A tévé operatőrét meg belökte a vízbe.

„A Barcelonában kellett volna játszania!”

Nem egy, hanem sokkal több, a magyar labdarúgásnak bőven a belső körén belüli szaktekintély (vezető, edző, játékos, szakíró), mondta ezt már Váczi Zoltánról, a magyar labdarúgás egyik legszerethetőbb fenegyerekéről.

Ahogy ő tudott focizni, úgy nem csak Magyarországon tudtak és tudnak jelenleg is játszani, viszont az is igaz, hogy úgy élni sem.

Éppen emiatt volt az sportorvosi előírások és az egészséges életmódról alkotott világkép vírusa. Elszívott napi 3 doboz cigit, ivott, nem mindig járt edzésre, főleg akkor nem, ha a szent pecázás napja volt.

Csapatának viszont szinte mindig a legjobbja volt, a szurkolók meg, főleg Békéscsabán és Angyalföldön, imádták.

Váczi Zoltán olyan megoldásokat mutatott be, legyen szó cselsorozatról kapura lövésről és egyéb látványos elemekről, melyek miatt tényleg érdemes volt azokra a mérkőzésekre kilátogatni a stadionba, melyeken pályára lépett.

Váczi legutóbb a Vasas stadionavatóján játszott, és hiába voltak ott az eseményen a piros-kékek és a magyar labdarúgás elmúlt évtizedeinek állócsillagai, a legnagyobb éljenzést toronymagasan Váczi kapta.

Az a Váczi, aki Blikknek újabb, hatalmas sztorikat mesélt el élményekkel teli, legendás pályafutásáról.

Először is: esküvője lesz, tervei szerint az új Vasas-stadion kezdőkörében tartaná meg a ceremóniát, mely ötlettel szíve választottja mellett biztos, hogy még tovább bolondítja az őt még mindig kiemelten imádó angyalföldi fanatikusok lelkivilágát is.

A labdarúgáshoz jelenleg annyi köze van, hogy az egyik, ígéretes utánpótlás-válogatottnak egyéni képzéseket tart. Azt is elmesélte, hogy már 18 éve nem iszik, horgászni sem jár el, mert minden szabadidejét a családjára fordítja, a napi 3 doboz cigit viszont még mindig nem tette le.

És akkor íme, a két legdöbbenetesebb sztori az interjúból:

HONVÉD:

„Még honvédos voltam, amikor az egyik televízió interjút akart velem készíteni, de az pont a pecanapomra esett, így megmondtam nekik, hogy nem érek rá. Mégis lejöttek hozzám, s az operatőr pont kapás közben mászkált előttem, erre belöktem a vízbe. Ezt megbántam, ráadásul a hal is elment…”

FERENCVÁROS

„A görög Voloszba mehettem volna a Honvéd után, meg is állapodtunk, de végül miniszteri döntésre nem engedtek ki. Jönnöm kellett a Fradiba, ahol aztán az egyik klubvezető közölte velem, hogy ha havi 500 ezret adok neki, akkor garantálja, hogy minden meccsen játszom… Ültem inkább a padon.”

Váczi a zseni meghatározásának tökéletes szemléltetője egyébként.

Mert a zseni onnan ismerhető fel, hogy bőven jobb mindenkinél, öntörvényű, szabad akarata va, azaz nem szolgalelkű, azaz: kezelhetetlen!