Budapest – Mire volt képes egy médiaszemélyiség egy NB I-es edzésen?
Illusztris vendége volt ma a Budapest Honvéd edzésének. Vernes Richárdékkal ugyanis együtt tréningezett egy rádiós riporter, aki holnap a Videoton, csütörtökön az MTK, pénteken meg a Diósgyőr edzésén vesz majd részt. A bátor vállalkozó Buda Márton, a Petőfi Rádió Talpra Magyar című ébresztőshow műsorvezetője.
„Puskás Öcsi még képes volt órákon át interjút adni, dedikálni, de mi dolga van a focistának ma” – tette fel a kérdést a rádiós műsorvezető a múlt héten, ami miatt igencsak beindult az élet a műsorban. Rengeteg hozzászólást kapott a műsorvezető (ilyet is, olyat is), majd négy klubbal is megállapodás született arról, hogy fogadják Budát.
A riporter nyolc órakor indult el Kispestre (a reggeli műsor folyamatosan a Bozsikban történő edzéssel foglalkozott, a tréningről is többször volt élő bejelentkezés), így lehetet tudni, hogy a fél kilences találkozásra nem fog odaérni. Összesen 20 percet késett, ez, ha igazolt játékos lenne, akkor 20 ezer forintjába került volna, mert a fociban íratlan szabály, hogy 1 perc késés az 1 ezer forint, 2 perc késés az 2 ezer forint büntetés, és így tovább. Az összeg minden esetben a közös kasszát gyarapítja, amiből általában pizzákat rendelnek a futballisták.
Kispesten – mivel most nincs hétközi mérkőzése a gárdának – pörgős, intenzív tréning volt, Marci becsülettel tette a dolgát. Végigcsinálta a bemelegítést és a játékokat is, a foglalkozás legnehezebb részében azonban – ezen semmi meglepő nincsen – már lemaradt néha, és volt olyan időszak is, amikor pihent egy picit, hogy a legvégéig ott tudjon lenni a pályán.
„Nagyon jól esett az edzés, nagyon jól érzem magam amiatt, hogy ennyire fáradt vagyok – mondta Buda Marci az nb1.hu-nak az edzés után. – A foci mindig is kiemelt szerepet játszott az életemben. A Vidiben kezdtem, hat évesen vittek el anyukámék egy kiválasztóra. Ott indiánszökdeltem, guggoltam és dekáztam nyolcat, majd jelezték, hogy leigazolnak. Az összes serdülő korosztályban fociztam a Vidi játékosaként. Aztán utolért egy-két sérülés, úgy volt, hogy befejezem, de a Gázszer feljutott az élvonalba és utánpótlás csapatokat is kellett csinálnia, így az végül az ifi B csapatukhoz kerültem, egészen addig voltam a futballistájuk, ameddig meg nem szűnt a csapat. Tizenhat év szünet után viszont nemrég kezdtem újra a labdarúgást.”
A mérkőzések utáni első edzés általában a regenerációról szól a labdarúgásban, a műsorvezetőnek most ez a fázis kimaradt, egyből erőnléti tréningen kellett részt vennie, azok után, hogy hétfőn este még a Diósd-Százhalombatta öregfiúk meccsen lépett pályára.
„Betöltöttem a harmincnegyedik életévemet, így a diósdi öregfiúk csapatának vagyok a tagja, öt évvel ezelőtt költöztem a településre. A battaiak elleni meccsünket nem nevezném rangadónak, mert ha megnézitek a Pest Megyei II. osztály öregfiúk bajnokságát, akkor inkább az jut az eszetekbe róla, hogy kocogós, kétszer negyven percet abszolváltunk, 1-1-es végeredménnyel.”
Ma délelőtt azonban szó nem lehetett kocogásról a Bozsik-stadionban, a riportert erre már a tréning előtt felkészítették a srácok.
„Jelezték az öltözőben a kezdés előtt, hogy a jó kis keddi napot sikerült kifognom. Messze volt a kocogástól a tréning irama, labdát nem sokat láttunk, a mai foglalkozás inkább az erőnlétről szólt. Belenyúltam a tutiba, ezt nyugodtan kijelenthetem. Mivel fociztam én is, ezért sejtettem, hogy nehéz nap vár rám. A hét eleje mindig az erőnlétről, a fizikumról szól. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a pénteki edzéssel jártam volna a legjobban, de ezt már majd Diósgyőrben fogom megtapasztalni.
Eleinte mindenki érdeklődve figyelte a játékosok közül is Buda teljesítményét, de a tréning végén, amikor sor került az iramjátékra, már a Honvéd-futballisták is bevették a buliba, átadásokkal keresték, kényszerítőztek vele és taktikai utasításokat is kapott.
„Nem féltem a közegtől, mert benne nőttem fel. Az természetes, hogy az első pár percben idegenül fogadtak, hiszen a játékosok is kíváncsian várták, hogy mit fog csinálni ez a srác, de aztán megérezték, hogy ez az életem. Nagyon jól éreztem magam, szívtuk egymás vérét, bevettek a játékba is, nem úgy voltak vele, hogy csak egy kívülálló srác vagyok, akinek nem fogunk passzolni. Legszívesebben most elmennék haza aludni, annyira jól esik a fáradtság, de nem tehetem meg, mert mennem kell dolgozni.”
Annyit még hozzátennénk: a kollégánk minden tiszteletet megérdemel a vagánysága és a bátorsága miatt.
