Hónap: 2018. március

 

 Az új Illovszky-stadion újabb két szektornévadóját tárta nyilvánosság elé a Vasas SC.

 

CSORDÁS LAJOS

Egy végzetes operáció miatt alig harmincöt évet élt, de e rövid idő alatt szinte mindent elért, amit labdarúgó és edző elérhet. Az 1932. október 26-án született és 1968. április 5-én elhunyt Csordás Lajos játékosként tagja volt a Vasas első és második bajnokcsapatának (1957, 1961), első két KK-győztes együttesének (1956, 1957), első MNK-győztes alakulatának (1955), első – és mindmáig utolsó – BEK-elődöntős garnitúrájának (1958). A különleges technikájú csatárnak – akinek Vándor Kálmán, a hajdani neves sportújságíró és dalszövegíró szerint „Budafoktól Buenos Airesig tapsoltak” – személyesen is primátusa van, mégpedig a tekintetben, hogy 1952-ben, Helsinkiben ő lett a piros-kék klub első olimpiai bajnok labdarúgója, majd 1954-ben egyedül képviselte a klubot a vb-ezüstérmes válogatott keretében. A Vasasban 226 bajnoki mérkőzésen 104, a nemzeti együttesben – amellyel 1953-ban Európa Kupát is nyert – 19 találkozón nyolc gólt szerzett. Amikor Illovszky Rudolfot az 1966-os vb évében főállású edzőnek rendelték a válogatotthoz, Csordás vette át a bajnoki címvédő Vasas irányítását; dirigálásával – történetében először és mindeddig utoljára – veretlenül nyerte el az aranyérmet az angyalföldi csapat. Majd 1967 februárjában a nevezetes Hexagonal Kupa-győzelemre vezette az együttest, és a Colo-Colo elleni meccsen, 9:2-nél azért könyörgött játékosainak, hogy ne lőjenek-fejeljenek már többet, mert megelevenedett előtte az 1956-os 9:2, a bécsi Rapid fölött aratott különleges KK-diadal. Aztán csalódottan vette tudomásul, hogy Santiagóban a végén be kellett érni 9:3-mal…

 

 

 

FARKAS JÁNOS

A Vasas valaha volt legnagyobb hatású labdarúgóinak egyike sem élt sokat: Farkas János 1942. március 27-én született, és 1989. szeptember 29-én, negyvenhét éves korában meghalt. Az időt azonban ő is káprázatosan kihasználta: a mind a gyorsaságát, mind a virtuozitását tekintve követhetetlen csatár 1964-ben Eb-bronzérmet és olimpiai aranyérmet nyert. Addigra már ifjúsági Európa-bajnokká (1960), piros-kékben pedig kétszeres felnőtt magyar bajnokká avatták (1961, 1962), majd NB I-es aranyérmeinek számát megtoldotta még kettővel (1965, 1966). A hatvanhatos, veretlenül elhódított angyalföldi elsőség alkalmával a mezőny első számú mesterlövésze volt (25 góllal). Abban az esztendőben az egyetemes vb-történet leglátványosabb góljainak egyikét lőtte a Magyarország–Brazília találkozón (3:1), aztán valamennyi magyar gólt ő szerezte a franciákkal (4:2), valamint az osztrákokkal (3:1) a Népstadionban vívott barátságos találkozón. Ugyancsak a nevéhez fűződött minden magyar gól 1967 szeptemberében, a Magyarország–NDK Eb-selejtezőn (3:1), és szintén mesterhármast ért el három hónappal később, a nem hivatalos Chile–Magyarország találkozón (4:5). Az év februárjában – hét hozzá méltó támadás-befejezéssel – gólkirály volt Santiagóban, a diadalmas Hexagonal Kupán, míg 1968-ban – extraklasszisának megfelelően – szerepelt az első brazil vb-arany tizedik évfordulója alkalmából a riói Maracana stadionban rendezett Brazília–Világválogatott mérkőzésen (2:1). Harmincháromszoros válogatott és háromszoros KK-győztes (1962, 1965, 1970); a hetvenes Közép-európai Kupa-döntő visszavágóján két gólt ért el a pozsonyi Inter ellen (4:1). Legendás pályafutásának további unikuma, hogy 1962-ben, illetve 1963-ban az MTK-ban és az FTC-ben is futballozott egy-egy Vásárvárosok Kupája-mérkőzésen mint kölcsönjátékos. A két Kálmánnal, Ihásszal és Mészöllyel közösen tartott búcsúmeccsén 28 ezer ember gyűlt egybe a Fáy utcában 1974. február 28-án. Agyőjével 290 bajnoki találkozón szerzett 169 Vasas-gól, valamint a labdarúgó-história széles körű megbecsülésnek, közszeretetnek örvendő, nagy alakja köszönt el a pályától.

 

 Korábban bejelentett szektornévadók:

 

Berendy Pál és Bundzsák Dezső