50 napig feküdnie kellett, öt hónapig labdát sem látott.
Bobál Dávid 336 nap után lépett újra pályára szeptember 22-én az MTK NB III-as csapatában, múlt héten pedig már a felnőttcsapat kispadján ült a Debrecen elleni, 3-2-es győzelem során. Nem akármilyen küzdelem árán tért vissza sérüléséből a 29 éves középpályás, aki jelenleg a Mezőkövesd kölcsönjátékosaként vár bevetésre a kék-fehéreknél. A Honvéddal korábban bajnoki aranyat is nyert játékos a kálváriájáról, optimista világszemléletéről őszintén mesélt az NB1.hu-nak adott interjújában.
Egyetértesz azzal, hogy te lehetnél egy „Soha ne add fel!” kampány reklámarca?
Pont erről beszélgettünk az MTK klubmenedzserével, Polyák Balázzsal arról, milyen kevés olyan játékos van, aki egy ilyen sérülésből vissza tud térni. Én is végig azt mondtam, hogy ez nem lehetetlen, bár nagyon nehéz volt. Ha valami nem lehetetlen, azt meg lehet csinálni.
Szokták mondani, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Téged megerősített a sérülésed?
Bizonyos szempontból igen. Sérülés előtt az ember nem mindig tudja értékelni a pillanatokat, de amikor ezeket elveszíti, akkor átértékelődik minden. Most igyekszem minden edzést élvezni. Vannak nehezebb napok, amikor fáradtabb vagyok, de szeretném a legtöbbet kihozni magamból, és élvezni a focit.
Tavaly október 22-én, a Puskás Akadémia elleni bajnokin szenvedtél Achilles-ín-szakadást. Mi jut eszedbe, ha visszagondolsz rá?
Nyilván rossz emlék, de már túlvagyok rajta. Megtörtént, így hozta a sors.
Amikor megsérültem, rögtön azon gondolkodtam, hogyan térhetek vissza minél hamarabb.
Napról napra terveztem. Mert mondták ugyan, hogy mikor futhatok, mikor focizhatok várhatóan újra, de én csak a rehabilitációra koncentráltam.
A rehabilitációd 50 nap fekvéssel kezdődött. Ez milyen hatással volt rád?
Az elején még jó is volt egy kicsit pihenni… De a viccet félretéve, hamar kiderült, hogy ez nem nekem való. Nemcsak egy sportolónak rossz 50 napig feküdni, mindenki számára az, aki él. Csak az orvosi kontrollvizsgálatokra és a hazai meccsekre tudtam kimenni. Vagy inkább fél lábbal kivittek. Otthon a kanapén vagy a hálószobában, az ágyban feküdtem. A gyerekeimmel próbáltam eltölteni az időt, de a mozgás hiánya nagyon nehéz volt, nekik is inkább csak meséltem, beszélgettem velük. Túl kellett rajta esni, de utána is még két hónapig küszködtem a járással, sokáig csak bicegtem, hamar elfáradt a lábam. Hosszú folyamat volt, de csak kikecmeregtem belőle, és végig igyekeztem csak előre nézni. Nem akartam leragadni azon, hogy miért velem történik, miért rossz nekem.
Tapasztaltál annyit, hogy másnak segíts hasonló esetben?
Nem tudnék tanácsot adni, csak azt, hogy nem szabad kapkodni, és be kell tartani, amit mondanak. A legfontosabb a türelem. Arra szükség volt, hiszen öt hónap után tudtam először futni. De az is milyen futás volt? Lassú futás. Az egyetlen pozitívum, hogy nem ért annyi stressz a foci miatt, hogy teljesíteni kell, nyer vagy veszít-e a csapat. Most ez a teljesítménykényszer nem volt jelen az életemben. Nem mondom, hogy azóta lazábban veszem a dolgokat, de nem görcsölök rá mindenre.
Tizenhét évesen keresztszalag-szakadásod volt, az volt durvább sérülés vagy a mostani?
Ez sokkal rosszabb volt. Fiatal játékosként gyorsabban regenerálódtam, a szervezet gyorsabban reagált. Ahogy idősödik az ember, a gyógyulás is lassabb. Ha 34 évesen sérültem volna meg, talán még nehezebb lett volna most ebből a sérülésből visszatérni.
Sok sérülésen átestél már: sípcsonttörés, boka-, kéztörések. Tényleg nem gondoltál arra, hogy miért éppen veled történik ez?
Nem gondoltam erre, jól tudom, hogy ez benne van a sportban. Aki vállalja, annak ezzel számolnia kell. Én mindig belemegyek a küzdelmekbe, de ilyen vagyok, nyerni akarok. Talán emiatt van több sérülésem, de ez a futball része.
Nem mondták a családtagok, hogy egy kevésbé veszélyes szakmát kellett volna választanod?
De, a feleségem említette, hogy ki kellene találni valami mást is a futball mellé, ez így nem lesz jó, hogy mindig a kórházban kötök ki. De nem gondolkodom ilyenben még, szeretnék focizni még jó pár évet. Remélem, a lábammal nem lesz már gond, szerintem elég sokat edzettünk, hogy ne legyen probléma.
Kemény volt a rehabilitáció, próbálom magam úgy felépíteni, hogy ne legyen több sérülésem.
De valójában csak töréseim és szakadásaim voltak, az izmaimmal nem volt probléma. Kontaktsérülések értek, azt kell majd a jövőben okosabban megoldani, hogy ezeket meg tudjam előzni.
Úgy érzed, jellemző rád, hogy belemész a legkeményebb csatákba is?
Igen. Nagyobb veszélyben van az, aki belemegy, mint aki nem megy bele. Mindent megteszek, nyerni akarok, nemcsak a meccseken, hanem az edzéseken is. Remélem, most már elkerülnek tényleg a sérülések.
Mentálisan kik segítettek neked a legtöbbet a felépülésben?
A családom és a csapattársaim rengeteget. Jártam a meccsekre, akkor mindenki sajnált, bár nem kellett volna, hiszen ez hozzátartozik a focihoz. A klub is támogatott, az orvosi és a szakmai stáb mindent megtett, hogy lelket öntsön belém. Szomorú voltam, de muszáj voltam elfogadni a történteket.
Egy ikertestvérnek ilyenkor van dolga? Hiszen a Honvédban futballozó Bobál Gergely bárkinél jobban ismer.
Persze, vitt az orvoshoz, gyakran átjött hozzám, és rengeteget segített.
Öt hónap labda nélkül, nagyon hiányzott?
Persze. De utána is csak dekázni tudtam, belerúgni még nem. Ahhoz hét-nyolc hónapnak kellett eltelnie. Volt lemaradásom, de nagyon jó volt újra labdához érni. Örülök, hogy újra a csapattal edzhetek, és megvan a napjaim rendje.
Az MTK NB III-as csapatában tértél elsőként vissza, hogy tetszett?
Jó érzés volt újra a pályán lenni. Bár az NB III-ban nem a világ legfontosabb meccseit játsszák, mégis jó volt újra érezni a mérkőzés előtti drukkot, és jó volt a fiatalokat irányítani. Persze, még sok lépést kell megtennem, hogy újra az NB I-ben játszhassak a kezdőben, de lépésről lépésre haladok.
Hány százalékosnak érzed most magad?
Erőnlétben körülbelül 90 százalékosnak mondanám magam.
Nem azt mondom, hogy le tudnék játszani egy teljes meccset, de megpróbálnám.
Most, a válogatott szünet alatt még többet fogok dolgozni, és utána remélem, hogy számítanak rám az NB I-ben. Bár lehet, hogy egyelőre még az NB III-as csapatban futballozhatok. De úgy kell edzeni, hogy számítsanak rám.
Mi az a maximum, amit még kihozhatsz, amit ki szeretnél hozni a pályafutásodból?
Lépésekben gondolkozom. Játszani szeretnék folyamatosan az NB I-ben. Jól érzem magam az MTK-nál, és a célom, hogy minél tovább itt maradhassak.
Az MTK hogy tetszett az előző fordulóban?
Jól játszott a csapat. A Debrecen szerintem fél tőlünk, tavaly háromszor is megvertük őket. Most jön a Kecskemét, ha megverjük őket, egész jó helyre kerülhetünk. Nyomni kell, menni kell tovább.
Tehetsz bármit az ellen, hogy ne legyen több súlyos sérülésed?
Még keményebben dolgozom a konditeremben is, hogy ne legyen izomsérülésem, de kivédeni nem lehet. A kezem kétszer is eltört, nem sokat tudtam volna tenni ellene a konditeremben. De próbálok minél több minőségi munkát végezni, hogy megelőzzem, de van, amit nem lehet kikerülni.
Korábbi magyar klubja lemondott róla, most kezdő Angliában. Interjú.
Szűcs Kornélnak volt mit ünnepelnie a születésnapján, ugyanis valóra vált a gyerekkori álma. Angliában futballozik, 90 perceket kap a bivalyerős Championshipben, edzője pedig az angol csatárlegenda Wayne Rooney. A 23 éves játékos megfogadta a menedzser tanácsát, amivel beverekedte magát a kezdőbe, és célja, hogy felkerüljön a Plymouth stadionjának a „magyar falára”, miközben a Premier League az álmai netovábbja.
Kedden volt a 23. születésnapod. Valóra vált, amit kértél?
Igazából nem kértem semmit konkrétan, de kezd valóra válni az az álmom, amit gyerekkoromban megfogalmaztam. Jó úton haladok, hogy elérjem azt, amit a futballban szeretnék.
Mi volt a gyerekkori álmod?
Az, hogy kipróbálhassam magam külföldön egy minél erősebb bajnokságban játszhassak. Nagyon örülök, hogy 23 évesen most itt tartok, és remélem, hogy még ennél is lesz feljebb. A továbbiakban ezért fogok dolgozni.
Minden játékosnak van egy álombajnoksága. Neked is volt egy ilyen?
Nekem nem volt álombajnokságom eddig, de amióta Angliában játszom, úgy látom, teljesen más az itteni futballközeg. Itt annyira fanatikusak a szurkolók, hogy most már a Premier League a célom.
Jó lenne egyszer eljutni odáig.
Plymouthban mennyire nagy a futball-láz? Felismernek már az utcán?
Igen, itt a környéken a Plymouth a legmagasabban jegyzett csapat, ezért a közeli városokban is a mi klubunknak szurkolnak. A kis boltoktól kezdve a nagy bevásárlóközpontokig egyre többen jönnek oda hozzám.
Élvezed?
Egyáltalán nem terhes, mert az emberek nagyon tisztelettudóak, kedvesek, és amikor kérnek egy fotót vagy beszélgetnek velem, nem érzem, hogy zavarnának.
Fotó: MI News/NurPhoto via Getty Images
Hogy állsz az angol nyelvvel?
Elég jól beszélek angolul. Még tizedikes koromban letettem a középfokú nyelvvizsgát, de nyilván teljesen más itt élni és csak angolul kommunikálni. Megértek mindent, és már adtam riportokat is angolul, de van még hova fejlődni.
Egyedül költöztél ki?
Egyedül vagyok kint. De a menyasszonyom, amikor tud, kijön hozzám egy-két hétre. Még fél éve van az egyetemből.
Mikor megy jobban a játék, ha ott van vagy ha nincs ott?
Ha itt van, akkor egyértelműen jobban megy (nevet).
Sokan a Championshipet a világ ötödik-hatodik legerősebb bajnokságának tartják, hiába másodosztályú. Te is így érzed?
Abszolút. Már az első edzéseken éreztem, hogy ez kemény menet lesz.
Nagyon gyors, erős játékosok vannak itt, nagy ugrás az NB I-hez képest.
De hamar sikerült felvennem a ritmust, és örülök, hogy egyre több lehetőséget kapok. Erős bajnokság, minden meccs nagyon kiélezett, az első perctől a lefújásig nagyon koncentrálni kell.
Milyenek a csapattársaid? Mit tanulsz tőlük, és szerinted mit tanulhatnak ők tőled?
Nagyon befogadóak voltak az első perctől kezdve. Segítettek, amiben tudtak, például, amíg nem volt autóm, elvittek edzésekre. Jó, hogy ilyen társaim vannak, remek közösség. Sokat tanulok tőlük, mert ők már régebb óta itt vannak, és jól ismerik a bajnokságot. Én saját magamat adom, remélem, hogy én is tudok adni valamit a saját stílusommal.
Miért pont téged választhattak?
Amikor az NB I első fordulója kezdődött, akkor az átigazolást intéző ügynökségem, a CMG vezetőitől megtudtam, hogy komolyan érdeklődik irántam egy külföldi csapat. Nagyon hamar felgyorsultak az események, és a Kecskemét-Fehérvár meccs előtt tudtam meg, hogy megegyezett a két klub. A Plymouth olyan védőt keresett, aki fiatal, gyors és fizikailag megfelel a Championship követelményeinek.
Van még nyoma, hogy a kétezres években több magyar, Buzsáky Ákos, Halmosi Péter és Tímár Krisztián is ott játszottak?
Igen, az első naptól kezdve kaptam visszajelzéseket a stábtagoktól, hogy ők még emlékeznek a magyarokra. Sőt, az én bemutatásomkor egy olyan helyre vittek a stadionban, ahol egy „magyar falon” fotókkal és a statisztikáikkal emlékeznek a korábbi honfitársaimra. Bízom benne, hogy én is ki fogom ezt érdemelni, és a nyomdokaikba léphetek majd.
Nyolcéves lehettél, amikor Wayne Rooney a 2009-2010-es szezonban 34 gólt szerzett, az év játékosa volt. Emlékszel rá gyerekként, hogy milyen játékos volt?
Abszolút emlékszem rá. Gyerekként gyűjtöttem a mezeket, és úgy emlékszem, volt olyan, amelyikre Rooney neve volt ráírva. Hihetetlen, hogy egy ilyen legendás játékossal dolgozhatok együtt.
Az első perctől kezdve úgy áll hozzám, mintha ezer éve ismernénk egymást. A szerződésem aláírása előtt telefonon keresett, ami nagyon jólesett, mert tudatta, mennyire szeretné, ha már Angliában lennék.
Nagyon jó ember, és szerintem edzőként is sokra viheti még, mert nagyon jó elképzelései vannak. Sokat lehet tőle tanulni, nem is olyan régen még profi labdarúgó volt. Még egyszer-kétszer tud mutatni komoly dolgokat, amikor beáll hozzánk edzésen.
Négyszemközt beszéltetek már?
A bemutatkozó meccsem után elmondta nekem, hogy ezt várja el tőle, hogy a labdával ilyen magabiztos legyek, a védekezésben pedig határozott. Folytassam tovább ezen az úton, mert akkor sok játéklehetőséget fogok kapni. Próbáltam ezt megfogadni, és nagyon örülük annak, hogy egyre több lehetőséget kapok.
Akkor a telefonodban már ott van, hogy Wayne Rooney.
Igen, és az az érzés, amikor látom, hogy az ő neve van a kijelzőn, felbecsülhetetlen.
Wayne Rooney neve Szűcs Kornél telefonjában
Mi a Plymouth célja idén? Csak a bennmaradás, vagy ennél többet is szeretnétek elérni?
A legfontosabb cél a bennmaradás, de úgy érzem, hogy sok van a csapatunkban. A két körrel korábban még hibátlan Sunderland ellen nyertünk, és jól játszottunk a West Brom ellen is. Szerintem bárkit legyőzhetünk, ha így folytatjuk.
A Premier League-ben szerepel a válogatott csapatkapitánya, Szoboszlai Dominik. Mit szólnál, ha egyszer összekerülnétek mondjuk az egyik kupában?
Szuper lenne. A minap rendezték a Manchester City-Watford kupameccset, és mi a Watford ellen búcsúztunk. Ha ott továbbmentünk volna, akkor a City ellen játszunk, nagy élmény lett volna. A kupában mindig nagy dolog egy Premier League-csapat ellen futballozni, ez minden játékos álma.
Fotó: Adam Fradgley/West Bromwich Albion FC via Getty Images
A Plymouth Kecskemétről igazolt le, de előtte a Diósgyőrben szerepeltél. Nevelőklubodnál büszkén mondták, hogy ők is hozzájárultak ahhoz, hogy Angliába igazolhass, miközben ingyen elengedtek Kecskemétre. Hogyan élted meg ezt a klubváltást?
Úgy hiszem, hogy minden okkal történik. Miskolci születésűként, Diósgyőr-nevelésű játékosként nagyon szerettem volna ott játszani, de valami kisiklott a karrieremben. A menedzsereimmel úgy éreztük, itt az idő a váltásra, és a Kecskemét jelentkezett. Nagyon örültem, hogy egy NB I-es csapatba mehettem, és hogy ott folyamatos játéklehetőséget kaptam Szabó István vezetőedzőtől. Ez az utóbbi év Kecskeméten nagyon fontos volt a fejlődésem szempontjából, és annak köszönhetem, hogy most itt lehetek a Championshipben.
Mennyire hiszed, hogy ha a Championshipben rendre 90 perceket kapsz Rooneytól – mint az előző két mérkőzése is -, akkor közelebb kerülhetsz a válogatotthoz?
Hiszem, hogy innen már egy fokkal közelebb vagyok a válogatott meghívóhoz. De semmit nem akarok elsietni, ugyanúgy akarom építeni a karrieremet továbbra is, ahogy eddig: lépésről lépésre. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb felfigyelnek rám a válogatottnál is.
És akkor összejöhet az, hogy mondjuk Marco Rossi beszél rólad Wayne Rooneyval?
Jól hangzik. Ez lenne az egyik legnagyobb elismerés a számomra.
Így lett a "legnagyobb cigányból" a legnagyobb király.
Pisont István gyerekként négy testvérével élt együtt a Békés megyei Gádoroson, ahonnan még Orosháza is távol volt, nemhogy Budapest, a bőrfoci helyett pedig sokszor a hipósdoboz is jó volt labdának. Az őstehetség utat tört magának, és hiába hívták a tudása miatt a tőle talán rettegő ellenfelek drukkerei a legnagyobb cigánynak, a Honvéd-szurkolók a legnagyobb királlyá tették a 31-szeres válogatott labdarúgót. Jelenleg a ZTE másodedzőjeként dolgozik egykori izraeli futballistatársai, Sallói István sportigazgató és Márton Gábor vezetőedző mellett. A nagymamája népszerű jós volt, neki pedig két hihetetlen álma is valóra vált. Első és utolsó Pisont Istvánnal.
Mi volt az utolsó dolog, amit a hívásom előtt csináltál?
Ebédeltem. (Mi volt az ebéd?) Minden pénteken böjtölök, és nem eszem húst. Tojásos nokedlit ettem uborkasalátával.
Mi az első szó vagy gondolat, ami eszedbe jut a gyerekkorodról?
Ha most azt mondanám, hogy szerelem? Vagy inkább azt, hogy boldogság.
Nem tudom, fel tudja-e fogni az ember, hogy olyan szegénységben lehet-e boldognak lenni.
De nekem a szegénység mellett a boldogság jut az eszembe.
Ki volt az első példaképed?
A bátyám, hiszen nagyon nehéz helyzetben voltunk, ő pedig a továbbtanulását feladva elment dolgozni azért, hogy mi megéljünk. Ő lett a családfenntartó. A futballban Diego Maradona és Détári Lajos a példaképeim.
Hány évesen gondoltál arra először, hogy profi labdarúgó is lehet belőled?
Talán csak akkor, amikor a Honvédnál 18 éves koromban megkaptam a lehetőséget a bizonyításra. Végig az álmaim között szerepelt, de egy kis faluból távolinak tűnt nemhogy Budapest, de még Orosháza vagy Békéscsaba is. Nem tehettük meg, hogy bármikor beutazzunk Orosházára, pedig csak 15 kilométer távolságra volt.
Mikor rúgtál először bőrfociba?
Öt-hat éves lehettem. Gabnai Pali édesapja esténként a bisztróban zenélt, jattot is kapott, és vett a fiának egy bőrfocit. Két bőrfoci volt az utcában, a többi mind gumilabda volt. De ha úgy adódott, még hipósdobozzal is fociztunk, amikor nem volt labdánk.
Mit jósolt utoljára neked annak idején a jós nagymamád?
Az volt a jóslata, hogy két gyermekem lesz, egy fiú, egy lány. Ez így is lett. (Gyakran bejöttek a jóslatai?) Be, minden tekintetben. Sorban álltak nála az emberek. Iszonyatos bölcsesség jellemezte. Jól beszélt, hiszen egy jóslás nemcsak annyiból állt, hogy kijön a kártya vagy megnézi a tenyeredet, és elmondja röviden, hogy mit lát. Fontos volt az emberismeret.
Én nagyon a hatása alatt voltam, amikor mesélt. Nagyszénásról, Orosházáról, a környező településekről nagyon sokan jártak hozzá.
Volt egy ember, aki Németországban dolgozott, és egy jóslás után több évvel visszatért Magyarországra, és elsőként nem az édesanyjához ment, hanem a mamához, hogy köszönetet mondjon. Mert minden bejött neki, mert valóban külföldre ment, ott dolgozott, ott alapított családot. Sírva, zokogva kereste fel, az ölébe borult, mondván, mennyi erőt adott neki ez a jóslás abban, hogy új életet kezdjen.
Első felnőtt meccsed előtt és közben mit éreztél?
Tizennégy évesen játszottam Gádoroson, az ellenfélre már nem emlékszem. Akkor volt egy olyan szabály, hogy egy fiatal játékost kötelezően játszatni kellett. Ezen a napon az ifiben kezdtem, lejátszottam egy félidőt, letusoltam, majd mentem a nagyokhoz. Ott is játszottam egy félidőt, és így lett meg a 90 percem.
Mikor volt az első NB I-es mérkőzésed?
A Győrrel játszott a Honvéd, kikaptunk 4-1-re. A 18-20. percben a pályára kellett lépnem, már 3-0-ra vezetett a Győr. Végigjátszottam a meccset, és a következő fordulóban, a Tatabánya ellen 2-1-re nyertünk, egy nagyon erős ellenféllel szemben. Ott játszott Csapó Karcsi, illetve a Plotár, Vincze, Kiprich támadóhármas, mi mégis nyerni tudtunk. Én lettem a meccs legjobbja, és a mérkőzés után talán Vass István Zoltán csinált velem a rádiónak interjút. Ez egy berobbanás volt a részemről. Utána a Győrrel játszottunk a kupában, nyertünk, én pedig rúgtam egy bombagólt. Visszaállt mindenki ellenünk, próbáltuk kijátszani a büntetőterületen belüli helyzetekig kis játékokkal, kényszerítőkkel Kovács Kálmánnal, aki nem arról volt híres, hogy messziről rúgott volna gólt. Egy távoli bombából találtam be, a labda bement a fickába. Utána odajött Tichy Lajos hozzám, és mondta, mennyire örült, hogy fiatal játékosként távolról próbálkozom. Hiszen korábban ő volt a Nemzet Bombázója. (Melyik meccs volt rád nagyobb hatással, amikor 14 évesen a felnőttek közé kerültél, vagy amikor az NB I-ben debütáltál?)
Tizennégy évesen volt bennem félelem is, hiszen jóval idősebb, NB-s szintű játékosok ellen fociztam. Voltak, akik nagy, éles, stoplis cipővel ott kopogtam a nyakamban, hogy „mi az, kicsi, mit akarsz te itt?”, és akkor odavertek.
(Sikerült helytállnod?) Abszolút, hiszen eleve nem alanyi jogon voltam tagja a nagycsapatnak, két-hárman pályáztak a helyre, de az edzők mindig engem választottak. Már akkor látták bennem a tehetséget, és ez motiváló volt számomra. Az NB I-ben izgatottságot éreztem, hogy készen állok-e erre a feladatra, hiszen Gádorosról sikerült eljutnom a Honvédig. Elképesztően inspiráló volt, amikor a nézők azt skandálták, hogy a legnagyobb király vagyok, ez nagy lökést adott.
Mikor kiabálták ezt először, mi ennek a története?
A második, jól sikerült meccsem után rá is kérdeztek, mit jelent ez nekem, hogy a cigány származásommal eljutottam idáig. Korábban Farkas Jancsit, a régi sztárokat elfogadták. Akkor indult el a demokrácia felé vezető út, következett a rendszerváltás, és onnantól kezdve mindenki mondhatta a sajátját. Ekkor megjelentek a rasszista, antiszemita megnyilvánulások, mintha kiszabadult volna valami a palackból, és zúdult az emberre a szenny és a gonoszság, a szemtelen megnyilvánulások. Ebből fakadóan indultak el a cigányozások, azt kiabálták, hogy a legnagyobb cigány. Ekkor egyből mögém állt a kispesti szurkolótábor, és módosítottak a bekiabáláson. Nem a legnagyobb cigány, hanem a legnagyobb király. De ehhez kellettek azok a meccsek, amelyeken bizonyítani tudtam. De az emberi oldala sem mellékes, hogy azonnal befogadtak, megszerettek, mondván, ő a mi királyunk. Láthatták, hogy valami nagy dolog készül ebből a pályafutásból, és azonnal mellém álltak, engem pedig ez boldoggá tett. De klubszinten is nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt, Bicskei Bertalan, Both Józsi bá’, Mezey Gyuri bá’, Verebes József, hadd ne soroljam, hogy még kivel. Nevelésnek sem volt utolsó, hogy azt mondták nekem, „az emberei oldal is nagyon fontos, Pisti, nem kell velük foglalkoznod”. De érdekes, hogy a válogatottban az egész szurkolótábor mellém állt, mindegy volt, hogy valaki a Fradiért, az Újpestért vagy a Kispestért szorított klubszinten. Ekkor már tényleg király voltál.
Fotó: Steve White/EMPICS via Getty Images
Mi volt az első gondolatod, amikor 1991-ben beléptél az argentin rosariói stadionba az első válogatott meccseden?
Egy álom megvalósulása. Most, két napja beszélgettünk a nejemmel. Ági, mondom, ez hihetetlen, a jóisten hogy lép be az ember életébe, és milyen kívánságokat teljesít. Az 1978-as világbajnokság után az volt az álmom, hogy egyszer én is megéljem, ahogyan a konfettik, a papírdarabok szállnak a levegőben. Micsoda élmény lehetett ez a világbajnok argentin válogatott tagjainak! És mit ad a jóisten, 1991-ben Rosarióban ugyanígy száll a konfetti, és úgy, hogy én is ott vagyok. Nem tudom elmondani, mennyire óriási élmény volt ez, éppen az első válogatott meccsemen. De még egy dolog eszembe jut erről az éjszakáról. Vége lett a meccsnek, kimentem a buszba, és a februári, dél-amerikai nyárban a kisgyerekek még éjfélkor is fociztak.
Néztem őket, és arra gondoltam, lehet, innen, közülük kerül majd ki egy új Maradona? Ezek a gondolatok voltak a fejemben. Imádkoztam azért, hogy ez valóra váljon, ne legyen az, hogy nem születnek új Maradonák.
Mit ad isten, már 2005-ben az öcsém felhívott, és azt mondta, nem megyünk ki a meccsre? Megnézhetnénk azt a kis Messit. Mondom, milyen kis Messit? Erre ő, van egy fiatal tehetség a Barcelonában, nézzük már meg!
Nem jutottunk már jegyhez, de a tévében néztük a mérkőzést, és ahogy belépett a pályára, ki is állították egyből. Mit akarsz, Ricsi, kiállították egyből ezt a gyereket? – mondtam az öcsémnek, aki erre: Nem, ő nagyon jó, majd meglátod. Aztán telt-múlt az idő, Messi egyre csak fejlődött, én pedig fogtam magam, és utánanéztem. Na, szerinted hová valósi? (Rosario?) Rosario. A hideg kirázott. Ricsi, nem fogod elhinni, hová valósi Messi. Emlékszel, mit mondtam neked, hogy mi az én álmom? – mondtam később az öcsémnek. Négyéves volt Messi, amikor azok a gyerekek ott szaladgáltak. (Arra gondolsz, lehet, hogy ott szaladgált a meccsetek után?) Ha ezt megírod, kiröhögnek! De ez olyan történet, amit én elraktároztam magamnak, mert hiszem, hogy Messi ott focizott a rosariói meccsünk után. Én érzem, tudom, hogy ez így volt. Mint ahogy az is valóra vált, amikor én 1978-ban azt mondam, hogy ó, istenem, add meg, hogy egyszer egyszer egy ilyen környezetben tudjak futballozni! És mit ad a jóisten? Az első válogatottságom helyszíne: Rosario, Argentína.
Talán gyors váltás, de ezt is szerettem volna megkérdezni. Mi jutott elsőként az eszedbe, amikor bomba robbant szinte melletted egy izraeli piacon?
Nem mellettem volt, de Sallói Pisti felhívott, hogy ne menjek a piacra. Én köztudottan nagyon szeretem azt a világot. Hívő emberként azt mondom, a jeruzsálemi piaci világ hangulata felfoghatatlan. A zsidó piacon személyesen ismernek minket, hiszen rendszeresen jártak a mérkőzésekre. Amikor bementünk, egyből el kezdték ordítani, hogy „itt van Pisont!”, ez az érzés csodálatos. Áginak mondom, honnan vannak ezek a gyönyörű saláták, gyümölcsök, mikor itt minden sivatagi homokos-kavicsos? Salec (Sallói István – a szerk.) tudta, hogy én járok a piacra, és egyszer fölhívott, hogy ne menjek a piacra, mert bomba robbant. Bekapcsoltam a tévét, és láttam, szörnyülködtem, és arra gondoltam, hogy oda se fogok menni. De este már ott voltunk, mert a csapat tiszteletét tette a helyszínen, kifejezve azt is, hogy nem félünk. Később sem fékezett meg az a tudat, hogy ott bomba robbant, ugyanúgy jártam piacra. (Mennyire alkottok egy nagy triót a szintén Izraelben szerepelt Sallói Istvánnal és Márton Gáborral Zalaegerszegen?) Én mindig úgy köszönök, hogy shalom. Mindhármunknak megvan a különleges története Izraelből, és ezek nagyon gyakran szóba kerülnek közöttünk. Egy generáció a miénk, jól meg tudjuk beszélni a dolgainkat, és örülünk, hogy együtt dolgozhatunk.
Forrás: facebook.com/ztefc.hu
Melyik trófeád jut elsőként eszedbe a pályafutásodból?
A Honvéddal nyert mindenképp. Az első dupla volt, az 1988-1989-es szezonban Both Józsi bácsival. Nehéz helyzetben voltunk, mert sok játékost eltiltottak a bundabotrány miatt, és mi kerültünk olyan lehetőség elé, amellyel élnünk lehetett. Egyből bajnoki cím és kupagyőzelem lett belőle, fantasztikus volt ez a duplázás.
A Mezey Gyuri bá’-val elért bajnoki cím nagy szakmai előrelépést jelentett a számomra, mert nála éreztem először azt a szakmaiságot, ami az én játékstílusomat, játékfelfogásomat jellemezte a későbbiekben.
Amit akkor tanított nekem, azzal taroltam Izraelben. Ez egy nagyon hatékony dolog volt, amellyel jól tudtam érvényesülni légiósként. Ott is három bajnoki címet tudtunk szerezni a Beitar Jeruzsálemmel. Volt mellette kupagyőzelmünk, legjobb nyolc közé jutás az UEFA-kupában a Hapoellel, szóval elég sok címet sikerült megnyerni.
Mire költötted az első fizetésed?
Gyűjtő voltam, nem szórtam. Az első fizetésemet Szarvason kaptam, és utána bevonultam katonának, így nem is volt időm elkölteni. Valamennyivel segítettem a családot, de a többit magammal hoztam Pestre, és nem költöttem semmit, mert egy hónapig erre nem is volt szükség. Bent mindent megkaptunk, ki pedig nem lehetett menni. Az első havi fizetésem tehát úgy ahogy van, meg is maradt. (Még mindig megvan?) Azt azért nem mondanám (nevet). De mindig takarékos voltam.
Milyen volt az első autód?
Cseh Bandi autóját vettem meg 240 ezerért. Nekem volt 400 ezer forintom, de nem annyiért vettem autót, hogy maradjon is pénzem a fenntartásra. Mindig így éltem. (Milyen autó volt ez?) Egy álomszép, indigókék Lada 1300-as fehér huzattal. De képzeld el, óriási az a sztori is, hogy miután megvettem a kocsit, utána Tóth Kálmán bá’, a masszőrünk szólt, hogy miért nem vártam egy kicsit? Mert Tichy Lajos bá’ is eladja a kocsiját. Öt évet várt a kocsira, hogy megérkezzen. Egy 2107-es Ladát rendelt, megjött egy gyönyörű szép, piros autó, amely akkoriban olyan volt, mint most egy Mercedes. Trabantok, Wartburgok, Daciák járták az utakat akkoriban, egy 2107-es Lada álomautónak számított. Ez 280 ezer forint lett volna. De elment ez a hajó, mert nekem már megvolt az autóm, de azért sajnáltam, mert nem akármilyen lett volna egy új 2107-essel járni.
Fotó: Pisont István
Mi jut eszedbe elsőként távoli rokonaidról, az angliai Farkas fiúkról?
Mindkettő tehetséges fiú. Korán kikerültek, jó ingereket kapnak, és folyamatosan helyt kell állniuk. Hiszen nem letisztult még ez a dolog. Patriknak már profi szerződése van, de 13 éven keresztül folyamatosan az történt, hogy a hathetes trial (próbajáték) újra meg újra megismétlődött. Eriket nagyon nagy tehetségnek tartják Liverpoolban. Megtanulták a nyelvet, nagyon jól illeszkedtek be az angol világba, a nővérük már üzletasszony komoly angol nyelvismerettel. A családot nagyon szeretik. Mindkét srác nagyon elszánt, nagyon kitartó, iszonyatos alázattal vannak a foci iránt. Nagyon készülnek arra, hogy komoly karriert fussanak be. Nagyon jó úton járnak.
Melyik az a futballcsapat, amely az első helyet foglalja el a szívedben?
Az utcánkban mindenki a Fradinak szurkolt. Egy gyereknél 13-15 éves korban dől el, hogy mi akar lenni. Az én életemben jött a nyomás édesanyámra, hogy el kellene engednie a gyerekeit dolgozni. Mi pedig ott álltunk, hogy mi legyen? 1982-ben vb-n szerepelt a magyar csapat. 1984-ben Európa-bajnoki címet szerzett a magyar ifjúsági válogatott, amelynek a bátyám a tagja volt, igaz, nem utazott ki tüdőgyulladás miatt. 1985-ben a Videoton UEFA-kupa-döntőben szerepelt, ekkor már 15 éves voltam. Sorozatban jönnek a jó válogatott eredmények, majd az 1986-os mexikói világbajnokság.
Én ott, abban az időszakban elhatároztam, hogy futballista akarok lenni. De azt is eldöntöttem, hogy, mivel nagyon szerettem Dömééket, Honvéd-szurkoló leszek.
A másik kedvencem egy szintén piros színű csapat volt, a Milan. Arrigo Sacchi csapata a három hollanddal (Van Basten, Gullit, Rijkaard) nagy kedvencem volt. Ekkor újabb álmot tűztem ki magam elé, szeretnék az Álmok Színházában szerepelni. És képzeld el, oda is eljutottam a Hapoel Tel Avivval. Ezért mondtam Áginak, hogy én mindent megkaptam a jóistentől. Mert ezt is kértem, hogy hadd játsszak a San Siróban a Milan ellen. Ekkor is gyerek voltam még. Amikor megérkeztem Milánóba, letérdeltem, és megpusziltam a pályát. Rögtön jöttek az izraeliek, „Pisont, Pisont, mit csinálsz?”. Mondom, maradjatok, mert ez a szentély, gyerekkorom szentélye. A harmadik kedvenc csapatom pedig a Barcelona, természetesen, az új játékfilozófiával. De ez abból is adódik, hogy ennek magyar gyökerei is vannak. Kovács István kivitte a magyar stílust Hollandiába, abból lett az, amit Cruyff átvett, abból pedig következett a Guardiola-stílus. Avagy, a Barcelonában valahol láttad Puskás Öcsiék stílusjegyeit is.
Fotó: Szirtesi László/Getty Images
Mi életed utolsó nagy álma?
Amit nagyon őszintén és tiszta szívből csinálnék: a cigány gyerekek sorsáról gondoskodni egy akadémiai szintű képzési rendszerben, ahol össze tudnám gyűjteni őket, és nem vesznének el. De ez is egy álom, mert nagyon sok minden kell hozzá.
Egy éve vendégünk volt Pisont István a Hétközi Fordulóban:
A debreceni csapattársak is ledöbbentek a 19 éves középpályás futómennyiségén és gyorsaságán.
Szűcs Tamás két éve még arról álmodott, hogy beverekszi magát az érte közel egymillió eurót fizetett FC Köbenhavn felnőttcsapatába, majd eligazol egy topligába. Mostanra azonban változott a terv, hazatért Magyarországra, ahol 19 éves kora ellenére máris berobbant a Loki kezdőjébe. A Dániában tanultak máris kiemelik a csapatból, rendre ő fut a legtöbbet, ráadásul villámgyors, miközben a labdával is kitűnően bánik. Interjú az egyik legizgalmasabb magyar reménység kissé meglepő országváltásának a hátteréről.
Az átigazolásokkal foglalkozó Transfermarkt.de oldalon jelenleg azt írják, a Debrecen kölcsönvett, és december 31-én már mész is vissza Dániába. Valóban ez a terv?
Teljesült az a feltétel, amelyre szükség volt ahhoz, hogy a Debrecen véglegesen megvegyen. Így most már teljes mértékben a Loki játékosa vagyok.
Ebben az esetben szeretnék tőled idézni abból az interjúból, amelyet közel két éve adtál az NB1.hu-nak. Akkor ezt mondtad: „Szeretném beverekedni magam az első csapatba, majd ott meg is ragadni, és ha ez sikerül a magas színvonalú dán élvonalban, akkor irány valamelyik topliga.” A terv mára változott, hiszen hazatértél az NB I-be. Miért?
Optimista voltam, egy játékosnak így kell hozzáállni, minél nagyobb célokat kell kitűzni.
Szerintem reális is volt, amit kitűztem, sajnos nem jött össze. De ezt egyáltalán nem tartom kudarcnak.
Bár nem tudtam Koppenhágában megragadni, de én azt előrelépésnek tartom a karrieremben, hogy nagyon sokat tanultam a kint töltött két év alatt. A Dániában szerzett tapasztalat nagyon sokat segít nekem abban, hogy Debrecenben jól tudjak teljesíteni.
Miért éppen a Debrecenre esett a választásod?
Nagyon szimpatikus klub, és itt nőttem fel Hajdú-Bihar vármegyében. A játékoskeret erős, nekem minden szempontból szimpatikus volt a Debrecen.
Ennek ellenére sokan meglepődhetnek azon, hogy hazatértél. Sokat gondolkodtál rajta?
Igen, de az összes lehetőséget mérlegelve ez volt a legjobb döntés. Debrecenben megkaptam a lehetőséget, amellyel élni szeretnék. Ez most számomra egy felfelé vezető út.
Lehet-e még visszaút számodra Dániába, akár Koppenhágába?
Bármi megeshet, én nem mondom azt, hogy bezárultak az ajtók. De most kizárólag arra koncentrálok, hogy minél jobb játékkal segítsem a Debrecent, és minél sikeresebben szerepeljünk a csapattal. Minden más csak ezután következhet.
Dániát a világ egyik legboldogabb országának tartják, nem fájt otthagyni akár ebből a szempontból is?
De, hiszen más volt a környezet, ugyanakkor én Magyarországon is nagyon jól érzem magam.
Van, amiben sokkal jobb volt az ottani lét, de van, amiben könnyebb Magyarországon.
Közelebb vagyok a családomhoz, könnyebben tudom az ügyeimet intézni. Amikor kint vagy külföldön, ezek a dolgok nem mindig mennek flottul. Mindkét helynek megvan az előnye és a hátránya.
Hajdúszoboszlón nőttél fel, még ma is kötődsz a városhoz?
Máig vannak még ott barátaim, a nagyszüleim is ott élnek, és ha nem is sűrűn – hiszen folyamatosan edzéseim vannak és itt élek Debrecenben -, de járok oda. Ha van egy kis szabadidőm, akkor örömmel meglátogatom a rokonaimat.
Melyik verzióra lehet több esély. Arra, hogy a Debrecen csoportkörös lesz Európában, így elmondhatod magadról, hogy magasabb szintre jutottál, ezért maradsz. Vagy abban bízhatsz inkább, hogy jó játékkal bizonyítasz, és továbblépsz egy erősebb klubhoz?
A kettő (a csoportkör és a továbblépés a jó játék miatt – a szerk.) nem üti ki egymást, mindkettő jó lenne és mindkettő reális cél lehet.
Az itteni keret nagyon erős, így egyáltalán nem túlzott célkitűzés az európai kupaporond elérése. Persze, csak akkor, ha ezerrel koncentrálunk, és minden tőlünk telhetőt megteszünk.
Ha pedig folyamatosan, hosszú időn keresztül képes leszek kiemelkedő teljesítményt nyújtani, akkor magam számára is megteremtem az esélyt, hogy felfigyeljenek rám.
Mennyire lepett meg, hogy rögtön berobbantál a Loki kezdőjébe? Ez nem igazán jellemző a hazai 19 éves labdarúgókra.
Meglepődtem, de bíztam magamban annyira, hogy meg tudom ugrani ezt a szintet. Mentálisan kellett magamban elrendeznem, hogy nekem igenis ez a célom.
Mennyire más a felnőttfutball, hiszen ez mostanáig alig-alig adatott meg számodra?
A Honvéddal sikerült bemutatkoznom az NB I-ben, igaz, csak egyetlen mérkőzés erejéig, így ez nem releváns. Játszottam az NB III-as csapatban is akkor, ez már lassan 2,5-3 éve történt, de ezek is felnőtt mérkőzések voltak. Teljesen más, hogy most folyamatosan játszom, ráadásul 90 perceket. De hamar hozzászoktam, és nincs vele probléma.
Az adatok alapján te vagy a Loki egyik, vagy talán a legtöbbet futó játékosa. A statisztikák szerint a legtöbb sprint is a te nevedhez fűződik, és a leggyorsabb is te voltál az utóbbi meccsek egyikén. Ez mennyire adottság és mennyire a dán iskola érdeme?
Mindkettő benne van.
Dániában nekem teljesen megreformálták a játékstílusomat, irtózatosan sok mennyiséget kellett mindenből megcsinálnom.
Ez nem poszthoz köthető volt, a csatárnak, a szélsőnek ugyanúgy sokat kell futnia, mint a védőnek. Mindenkinek bele kell tennie a munkát, ezt nyilvánvalóan belém nevelték. A mai fociban szerintem nagyon fontos, hogy nagy futómennyiséget tegyünk bele a játékba, és ha ehhez jó labdával való kvalitások párosulnak, akkor lesz igazán jó egy futballista.
Debrecenben nem néztek rád furcsán a társak, hogy hazatérsz 19 évesen Dániából, és lefutsz mindenkit?
De, szóba került, hogy irtózatos mennyiséget futok. Bárány Donát viccelődött is ezzel nekem, hogy soha nem játszott még mögötte olyan ember, aki ennyit futott volna. De én ezt így szoktam meg kint, hogy ennyit és ilyen gyorsan kell futnom.
Sokan kíváncsiak arra, hogy a korábban megannyi fradista sztáredző mellett segédkező Máté Csaba milyen vezetőedző.
Felkészült, precíz, pontos, egyszóval nagyon jó edzőnek tartom Máté Csabát. Sok játékos jól ki tud bontakozni, a támadó szellemű játékosok szabadon tudnak nála focizni. Én mindenképpen örülök, hogy ő a vezetőedző, és szerintem szép sikereket fogunk elérni vele.
Ő mit szólt a felkészültségedhez, a gyorsaságodhoz?
Látja az edzéseken, de Békéscsabán is látta, hogy sokat bírok dolgozni és bírom a munkát. Mondta, hogy erre nagy szükség van a csapatban.
Korábban a Telexnek azt nyilatkoztad, hogy Dániában nem bírtál az edzés után hazamenni, taxit kellett hívnod. Megérte a munka?
Amikor belecsöppentem abba, akkor az brutális volt nekem, de most visszanézve nagyon hálás vagyok, hogy elvárták tőlem, hogy azt a munkát beletegyem, én pedig bele is tettem. De tudnék még mondani száz másik példát arra, hogy mi vált még a hasznomra. Úgyhogy, csak hálás tudok lenni ezért a Köbenhavnnak.
Ha most egy 16 éves reménység megkérdezne téged, javasolnád neki Dániát?
Mindenféle szempontból és egyértelműen, tiszta szívből ajánlanám neki Dániát. Ott ugyanis egy 16-17 éves gyerek megtapasztalhatja, milyen az a szint, amelyre el szeretne jutni. Ehhez nincs is tökéletesebb hely Koppenhágánál, mert az ottani utánpótlás szerintem Európában benne van a top 10-ben az ott elvégzett és elvárt munka, a játékosok minősége alapján. Meg kell nézni, hány millió euróért vesznek 17-18-19 éves játékosokat. Egyértelműen csak ajánlani tudom Dániát!
Öt év múlva hol látnád magad szívesen?
Nehéz kérdés, nagyon sok minden történhet öt év alatt. Szeretnék ismét külföldre igazolni, szeretnék minél magasabb szintre eljutni, viszont most nekem a Debrecenre kell koncentrálnom.
Nagyon-nagyon szeretek itt lenni, mert brutál jó a közösség, brutál jók a szurkolók, és ilyen körülmények között lehet a legjobban teljesíteni.
Most erre szeretnék a leginkább fókuszálni. S hogy mit hoz a jövő? A sors majd eldönti, de ha beleteszem a munkát, akkor a szép dolgok várhatnak rám.
A legendás Pisont István rokonai a legmagasabb szintre is odaérhetnek.
Farkas Csaba Angliában él, ahol két fiának a futballkarrierjét is egyengeti. A 14 éves Erik Liverpoolban, a 17 esztendős Patrik pedig Blackburnben pallérozódik. A büszke édesapa az NB1.hu-nak elmesélte, hogyan került közel mindkét fia az álmok kapujához, avagy a Premier League-hez és a Championshiphez. Erik négy éve játszik a Liverpoolban, és belső berkekben úgy ítélik meg, hogy megvan benne az a képesség, hogy akár a legmagasabb szintre is eljusson. Patrik nemrég kapott profi szerződést, és 17 éves kora ellenére egyre gyakrabban készül a felnőttcsapattal.
Miért éppen labdarúgás?
Gyerekkoromban már én is nagyon megszerettem a futballt az édesapám révén, aki megyei mérkőzésekre vitt ki a 80-as, 90-es években. Ifjúsági válogatott is voltam, és 16 évesen mutatkoztam be az NB III-ban. A futball és a sport az életünk része lett. Szegeden éltünk, és a fiaimat négyéves koruk óta edzem, mindent magam alakítottam ki, hogy legyen helyük játszani, futballozni.
Azóta is én irányítom az egyéni képzéseiket és edzéseiket. A nap 24 órájában folyamatosan dolgozunk a fiúkkal, kőkeményen.
Az egészségügyi és táplálkozási vonalat is én viszem, orvosi háttérrel, pulzusmérésekkel, és rendszeresen egyeztetek erőnléti edzőkkel, mások mellett Helm Andrással.
Mikor jött az ötlet, hogy Angliába költözzetek?
A családunk korábban sportlovakkal foglalkozott, és kereskedelmi tevékenységet folytattunk Angliában. 2020-ban egy jó lehetőség adódott, és úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk. A lovak miatt mentünk, de sejtettük, hogy a futball terén is új fejezet nyílhat az életünkben.
Hogyan került Erik a Liverpoolhoz? A Vörösök kerestek meg benneteket, vagy ti kopogtattatok?
Erikre már Magyarországon is felfigyeltek, mások mellett az MTK, a Honvéd és a Vasas is érdeklődött. Tudtuk, hogy rendkívül tehetséges, és nemcsak a Liverpool keresett meg minket, hanem a Manchester United és a Manchester City is, a két klub konkrét ajánlatot is tett. Patrik is a Liverpoolban kezdett, és amikor leigazolták, tudták, hogy ő is egy különleges tehetség, és megkapta a maga lehetőségét.
Patrik miért távozott a Blackburnhöz?
Közösen hoztuk meg ezt a döntést. Patrikot a Blackburn külön kérésére igazolták le a Liverpooltól. Úgy érezték, a játékfilozófiája nagyon közel van a Roverséhez.
Játszottak már egymás ellen a fiúk?
Egyelőre még nem, de majd ha ez megtörténik, biztos vagyok benne, hogy különleges élmény lesz számukra és számomra is. Bár nagyon izgatottak leszünk. Már most nagyon büszke vagyok arra, amit elértek, és alig várom, hogy ilyen pillanatok is bekövetkezzenek.
Céltudatosan neveljük őket a sportra, reméljük, hogy az álmaikat és a céljaikat el fogják érni.
Jelen pillanatban hogy érzed, hiányzik bármi Magyarországról?
Természetesen hiányzik Magyarország, hiszen ott nőttünk fel, ott kezdődött minden. Szeged is mindig a szívünkben marad, de most Angliában látom a család jövőjét. Ugyanakkor nagyon nagy boldogsággal megyünk haza, Magyarország a hazánk, oda tartozunk. Az egész családunk, a népünk, a rokonaink ott élnek, ott kezdődött, és reméljük, ott is fog folytatódni majd az életünk.
A magyar válogatott és a Liverpool FC korábbi kapusa, Bogdán Ádám edzésen is megnézte már Farkas Eriket. „Nem is annyira az a fontos, hogy én mit láttam belőle egyetlen edzés néhány jelenete alatt, sokkal inkább az, hogy bárkivel beszélgettem az akadémián, mindenki csupa jót mondott Erikről. Nemcsak a hozzáállását, hanem a kivételes játékolvasási képességét és technikai készségét is dicsérve. Abban a korban van, amikor még sok dolog változhat, nagyon hosszú út áll előtte, ha valóban profi játékos akar lenni. De az egyértelmű, hogy a lehető legjobb helyen van ehhez” – nyilatkozta tavaly decemberben az Indexnek a 21-szeres válogatott Bogdán Ádám.
Megtudtam, hogy rokoni szálak kötnek a 31-szeres válogatott Pisont Istvánhoz.
Igen, ráadásul egy faluból származunk. Ő egy példakép a számunkra. A futballkarrierje óriási hatással van a gyerekeinkre és az egész családunkra. Természetesen szoktunk beszélgetni. Istvánnak hatalmas tapasztalata van a futball világában, és bár nem közvetlenül segített, a tanácsai mindig hasznosak számunkra.
Szoboszlai Dominikkel találkozott már Erik Liverpoolban?
Még nem, de nagyon szeretnénk, ha egyszer lenne erre lehetőség. Szoboszlai példaképként állhat a fiatalok előtt, és inspirálhatja őket. Mivel gyakran labdaszedő a nagycsapat mérkőzésein, előbb-utóbb biztosan megejtjük majd a nagy találkozást.
Mire vihetik a fiúk? A legfontosabb, hogy továbbra is kőkeményen dolgozzunk, és szeretnénk, ha mindkét fiú a legjobbat hozná ki magából. Reméljük, hogy Erik és Patrik is sikeres karriert fog befutni Angliában, és a magyar futballban is eredményesek lesznek akár klub- vagy válogatott szinten.
Eriknek nagy becsvágya van, és hiszünk abban, hogy a képességei alapján a következő évek valamelyikében, 17-18 éves korában profi szerződést kaphat a Liverpoolban. Patrik ezen már túl van, profi szerződést kapott idén augusztusban, és többször edzett már a nagycsapattal.
Melyik korosztályt erősítik jelenleg?
Erik a Liverpool U15-16-os csapataiban szerepel. Patrik az U18-ban, de az U21-ben is játszott már felkészülési mérkőzést, és 17 éves létére gyakran a felnőttekkel edz. Mindketten a 6-8-10-es posztokon szerepelnek, hiszen játékintelligens, kreatív játékosok. Kombinatívak, és erősségük az összjáték. Arra is nagyon büszkék vagyunk, hogy mindkét fiú nem egyszer volt már csapatkapitány.
Közben magyar csapattársat is kapott Patrik Blackburnben.
Igen, felvette Tóth Balázzsal a kapcsolatot, várjuk a lehetőséget, hogy találkozhasson Patrik és a Viditől érkezett válogatott kapus. De együtt már edzettek, múlt héten csütörtökön. Mi kifejezetten örülünk, hogy ide igazolt Balázs, biztosan jól tud majd teljesíteni, hiszen kiváló kapus.
Milyen a mindennapi életetek Angliában?
A munkánk és a feladataink mellett a mai napig én felelek a fiúk egyéni képzéseiért, és kőkeményen dolgozunk. Én edzem őket, és elemzem a róluk készült edzés- vagy meccsvideókat. A kondicionális edzéseket, az esti technikai gyakorlatokat, sőt, még a mentális felkészítést is én végzem.
Büszke vagyok rá, hogy a fiaim megtanulták, milyen keményen kell dolgozni, és hisznek a céltudatos munkában. Ez az, ami előre viszi őket.
Mindemellett a feleség, a rendkívül jó anya, Linda nagyon stabil hátteret biztosít a családnak és a gyerekeknek. A jelenléte, a támasza nélkülözhetetlen. A 20 éves nővérük, Gréta Angliában tanulmányokat folytat, és ő is nagyon szereti a futballt. Néha még ő is analizálja a történteket, és vele is megbeszélünk egy-egy mérkőzést. Nagy motiváció ő is a fiúk számára.
Mennyit beszélgetnek a futballról Angliában?
A labdarúgás szinte minden beszélgetésünk része, hiszen ez az életünk. A fiúk imádják, és az edzések, a meccsek után is sokat beszélünk a játékukról, elemezzük a hibákat, a sikereket. Sokat járunk a Liverpool meccseire, nagyszerű élmény testközelből látni ezeket a világklasszis játékosokat. De megfordulunk a Manchester City és a Manchester United mérkőzéseit, és természetesen a Blackburn meccseit is megnézzük. A futball nemcsak munka, hanem életstílus is a számunkra.
Korábban szándékosan több hétre látogatott ki az angliai klubcsapatokhoz.
Az utóbbi évtizedek egyik legismertebb magyar futballistája, Gera Zoltán közel egy hónapja távozott az NB II-es Vasas vezetőedzői posztjáról, de az események nem törték meg. A Fradinál és az U21-es válogatottnál is tapasztalatot szerzett szakember először szólalt meg a menesztése óta, de hangsúlyozta, hogy hátra már nem, csakis előre szeretne tekinteni. Őszintén beszélt arról, hogyan képzeli el a jövőjét – akár Angliában, akár Magyarországon, és elmondta azt is, hogy csak olyan feladatot vállalna, amit igazán szeret. Ha pedig kapna egy ajánlatot a szigetországból, alaposan átgondolná.
Hogy érzed most magad, hogy már eltelt pár hét azóta, hogy eljöttél a Vasastól?
Jól vagyok, köszönöm. De nem is tudom, utoljára mikor volt szezon közben ennyi szabadidőm. Épp azon gondolkodtam, hogy 17 éves koromban kezdtem el mindenféle munkát, és azóta először van időm pihenni. Kicsit szokni kell. De jól érzem magam, mert így például több időt tudok tölteni a gyerekeimmel.
Hogyan képzelted a folytatást, amikor hat éve abbahagytad a profi focit? Sokan nehezen élik meg a váltást, neked hogy ment?
Gyorsan jött a váltás, nem sokat gondolkodtam, egyből bekerültem a Fradi edzői stábjába. Onnantól kezdve nem volt megállás. Visszagondolva, kicsit máshogy is csinálhattam volna talán, de nem nagyon szeretnék már ezen rágódni. Sok tapasztalatot szereztem, és jó emberekkel voltam körülvéve, említhetném akár Szerhij Rebrovot vagy Marco Rossit. Ezek mind-mind értékes időszakok voltak.
Mi jut eszedbe, ha most ránézel az U21-es válogatottra? Az U21-es csapat legtöbb mostani játékosával együtt dolgoztam, a 98-as korosztálytól a 2004-es korosztályig figyelemmel kísértem a futballistákat. Különleges volt egy magyar válogatottat irányítani. Elég gyorsan cserélődnek a kerettagok, nem úgy, mint egy felnőtt válogatottnál, a korosztályok jönnek-mennek. Jó látni, amikor egy-egy játékos befut, és érdekes nézni, ki az, akiből jó futballista lett, mik azok az értékek, amelyekkel ehhez rendelkeznie kellett. De azokat is érdekes figyelni, akiktől azt vártam, hogy be fognak futni, de mégsem jutottak el oda, ahová vártam őket. Az esetükben is igyekszem megfigyelni az összetevőket, okokat, hogy végül miért nem jutottak annyira közel a tűzhöz.
Csizmadia Csabával nem először dolgoztál együtt. Jó viszonyt ápoltok?
Csabát még játékosként a válogatottból ismerem, majd együtt végeztük el az UEFA Pro-licence képzését. Az U21-es válogatottnál kezdtük el a közös edzősködést, aztán a Vasasba is jött velem. Jól tudtunk együtt dolgozni, örülök, hogy segítette a munkámat, a támaszom volt, sok tapasztalata is van már, vezetőedzőként is dolgozott korábban. Jól kiegészítettük egymást, különböző karakterek vagyunk.
Sok a vita arról, hogy mennyi a fiatal magyar tehetség. Szerinted mit rontunk el az utánpótlásképzésben?
Nem egyszerű minőségi játékosokat kinevelni, mert óriási a konkurencia, ha a világ futballját nézzük. Fontos, hogy a fiatalok játéklehetőséget kapjanak minél korábban. Nyilván valaki tud élni vele, valaki kevésbé, de nem egyszerű játékosokat kinevelni. Sok minden megváltozott a futball körül, van, ami nem működik, a cél természetesen az, hogy minél többen és minél fiatalabban be tudjanak mutatkozni az első, vagy akár a másodosztályban. Erre létezik is törekvés azáltal, hogy szabályokat hoznak. Nem a legjobb, ha egy szabály miatt kell a fiatalokat betenni a csapatba, jó lenne, ha maguktól harcolnák ki a lehetőséget. A csapatok más-más célokért küzdenek, valaki kevesebb, valaki több fiatalt tesz be, ez függ a klub filozófiájától. De összességében jobb a helyzet, mint volt.
Az sem egy utolsó szempont, hogy minél többet játszik egy fiatal az élvonalban, annál könnyebb őt aztán értékesíteni külföldre. Sokan a környező országokban ezt tudatosan, nagyon jól csinálják.
Tudomásul kell venni, hogy a 16-17 éves fiatalok, ha rendszeresen játszanak az első osztályban, akkor miattuk jönnek a megfigyelők. Az elmúlt időben többüket le is igazolták.
Harmincöt évesen már hívtak Angliába edzőnek, most mennyire érdekelne egy ilyen kihívás? Hiszen gyakran megfordulsz ott, jártál a Crystal Palace-nál és a West Bromwich Albionnál is az utóbbi időben.
Valóban, az elmúlt időszakban többször is jártam Angliában tanulmányi utakon, próbálom azt az utat követni edzőként is, amit ott láttam és megéltem. Szándékosan hetekre mentem ki a szigetországba, hogy a csapatok teljes heti programját, edzésritmusát végig tudjam követni. Bevontak a részletekbe is, nagyon sok információt adtak akár az erőnléti fejlesztésesekről. Megtudhattam, mi az, ami beválik, mi az, ami nem. Én ezek alapján is próbáltam az edzéseket összeállítani. Rendszeresen kijártam, de tervezem, hogy újra kiutazzak majd.
Sokat tapasztaltam és sokat kaptam, de hogy elmennék-e edzőnek Angliába? Más életirányt vetne fel nálam, ezért nem tudom hirtelen megmondani.
Ha kapnál egy ajánlatot, átgondolnád?
Attól függ, hogy milyen lehetőség lenne. Hiszen, ha az embernek már családja van, meggondolja, hogy mit csinál és hová megy.
Szerinted itthon mi a legnagyobb kihívás egy magyar edző számára?
Hogy megkapja a türelmet, mert abból nem sok van, ahogyan én látom. Ami gondot okoz, hogy sokszor nem a szakmai kérdések alapján döntik el, hogy ki az edző. De nem egyszerű a helyzet máshol sem. Kevesebb a csapat az NB II-ben és az NB I-ben is, ez elveszi a helyet az edzők elől, akik sokan vannak. Így nem egyszerű munkát találni, a szakvezetők pedig sokszor inkább vállalják a kompromisszumot, mert szeretnének dolgozni. Belemennek olyan dolgokba is, amelyekbe egyébként nem biztos, hogy belemennének. De annyira nem vagyok ebben tapasztalt, hogy részletesen kifejtsem, a saját példámat tudom felhozni.
De egyébként én nem hiszem, hogy félni kell a fiatal edzőktől, támogatni kell őket.
Sok példa van arra, amikor akár kezdő edzőknek adnak bizalmat, és ilyenkor mindig látható, hogy a szakvezetők egyre jobbak lesznek, ahogyan egyre több rutint szereznek. A klubedzői munka is egy folyamat, más a ritmusa, mint egy válogatott szövetségi edző munkájának. Ahogy telik-múlik az idő, amit teszek, azt szorgalmasan teszem, és teljesen belevetem magam a munkába.
MTI-fotó: Kovács Tamás
Szerettél klubedző lenni? Szeretem a klubedzői munkát, teljesen más, mint a válogatott. Ott is fejlődést értem el, de idő kellett ahhoz, hogy felvegyem a ritmust. Ahhoz képest, hogy kezdő klubedző vagyok, nem volt rossz ez az időszak, és meg vagyok győződve, hogy ez csak egyre jobb lesz. Ha jön a tapasztalat, egyre jobb leszel, mint ahogy egyre jobbá lehet válni játékosként is. Klubedzőként is jó dolgozni, nagyobb hatással tudsz lenni a játékosokra.
El tudod magad a focin kívül képzelni, vagy ugyanúgy a fociért élsz-halsz, mint eddig?
Nagyon jól elvagyok foci nélkül is, ki tudok kapcsolódni. Persze, szeretem a futballt, de nem mindenáron. Olyan feladatot vállalnék el, ami hozzám illik, amit szeretek. De hogyha ez nem úgy alakul, akkor van más tervem is.
Nika Kvekveszkiri ott volt az Eb-újoncként meglepetést okozó Georgia keretében, a spanyolok ellen pályára is lépett. Néhány napja Nyíregyházára igazolt.
Otthonról a legnagyobb klubok kerestek a nyáron, téged mégis a Nyíregyháza győzött meg. Mivel?
Az volt a fő célom, hogy minél magasabb szintű európai bajnokságba tudjak igazolni. A magyar bajnokság sokat fejlődött az elmúlt időben, úgy éreztem, jó döntés idejönni. Emellett tetszett az a szakmai koncepció, amit felvázoltak, a Nyíregyháza játéka és az edző felfogása. A tárgyalások során az volt a benyomásom, hogy a klub minden téren modern felfogást képvisel. Szimpatikus, hogy nem csak a védekezésre figyel, hanem a labdás játék felől közelíti meg a stílusunk felépítését. A csapat dinamikus futballt játszik, próbálja dominálni a mérkőzéseit.
A fentebbieken kívül voltak még megkereséseid?
Mindig adódnak különböző megkeresések. De nem szeretnék nagyképűnek tűnni, nem úgy kell elképzelni, hogy elhalmoztak különböző luxusajánlatokkal, ugyanakkor volt olyan lehetőségem, ami anyagilag kedvezőbb lett volna. Ugyanakkor számomra a szakmai szempontok élveztek prioritást, nem a pénz. Én jobban élvezem, ha olyan csapatban vagyok, ahol színvonalas munka zajlik.
Korábban mit hallottál a bajnokságról? Mennyire voltál tisztában azzal, hogy hová is érkezel?
Több honfitársam játszott már itt, illetve néhány barátom is megfordult az NB I-ben, úgyhogy volt lehetőségem tájékozódni. A magyar bajnokság évről évre fejlődik, ahogyan a futball népszerűsége is Magyarországon. A legtöbb csapat, így például a Nyíregyháza is új, modern stadionnal rendelkezik, jó minőségű pályával. Az, hogy ilyen remek körülmények között futballozhatok, szintén szerepet játszott a döntésemben.
„Nyíregyháza szimpatikus város, de nem turistának jöttem”
Az előző szezonban még a lengyel Lech játékosa voltál. Poznań után bizonyára más légkör Nyíregyháza. Hogy él meg egy focista egy ilyen életmódváltást?
Valóban más a két város, az ilyen váltás pedig sosem egyszerű. Legfőképp azért nem, mert távol vagy a családodtól. De a futballisták élete ilyen, kompromisszumokat kell kötni a karriered érdekében, sokszor ki kell lépned a komfortzónádból. Nem turistának jöttem, hanem futballozni, és e téren nincsenek is nagy igényeim. Nyíregyháza egy szimpatikus, élhető város. A lényeg az volt számomra, hogy olyan helyen legyek, ahol a futballra tudok koncentrálni, ez itt adott.
Tímár Krisztián edzői filozófiáját már említetted. Milyenek az első benyomásaid a csapattársakkal kapcsolatban?
Őszintén mondhatom, hogy teljesen pozitívak. Amikor először mész be egy új öltözőbe, sosem tudhatod, mire számíthatsz, hogyan fogadnak majd. Itt jól indult minden. Egyrészt egy jó csapathoz kerültem, másrészt emberileg is szimpatikus közegbe. Mindenki barátságosan és segítőkészen fogadott, ami megkönnyíti, hogy minél gyorsabban be tudjak illeszkedni. Mindenki fegyelmezetten végzi a dolgát, ami számomra mindig meggyőző, hiszen egy ilyen közegben sokkal könnyebb motiváltan dolgozni.
A vezetőedző milyen szerepet szán neked a csapat játékában?
A konkrét taktikai elvárásairól nem beszélnék, hisz vannak dolgok, amiknek az öltözőn belül kell maradniuk. Annyit viszont elárulhatok, hogy elmondta: bízik bennem és abban, hogy lendíteni tudok a csapaton. Én pedig azon leszek, hogy ne okozzak neki csalódást.
Eb-hullámvasút a magyar skóttól a portugálok elleni meccsig
Nyáron szerepelhettél az Eb-n, amelyen Georgia újoncként a nyolcaddöntőig jutott, ahol a későbbi győztes Spanyolország állított meg benneteket. Noha egy nagy torna csak néhány mérkőzés, mégis azt mondják, nagyon sokat ad egy játékosnak. Te hogy élted meg az Európa-bajnokságot?
Egy álmom vált valóra az Eb-szerepléssel. Egészen kiskorom óta arról álmodtam, hogy a hazám válogatottjában szerepelhessek, ez szerencsére már többször megadatott. Arra gyerekként még gondolni sem mertem, hogy Georgia egyszer majd egy nagy nyári tornán fog szerepelni, pláne úgy, hogy én is a részese lehetek. Szavakkal le sem tudom írni, hogy mit éreztem és érzek még most is emiatt. A siker amit elértünk, az pedig hab a tortán. Remek csapattal utaztunk ki, jó elegyet alkottak a fiatal tehetségeink és az idősebb, rutinos játékosok. Úgy mentünk ki, hogy szeretnénk meglepetést okozni, magunkra vonni Európa figyelmét. Az, hogy ezt elértük, hatalmas dolog. És remélem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen.
Nika Kvekveszkiri a spanyolok elleni vesztes nyolcaddöntőn lépett pályára a nyári Európa-bajnokságon (Fotó: Jose Breton/Pics Action/NurPhoto via Getty Images)
Tudtad, hogy a magyar válogatott részben amiatt esett ki a csoportkör után, mert ti legyőztétek a portugálokat?
Igen, az Eb minden pillanatára emlékszem. Sőt, bevallom, bocsi, de ellenetek szurkoltam a csoportkör utolsó fordulójában. Remélem, megértitek, de úgy ültünk le megnézni a magyar-skót meccset, hogy ha Skócia nem kap ki, akkor nekünk egy döntetlen továbbjutást ér a portugálok ellen. Aztán a 100. percben a magyarok megérdemelten szerezték meg a győzelmet egy igazán drámai meccsen, amivel eldőlt, hogy nekünk győzni kell. Ez szerencsére összejött, de igazi hullámvasút volt az a pár nap. Most már persze más szemmel nézek a magyar focira, hiszen itt futballozom. Szurkolok, hogy a georgiai és a magyar válogatott is kijusson a következő világbajnokságra.
A legvérmesebb magyar szurkolók szerint a portugálok nem feszültek meg a győzelemért ellenetek, részben azért, hogy véletlen se találkozhassanak velünk a legjobb tizenhat között. Te testközelből hogy láttad ezt?
Szerintem amikor a nemzeti csapatban játszol, képtelenség nem 100%-ot nyújtani. Az igaz, hogy nem a legerősebb csapatukkal álltak ki, a legnagyobb sztárjaikat pihentették, viszont Portugália esetében még a kiegészítő emberek is a legmagasabb szintet képviselik. Ezek a játékosok pedig sokszor talán még az első csapatnál is motiváltabbak, mert meg akarják győzni az edzőt, hogy a legnagyobb meccseken is vegye őket számításba.
Világsztárok oldalán a válogatottban
Magyarország és Georgia is több pozitív meglepetést okozott az elmúlt években. Te, aki ezt átélted, hogy látod, mivel lehetnek ezek a kisebb csapatok sikeresek a sztárválogatottak ellen?
Egész sok mérkőzését láttam a közelmúltban a magyar válogatottnak. Az elmúlt években sokat fejlődtek, számos figyelemre méltó eredményt értek el. Több játékosuk van, aki top szinten játszik, és mellettük egyre több fiatal játékosuk tud magasabb szintű ligákba igazolni az NB I-ből. Egy válogatott erejét legtöbbször az ilyen játékosok száma határozza meg. Azt gondolom a magyar sikereknek is az a legfőbb oka, hogy mostanában egyre több ilyen futballistájuk van. Egy-egy nagy eredményt szinte bárki elérhet, de a magyar csapat konzisztensen teljesít jól a közelmúltban, szerintem főleg emiatt. E téren van hasonlóság Georgia válogatottjával, szerintem a két csapat nagyjából hasonló kalapban van jelenleg. Persze mindkét gárdának sok mindenben kell fejlődnie, ami innentől talán még nehezebb lesz, hiszen az ellenfelek egyre komolyabban fogják venni őket.
A georgiai válogatott abban is hasonlít a magyarhoz hogy egy-két nagy név vezeti a csapatot. Ami nálunk Szoboszlai vagy Sallai, az nálatok Kvaratskhelia vagy Mamardashvili. Milyen ezekkel a játékosokkal játszani? Hogy tudják ők segíteni a csapatot, illetve hogyan tudja a csapat elérni azt, hogy ők a maximumot tudják kihozni magukból?
Egy csapatnak megvannak a vezérei a pályán és az öltözőben is. Ezek lehetnek különböző játékosok, de lehet átfedés is a kettő között. A lényeg, hogy mindenki tisztában legyen a saját szerepével, és tartsa tiszteletben a többiekét. Kvara például szerintem ott van a világ legjobb játékosai között. Ő támadó, akkor a legjobb, ha minél többet kerülhet az ellenfél kapujának közelébe, mégis szó nélkül vállalja az áldozatot, beleteszi az energiát a védekezésbe, hiszen a csapatnak erre is szüksége van.
Mamardashvili esete nyilván más, hiszen ő kapus, de ő is rengeteget ad a csapatnak. Nagyon nehéz neki gólt lőni, a mezőnyjátékosoknak pedig tartást és megnyugvást ad azzal, hogy tudod: ha esetleg hibázol, ő ott van mögötted, és egy bravúrral simán kihúzhat a bajból. Az ilyen társak nemcsak nagy pluszt, de motivációt is adnak. Ráadásul mindketten igazi csapatemberek, nincsenek sztárallűrjeik, ugyanúgy kommunikálnak a keret minden tagjával, amivel példát is mutatnak a mellettük lévő fiatal tehetségeknek.
Borítókép forrása: Juan Manuel Serrano Arce/Getty Images)
Tizenöt éve történt, hogy a Debreceni VSC – az 1995-ös Ferencváros után – második magyar csapatként bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára. A Loki a második selejtezőkörben kapcsolódott be a küzdelmekbe, és a svéd Kalmar FF csapatát 3-3-mal, idegenben lőtt góllal ejtette ki, majd az észt Levadia Tallint kettős győzelemmel, 2-0-val búcsúztatta. A bolgár Levszki Szófiát idegenben 2-1-re verte, majd a Puskás-stadionban rendezett visszavágón, 34 ezer néző 2-0-ra nyert, így bejutott a BL csoportkörébe.
A csapat sikerkovácsa Herczeg András vezetőedző volt, akivel az NB1.hu felidézte a 15 évvel ezelőtt történteket.
„Talán az egész ország felsorakozott mögénk”
„Sok sikert arattunk a klubbal közösen, de a nemzetközi kupák csoportkörébe bejutni mindig nagyon nagy dolog” – nyilatkozta a szakember, akinek az irányításával két bajnoki címet, két Magyar Kupát, két Szuperkupát és egy Ligakupát nyertek a debreceniek.
Egy magyar csapattól nagyon jó eredmény, hogy sikerült bekerülnünk a BL, majd egy évvel később az Európa Liga csoportkörébe.
„Ezt akkor is nagyon magasra értékelték a kívülállók is, és egész Debrecen, de talán az egész ország felsorakozott a csapat mögé” – emlékezett vissza Herczeg András.
„A főtáblát mindig nehéz elérni”
Megkérdeztük tőle, milyen lehetőségei voltak az akkori Debrecennek a mostani BL (2020), EL (2019, 2021, 2022) és Konferencialiga-csoportkörbe (2024) is bejutott Ferencvároshoz képest.
Fotó: Szirtesi László/Getty Images
„A főtáblát mindig nehéz elérni, nem lehet, és nem is szeretném összehasonlítani a két csapatot. A Ferencváros évről évre valamelyik csoportkörben képviseli Magyarországot, és ez nagyon fontos a labdarúgásunknak. De úgy érzem, abban az időben mi is méltó módon képviseltük a magyar bajnokságot azzal, hogy kétszer is csoportkörbe tudtunk jutni” – fogalmazott Herczeg.
Tizenöt éve ilyenkor már javában készültek a debreceniek az első csoportkörös mérkőzésre, az Anfielden a Liverpool várta a DVSC vendégszereplését szeptember 16-án.
„Mindegyik mérkőzés nagy élmény volt. Amikor bejutottunk a csoportkörbe, azt mondtuk, innentől kezdve számunkra minden meccs ajándék. Természetesen igyekeztünk minél jobb teljesítményt nyújtani, a Liverpoollal is nagyon szoros mérkőzést játszottunk idegenben, 1-0-s vereséget szenvedtünk ugyan, de nem lehetett panasz a játékunkra. Sőt, az utolsó 10-15 percben, idegenben talán be is szorítottuk a Liverpoolt. Nagyon boldog volt a mérkőzésen jelen lévő 2500-3000 Loki-szurkoló, akik elkísérték a csapatot. Büszkék voltak a Debrecen teljesítményére” – mondta a mesteredző.
A csoportkörben pontot nem, öt gólt azonban sikerült szerezni (mindegyiket a Fiorentina ellen), és a Puskásban rendre 42 ezer szurkoló előtt léphetett pályára a DVSC.
Dzsudzsák eindhoveniként is segítette a Debrecent
A BL-csoportkör után következett az EL-főtáblás szereplés, ahol a sorsolás szeszélye folytán a DVSC összekerült a debreceni ikon Dzsudzsák Balázs akkori csapatával, a PSV Eindhovennel.
MTI-fotó: Czeglédi Zsolt
„Egy csütörtöki napon játszottunk a PSV-vel, és Balázzsal hétfőn még a mi edzésünkön beszélgettünk. Hiába futballozott külföldön, amikor csak tehette, a szíve mindig Debrecenbe húzta. Aztán Eindhovenben is mindenben segített, nagyon kedves volt, ahogyan a volt játékostársaihoz és az edzői stábhoz viszonyult. Balázs egy hatalmas egyénisége a magyar labdarúgásnak és a DVSC-nek, én nagyon örülök, hogy még a pályán van, hiszen sokat lehet tőle tanulni” – közölte Herczeg András, aki szerint Dzsudzsák hozzáállása, játéktudása jó példaként lebeghet mindenki előtt.
Örülök, hogy a mi akadémistáink testközelből láthatják Dzsudzsák Balázst minden nap az edzéseken, hiszen a nagycsapat is a pallagi edzőcentrumban gyakorol. Az ilyen legendákra mindig szükség van, büszkén nézünk fel rá
– jelentette ki a szakember.
A fél csapatból ismert edző lett
Az akkori csapatból azóta több játékosból is ismert edző lett. Szélesi Zoltán például az U21-es válogatott szövetségi edzője, Laczkó Zsolt a Honvédnál vezetőedző, miközben Marco Rossi segítőjeként is dolgozik. Leandro a Fradinál, Dombi Tibor pedig a Debrecennél másodedző.
„Akkor nem gondolkodtunk ezen, és nem is beszélgettünk erről, hogy edzők szeretnének lenni. De az említettek nagyon tehetséges és szakmailag felkészült kollégákká nőtték ki magukat. Amit bizonyít, hogy milyen pozícióban vannak, és milyen eredményeket tudtak elérni. Gratulálok nekik, büszke vagyok rájuk, és szurkolok nekik a továbbiakban is” – jegyezte meg Herczeg András.
Kétszázhúsz gyerek az akadémián
Jelenleg a DVSC Labdarúgó Akadémián dolgozik szakmai igazgatóként, amelyet nagyon élvez. „Szeretem, rendben vagyok. Az akadémián 6-tól 19 éves korig, az NB III-mal bezárólag szerepelnek a korosztályok. Én a nagyobbakért felelek. Kétszázhúsz gyerek futballozik az akadémián, de vannak olyan partnerklubok is, amelyekkel kapcsolatban állunk, azokra is próbálok figyelni” – mondta Herczeg András, hozzáfűzve, hogy a DVSC mindig híres volt arról, hogy előszeretettel támaszkodik a saját nevelésű labdarúgóira.
A csapat mindig akkor szerepelt jól, amikor egy erős debreceni kötődésű mag is szerepet kapott. Ez jelen pillanatban is így van, és remélem, hogy a jövőben is így lesz
– árulta el a szakmai igazgató, aki nagyon bízik a nagycsapat új vezetőedzőjében.
„Máté Csaba személyében egy szakmailag felkészült és nagyon jó ember került a csapat élére. Csabát régebb óta ismertem ellenfélként, hiszen dolgozott a rivális csapatoknál, Pakson, illetve a Ferencvárosban. Mindig korrekt, jó viszonyban voltunk, és én személy szerint örültem, hogy magyar edző került a csapat élére. De nem volt semmi probléma a külföldi szakemberekkel sem, hiszen Szrdan Blagojevics is remek kapcsolatot ápolt az akadémiával.”
Dombi jól felkészítette a csapatot
Örömmel töltötte el az egykori sikerkovácsot, hogy a beugró másodedző Dombi Tibor vezetésével 3-1-re sikerült legyőzni a Zalaegerszeget az elmúlt fordulóban. Mint elmondta, a debreceni drukkerek korábbi kedvence remek munkát végzett, nagyon jól felkészítette a csapatot.
Korábban Dombi az NB1.hu-nak azt mondta, nem szeretne vezetőedző lenni, Herczeg azonban nem olyan biztos ebben.
„Hátha megjött az étvágya, és megtetszett neki. Mert Tibit imádják, a közönség skandálta a nevét a mérkőzés után. Biztos, hogy ez benne is olyan érzelmeket váltott ki, hogy ki tudja, lehet, egyszer majd elgondolkodik a vezetőedzőségen is.”
A non plus ultrának azonban mind a mai napig Herczeg András számít, akit korábban a DVSC valaha volt legjobb vezetőedzőjének is megválasztottak a klub 120 éves születésnapján.
„Nagyon meghatott, hiszen Debrecenben sok kiváló edző dolgozott, nagyon sokan megérdemelték volna ezt a díjat. Az, hogy engem választottak a szeretett klubomnál, nagyon boldoggá és büszkévé tett. Nehezen tudom elképzelni az életem labdarúgás nélkül. A foci a hobbim is, nemcsak a munkám és a szakmám.
Mindig azt szerettem, ha ott lehettem az edzéseken, a mérkőzéseken, ahol pattog a labda.
Számomra ez egy örök szerelem” – jelentette ki a mesteredző, majd arra a kérdésünkr
e is válaszolt, hogy szeretne-e még valaha a kispadra ülni.
„Nagyon jól érzem magam ebben a pozícióban az akadémián, nem gondolkodom kispadban. Itt is értékes feladataim vannak, nagyon fontos terepe a labdarúgásnak. Nagyon jól érzem itt magam, örömmel csinálom” – zárta szavait Herczeg András.
"No para" - reagált a majd' félmillió követős oldal alapítója.
A 12 éves születésnapját ünneplő Trollfoci Facebook-oldalának alapítóját, Szabó Levente Zsoltot, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Levit kérdeztük mindenről, ami első vagy utolsó.
Első, illetve az utolsó focimeccs, amit élőben láttál?
Az első focimeccs, amit élőben láttam az egy Balánbányai Bányász, talán megye sokadosztályú mérkőzés lehetett, de amelyhez konkrét, mai napig visszatérő emlékek is előjönnek, az egy PMSC-Ferencváros meccs volt Újmecsekalján. A legutóbbi, amit megnéztem élőben, az a Magyarország-Bosznia Hercegovina Nemzetek Ligája-találkozó volt.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut a mennyei bajnokságról?
Amatőr profizmus. Elszántság, küzdeni akarás. A hétvége hősei.
Milyen volt az első gólod?
Ha az első gólomra konkrétan nem is emlékszem, de a jó pár közül, amelyet szereztem, az egy PMFC elleni ifi meccsen volt, amikor Pécs-szurkolóként a Komlói Bányászban focizva gólt rúgtam a kedvenc csapatom ellen. Mondjuk sok vizet nem sikerült zavarnom, mert így is kikaptunk 6-2-re.
Ki volt az első focista, akiért rajongtál? Az első focista, akiért igazán rajongtam, posztereket, képeket, cikkeket gyűjtöttem, minden meccsét néztem, az Marcelo Salas volt az 1998-as világbajnokságot követően.
Mikor nevettél legutoljára és mi volt a poén?
Pont az imént olvasgattam pár kommentet a keddi magyar-bosnyák meccs utánról, és egy habzó szájú hozzászóló arra kérte a magyar államot, hogy osszák szét az emberek között Szoboszlai Liverpoolban megkeresett fizetését.
Mikor voltál először és legutoljára büszke a Trollfocira?
Tizenkét év hosszú idő. Először és most legutoljára is akkor voltam igazán büszke magunkra, amikor ismételten tudtunk segíteni – lehetőségeinkhez mérten – egy családon, egy beteg kisgyermeken.
Melyik volt az első mém, amelyet megosztottál a Trollfocin?
Sajnos az már 2024-ben olyannyira nem publikus, hogy a Facebook biztosan az oldalt is tiltaná, ha pár évvel ezelőtt nem töröltük volna.
Első alkalom, amikor egy híres focista megkeresett a Trollfoci miatt?
2013 tavaszán keresett meg először Hrutka János. Azt hittem, hogy csak valamelyik haverom trollkodik, így először rá is csaptam a telefont.
Mi lenne az első, amit Ádám Martin szakállával csinálnál, ha felajánlaná a vb-kijutás után?
Befejelnék vele ajtó-ablak helyzeteket a meccs hajrájában.
Mi lenne az utolsó érved Marco Rossinak, ha távozni szeretne?
A magyar konyha ezerszer jobb, mint a sok unalmas tészta, Mister…
Melyik volt az utolsó mém, amely a legnagyobb vihart kavarta?
A Szoboszlai Dominikról szóló mémek mindig nagy vihart kavarnak. Most, hogy az NL-csoport utolsó helyén tanyázunk, így természetesen ő a legnagyobb bűnbak, utána Rossi, aztán természetesen a TrollFoci, aki “túlsztárolja” ezeket a “botlábúakat”. De no para!
Akkor is ott voltunk magyar válogatott meccseken, amikor alig 400-an, ezren szurkoltunk egy full üres stadionban, vagy azokban az években, amikor mindig ugyanaz a pár ismerős arc járt a külföldi túrákra.
Ezentúl is így fogunk tenni.
Mikor volt az utolsó alkalom, hogy személyesen találkoztál egy híres focistával?
Balatonfüreden intettem Juhász Rolinak, és visszabiccentett. De ha kisebb nevet kell mondanom, akkor Lothar Matthäusszal is kezet ráztam.
Melyik volt az utolsó Trollfoci-poszt, amelyet igazán élveztél megírni?
Szeretek élcelődni azokkal az emberekkel, akik egy-két meccs után már temetést rendeznek. Így mondhatni, hogy mostanában minden posztot élvezek, amellyel ezeket az arcokat az őrületbe kergethetem.
Szokás szerint mozgalmas transzfernyarat tudhat maga mögött az OTP Bank Liga. Ezúttal is szép számmal jöttek mentek magyarok és légiósok egyaránt. Mivel utóbbiak kapcsán gyakran hangoztatott elv, hogy ha idejönnek, legyenek jobbak mint a magyarok, mi belőlük készítettünk egy szubjektív összeállítást. Közülük is azokból, akiknek ez bizonyosan nem sikerült, és anélkül távoztak, hogy bárki is visszasírná őket.
Ondrej Baco
A Diósgyőrből a tavaszi félszezon rajtja előtt távozó Kuznyecov Szergej egyik utolsó igazolása volt a védő, aki Izraelből érkezett. Magyarországi karrierje pechesen indult, hiszen a téli felkészülés során egy edzőmeccsen megsérült.
Távozása így már egy hónappal januári érkezése után felmerült, akkori sajtóhírek szerint Kassára vitték volna kölcsönbe. Az üzletből azonban végül nem lett semmi. Baco először március végén került a keretbe, amikor is a DVSC elleni meccset padozta végig.
Néhány további hasonló alkalom mellett kétszer lépett pályára diósgyőri színekben. Az Újpest elleni 0-7-et végigjátszotta, az utolsó, csapata számára tét nélküli bajnokin 17 percet kapott. Július elején visszatért Izraelbe.
Matteo Lucarelli
Lucarelli (jobbra) három NB III-as bajnokin játszott a győri akadémisták között (Fotó: dorogifc.hu)
Akinek nem ismerős az olasz védő neve, az ne magában keresse a hibát. Már az összeállításba is jóindulattal fért be, hiszen bár a Győr első négy bajnokija alatt a klub alkalmazásában állt, keretbe nem került.
Mint ahogyan a tavalyi NB II-es szezonban is csak egyszer. November 4-i érkezése után nem sokkal padozhatott végig egy mérkőzést, ahol azonban nem hozott szerencsét az ETO-nak. A győriek 6-0-ra kaptak ki Angyalföldön.
Augusztus 22-én távozott a kisalföldiektől,az olasz negyedosztályú Olbia látott benne fantáziát. Mindenki döntse el hogy funfact, vagy kegyelemdöfés a futballért dobogó szívnek, hogy egyébként az egykori Serie A-gólkirály, Cristiano Lucarelli unokaöccse.
Albi Doka
(Fotó: Kovács Tamás/MTI)
Nem ismeretlenül érkezett a télen Újpestre, hiszen korábban már 37 mérkőzésen öltötte magára a Honvéd szerelését. A kieséssel végződő szezonban mondhatni alapember volt, 22 meccsen játszott, ám nem örvendett osztatlan népszerűségnek.
Bár az akkori Kispestben e téren volt kivel megosztani a felelősséget, sokak szerint ékes példája volt azoknak a tucatlégiósoknak, akiknek nagy számban való jelenléte a patinás klub kieséséhez vezetett.
Éppen ezért Újpesten sem fogadta őt konfettieső, igaz, kiegészítőembernek hozták. Lila-fehérben hat meccs jutott neki, mielőtt a most zárult transzferidőszakban ismét hazaigazolt Albániába.
Franklin Sasere
(Fotó: dvtk.hu)
Mondanánk, hogy ha nincs Mészöly Géza ominózus, rosszul sikerült sajtótájékoztatója, akkor meg sem jegyezzük őt, de ez nem igaz. Egyrészt 21 bajnokin játszott az Újpest színeiben, másrészt olyannyira idegen testként mozgott a futballpályán, hogy aki látta őt néhányszor játszani, az egy ideig biztosan nem felejti el.
Gólt csatár létére nem szerzett, pedig jobb híján, Ambrose-t tehermentesítendő 700 játékpercnél is többet kapott edzőitől. Távozása a megtisztulással induló újpesti átalakulás nulladik lépése volt. Szolgálataira a máltai Floriana tartott igényt.
Richlord Ennin
(Fotó: mtkbudapest.hu)
Amit a Doka-Honvéd kapcsolatról írtunk fentebb, az igaz a kanadai támadóra is. A 2022/23-as szezonban Kispesten 21 bajnokin két gólt és egy asszisztot szorgoskodott össze, majd a kiesés után tovább is állt.
Játéka láttán kissé meglepő volt, hogy az MTK novemberben szerződtette őt. A Hungária körúton mindössze hat bajnokin kapott szerepet, mielőtt július 1-jével megszűnt volna a munkaviszonya.
A többek között Kerkez Milost és Mocsi Attilát is felfedező Hadnagy Zsolttal beszélgettünk.
Mint arról az NB1.hu is beszámolt, a román élvonalbeli UTA Arad a magyar megyei elsőosztályból igazolt új játékost a fiatal Sámson Ábris személyében. A 17 éves labdarúgó esete nem példa nélküli, korábban többen kerültek már alsóbb magyar ligákból az NB I-gyel legalábbis összemérhető szintre.
A különös átigazolásban a szombathelyi Illés Akadémia korábbi vezető játékosmegfigyelője, Hadnagy Zsolt játszott közvetítő szerepet. A szakember több évtizedes tapasztalatát nemrég a Sport Solvo játékosügynökség állította szolgálatába.
Az Angliát és a Barca akadémiáját is megjáró Sámson Ábris a te segítségeddel igazolt a román élvonalbeli UTA Aradhoz a megye1-es Szabadkikötő csapatától. Különös életút, hogyan nézett ki az átigazolás?
Annyiban pontosítanék, hogy ráadásul a Szabadkikötő U19-es csapatában játszott. A játékosmenedzserként dolgozó Sowunmi Thomas kért meg, hogy menjek el megnézni. Sokakkal jó a kapcsolatom a szakmában, így gyakran kikérik a véleményem. Kimentem egy meccsére, majd 15 perc után mondtam Thomasnak, hogy mehetünk kávézni, mert vitán felül fantasztikus tehetség a srác. Rettentően technikás, nagyon jó futballista, az viszont látszott rajta, hogy a tudásából adódóan úgy érzi, a megye1-ben mindent megengedhet magának.
Ez így is volt, hiszen tényleg kilógott, de úgy gondoltam, ezt helyre kell benne tenni. A meccs után leültünk beszélgetni, ott mondtam neki, hogy vissza kell vennie ebből, a sportban nem azt kell keresni, hogy az adott szinten minél inkább kilógj, hanem azt, hogy ha kilógsz, akkor menj magasabbra, ahol élesebb a verseny, nagyobb a kihívás. Két kamasz fiam van, úgy érzem, jól értek a nyelvükön, helyre tudtam rakni úgy, hogy ne vegye sértésnek.
A magasabb szintet végül te „kerested meg” neki. Mekkora rizikó a megyéből ajánlani valakit a román élvonalba? Illetve mit szóltak Aradon ahhoz, hogy az NB-s bajnokságok alól ajánlasz be valakit?
Jogos a felvetés. Régóta jó a kapcsolatom az aradiakkal, azt a Sorin Botist hívtam fel, akit a magyar szurkolók is jól ismerhetnek a Fradiból és a Honvédból. Úgy kezdtem, hogy „Sorin, ne kacagjál ki, de mutatnék nektek egy srácot, aki jelenleg a megyei első osztályban focizik. Adjatok neki egy lehetőséget, nézzétek meg.” Olyan helyre akartam őt küldeni, ahol keményen kell dolgoznia, hogy magasabb szintre érhessen, ahol igazi versenyhelyzetben van. De én itt ki is szálltam, innentől a felek egymás között intézték. A folyamatot persze figyelemmel követtem. Egy olyan kiválasztóról vitték el a szlovéniai felnőtt edzőtáborukba, ahol 30 játékos volt ott, nagy részük helyi akadémista vagy kölcsönjátékos, tehát már az UTA Arad kötelekéhez tartoztak. Az edzőtáborban is jó munkát végzett, a két klub vezetőinek sikerült megegyeznie Ábris átigazolásáról, így innentől sínre kerültek a dolgok.
A megye 1ből nagy ugrás a román élvonal. Ha oda kellett, itthon – magasabb szinten – miért nem?
Ezen én is csodálkoztam. Sokan azt gondolják, hogy nem kell lemenni a megyei bajnokságokba megnézni egy játékost. Ez szerintem nem igaz. A szombathelyi akadémián végzett munkám során is volt játékos, akit a legalsóbb megyei osztályból hoztunk el. Nem csak a legfőbb statisztikák számítanak, kismillió apró tényező van egy játékosban, amely alakítja a személyiségét, ezáltal azt is, hogy milyen sportoló. Túl azon, hogy a játékos mit tud a pályán, le kell ülni vele és a családjával is, hogy egy pontosabb képet kapjunk magáról az emberről. Csak ennek birtokában lehetséges egy részletes jellemzést adni egy játékosról. És ha még itt is rendben vannak a dolgok, az sem jelenti egyenes ágon, hogy az illető világsztár, vagy akár csak válogatott futballista lesz.
Kerkezért annak idején a Milan és a Juventus licitált, vagyis a világelitbe tartozó kluboknak sem derogál az NB II-ből igazolni, ha valóban látják a minőséget. Mégis úgy tűnik, erről a szintről azért nehéz a célkeresztjükbe kerülni.
Az ő történetét is elég közelről ismerem, hiszen a részese voltam. A Covid alatt történt, az akkor ügynöke, Kaposi Dániel hívott el engem, hogy nézzem meg és mondjak róla véleményt. Akkor Győrben játszott, és miután megnéztem, azonnal azt kérdeztem Danitól, mit keres ez a srác az NB II-ben. Elsőre azonban nem akartam sarkos véleményt mondani, utánanéztem különböző statisztikai platformokon, hogy egy átfogó elemzést csinálhassak róla. A következő mérkőzése után már nem igazán maradt bennem kérdőjel, így utána egy személyes találkozót szerveztünk vele. Sosem felejtem el, amikor elmentünk hozzájuk, a szobájában feküdt az ágyon, a két lába be volt kötve zacskóval, úgy jegelte, miközben a TV-ben meccset nézett. Ritka, hogy 16 évesen valaki ilyen profin törődik magával, ez csak megerősítette az addigi pozitív benyomásaimat.
Felhívtam Claudio Chiellinit, Giorgio ikertestvérét, aki akkor a Juventus nemzetközi sportigazgatójaként dolgozott. 6-8 évvel azelőtt lettünk jóban, és ő azt mondta nekem, ha úgy érzem, bármilyen szintről ajánlhatok neki játékost, meg fogja nézni, mert ad a véleményemre. Azelőtt senkit nem küldtem neki, Milos volt az első. Délután hívtam fel, ő másnap délelőtt visszaszólt, hogy továbbította a megfigyelőiknek. Innentől már nélkülem alakultak az események. Milost hívta a Juventus, de mivel a média is felkapta, megjelent a Milan és beszállt a versenybe. A történet későbbi alakulását pedig már ismerjük.
A siker és az öröm mellett valahol aggasztó, hogy külső segítség nélkül talán ez sem valósult volna meg. És nem ő az egyetlen példa: a válogatott meghívót kapó Nikitscher szűk három éve még az NB III-as Makóban játszott, holott fizikuma már önmagában látványossá teszi játékát. Varga Barnabás sztoriját pedig már sokszor átrágtuk, ahhoz, hogy valaki az ő súlypontemelkedését kiszúrja, talán még testnevelőtanárnak sem kell lenni, nemhogy futballedzőnek. Miért nem tudnak ezek a játékosok organikusan, a magyar rendszerben zökkenőmentesen átlépni a felnőtt szintre?
Nem biztos, hogy a rendszerrel van a hiba. Van, hogy a játékosokban nincs meg a profizmus, az első nehézségnél feladják. Hamis álmokba ringatják őket, másokra hallgatnak – sok esetben nem a klubokon, akadémiákon múlik mindez. Ezek persze látványos példák, de nem úgy kell elképzelni, hogy tele vannak ilyen srácokkal a magyar alsóbb osztályok. Rengeteg olyan meccsre mentem el, amit végignéztem, majd „üres kézzel” mentem haza, hiszen senkit nem tudtam kiszemelni.
Ez a szakma rengeteg munkával, utazással jár, az elmúlt években több mint 80 országban jártam már csak a munkámból adódóan. Ez rengeteg költség és energia, a befektetett munka megtérülése pedig sokszor nagyon kicsi. Ebben is ki lehet égni, sok megfigyelő már nem teszi bele ezt a munkát, hiszen sokszor az sem fér bele, hogy sok utazás és megfigyelés után nem tudnak felmutatni egyetlen játékost sem, holott ez is benne van a pakliban. Véleményem szerint a jó megfigyelő akkor profi, hogyha azt is felismeri, ha valahol nem talál megfelelő játékost, és pusztán azért, hogy letehessen valamit a főnökei elé, nem ajánl be félmegoldásokat.
Az említetteknek hány sorstársuk kallódhat még az NB II-ben vagy alatta?
Szerintem nagyon sok. Sokat kell mérkőzésekre járni, információt gyűjteni, ez kemény munka. Ráadásul egy játékosmegfigyelő nem lehet elfogult. Ki kell zárni az érzelmeket, reálisan kell értékelni azokat is, akiknek a játéka a saját ízlésének különösen tetszik. Van az a helyzet, hogy 10-ből 10 játékosra kell nemet mondani. Én ezt a saját életemben is megtanulhattam. A kisebbik fiam, aki Szigetszentmiklóson él, imád futballozni, de meg tudtam beszélni vele, hogy szeretem, büszke vagyok rá, ott vagyok minden meccsén, de nem fogom tudni elvinni magasabb szintre játszani. Mindig el tudtam neki magyarázni, hogy pontosan miért. El fog tudni érni a jelenleginél magasabb szintre, de nem akarom őt becsapni, nem fogom irreális álmokkal hitegetni. Őszinte vagyok mindenkivel, mert szerintem csak így működik. Persze ez nem mindig kellemes, van, hogy az adott játékos szülei ezután köszönés nélkül állnak fel az asztaltól, de ebből akkor sem engedek.
Sokat hallunk génekről, tehetségekről, néha DNS-ről a fiatal tehetségek kapcsán. Bizonyára ezeknek is megvan a jelentősége, de a világszintű minta azt mutatja, hogy azok az országok erősek egy adott sportban, ahol a képzési rendszer magas szinten van. Mennyit számítanak valójában az adottságok, és mennyiben humbugok a fentebb említett jellemzők?
Tehetségek a világ minden országában vannak, a hangsúly szerintem a megfelelő gondozásukon van. Hiába álmodozunk arról, hogy hetente vigyünk ki Angliába játékost, nem fog menni. A tehetséges fiatalok között azokat kell megtalálni, akikben megvan az az erő és munkamorál, hogy külföldön is megállják a helyüket. Aki kész megtanulni egy nyelvet, hogy valahol beilleszkedjen, és nem jön haza két hét múlva, mert nem tudott beilleszkedni. Az is nagyon fontos, olyan helyekre kell elvinni az ígéretes játékosokat, ami nemcsak szakmai előrelépést jelent, de egyúttal emberileg is boldogulni tudnak ott. A tehetség megtalálása nem könnyű, de ennél is fontosabb a megfelelő felépítésük.
Nem feltétlenül azért viszünk ki külföldre egy játékost, mert száz százalék, hogy ott is marad. De megérzi, milyen az ottani mentalitás, mennyivel többet kell dolgozni, hogy oda kerülj. Itthonról a legjobbként mész ki, majd ott pontosan ugyanilyenek között találod magad, egy vagy a sokból. Ezek azok a tapasztalatok, amik a megfelelő mentalitással párosulva előre tudnak mozdítani egy karriert. Nem egy olyan játékost láttam, aki egy ilyen próbajátékról hazajött, majd itthon kezdett el berobbanni, hiszen látta, felismerte, hogy mennyi mindent kell még tennie ahhoz, hogy ne csak egy itthoni klubnál legyen a legjobb.
Országunk adottságait tekintve az NB I számára a nevelőligává válás lehetne az a reális végcél, amit ki lehetne tűzni. A fentebbiek fényében mennyire vagyunk messze ettől?
Szerintem elindultunk. Idén három csapatunk van ott a nemzetközi kupákban a főtábla kapujában, a válogatottunk sikeres. Ezek mind impulzusok, egy jó folyamat részei, ami ösztönzően hat a fiatalokra is. Ki kell várni ennek a végét, de persze nem mi, magyarok vagyunk a legtürelmesebb nép.
Világos, ugyanakkor a válogatott tagjai kapcsán visszatérő és jogos kritika, hogy a nagy részük így vagy úgy, de különutas karriert fut be. Az Ekl-playoffban pedig találunk gibraltári és andorrai csapatot is.
Azért egy gibraltári és andorrai csapat sem úgy néz már ki, mint 10-20 évvel ezelőtt. Ahogy minden, úgy a labdarúgás is globalizálódik, ezáltal a legjobb csapatok már erre a szintre is el tudnak vinni olyan szakembereket, akik ha nem is világverők, de komoly helyeken tanulták a futballt.
Persze igaz mindkét felvetés, de ezekkel együtt is bizakodó vagyok. Hosszú idő, mire ez a folyamat beérik, de szerintem jó irányba indult el.
Pinezits Máté irányításával parádézik a Kozármisleny. Az NB II legalacsonyabb költségvetésű csapata hazai pályán egymás után legyőzött két patinás fővárosi csapatot, a Honvédot és a Vasast is, előbbit ráadásul jól ismeri a vezetőedző, hiszen hosszú éveken át Kispesten dolgozott.
Tavaly júniusban interjúztunk utoljára, akkor a Budapest Honvéd FC vezetőedzőjének neveztek ki. Mennyiben vagy más edző most?
Évről évre változik az ember, én is érzem magamon, hogy az érdesedés, az érés folyamatos. Ugyanakkor azt is érzem, hogy ugyanaz az ember vagyok ugyanazokkal az elvekkel, filozófiával. Továbbra is a tisztességes munkában, a közösség erejében hiszek, és a nagybetűs futballban. Imádom, ha a csapatomnál van a labda, azzal együtt, hogy a játékot labda nélkül is élvezni kell.
Több szabadidőd lett a kispesti időszak után?
A vezetőedzői munka után egy-két hetet fújtam, majd Fehér Péter kérésére csatlakoztam a kispesti akadémia szakmai vezetéséhez, hogy felépítsük azt, amit ő egyszer a Nordsjaellandnál már megcsinált. Amikor volt egy kis szabadidőm, autodidakta módon pszichológiát olvastam, külföldi szakanyagokat tanulmányoztam, a nyelvtudásomat csiszoltam.
Aztán érkezett a Kozármisleny megkeresése. Miért éppen rád gondoltak?
A korábbi években már kapcsolatba léptek velem, és ebből adódóan a klub és Magyar Márk klubigazgató rajtam tartotta a szemét. Ami számomra nagyon szimpatikus volt, hogy a megkeresés után letett elém egy papírt azoknak a meccseknek a statisztikáival, amelyeket az én regnálásom alatt játszott a Honvéd. Jelezte, hogy a legtöbb mutatóban az élmezőnyben voltunk akkor még a bajnokság legfiatalabb csapatával. Ez akkor nekem nagyon jólesett, hogy valaki ennyire felkészült és ennyire precíz.
Itthon kevés olyan futballszerető szurkoló van, akinek nem szimpatikus az az értékrend, amit a Kozármisleny képvisel. Ezzel így voltam én is, így amikor meghallgattam őket, és később, amikor beléptem az öltözőbe, akkor ez csak tovább erősödett bennem.
Kozármisleny egy alig hétezres lélekszámú kisváros Baranya megyében. Mennyire volt nagy váltás Budapest után?
Én eléggé ambiciózusnak és elhivatottnak gondolom magam, és tudom, hogy ez a munka azzal jár, hogy néha ki kell mozdulni akár életvitelszerűen is a komfortzónából. Ráadásul soproniként vidéki srác vagyok, így ez a része engem nem befolyásolt. Amikor az edzősködésre adtam a fejem, tudtam, ez azzal fog járni, hogy akár országon belül, akár országon kívül lesz állásom, akkor azt az életet el kell vállalni. A szüleim arra tanítottak, hogy ha valamit el akarok érni, akkor tegyek érte. Eszerint élek. Most is ezt teszem.
Milyen a város és a futball viszonya?
Ha egy szóval kellene jellemezni, egy ékszerdoboz a város, csak pozitív dolgot tudok említeni. De én az időm nagy részét a pályán töltöm. Tőle pár száz méterre van egy tavacska, ott szoktam futni, nagyon hangulatos. Az emberek is barátságosak az első naptól kezdve, külön köszönet ezért feléjük, mert egyedül érkeztem a városba, így ez nagy segítség volt a beilleszkedésemben. Sportváros, mellettünk egy sportcsarnokban készülnek és meccselnek a kézisek és a kosarasok, úgyhogy tényleg minden nagyon hangulatos. Ráadásul a szurkolóink fantasztikus hangulatot teremtenek a hazai mérkőzéseinken.
Érzel-e olyat, hogy kiscsapat révén még inkább vért isznak egymásért a játékosok, és ez is a sikerek titka?
Egy nagyon nagyfokú elhivatottságot érzek a környezeten és a csapaton is. Amikor belépek a pályára, és megölelem Lali bá’-t, a szertárosunkat, vagy amikor látom Tomit, a pályakarbantartónkat, aki sokszor saját kezűleg gondozza a gyepet, akkor mindig ez a szó jut eszembe, hogy elhivatottság. De ugyanezt érzem a csapaton és a stábomon is, megtesznek mindent, hogy napról napra előre tudjunk lépni. Csupaszív emberekből áll a klub, közöttük pedig én sem engedhetem meg, hogy kevesebbet tegyek bele, mint ők a saját területükön.
De a legérzékletesebb, hogy amikor jött az ötlet, hogy csapatépítés gyanánt segítsünk Kircinek (Kirchner Krisztián – a szerk.) az épülő házánál, mindenki az első szóra jött, és kivette a részét a munkából.
Ez a kötelék sok mindenre megadja a választ azon kívül, hogy a pályán is kitesznek magukért a futballistáim.
A Kozármisleny tavaly a nagyon előkelő ötödik helyen végzett. Ezek után mik az idei elvárások?
A vezetők nagyon tisztán és józanul fogalmazták meg az idei célokat is. Egyértelműen a bajnokság legkisebb költségvetésű, és az egyik legfiatalabb átlagéletkorú csapata vagyunk. A cél a bennmaradás kiharcolása, illetve a játékosok építése. Nem lesz mindig így, de szeretnénk ezt hasonló közönségszórakoztató futballal elérni, mint azt az elmúlt hetekben is tettük.
Hogy élted meg, amikor a volt csapatodat, a Budapest Honvédot a Kozármislennyel 2-0-ra sikerült legyőzni?
Annak örültem a legjobban, amikor a meccs végén láttam az örömöt a játékosok és a stáb arcán, az egy visszajelzés, hogy az a meló, amit hétköznap beleteszünk, kifizetődik. Ráadásul egy jó hangulatú mérkőzésen sikerült elérnünk ezt a győzelmet, de ilyen volt utána a Vasas elleni, hazai meccsünk is. Nagyon büszke voltam a csapatra. Furcsa volt, mert a Honvéd elleni bajnokin olyan játékosok és stáb ellen meccseltem, akiket kedvelek, olyan klub ellen, ahol éveket eltöltöttem, és amelynek sokat köszönhetek.
Amikor két patinás csapatot, ráadásul két egymást követő hazai mérkőzésen le tudsz győzni, akkor az nagyon jó érzés és jó visszaigazolás a csapatnak.
Örülünk a jó kezdésnek, annak külön, hogy a visszajelzések alapján az elmúlt hetekben közönségszórakoztató meccseket játszunk, becsülettel megdolgoztak érte a srácok, de mindent a helyén kezelünk. Nem ülünk győzelem után lakodalmat, ahogy vereség után sincs halotti tor. Csináljuk a dolgunkat, és élvezzük, hogy ezt együtt tehetjük.
A tavalyi társgólkirályok csatáját Kirchner Krisztián nyerte 3-2-re Tóth Milán ellen. Edzőként melyik gólvágó lenne a választásod?
Szerencsére nem kell választanom, mert Kirci már nálunk játszik, és mellette is több nagyszerű támadónk van, akikről még fognak beszélni. Ezzel együtt szenzációs játékosnak tartom Milánt is.
Hogyan került Kirchner 31 évesen bombaformába?
Én csak arról tudok beszélni, amit most látok belőle. Fantasztikus futballista, de emberként is ugyanez mondható el róla. Ezt napról napra bizonyítja a pályán és az öltözőben egyaránt. Ráadásul, ami manapság kihalófélben van, nemcsak szeret, hanem egyenesen imád futballozni, zseniális érzékkel. De ami még ennél is fontosabb, hogy a csapatért játszik, vagy ahogy mi mondjuk, egymásért. De nem is szabad egyénekről beszélni, mert ez egy csapatsport, ahol minden mozaik fontos, hál’istennek nálunk is ez tapasztalható, hogy mindenki beleteszi a közösbe a saját tehetségét.
Milyen erőfelmérő lesz a Kecskemét elleni kupameccs?
Az évek óta az egyik legstabilabb NB I-es csapat fog jönni hozzánk, örülök, hogy velük találkozunk. A Kecskemétnél tudatos és jó szakmai munka folyik egy szimpatikus klubmodellel. Jó hír, hogy az elmúlt hetek után nemsokára ismét egy patinás csapattal mérkőzhetünk meg, gondolom, a szurkolóinknak hála ismét elképesztő hangulatban. De addig még van feladatunk, egyelőre azokra kell figyelni.
A szezon végén mivel lennél elégedett?
Amire szerződtem, és amiben megegyeztünk, azt szeretném elérni.
Örülnék, ha a bajnokság után is sokan beszélnének arról, amiről az elmúlt hetekben is, hogy ez a Kozármisleny mennyire közönségszórakoztató focit játszik.
De úgy is fogalmazhatnék, hogy értéket szeretnénk teremteni.
Fiatal, 40 éves edző vagy, tíz év múlva hol szeretnéd látni magad?
Egyelőre annyira élvezem a napi munkát a srácokkal, a meccseket, az edzéseket, az elemzéseket, azt, hogy fejleszthetjük a játékosokat, a csapatot, hogy csak erre figyelek. Szeretném megélni ezeket a pillanatokat közösen a srácokkal, ez motivál.
Az bombaformában lévő játékos elmondta, szerinte megelőzheti-e a Fradit a Puskás Akadémia.
Nagy Zsolt talán élete formájában van, a Konferencia-ligában 11-esből gólt szerzett a Fiorentina elleni, 3-3-ra végződött mérkőzésen, kiemelkedik a Puskás Akadémia csapatából. A balhátvéd-balszélső szerint Felcsúton kivívhatja a csoportkörbe kerülést az NB I jelenlegi listavezetője, amelyet nem tart bajnokesélyesnek, dobogóesélyesnek azonban mindenképp. De van-e még feljebb számára a Puskásnál 31 évesen?
Fiorentina-kiejtős hangulat van a csapatnál?
Kaptunk egy kis pihenőt, most (az interjú hétfő délután készült – a szerk.) éppen úton vagyok edzésre, így a meccs óta még nem találkoztam a srácokkal. Remélem, a többiek így gondolják, mert én azt tervezem, hogy otthon tovább tudunk menni.
Pihenés közben milyen gyakran jutott eszedbe a meccs?
Volt egy kis külön edzésünk, azt megcsináltam a hét végén, futottam és konditermi munkát végeztem, de nem volt vészes. Hiszen ezúttal a regeneráción volt a hangsúly.
Kikapcsolódásra is volt időd?
A családom kijött az olaszországi mérkőzésre, Firenzében maradtunk szombatig, és tudtunk egy kicsit pihenni.
Felismertek az utcán, hogy te vagy az, aki 11-esből gólt rúgott 0-0-nál a helyi kedvenceknek?
Nem, szerencsére nem ismertek fel (nevet).
Gondolod, baj lett volna belőle, ha látják, te vagy az egyik gólszerző?
Volt egy kis összetűzés, mert a harmadik gólunk után kimentünk a vendégkapu mögé, és azt hitték, a szurkolótáboruk előtt akarunk ünnepelni, pedig csak a fotósunk és a videósunk miatt mentünk oda.
Szó sem volt provokálásról, és jó volt a hangulat.
Mit éreztél, amikor a firenzei katlanban 0-0-nál odaálltál a 11-es pont mögé?
Magabiztosnak éreztem magam belül. Úgy tartják, ne a sértett álljon oda a büntetőhöz, de én úgy éreztem, hogy nekem kell lőni biztosan. Nem remegtek a lábaim.
3-2-es olasz vezetésnél, amikor beindult a Fiorentina, sokan arra számítottak, hogy a pszichés fölény miatt az erősebb csapat beindul. Mégsem ez történt. Hogy tudtátok döntetlenre menteni a mérkőzést ilyen körülmények között?
A második félidőben átvették az irányítást az olaszok, olyan játékosokat tudtak becserélni, akik általában kezdők. De igazából úgy érzem, mindegy volt náluk, hogy ki kezd. Nagyon jó ellenféllel játszottunk, Serie A-s csapat, nem is kell erről többet mondani. Úgy indultunk neki a meccsnek, hogy nekünk nem lehet veszítenivalónk. 3-2-nél beszorultunk a kapu elé, de álltuk a sarat, Pécsi Ármin nagyon szépeket védett. Szerencsére volt egy pont, ahol ki tudtunk jönni a nyomás alól, szöglethez jutottunk, és abból született a harmadik gól. Nagyon örültünk, mert szerintem senki nem gondolta volna, hogy még sikerül gólt szereznünk. Nagyon nagy kő esett le a szívemről, mert nagyon sokat ért az a harmadik gól.
Fotó: MTI/EPA/ANSA/Claudio Giovannini
A kapus De Geától vagy a többi Fiorentina-játékostól eljutott hozzátok valamilyen reakció a 3-3-at illetően?
Meccs után nekem egyből doppingvizsgálatra kellett mennem, így interjút sem nagyon adtam, nem is tudtam beszélni senkivel. Pedig másfél óráig még ott voltam a stadionban.
Hogy fogynak a jegyek a visszavágóra?
Már közel a telt ház, szerencsére még én is tudtam szerezni pár jegyet (hétfő estére minden jegy elfogyott – a szerk.). Volt, aki még ma is keresett, hogy vegyek belépőt nekik, de mondtam, hogy már nem nagyon lehet kapni.
Remélem, hogy tele lesz a stadion, én nagyon várom a visszavágót, és úgy próbálok minden nap készülni, hogy ez a legfontosabb meccs a Puskás Akadémia történetében.
Szerintem jó esélyekkel és optimistán vághatunk neki a találkozónak, mint ahogy kint is tettük.
Gondoltad volna, hogy ebben a klubban ekkora meccset tudsz majd játszani valaha?
A sorsolás ezt hozta, hogy már ilyen korán ilyen komoly ellenfelet kaptunk. Jó lett volna kicsit gyengébb riválist kapni, de most a Fiorentinán kell túljutnunk. Ugyanakkor megmutattuk, hogy képesek vagyunk borítani a papírformát idegenben is. Remélem, ez itthon is sikerülni fog.
Aláírnád, hogy 11-esekkel dőljön el a meccs?
Igen, természetesen. Bár hosszabbítást nem szívesen játszanánk, hiszen nagyon nagy tempó volt az első meccsen. Ráadásul a kupameccs után lesz egy bajnokink is a Paks ellen még a válogatott szünet előtt, így jó lenne a rendes játékidőben eldönteni a továbbjutás kérdését. De aláírnám, hogy büntetőpárbaj döntsön.
Le sem tagadhatnád, hogy korábban csatár voltál, hiszen nagyon jól megy a gólszerzés, főleg mostanság. Az Ararat-Armenia ellen dupláztál, tavaly egészen 11 gólig jutottál az NB I-ben. Lehet, érdemesebb elöl játszatni téged?
A tavalyi évben történt meg először, hogy huzamosabb ideig balszélsőt tudtam játszani, nem pedig balhátvédet.
Így közelebb vagyok a kapuhoz, sokszor megtalál a labda, és szerencsére a helyzetkihasználásomon is tudtam javítani.
Szerintem ennek köszönhető, meg persze a csapatnak, hogy támadó futballt tudunk produkálni, hiszen így több helyzetünk is van, mint az azt megelőző idényben esetleg.
UEFA Konferencialiga-selejtező, rájátszás, 2. mérkőzés Puskás Akadémia FC– ACF Fiorentina
Pancho Aréna, Felcsút, 2024. augusztus 29. csütörtök, 21.00
Ha már gólok, hányszor nézted meg az angolok és a németek elleni gólodat?
Nagyon sokszor, néha még most is rámegyek a videóra, és újra libabőrös leszek. A szívem csücske ez a két gól, ezekre mindig nagyon büszke leszek.
Inkább az Anglia vagy a Németország elleni?
Inkább a németek elleni, hiszen azt hazai közönség, telt ház előtt szereztem, és ez volt az első gólom a válogatottban. Felejthetetlen, de természetesen az angolok elleni is nagyon közel áll hozzám.
2021-ből már ezüstérmed is van, és sokan mondják, hogy idén a Puskás lehet a Fradi első számú kihívója. Realitás aranyesélyes Puskásról beszélni?
Nem mondanám, hogy realitás, inkább dobogóesélyesnek nevezném a csapatunkat. A szezont ugyanakkor nagyon jól kezdtük, korábban talán még egymás után két győzelemmel sem tudtunk rajtolni, most pedig négyszer is győztünk. Ez most a csúcs, a nemzetközi kupában is továbbmentünk, én nagyon várom a többi mérkőzést is. Nagyon jó formában vagyunk, ezért sajnálom a halasztást egy picit, de remélem, tudjuk a formánkat még tovább fokozni, és a bajnokság végéig képesek leszünk így koncentrálni.
Az esélyünk megvan, hiszen az első helyen állunk. Próbálunk magunkra fókuszálni, és minél előrébb végezni a tabellán, de nem mondanám magunkat bajnokesélyesnek.
De természetesen nagyon örülnénk, ha ott lennénk végig elöl. Kíváncsian várom a folytatást!
Neveztek már téged a teljesítményéhez és a képességeihez képest az egyik legalulértékeltebb magyar labdarúgónak, akinek a válogatottban is több lehetőséget kellene jutnia. Az Eb-n kapott 19 perceddel mennyire voltál elégedett?
Minden játékos minél több időt szeretne a pályán tölteni. De én úgy fogtam fel, hogy számomra ez egy nagyon nagy lehetőség, hogy kétszer is pályára tudtam lépni az Európa-bajnokságon. Az egyik szemem nevet, a másik azonban sír, mivel nem jutott tovább a válogatott a csoportjából, és ebből nem tudtam nagyon sok játékperccel kivenni a részemet. Kicsit sajnálom, úgy éreztem, jó formában vagyok, jól is fejeztem be a bajnokságot, és reméltem, hogy több játéklehetőséget kapok. De végül ezt úgy fogtam fel, hogy talán még többet kell koncentrálnom és dolgoznom, és akkor megkapom majd a lehetőséget úgy, mint előtte. Az viszont nagy álmom volt, hogy ott legyek az Európa-bajnokságon, ez teljesült, a bakancslistán ezt már kihúzhatom. Közben pedig remélem, hogy a folytatásban is ott leszek a válogatott keretben.
MTI-fotó: Koszticsák Szilárd
Mi szerepel még a bakancslistádon?
Vb-szereplés a válogatottal, illetve európai csoportkörbe kerülés a Puskás Akadémiával. Utóbbi már csak egy meccsen múlik. Szépen apránként próbálom elérni a céljaimat és kihúzni a bakancslistáról. Szerintem így tudom elérni a legtöbbet, ha meghatározom a céljaimat.
Most, 31 évesen bombaformában vagy, kiemelkedsz a Puskásból, de jövőre lejár a szerződésed Felcsúton. Érzed még magadban egy nagy dobást?
Voltak megkeresések, nem is egy. Várom a folytatást, van még egy évem, és igazából még bármi megtörténhet.
Játsszunk el a gondolattal, ha megkeresne a Fiorentina és egy szaúdi multimilliárdos klub, melyiknek mondanál igent?
Ezt így nem tudom előre, át kellene rágni. Én nagyon sokat érzek még magamban, jó erőben érzem magam 31 évesen, és még szeretnék jó pár évig ilyen magas szinten játszani.
A magyar válogatott középpályása beszélt az Európa-bajnokságról, az Unionnál történt változásokról, illetve elárulta, mivel lepné meg magát.
Schäfer András nehéz időszakon ment keresztül, hiszen a sérülése körüli bizonytalanság mellett klubcsapatánál, az Union Berlinnél sem ment minden flottul. A 25 éves játékos reméli, hogy a következő idényben mind egyénileg, mind csapatszinten sikerül magasabbra rakni a lécet.
A 28-szoros válogatott középpályás az NB1.hu-nak adott interjújában beszélt az Európa-bajnokságról, az Union Berlinnél történt változásokról, egyéni ambícióiról, illetve a következő ajándékról, amivel meglepné magát.
Milyen volt a nyaralás? Olaszországban jártál, korábban pedig említetted, hogy nagyon szeretsz oda járni. Négy napot voltunk Toszkánában, egy napot Rómában, majd hat napot Pugliában, Bari alatt egy órával. Nagyon jó volt, nagyon rég volt ennyire hosszú nyaralásom. Teljesen ki tudtam kapcsolódni, kondizni kondiztam, de el tudtam engedni a focit egy időre. Utána pár napot voltam Magyarországon, de összességében nagyon felfrissülve érkeztem vissza Berlinbe.
Láttam a közösségi médiában, hogy tetováltál meg beálltál séfnek, míg az Unionnál még a modellkedésbe is belekóstoltál. Készülsz a pályafutásod utáni időszakra? Azt azértnem mondom, hogy bármelyikben jobb lennék, mint a fociban. A tetoválás az nagyon random volt, de élveztem. Aki Toszkánában jár, az mindenképpen menjen el egy borkóstolóra, az is jó élmény volt. Kicsit sajnáltam, hogy csak egyet tudtunk meglátogatni. Azt nem tudom, hogy az Unionnál miért kattant be, hogy modellkedjek, de azt is nagyon élveztem. Menőnek gondolom, hogy egy ilyen mezbemutatót csinált meg a klub. Jó dolog egy ilyen cool csapatban játszani.
Személy szerint hogyan élted meg az Európa-bajnokságot? Vegyes érzéseim voltak és vannak is az Eb-vel kapcsolatban. Csalódottnak csalódott vagyok, sokkal nagyobb céljaink voltak, mint amit elértünk. Úgy érzem, ebben az Eb-ben több lett volna. Ha az erőviszonyokat nézzük, hajlamosak vagyunk túlzásba esni és elvárni mondjuk egy elődöntőt a csapattól. De ha megnézzük a játékoskeretet, illetve a tapasztalatot, lehet, Skócia ellen sem mi lennénk a biztos esélyesek.
Persze könnyű utólag okosnak lenni, és arról beszélni, hogy milyen rossz volt a Svájc elleni első félidő. Ha az előző időszakot vesszük, kicsit felülteljesítettünk. Igen, volt egy gyengébb félidőnk, de a németek ellen megvoltak a helyzeteink, és a szerencse sem állt mellénk.
Valakinek ez volt az utolsó Eb-je, valakinek az egyetlen Eb-je volt. Ugyanakkor az, hogy a 100. percben nyersz Skócia ellen, az sokat visszaad – főleg az embereknek. Sokan megállítottak az utcán, és elmesélték mekkora örömet okoztunk azzal a góllal. Te is úgy érzed, hogy a Svájc ellenielső félidő meghatározta a németországi tornát? Igen. Nyilván, amikor három meccsed van egy tornán, akkor az első meccs sok mindent befolyásol. Egy félidőnyi hátrány, vagy egy félidőnyi előny óriási különbséget tud jelenteni. Emiatt vagyunk a legszomorúbbak, mert a második félidőben láthattuk, hogy van bőven keresnivalónk. Még akkor is, ha az ő 3000 topligás meccsüket összehasonlítod a mi 700-800-900 meccsünkkel. Viszont azt láthattuk, hogyha 100%-ot adunk ki magunkból és maximálisan betartjuk a taktikai utasításokat, akkor az egy ki-ki meccs lehetett volna.
Schäfer András (13) úgy érzi, több volt ebben az Eb-ben. Fotó: Réti Zsolt
Kellett egymást támogatnotok az Eb-t követően? Minden csapatban van olyan, aki könnyebben vagy nehezebben dolgozza fel a történéseket, ez a sikereknél is így van. Van, amikor az segít, hogy keményebb legyél a másikkal, de van, amikor lelket kell önteni egymásba. Mindenkinél máshogy jön ez ki. Természetesen a lelki sebzettség látszódott a csapaton, de úgy érzem, ettől csak erősebbek leszünk. Beszéltél azóta Marco Rossival? Közvetlenül az Eb után beszéltem vele, miután megnyugtatott mindenkit. Viszont azóta nem beszéltünk, próbáltam a szabadidőmben szinte teljesen kizárni a focit. Ez az elmúlt időszak az Unionnal, illetve a sérülésem körüli bizonytalanságnagyon sokat kivett belőlem. Új idény, új edző (Bo Svensson, a szerk.) a klubcsapatodnál. Az előző években nem csak te, de az Union Berlin is megjárta a mennyet és a poklot. BL-szereplés, majd májusban az utolsó pillanatokban biztosítottátok be a bennmaradást. Szerintem a mi esetünk nagyon jó példa. Ebből nem csak mi tudunk tanulni, hanem külső szemmel is érdekes lehet, hogy mi zajlott le a klubnál. Megjártuk a csúcsot, majd a poklot. Említettem, hogy az előző idény mennyire nehéz volt. Nekem emellett bejött egy olyan stresszfaktor, ami a többieket nem terhelte. De az egész csapat számára egy megkönnyebbülés volt elkezdeni az új idényt.
Passzol az új edző a csapathoz. Látva a Real Sociedad elleni mérkőzést, nagyon bizakodó vagyok. Újra azt éreztem a pályán, hogy olyan csapategység és átütő erő van bennünk, mint amikor sikereket értünk el.
Számodra jár változásokkal Bo Svensson szemlélete? Úgy gondolom, hogy egy új vezetőedző mindenkire hatással van. Például ő egy kicsit más formációban játszatja a csapatot. Természetesen alkalmazkodnom kell. Mindig két játékos játszik egy csapatban. Aki nagyon jó, és aki nagyon jól tud alkalmazkodni. Remélem, hogy a mostani idényben is sikerül kivívnom a szakmai stáb bizalmát. Azt észrevettem magamon, hogy a nehézségekkel teli előző idény után egy kicsit le kell nyugodjak és át kell gondoljak minden szituációt – legyen az pozitív vagy negatív. A felkészülés nagyon kemény, de élvezem. Ez egy kicsit furcsa, mert nem sok olyan alapozás volt, amit élveztem volna eddig.
Milyen poszton láthatunk? Nenad Bjelicánál voltál középpályás, voltál a csatár mögött, voltál balszélső vagy bal oldali szárnyvédő. Bo Svenssonnál ez letisztultabb lesz? Az megnyugtató, hogy az edzők több poszton számítanak rám. Szerintem a középpályán fogok játszani. De lehet megsérülnek vagy eltiltottak lesznek a bal oldali szárnyvédők és én jövök, mint köztes megoldás – nem mondom, hogy én jövök a sorban. Ez nyilván több felelősséggel jár, de szeretem, ha ilyen szerepeket is rám mernek bízni. Korábban sokan mondták rólad, hogy az öltözőben milyen fontos szereped van. A jelenlegi keretben csak négyen vannak régebb óta a csapatnál (Christopher Trimmel, Rani Khedira, Paul Jaeckel és Frederik Rönnow, a szerk.). Vannak csapatkapitányi ambícióid? Ez is megmutatja, hogy a fociban milyen gyorsan cserélődnek a dolgok. Három éve sem vagyok az Unionnál, ennek ellenére csak ennyien futballoznak régebb óta a csapatnál. Nem mondom, hogy minden nap arra gondolok, hogy én legyek a csapatkapitány, de érzésem szerint olyan személyiség vagyok, aki mögé be tudnak állni az emberek.
Nem mondom, hogy én vagyok a leginkább csapatkapitány alkat a világon, de ha engem ér a megtiszteltetés, hogy akár egy-két meccsre én viseljem a szalagot, akkor nem fogom visszautasítani.
Természetesen most az a legfontosabb, hogy legyek egészséges, és töltsek minél több percet a pályán. A csapatkapitányság csak a sokadik gondolatom az idei szezonnal kapcsolatban. Persze, nagyon jó lenne, ha megtörténne. Mi az Union Berlin célja a következő idényre? A tavalyi év után a bentmaradásra kell fókuszálni. Ugyanakkor hiszem, hogy tudunk meglepetést okozni és akár a tabella első feléhez tartozni. Nekem ilyen ambícióim vannak, de a biztos bennmaradás az elsődleges cél.
Az Union Berlin csapatában szeretne minél több játéklehetőséget kapni. Fotó: Getty Images
Amikor megszerezted az első gólod az Union Berlinben, illetve összejött a továbbjutás az Európa-ligában, vettél egy kávégépet. Most van valamilyen fogadalmad a szezonra? Akár valamivel megleped magad, ha elérsz egy kitűzött célt? Gondolkoztam ezen. Esetleg valami olyan bort venni, amit 10-20 év múlva fogok megnyitni. De gondolkodom egy festményben, műalkotásban, illetve azon agyaltam még, hogy veszek egy csúcsszuper biciklit. Hogy mi kell ehhez? Egyrészt szeretnénk biztosan bennmaradni a csapattal, másrészt nagyon szeretnék a Német Kupában minél tovább menetelni. Egyszer már játszottam elődöntőben, jó lenne valami hasonlót átélni. Valamint a kapu előtt hatékonyabb szeretnék lenni. Sokkal több kanadai pontot szerezni, de konkrét számot nem akarok mondani. Ha a biztos bennmaradást elérjük, és a kapu előtti is eredményesebb leszek, aligha kell majd szomorkodnunk az idény végén.
Az xfb Analytics szakembere ötvenezer szimulációt futtatott le.
A mesterséges intelligencia folytonos térnyerése a futball világát sem kerüli el. Míg anno a 2010-es világbajnokságbon egy német állatkertben élő polip, Paul „jósolgatta” meg a mérkőzések kimeneteleit, addig erre mára komolyabb, tudományos módszerek is vannak.
Erre alapozva készítette el saját algoritmusát az xfb Analytics adatelemzője, Forgács Barna is, aki 50 000 szimulációt futtatott le az NB I 2024-25-ös szezonjáról. Ezen szimulációk eredményei alapján összesítette, hogy a számítógép szerint melyik magyar élvonalbeli klubnak melyik helyezés megszerzésére van a legnagyobb esélye.
[ THREAD 🧵 ]
🇭🇺 Hungarian NB1 will start end of this week
Let’s see the Season Prediction before the official start!
⏩ Ferencvárosi TC 90,45% chance to win the 1st division and 99,21% probability to reach the 1st division and play in CL, EL or ECL. @Fradi_HU
Az ilyen számításokkal kapcsolatban érdemes leszögezni, hogy minden AI, szuper- és sima számítógép pillanatnyi adatok és tényezők mentén számol. Hozzáadott értéke abban rejlik, hogy az adott ponton ismert körülmények figyelembevételével rövid idő alatt nagy mintavételt generál. Az eredmények értelmezésekor ugyanakkor éppen ezért kell figyelembe venni, hogy a szezon közbeni váratlan változók, például egy kulcsember súlyos sérülése kapcsán tehetetlen, hiszen ezeket nem láthatja előre.
Az NB1.hu elemzőműsorában, a Gegenpressing negyedik évadának nyitóadásában Forgács Barna részletesen bemutatta a szimuláció eredményeit, kiegészítve egy újabb számítással, amelyet a második forduló után végzett el. A műsort az alábbi linken lehet megtekinteni.
Aki így tesz, az többek között arra is választ kaphat, hogy az AI miért helyezi igencsak távol egymástól az egyaránt komolyan átalakuló Fehérvárt és Újpestet. Az adásban szó esik arról is, milyen fenntartásokkal érdemes kezelni a különböző számítógép-, illetve AI-alapú előrejelzéseket.
Irigykedik-e Harry Kane a Debrecen trófeahalmozó kapusára? Interjú Verpecz Istvánnal.
Verpecz István három NB I-es aranyat és négy Magyar Kupa-címet is begyűjtött korábban a Debrecennel, most Nagykanizsán lett kapus és kapusedző az NB III-ban. A 37 éves játékos a Szombathelyen megélt szörnyű hat hónapról, a múltbeli sikereiről, a Paks keserédes elmúlt heteiről és Bódi Ádám furcsa debreceni távozásáról is őszintén beszélt az NB1.hu-nak adott interjújában.
Harminchét évesen Nagykanizsára igazoltál, hogy jött a megkeresés? Szombathely környékén szerettem volna maradni, a Nagykanizsa megkeresett és nagyon szimpatikus jövőképet vázolt fel. Első számú kapusként számít rám a klub, ráadásul elkezdhetem a kapusedzősködést is.
Inkább már kapusedző leszel, vagy még kapus? Inkább még kapus, de az edzéseket én koordinálom, megvan az elképzelésem, metódusom, tudom, mi az, amit a jövőben is szeretnék tanítani.
Tudom, mi az, ami nekem jó volt kapusként, miközben már most nagyon élvezem az edzősködést.
Milyen kapusokkal vagy körülvéve? Mészáros Dávid személyében új kapus érkezett Nagykanizsára, 25 éves, végigvédte az NB III-as szezont, rendkívül motivált. Egy nagyon jó labdarúgóról beszélhetünk, a feladatom, hogy minél többet fejlődjön a kezeim alatt. Nagyon élvezném az edzősködést főállásban csinálni, de egy kicsit még játszani szerettem volna.
Megtörténhet év közben, hogy úgy döntesz, olyan jó formában van a tanítványod, hogy őt ajánlod inkább első számú kapusnak egy mérkőzés előtt? Csapatjátékos voltam és vagyok, így természetesen a csapat érdekei az elsők. Jó állapotban vagyok, elkerültek mostanáig a sérülések, de ami az előző szezonban történt, még nem múlt el nyomtalanul. Ugyanakkor a mostaninál is még jobb állapotba tudok kerülni. A felkészülési meccseim is jól sikerültek, még magasabb szinten is védhetnék, de most ez is nagyon fontos volt, hogy közel maradhassak Szombathelyhez, ahol már négy éve élünk.
Verpecz István még a Paks mezében (MTI-fotó: Szigetváry Zsolt)
Nagykanizsára végül egyedül igazoltál a Haladástól? Nem jött más, sokan az NB II-be, sőt, NB I-be távoztak. Én 37 évesen tényleg a közelben szerettem volna maradni, ezért kapóra jött ez a lehetőség. Számomra ez most így tökéletes. Azt gondolom, mehettem volna még NB II-be is, de nem szerettünk volna elmenni az ország másik végére.
Említetted, hogy az előző szezonban történtek nem múltak el nyomtalanul. Hogy élted meg a Haladás kálváriáját? Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen klub ilyen helyzetbe kerülhet. Más nehézségeim is voltak, de nem szeretnék kifogásokat keresni, ezek tények. Az akkori edzőtől nem igazán kaptam szerepet, de ezt már lezártnak tekintem.
De természetesen végigdolgoztam azt az évet is, csak nagyon rossz volt, hogy ilyen amatőrizmus uralkodott a klubnál, nem ezt érdemelte volna a Haladás. Ez eléggé megviselt mindenkit, aki ott volt.
Akkor maradtál volna, ha tudod, hogy végül összejön az NB III-as indulás a Haladásnak? Ha fixen hamarabb összejön, akkor valószínűleg maradtam volna, és nemcsak én, hanem további játékosok is. De ahogyan megkaptam a nagykanizsai lehetőséget, nem akartam már várni. Lassan már fél éve nem kaptam fizetést, családom van, ezért el kellett fogadnom az ajánlatot. Nem szerettem volna várni, ráadásul az új klubom vezetői mindent megtesznek értem, segítenek az ingázásban, így továbbra is Szombathelyen tudunk életvitelszerűen élni, ami nagyon fontos volt számomra. Nem akartam megkockáztatni, hogy ebből kicsússzak, így el is fogadtam az ajánlatot.
Meddig tervezed még a játékot? Nem gondolkoztam még ezen, hogy egy-két, vagy négy-öt évig futballozzak, de fizikálisan jó állapotban vagyok. A Halinál az elmúlt négy évben szerintem minden edzést teljesítettem. Azért is vagyok ennyire jó állapotban, mert sportszerűen éltem, és mindent megtettem a futballért.
Szombathelyen a szurkolókkal együtt vérzett a szívetek? Nagyon. Plusz egy évig még érvényes volt a szerződésem, és ha nincs a hercehurca, akkor még mindig az NB II-es Haladásnál vagyok. Tavaly ilyenkor nem gondoltuk volna, hogy ez megtörténhet. Nagyon méltatlan volt az egész a szurkolókhoz és minden csapattaghoz. Elképesztő, hogy tönkrement a klub, miközben minket hitegettek, hogy megkapjuk a pénzünket, aztán nem kaptuk meg, pedig a munkát elvégeztük őszintén.
2016. március 1., a nap, amikor a Magyar Kupában 7-1-es összesítéssel kiejtette a Nyíregyházát a kupából (MTI-totó: Czeglédi Zsolt)
Hogy tudtál fél évig fizetés nélkül élni? Ez mindenkinek nehézséget jelent, bármennyit rakott korábban félre, mert az embernek van tartaléka. De amikor albérletet fizetsz és élsz, akkor nem csinálhatod meg, hogy felállsz, és elmész máshová dolgozni, mert a munkaszerződés alapján azt kell tenned, amit a klubod mond. A klubod, amely viszont nem teljesítette a szerződésben rögzítetteket. Mi nem tehettük meg, hogy egy hónapra leállunk a munkával, hiszen akkor nem megfelelő formában készülhettünk volna a majdani új csapatunkhoz. Közben kellett magadra költeni, étkezés, vitaminok, így ez egy full mínuszos év volt. Hiába raktam félre valamennyit a karrierem során, ez a fél év azért sokat elvett.
De én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert vannak, akiknek az albérletüket le kellett mondaniuk, volt, aki egyik napról a másikra élt, ami nagyon elszomorító. Ez már nem a futballról szólt sajnos. Katasztrófa.
De most Nagykanizsán már csak a focira kell koncentrálnom.
Jogi útra tereltétek az ügyet? Megtettük a megfelelő jogi lépéseket több volt játékostársammal, nem mondunk le a tartozásról, várjuk a fejleményeket, hogy mi lesz ebből.
Mennyire nehéz az ingázás? Száz kilométerre van Nagykanizsa, de Zalaegerszegig kell csak egyedül mennem, mert onnan a játékostársakkal együtt utazunk Nagykanizsára. Azt csinálom, amit szeretek, így abszolút nem fárasztó ennyit megtenni a futballért.
Kilencvenkilenc NB I-es meccsed van, nem sajnálod, hogy nincs meg a száz? Nem, mert sokaknak viszont nincsen három NB I-es bajnoki címe és négy Magyar Kupa-győzelme, én viszont ezekkel is büszkélkedhetek. Lehetett volna nagyobb szám a 99-nél, de Debrecenben egy olyan helyen futballoztam, ahol az NB I mellett a Ligakupában, Magyar Kupában és nemzetközi meccseken is védhettem. Kettő, akár három stabil, jó kapusra mindig szüksége volt a csapatnak, mivel több fronton harcolt. Próbáltam kihozni a maximumot, bárcsak lenne még lehetőségem századszor is védeni az NB I-ben, de igyekszem reálisan látni a dolgokat.
Már-már Harry Kane is irigykedhet rád, hiszen neki – a német Szuperkupát leszámítva – egyetlen trófeája sincsen? Inkább én irigykedem rá, mert egy topbajnokságban játszik. Játszottam én is az Európa-ligában, BL-selejtezőben, de ő azért olyan bajnokságokban futballozott, amelyekre én lehetek irigy. Klasszis játékos megannyi sikerrel, óriási munkát tett abba, hogy a világ legjobb góllövői között emlegessék, még ha ez nem is párosul sok kupával.
Nemcsak te váltottál klubot, hanem a korábbi csapattársad, Bódi Ádám is. Követted az ügyét, ahogyan Debrecenben Kazincbarcikába igazolt? Természetesen a volt csapataimat követem, beszéltem is Ádámmal, egy-két szurkolóval is. Nem tudom, mi az igazság a történetben, nem is szeretnék állást foglalni, de sajnálom, hogy el kellett jönnie Debrecenből. Varga Józsefet – aki szintén a jó barátom – ugyanígy. Nekik sem lehetett egyszerű, mint ahogy nekem sem volt az annak idején, amikor el kellett jönnöm. Az akkor nagyon fájt, nekik is most ez, gondolom. A különbség, hogy akkor én magam döntöttem úgy, hogy elhagyom a Lokit. Két nagyon jó játékosról van szó, kívánom nekik, hogy még élvezzék a focit nagyon sokáig, ha nem Debrecenben, akkor Kazincbarcikán. A szurkolók nagy szeretettel fogadták őket, biztosan jó dolguk lesz az új csapatukban. Sok közös sikert értünk el Debrecenben, nagyon összetartó volt az a társaság, edzések után is sokat találkoztunk, ezért is voltunk annak idején annyira sikeresek.
A Paks is a volt csapatod, mire gondoltál, amikor láttad, ahogyan megszerzik a bajnoki ezüstöt és a kupaaranyat, aztán pedig könnyedén kiesnek az Európa Ligából? Sajnáltam a csapatot, persze, mert tudom, Haraszti Zsolt ügyvezetőnek régi vágya volt, hogy nemzetközi mérkőzésen szerepeljen a csapat. Ezért tematikusan építkezve, évről évre fejlődve, nagyon jó játékosokat igazolva egy családias közeggel felépítette a csapatot. Sajnáltam ezt a mérkőzést, a nemzetközi porond más kategória.
Biztosan tanultak belőle, hiszen amit lehetett, minden hibát elkövettek. A visszavágón azért már lehetett látni, hogy egy másik Paks volt a pályán, de az első mérkőzésen összeszedett hátrányt már nem lehetett ledolgozni.
De a Konferencia-ligában a ciprusi ellenfél, az AEK Larnaca ellen még lehet javítani. A Paks a nagyon jó stábjával és játékosaival ezzel együtt is büszke lehet arra, amit elért. Lassan az elmúlt 20 évben nem esett ki az NB I-ből, amit nem sok csapat mondhat el magáról ebben a 12 csapatos bajnokságban.
A Wikipédia-oldaladon olvasható, hogy Csank János Diósgyőrben nem favorizálta a fiatalok szerepeltetését. Akkor te voltál a fiatal, hogy emlékszel vissza erre? Csank János a rutinos játékosokban bízott, ez természetes, és akkor, 2006-ban nem dobhattál be Diósgyőrön fiatalokat, amikor sokat megélt játékosok szerepeltek a keretben. Kapusposzton Szalma Pali nagyon jó volt, illetve Kövesfalvi Pista is ott védett még, amikor odakerültem. Nem is reménykedtem abban, hogy én ott egy-egy mérkőzésen bekerülhetek, mert nem voltam rá felkészülve. Sok minden hiányzott még belőlem, de Veréb Gyuri bácsi nagyon sokat foglalkozott velem, csakúgy, mint Kövesfalvi, aki ma már a válogatottnál kapusedző.
Ők ketten megváltoztatták a futballról akkor alkotott szemléletemet, és nagyon komolyan észbe kaptam, amikor Kavics 37 évesen, a 40 fokban fekete overállban úgy edzett, mint egy 18 éves. Ő számomra egy olyan bálvány volt, akire a mai napig felnézek.
Te is most fekete overálban, 40 fokban mutatsz példát a fiataloknak? Fekete overálban nem, mert rövid nadrágban készülők, de nem spórolok, sosem voltam az a fajta, aki nem szeretett edzeni. Mindig is a kemény munkában hittem, hogy el kell végezni, abból lehet valami. És éppen az említett kapusok voltak azok, akik ezt belém nevelték, ezért, ha nem megy edzésen egy gyakorlat, egy helyett kérek hat-hét labdát, és újracsinálom. Ha valami nem úgy sikerül, megkérdem a társamat, hogy rúgjon még kettőt. A hozzáállásom nem változott. Nem vagyok az a fajta, aki azt mondja, öreg vagyok, nekem már nem úgy kell. Igenis úgy kell! Lehet, nem úgy kelek fel, mint 20 évesen, de amikor bemelegszem, simán tudom hozni a megfelelő szintet, még az NB II-t is simán tudnám hozni. De most ez már nem arról szól, hogy a karrieremet kergessen, hiszen családom van, velük is kell beszélni, hogy hol érzik jól magukat.
Az idény végén mivel lennél elégedett? Ha lenne egy sikeres szezonunk, én is jól tudnék teljesíteni, és a tabella elejére odaérnénk. Nem tudom még annyira, hogy a bajnokság csapatai milyen játékerőt képviselnek, de nagyjából leszűrtem, mit várhatok a társaktól. NB III-as szinten nincsen rossz csapatunk, de latolgatásokba nem mennék bele. A csapat ugyanakkor évek óta az élbolyban végzett. Nyerjük meg az első mérkőzést, aztán, utána lehet beszélgetni a továbbiakról. Kíváncsian várom a szezont!
(Az interjú a nyitó forduló előtt készült, a Nagykanizsa az első meccsén 2-0-ra nyert Siófokon. Verpecz István végigvédte a találkozót.)
Messi, Sallói vagy Gazdag csapata mellett az NB I is érdekelné, de a legnagyobb álmát is elárulta.
Marci Killeen édesapja amerikai, édesanyja magyar, a 20 éves labdarúgó az Egyesült Államokban született, mégis kiválóan beszél magyarul. A bostoni egyetemen tanuló és futballozó középpályás az NB1.hu-nak adott interjújában elmondta, mit tart az erősségének, miben szeretne fejlődni, és felidézte azt a fél évet, amikor a koronavírus idejében a Budapest Honvédnál járt. Úgy érzi, fél év múlva az amerikai drafton MLS-es szerződéshez juthat, de a végcélnak Európát tartja.
Miért éppen Boston?
Az előző szezonban a Cal State Fullertonban futballoztam, el akartam költözni otthonról, és ekkor esett be a Boston College ajánlata. Ez egy drága iskola, de mindent kifizetnek, és az egyik legjobb egyetemi labdarúgó ligában szerepel a csapata. Ezért úgy döntöttem, Bostonba megyek. Volt egy hónapom, amikor nagyon sok csapattal és edzővel tárgyaltam, de a Boston tetszett a legjobban, mert egy labdabirtoklásra építő futballt játszik, ami nekem nagyon fekszik. Ezért nem volt nehéz meghoznom a döntést, úgy meg főképp, hogy vágytam is a változásra.
A rendszer nagy előnye, hogy egy helyen tanulsz és sportolsz. Élvezed?
Abszolút. Koleszban lakom, itt focizok és járok iskolába. Nagy könnyedség, hogy miután felkelek, nem kell utaznom. De élvezem a tanulást, élvezem a focit és nagyon szeretek a barátaimmal együtt lenni. Itt mindhárom dologra megvan a lehetőségem.
Mit tanulsz?
Filozófia szakra járok, ún. ügyfélfelkészítést tanulok. Ilyen nincsen Magyarországon, de itt népszerű.
De én elsősorban profi futballista szeretnék lenni, majd befejezni a jogi szakot.
Később pedig egy futballklubnál dolgoznék az egyetemen tanultakat kamatoztatva.
Hogyan kerültél Amerikába?
Kaliforniában születtem, az apukám amerikai, az anyukám magyar. Általános iskolás koromban két hónapot Magyarországon töltöttem.
Miért éppen két hónapot?
Az édesanyám számára fontos volt, hogy a magyarság bennünk maradjon gyerekként. Márciusban tudtunk kiutazni két hónapra, így volt a legkedvezőbb az utazás, amely során egy magyarországi általános iskolába is el tudtunk menni. Tudtam magyarokkal találkozni, gyakoroltam a nyelvet, barátokat szereztem, és fociztam is közben. Gyerekként nem értettem, hogy mit csinálunk, de most visszagondolva, nagyon élveztem ezt az időszakot.
Igaz, hogy a Honvédban is megfordultál?
A covid idejében hat hónapot töltöttem Magyarországon, ekkor a Honvédnál fociztam. A FIFA-tól sajnos nem kaptam meg időben a papírjaimat, mire erre sor került, elszakadt a meniszkuszom. Jó ideig nem tudtam focizni, ezért visszatértem Amerikába.
Hogy tetszett neked a Honvéd, és hogyan tetszettél te a Honvédnak?
Tetszettem a Honvédnak és én is szerettem, amit megtapasztaltam. De később mégis az Egyesült Államokon belül váltottam csapatot. Nagy a különbség a keleti és a nyugati part között, és ezzel elértem a célom, hogy új kultúrát ismerjek meg egy új helyen, ráadásul új kihívások is vártak rám.
Szerintem jól tudtam volna teljesíteni a Honvédban is, ha meccseken is játszhattam volna. A covid alatt minden nehezebb volt, ezért sajnos nem került sor olyan mérkőzésre, amelyen én is futballozhattam volna.
Milyen az egyetemi bajnokság, ahol most a Boston játszik? Hány lépcsőfokra van az MLS-től?
Van különbség, de nem olyan nagy, mint azt az emberek gondolnák. Fizikálisan kiemelkedő játékosok futballoznak a mi ligánkban is. Amerikában nagyon erősek és gyorsak a sportolók. Technikailag egy kicsit alacsonyabb a szint. De sok futballista van, aki nagyra értékelik az egyetemet, és nagy előny, hogy ha esetleg megsérülsz, még mindig befejezheted az iskolát. Ráadásul az iskolás élet elég élvezetes.
Mit tartasz a legnagyobb erősségednek, és miben kell még fejlődnöd?
Taktikailag nagyon jól értem a játékot, technikailag kis területekből jól ki tudom vinni a labdát passzolással vagy cselezéssel. A lövésekben még tudok fejlődni. A hatos pozícióban futballozom, főleg védekező középpályásként, néha messziről jutok lövőhelyzetbe. Távolról szerintem jól lövök, de a közeli helyzeteknél talán még tudnék javulni.
Írták rólad, hogy a példaképednek tartod a világ legerősebb labdarúgójának is nevezett Adebayo Akinfenwát. Megcélzod az alkatát?
Szeretek viccelődni, jópofa volt őt említeni. A példaképemnek inkább Iniestát tartom, nagyon szerettem a játékát.
De Akinfenwa is jó játékos volt.
Hová igazolhatsz a jövőben az egyetemről?
Az MLS-ben hat hónap múlva várhatóan bekerülök a draftba. A labdarúgásban ez a fajta játékoskiválasztás nem olyan népszerű, mint például a kosárlabdában, vagy az NFL-ben. De szerintem a mostani szezon után be tudnék kerülni az MLS-be. A végső cél Európa, de bárhol szívesen futballoznék. Nagyon szeretem a latin kultúrát, a végső cél Európa.
Akár az NB I-ben is szívesen játszanál?
Ha lehetőséget kapnék, akkor igen.
Sowunmi Attila FIFA-licences menedzser így nyilatkozott a labdarúgóról: „Marci egy nagyon érdekes karakter. A középpályán érzi magát a leginkább otthonosan 6-os és 8-as poszton. Védekezésben határozott és kemény, emellett pedig rengeteget dolgozik a mezőnyben, és folyamatosan az előre játékban gondolkozik. Elképesztően higgadt nyomás alatt is, ez egyrészt a karakteréből, másrészt a technikai képzettségéből fakad, ezért oldja meg magabiztosan ezeket a szituációkat. Nagyon szerény, sokat dolgozik és céltudatos, az iskolai eredményei kiemelkedőek, nem véletlenül jár az USA egyik legjobb egyetemére. Nagy jövő állhat előtte.” Sowunmi érdeklődésünkre elmondta még, hogy Marci szerepelt az amerikai válogatott U18-19-es korosztályában. „De nem tudok róla, hogy ennek különösebb nyoma lenne bárhol, mert ez a covid időszakára esett, ezért inkább csak összetartások és edzőmeccsek voltak.”
Az MLS-ben mennyire lennél szívesen a két magyar, Gazdag Dániel vagy Sallói Dániel csapattársa? Vagy inkább Messihez mennél?
Kaliforniába, San Diegóba nagyon szívesen mennék, de nagyon élvezném azt is, ha magyarokkal futballozhatnék együtt.
Követted-e a foci-Eb-t?
Az Eb-t és a Copa Américát egyaránt, előbbit élveztem is, meg nem is.
A magyarok nem teljesítettek annyira jól szerintem, de az utolsó perces gól nagyon élvezetes volt.
Ha öt év múlva beszélnénk, hol szeretnél lenni, és mit szeretnék csinálni?
Olaszországban vagy Spanyolországban szeretnék focizni.
Inkább magyarnak vagy amerikainak tartod magad?
Mindkettőnek, de inkább magyarnak. A magyarok lelkesebbek, színesebb a kultúrájuk és a történelmük, és ezt fontosnak tartom.
Azt sem bánná, ha kőkemény fogadtatást kapna a zöld-fehér tábortól.
Kersák Roland élete harmadik NB I-es mérkőzésén védett múlt héten a Fehérvár FC elleni, 0-0-ra végződött NB I-es nyitányon, most pedig, a 27. születésnapján megkérdeztük a Kecskemét kapusát, mit szeretne ajándékként kapni a futballtól. A több mint másfél évtizedig a Ferencvárosban nevelkedett játékos nem meglepő módon azt szeretné, ha hétvégén megmutathatná magát a Fradi-tábornak.
A Fehérvár FC elleni meccs előtt is vajas kalácsot reggeliztél?
Nem-nem, az csak a Debrecen elleni első NB I-es meccsemre vonatkozott. De soha nem felejtem, amit Kakas Laci bá’-tól megannyiszor hallottam a Fradiban. Amikor edzeni kellett, és nem láttuk az eredményét, akkor mondta, hogy ez a száraz kenyér időszaka, hogy abból egyszer majd vajas kalács legyen. Nem vittem tovább, nem lett belőle babona.
A meccset végül így is lehoztad kapott gól nélkül.
Igen, mindig ez a legfontosabb egy kapus számára. Oda is jött hozzám a szakmai igazgatónk, Tóth Ákos még a meccs előtt, hogy ha nem kapunk gólt, akkor az iksz már megvan. Végül ez így is történt.
Most hogyan sikerült bekerülnöd a kezdőbe?
Varga Bencének volt egy izomsérülése a felkészülés során, beszakadt a combja, ki kellett hagynia két és fél hetet, így a felkészülési mérkőzések többségén én védtem a most igazolt, fiatal Pálfi Kristóf mellett. Azt a visszajelzést kaptam, hogy jó teljesítményt nyújtottam, és jelzésértékű, hogy a Vasas ellen is a kezdőcsapatba kerültem. Aztán ott is maradtam az edző döntése alapján az NB I-es nyitányra.
A Vidi rúgott egy lesgólt, amelynél csak a visszajátszásból lehetett látni, hogy tényleg az volt, látszólag mintegy 10 centiméterrel lehetett előrébb a támadó. Mit él át ilyenkor egy kapus, te rögtön láttad, hogy nem érvényes?
Én úgy éreztem, hogy az volt, de én nagyobb lesnek éreztem. Amikor láttam, hogy sokáig nézik, átfutott az agyamon, lehet, mégsem volt az?
Ilyenkor egy kisebb imát elmormolok, és végül szerencsére tényleg nem volt érvényes a gól, ha tíz centivel, akkor annyival, de les előzte meg.
Felcsúton megtörtént tavaly, hogy a két kapus helyet cserélt. Kecskeméten megeshet ugyanez?
Valóban, Pécsi Ármin kiszorította Markek Tamást, de hogy nálunk ez így lesz-e, nem tudom.
Egyelőre az sem tiszta, hogy a Fradi ellen kinek a nevével kezdődik majd a csapatösszeállítás. Elindult egy folyamat azzal, hogy bekerültem, de nem abban gondolkodom, hogy én legyek innentől az első számú kapus. Inkább az a célom, hogy minél több meccset gyűjtsek az NB I-ben, és jó versenyhelyzetben tudjak lenni Varga Bencével. Tavalyelőtt megmutatta, hogy az NB I egyik legjobb kapusa tud lenni. Amikor másodikok lettünk, a csapat nagyon sokat köszönhetett neki, óriási teljesítményt nyújtott. A tavalyi év, ha nem is sikerült annyira szenzációsan a számára, de azért hozott pontokat. Bence attól nem lett rosszabb kapus, hogy két-három hetet kihagyott a felkészülésből.
Nyilvánvaló, ha mostantól 10-esre védek az összes meccsemen, akkor valószínűleg bennmaradok, de nem erre gondolok.
Ugyanakkor dolgozom rajta, aztán meglátjuk, mit hoz a sors.
Aláírnád, hogy a Magyar Kupában te védhetsz, és a bajnokságban is kapsz egy-két meccsen lehetőséget?
Leginkább ezt írtam alá a nyári szerződésemben. Most hosszabbítottam, és azt kérték tőlem még a felkészülés előtt, szeretnék, ha versenyhelyzetben lennék Bencével, aki olyan teljesítményt nyújt, hogy egyelőre ő az első számú kapus. Örömteli számomra, hogy az első fordulóban velem kezdődött a névsor, és az a célom, hogy minél több meccsem legyen a kupában vagy az NB I-ben, de nem gondolok arra, hogy a 33 fordulóból én védjek legalább 25-ször vagy mondjuk 20-szor. Persze, azért fontos, hogy minél több meccsem legyen, és élvezni tudjam a futballt. Új pályán, saját közönség előtt velem kezdődött a névsor sokak meglepetésére, már ez is egy jó érzés, hogy többekben felmerül a kérdés, ki tudom-e szorítani Bencét. Miközben két évvel ezelőtt még az NB III-ban volt 19 mérkőzésem. Különösen jólesik az, hogy a szurkolóinktól is rengeteg biztatást és szeretetet kapok. Most a Fradihoz megyünk, ott nevelkedtem, 16-17 évet ott töltöttem, óriási élmény lehet a Groupamában játszani, gyerekként mindig ez volt a vágyam, bár akkor még Albert-stadion volt a neve. Igyekszem nem a távolba tekinteni, hanem egy-egy mérkőzésre koncentrálni.
Forrás: facebook.com/kecskemetite
Mennyire volt a száraz kenyér időszaka, amikor az ezüstérmes Kecskemétben csak harmadik számú kapus voltál, és egyetlen percet sem kaptál az élvonalban?
Nehéz volt, de láttam, hogy Varga Bence milyen teljesítményt nyújt, és Varga Ádám van mögötte, akit gyerekkorom óta ismerek, együtt nőttünk fel a Fradi utánpótlásában.
Nagyon jó kapus, ha nem Dibusz Dénes lenne előtte, akkor senki. NB I-es szinten szerintem a top 5-ben biztosan benne van.
Két nagyon jó kapus védett előttem, tudtam, hogy dolgoznom kell, építeni magamat. Jó visszajelzéseket kaptam, számítanak rám, még ha csak harmadik számú kapusként is. Tudtam, hogy Ádám csak kölcsönben futballozik nálunk, türelmesnek kellett lennem, nem is volt más választásom. Dolgoznom kellett keményen, hogy tartani tudjam velük a tempót, két nagyon jó kapussal, akik nagyon jól is edzettek.
Mennyit fejlődtél az utóbbi három évben?
Nagyon sokat. Amikor megérzed annak az ízét, hogy az NB I-es meccsekbe belekóstolhatsz, az nagyon motiváló. Miután az NB I-ben lehetőséget kaptam tavaly, rátettem még egy lapáttal, még jobban tudtam dolgozni. Sokat fejlődtem, még jobban tudok koncentrálni, és folyamatosan egyre többet tudtam beletenni a futballba. Előfordulhat, hogy 50-60 perc után veszítesz a koncentrációdból egy 70 perces edzésen, de most ilyenkor még inkább rá tudok tenni egy lapáttal. Ez a változás pedig komoly fejlődést eredményezhet hosszú távon.
Forrás: Kecskeméti TE
Korábban, amikor még más helyzetben voltál, azt nyilatkoztad, már az is nagy élmény lenne számodra, ha legalább a padon ott ülhetnél a Groupama Arénában.
Ez nagy élmény is volt, a kispadon átélni azt a hangulatot, amiben én felnőttem. Apu is óriási fradista volt, sajnos ő meghalt, de a keresztapám azóta is a Fradi-tábor ismert tagja, mint ahogy sok barátom, ismerősöm is fanatikus, meccsre járó drukker. Én is sokat jártam meccsre gyerekként, szinte ott nőttem fel. Óriási élmény volt már a padon is ülni, bemelegíteni.
Biztosan különleges lenne egy félidőt a B-közép előtt védeni, még akkor is, ha úgy fogadnának, mint általában minden ellenfél kapusát, aki eléjük kerül.
Ez ezzel jár viszont.
Mennyire igazságos szerinted a kapussors? Akár, ha Dibusz Dénes helyzetét megnézzük, aki három Európa-bajnokságon is csak a kispadon kapott helyet.
Szerintem már az is óriási dolog, hogy Dénes elérte, kérdés lett, hogy ki védjen az Eb-n. Nagyon komoly teljesítmény a részéről, hogy a selejtezőkön annyira jól védett, hogy felmerült, akár ő is védhet Gulácsi Péter helyett, akit talán a világ 10 legjobb kapusa közé is beválasztottak a sérülése előtt. El kell fogadni a döntést, nem esik jól, mert mindenki szeretne játszani, de csak egy kapus védhet. Szerintem van olyan erős Dénes fejben, hogy ezt könnyen el tudta fogadni, és segítette aztán Gulát abban, hogy a legjobb teljesítményt hozza le az Eb-n.
Ma van a 27. születésnapod. Mi lenne a három kívánságod?
Nyilvánvalóan az első, hogy velem kezdődjön a csapatnévsor a Fradi ellen. Komolyabb kívánság lenne egy nullára lehozott meccs a Groupamában a Fradi ellen, mert az nem sokaknak sikerül. Merjen nagyot álmodni az ember, kívánnám, hogy győzzünk, de a realitás talaján kell maradni, nem is szeretném, ha ez lenne kikerekítve belőle. Már egy ikszet is alá lehetne írni a mostani Fradi ellen, amely nagyon egyben van, nagyon jól néz ki. Nullás meccset kívánok magamnak, ez a legfontosabb, azt hiszem.
