Hónap: 2019 május

Honlapunknak küldött közleményt változtatás nélkül közöljük:

 

"Az eddig inkább háttérben maradó üzletember és az MTK futballklub eddigi társtulajdonosa, Zakor Sándor veszi át az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. kizárólagos irányítását. A hibákról, felelősségről és főleg a megújulásáról, a jövő lehetőségeiről beszélgettünk a régi-új tulajdonossal, aki a fiatalokra építve szeretne, üzletileg is jól teljesítő, szerethető klubot építeni.

 

Névjegy: Zakor Sándor – üzletember, MTK-drukker, focirajongó

 

Zakor Sándor 1996-ban végzett az Budapesti Közgazdasági Egyetemen, 18 éves koráig aktívan futballozott, később az üzleti élet felé fordult. Első cégét 1996-ban alapította társaival. A Prohome marketing, promóciós és hosztesz-ügynökségként röviddel megalapítása után a magyar piac egyik legmeghatározóbb szereplőjévé nőtte ki magát. A vállalat a legnagyobb nemzetközi és hazai cégek partnere lett és folyamatosan bővítette szolgáltatási körét. Ennek eredményeként újabb és újabb sikeres vállalkozásokat alapítva hozták létre a Profólió cégcsoportot. Zakor Sándor ma olyan, a saját piacukon ismert és meghatározó cégek tulajdonosa vagy résztulajdonosa, mint a Brightly reklámügynökség, a Profield eladásösztönző ügynökség és a Protocall call-center, valamint a cégcsoport zászlóhajója, a munkaerő-kölcsönzésre szakosodott Prohumán. Ez utóbbi vállalat a régió egyik vezető HR-szolgáltatójaként évente több mint 20 ezer ember számára biztosít munkát, ilyen tekintetben az ország 14. legnagyobb munkaadójának is számít. A cégcsoport éves árbevétele közel 60 milliárd forint. Az utóbbi időszakban az üzletember az innovatív start-up világban is szerepet vállalt. Befektetőként többek között a következő vállalatok munkáját segíti: Crafunique (3D nyomtatás), AISS (Tech-startup), Livlia (ingatlan portál). A piaci versenyszektorból 2017-ben lépett be a versenysport világába. Foci- és MTK-drukkerként, sportemberként és üzletemberként is örömmel vállalt szerepet az MTK futballklubjánál. 2019. júniusától az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. kizárólagos tulajdonosa és vezetője.

 

Az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. vezetése a múlt héten elnézést kért a kiesésért a szurkolóktól, mondván, egyedül a drukkerek nem felelősek ezért. Miben hibázott a klub vezetése?

Az volt a minimum, hogy a szurkolóinktól elnézést kérünk a történtekért. Eltökélt célunk, hogy tovább javítsunk velük a kapcsolatunkon, hogy ezzel is megköszönjük, amiért kitartanak a klub mellett. A részleteken már dolgozunk, rövidesen pontosabb információkkal szolgálhatunk nekik. Természetesen az sem csak egy üres frázis volt, hogy a kiesésért és legfőképpen a döntéseinkért vállaljuk a felelősséget. El kell ismerni ugyanis, hogy hibáztunk, leginkább abban, hogy nem léptünk időben. Későn változtattunk és későn váltottunk a kispadon is. Amikor azt megtettük, akkor az adott helyzetben nem a megfelelő döntést hoztuk meg Lucsánszky Tamás kinevezésével. Ő egy remek ember és egy felkészült edző, aki gyorsan és helyesen tárta fel a meglévő problémákat, viszont nem tudta megállítani azokat a folyamatokat, amik már jóval korábban elindultak. 

 

Mit ért ez alatt?

Az NB II-ben magabiztosan hoztuk az azonnali visszajutást, azonban a szezon végére teljesen leeresztettünk. Ez már egy intő jel lehetett volna, ám újoncként az NB I-ben az új szezon elején még vitte a lendület a csapatot, gyűjtögettük a pontokat az első néhány fordulóban. El kell viszont mondanom, hogy amikor nyertünk, akkor is rendre olyan reakciókkal találkoztam a lelátón vagy az interneten, hogy gyakran unalmas, ötlettelen, kínlódós és túl kényelmes a játékunk. Őszintén szólva magam sem láttam ezt másként. Akkor nem akartunk kapkodni, de sajnos később sem tudtunk megújulni. A visszafogott teljesítmény ugyanúgy megmaradt, viszont az eredmények már nem jöttek, és ezt arra sem lehetett fogni, hogy mindez a sok fiatal játszatása miatt lenne, hiszen bár a keretünk a legfiatalabb volt az NB I-ben, ezzel szemben a pályán folyamatosan a miénk volt az egyik legmagasabb átlagéletkorú csapat, vagyis a szakmai stáb az alapvető stratégiai céljainktól is eltért. Valahol, valami, menet közben megtört a csapatnál, ennek a leglátványosabb következménye az volt, amikor egy NB III-ban szereplő együttes ejtett ki minket a kupában, és a pályán látottak alapján sajnos teljesen reálisan. Akkor kellett volna váltani, de a tabellán elfoglalt viszonylag kényelmes pozíciónk miatt ezt nem tettük meg. A gondok ugyanis nem tavasszal, hanem már ekkor is erősen jelen voltak, és ezt fájdalmas mutatók is bizonyítják. Az NB I utolsó 21 fordulójában – vagyis közel a szezon kétharmadáról beszélünk – az MTK mindössze 13 pontot szerzett. Csak viszonyításképpen: a Diósgyőr 32-t, a Kisvárda 29-t, a Puskás Akadémia 25-öt, és a kiesett Haladás is közel kétszer annyit, mint mi: 25-öt. Mi 13-at. Beszédes adatok. 

 

Lesz olyan, aki felveti, van-e értelme még visszafelé mutogatni?

Én az üzleti életből jövök, és ha valamit megtanultam, az az, hogy nincs értelme a hibákat tagadni, a reális önértékelés a siker alapja. Ilyen tekintetben van értelme visszanézni, hogy tisztába tudjunk tenni dolgokat. Kell, hogy legyen egy támpontunk, hogy tudjuk, mi az, amit házon belül elrontottunk, és mi az, ami semmiképpen sem szeretnénk, ha ismét megtörténne velünk. Tény, hogy a legerősebb összeállításban – főként tavasszal – soha nem tudtunk felállni, de még az ilyen mértékű sérüléshullám sem indokolta volna ezt az óriási visszaesést, miközben a klub háttere biztosított volt. Januárban például kétszer is lehetőséget biztosítottunk a szakmai stábnak, hogy elmenjünk edzőtáborba, szinte senki nem készülhetett olyan hosszú időn át külföldön a hazai klubok közül, mint az MTK. Dolgozunk azon, hogy tanuljunk a hibákból és változtassunk, de előre nézünk, mert ahogyan a mondás is tartja, aki túl sokat néz hátra, az előbb vagy utóbb megint orra bukik… 

 

A sportigazgató felelősségét hogyan látja?

Az ő feladata az NB I-es keret kialakítása, amelyet a vezetőedzővel egyetértésben alakított ki. Ez a keret alkalmas lett volna arra, hogy bentmaradjon az NB I-ben, és a középmezőnyt biztosan elérje, ahogy arra minden esély meg is volt, amíg minden rendben volt a csapat körül. Természetesen a kiesés után sportigazgatónk felelőssége is felmerült. Megbeszéltük a kialakult helyzetet, megvitattuk a tapasztaltakat és közös értékelés után folytatjuk tovább. Polyák Balázs marad a pozíciójában, mert az erényeire szüksége van a klubnak: jól látja a futballt, helyesen fel tudja mérni, melyik fiatal játékosban mekkora potenciál van hosszabb távon. Hozzáértését és az erényeit az én személyes kedvencem, Schäfer András sorsán keresztül is jól tudom szemléltetni. Az övé egy nagyon érdekes történet: annak ellenére, hogy magyar szinten komoly összeget fizettek érte, korábban mégsem tartották számon korosztálya kimagasló játékosai között. A sportigazgató küzdött meg érte, a klasszikus MTK-stílus és elvárások alapján talán már nem is került volna fel a felnőttcsapathoz, hiszen neki más erényei voltak. Ő az a játékos, akinek sorsáért komoly vitákat is hajlandó volt lefolytatni a felnőttcsapat szakmai stábjával, bizonyos időszakokban a keretbe se kerülhetett volna, ha a sportigazgató nem áll ki érte. Az idő viszont őt igazolta, hiszen topbajnokságból vették meg őt. Fontos hozzátenni, hogy amennyiben egy magyar klub és egy magyar labdarúgó számára is megfelelő ajánlat érkezik külföldről, akkor teljesen természetes dolog, hogy azt mindkét fél elfogadja, hiszen ez mind a játékos, mind a magyar futball érdeke is. Séfi genovai Serie A-s igazolása jó példa lehet minden akadémistánk előtt, és azt is mutatja, hogy a tehetség mellett mennyire fontos a karakter a futballban, talán éppen ezért áll különösen közel hozzám mondjuk az ifi világbajnokságra szintén kijutó, friss U19-es bajnok Kata Misi, mert nála is hasonló erényeket látok. 

 

Mit tesznek most? Hogyan tovább?

Első körben húztunk egy vonalat, és strukturálisan teljesen átalakítjuk a futballklub irányítását. Jelentős változás áll be a háttérben, hiszen társtulajdonosból kizárólagos tulajdonossá léptem elő, én és a cégeim veszik át az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. teljeskörű irányítását, minden felelősség az enyém lesz, természetesen az ezzel járó kiadásokkal együtt. Az MTK Budapest Labdarúgó Zrt., tehát a futballklub eddig is teljesen önálló és különálló sportszervezet volt az MTK sportegyesülettől. A jövőben ezt a helyzetet hangsúlyosan fogjuk megmutatni. Mindketten  – a sportegyesület és a futballklub – ugyanazt akarjuk, viszont a futballklub, valamint az MTK sportegyesület korrekt partneri viszonyban, de egymástól teljesen elválasztva működik majd. Akad erre bőven példa a budapesti sportéletben, sőt, ez a gyakoribb felállás, a különbség más példákhoz képest az, hogy közöttünk a viszony teljesen konstruktív, és az is marad. Köszönjük az MTK egyesületi vezetésének az eddigi segítségét, hiszen ők eddig is mellettünk álltak mindenben – és amellett, hogy a létesítményhelyzetet tekintve megoldást biztosítanak számunkra a jövőben is -, biztos vagyok abban, hogy a futballklub legnagyobb szurkolói a folytatásban is ők lesznek. A sport és az élet egyik örök igazsága, hogy a győztest az különbözteti meg a vesztestől, hogy eggyel többször állt fel a padlóról. Nem szeretnénk padlón maradni, a kiesés sokkoló, de már felálltunk és folytatjuk tovább a munkát, látjuk a célt és már az odavezető út első lépéseit is.

 

A szurkolókat két dolog is kiemelten érdekli ilyenkor. Mi lesz a játékoskerettel és ki lesz az edző?

Kezdjük az elsővel, a játékosokkal. Amikor a közleményben azt írtuk, házon belül mindenkinek van felelőssége, akkor ott a labdarúgókra is gondoltunk. Mert ha egy csapat kiesik, akkor nem lehet felmenteni azokat sem, akik a pályán voltak. Fontos leszögezni, hogy bizonyos átalakításokat a csapat körül és az öltözőben akkor is megtettünk volna most nyáron, ha bent maradunk, az okokat már előbb részleteztük. A keretünknél ugyanis jelentős változásra van szükség. A mostani állomány egy részét megtartva van egy mag, amire támaszkodhatunk, de szerencsére a korábban meghozott tudatos szakmai döntéseknek és stratégiának köszönhetően van hová nyúlnunk. A napokban lett bajnok az U19-es csapatunk – ez kimondott cél volt a szezon előtt, az elért sikerért pedig ezúton is gratulálok Pölöskei Gábornak és a fiúknak -, közülük a legjobbaknak – akár 5-8 játékosnak – szeretnénk megadni a lehetőséget a felnőtteknél is. De azok a fiatalok is megkapják az esélyt, akik az elmúlt egy évben megmutatták, hogy már a felnőtt futballban is képesek tartósan jól teljesíteni. 18 játékost adtunk kölcsön tavaly nyáron másodosztályú kluboknak, közülük többen az NB II meghatározó játékosává váltak fiatal koruk ellenére. Az MTK-nak kell lennie annak a klubnak, amelyik ténylegesen meg is adja az esélyt azoknak, akikben megvan potenciál arra, hogy élvonalbeli labdarúgókká váljanak, viszont ez a tavalyi idényben sajnos nem úgy történt meg, ahogyan elterveztük. Szerettük volna, ha az akadémia és a felnőttcsapat szakmai munkája jobban összehangolt lett volna, de ez sajnos nem a megfelelő szinten működött. Az ennél a klubnál egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a felnőttcsapat vezetőedzője nem tartja fontosnak, hogy rendszeresen megnézze az U19-es együttes mérkőzéseit.

 

Fiatalítunk, és akadnak, akik ebből azt hallják majd ki, az eredmény nem olyan fontos egyelőre.

Valóban fiatal csapatunk lesz, benne van, hogy a mezőny legfiatalabb átlagéletkorú együttese lesz a miénk, de nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a feljutásról egy pillanatra sem mondunk le, ennek érdekében igazolni is fogunk még. Az U19-es bajnokságban és az NB II-ben is bizonyító fiatalok bevonásával egy év alatt kialakulhat egy olyan stabil csapat alapja, amelynek az NB I-ben 4-5 minőségi igazolással kiegészülve nem kell attól tartania, hogy maga mögé nézegessen, hanem biztos pontja tudjon maradni a szűk, 12 csapatos mezőnynek. 

 

Mi a helyzet a vezetőedzővel?

Szeretnénk egy gyors, agresszív és látványosabb futballt bemutató MTK-nak szurkolni a pályán, amelyik egyben eredményes is. Az elvi döntés megszületett, pénteken be is jelentjük azt, ki irányítja majd a csapatot. Olyan edzőt szerettünk volna, aki bátran nyúl a fiatalokhoz, tudja, hogyan kell őket beépíteni, és párhuzamosan képes gyorsan csapatot építeni, miközben látványos futballra is törekszik. Megtaláltuk az ideális jelöltet, akivel képesek lehetünk ezt elérni, és akin az első másodperctől kezdve éreztük azt, hogy megtiszteltetés számára az MTK kispadjára ülni, átérzi a felelősségét annak is, hogy a magyar labdarúgás egyik legkiemelkedőbb akadémiájának tehetségeit kapja a kezei közé.

 

Mi lesz az MTK klubmodellje?

Fontos, hogy tisztán és reálisan lássuk a helyzetet. Jelen pillanatban van Magyarországon három-négy olyan klub, akinek a költségvetésével a mezőny jelentős része – így mi sem – nem tud versenyezni, de még megközelíteni sem képes azt. Ez nem jelenti azt, hogy a pályán nem szeretnénk legyőzni őket, de tudomásul kell venni, hogy ezekkel a klubokkal anyagi téren nem tudjuk felvenni a versenyt. Nekünk ebben a helyzetben ésszerűen kell gazdálkodnunk. Az MTK Budapest hosszútávú üzleti modelljét Schäfer András felépítése tökéletesen megmutatta: meg kell találnunk azokat a tehetségeket, akiket alkalmasnak tartunk arra, hogy a nemzetközi piac is értéket lásson bennük. Fontos, hogy nem kiárusításról beszélünk, de egyrészt a működéshez, másrészt az akadémiáról kikerülő fiatalok felfelé áramoltása miatt szükség van a játékosok értékesítésére és az azokból fakadó bevételekre is. Ez az a modell, ami a magyar futball rendszerét és az MTK adottságait figyelembe véve számunkra járhatónak tűnik. A szerb, a horvát modellt példaként említik Európában és Magyarországon is, és az MTK számára is ez a járható út, az akadémiánkra építve. Amit mi képviselünk, az egy hosszan fenntartható modell, amelynek a célja, hogy ne a külső körülményektől és ne a különböző támogatásoktól, központi bevételektől függjön az MTK léte, hanem klubunk minden helyzetben stabil tudjon maradni anyagilag, miközben értéket teremt a magyar futball számára, és megpróbál a létező legeredményesebben szerepelni. Lesz olyan, hogy az NB I-be visszakerülve dobogóért is harcolunk majd, néha oda is érhetünk, viszont figyelembe véve a klubok jelentősen eltérő hátterét és anyagi lehetőségeit, ezt évről évre garantálni nem lehet. A realitás az, hogy a saját fiataljainkra építve stabil középcsapattá válhatunk, mindezt korszerű és élvezhető futballt bemutatva – minden más csak megalapozatlan ígérgetés lenne."