő posztján. És ahogy mondtad, valóban, fél év volt csak a szerződésemből, és kész tények elé állítottak. Mivel a többieknek két-három éves szerződésük volt, ezért nekem váltanom kellene, de pont a covid-járvány közepén jártunk. Így nehéz volt a váltás, szó szerint beragadtam. Próbáltam a helyzetet a lehető legjobban kihasználni, ezért kértem, hadd játsszak az NB III-as csapatban. Én ott is próbáltam a legjobbamat nyújtani, hiszen csak az az egy lehetőségem volt. Ott is vannak nagyon jó játékosok, fizikálisan erős bajnokság, és más olyan nehézségek is akadnak, amelyek esetleg nem fordulnak elő az élvonalban. Izgalmas fél év volt. Nem mondom, hogy könnyű volt, de mindenből rengeteget lehet tanulni.
MTI-fotó: Kovács Tamás
Tüske maradt benned a mellőzés miatt?
Nem jöttem volna vissza, ha maradt volna bennem tüske, és a harag amúgy sem jó motiváció az életben. Nem vagyok sem bosszúálló, sem haragtartó. Az viszont nagy motivációt jelent, hogy Honvéd-játékos voltam, és most talán bebizonyíthatom, hogy számíthattak volna rám akkor is.
A 24.hu-nál dolgozó újságíró édesapád, a korábbi öttusavilágbajnok Kálnoki Kis Attila néha komoly kritikusa a magyar futballnak. Veled is hasonló?
Én nem mondanám, hogy kritikusa a magyar futballnak. Próbál bemutatni olyan szegmenseket a magyar futball területéről, amelyek esetleg másképp működnek. Próbál jó példákat közölni a kedves kis országunkkal, de ezeket szigorúan a tények figyelembevételével. Lehet vele veszekedni, de szerintem minden egyes állítását, mondatát alá tudja támasztani. Velem is kritikus volt mindig. Ő egy egyéni sportoló volt, de sokkal inkább volt kritikus a hozzáállásom, a mentalitásom, az emberi oldalaim miatt, semmint a pályán történt események miatt. Az volt mindig a legfontosabb, hogy emberileg hogyan viselkedem, és nagyon sokat kaptam tőle. Ami sikert elértem, azt az edzőimnek, a saját hozzáállásomnak és neki, valamint a családomnak köszönhetem.
Sőt, a futball szeretetét is neki köszönheted, ha jól tudom.
Amikor Újpesten alelnök volt Szabó Bence mellett-alatt, akkor megfertőződtem a futballal. Lehívtak edzeni, hogyha már ott vagyok, akkor menjek, és focizzak velük. Az egész így indult, és egy örök szerelem lett belőle.
Három napig egyedül egy hotelben várt a hazai rendezésű korosztályos Eb-kerettagságra az akkor 16 éves Bogdán Hunor, végül hazaküldték. A hat éves kora óta Norvégiában nevelkedő támadónak nagyon rosszul esett a döntés, amelyet a torna után távozó szövetségi edző, Belvon Attila meg is indokolt neki. A fiatal játékos azóta a Tromsö IL-nél újra kivirágzott, a különböző U-csapatokban és a tartalékegyüttesben összesen 15 meccsen 12 gólt és 4 gólpasszt jegyez.
Hogyan kerültél Norvégiába?
Hat éves voltam, amikor az apukám állást kapott itt építészmérnökként. Először egyedül költözött ki, majd mikor látta, hogy a család számára is megfelelő lesz az itteni élet, néhány hónap múlva hazajött, és már együtt mentünk vissza.
A focit is már kint kezdted el?
Itthon csak a testvéremmel és a barátaimmal fociztam. Miután kijöttünk, jelentkeztünk is a Tromsöhöz, de akkor nem volt hely a csapatban, végül 9 éves koromban kerültem be, 12-13 évesen pedig már az akadémián voltam.
Milyen vágyakkal, tervekkel mentél oda?
Eleinte nem voltak nagyon komoly álmaim, hogy nagy focista legyek, vagy ilyesmi. Szerettem volna közösen csinálni valamit a barátaimmal, és szerettem a mozgást is, ez pedig jó lehetőség volt mindkettőre.
Hogyan épül fel a Tromsö utánpótlása? Te 17 évesen hol vagy ebben a rendszerben?
Itt nem évenként vannak a korosztályok: A, B, C és D csoport van, ezek több évjáratot tartalmaznak. Én a B-ben vagyok, ami körülbelül az otthoni U19-nek felel meg. Már heti két-háromszor edzek a felnőtt csapattal, ahol nincs olyan sok csatár, így ha esetleg valaki kiesne, akár oda is kerülhetek.
Az északi kultúrák mentalitását mindig dicsérik. Neked hogy tetszik a norvég életfelfogás?
Itt mindenki küzd. A csapatnál nagy a konkurencia, így mindenki harcol magáért, de egyszerre a csapatért is, és ennek megvan a haszna. Amióta iskolába járok, arra nevelnek minket, hogy dolgozzunk azért, amit el akarunk érni és hogy legyünk nyitottak, kérdezősködjünk. Ez a fociban is így van, el is várják, hogy kérdezzünk, mert itt abban hisznek, hogy így tanulunk együtt. Amikor az U17-es válogatottnál voltam, kicsit meg voltam lepődve, hogy Magyarországon ilyen nincs. Nem azt akarom mondani, hogy ez rossz dolog, szimplán csak furcsa volt számomra, mert Norvégiában nagyon máshoz szoktam.
„Ami még újdonság a válogatottaknál: a Dinamo Zagrebnél, illetve a Rapid Wiennél és az Austria Wiennél voltak az edzőink tanulmányi úton. Egyrészt, hogy megismerjük az ottani kultúrát, mert vannak onnan gyerekek, akiknek adott esetben már a szokásaik is mások. Például van olyan srác, aki Dániából jár haza a válogatottba, ahol elvárják a gyerekektől, hogy ők folyamatosan kérdezzenek, ugyanis szeretnék, ha a gyerek értené, hogy mit miért csinál. Ezt nekünk is meg kell itthon szokni, hogy amikor egy gyerek hazajön, akkor ezt a kultúrát hazahozza magával, ne sértődjön meg az edző azért, mert a gyerek folyamatosan kérdez. Szeretnénk érteni a gyerekek hátterét és az ottani neveltetésük logikáját”
Barczi Róbert, az MLSZ sportigazgatója júniusban a szövetség által szervezett sajtóbeszélgetésen
Három meccsed volt a korosztályos csapatban, de a hazai rendezésű Európa-bajnokság keretébe nem kerültél be. Ez hogyan érintett?
Nagyon fájt. Csütörtökön volt egy edzőmeccsünk, mindenki azt hitte, hogy azután jön a kerethirdetés. Nyertünk 3-1-re, rúgtam két gólt, így nagyon bizakodó voltam, azt hittem, helyem lesz a keretben. Ezután hazaküldtek három srácot, és azt hittük, az a végleges keret. Aztán a médiából tudtuk meg, hogy ez még nem az, mert sérülések miatt lesz még változás. Csütörtöktől így egy másik hotelben voltam egyedül, majd hétfőn egy megbeszélésen közölték, hogy ketten hazamennek, és az egyik én vagyok.
Mivel indokolták neked a döntést?
Belvon Attila (a korosztály akkori szövetségi edzője – a szerk.) megbeszélte velünk, kimaradókkal a döntését. Nekem azt mondta, hogy nem látja, melyik poszton tudna engem beilleszteni a csapat játékába.
Azok után, hogy csatárként két gólt lőttél?
Én is furcsálltam, viszont szeretném elmondani, hogy teljesen elfogadom és tisztelem a döntését, nem vagyok mérges, vagy ilyesmi. De nagyon fájt, hogy így lett. Három napig tök egyedül voltam egy hotelben, aztán haza kellett utaznom.
Az említett három meccseden hogy érezted magad a csapatban?
Elsőre szokatlan volt, hiszen 4-2-3-1-ben játszottunk, míg mi Norvégiában 5-3-2-es felállást használunk. Meg kellett tanulnom, hogy ebben a rendszerben hogy tudok a leghasznosabb lenni, és hogy a presszingből hogy tudom kivenni a részem. Viszont a csapat és az edzők is nagyon segítőkészek voltak, ez segített a beilleszkedésben. Edzéseken és még meccs közben is segítettek nekem, mondták, hogyan mozogjak, ami megkönnyítette számomra az alkalmazkodást, ezért nagyon hálás vagyok nekik.
Bogdán Hunor (21-es számmal) februárban kezdőként játszott az írek elleni, gól nélkül véget ért felkészülési meccsen (Fotó: mlsz.hu)
Hogyan tértél vissza ezek után a Tromsö csapatához? Ott hogy megy most a játék?
Most nagyon meg vagyok elégedve. A szünet előtt négy meccsen játszottam a második számú csapatban a harmadosztályban. Mindig kezdő voltam, három gólt lőttem és egy gólpasszt is adtam, ami boldoggá tesz. Közben lett egy új edzőnk, aki videóelemzések alapján segít nekem. Megmutatja a rólam készült felvételeket, és az alapján elmondja, mit kéne máshogy csinálnom, miben kell fejlődnöm, mikor hová mozogjak. Ez sokat lendített rajtam, így most olyan helyzetben vagyok, hogy minden adott a jó folytatáshoz.
Ezek szerint rosszkor jött neked a szünet?
Azért nem egészen. Valóban, a szünetig felfelé ívelt a formám, de testileg már nagyon fáradt voltam, így jól jött a pihenés. Volt olyan, hogy 8 nap alatt 210 percet játszottam, aminek nagyon örültem, de fizikailag azért megterhelő volt.
A jó formád mennyit lendített rajtad lelkileg?
Sokat, a májusi események óta szerencsére minden jól alakul. A családom és a környezetem félt attól, hogy sok időbe telik majd feldolgoznom az akkor történteket, de igazából egy héttel utána már szerintem egyenesben voltam.
Milyen közeljövő áll előtted a klubodnál? Milyen visszajelzéseket kapsz az edzőidtől?
Biztató, azt mondják sokat fejlődtem és nagyot léptem előre. A harmadosztályú csapatban első számú csatárként gondolnak rám. Azt is mondták, hogy a kisebb korosztályokban a gyerekek felnéznek rám, hallották, hogy voltam a magyar korosztályos válogatottnál, tudják, hogy jól ment mostanság a játék. Ez hihetetlenül motiváló érzés számomra, és egy visszajelzés arról, hogy jó úton járok, és ha így folytatom, elérhetek a felnőtt csapatig.
Szoboszlai Dominiknek különleges feltételt kellett teljesítenie, hogy magára tetoválhassa a Gerrard-idézetet, de a hajszőkítés már közös buli volt. Interjú.
Az egykori tatabányai labdarúgó, Szoboszlai Zsolt apaként és edzőként is végigkísérte gyermeke futballkarrierjét, Szoboszlai Dominik pedig a fehérvári Főnix Gold FC utánpótlásműhelyétől – salzburgi és lipcsei átszállással – eljutott a világ egyik legjobb csapatához, a Liverpoolhoz. Az eufória a 70 millió eurós szerződés aláírása óta alábbhagyott, a lényeg azonban csak most következik. De miért reagálnak erre az óriási sikerre is sok esetben negatív megjegyzésekkel a magyar emberek?
Apaként milyen átélni, hogy elkezdtetek valamit Dominikkel, aki most, 22 évesen a világ egyik legjobb csapatának a mezét viselheti?
Először is, nagyon büszke vagyok a gyerkőcre. Ez egy épített dolog volt, nem egy légből kapott sztori, hogy úristen, vigyük oda, legyen egy játékos, adjunk neki mezt, és akkor játszik, ha játszik. A mai világban, ha 70 millió eurót kiadnak egy játékosért, az nemcsak egy magyar futballista esetén megsüvegelendő.
Most világsztárok közé került. Hogy látod, onnan is kiemelkedhet?
Ha egy év múlva visszatérünk rá, akkor megmondom. Nem tudni előre, nagyon sok mindentől függ, az ő teljesítményétől, a csapat teljesítményétől egyaránt. Azt gondolom, ha a csapat jól teljesít, akkor nagy valószínűséggel magával fogja húzni Dominikot.
Vagy éppen az is megeshet, hogy Dominik fog egy olyan lendületet adni a csapatnak úgy, hogy a legjobb formáját hozza, felnő a feladathoz, és tényleg egy meghatározó és ikonikus tagja lesz ennek a nagy múltú klubnak.
Tudjuk, hogy példamutató apaként és edzőként nagyon odafigyelsz Dominik karrierére. Az elmúlt pár hétben milyen feladatod volt?
Örülni a dolognak, ami történik velünk. Mert nem nagyon történik magyar játékossal vagy akár velem sem ilyen nagyszerű dolog, hogy egy játékos eligazol a Liverpoolba. Amikor Salzburgba szerződött, az is egy szenzációs hely volt a számunkra, egy magyar játékos számára. Ausztriában megtapasztaltuk a foci alapjait, és azt is, hogyan kell kinézni, hogyan kell működni. Utána egy újabb szenzációs helyre, Lipcsébe igazoltunk. Kijelenthetem, az egész Red Bull-család egy fantasztikus hely. Dominikot nagyon jól felkészítette mind a Salzburg a Lipcsére, mind a Lipcse a Liverpoolra.
Forrás: Liverpool FC via Getty Images
Arról kell-e vele beszélni, hogy valószínűleg most ő lett több százezer magyar gyerek példaképe, és nagyon sokan olyanok szeretnének lenni, mint ő?
Nem, hiszen ő teljes mértékben felmérte, hogy hová került és mit csinált. Dominik az egész folyamatnak a részese volt felépítettségben, hogy hova, mikor és miért megyünk. De azt is sok helyen elmondtuk, hogyan beszéljük meg a dolgokat, például azt, hogy kivel ülünk le tárgyalni. Mi mindig tényeket akartunk, hogy mi a következő lehetőség a továbblépésre, mi az, amit meg tudunk ugrani, vagy nem tudunk megugrani, mi az, amit be tudunk vállalni, vagy mi az, amit nem. Most azt gondoltuk, eljött az idő, hogy a Liverpool magával rántsa Dominikot.
Tizenöt évesen kért tőled engedélyt, hogy a Gerrard-idézetet magára tetoválhassa?
A tetoválások nem engedélyhez, hanem teljesítményhez voltak kötve. Sportolóként a gyerekek is már azon gondolkoznak, hogy milyen tetkót varrassanak magukra, de nálunk ez nem így működött.
A salzburgi akadémián rendszeresen fizikai teszteken vesznek részt a labdarúgók, én pedig mondtam Dominiknak: „Semmi baj, ha az akadémia legjobbja leszel, és az ottani rekordokat megdöntögeted, akkor mehet a tetoválás!” És ez így történt. Azt viszont már ő választotta ki, hogy mit szeretne magára tetováltatni.
Akkor egy Gerrard-idézetet („A tehetség isteni áldás, de akarat és alázat nélkül mit sem ér”), mert ő az abban leírtakban hisz.
Ez még tart most is, hogy Dominik már 22 éves? Abszolút, mindig ki van tűzve a cél, hogy milyen irányba kell haladni. Vannak fogadásaink is, például, hogy ha a Német Kupát megnyerjük, akkor kiszőkíttetjük a hajunkat. Ez megtörtént, hál’ istennek már visszanőtt azóta.
Szerinted Dominik átigazolása mennyiben a magyar futball sikere?
Ez azért a magyar futball sikere is. Tegyük a szívünkre a kezünket, és nézzük meg az infrastrukturális körülményeket egy-egy klubnál vagy akadémiánál. Ha ez nem történt volna meg, akkor is megvan Dominik, de azért erre rohadt nagy szüksége volt a magyar focinak, és mindenkinek. Tudom, van más is, amire el lehet költeni a pénzt, ezt mondják is az emberek, de így most szívesen megyünk a stadionokba, már akik mennek. Mert nagyon sokan még mindig nem járnak, attól függetlenül, hogy eddig az volt a probléma, hogy a rossz stadionokban rosszak a körülmények, és azért nem megyünk. Korábban egy Ferencváros-mérkőzésen, a wc-ben egymás lábát pisilték le a szurkolók. Egy Nagyerdei Stadionban, Debrecenben például én furcsállom, hogy csak ennyien járnak ki egy mérkőzésre.
Szoboszlai Dominik az édesapjával, Szoboszlai Zsolttal
Június utolsó napján te is ugyanúgy izgultál, mint egész Magyarország?
Azt nem lehet elmondani, hogy mennyire izgultam. Én a másik oldalon voltam, láttam, tudtam dolgokat, és felkészültünk ezekre. Arra is, hogy igen, arra is, hogy nem.
Benne volt a pakliban, hogy nem?
Ilyenkor minden benne van, ahogy mondani szoktam, 50 százalék az esély mindkét lehetőségre, vagy igen, vagy nem.
Izgalmas most a várakozás, hogy mikor lesz az első edzőmeccs, az első bajnoki? Az eufória most kezd egy kicsit lankadni a mi körünkben, mert felfogtuk, feldolgoztuk a történteket. De igen, a következő lépcsőfok az edzőmérkőzések lesznek, illetve a bemutatkozás a csapattársak, a szurkolók előtt.
Fotó: Liverpool FC via Getty Images
Picit sem sajnáltátok a Lipcsét? Ott maradt a két válogatott csapattárs, Gulácsi Péter és Orbán Willi, de még a kiharcolt BL-indulás is.
Mindent sajnáltunk, anno a Salzburgot is. De eljön az ember életében az idő, amikor lépni kell. Azt gondolom, a Liverpool egy olyan klub, amelytől ha ajánlat érkezik, akkor nem gondolkodni, hanem dönteni kell.
Magyarországra ingyen szállítják a Szoboszlai-mezeket, szerinted leadtak pár rendelést a drukkerek?
Nem tudom, kértük az angolokat, hogy szóljanak majd vissza, volt-e egyáltalán magyarországi rendelés. Kíváncsian várjuk.
Lehet, hogy nem sokat, hiszen sok forintot kérnek egy fontért.
Nem a font miatt.
Mi mindig nagyon sok negatív kommentet kapunk, pedig most aztán tényleg mindenkinek legalább egy hónapra el kellene felejtenie a negatív dolgokat. Most lehetne örülni annak, hogy van egy magyar játékos, aki a Premier League egyik topcsapatában kapott szerepet.
Nagyon sok a pozitív komment is, azokat is látod?
Igen, de nem szabad, hogy ennyi negatív legyen, mert így nem fogunk tudni előrelépni országos szinten sem, ha mi, magyar emberek állandóan negatívak vagyunk. Ki kell menni, és meg kell tapasztalni azt, ami Angliában minket is körbevett. Nem fogjátok elhinni, ott mi történik. Nincs így legyalulva, nincsen sárba tiporva sem a szakma, sem a játékosok.
A 32 éves kapus szerint nagyon nehéz sikeresnek lenni úgy, hogy "12 nemzet fia-borja van az öltözőben". Ezért is örül, hogy most Pakson bizonyíthat. Interjú.
Szappanos Péter szívesen elfelejtené azt a másfél hónapot, amikor télen a Fehérvár FC a megszerzéséről tárgyalt a Budapest Honvéddal. A kispesti keretből kikerült, de büszke arra, hogy visszaszerezte a helyét, ráadásul Marco Rossi szövetségi kapitány bizalmát azóta is töretlenül élvezi. Előző klubja kiesését szégyenfoltnak tartja, és örül, hogy egy olyan, csak magyar futballistákra építő, támadó szellemű klub szerződtette, amellyel azt sem bánja, ha minden meccset 5-4-re nyernek meg.
Tavaly november végén mesélted az NB1.hu-nak, hogy „nagyon fontosak ezek a mérföldkövek is, óriási visszaigazolásai annak, hogy megérte az a sok szenvedés, álmatlan, gyomorgörcsös éjszaka, amikor nem tudtam, hogy mi lesz a következő állomás”. Most volt álmatlan éjszakád?
Most szerencsére egy kicsivel könnyebb dolgom volt, mert sikerült már annyit elérnem, hogy legyenek lehetőségeim. De egy játékos akkor nyugodt, ha tud tervezni, és nem mindig az a téma, hogy „na mi van, mi lesz, maradsz, mész?”. Ez frusztráló tud lenni, mint fél éve a fehérvári sztorinál, amikor szintén mindenki ezt kérdezte tőlem, hogy hol folytatom. De most, hogy kiestünk a Honvéddal, ismét csak mindenki arra volt kíváncsi, hogy mi lesz a másik emberrel.
Miért éppen Paks? Nagyon szimpatikus ez a modell, amit a klub felépített, miszerint csak magyar játékossal képzelik el az NB I-es szereplésüket. Volt – idézőjelben – szerencsém abba is belekóstolni, hogy milyen az, amikor 12 nemzet fia-borja van az öltözőben. Én azt tapasztaltam, nagyon nehéz így sikert kovácsolni ahhoz képest, amikor ugyanaz a közös nyelv, ahol nem csúszik el semmilyen információ.
Ez lehetett a kiesés fő oka?
A nagyon sok probléma közül ez is az lehetett.
Összességében milyen szájízzel jöttél el a Honvédtól?
Egyénileg nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy Kispestre mentem, hiszen ebben az időszakban sikerült bekerülnöm a válogatottba. De megmondom őszintén, eléggé frusztráló volt a két év sikertelenség, amely végén az a szégyenfolt is megesett, hogy kiesett a csapat. Bár nyilván nem szabad mártírkodni, hiszen a játékosok is felelősök.
De a játékos igazából csak játszik, az adott kereteken belül próbálja minden nap a legjobbját nyújtani, sokszor nem rajta múlik az eredményesség. Ez egy hosszú folyamat eredménye, hogy ősztől a Kispest a másodosztályban kezdi a szezont. Harag nélkül váltunk el, korrektek voltak a kispestiek, tudták, az a célom, hogy az NB I-ben maradjak, és nem gördítettek akadályt a távozásom elé, partnerek voltak a klubváltásomban.
A Puskás Akadémia elleni 2-1-es vereségével a Budapest Honvéd elbúcsúzott az első osztálytól (MTI-fotó: Vasvári Tamás)
Hogyan élted meg azt az időszakot, amikor nem számítottak rád?
Ez egy személy partizánakciója volt, a 26. kísérlet arra vonatkozóan, hátha egy újabb változtatással sikeresebbek tudunk lenni. Az ilyen döntések miatt nem sikerült bennmaradni az NB I-ben.
Hat játékost nem lehet kirúgni az első csapattól szezon közben. Ha nem megy a szekér, más probléma lehet. Az pedig, hogy a válogatott játékost, a klub csapatkapitányát teszik ki, felvet jó pár kérdést. De ez már a múlt, miközben alakulhatott volna másképp is. Szerencsére én ebből csak még erősebben jöttem ki, mert a végén mégiscsak szükség volt rám, és visszavittek a csapatba, és hat fordulóban négy alkalommal a forduló válogatottjába kerültem ilyen-olyan portáloknál.
Szóval, én azt mondom, igenis jól sikerült a visszatérésem, de ki tudtam volna hagyni ebből a fél évből azt a két hónapos száműzetést.
Azért szorítasz a Honvédnak, hogy visszajusson?
Fontos helyet foglalnak el a szívemben a volt csapataim. Elég intenzív két évet töltöttem el Kispesten, ahol jutott mindenből. Amikor odakerültem, óriási büszkeséggel töltött el, hogy egy ilyen nagy múltú csapatban tudok futballozni. Egy év után csapatkapitány is lettem úgy, hogy nekem igazából nem volt honvédos múltam. Ez egy óriási visszacsatolás volt a számomra, hogy jó munkát végzek mind emberileg, mind szakmailag. Hálás vagyok a szurkolóknak, hiszen az elejétől a végéig olyan támogatást kaptam tőlük, amit nehéz lesz meghálálni. Próbáltam jól teljesíteni, és ami tőlem telhető volt, megtettem. De sajnos, a kiesés rányomta a bélyegét arra, hogy most mennyire meleg szívvel gondoljak vissza. De a drukkerek megérdemelnék, hogy a Honvéd visszajusson, hiszen egy ilyen szurkolótábornak mindenképpen az NB I-ben van a helye.
A meghiúsult Vidi-átigazoláson sokáig rágódtál?
Jobban fel lett fújva, mint amennyire kellett volna. Az volt a probléma, hogy másfél hónapig húzódott egy transzfer, ami senkinek nem volt jó. Sem a két klubnak, sem a játékosnak. Mindenki sérült egy kicsit, de a játékos issza meg a legjobban a levét. A Honvédnak is célja volt, hogyha már piacképes játékos vagyok, akkor értékesítsen. Korrekt volt a klub velem, és jobban vigyázott rám, nehogy megsérüljek. Ez alatt a másfél hónap alatt nehéz volt mindig tiszta fejjel megjelenni az edzéseken, családos emberként sokat gondolkoztam ezen, és nem csak saját magamra kellett gondolnom a jövőt illetően. Nem volt kellemes, hogy másfél hónapig elhúzódott a nagy semmiért ez az egész. Utána pedig ezzel indokolták, hogy miért kerültem ki a keretből.
MTI-fotó: Vasvári Tamás
Marco Rossi az Eb-selejtezőkre újra behívott a válogatott keretébe. Tőle kértél tanácsot a szezon végén, mielőtt aláírtál a Pakshoz?
Azért is tartom őt a legjobb edzőnek, mert törődik a játékosokkal.
Marco Rossi nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is zseniális. Amíg nem az NB I-es keretben voltam, addig is folyamatosan kapcsolatban voltunk, és ugyanúgy benne voltam a videós találkozókon, mint a többiek. A kapitány pedig tudatta velem, hogy a történtek ellenére is a válogatott része vagyok. Ez pedig óriási motiváció volt a számomra, hogy nem felejtettek el, és segített abban, hogy kettőzött erővel tudjak készülni.
Ezt az időszakot kihasználtam a saját magam fejlesztésére, mivel még többet edzettem az NB III-as csapat tagjaként. A kiesés után azt mondta Marco Rossi, biztos abban, hogy lesz számomra lehetőség, hogy az első osztályban tudjak maradni, és nem félt ettől a helyzettől.
Mikor debütálsz a Paksban?
Szerdán játszunk Szegeden edzőmérkőzést, majd szombaton utazunk a szlovéniai edzőtáborba, és ott lesz még három meccsünk. Már szerdán szeretnék védeni, és szerencsém van, mert végig edzettem a Honvédban, így nem volt kihagyásom az átigazolással, ellentétben az előző téllel. Jelenleg abszolút edzésben vagyok.
A három legutóbbi felkészülési meccsén hét gólt kapott a Paks, azaz lesz dolgod bőven. Sok gólt rúg a csapat, de sokat is kap. Erre lehet külön készülni fejben, hogy talán a Honvédhoz képest is több támadást vezetnek majd a kapud felé?
A Honvédnél sem a kevés kapott gólról voltunk híresek. Erre fejben nem lehet készülni egy kapusnak. Sablonszövegnek hangozhat, de minden egyes mérkőzésen a száz százalékra kell törekedni. A Paksnak az a filozófiája, hogy rengeteg támadást épít, és ebbe belecsúszhat, hogy jobban kinyílik, ami hátul megbosszulhatja magát. De meg lehet szervezni, hogy ne legyen sok helyzete, sok gólja az ellenfélnek. Ez viszont nem sablonszöveg: ha minden meccset megnyerünk 5-4-re, én azt most aláírom. Teljesen mindegy, hány gólt kap a csapat, ha mi eggyel többet rúgunk, mint az ellenfél.
Várható, hogy több feladatod lesz lábbal? Hiszen Bognár György talán azt sem bánná, ha a kapus is a mezőnyben futballozna, hogy 11 játékossal tudjon rohamozni.
Elhiszem (nevet). Az eddigi csapataimnál is bőven ki használták a jó lábmunkámat. Minden csapatnak más a taktikája, és én is tudom, hogy Bognár György mit vár el tőlem. Igyekszem majd ennek megfelelően kihasználni a testi adottságaimat.
Mit mondott a paksi vezetőedző a feladatodról?
Azon kívül, hogy a gólt is fognom kell, meg kell játszanom a csatárokat. De a viccet félretéve, nyilván stabil teljesítményt várnak el tőlem, és a koromból fakadóan vezérnek is igazoltak, hogy a fiatalokat segítsem a többi tapasztalt játékossal együtt. De elsősorban a teljesítményemmel kell ezt a szerepelt kivívnom, aztán jöhetek majd az egy-két jó tanáccsal.
Forrás: paksifc.hu
A csapatból megbeszélted valakivel az átigazolásod előtt, hogy mi fán terem a foci Pakson?
Bőle Lukáccsal beszéltem telefonon, de olyan nagy meglepetés nem érhet. Szerencsére már én is régóta az első osztályban futballozom, ahol mindenki ismer mindenkit, a csapat hetven százaléka ellen már játszottam. Nem idegen arcok jöttek velem szemben reggel az öltözőben, és elég közvetlen a kapcsolat. Plusz amit már mondtam, közös nyelvet beszélünk, úgyhogy remélhetőleg gyors lesz a beilleszkedésem.
Neki lehet-e futni úgy egy idénynek, hogy a cél a dobogó, vagy mindenképpen úgy kell elrajtolni, hogy legyen meg a bennmaradás, aztán majd meglátjuk?
Igen, de
a kishitűség sem biztos, hogy előre vezető. Ahogy Kuttor Attilától hallottam sokszor Mezőkövesden: „Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”
De tényleg igaza volt, merni kell támadni, de azért a helyén kell kezelni a dolgot. Minden klubvezető azt vallja a Ferencvároson kívül, hogy 11 csapat küzd a bennmaradásért a 12 csapatos NB I-ben, és nagyon gyorsan változhatnak a pozíciók akár két válogatott szünet között. Észnél kell lenni, és minden meccset megnyerni, amit lehet.
Hogy érzed, a válogatottban jelenleg a második vagy a harmadik számú kapus vagy? Teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy ott vagyok a válogatott összetartásokon. Semmi nincs kőbe vésve, a Paksnál sem, hogy én fogok védeni. Olyan teljesítményt kell nyújtanom, hogy velem kezdődjön az összeállítás a klubcsapatomban.
Jövőre Európa-bajnokságot rendeznek. Gyakran gondolsz rá, hogy Magyarország kapusaként akár te is kivívhatod a részvételt?
Ez minden futballista álma, nem lehet más a célom, mint úgy teljesíteni, hogy ott legyek a keretben. A legfontosabb, hogy ki tudjon jutni az Eb-re a csapat, ennek kell szurkolni. De ha ott tudnék lenni a keretben, az óriási öröm lenne a számomra.
Nemanja Antonov távozott Újpestről, Tamás Krisztiánnak pedig lejárt a szerződése az élvonalból kieső Budapest Honvédnál. A két fél így egymásra talált, a balhátvéd a IV. kerületben kötött ki, ahol újra korábbi edzőjével dolgozhat.
Milyen volt tizenöt év után visszatérni Újpestre?
Nagyon jó érzés volt, mindig vágytam rá hogy a felnőtt csapatban is játszhassak egyszer Újpesten. Itt születtem, itt jártam iskolába, a focit is itt kezdtem el és szerettem meg. A családom ma is itt él, és nagyon sok barátom is van Újpesten. Több ajánlatom is volt a szerződésem lejártával, de emiatt az ő megkeresésük volt a legvonzóbb, úgy éreztem, ez egy olyan lehetőség, amit meg kell ragadnom.
A mögötted lévő három kispesti évet sikerült már lezárnod magadban?
Muszáj volt továbblépni, ilyen az élet meg a sport is. Sajnálom, hogy így alakult a három kispesti év, ahogy. Jól éreztem magam ott, jó csapatunk is volt, mégis folyton a kiesés elől menekültünk, ami aztán be is következett. Előre tekintek, de ezt az időszakot azért nem könnyű megemészteni.
Mi az, amit ebben a nehézségekkel teli időszakban megtanultál? Hogy rendezi el magában ezt ilyenkor egy labdarúgó?
Nagyon sokat tanultam belőle emberileg és szakmailag is. Amikor a csapat rossz szériában, hullámvölgyben van, a hétköznapjaid is másak. Ezt nem lehet csak úgy a pályán vagy az öltözőben hagyni, kihat a magánéletedre is, hiszen egy vereség után rossz kedvvel mész haza. Ezt meg kell tanulni kezelni.
Az újpesti és a kispesti keménymag hagyományosan nem ápol jó viszonyt egymással. Mérlegelted ezt a döntési folyamat során?
Először is, nagyon remélem, hogy a Honvéd hamar visszakerül arra szintre, ahová való. Sem a klub, sem a szurkolók nem érdemelték meg azt, ami végül megtörtént. Ami engem illet, lejárt a szerződésem, és nem is volt szó a hosszabbításról. Akik szerették a játékomat, azoktól így is sok pozitív üzenetet kaptam. Persze vannak olyanok is, akik kevésbé örültek a váltásnak, de nem tehetem meg, hogy ezen rágódom, menni kell tovább.
Tamás Krisztián három évet töltött Kispesten (Fotó: honvedfc.hu)
A többi ajánlathoz képest, a kötődésen kívül mi szólt még az Újpest mellett?
Nebojsa Vignjevics (az Újpest vezetőedzője – a szerk.) már a szerződésem lejárta előtti hetekben megkeresett, érdeklődött, mi lesz velem. Kispesten már dolgoztunk együtt, így tudom milyen edző, milyen a felfogása és hogy mik a futballról alkotott elképzelései. Ez is nagyon fontos szempont volt, hiszen ezek mind megkönnyítik majd a beilleszkedésem.
A tréner jól ismer téged és még jobban az Újpestet. Zökkenőmentes lesz az átállás az ő stílusára?
Szerintem igen. Ismerem a hozzáállását, tudom, milyen edzéseket tart, és hogy hogyan szereti felépíteni a csapatát. Az új játékostársak közül is többeket ismerek már, ha más nem ellenfélként többször találkoztunk. Így mindenképpen könnyebb lesz.
Riválisként miben láttad az Újpest erősségeit, gyengeségeit?
Mindig is jó csapatnak tartottam őket, még ha az utóbbi időben többször kerültek ők is nehéz helyzetben. A támadójátékuk nagyon erős, megvannak hozzá a dinamikus, lendületes játékosaik, akik emellett kombinatívak is. Nekik sem mindig jött ki a lépés a közelmúltban, de ezért is érkeztem ide, hogy ebben segíteni tudjam a csapatot.
Mik az első benyomásaid? A társak és a csapat játéka mennyire passzol a te erényeidhez?
Eddig úgy tűnik, hogy abszolút. Gyorsak vagyunk a széleken, ami fekszik nekem, szeretek ilyen rendszerben játszani. Az én legfőbb erősségem a futógyorsaságom és -mennyiségem, erre igyekszünk is majd építeni. Most még persze többnyire a fizikai felkészülés zajlik, egyelőre kevesebbet taktikázunk az edzéseken, de hamarosan nagyobb hangsúly kerül az új elemek begyakorlására is.
(Fotó: ujpestfc.hu)
A balhátvéd posztján elődöd, Nemanja Antonov húzóember volt, mondhatni nehéz örökséget veszel át. Ez nehezíti a feladatot?
Nem mondanám, hogy nehezíti. Szerintem is nagyon jó játékos, kiegyensúlyozottan nyújtott jó teljesítményt, de magamra kell koncentrálnom. Minden hétköznap el kell végeznem azt a munkát, amivel a csapat hasznára válhatok, akkor a szurkolók is biztosan gyorsan elfogadnak.
Két felkészülési meccsen vagytok túl, a Budafokot 2-0-ra győztétek le, a Vasastól 3-2-re kikaptatok. Hogy érezted magad a pályán? Milyen a kémiád a pályán a csapattal?
Ahogy mondtam, még csak néhány alapvetőbb taktikai elemet próbáltunk ki, azért ilyenkor a sebesség és a dinamika még visszafogottabb, amin a nyári hőség sem segít. Ezzel együtt jól éreztem magam a pályán, szerintem megvan az összhang a társakkal. Bízom benne, hogy eredményes és sikeres szezon áll előttünk.
Az Újpest az elmúlt években ősszel rendre szenvedett, majd tavasszal feltámadt. Szerinted mi kell ahhoz, hogy előbbi most ne így legyen?
Mindig mondják, hogy ebben a tizenkét csapatos bajnokságban legalább öten-hatan harcolnak a kiesés ellen, ezt én is így látom. Nagyon sok csapat képvisel közel azonos játékerőt, így valóban fontos lenne egy jó kezdés. Ha jól tudjuk kezdeni az idényt, az segíthet abban, hogy kiegyensúlyozottak tudjunk lenni.
Mi az az év végi helyezés vagy pontszám, amit elvársz magatoktól?
Ez nagyon nehéz kérdés. Nem szeretnék elhamarkodottan célokat megfogalmazni, a lényeg, hogy nyerjünk minél több mérkőzést. A tudás megvan bennünk ahhoz, hogy ott legyünk az első három vagy öt hely valamelyikén. De ehhez a célhoz viszont jó kezdés kell, aztán pedig kiegyensúlyozott folytatás. A mezőny erős, tavasszal láthattuk, hogy még a Fradi is sok mérkőzésen megszenvedett.
