Hónap: 2022. július

Sok múlt az erőnléten.

Schuth Gábor a magyar válogatott vezető erőnléti edzője, Szigeti Györggyel együtt, közösen felelnek a csapat erőnléti felkészítéséért. Az mlsz.hu előbbivel készített interjút, ahol többek között arról is szó esik, hogy mennyire múlt a Nemzetek Ligájában az eredményesség a jó fizikális állapoton.

– Mennyire volt fontos szerepe a játékosok erőnlétének a júniusi menetelés során?

– Talán érdemes egy lépést hátrébb lépni, és tisztázni, hogy általánosságban mi is az erőnlét szerepe a labdarúgásban. A sportág összetettségét erőnléti oldalról az jelenti, hogy nem elég egy fizikális képességben kiemelkedőnek lenni, hanem több képességben (pl.: erő, gyorsaság, állóképesség) kell relatív jónak lenni. A kiváló erőnlét a mai nemzetközi labdarúgásban szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek. Vagyis a mérkőzést csak azért nem fogja megnyerni a csapat, mert remek fizikai állapotban van, de ha nincs megfelelő kondícióban, akkor az edző által megadott taktikai feladatokat sem fogják tudni megfelelő minőségben végrehajtani a játékosok, a hibák száma nő, ami könnyen vereséghez vezethet. Ha le szeretném egyszerűsíteni, az erőnlét mérkőzésen belül lehetővé teszi, hogy a játékos jól passzoljon, lőjön, sprinteljen és ezen akciók között minél gyorsabban regenerálódjon, és még az utolsó percekben is végre tudja ezeket hajtani. Ha a mostani konkrét sorozatterhelést nézzük (4 mérkőzés 10 nap alatt), akkor a megfelelő erőnlét ahhoz is nélkülözhetetlen volt, hogy a játékos a mérkőzések (és az edzések) között minél gyorsabban regenerálódjon és ismét terhelhető legyen.

– Gyakran halljuk, hogy a válogatottnál teljesen más az erőnléti edző feladata, mint egy klubcsapatnál. Összefoglalnád a legfontosabb különbségeket?

– A legfontosabb talán, hogy a válogatottban jóval rövidebb időt töltenek el a játékosok, jellemzően eseményenként 7-14 napot, egy év alatt pedig 50 – 60 napot, ellentétben a klubcsapatokkal. Ezért, ahogy erre a szövetségi kapitány is fel szokta hívni a figyelmet, nálunk erőnléti fejlesztésre általában nincs idő, sokkal inkább teljesítményoptimalizálás és versenyeztetés zajlik. Ettől kissé eltérő volt a mostani összetartás, hiszen a Magyarországon játszó játékosok három hetet dolgoztak velünk. Ha a bajnokság vége és a mérkőzések közötti három hétben nem edzettek volna, az már elegendő szünet lett volna ahhoz, hogy a fizikális képességek leépüljenek, elsők között a gyorsaság és a robbanékonyság. A kevesebbet játszóknál arra is figyelnünk kellett, hogy úgynevezett kompenzációs edzésekkel az erőnlétüket a minimálisan elvárt szinten tartsuk.

– Mik jelentették a legnagyobb kihívást ebben az időszakban?

– A válogatott felkészülés jellemzője, hogy a játékosok különböző kluboktól érkeznek, jelen esetben 27 játékos 21 klubból. Ez gyakorlatilag 21 különböző heti edzésprogramot jelent, hiszen minden csapatnál időtartam és terhelés tekintetében is más és más edzések vannak, vagyis nagyon eltérő kondícióban, és ami még fontosabb, eltérő fáradtsági szinttel érkeznek hozzánk a sportolók. Egyre több klub segíti azzal a munkánkat, hogy az edzőtábor előtti 2-4 hét terhelését elküldi nekünk, de sajnos nem minden játékosról rendelkezünk ennyire pontos képpel. Ha a játékperceket nézzük a tavaszi félév során, akkor is hatalmas a szórás: volt játékos, aki közel 2700 percet játszott ebben az időszakban, de olyan is, aki ennek kevesebb mint a felét töltötte a pályán. Arról nem is beszélve, hogy a Nemzetek Ligájában mezőnyjátékosaink egy része 3-4 mérkőzést is végigjátszott vagy legalábbis a mérkőzések jelentős részét pályán töltötte. Ha megnézzük a keretünk tavaszi meccsterhelését klubszinten, akkor mindössze három olyan mezőnyjátékosról beszélhetünk, akik ezzel a szituációval találkoztak a klubjukban. Vagyis a játékosok többségét olyan extrém periódusra kellett felkészítenünk, amivel a Nemzetek Ligája júniusi mérkőzéseit megelőző hat hónapban biztosan nem találkoztak. Végezetül bár csapatsportágról van szó, erőnléti szinten gyakorlatilag egyénileg kell foglalkozni a játékosokkal.

– Mondanál esetleg erre konkrét példát?

– Azt már említettem, hogy a játékosok klubjaikból teljesen eltérő terhelésből érkeztek hozzánk. Arról is volt már szó, hogy három hét alatt megfelelő edzés hiányában az erőnlét leépül, így erre is figyelnünk kellett a kevesebbet játszók esetében. A keret legfiatalabb tagja 17, a legidősebb 34 éves volt, ezt a nagy életkori szórást is figyelembe kellett venni. Az edzések, és főleg a mérkőzések utáni regenerációs protokoll is egyénre szabott volt, amit a reggel elvégzett mérések, vagyis a játékosok aktuális állapota és terhelhetősége alapján határoztunk meg.

– Sokszor utaltál a mérések fontosságára, a tavalyi Eb alatt egy videót is forgattunk ezzel kapcsolatban. Elárulnál néhány további információt ezekről? Volt valami újdonság, amivel erre a speciális helyzetre készültetek?

– Minden reggel mérésekkel indult a nap. Ébredést követően a játékosok saját maguk hajtották végre a nyugalmi mérést, amelyből elsősorban a vegetatív idegrendszer és a keringési rendszer aktuális állapotáról kapunk képet. Ezt követően Szigeti György kollégámmal mértük a vázizomrendszer általános állapotát, felhalmozódó terhelését a ma már talán egyre többek által ismert kreatin-kináz szint meghatározásával. Ezt a képet igyekeztünk izomcsoportonként pontosítani egy másik mérés segítségével, így nem csak a fizioterapeuta kollégákkal tudtuk a problémás területeket feltárni és a kezelési tervet felállítani, de a regeneráció egyénre szabásában is segítséget kaptunk.

Korábban fix regenerációs protokollal dolgoztunk, ezúttal ezt is naponta változtattuk, a mérések alapján egyénre szabtuk. Illetve az extrém terhelésre való tekintettel mértük a hormonrendszer működését is, konkrétan azt, hogy a játékosok hogyan reagálnak az őket érő stresszre. Illetve a tavalyi Európa Bajnokság tapasztalatai, valamint a magas hőmérséklet miatt igyekeztünk kiemelt figyelmet fordítani a folyadékpótlásra is. Mértük a játékosok hidratációs szintjét több alkalommal is, így objektív visszacsatolást kaptak azzal kapcsolatban, hogy adott napon elegendő mennyiségű folyadékot fogyasztottak-e.

– Ez elég sűrű programnak hangzik. Hogyan sikerült mindezt menedzselni, illetve ami ennél is fontosabb, milyen visszajelzést adtatok erről a szövetségi kapitánynak?

– Az egész alapja a csapatmunka, ahogy Marco Rossi is hangsúlyozni szokta. Reggelenként mintegy két órát vettek igénybe ezek a mérések. Az utazások előtti, és a mérkőzéseket követő napokat kivéve délután edzettünk, így volt időnk értékelni az eredményeket, és az ebéd előtti edzői meetingen már visszajelzést tudtunk adni a szövetségi kapitánynak. Például, a kreatin-kináz érték önmagában csak egy adat. Minden mért értéket azt figyelembe véve értékeltünk ki, hogy az adott játékos esetében hány napja játszott utoljára, nem mindegy az értékelésnél, hogy hány nap telt el az előző mérkőzés óta és hány nap van hátra a következőig. Az eredmények alapján beszéltük át az edzői stábbal az aznapi edzést és szükség esetén módosítottunk, akár egyéni szinten.

– Ezt hogyan kell elképzelni? Sokszor halljuk, hogy a mai élsportban rendkívül fontos az adatalapú döntéshozatal szerepe.

– Ez egy fontos kérdés, amit érdemes pontosítani. Az adatok önmagunkban nem jelentenek segítséget, csak a szakemberek segítségével, akik megfelelően tudják értelmezni és használni azokat. Ez egyébként azt gondolom, hogy az élet minden szakterületére igaz az építészettől az orvosi területeken át a különböző műszaki területekig. Esetünkben a cél az, hogy az adatok alapján úgy állítsuk fel a regenerációs és kezelési tervet, hogy a játékos a lehető legnagyobb mértékben az edzői stáb rendelkezésére állhasson. Ebben természetesen szorosan együttműködünk a Dr. Szilas Ádám csapatorvos által vezetett egészségügyi stábbal. A fizioterapeuták (Halmai Tamás, Fehér József, Végh Barnabás és Makkai Ádám) szinte megállás nélkül kezelték a játékosokat, ezzel is gyorsítva a regenerációs folyamatot. Ugyanakkor volt arra példa, hogy az extrém terhelés miatt két játékost ki kellett venni a mérkőzés előtti utolsó edzésből, de olyanra is, hogy nem a teljes edzésből maradt ki játékos, hanem csak egy adott egy gyakorlatból és egyéni fejlesztő munkát végzett. Ugyanakkor az összetartás előtt koronavírusos Gazdag Dánielt például nyolcnapos betegséget követően kellett a lehető leggyorsabban felépíteni, hogy az edzői stáb rendelkezésére álljon.

– Ha röviden össze kellene foglalni, akkor mit emelnél ki ebből az edzőtáborból a ti területetekről?

– Mindenképpen azt, hogy a játékosok kiemelkedően teljesítettek extrém sorozatterhelés során is. Ha megnézzük az ellenfeleinket, akkor mi játszottuk végig a mérkőzést a legkevesebb játékossal, illetve nálunk volt a legtöbb olyan mezőnyjátékos, aki több mint 300 percet töltött a pályán (nálunk hét ilyen játékos volt, a németeknél egy, az angoloknál és olaszoknál egy sem). Ennek ellenére a négy mérkőzés során nem volt visszaesés a mérkőzésen mutatott fizikai teljesítményben. Sőt, a magas-intenzitású távolságot (20 km/h sebesség felett megtett távolság), sprintben megtett távolságot (25 km/h sebesség felett megtett távolság), vagy a gyorsulások, lassulások számát tekintve az utolsó mérkőzésen teljesítettünk a legjobban. Ez, valamint a számos egyéni, nemzetközi szinten is kiemelkedőnek tekinthető fizikai teljesítmény is mutatja, hogy a srácok hatalmas potenciállal rendelkeznek. Nekünk pedig óriási tapasztalat volt ez a két hét, így most mélyebb elemzés következik. Biztos vagyok benne, hogy ezeket a tapasztalatokat a jövőben is fel tudjuk használni hasonló sorozatterhelés vagy a világversenyek során – zárta az mlsz.hu-nak Schuth Gábor.