Hónap: 2023. december

Az év végéhez közeledvén az NB1.hu minden hónap legolvasottabb anyagát feleleveníti. 2023. március 25-én Lipcsei Péterrel készítettünk interjút.

A Soroksár vezetőedzője többek között a Ferencvárosról, a fiatal játékosokról a merész ötletéről, valamint a közte és José Mourinho között lévő különbségről is beszélt.

ÍME, A MÁRCIUSI HÓNAP LEGOLVASOTTABB ANYAGA:

Lipcsei Péter, ha kell, megmutatja a Soroksár edzésen, hogyan kell pontosan beadni a labdát, és a családias légkör miatt nagyon jól érzi magát vezetőedzőként a Fradi fiókcsapatánál. A napokban az 51. születésnapját ünneplő FTC-legenda mindent megtesz azért, hogy tehetségek kerüljenek ki a kezei alól, éppen ezért úgy véli, Manner Balázsnak és ifjabb Lisztes Krisztiánnak már korábban lehetőséget kellett volna kapnia az Európa Liga-nyolcaddöntős csapatban.

Mire gondoltál, amikor a Leverkusen elleni Európa Liga-visszavágón, a hajrában beállt két 17 éves játékos? Előbb Manner Balázs, majd a végén Lisztes Krisztián.
Én talán már előbb betettem volna őket. De természetesen ez a vezetőedző döntése, végtére is övé a felelősség. Elképzelhető, hogy Balázs már nyáron hozzánk fog kerülni a Ferencváros II-ből, Lisztes Krisztián pedig már eddig is folyamatos játéklehetőséget kapott Soroksáron. Idén volt egy hosszabb ideig tartó sérülése, de Damir Redziccsel együtt már a Ferencvárossal készül. Ott zajlott a rehabilitációjuk, és amikor már százszázalékosak, akkor a pénteki vagy a szombati napon visszakapom őket, hogy aztán vasárnap pályára lépjenek.

Pár éve egy interjúban azt mondtad, a beadásokat sok esetben te vállalod a soroksári edzéseken. Mennyire fontos, hogy ilyen közvetlen kapcsolat legyen az edző és a játékosok között?
A meccsek előtt két nappal, pénteken általában picit könnyebb edzést tartunk, ilyenkor rámegyünk a technikai dolgokra. A beívelésekre a csatárok érkeznek, és ezzel az egyéni képzéssel igyekszünk fejleszteni az esetleges hiányosságokat, legfőképp a fejelést. De nemcsak én, a kapusedzőnk, Végh Zoli ugyanúgy adogatja be a labdát bal oldalról, szóval ez nem egy újkeletű dolog. A játékosok persze élvezik, ezért is csináljuk néha.

És te élvezed, hogy még rúghatod, és jól is rúgod a labdát? El tudod képzelni, hogy nem rúgod, és úgy tartasz edzést?
Szoktam viccelni a játékosaimmal, hogy

van most már egy edzőjük, aki be is tudja mutatni a gyakorlatokat, mert volt olyan, aki nem tudta.

De a viccet félretéve, még futballozom az Old Boys-bajnokságban is, a Boss csapatában. Minden héten bajnoki meccsünk van, és fájnak az ízületek, fáj a derék, a térd, a boka, de ezt nem lehet abbahagyni.

Szerinted mennyit számít egy edzőnél, hogy jó játékos volt-e? Mi lehet a különbség mondjuk közötted és José Mourinho között?
Korábban úgy tartották, a jó futballistából nem lesz jó edző, de a példák azt mutatják, hogy ez az irány most nagyon megfordult. Xavi, Ancelotti nagyon jól szerepel, de ott van Antonio Conte, az Atlético Madrid edzője, Simeone, vagy éppen Guardiola. Most már lehet azt mondani, hogy a jó játékosokból is lehetnek jó edzők. Hogy mi a különbség köztem és Mourinho között? Nyilván nekem teljesen mások a prioritásaim. José Bobby Robsonnál kezdte, utána Van Gaallal dolgozott a Barcelonában, tehát két kiemelkedő szakember mellett tanulhatott, amit aztán a saját, egyedülálló munkájában hasznosítani tudott, és a világ legjobb edzője lett. Nekem ez jutott most, hogy a fiatalokkal foglalkozhatom, őket kell kinevelnünk. Számomra most az a prioritás, hogy minél több játékosunk az NB I-be igazolhasson.

Említenék egy jó edzőt, aki szintén kiváló játékos volt. Mi az, amit Nyilasi Tibortól tanultál?
Nekem ő a második apám, nagyon szeretem Tibit, jó kapcsolatban vagyunk a mai napig. Ő hozott a Ferencvárosba, sok mindent köszönhetek neki. Meg merte húzni, hogy 18 évesen betegyen a kezdőbe az Újpest ellen, én éltem is a lehetőséggel, a meccset megnyertük 5-0-ra. Jó edző volt, öt évig irányította a Ferencvárost, és majdnem minden évben nyert a csapattal valamit – vagy kupát, vagy bajnokságot.

Ő is megmutatta edzésen, hogy kell?
Hogyne, rengetegszer beállt, szerdán mindig játék volt. Akkor még jóval fiatalabb volt, akár mint most én, hiszen 36-37 évesen már edző lett, és utána még jó formában volt. Szerdán játszottunk 10 a 10 ellen, és hogy meglegyen a csapat, ilyenkor beállt rajta kívül Takács Laci, Pogány Laci és Ebedli Zoli is, akik nagyjából egyidősek voltak Tibivel. Öröm volt velük együtt futballozni.

A testvéreddel, Gáborral, aki a Ferencvárosnál gyúró, van más közös témátok, mint a Fradi vagy a Soroksár?
Nem sok másról beszélünk. Most is épp vele beszéltem az interjú előtt, folyamatosan egyeztetünk például a játékosok rehabilitációjáról. Ezúttal Damir Redzicről és Lisztes Krisztiánról kérdeztem, hogy mikor kaphatjuk vissza őket. Az ő kisebbik fia a REAC-ban véd, úgyhogy a focitól nem szakadtunk el, mindig ez a téma.

Milyen a Soroksár és a Ferencváros első csapatának a mostani kapcsolata?
A Soroksár már nagyon régóta a Fradi fiókcsapata, hiszen szükség volt egy NB II-es együttesre is, az első és a harmadosztály között ugyanis nagyon nagy a kontraszt. Az NB III-as FTC második csapatának a tehetséges játékosai idővel bekerülhetnek a Soroksárba, ezzel egy szintet ugranak. Itt játéklehetőséget biztosítunk nekik, hogy aztán a Ferencváros aktuális vezetőedzője eldöntse, van-e számukra a nagycsapat felé vezető út.

Kik szerepelhetnek a Fradiban és a Soroksárban is?
A kooperációs szerződéssel rendelkező labdarúgók, akik közül jelenleg a 2003-as korosztály tagjai élveznek előnyt. De most a 2004-2005-ben született játékosokat keressük, ilyen például ifjabb Lisztes Krisztián. Fontos megjegyezni, hogy idegenlégiós nem szerepelhet az NB II-ben, csakis magyar játékos.

Milyen jövőképet tud ajánlani a Soroksár a fiatal játékosok számára?
A játéklehetőség a legfontosabb, amely révén képesek lesznek felvenni a ritmust.

Nekünk nem az a célunk, hogy a játékosaink a Soroksárban öregedjenek meg. Ha jól játszanak, nemcsak a Ferencváros, de akár más NB I-es csapat is felfigyelhet rájuk.

Így történhetett meg, hogy Csontos Dominik elment Mezőkövesdre, majd onnan Győrbe, Haris Attila Paksra igazolt, míg Lőrinczy Attila Diósgyőrben kapott szerződést, így jövőre NB I-es futballista lesz.

Másképp nézel Halmai Ádámra, ifj. Lisztes Krisztiánra, Vincze Ádámra így, hogy jól ismered a szüleiket, a volt válogatott Halmai Gábort, Lisztes Krisztiánt és Vincze Ottót?
Számomra a csapat a legfontosabb, így ha valamelyikük nem úgy teljesít Soroksáron, ahogyan mi szeretnénk, akkor nem játszhatnak. A szüleikkel jó kapcsolatban vagyok, de ez nem befolyásolja az esélyeiket. Akinek rosszul megy a játék, azt biztosan lecserélem. Mindhárom játékosnak helye van a mostani NB II-es Soroksárban, de folyamatosan bizonyítaniuk kell, hogy nem véletlenül tagjai a csapatnak. Példaként lebeghet előttük Pászka Lóránd esete, akit hál’ istennek a Fradi vitt el, és nem más. Négy-öt NB I-es csapat is szerződtette volna Soroksárról, de sikerült megegyezni a vezetőkkel, így a Fradi szerződtette. Nem szerettük volna, ha másik első osztályú klubba igazol.

Ki lehet a következő játékos, aki bejárhatja Pászka Lóránd útját?
Damir Redzicben és Lisztes Krisztiánban egyaránt látok fantáziát, de a továbblépéshez meg kell kapniuk a játéklehetőséget és a bizalmat. Aminek örülök, hogy Halmai Ádámot például már elvitte magával a Fradi a téli, spanyolországi edzőtáborba.

Hogy van a fiad, Krisztián, aki idén még egyetlen meccsen sem játszott?
Nem akarom abba a hitben hagyni, hogy csak azért játszhat, mert ő Lipcsei Péter fia. Folyamatosan és kőkeményen kell dolgoznia. A belső védő posztokra négy-öt játékos is pályázik, várom, hogy minél többet melózzon, és akkor idővel helye lehet a csapatban.

Milyen Szűcs Mihállyal együtt dolgozni, általában szakmailag mi a fő beszédtéma köztetek?
Misinek ez az első éve ügyvezető igazgatóként, Dragóner Attila helyét vette át. Hat-nyolc hónapja dolgozunk együtt, normális a munkakapcsolatunk, mindent megbeszélünk, a játékosok ügyeit illetően ő tartja a kapcsolatot a harmadosztályú csapattal, illetve a Fradi sportigazgatójával, Hajnal Tomival.

Előny, hogy csapattársak voltatok?
Persze, jó kapcsolatban vagyunk. Jó a hangulat és a morál, és egy célunk van, hogy egységes legyen a csapatunk. Soroksáron családias a közeg, mindenki nagyon szeret itt dolgozni. Jóban vagyunk a pályamunkásokkal, a szertárosokkal, közülük pedig a három-négy idősebb hölgy mintha a pótanyánk lenne, néha fánkot sütnek nekünk, mindig akad valami meglepetés, de ők is kaptak a játékosoktól virágot nőnapon, és a születésnapokat is megünnepeljük.

Tegyük fel, 16 csapatos lesz az NB I, és feljutó helyen áll a Soroksár. Ez megtörténhet?
Feljuthat a Soroksár, de mi most még nem állunk készen az élvonalra anyagilag és az infrastruktúra szempontjából. A realitás számunkra a középmezőny, a 8-12. hely. Persze, minden edző a dobogóért szeretne harcolni, és feljutni az NB I-be, de ez nem reális. A 20 csapatos bajnokságnak egészen a végén vagyunk költségvetési szempontból. Ma már sok minden mintha csak a pénzről szólna, a játékosok inkább elmennek több pénzért máshová, még akkor is, ha ott csak a kispadon ülnek.

Hogyan lehetne változtatni ezen?
Nekem van egy merész ötletem:

az NB II-ben fizetési sapkát kellene bevezetni, és akkor nem lenne ilyen nagy a játékosmozgás. Hiszen rengeteg olyan futballista van, aki az egyik oldalon nem kell, emiatt mondjuk északról elmegy nyugatra több millió forintért, ahol aztán csak 20 perceket játszik, és sok pénzt keres valódi teljesítmény nélkül.

Akik megérdemlik, azok menjenek az NB I-be, és ott keressenek nagyobb összeget. Félre ne értsék, nem vagyok féltékeny, de máshogy ezt a folyamatot nem lehet megállítani. Ha pedig ez a változtatás bejönne, akkor Soroksáron ötven játékosból is tudnék válogatni, igazi versenyhelyzetet lehetne teremteni, még többet érne a szakmai munka.