nb1.hu

„Ha félnék kritizálni, nem lenne rend a csapatban”

Fiatalokról, légiósokról, helyezésekről és vízióról beszélgettünk Hornyák Zsolttal, aki cáfolta, hogy Nego Loic a Puskás Akadémiához igazolna.

Az irány marad – adta ki a jövő évi vezényszót Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia FC vezetőedzője. A tréner negyedik felcsúti szezonjában először nem lett dobogós, szerződését viszont meghosszabbították. A szakember büszke a csapat magyar fiataljaira, a drága külföldiektől pedig nem tűri a nem megfelelő hozzáállást. Utóbbit korábban többször is élesen kritizálta, de nem bánja, sőt… Interjú.

Először nem lett dobogós a Puskás Akadémia edzőjeként. Csalódott?

Bíztunk benne végig, hogy odaérünk, de a Fradi-Debrecen meccsen eldőlt, hogy a Loki a saját kezébe tudja venni a sorsát. Onnantól megtettük, amit lehetett, az utolsó három meccsünkön megszereztük a 9 pontot, de végig óriási harc volt a dobogós helyekért, így ez végül nem lett elég. Hangsúlyt fektettünk a Magyar Kupára is, ott a döntő kapujában egy szerencsétlen öngóllal kaptunk ki. Ott éreztem a csapatomon, hogy frusztráltak és csalódottak, én magam is az voltam, de ezt próbáltam nem mutatni feléjük.

Batik Bence a minap azt mondta egy interjúban, hogy szerinte a sok, szám szerint 11 döntetlenben is keresendő annak oka, hogy a csapat nem ért oda a dobogóra. Egyetért?

Sok meccsen kerültünk hátrányba, amit nem mindig tudtunk ledolgozni. Ha egyiket, vagy másikat megnyerjük, meglehetett volna a szükséges pontszám, de ez utólag csak játék a számokkal. A hiba mindig az emberektől jön, volt hogy a felállásunk nem volt jó, volt hogy a játékosok nem tudtak elég jó teljesítményt nyújtani. A végén mindig okosabb az ember, de a fő, hogy van mire építenünk. Batik Bencével nagyon elégedett vagyok, remek játékos és egy nagyon tiszta, rendes srác, ilyen emberekből van szükségem minél többre. De ott volt mellette Markek, Szolnoki, Corbu, Nagy Zsolt, Spandler, Gruber, Komáromi – ez már hét név, akik mind magyarok. Ezért hagytam ki Artem Favorovot, akiről egyébként ugyanaz a véleményem, mint Batikról, ezért is tettem meg a „külföldiek csapatkapitányának”. Az ilyen játékosokra, erre a közösségre lehet és kell építeni, hiszen nem vagyunk a Fradi szintjén, de már versenyképesek tudunk lenni ellenük is.

Milyen hatással volt a munkájára az, hogy tavasszal sokat foglalkozott a sajtó az esetleges távozásával?

Erre nem akartam sok figyelmet fordítani. Az akkori szerződésem a nyár végéig szólt, úgy álltam hozzá, hogy addig dolgozom, és igyekszem kizárni, mi jelenik meg a médiában. Rajtam kívül Tóth Balázs sportigazgató neve is felmerült hasonló környezetben, de akkor megbeszéltük, hogy nem foglalkozunk ezzel, végezzük a munkánkat. Nem volt titok, az irántam érdeklődők is tudták, hogy nyáron lejár a szerződésem, de én nyitott voltam arra, hogy folytassuk a munkát. Nem akartam úgy távozni a Puskástól, hogy a klub számítana rám. Örülök, hogy megtaláltuk a közös nevezőt és megtörtént a megegyezés, mert négy évet már eltöltöttem itt. Egyrészt ritka, hogy egy edző ennyit van egy csapatnál, másrészt ennyi idő alatt kialakulnak kötődések – nem csak a csapattal, de a klub dolgozóival is, a takarítókkal, szertárosokkal, mindenkivel, akik napi szinten részesei a Puskás Akadémia munkájának.

Az említett négy év valóban páratlan állandóságot jelent az NB I-ben. Mit gondol, minek köszönheti ezt?

Egyenes ember vagyok, nem próbálom félrevezetni sem a vezetőséget, sem a stábot, sem a játékosokat. Amit gondolok, azt mindenkinek a szemébe mondom. Nem szeretem a lazsálást, sem a munkában, sem a fociban, ez része a természetemnek. Szerintem itt ezt értékelik. Mikor idejöttem, a Puskás egy alsóházi csapat volt, de tudtuk ezt stabilizálni azzal a rendszerrel, amit képviselek. Ehhez kellett persze a klubvezetés támogatása és áldozatos munkája is. Mindig voltak kisebb kozmetikázások, de jó irányba megyünk, az elmúlt négy évben a fiatalokat is elkezdtük beépíteni. Korábban sosem játszott ennyi saját nevelésű fiatal a csapatban, de én azt mondom, hogy lehet ez még több is.

Mellettük viszont időről időre megvannak az olyan sztárigazolások, mint például Jonathan Levi. Ön szerint reális cél, hogy a csapat előbb-utóbb teljesen, vagy nagy részben akadémistákra épüljön a felcsúti csapat?

Az az álmom, hogy a saját nevelésű fiataljainkat egyszer az aranyéremért lássam küzdeni a Fradi, a Kecskemét vagy bárki más ellen. Erre törekszem, de ez nem megy egyről a kettőre. Ne feledjük, hogy azok a fiatalok, akik felkerülnek a felnőtt csapatba, ezzel csak a startpozíciót érik el. Ők még félkész focisták, rajtuk múlik, hogyan dolgoznak és alapemberek tudnak-e lenni. Vannak jó példák, Corbu Mariusz évek alatt bedolgozta magát a felnőtt csapatba, de említhetném Komáromi Györgyöt és Gruber Zsombort is, akik szintén a csapat fontos tagjaivá nőtték ki magukat.

A fiatalok pályán nyújtott teljesítményét hogy értékeli? Megugrották az elvárásait?

Azt gondolom, hogy mindig többet és többet kell elvárnom tőlük. Ez kötelességem, a futballistákban néha benne van, hogy szeretnek lazsálni, ha nem figyel az edző. Persze mindig vannak hullámvölgyek, és az utánpótlásból a felnőtt csapatba való átmenet is nehézségekkel jár, ezekben nekem kell segítenem őket. Azt gondolom, jó úton járnak, Gruber Zsombor például nagyon jó munkát végez, de még neki is vannak kilengései. De nem szabad elfelejteni, még nagyon fiatal, most érettségizik. Kern Martin hasonló cipőben jár, ráadásul neki itt volt az U17-es Eb is, úgy éreztem, sokat árt neki, hogy az összes létező ügynökség körülötte sürög-forog. Ezek mind olyan dolgok, amikben segíteni kell ezeket a fiatalokat, hogy stabilizálni tudjuk a teljesítményüket.

Van olyan közülük, akinek az értékesítésében már gondolkozik a klub?

Egyértelműen dolgozunk ezen is, de ez egy hosszú távú dolog. Ilyenkor áruként beszélünk a játékosokról, és az árunak meg kell ütnie azt a szintet, amelyet az iránta érdeklődők elvárnak. Ugyanakkor emberekről is beszélünk, egy játékost megfelelő állapotba kell hozni: ellenálló legyen, minőségileg megüsse a szintet, emberileg is kész legyen a váltásra. Például Corbu képességei önmagában már lehet, hogy piacképesek, de komplexen kell gondolkodni. Nem az fontos, hogy ügyes menedzserekkel jó pénzt kapjunk érte, hanem az, hogy aki azt megadja érte, annak utána a játékos ezt meg is szolgálja. Ha megnézi, a spanyolok vagy az olaszok például kevésbé foglalkoznak neveléssel. Sok tehetséget begyűjtenek, aztán százból kettő kell nekik, a többit eldobják. Nekünk azt kell elérnünk, hogy abban a százban a mi neveltjeink jobb esélyekkel indulhassanak majd. Erre átfogó folyamatként kell tekinteni, és néha azt is meg kell lépni, hogy nem csak a kiemelkedő tehetségűek, de a náluk átlagosabb kvalitású, viszont példásan dolgozó fiatalokat is engedjük lehetőséghez jutni.

Az idény közben többször is kritizálta játékosai hozzáállását, teljesítményét nyilatkozataiban, amit a közvélemény vegyesen ítélt meg. Nem tart attól, hogy ez előbb-utóbb valamilyen módon rosszul sül el?

Az ilyen esetek előtt mindig négy szem közti párbeszédben közlöm a játékossal, ha hosszabb távon nem vagyok vele elégedett. Próbálom munkára és jobb teljesítményre ösztönözni, ez mindig privát beszélgetés formájában zajlik. De ha valakin azt látom, hogy ez nem érdekli, hogy flegma, akkor nem illik a csapatomba. Ha nem akarja a csapat alá rendelni a képességeit, akkor kész vagyok hangosan kritizálni, mert mi egy rendszerben akarunk dolgozni, és abba ez nem fér bele. Ezek a kritikák nem azon múlnak, hogy valaki jó játékos vagy rossz, hanem a hozzáálláson.

E téren van különbség légiós és fiatal közt?

Ha észrevette, sosem a fiatalokat kritizálom „hangosan”. Ezeket a légiósok kapják, hogy ne gondolják, hogy idejönnek Magyarországra jó pénzért, és azt csinálnak, amit akarnak. Meg kell dolgozniuk a kapott bérükért. Másként viseltetem a fiatalok iránt, ők több bizalmat kapnak, velük igyekszem második apaként viselkedni. De ha egy jó hírű külföldi idejön, és hosszú távon átlagos teljesítményt nyújt, akkor nem létezik, hogy én azt ne kritizáljam. Neki ez a kötelessége, egy profi, aki profi körülmények közé érkezett, úgyhogy én meg a profi hozzáállást várom el tőle. Az, hogy a kollégák félnek kritizálni a játékosokat, mert tartanak a reakcióktól, az az ő bajuk. Ha én félnék ettől, nem lenne rend a csapatomban. Meddig jönnek még átlagos légiósok Magyarországra? Mindenki beszél erről, de senki nem nevezi nevén a problémát. Rövidre kéne már zárni ezt, hogy olyanok legyenek itt, akik ezt a lehetőséget megérdemlik. Itt van például a korábbi játékosom, Libor Kozák. Hiába nem tudta nálunk a pályán a legjobbját nyújtani, vezérként viselkedett a fiatalokkal az öltözőben, akik példaként tudtak rá tekinteni. Mi ilyen játékosokat keresünk a fiatalok mellé, akik erre a szerepre alkalmasak, olyan nem kell, aki elkésik az edzésekről. Korábban olyat is kritizáltam, aki ezt négyszer megtette. Egyszer előfordulhat, kétszer még talán, négyszer nem. Ha ilyen történik, senki ne kérje tőlem, hogy én ezt ne kritizáljam.

A klub öt játékosa kapott helyet a hazai rendezésű U17-es Eb-n a magyar válogatottban. Elégedett ezzel a számmal?

Alapvetően igen. Az, hogy öt játékosunk a korosztálya élén van, az mindenképpen jó, de megmondom őszintén, a csapat játéka miatt azért van bennem hiányérzet. Örültem, hogy ennyi labdarúgónkat behívták, de a meccseket látva már kevésbé voltam boldog. Úgy érzem, az első meccs kicsit becsapta a csapat önbizalmát. Egy kiegyenlített meccsen, jól játszva sikerült 3-0-ra nyerni, és ez szerintem nem festett teljesen reális képet a következő találkozók előttre, így a lengyelektől és az írektől jött a pofon.

A PAFC az elmúlt években dobogós, illetve ahhoz közeli csapattá vált. Mi a tulajdonosi, vezetőségi vízió a következő évekre?

Marad az az irány, ami motivált engem a közös munkában: a nevelés és a magyar alap. Persze lesznek távozóink, érkezőink, több játékosnak lejár a szerződése, így várható egy komolyabb vérfrissítés. Még több fiatalt szeretnénk beépíteni, és folytatni azokkal a munkát, akiknek az esetében ez már elindult. Számítunk azokra is, akiket kölcsönbe adtunk, hogy fejlődjenek, ilyen például Kiss Norbert Tiszakécskén, vagy Bakti Balázs Budafokon. Az ő felépítésüket is folytatjuk, de biztos vagyok benne, hogy az U17-es válogatottjainkat, például Umathum Ádámot és Kern Martint is láthatják majd az NB I-es keretben a jövő évben. Az eredmények tekintetében pedig az a célunk, hogy az élmezőnnyel versenyezzünk, és dobogós helyért küzdjünk. A tizenkét csapatos NB I mindig sűrű, de megmondom őszintén, az idei a legnehezebb szezonom volt, mióta itt vagyok. Komoly csapatok estek ki, és olyanok kerültek veszélybe, mint a Vidi vagy az Újpest. Ez volt a legkeményebb évem, de szerintem ha megkérdezik, a többi csapatnál is hasonlókat mondanak majd. Az irányt, amit magunknak megadtunk, azt viszont tartjuk, és igyekszünk még jobban csinálni. Az én célom, hogy a csapat 40-50%-a magyar legyen, és lehetőleg saját nevelésű.

Vannak már biztos pontok a távozók és az érkezők kérdésében?

Teljesen még a távozók kérdése sem lefutott, de többen elmennek majd azok közül, akiknek lejár a szerződése. De még addig is van egy hónap, így erre a kérdésre ma még nem tudok pontos választ adni.

Nego Loic érkezését viszont több különálló sajtóértesülés is emlegeti. Tárgyalnak vele?

Nem. Ezt én is a médiából hallottam először. Az ő posztján megvagyunk, így nem gondolkodtunk a szerződtetésén.

Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)

Megosztás:
Kapcsolódó hírek
DVSC
DVTK
Ferencvárosi TC
Kecskeméti TE
Kisvárda Master Good
Mezőkövesd Zsóry FC
Fehérvár FC
MTK Budapest
Paksi FC
Puskás Akadémia FC
Újpest FC
ZTE FC