Tizennyolc évesen bedobták a mélyvízbe Felcsúton, eddig bejött a húzás.
Pécsi Ármin egy éve ilyenkor még a Puskás Akadémia NB III-as csapatában vitézkedett, ősszel pedig – kooperációs szerződéssel – az NB II-es Csákvárt erősítette. Február 4-én aztán eljött számára a nagy nap, és még 18 évesen debütált az első csapatban. Öt mérkőzés óta kirobbanthatatlan a kapuból, szerdán pedig 2028-ig meghosszabbította a felcsúti szerződését. Az NB1.hu-nak adott interjújában elmondta, hogyan lett mezőnyjátékosból olyan kapus, akit már most Gulácsi Péterhez és Dibusz Déneshez hasonlítanak.
Ausztriában születtél, hogyan kerültél onnan a felcsúti Puskás Akadémiára?
Valóban ott születtem, de teljesen magyar vagyok, a szüleim is magyarok, győri a családom. Győrben nőttem fel, édesapám révén – aki csakugyan futballozott alacsonyabb szinten – szerettem bele a futballba, és az ETO-ban kezdtem el edzésekre járni. A fiatal éveimet ott töltöttem el, mielőtt a Puskás Akadémiába jöttem. Eleinte sokáig mezőnyjátékos voltam, aztán egyre gyakrabban álltam be a kapuba. De volt, hogy párhuzamosan csináltam a kettőt. Ahogy közeledtünk a nagypályás focihoz, meg kellett hoznom a döntést, hogy hol szeretném folytatni. Én pedig úgy döntöttem, hogy a kapusposztot választom.
Kikérted mások tanácsát, hogy hol vagy a legjobb?
Kiskoromban is mindig meghallgattam a véleményeket, de ebben az esetben magam döntöttem el. Nagypályán egyébként már nem játszottam a mezőnyben. Amikor elkezdődtek az utánpótlás-bajnokságok, akkor már a Puskás Akadémia kapusaként futballoztam. A fiatalabb utánpótlás-korosztályokban nem voltak még annyira kötöttek a pozíciók, akkor csatárposzton fordultam meg a legtöbbször.
Az ETO-ban sokat futsaloztunk, így elöl és hátul is megfordultam. De szerettem mezőnyben játszani, és jól is ment, azt gondolom.
Egy kapus esetében ma már nagyon fontos, hogy lábbal jó legyen, te ráadásul kétlábas vagy. Ezzel akkor nincsen sok gondod.
Nagyon sokat köszönhetek a mezőnyben és a futsalban eltöltött időszakoknak, mert most, ahogyan említetted, a modern fociban a kapusoknak elég sokat kell szerepelniük lábbal. Ez adott egy elég jó alapot, sokat köszönhetek ennek.
A minap 2028-ig szerződést hosszabbítottál a Puskással. Ezek szerint hosszú távon Felcsúton képzeled el a jövődet?
Szeretnék minél többet jól játszani és fejlődni a Puskás Akadémia játékosaként, szeretném segíteni a csapatot. Rajtam múlik, hogy tudok-e élni a lehetőséggel, és ez hosszú távú lesz-e, aztán meglátjuk, hogy mennyi időt fogok még Felcsúton eltölteni.
A klubhonlap azt írja rólad, hogy Gulácsi Péter és Dibusz Dénes méltó utódja lehetsz egyszer. A léc magasan van, szereted az ilyen kihívásokat?
Jólesik, ha mások látnak bennem ennyit, és ezt szeretném kihozni magamból. De azt gondolom, hogy még nagyon sok mindent kell azért tenni, hogy velük egy napon említsenek. Nyilván ez a cél és jó ezt hallani, de nem nagyon szoktam ezzel foglalkozni. De jól tudom, ccsak rajtam múlik, hogy ezeket a jóslatokat be tudom-e váltani.
Van példaképed, vagy olyan, akire hasonlítani szeretnél?
Nem tudok egy konkrét kapust említeni. Nagyon sok kapust szeretek, sokukra felnézek, de mindenkire más miatt, és mindenkitől próbálom ellesni azt, ami tetszik tőle, és azt próbálom beépíteni egy kicsit a saját stílusomba is.
Össze tudnál rakni egy álomkapust a legjobb tulajdonságokkal?
A lábbal való játékban Ter Stegent mondanám, Edersonnak a higgadtságát emelném ki, de azt is, hogy lábbal szinte úgy játszik, mint egy mezőnyjátékos. Az egy az egy elleni védések tekintetében Allisont, de akár Ter Stegent vagy Neuert is megemlíthetem. Ha a pozíciót, a helyezkedést nézzük, abban Sommer nagyon magas szintet képvisel.
Hirtelen ők jutottak eszembe, de rajtuk kívül is nagyon sok olyan kapus van, akire felnézek, és akik inspirációt jelentenek a számomra.
Mennyire voltál elégedett az első öt NB I-es meccseden nyújtott játékoddal?
Mindig kicsit több feladatra számítottam, de ez a csapat érdeme is, hogy a meccsek alatt nem kellett sok nagy védést bemutatnom. Persze, jobb lett volna többet védeni, mert akkor lehet, hogy kevesebb gólt kapunk. De egyre jobban érzem magam a kapuban, nagyon élvezem, hogy lehetőséget kapok az NB I-ben. Azt hiszem, most ez így kezdésnek egész jó volt, szeretnék stabilan védeni és folyamatosan fejlődni.
Hogyan élted meg az utolsó egy évet, ahogyan harmadosztályú kapusból az NB II-es csákvári szereplésed után élvonalbeli játékos lettél Felcsúton?
Nem is nagyon gondoltam bele, hogy min mentem keresztül. Mindig csak a következő időszakra koncentráltam, és azt próbáltam meglépni. Az NB III-as szereplésem volt az első lépcsőfok, nagyszerű volt, hogy a Puskás Akadémia játékosaként lehetőségem adódott a harmadosztályú futballra. Csákváron nagyon sokat kaptam fél év alatt, sokat tudtam tanulni, meg tudtam magam mutatni egy eggyel magasabb osztályban. Felkészített az NB I-re, de nagyon kellett az a hat hónap, amelyet a másodosztályban tölthettem el.
Izgultál az első NB I-es meccsed, a Paks előtti összecsapás előtt?
Inkább vártam, de nem is tartom magam lámpalázas típusnak. A fejemben volt, hogy aznap megkapom a lehetőséget, az lesz az első mérkőzésem, ezért jól kell teljesítenem.
Különösebben nem izgultam, és amikor kimentünk melegíteni, akkor azt éreztem magamon, hogy jól felkészültünk. Amikor pedig a meccs elkezdődik, akkor már semmi mással nem foglalkozom, csak azzal, ami a pályán történik.
Próbáltam a csapatomon segíteni és élvezni a játékot, nagy feszültség nem volt bennem.
Hogy élsz megy egy olyan meccset, amikor 7-1-re nyert a Nyíregyháza a csapatod, a Csákvár ellen, vagy, ha a másik oldalt nézzük, amikor 6-1-re győzött a Puskás Akadémia az MTK ellen?
Természetesen mindig jobb és szebb a győztes oldalon lenni. Sajnálom, hogy azt a Nyíregyháza elleni vereséget felhoztad (nevet), mert az kicsit belerondított a csákvári jó szereplésbe. Addig a pontig a legkevesebb gólt kapó csapatok közé tartoztunk, jól muzsikált addig a védelmünk. De ezen a 7-1-es meccsen nekünk semmi nem jött össze, nagyon gyengén játszottunk, ellentétben a Nyíregyházával, amelynek rendre bejöttek a dolgai. A vendégek nagyon veszélyesek voltak, szinte minden helyzetüket gólra váltották. Ez egy különleges meccs volt, egy olyan, amelyet nehéz értékelni. Most pedig mi nyertünk az MTK ellen szinte hasonló arányban. Az volt a célom, hogy lehozzam kapott gól nélkül a mérkőzést, hogy hátul stabilak maradjunk. Ez nem sikerült, de a legfontosabb a győzelem volt.
Hornyák Zsolt vezetőedző beszélt veled külön, amikor odakerültél az első kerethez?
Viszonylag régebb óta az első kerettel edzek, de most télen lett fix, hogy ott is maradok. Mondott pár szót még az edzőtáborban, hogy folytassam ugyanígy a munkát, mert úgy látja, jó formában vagyok, és szeretné, ha az első csapatnál maradnék. Ez így is alakult, így ezek szerint sikeresen tudott motiválni, és természetesen Balajcza Szabolcs kapusedzőnek is nagyon sokat köszönhetek.
Tizenkilenc éves labdarúgóként mit gondolsz a „fiatalszabályról”?
Nagyon jó lehetőség a fiatal játékosok számára belépni a felnőttfociba akár NB II-es vagy NB I-es szinten. Én is beletartozom az érintettek körébe, úgyhogy ennek az előnyeit is élvezhetem. Ősszel a Csákvár produkálta a legtöbb fiatalpercet, így kijelenthető, hogy ez a szabály valóban remek lehetőség a fiatal játékosok számára.
Múlt vasárnap ünnepelted a 19. születésnapodat, a Debrecen azonban 1-0-ra legyőzte a Puskást. Ezek után találtál bármi pozitívumot abban a meccsben vagy napban?
Jó lett volna nyerni, nemcsak a születésnapom miatt, amivel nem is nagyon foglalkoztam, hiszen ugyanolyan meccsnap volt, mint a többi. Csakis a mérkőzésre próbáltam koncentrálni, de végül nem vigasztalt semmi a vereség után. A győzelem lett volna a legfontosabb, vagy az talán még kárpótolt volna, ha nem kapunk gólt.
Diósgyőr, Újpest, Fradi, Fehérvár – ezzel a négy csapattal mérkőztök a következő hetekben. Négy népszerű klub, melyik találkozót várod a leginkább?
Az összeset, amelyiken pályára léphetek. De mindig a következőt várom a legjobban. Nyilván szeretnék játszani, aztán a mester majd kijelöli a kezdőcsapatot.
Sok tapasztalt játékos is tagja a Puskás keretének, ki van rád közülük a legnagyobb hatással?
Markek Tomi nagy hatással van rám, mert kiváló a hozzáállása és tapasztalt kapus. Az idősebbek közül Nagy Zsoltot tudnám még megemlíteni, aki a válogatottban is nagyon jól szerepel. De Szolnoki Roland is nagyon nagy NB I-es rutinnal rendelkezik.
30 évesen debütált az NB I-ben, most a válogatottság a célja
Ezek szerint Markek Tamással jól tudtok együtt dolgozni, annak ellenére, hogy most te véded a Puskás kapuját?
Én azt gondolom, hogy igen. De az említetteket arra az időszakra is értettem, amikor még az NB III-ban vagy Csákváron játszottam, de ez most is így van. Sokat segít és segített, és ő egy olyan kapus, akitől példát lehet venni.
Hogyan élted meg a felcsúti akadémiai éveidet?
Aki focista szeretne lenni és fejlődni szeretne – és most nem azt mondom, hogy én már focista vagyok azért, mert lejátszottam pár NB I-es meccset -, annak az akadémiai élet nagyon sokat hozzá tud adni a karrierje építéséhez. Én élveztem ezeket az éveket, és sokat kaptam az akadémiai időszaktól.
