Hónap: 2025. március

Az első számú magyar játékvezető futballista korában kifejezetten nem kedvelte a bírókat.

„Vakok vagyunk, fogalmatlanok vagyunk, sosem rúgtunk labdába… Én sokkal jobban szeretem, ha tízezren szidnak, mintha nincs egy néző sem a meccsen” – mesélte Berke Balázs, amikor arról kérdezték, hogy milyen élmény egy Fradi-Újpest meccset játékvezetőként megélni.

Berke Balázs játékosként a Zala megyei bajnokságban futballozott, majd 2003-ban tette le a játékvezetői vizsgát, 2013 óta pedig hivatásos játékvezető. Pályafutása során több mint 170 élvonalbeli mérkőzést vezetett, 2023-ban már negyedik alkalommal választották az év játékvezetőjének.

A FIFA-jelvénnyel is rendelkező Berke a Hajógyár Youtube-csatornának engedett egy napnyi betekintést a munkájába

„Nagyon erős személyiségnek kell lenni ahhoz, hogy valaki 22 embert kordában tudjon tartani. El kell tudni viselni a nyomást. Az is nagyon fontos, hogy valaki fitt legyen, jó fizikai állapotban legyen, hiteles helyekről hozza meg a döntéseit. Nem mindegy, hogy mikor szólunk egy-egy játékoshoz, hogyan szólunk, mit mondunk, meg az sem mindegy, hogy melyik játékoshoz. Minden csapatban vannak problémás játékosok, azt gondolom, hogy velük kell megtalálni a hangot, őket kell úgy kezelni, hogy magunk mellé állítsuk, és akkor senkivel nem lesz problémánk” – mondta filozófiájáról a játékvezető az interjúban.

„Kifejezetten nem kedveltem a játékvezetőket”

Berke úgy véli, fontos hogy egy játékvezetőnek legyen tapasztalata a játékosok szemszögéből, még ha nem is feltétlen magas szinten szerzi is azt. „Elég, hogyha alacsonyabb szinten is valaki belekóstol egy kicsit a labdarúgásba, csak hogy érezze azt, hogy milyen, hogyha megrúgják, milyen az, hogyha ő rúg meg valakit, ha fellökik, visszahúzzák, konfrontálódik, reklamál a játékvezetőnél, és nem csak a könyvből tanulja meg azt, hogy mi történik a pályán” – fogalmazott.

Berke azt is elárulta a Hajógyárnak, hogy bizonyos értelemben rablóból lett pandúr, hiszen amíg futballozott, sokakhoz hasonlóan ő sem szerette a játékvezetőket.

„Nem úgy születtem, hogy „hú, én játékvezető szeretnék lenni”, sőt, kifejezetten nem kedveltem a játékvezetőket akkor, amikor még fociztam. Édesapám is szerette a focit, ő is volt játékvezető. Igaz, hogy nem ért el ilyen szintre, mint én, de harmadosztályban vezetett még a ’90-es években. Tényleg csak egy ilyen hétvégi kis időtöltésnek, vagy hobbinak indult az egész. Most meg már ott tartok, hogy hivatásos játékvezető vagyok” – mondta.