A 32 éves kapus szerint nagyon nehéz sikeresnek lenni úgy, hogy "12 nemzet fia-borja van az öltözőben". Ezért is örül, hogy most Pakson bizonyíthat. Interjú.
Szappanos Péter szívesen elfelejtené azt a másfél hónapot, amikor télen a Fehérvár FC a megszerzéséről tárgyalt a Budapest Honvéddal. A kispesti keretből kikerült, de büszke arra, hogy visszaszerezte a helyét, ráadásul Marco Rossi szövetségi kapitány bizalmát azóta is töretlenül élvezi. Előző klubja kiesését szégyenfoltnak tartja, és örül, hogy egy olyan, csak magyar futballistákra építő, támadó szellemű klub szerződtette, amellyel azt sem bánja, ha minden meccset 5-4-re nyernek meg.
Tavaly november végén mesélted az NB1.hu-nak, hogy „nagyon fontosak ezek a mérföldkövek is, óriási visszaigazolásai annak, hogy megérte az a sok szenvedés, álmatlan, gyomorgörcsös éjszaka, amikor nem tudtam, hogy mi lesz a következő állomás”. Most volt álmatlan éjszakád?
Most szerencsére egy kicsivel könnyebb dolgom volt, mert sikerült már annyit elérnem, hogy legyenek lehetőségeim. De egy játékos akkor nyugodt, ha tud tervezni, és nem mindig az a téma, hogy „na mi van, mi lesz, maradsz, mész?”. Ez frusztráló tud lenni, mint fél éve a fehérvári sztorinál, amikor szintén mindenki ezt kérdezte tőlem, hogy hol folytatom. De most, hogy kiestünk a Honvéddal, ismét csak mindenki arra volt kíváncsi, hogy mi lesz a másik emberrel.
Miért éppen Paks?
Nagyon szimpatikus ez a modell, amit a klub felépített, miszerint csak magyar játékossal képzelik el az NB I-es szereplésüket. Volt – idézőjelben – szerencsém abba is belekóstolni, hogy milyen az, amikor 12 nemzet fia-borja van az öltözőben. Én azt tapasztaltam, nagyon nehéz így sikert kovácsolni ahhoz képest, amikor ugyanaz a közös nyelv, ahol nem csúszik el semmilyen információ.
Ez lehetett a kiesés fő oka?
A nagyon sok probléma közül ez is az lehetett.
Összességében milyen szájízzel jöttél el a Honvédtól?
Egyénileg nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy Kispestre mentem, hiszen ebben az időszakban sikerült bekerülnöm a válogatottba. De megmondom őszintén, eléggé frusztráló volt a két év sikertelenség, amely végén az a szégyenfolt is megesett, hogy kiesett a csapat. Bár nyilván nem szabad mártírkodni, hiszen a játékosok is felelősök.
De a játékos igazából csak játszik, az adott kereteken belül próbálja minden nap a legjobbját nyújtani, sokszor nem rajta múlik az eredményesség. Ez egy hosszú folyamat eredménye, hogy ősztől a Kispest a másodosztályban kezdi a szezont. Harag nélkül váltunk el, korrektek voltak a kispestiek, tudták, az a célom, hogy az NB I-ben maradjak, és nem gördítettek akadályt a távozásom elé, partnerek voltak a klubváltásomban.
Hogyan élted meg azt az időszakot, amikor nem számítottak rád?
Ez egy személy partizánakciója volt, a 26. kísérlet arra vonatkozóan, hátha egy újabb változtatással sikeresebbek tudunk lenni. Az ilyen döntések miatt nem sikerült bennmaradni az NB I-ben.
Hat játékost nem lehet kirúgni az első csapattól szezon közben. Ha nem megy a szekér, más probléma lehet. Az pedig, hogy a válogatott játékost, a klub csapatkapitányát teszik ki, felvet jó pár kérdést. De ez már a múlt, miközben alakulhatott volna másképp is. Szerencsére én ebből csak még erősebben jöttem ki, mert a végén mégiscsak szükség volt rám, és visszavittek a csapatba, és hat fordulóban négy alkalommal a forduló válogatottjába kerültem ilyen-olyan portáloknál.
Szóval, én azt mondom, igenis jól sikerült a visszatérésem, de ki tudtam volna hagyni ebből a fél évből azt a két hónapos száműzetést.
Azért szorítasz a Honvédnak, hogy visszajusson?
Fontos helyet foglalnak el a szívemben a volt csapataim. Elég intenzív két évet töltöttem el Kispesten, ahol jutott mindenből. Amikor odakerültem, óriási büszkeséggel töltött el, hogy egy ilyen nagy múltú csapatban tudok futballozni. Egy év után csapatkapitány is lettem úgy, hogy nekem igazából nem volt honvédos múltam. Ez egy óriási visszacsatolás volt a számomra, hogy jó munkát végzek mind emberileg, mind szakmailag. Hálás vagyok a szurkolóknak, hiszen az elejétől a végéig olyan támogatást kaptam tőlük, amit nehéz lesz meghálálni. Próbáltam jól teljesíteni, és ami tőlem telhető volt, megtettem. De sajnos, a kiesés rányomta a bélyegét arra, hogy most mennyire meleg szívvel gondoljak vissza. De a drukkerek megérdemelnék, hogy a Honvéd visszajusson, hiszen egy ilyen szurkolótábornak mindenképpen az NB I-ben van a helye.
A meghiúsult Vidi-átigazoláson sokáig rágódtál?
Jobban fel lett fújva, mint amennyire kellett volna. Az volt a probléma, hogy másfél hónapig húzódott egy transzfer, ami senkinek nem volt jó. Sem a két klubnak, sem a játékosnak. Mindenki sérült egy kicsit, de a játékos issza meg a legjobban a levét. A Honvédnak is célja volt, hogyha már piacképes játékos vagyok, akkor értékesítsen. Korrekt volt a klub velem, és jobban vigyázott rám, nehogy megsérüljek. Ez alatt a másfél hónap alatt nehéz volt mindig tiszta fejjel megjelenni az edzéseken, családos emberként sokat gondolkoztam ezen, és nem csak saját magamra kellett gondolnom a jövőt illetően. Nem volt kellemes, hogy másfél hónapig elhúzódott a nagy semmiért ez az egész. Utána pedig ezzel indokolták, hogy miért kerültem ki a keretből.
Marco Rossi az Eb-selejtezőkre újra behívott a válogatott keretébe. Tőle kértél tanácsot a szezon végén, mielőtt aláírtál a Pakshoz?
Azért is tartom őt a legjobb edzőnek, mert törődik a játékosokkal.
Marco Rossi nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is zseniális. Amíg nem az NB I-es keretben voltam, addig is folyamatosan kapcsolatban voltunk, és ugyanúgy benne voltam a videós találkozókon, mint a többiek. A kapitány pedig tudatta velem, hogy a történtek ellenére is a válogatott része vagyok. Ez pedig óriási motiváció volt a számomra, hogy nem felejtettek el, és segített abban, hogy kettőzött erővel tudjak készülni.
Ezt az időszakot kihasználtam a saját magam fejlesztésére, mivel még többet edzettem az NB III-as csapat tagjaként. A kiesés után azt mondta Marco Rossi, biztos abban, hogy lesz számomra lehetőség, hogy az első osztályban tudjak maradni, és nem félt ettől a helyzettől.
Mikor debütálsz a Paksban?
Szerdán játszunk Szegeden edzőmérkőzést, majd szombaton utazunk a szlovéniai edzőtáborba, és ott lesz még három meccsünk. Már szerdán szeretnék védeni, és szerencsém van, mert végig edzettem a Honvédban, így nem volt kihagyásom az átigazolással, ellentétben az előző téllel. Jelenleg abszolút edzésben vagyok.
A három legutóbbi felkészülési meccsén hét gólt kapott a Paks, azaz lesz dolgod bőven. Sok gólt rúg a csapat, de sokat is kap. Erre lehet külön készülni fejben, hogy talán a Honvédhoz képest is több támadást vezetnek majd a kapud felé?
A Honvédnél sem a kevés kapott gólról voltunk híresek. Erre fejben nem lehet készülni egy kapusnak. Sablonszövegnek hangozhat, de minden egyes mérkőzésen a száz százalékra kell törekedni. A Paksnak az a filozófiája, hogy rengeteg támadást épít, és ebbe belecsúszhat, hogy jobban kinyílik, ami hátul megbosszulhatja magát. De meg lehet szervezni, hogy ne legyen sok helyzete, sok gólja az ellenfélnek. Ez viszont nem sablonszöveg: ha minden meccset megnyerünk 5-4-re, én azt most aláírom. Teljesen mindegy, hány gólt kap a csapat, ha mi eggyel többet rúgunk, mint az ellenfél.
Várható, hogy több feladatod lesz lábbal? Hiszen Bognár György talán azt sem bánná, ha a kapus is a mezőnyben futballozna, hogy 11 játékossal tudjon rohamozni.
Elhiszem (nevet). Az eddigi csapataimnál is bőven ki használták a jó lábmunkámat. Minden csapatnak más a taktikája, és én is tudom, hogy Bognár György mit vár el tőlem. Igyekszem majd ennek megfelelően kihasználni a testi adottságaimat.
Mit mondott a paksi vezetőedző a feladatodról?
Azon kívül, hogy a gólt is fognom kell, meg kell játszanom a csatárokat. De a viccet félretéve, nyilván stabil teljesítményt várnak el tőlem, és a koromból fakadóan vezérnek is igazoltak, hogy a fiatalokat segítsem a többi tapasztalt játékossal együtt. De elsősorban a teljesítményemmel kell ezt a szerepelt kivívnom, aztán jöhetek majd az egy-két jó tanáccsal.
A csapatból megbeszélted valakivel az átigazolásod előtt, hogy mi fán terem a foci Pakson?
Bőle Lukáccsal beszéltem telefonon, de olyan nagy meglepetés nem érhet. Szerencsére már én is régóta az első osztályban futballozom, ahol mindenki ismer mindenkit, a csapat hetven százaléka ellen már játszottam. Nem idegen arcok jöttek velem szemben reggel az öltözőben, és elég közvetlen a kapcsolat. Plusz amit már mondtam, közös nyelvet beszélünk, úgyhogy remélhetőleg gyors lesz a beilleszkedésem.
Neki lehet-e futni úgy egy idénynek, hogy a cél a dobogó, vagy mindenképpen úgy kell elrajtolni, hogy legyen meg a bennmaradás, aztán majd meglátjuk?
Igen, de
a kishitűség sem biztos, hogy előre vezető. Ahogy Kuttor Attilától hallottam sokszor Mezőkövesden: „Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”
De tényleg igaza volt, merni kell támadni, de azért a helyén kell kezelni a dolgot. Minden klubvezető azt vallja a Ferencvároson kívül, hogy 11 csapat küzd a bennmaradásért a 12 csapatos NB I-ben, és nagyon gyorsan változhatnak a pozíciók akár két válogatott szünet között. Észnél kell lenni, és minden meccset megnyerni, amit lehet.
Hogy érzed, a válogatottban jelenleg a második vagy a harmadik számú kapus vagy?
Teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy ott vagyok a válogatott összetartásokon. Semmi nincs kőbe vésve, a Paksnál sem, hogy én fogok védeni. Olyan teljesítményt kell nyújtanom, hogy velem kezdődjön az összeállítás a klubcsapatomban.
Jövőre Európa-bajnokságot rendeznek. Gyakran gondolsz rá, hogy Magyarország kapusaként akár te is kivívhatod a részvételt?
Ez minden futballista álma, nem lehet más a célom, mint úgy teljesíteni, hogy ott legyek a keretben. A legfontosabb, hogy ki tudjon jutni az Eb-re a csapat, ennek kell szurkolni. De ha ott tudnék lenni a keretben, az óriási öröm lenne a számomra.
