Sportemberségből vizsgázott jelesre az ügyvezető.
Szerda este megvédte a címét a Paks a Magyar Kupában, a fináléban a Ferencvárost legyőzve a 11-es párbajban. Az ünneplés pillanataiban Haraszti Zsolt, a Paks ügyvezetője sportemberi gesztusból jelesre vizsgázott. A díjazott nem más volt, mint Karszt József, a tolnaiak egyik valaha volt legnagyobb, legfontosabb legendája.
Múlt nélkül nincs jövő! – hirdeti fennkölten a fontos mondás, amelyhez annyi kiegészítést érdemes tenni a legtöbb esetben, hogy jelen sem. Ezzel pontosan tisztában van Haraszti Zsolt, a Paks ügyvezetője is, akit sokan – megérdemelten – az ország legjobbjának tartanak a szakterületén.
A háttérből irányítva, mégis a középpontban
Haraszti nem szeret feleslegesen szerepelni, nem gyűjti a lájkokat, csak akkor szólal meg, amikor az igazságra van szükség, amikor valami kiemelten fontos. Ő inkább azt a szimpatikus utat választja, hogy dolgozik, nem ígérget felelőtlenül pillanatnyi tetszésnyilvánításokért, hanem a lehető legjobb tudása szerint végzi a munkáját.
Az NB I-es csapatok közül a látványos, harcos, szerethető, eredményes focit játszó Paks legfontosabb pillére. A tolnaiak az elmúlt öt évben háromszor lőtték a legtöbb gólt a bajnokságban, most is vezetik ezt a listát, két fordulóval a vége előtt hat találattal a Ferencváros előtt, ami meccsenként hármat jelent. Arról nem beszélve, hogy Varga Barnabás, Ádám Martin és Hahn János személyében három gólkirállyal is büszkélkedhetnek, mely listát jelenleg Böde Dániel vezeti.
A magyar út: csak hazai játékosokkal
Haraszti Zsolt az alappillére annak a családias, szerethető hangulatnak, ami Pakson uralkodik. Ő találta ki, hogy csak magyarokat foglalkoztatnak – olyanokat, akik még nem futottak be, és olyanokat is, akiket máshol már leírtak. Az ő ötlete volt a legjobb magyar edző, Bognár György szerződtetése is, és ő ragaszkodott ahhoz is, hogy Böde Dániel a csapat kötelékében maradjon akkor is, amikor Waltner Róbert vezetőedzősködése idején háttérbe szorult.
És ő az, aki pontosan tisztában van azzal, milyen fontos, megkerülhetetlen szerepe van minden klubnál a technikai igazgatónak. A technikai igazgatók szintén nem szoktak szerepelni, a háttérben végzik alázatos, nélkülözhetetlen munkájukat úgy, hogy pontosan tudják: ha csak egyet is hibáznak, az súlyos pontokba, súlyos pénzösszegekbe kerülhet.
Egy láthatatlan, de pótolhatatlan ember
A Paksnál hosszú évekig ezt a feladatot az a Karszt József látta el, aki elismerten a valaha volt egyik legjobb szakember ezen a poszton. Kollégái – a többi csapatnál dolgozó technikai igazgatók, játékosok, edzők, sportújságírók – tisztelik mélyen szerte az országban.
Mindig, mindenkihez van egy kedves szava, amolyan pótapa és pótnagypapa a Paksnál. Nélküle nem jutott volna oda a kétszeres kupagyőztes, ahol most tart.
Jozsó bá – a legtöbben így hívják – a nyár óta a háttérbe vonult, hiszen már régen nyugdíjba mehetett volna, ám még mindig megkerülhetetlen a hétköznapokban. Ráadásul a női csapatot is lelkesen, precízen segíti mérhetetlen szaktudásával. Arról nem is beszélve, hogy Böde Dániel és Bognár György kedvence, bizalmasa is, ő az, aki remek tanácsokkal látja el az egyetemes magyar labdarúgás két ikonját.
Jozsó bá az utóbbi időszakban már nem utazott el a Paks idegenbeli mérkőzéseire, a kupadöntőn viszont ott volt a csapattal. A kezdés előtti utolsó pillanatokban, szünetben, a tizenegyesek előtt is biztatta, bátorította az övéit. És bár nem volt feltétlenül a hivatalos küldöttség tagja, mégis részt vehetett a díjátadón – Haraszti Zsolt döntésének köszönhetően, amire Pacsi Bálint, a Budafok utánpótlás szakmai igazgatója hívta fel a figyelmet megható Facebook-bejegyzésében.
A Paksnál mindenki természetesnek vette Haraszti döntését. De nem azért, mert a nagyfőnök így döntött, hanem azért, mert egyetértettek vele, és még örültek is neki.
Karszt József ugyanis a Paks – és ezáltal a magyar labdarúgás – egyik legnagyobb legendája. 24 éve szolgálja hűségesen és hibátlanul imádott klubját. Ráadásul helyi ember is, szívvel-lélekkel kötődik a városhoz és az egész megyéhez. Több mint 700 NB I-es meccs van a háta mögött, 2016-ban a Paks Város Sportjáért kitüntetést, 2018-ban a Lussonium-díjat vehette át. Lexikális tudásával még az új generáció tagjai sem vehetik fel a versenyt – igaz, meg sem próbálják, ami érthető.
A futball lelke: tisztelet, szeretet, hűség
Tavaly, amikor a Paks először nyerte meg a Magyar Kupát, Böde Dániel legfontosabb üzenete az volt, hogy „Jozsó bá, maradj velünk!” Akkor is üzent neki, amikor jelentős mérföldkőhöz érkezett megismételhetetlen a pályafutása.
És Jozsó bá most, szerdán is ott volt. Egy lovagias kor utolsó, megkerülhetetlen képviselőjeként.
Olyan sportemberként, akinek vereségek alkalmával az első dolga az volt, hogy odamenjen az ellenfelekhez gratulálni.
Sok más, fontos tulajdonsága mellett emiatt is kedvelik és tisztelik a legtöbben.
De nemcsak a Paksnál, hanem a riválisoknál is.
