Legalább három híresség a lelátón, az ultrák párharca elmaradt.
Mivel kedvenc csapatom meccs nélkül hagyott vasárnap, ezért reggel úgy döntöttem, hogy nézek valami más mérkőzést aznapra a gyönyörű hétvégi napsütésben. A verőfényes idő délutánra elillant, de így sem bántam meg, hogy kilátogattam a harmadosztály talán legtradicionálisabbnak mondható találkozójára, a Pénzügyőr-Csepel presztízsmeccsre.
Pasarét és a foci
A Széll Kálmán térről pár megállót villamosozva (vagy buszozva) hamar csendes, a város zaját könnyen feledtető környékre érkezik az ember. A Budagyöngyét is elhagyva hamisítatlan budai életkép fogadja az arra látogatót Hűvösvölgy határában, még a II. kerületi Pasaréten. Bicikliző, futó vagy éppen kutyájukat sétáltató békés emberek, jó levegő, nyugodtság. Amolyan úri környezet. A Bauhaus-villanegyeddel, a közeli távolban látható Apáthy-sziklával, a Pasaréti úton a híres magyar mesehősöket ábrázoló alkotással és a Pasaréti Ferences templommal. Első ránézésre nem illik bele a foci és az azt körülvevő közeg. De ez csak a látszat.
A labdarúgásnak igenis komoly hagyományai vannak erre. Jelenlegi formájában 1950 óta létezik a Pénzügyőr Sport Egyesület, és az elmúlt 75 évben végig jelen volt a labdarúgás a klub életében.
A Pénzügyőr SE címere
Manapság az NB III Dél-Keleti csoportjának utolsó előtti, tehát kieső helyén állnak a fináncok. De hogy komolyan gondolják a legnépszerűbb sportág minél magasabb fokon való űzését, annak egyik bizonyítéka lehet, hogy a télen szakmai igazgatónak érkezett Mátyus János (a vezetőedző Gál István maradt), és leigazolták a komoly NB I-es múlttal rendelkező Remili Mohamedet is.
Ha már Buda, úri környezet meg miegymás. Mátyus János nemrég nyilatkozta, hogy szülei öttusázónak szánták, ennek oka pedig nem más, mint az, hogy a családjában ha nem is titulálták szó szerint prolinak a labdarúgó-közeget, mindenképpen volt abban valami visszatetsző számukra. Végül, szerencsére a kisfiúi dac győzött. A most 50 esztendős „Matyek” jó helyen van, nem csoda, hogy a pesti oldalon, a Belvárosban élő szakember hosszú távon tervez újabb zöld-fehér csapatával.
Legendás ellenfél, príma vendéglátás
Essék szó a vasárnapi ellenfélről is, amely újonc ugyan a harmadosztályban, de eredményeit tekintve a liga legnagyobb multú csapata. Már ha nem nézzük a többi fővárosi nagy egyesület fakóit. A Csepel (bonyolult lenne leírni az ottani viszonyokat) jogelődje négy NB I-es bajnoki címet hozott össze a klub 1912 óta íródó történelmében, amely néhány fúziót és átalakulást megélve, közel 30 éve tengődik az alacsonyabb osztályokban. A szurkolás azonban nem eredményfüggő. A Csepelnek lelkes szurkolótábora van. Az Islander Division nevű csoport és baráti köre gyakran száznál is több fővel képviseli a piros-kék színeket. Ez kirívóan magas az NB III-ban, de az NB II-ben is kiemelkedő lenne. A HANGulatról a NAV Pasaréti úti Sporttelepen is gondoskodtak a XXI. kerületiek. A másik oldalról nem érkezett válasz, a Pénzügyőr szervezett tábora ugyanis megszűnt legutóbbi ottjártam óta.
Békés hazai szurkolók
Mielőtt tovább mennénk, meg kell említeni a Pénzügyőr-pálya legendás büféjét, ahol megállt az idő. Még mindig ugyanolyan finom a zsíros deszka meg a kenyérrel és almapaprikával kapható fasírthenger is. Egy csapolt Dreher 600 forint. Én a szénsavas üdítőre szavaztam, ez is megvolt 650 forintból. Extra, hogy hiába jó értelemben vett retró a hely, készpénz mellett a kártyás fizetés is megoldható. Mindezt természetesen – a hely szellemének megfelelően – számla ellenében…
Miért kaptunk hatot a szovjetektől?
Vissza a nézőtérre. Említettem, hogy szervezett tábor jelenleg nincs Pasaréten, vagy legalábbis ezen a meccsen nem volt. 5-600 szurkoló viszont összeverődött a néhány soros betonlelátón. Rájuk nagy szüksége van a Pénzügyőrnek, ők ugyanis 1000 forintos támogatói jeggyel segíthetnek életben tartani a nehéz időket élő egyesületüket. A másik hosszanti oldalon is volt pár néző. Lelátó híján ők az utcáról, a kerítés túloldaláról figyelték az eseményeket. Ők is a Pénzügy-meccsek részei, amióta világ a világ. És néha egy rendőrautó is elhaladt a mögöttük lévő úton.
Ahogy a felirat hirdeti: az ő szerződésük egy életre szól
A nézőtérre érve egyből Disztl Péterbe futottam. A Videotonnal UEFA-kupa-döntős, korábbi válogatott kapuslegendáról hamar kiderült, hogy mérkőzésellenőrként volt jelen. A meccs szünetében, amikor épp a jegypénztárnál szorgoskodott, valaki megkérdezte tőle, hogy mi történt a szovjetek ellen ’86-ban. Disztl részéről egyszerű, tömör válasz érkezett a 39 éve unásig hallgatott kérdésre: „Ők hatot rúgtak, mi meg egyet sem.” A pályán lévők – a pénzügyőrös Zöld Bálint kiállítása miatt a 33. perctől fogva 21-en – a szünetig összesen egyet sem rúgtak vagy fejeltek. Cserébe nem is kérdezte meg senki, hogy miért 0-0 az állás.
Disztl Péter munka közben
Botrányra Kabát
Az első piros lap ellenére békés hangulatban csordogált a mérkőzés, mígnem a 62. percben a csepeli Horváth Bencét is kiállította Bálint Dániel játékvezető. A vendégek játékosának mozdulatát sokan a birkózókéhoz (ez Csepel!) hasonlították a feldühödött hazai szurkolók közül, akik a játékvezetőket okolták a meccs eldurvulásáért. Néhány biztonsági is a pályára ment szétválasztani a feleket, hogy elejét vegyék az indulatok fokozódásának. A meccset ingben és nyakkendőben végigülő Mátyus János becsületére váljék, hogy ő például csendes szemlélője maradt a Pénzügyőr kispadjától néhány méterre történő tömegjelenetnek. A vendégszektorban lévőknél viszont elszakadt a cérna. Dühüket egy kiadós fa****opó pénzügyőrözéssel adták ki magukból. Ha Buda ezen részén nem is ez a megszokott hangnem, a körülményeket és azt figyelembe véve, hogy azért meccsen vagyunk, talán még mindig ez volt a legkisebb rossz.
A vendégek szektora oldalnézetből
Ezután, a második félidő közepén befutott egy boldog ember – már a lelátóra -, mégpedig Kabát Péter személyében, aki felszabadultan újságolta, hogy nyert az Újpest. A Szuszából érkező korábbi labdarúgó nem láthatta a pályán Kabát FC-s bajtársát, a már említett Remilit, aki betegsége miatt igazoltan maradt távol. A lelátón helyet foglaló ismertebb emberek közé sorolható még a Pénzügyőrhöz ezer szállal kötődő Sipos Jenő. Amellett, hogy az MLSZ szóvivője elismert, megbecsült embernek számít Pasaréten, értelemszerűen a vendégként érkező Kabáttal fényképezkedtek többen. Ez akkor is így lett volna, ha csak egy fotó erejéig kellett volna pózolnia a 16-szoros válogatott újpesti sportkoordinátornak.
Visszafogott, de őszinte mosoly az Újpest győzelme után
Kabát – aki annak idején Mátyussal együtt Kispesten kezdte NB I-es karrierjét – elképedve, ugyanakkor elismerően nézte a pályán zajló élet-halál küzdelmet. Felidézte, hogy a Győr játékosaként neki is volt része hasonlóban, de még így is tisztelettel beszélt Remiliről, aki ha egészsége engedi, beleáll az ezekhez hasonló párharcokba, holott már negyvenéves lesz május végén.
Minden jó, ha jó a vége
A hajrában mindkét csapat kiadott magából mindent, hogy egy góllal a maga javára fordítsa az ádáz harcot, de végül be kellett érniük a gólnélküli döntetlennel. Ennek a 10. helyen álló csepeliek örülhettek picit jobban, akik így tisztes, 6 pont távolságra maradtak a kieső zónától, ahol az előzetes „háromesély” alapján nagy lehetőséget elszalasztó Pénzügyőr tartózkodik.
A meccs után a Csepel szurkolói szokás szerint megünnepelték csapatuk játékosait, de a Pénzügyőr futballistáit is taps kísérte az öltözőbe. A lelátót elhagyva újra csend és béke honolt Pasaréten, kivéve a sporttelep már említett éttermét, ahol sötétedésig tartott a harmadik félidő, és ahol még egy kis hangos éneklés is belefért.
Ladányi Gergő szerint nagyon összekovácsolódott a csapat, ez lehet a veretlenségük egyik titka.
A honi profi bajnokságokat (NB I-NB III) figyelembe véve, csak a Ferencváros második csapata veretlen ebben az idényben. A „kis Fradi” 23 mérkőzést követően 13 győzelemmel, 10 döntetlennel rendelkezik, így a tabella harmadik helyén áll a Nagykanizsa, illetve az Iváncsa mögött. A csapat egyik legrutinosabb tagja, a 22 éves Ladányi Gergő, aki Soroksárról került a Ferencvároshoz 2022-ben. Az NB III Dél-Nyugati csoportjában szereplő, FTC II futballistája beszélt a jelenlegi szezonról, szót ejtett az első csapatból visszajátszó játékosokról, valamint elárulta, milyen érett futballista volt már 16 évesen Tóth Alex.
Magyarországon a Ferencváros II az egyetlen veretlen csapat ebben az idényben a profi ligákban, ugyanakkor „csak” a harmadik helyen vagytok. Hogyan lehet ez és mi a titka a csapatnak?
A titok a csapatban rejlik. Nagyon összekovácsolódott az NB III-as társaság, rengeteg alkalom van, hogy két edzés között együtt ebédelünk. Az edzések előtt egy órával ott van mindenki az öltözőben, így rengeteget beszélünk egymással. Az, hogy a harmadik helyen vagyunk, az annak köszönhető, hogy ősszel rengetegszer játszottunk döntetlent agyonnyert meccseken. Volt szerencsénk is, például Nagykanizsán szinte az egyetlen kaput eltaláló lövésünkből gólt szereztünk és sikerült pontot szerezni. Kemény téli felkészülésünk volt, tavasszal sok olyan meccset megnyertünk, amelyet ősszel nem tudtunk behúzni.
Ilyen szereplés mellett adódik a kérdés: látsz-e esélyt arra, hogy utolérjétek az éllovasokat? Illetve milyen céllal vágtatok neki az idénynek?
Reálisan nézve van esélyünk, mindent megteszünk azért, hogy utolérjük a riválisokat. Célkitűzésünk nem volt az idény elején a helyezéseket nézve. Azt tűztük ki, hogy fejlődjünk.
Ladányi (jobbra) harmadik idényét tölti a Ferencváros második csapatánál. Fotó: fradi.hu
Ez a harmadik éved a Fradinál, talán most lehet azt mondani, hogy alapember lettél. Mi az, ami változás volt ebben az idényben?
Ezt onnan közelíteném meg, hogy én Soroksárról jöttem ide, itt új edző lett kinevezve, mindenki tiszta lappal indult. Ugyanakkor mégiscsak ismerte az utánpótlásból érkező játékosokat, én pedig teljesen új voltam. Olyan poszton kaptam bizonyítási lehetőséget, amely kicsit a szerepkörömön kívül volt. Az első évemben volt porcműtétem is, ki kellett hagynom négy hónapot.
A fordulópont Dabason jött el, amikor megrúgtam az első NB III-as gólomat szélsőként játszva. Onnan kezdve az utolsó kilenc meccsen rúgtam hat gólt.
Az előző idényben sokszor jobbhátvédet játszottam, de így is szereztem öt gólt. Míg ebben az idényben a tapasztalat jött ki. 22 évesen a csapat egyik legidősebb tagja vagyok, megvan az a rutin a felnőtt labdarúgásban, amit a fiataloknak tovább tudok adni, ezért vagyok alapember, ráadásul centerként számít rám a szakmai stáb. Most tudtam kivirágozni.
Említetted, hogy Soroksárról kerültél a Ferencvároshoz, pedig ez inkább fordítva szokott lenni. Fontosnak tartottad, hogy a „családon” belül maradj?
Őszinte leszek, nekem mindegy volt, mert mindenképpen váltani akartam. Soroksáron csak epizódszereplő voltam, így amikor aláírtam a szerződést nagyon örültem, mert végre játszhattam – még ha NB III-ban is. Vegyes érzések voltak bennem, reménykedtem benne, hogy van esély visszakerülni Soroksárra, de most nem látom magam előtt ezt a lehetőséget.
És az, hogy egy másik másodosztályú csapatban szerepelhess?
Maximálisan el tudom képzelni. A téli felkészülés nagyon jól sikerült, ezt a fél évet meg szeretném nyomni, rúgni pár gólt. Utána akár egy NB II-es középcsapatba eljutni, vagy egy feljutó NB III-as csapathoz.
Volt-e már arra példa, hogy az első csapattal edzettél? Illetve milyen kapcsolatod volt a vezetőedzőkkel? Robbie Keane beszélt már veled?
Edzésen voltam, persze, a második csapatból szinte mindenki volt már az NB I-es csapat edzésén – egymás közötti játéknál például. Az edzőkkel nem nagyon szoktunk beszélgetni, megköszönik, hogy segítettünk nekik, de ennyi. Egyébként a Robbie Keane-t érzem úgy, hogy talán az NB III-as csapatból több játékosnak adna lehetőséget a jövőben. A többieknél annyira nem éreztem ezt.
Ő azt nyilatkozta korábban, hogy ha kell, a fiataloknak fogja megadni a lehetőséget.
Amikor teheti a stábjával kint van a meccseinken. Szóval nézi a második csapatot, ő van a legközelebb ahhoz, hogy a fiataloknak megadja a lehetőséget.
Ebben az idényben a Főnix elleni mérkőzésen duplázott a ferencvárosi játékos. Fotó: fradi.hu
Ha már fiatalok, csapattársad volt Tóth Alex. Pont akkor kerültél a Ferencvároshoz, amikor Tóth Alex felkerült az NB III-as csapathoz. Már akkor látszott mennyire nagy tehetség?
Látszódott, nem hiába került 16 évesen a második csapathoz. Olyan érett gondolkodása volt már akkor a futballal kapcsolatban, hogy elképesztő. Tudta mikor kell gyorsítani, lassítani a játékot, mikor kell ziccerpasszt adni, mikor kell kivenni a labdát és visszapasszolni a belsővédőnek. A futómennyisége pedig hihetetlen volt.
Neked milyen kapcsolatod van vele?
Baráti viszonyunk van, még most is, ha találkozunk egymással a Népligetben, 5-10 percet beszélgetünk, hogy mi történt. Örültem, hogy bemutatkozhatott a válogatottban.
A fiatalok mellett a sztárok is kapnak néha lehetőséget. Baráth Péter, Sigér Dávid, Ryan Mmaee, Alekszandar Pesics, Tosin Kehinde. Csak néhány név, akik az elmúlt években megfordultak az NB III-as csapatban ilyen-olyan okokból. Mit lehet róluk mondani, milyen mentalitással álltak bele a meccsekbe? Tanultál tőlük, lestél el dolgokat, adtak tanácsokat?
Igazából amivel ők ki tudtak nálunk emelkedni, az az önbizalmuk. Nagyon sokat számít a mai labdarúgásban a magabiztosság. Ryan Mmaee-val pont nem játszottam, mert eltiltott voltam. Pesics egy sérülés után játszott nálunk, annyira még nem volt formában akkor, de szerencsére azóta láthatjuk, hogy belendült. Kehindével sokat játszottam, rendes srác, tőle lehetett tanulni. Mindig volt kedve és vissza akart kerülni az első csapatba, de ugyanez elmondható Pászka Lórándról, Sigér Dávidról is.
Mit gondolsz, ki lehet a következő játékos, aki az NB III-as csapat érintésével jut el az első csapathoz?
Szabó Szilárd nagyon jó futballista. Minden megvan benne, hogy ő is meghatározó tagja legyen az NB I-es csapatnak. Ő ebben az idényben már a Soroksárban játszik.
A Liverpool northwoodi edzőközpontjában kérdeztük Szoboszlai Dominikot.
Nem mindennapi lehetőséghez jutott az NB1.hu, amelynek munkatársa a Liverpool Southampton elleni bajnokijának megtekintése után, annak másnapján a klub northwoodi edzőközpontjában kérdezhetett Szoboszlai Dominiktól.
A „Vörösök” magyar középpályása meglepő vallomást tett futballnézési szokásairól és talán a vártnál is nagyobb elismeréssel beszélt a BL-ellenfél PSG-ről. Elmondta, miben látja idei kiegyensúlyozottságának zálogát, hogy mit szól Dárdai Bence döntéséhez, és hogy hogyan készül fejben a válogatott a „török pokolra”.
Kiegyensúlyozottság és kevesebb sérülés, pálfordulás nélkül
Arne Slot vezetőedző a közelmúltban több nyilatkozatában is dicsérte magyar játékosát. A „hi-he-tet-len” jelzőtől kezdve addig bezárólag, hogy Szoboszlai egy gép, a középpályás játékának szinte minden elemét méltatta.
Odafigyelek magamra, beleértve az életmódomat is, de az elvégzett munka tekintetében ugyanaz minden” – mondta Szoboszlai arra kérdésre, hogy van-e olyan érdemi változás, amely előidézte az idei kiegyensúlyozott játékát.
Abban viszont mindenképp van különbség, hogy míg az előző idényben Szoboszlai két sérüléssel is megküzdött, addig idén ezek elkerülték.
„A stáb is óvatosabb, és persze én is. A pályán kívüli dolgokra is még jobban odafigyelek, hogy mindig topon lehessek. Most is motivált vagyok, de az első szezonomban talán e téren túlzásba estem. Szó szerint minden egyes mérkőzésen játszani akartam. Akár az Európa-ligában, mikor már megvolt a továbbjutás, akár a kupában, egy hatodosztályú csapat ellen – nem lenézve persze őket – ott akartam lenni a pályán” – mondta erről a magyar válogatott csapatkapitánya.
„Ez az első Premier League-es szezonban túl sok volt, hiszen korábban a Bundesligában nem kellett olyan mennyiségű futómunkát beletennem, mint itt, Angliában. Most már belerázódtam, hogy hogy kell ezt kontrollálni” – tette hozzá.
Azt a kérdést, hogy a másfél liverpooli évében miben lépett legtöbbet előre, szintén erre vezette vissza. „Nőtt a teherbírásom, jobban bírom a mérkőzéseket, és ehhez fejben is változnom kellett” – összegzett.
Agresszív letámadás vs. sűrű meccsnaptár, avagy a helyes arányok megtalálása
Az idény közben több elemzés is készült arról, hogy Slot játékrendszerének egyik legfőbb erénye, hogy egy mérkőzésen belül is széles skálán mozog a Liverpool presszingjének intenzitása. Olykor 8-9 mezőnyjátékkosal támadnak le, míg máskor a fenntarthatóság érdekében visszábbvesznek.
Az NB1.hu ennek kapcsán azt kérdezte Szoboszlai Dominiktól, hogy a stábnak és a játékosoknak mennyi időbe telt megtalálni azt az arányt, amellyel kihozzák a legtöbbet a letámadásaikból, de egyszersmind egész idényes távlatban sem „végzi ki” a játékosok erejét.
„Nagyon jó felkészülésünk volt, de maga az alapozás szerintem nem olyan perdöntő, mint azt a legtöbben elképzelik. Szerintem nagyobb súlyuk van a mérkőzéseknek. Minél több meccset játsszunk, annál jobban összekovácsolódik a csapat. Ha folyamatosan meccsben vagy, persze elfáradsz, de egyúttal a következő alkalommal már jobban fogod bírni a terhelést. Egyfelől minél több meccsünk van, annál nehezebb a dolgunk, másfelől viszont annál könnyebb megtalálni ezeket az arányokat” – fogalmazott a Liverpool nyolcasa.
Arne Slot vezetőedző és Szoboszlai Dominik az utóbbi korábbi sikerinek helyszínén, Lipcsében megnyert BL-meccs után
Ehhez fűződően arról is beszélt, hogy Slot „teljesen más fejjel érkezett” a csapathoz elődje, Jürgen Klopp játékmegközelítéséhez képest. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a német trénernek korábban kritikusai többször is felrótták, hogy túlságosan bele van szerelmesedve a „heavy-metal” futballba, amely hosszú távon túlzott terhelést ró a keretre.
Ha már terhelés, a sűrű meccsnaptár kapcsán Szoboszlai azt is elárulta, hogy a szezon közötti tréningek kis túlzással háttérbe szorulnak.
„Amikor 15 nap alatt öt meccset játszol, nem férnek bele a magas intenzitású edzések. Lejátszod az egyiket, másnap regenerálsz, majd kimész a pályára, de inkább csak átmozgatás céljából” – mondta.
A közösség ereje
A Liverpool eddigi remek szereplésének titka azonban nem csak a szakmai munkában rejlik. Szoboszlai elmondása szerint a „Vörösök” kerete mint társaság is nagyon egyben van.
„Nem érzékeltetjük egymással, hogy kinek mi a szerepköre. Tudjuk, hogy mindenkinek szüksége van a másikra. Mónak (Szalah – a szerk.)olykor kellek én, hogy gólt tudjon lőni, olykor pedig nekem van szükségem rá, hogy én tudjak gólt szerezni. Ugyanez a másik oldalon. Trentnek (Alexander-Arnold – a szerk.) kellek én, hogy visszazárjak mögé, és neki így több energiája legyen a hosszú passzokra, ez tényleg egy komplex dolog. A lényeg, hogy mindenkinek kell a másik munkája a jó teljesítményhez”- fogalmazott.
A Southampton ellen gólt szerző és büntetőt kiharcoló, korábban gólínséggel küzdő Darwin Nunezre külön is kitért egy kérdés kapcsán.
„Vannak kiemelkedő személyek, mint például Darwin. Ő télen elhatározta, hogy maradni akar, és visszaverekedni magát a kezdőbe, vagy legalábbis újra minél több lehetőséget kapni. Él vele, csinálja a dolgát. Kívülről könnyűnek tűnnek ezek a helyzetek, de belülről átélni nagyon nehéz tud lenni” – mondta csapattársáról.
Darwin Nunez és Szoboszlai Dominik (Fotó: Andrew Powell/Liverpool FC)
Az NB1.hu ennek kapcsán felvetette, hogy Nunez hasonló csónakban evez(ett), mint Szoboszlai. Mindkettőjüket a kanadai pontjaik száma miatt érte kritika, miközben az egyébként hasznos mezőnymunkájuk kevesebb rivaldafényt kapott.
„Más a kettő. Szerintem rajta még nagyobb nyomás lehetett, mint rajtam. Ő egy kilences, őt még inkább a gólokban mérik, mint engem, aki hátrébb, nyolcast vagy tízest játszom. Ugyanakkor azért alkotunk remek közösséget, mert mindenki azon van, hogy segítse a másikat, a nehezebb pillanatokban is” – vélekedett.
„Ott kezdtem el ezt a ‘mindenkit kiszolgálok Dominikot’ átváltani”
Reméli, hogy a harmadik kedvenc pillanata a vasárnapi Ligakupa-döntő lesz. A fordulópont ugyanakkor a Southampton elleni idegenbeli bajnoki volt számára, amelyen idénybeli első találatát szerezte.
„Ott egy tonna súly esett le rólam. Szerintem ez volt a fordulópont. Akkor alakult ki bennem végleg, hogy minél többször akarom ezt az érzést. Onnantól kezdtem el ezt a ’mindenkit kiszolgálok Dominikot’ átváltani egy olyan Dominikra, aki ki is szolgál, de közben arra is törekszik, hogy magának lehetőséget teremtsen” – emlékezett vissza.
Szoboszlai a Tottenham elleni Ligakupa-elődöntőben két gólt is lőtt, ám az egyiket a VAR elvette (Fotó: Getty Images)
Ami a Ligakupát illeti, Szoboszlai és a Liverpool címvédésre készül a Newcastle ellen. A tavalyi finálét azonban sérülése miatt a lelátóról figyelte, így most némiképp a sorson is elégtételt vehet.
„Örülök neki [a döntőbe jutásnak] nagyon. Nem volt jó érzés, hogy tavaly a lelátóról kellett néznem a döntőt, még úgy is, hogy szerintem látszott, hogy nagyon örültem neki, hogy megnyertük. De ezt ezúttal inkább a pályán szeretném átélni” – mondta.
E tekintetben jó előjel, hogy a magyar válogatott csapatkapitánya eddigi felnőtt szezonjai során még egyszer sem maradt trófea nélkül.
„Ez egyáltalán nem nyomás. Valóban minden szezonban nyertem valamit, akár Salzburgban, akár Lipcsében, de ezen máskor és most sem stresszelek. Most megpróbálok nem csak egy trófeát nyerni a szezonban” – fogalmazott ennek kapcsán.
A Liverpool a világ legjobb csapata?
A Liverpoolt idén már többen, köztük néhány rivális vezetőedzője nevezték a világ legjobb csapatának. Szoboszlai azonban ebben a kérdésben mértékletesen foglalt állást.
„Nem tudom. Jelen pillanatban vezetjük a Premier League-et, és a BL-ben továbbjutásra állunk. De láttátok az előző meccset. Itt van például ez a PSG, amely – őszintén mondom – talán a legjobb csapat, aki ellen eddig játszottam. Labdabiztosak, egy az egyben is elképesztőek és együtt is. Akkor vagy a világ, pontosabban Európa legjobb csapata, ha megnyered a BL-t, úgyhogy ez a tervünk” – jelentette ki.
A Paris Saint-Germain elleni odavágót a Liverpool nem kis szerencsével nyerte meg. Az angolok magyar játékosa azonban biztos abban, hogy az Anfield Roadon más lesz a játék képe.
„Nem az lesz mint Párizsban, azt megmondhatom” – fogadkozott.
Emellett a bajnokság sem szorul háttérbe, ott azonban jóval kedvezőbb a Liverpool helyzete, hiszen 15 ponttal vezeti a tabellát az Arsenal előtt. A kulcsmérkőzés Szoboszlai szerint éppen az „Ágyúsok” elleni lehet, amelyet a 36. fordulóban rendeznek az Anfielden.
Válogatott: új arc a fedélzeten, irány a „török pokol”
Szoboszlai fókusza ugyan még a klubján van, természetesen a közelgő, Törökország elleni NL-párharcról szóló kérdéseket sem kerülhette ki.
A nemzeti csapat kapitánya szerint kulcskérdés lesz, hogy Rossi együttesére hogyan hat majd az odavágón az atmoszféra. Az idegenbeli felvonást ugyanis a pokoli légköréről híres, vagy inkább hírhedt Rams Parkban rendezik.
„Még mindenkinek van pár klubmérkőzése addig, amire fókuszálnia kell. De fejben már próbáljuk felkészíteni egymást” – kezdte Szoboszlai.
„Szokott lenni videós meetingünk a válogatottal, ott igyekszünk erre mentálisan edzeni magunkat. Nem mindenki játszik rendszeresen ilyen stadionokban, mint a törököké. Nem lesz egyszerű, pláne hogy egy jó török csapattal fogunk játszani. Otthon pedig, ahogy mindig, nagyon kellenek majd a szurkolóink” – folytatta.
(Fotó: Réti Zsolt)
Ezeken a mérkőzéseken debütálhat a nemrég a magyar válogatottság mellett döntő Dárdai Bence is, aki Marco Rossi hatására is választotta a meggypiros szerelést.
„Aktív szerepem nem volt benne, de örülök, hogy így döntött. Biztos vagyok benne, hogy hasznára lesz a csapatnak. A Bundesligában játszik, nekünk pedig minden ilyen játékosra szükségünk van” – kommentálta Dárdai döntését Szoboszlai.
Szoboszlai legnagyobb kritikusa
A beszélgetés közben Szoboszlai számos kisebb témakört is érintett a kérdések kapcsán. Elárulta többek közt, hogy nem igazán figyeli a statisztikáit.
„Maximum azt, hogy mennyit futottunk azon a meccsen. Ezt másnap ki is rakják nekünk egy TV-re” – fűzte hozzá.
A kommentelők örökösen kritikus részének sem szentel kiemelt figyelmet. Annál is inkább, hogy ő sem elnéző saját magával szemben.
„Én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Ritkán vagyok megelégedve magammal, úgyhogy ha én azt mondom, hogy jó meccsem volt, akkor az biztos, hogy tényleg eléggé rendben lehetett” – árulta el.
A mostani szezonját azonban ő maga is pozitívan látja. „Mostanában leginkább hosszú távon voltam elégedett. A hétvégit leszámítva az elmúlt időszakban nem volt gyenge meccsem. Azt érzem, hogy most visszakerültem abba a formába, amiben lenni szeretnék” – mondta.
Szóba került az is, hogy nemcsak saját statisztikáit, de más csapatok mérkőzéseit is ritkán nézi meg.
Eleget foglalkozom a labdarúgással a mindennapokban, így a szabadidőmben igyekszem minél kevesebbet. Más csapatok meccseit csak elvétve szoktam nézni” – ismerte be Szoboszlai.
És hogy mi hiányzik még a boldogságához?
„A Premier League és a BL-serleg.”
És mit csinálsz nyáron, ha addigra mind a kettő meglesz? – jött a visszakérdés.
„Megnyerem még egyszer” – felelte Szoboszlai.
A beszélgetésen az NB1.hu mellett jelen volt a Sportal, az Index, az M4 Sport, a Telex és a Nemzeti Sport munkatársa is. Szoboszlai Dominik fentebbi mondatai a felsorolt portálok újságíróinak kérdéseire születtek.
Ősszel válogatottbeli debütálása ellenére kevés lehetőséget kapott a Ferencvárosban, a januárban érkező Robbie Keane-nél pedig nem érezte a bizalmat.
Az átigazolási időszak utolsó napján igazoltál kölcsönben az MTK-hoz, vagyis a végéig kivártatok a döntéssel. A Ferencváros vagy te szeretted volna, hogy így legyen? Hogy nézett ki a döntési folyamat?
Nagyjából közösek voltak az érdekek. A Fradi szeretett volna kivárni a végéig, hogy hogyan alakul a tavaszi keret. És mivel több ajánlatom is volt, én sem szerettem volna elsietni a döntést. Mindkét félnek az volt az érdeke, hogy olyan helyre menjek, ahol minél több lehetőséget kapok. Örülök, hogy az MTK-hoz kerültem, mert már az érdeklődésük elejétől fogva szimpatikus volt, amit felvázoltak nekem.
Az MTK mellett a ZTE érdeklődéséről is lehetett hallani. Rajtuk kívül volt más klub, aki érdeklődött?
Több NB I-es csapat is keresett, még az utolsó napon is jött új jelentkező, de ekkorra már kialakulóban volt bennem, hogy az MTK-hoz szeretnék jönni. A Ferencváros és én is mindenképp csak kölcsönben gondolkodtunk, és ezt láttuk a legjobb opciónak.
A Ferencvárosnál az elején kevés játéklehetőséget kaptál, majd bemutatkozhattál a válogatottban. Ezután nőtt a játékperceid száma. Prioritás lett, hogy ha már felnőtt válogatott lettél, akkor több lehetőséggel segítsenek téged?
Sajnos én nem így éreztem. Volt egy gyenge mérkőzésünk a DVTK ellen, amelyen kezdő voltam, majd a félidőben lecseréltek. Az volt az érzésem, hogy ott kiszorultam a csapatból. Aztán a télen jött az edzőváltás, és az új stáb részéről nem igazán éreztem a bizalmat. Az edzéseken és a meccseken mindent megtettem, hogy bizonyítsak Pascal Jansennek, illetve később Robbie Keane-nek, de minden játékosnak el kell fogadnia a vezetőedző döntését. Mindenesetre én mindenképp játszani akartam, és ezt őszintén elmondtam Robbie Keane-nek is. Ő megértette a helyzetem, és végül közösen jutottunk erre a döntésre.
Hogyhogy nem marasztalt? Az elmúlt hetekben Tóth Alex példája azt mutatja, hogy nyitott a fiatalok játszatására. A te esetedben nem így volt?
Talán az volt az oka, hogy nem igazán illettem a taktikai elképzeléseibe. A téli edzőtáborban végig az öt védős rendszeren dolgoztunk, amibe az én posztom kevésbé illeszkedik. Most az MTK-ban e téren is jobb a helyzet, jobban passzolok a vezetőedző által kialakított struktúrába. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Ferencvárosból lettem A-válogatott labdarúgó, ott tapasztaltam meg a nemzetközi kupameccsek hangulatát, úgyhogy hálás vagyok mindazért a tapasztalatért, amit ősszel kaptam a Népligetben.
Tudható, hogy sok válogatott játékos kikéri Marco Rossi véleményét klubváltás esetén, hogy a szövetségi kapitány elvárásainak megfelelő helyre kerüljön. Te megtetted ezt?
Nem beszéltem vele külön erről, de a váltáskor az is lebegett a szemem előtt, hogy a válogatottnál képben maradjak, és a jövőben is számítsanak rám. Persze tisztában vagyok vele, hogy az utóbbi időben nem játszottam annyit, de a döntésemet ezt is szem előtt tartva hoztam meg. Kata Misi példája is jól mutatja, hogy az MTK megfelelő hely ehhez.
Február közepére több átigazolási ablak már bezárt, így nem volt ok arra, hogy ne magyar klubokban gondolkodjak. Ez azért megkönnyítette a döntést, „csak” ki kellett választanom a céljaimhoz leginkább illő csapatot.
Az MTK jól szerepel idén, bemutatkozómeccsed viszont a csapat idei mélypontja, a kecskeméti 0-5 volt, amelyen kezdő voltál. Átfutott rajtad ekkor, hogy biztos jó lépés volt-e a pár nappal azelőtti átigazolás?
Egy pillanatra sem. Valóban egy gyenge meccs volt: a Kecskemét gyorsan rúgott kettőt, nekünk pedig ezután szétesett a játékunk. Több sérültünk is volt, mások betegség miatt nem tudtak játszani, én például úgy kerültem a kezdőcsapatban, hogy előtte egyet edzettem az MTK-nál. De tudtam, mit tud a csapat, egy rossz meccstől ez még nem változik meg. A kecskeméti meccs után 4-0-ra vertük a DVTK-t, ami jól mutatja, hogy rend van a fejekben, csak becsúszott egy rossz mérkőzés.
Több korábbi U-válogatott társad is ott van az MTK-ban, akár az említett Kata Mihály. Most viszont egymással is versenyeztek a csapatba kerülésért. Ez milyen légkört, hangulatot teremt?
Nincs ezzel probléma, ez azért nem ritka a fociban, sőt, szinte mindenhol így van. Jó dolog, hogy sok fejlődni vágyó játékos van a csapatban. Mindenki éhes a játékpercekre, így húzzuk egymást, mindenki jobb akar lenni. Tudjuk, hogy egyénileg is mindenkinek az a jó, ha a csapat jól tud szerepelni. Tetszik az is, hogy ideális a fiatalok és a rutinosabb játékosok megoszlása is a keretben. Mindent összevetve úgy látom, a megfelelő helyen vagyok a fejlődésem szempontjából.
Eddig úgy fest, hogy alapemberként tekintenek rád. Rövid távon ez mennyit dobott az önbizalmadon?
Én a kecskeméti meccsben is találtam pozitívumot: borzasztó jó érzés volt újra a pályán lenni. Ez az, amiért ide jöttem, ezt vázolták fel nekem a tárgyalás során. Az MTK-tól megkaptam a bizalmat, most én jövök, hogy ezért cserébe minél többet tudjak adni a klubnak.
Van e téren konkrét célkitűzés akár a saját magad, akár a Ferencváros részéről?
Nem szeretem számokban megfogalmazni a célkitűzéseimet. Az a célom, hogy minél több játéklehetőséghez jussak, ez pedig akkor lesz meg, ha folyamatosan hasznos játékot nyújtok a csapatnak. Ezt nem feltétlen csak gólokban vagy gólpasszokban lehet mérni, de persze bízom benne, hogy ezekből is minél több lesz.
Az utánpótlásban eltöltött időszakkal együtt kilenc évig volt a Budapest Honvéd labdarúgója Dúzs Gellért. A most 22 éves kapus Kispesten vált NB I-es labdarúgóvá. Ugyanitt lett az U21-es válogatott tagja. A kispesti tulajdonosváltás azonban nem kedvezett a játékosnak, aki addig élvezte a bizalmat, a szurkolók pedig szerették. Nem így tervezte tehát, idén mégis váltania kellett. Dúzs a szintén NB II-es Budafokhoz igazolt kölcsönbe, hogy újraépíthesse magát. Ügynöke szerint ugyanis a szakmai inkompetencia áldozatává lett ügyfelét az NB III-ba küldte volna a Honvéd vezetése. Később pedig fizetett volna azért a kispesti klub, hogy ne védjen ellenük. Interjú Papp Bencével, a BePro Career Agency tulajdonos-ügyvezetőjével.
– Kezdjük a legfrisseb dologgal, ami pikánsabbá teszi ezt a klubváltást: Honvéd-Budafok meccsel indult a tavaszi szezon. Október 31. után Dúzs Gellért újra a Bozsik Arénában lépett pályára, de már ellenfélként. Hogy élte meg a mérkőzést a játékos? Beszéltetek erről?
– Gellért rendkívül felkészült és kiváló hozzáállású játékos. Egyetemet végzett, de nyilván mindenkinek aki a nevelőegyesülete ellen lép pályára, különleges érzései vannak. Ebben rendkívüli módon segítette őt a Honvéd szurkolótábora, akik az élvonalban már a debütálásán harsogták: Dúzs, Dúzs, Dúzs. Elképesztő volt megélni mindezt, főleg az őszi események tükrében.
– 10-es skálán osztályoztátok a teljesítményét?
– Ezt tegye meg nyugodtan a szakmai stáb. Mi a mentális oldallal és az előmenetellel foglalkozunk elsősorban.
– Gellért 22 éves, közel 70 NB-s felnőtt meccse van a Honvéd színeiben. Ott lett NB I-es és U21 válogatott futballista. Minden amellett szólhatna, hogy ő védjen nevelőegyesületében. Hogy jött mégis a kölcsönszerződés gondolata?
– Valóban, annak ellenére, hogy korábbi kapusedzőjén, Vereckei Dánielen és Domján Norbert játékosmegfigyelőn kívül az utánpótlás-éveiben szinte senki sem bízott benne Kispesten. Ő akkor is teljes erőbedobással állt bele a mindennapokba, miként azt teszi nap mint nap.
– Mióta érlelődött benne, hogy megoldás lenne a klubváltás? Már nyáron is lehetett olyan információkat hallani, hogy ügyfeled kényszerpályára került Kispesten.
– Nem titok, hogy már a debütálása évében voltak ajánlataink. A kiesést követően ugyanakkor a klub az értékei megtartása mellett döntött. Rendkívül magas, irreális árat szabtak meg. Gellért első számú kapus volt, teljesítménye önmagáért beszélt, télen és nyáron is voltak érdeklődök. Számításaim szerint tavaly 12 pontot hozott a Honvédnak, nélküle már tavaly az NB III-ba kerültek volna. Majd jöttek a változások Kispesten. Egy tulajdonos-váltás nem mindig megy zökkenőmentesen. Mármint a napi teendők menedzselése kapcsán, sajnos Gellért ennek az áldozata lett. 2024 nyarán ismét konkrét lehetőségei voltak a váltásra, de felelős döntéshozó nélkül zavar volt a klubban, és ennek esett áldozatául.
Méltatlan helyzetbe került az első bajnoki mérkőzés előtt, ahol a kapusedző közölte vele, hogy ebben a szezonban nem nagyon fog védeni a fiatal szabály miatt. Ez szerintem vállalhatatlan.
Sajnos tipikus eset az övé a rossz klubmenedzsment káros hatásait kiemelve, amikor egy klub eltékozolja az értékeit. Arról nem is beszélve, hogy milyen folyamatok játszódhatnak le egy olyan játékos lelkében, akinek az egész családja tradicionálisan Honvéd-szurkoló. És mikor 14 évesen Salgótarjánból elindulva csatlakozott a Budapest Honvédhoz, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egy álma vált valóra. Egy menedzsernek nem csak akkor kell feltűnnie, mikor megy a szekér. A mi munkánk pontosan ilyen helyzetekben sajnos sokkal fontosabb.
Gellért értéke a magyar futballnak, de ha nem vagyunk kemények és nem állunk ki érte, akkor a klub az NB III-ba küldte volna.
– Idén, amikor ténylegesen megtörtént az aláírás Budafokra, mik voltak bennetek az első gondolatok?
– Felüdülés, annak ellenére, hogy a Honvéd fizetett volna azért a Gellértnek, hogy ne védjen ellenük az első fordulóban. Bár úgy tudom, hogy a legnagyobb Honvéd-szurkolóknak sem tetszett, hogy nem a saját kapujukat védi. Budafokon egy rendkívül ambiciózus, hozzáértő közegbe került Gellért. Véleményem szerint ami Budafokon történik, az NB II iskolapéldája kellene, hogy legyen: fiatal ambiciózus edző, sportigazgató, komoly tudással és tapasztalattal bíró klubelnök, fiatal, családias közeg, amely értéket teremt a magyar labdarúgásnak. Ezt nem csupán azért mondom, mert még az ókorban én is eltöltöttem ott fél évet.
– Kispestre visszatérve: hogy alakulhatott ki ez a szituáció? Odáig érthető, hogy az azóta Paksra szerződött Gyetván Márkkal számoltak Fórizs Sándorék (a Honvéd sportigazgatója), de aztán változtak a dolgok. Előbb Tomás Tujvel került vissza a kapuba, majd karácsony előtt érkezett Rácz Gergő. Gondolkodtatok ezen?
– Én nagyon tisztelem a Honvédot, szerintem számos kiváló szakember került nemrég az akadémiára. Elit akadémián és klubmenedzsmentben eltöltött éveimet csak most egyenlíti ki az ügynöki tevékenységem. Így több mint 10 éves tapasztalatom kapcsán merem bátran kijelenteni, hogy jó páran elfelejtik, hogy a klub legnagyobb értéke a játékos. Ez így volt, van és lesz.
Nem mellesleg egy klub akkor működik jól, ha rend van, tiszták a döntéshozatali viszonyok és van egy stratégiája, víziója, filozófiája a benne vezető szerepet vállalókkal együtt. Ezek teljes hiányának lett az áldozata Gellért ősszel.
– Amikor ősz elejétől fogva újra ő védett, visszafordíthatónak tűnt a dolog?
– Őszintén szólva, nálam már a nyári tárgyalás során eldőlt, hogy Gellértnek nincs jövője a Honvédnál, és azon dolgoztunk, hogy tudjunk továbblépni, Ezt alátámasztotta az is, hogy nagyon kevés volt a kommunikáció a klub részéről Gellért irányába. Nyilván profi labdarúgóról beszélünk, akit nem kell minden döntésbe bevonni. De mint korábban említettem, a játékos érték, akivel foglalkozni kell akkor is, ha hétvégén nem rá esik a választás.
– Úgy gondolom, ez egy folyamat vége volt, de szívesen belemegyek szakmai elemzésbe is, ugyanis kollégáimmal természetesen ezen aspektusból is vizsgáljuk a játékosaink teljesítményét. Iskolapéldáját láttuk a teljes szakmai ballépéseknek. Ennek legjobb bizonyítéka volt a Szentlőrinc elleni hazai mérkőzés. Az oldalvonal mellől kb. 50 méterre, a Honvéd kapujától végzett szabadrúgást a vendég csapat, és a Honvéd védelme a 11-es ponton húzta meg a vonalat! Esélyt sem adva a kapusnak, hogy az így létrejött kapuhoz közeli zűrzavarban lehúzhassa a labdát. Sajnos ez visszatérő hiba volt, amin többszöri jelzésre sem változtattak. Két perccel később, ugyanez a helyzet, csak a másik oldalon: a szentlőrinci védelem meghúzta a vonalat kb. 25 méterre a kaputól, és Gyurján Marci kapusunk senkitől sem zavartatva magához vette a beívelt labdát, mert a legközelebbi játékos 15 méterre volt tőle. Ez csak egy példa, de nem csoda a tabellán elfoglalt pozíció, egyik klub részéről sem.
– Hogy esett a választás a Budafokra? Fix helyet talán ott sem ígértek Gellértnek…
– Fix helyet senki sem ígér, de ahol tisztában vannak a játékosban rejlő potenciállal, megfelelő a szakmai munka és lehetőség nyílik együttműködni, ott lehet tovább fejlődni. Ez Budafokon megtörtént. Nyilván egy kicsit szenzitív volt a helyzet, ugyanis Auerbach Martin személyében volt kapusunk Budafokon, de őt Szentlőrincre el tudtuk vinni, pont egy harmadik kapusunk, Gyurján Marci mögé. A kapuskeringő mindhárom résztvevője a nap végén a karrierjük aktuális státuszában a legjobb helyzetbe került.
– Őszintén, válogathattatok egyáltalán? Az ember azt is gondolhatná, hogy egy magyar up válogatott kapus több megvilágításból is értéket képvisel. Akár az NB I-ben is…
Értéket képvisel, ez valóban így van, de sajnos a Honvéd-vezetés elértéktelenítette, nekünk most ezt kell visszaépíteni Budafokkal közösen. Voltak más lehetőségek is, de mint korábban említettem, Gellért helyzetében télen a Budafok volt a legjobb választás.
– Hol látjátok őt 25 éves korában? Mi lehet ebből a karrierből?
– Gellért élvonalbeli kapus, nemzetközi mentalitással és lábjátékkal. Biztos vagyok benne, hogy a magyar futballnak nagyon sokat fog tudni adni.
A válogatott kapus hirtelen vált létszámfelettivé szaúdi klubjánál, ám gyorsan jött a megoldás.
Rövid idő alatt fordult nagyot a világ Szappanos Péterrel. A magyar válogatott kapus néhány napja még arról beszélt egy interjúban, hogy ő és családja is boldog Szaúd-Arábiában, klubja viszont másnap közölte vele, hogy tavasszal nem számol vele.
„Csütörtökön hívtak, hogy a »külföldiszabályt« mezőnyben akarják megoldani, és a szaúdi válogatott kapust igazolt a klub. Nem akartam fél évig légióskorlátozás miatt a padon ülni, így egy nap alatt kellett kitalálni, hogy mi legyen. Végül szerencsére mindkét fél számára jó megoldást találtunk.” – idézte fel január 30-át Szappanos az NB1.hu-nak.
A kapus vévigvédte az őszt a sereghajtó al-Fateh csapatánál, új poszttársának érkezése azonban lehetővé tette a klub számára, hogy még egy légióst igazoljon a mezőnybe, megfelelve ezzel a ligaszabályzatban foglalt nyolcas limitnek. Ezzel viszont a magyar labdarúgó létszámfelettivé vált.
Helyzetét nehezítette, hogy a szezonban már pályára lépett a Paksban, így a FIFA-szabályok értelmében egy harmadik klubhoz való igazolás esetén nem szerepelhetett volna tétmérkőzésen.
„Elkezdtünk gondolkozni a menedzseremmel, aztán beugrott, hogy ez a Könyves-szindróma” – utalt a korábban hasonló cipőben járó csapattársára. „Mivel a Paksban a szezon elején még játszottam, így értelme sem lett volna más út után nézni. Egy harmadik klubnál ugyanúgy a lelátón töltöttem volna a tavaszt, mintha az al-Fatehnél maradok” – fogalmazott Szappanos, akinek a Paks örömmel dobott mentőövet.
„Nagyon gyorsan ment az egyeztetés. Ezért, és alapvetően a lehetőségért is nagyon hálás vagyok a Paksnak és Haraszti Zsoltnak. Több idő volt a papírmunka, mint amennyi az első telefonhívás és a szóbeli megegyezés között eltelt” – árulta el.
Azt a kapus sem titkolta, nemrég pedig a Magyar Aranylabdával díjazott paksi ügyvezető, Haraszti Zsolt is felidézte, hogy Szappanos a nyári Közel-Keletre igazolásakor a futballistaévek utáni jövőjét megalapozandó választotta az anyagilag kedvező ajánlatot. „Arról nem beszélhetek, hogy a klubok erről hogyan állapodtak meg” – reagált tömören ezzel kapcsolatos kérdésünkre a futballista.
Mivel a szaúdi-bajnokságban csak egy hét téli szünet volt, és Szappanos a múlt héten még bajnokin védett, meccsre kész állapotban van, azt viszont még nem tudja, hogy a hétvégén ő áll-e majd a Paks kapujában.
„A magam részéről száz százalékos vagyok, és várom, hogy védhessek. Azt viszont a stáb fogja eldönteni a hétvégén, és a jövőben is, hogy kinek szavaz bizalmat” – mondta.
„Ha most bemondok valami nagyot, biztos, hogy az első lövésből gólt kapok”
A hálóőr eddigi utolsó szaúdi mérkőzése az al-Naszr elleni 3-1-es vereség volt, így egyelőre Cristiano Ronaldo az utolsó játékos, aki bevette a kapuját. Hogy ez meddig marad így, arra nem akart tippelni.
„Nem igazán vagyok híve az efféle fogadalmaknak. Ha most bemondok valami nagyot, biztos, hogy az első lövésből gólt kapok. Egyelőre örülök, hogy megoldódott a helyzetem, és hogy újra a paksi közegben lehetek. Arra koncentrálok, hogy minél jobb formában legyek, hogy ha bizalmat kapok, élni tudjak majd vele” – szögezte le.
Szappanos a tavaszi félszezont biztosan Pakson tölti, ugyanakkor játékjoga az al-Fatehé maradt. Vagyis ha úgy alakul a szaúdi együttes kerete, akkor a közel-keleti folytatás is felmerülhet. A 34 éves játékos ugyanakkor ennyire még nem gondolkozik előre.
„Erre a félévre szól a kölcsönszerződésem, tehát az idény végén valóban opció lehet majd a visszatérés. Ez azonban sok mindenen múlik majd, a klub és az én szempontomból is fontos kérdés, hogy bent tudnak-e maradni az elsőosztályban. Jelenleg csak az számít, hogy megoldódott a helyzetem, és újra Pakson lehetek, ezt a döntést majd akkor kell meghozni, ha eljön az ideje. Az ember amúgy sem szívesen jósolgat, miután egyik nap a hosszú távú terveiről adott interjút, majd másnap közölték vele, hogy keressen másik csapatot” – fogalmazott.
Szappanos a leghamarabb szombaton gyarapíthatja idénybeli két NB I-es mérkőzését. A tavaszt döntetlennel kezdő Paks a Puskás Akadémiát legyőző Fehérvárt fogadja.
A Kazincbarcika középpályása az NB II egyik legjobbja volt ősszel, így úgy érzi, bizonyított azoknak, akik már nem hittek benne.
Debrecenben nem kellett, így hát Kazincbarcikára igazolt Bódi Ádám, aki az NB II egyik legjobb teljesítményével segítette őszi második helyhez új csapatát. 34 évesen a visszavonulás gondolata még nem, az edzői pálya viszont már foglalkoztatja. Utóbbihoz már tanult is valamit jelenlegi mesterétől, ám most még „futballista üzemmódban van az agya”. Úgy érzi, kár volt őt leírni, ám nem ő az egyetlen harmincas évei derekán járó futballista, akivel ezt megtették. Interjú.
Nyáron interjúztunk legutóbb, amikor Debrecenben nem tartottak rád igényt, így továbbálltál. A Kazincbarcikával egyéni és csapatszinten is remek őszt futottál, viszont egy osztállyal lejjebb. Hogy érzed, bizonyítottál?
Mindenképpen. Talán mondhatom, hogy sokan ismernek, hiszen az egész pályafutásomat Magyarországon töltöttem. A nevemet a legtöbben még mindig a Lokihoz kötik, mivel egy év kivételével végig ott játszottam. Nyáron új fejezetet kellett nyitnom a karrieremben, de akkor, 33 éves fejjel tudtam, hogy bőven van még bennem.
A statisztikáimat nézve már féltávnál majdnem úgy állok, mint anno a debreceni NB II-es évemben a szezon végén. De nem akarok itt megállni, ki akarom maxolni a szezont. Úgy gondolom, azoknak, akik azt mondták, hogy nem tudok már jól teljesíteni, ezzel csattanós választ adtam. Bebizonyítottam, hogy kár volt engem leírni.
Ha már a statisztikáidat említed, a legtöbb támadómutatókban, így az elvállalt és a kialakított gólhelyzetekben, valamint tényleges gólokban és gólpasszokban is ott vagy az abszolút élmezőnyben, a kanadai táblázatot vezeted. Minek tudod be ezt a kiugró teljesítményt?
Jót tesz nekem, hogy a támadóharmadban nincsenek kötött pozíciók. Mindenkinek meg vannak a feladatai, de nagyobb kreatív szabadságot kapunk, és én ebben tudom igazán jól megvalósítani magam. Nem vagyok bezárva a vonalszélső szerepkörébe, nemcsak területbe kapom a labdákat, amire indulnom kell, hanem sokat lépek befelé a szélről az üres területekbe. Felveszem a labdákat, és onnan próbálok meg kiosztani kulcspasszokat.
Tetszik, hogy Erős Gábor és a szakmai stáb nem egy adott rendszert húz rá a csapatra, hanem a játékosaink erényei mentén gondolkodnak. Mindenkiben azt próbálják kiaknázni, amiben a legjobb. Hosszú távon vannak edzői ambícióim, és azt már most megfogadtam, hogy ha odakerülök, akkor én is ezt a szemléletet szeretném majd képviselni.
Bódi Ádám 27 lövésből, 4,57-os xG-mutató mellett 7 gólt szerzett eddig az NB II-ben
Ennyi lenne a sikerrecept? Az NB II-ben ugyanis őszi másodikok vagytok, a kupában pedig tisztes helytállással estetek ki az élvonalbeli Diósgyőr ellen, vagyis a csapat teljesítménye nehezen kritizálható.
És a Diósgyőr ellen is közel voltunk. Tudtuk, hogy fel tudjuk majd venni velük a versenyt, 90 percig ez ment is, de 120 alatt már kijött a két keret közti minőségbeli különbség. Szerintem a sikerünk kulcsa, hogy az edzői stáb jól választott játékstílust a csapathoz. Fekszik nekünk ez a domináns futball, a kreatív játékosaink élvezik a szabadságot, hogy sokat van nálunk a labda, és hogy sokat passzolunk.
Ez meglátszik a fiatal játékosaink fejlődésén is. Hosszas felsorolásba nem akarok belemenni, ezért csak Demeter Milánt említem meg. Balhátvédként mellettem játszotta végig a szezont, és nemcsak megbízható teljesítményt rakott le, de az is látványos, hogy honnan hova jutott el ezalatt.
A Kozármisleny áll előttetek, vagyis két hasonló kaliberű, a szezon előtt a középmezőnybe várt csapat telel az élen. Az NB II-ről sokan mondják, hogy – főként a fizikalitása miatt – különleges bajnokság. Idén miért pont az ilyen csapatoknak feküdt ez?
Az az érdekes, hogy a két csapat teljesen más stílussal ért el oda, ahol most van. Nálunk sok meccs szól arról, hogy járatjuk a labdát, gyakran kétszer annyit passzolunk, mint az ellenfél, így keressük a lehetőségeket. A Kozármislennyel kapcsolatban a legélénkebb emlékeim nyilván az egymás elleni meccsünkről van. Ott azt láttam, hogy egy stabil védekezésre, és az abból való gyors, minőségi átmenetekre építenek. Nehéz őket feltörni, ha pedig labdát szereznek, akkor gyorsan, sok emberrel viszik végig a kontrát, amivel támadásban létszámelőnyökhöz tudnak jutni. Ezt ellenünk is nagyon hatékonyan csinálták.
A Kazincbarcika az NB II második legtöbbet passzoló csapata a Vasas mögött. Meccsenként átlagosan 409-et passzolnak, 80,5%-os pontossággal, ami a mezőny negyedik legjobbja. A hőtérképen a kulcspasszaik eloszlása látható
Nemrég a Hétközi Forduló című műsorunkban téma volt a másodosztályú játékvezetés minősége. A vendégeink nagyjából egyet értettek abban, hogy a bírók felfogása nem védi meg eléggé a kreatív játékosokat, ami nem tesz jót a futball minőségének, ami a „favágó” focinak kedvez. Osztod ezt?
Én a magam részéről úgy érzem, megkapom a tiszteletet a játékvezetőktől, de ez abból indul, hogy én is megadom nekik. Persze a meccs hevében nekem is elmegy néha az agyam, ha nem értek egyet valamivel, de ezeket a legtöbbször sikerül utána higgadtan rendezni. Én is úgy látom, hogy a játékvezetőknek van még hová fejlődnie, de ezért vannak a másodosztályban. Náluk is megvan az a tanulási folyamat, ami a játékosoknál. A bírók nagy része is azért küzd, hogy az első osztályban fújhasson, és azért vannak most az NB II-ben, mert most még nincsenek azon a szinten, de el akarják érni.
A kazincbarcikai öltözőben van már szó a feljutásról?
A csapat igyekszik a földön maradni, és jól kezelni az eddigi sikert, de a vezetőség már jelezte felénk, hogy rajtuk nem fog múlni. Ha a pályán kivívjuk, akkor a csapat el fog indulni az élvonalban. Minden játékosnak vannak egyéni céljai, mindenki szeretne jobb futballistává válni. A feljutásról viszont akkor lehet szó, ha ezeket a célokat ugyanolyan összehangoltan tudjuk a csapat szolgálatába állítani, mint eddig.
Korábbi interjúnkban említetted, hogy mióta apuka vagy, azóta a a karrierdöntéseidben is fontos szempont a család. Elképzelhetőnek tartod, hogy Kazincbarcikáról vonulj vissza?
Hosszú távra köteleztem el magam, jól érzem magam itt, de a futballban persze bármikor jöhet olyan ajánlat, amit érdemes meghallgatni. Egyelőre még nem tudok edzői fejjel gondolkodni, az agyam még maximálisan futballista üzemmódban van. A nyári történések egy nagy adag plusz motivációval láttak el, így még pár évig játszani szeretnék. Köszönettel tartozom az ittenieknek, jó lenne ezt valami olyan eredménnyel meghálálni, amit már rég nem láttak Kazincbarcikán.
Akkor még nem dőlt el, mikor hagyod abba a profi futballt?
Sokszor érzem azt, hogy Magyarországon a harmincas éveik derekán járó játékosokat akkor is leírják, ha egyébként még képesek jó teljesítményre. Azt mondják rájuk, hogy idősek, és ezért már nem bíznak bennük. Én 34 éves vagyok, három évig még biztosan szeretnék futballozni. Egyelőre még megvan bennem az ehhez szükséges erő, és ameddig a fizikai és játékbeli mutatóim azt mutatják, hogy érdemes, addig a pályán leszek, hiszen a győzelmek motiválnak a további fejlődésre.
Borítókép forrása: Kolorcity Kazincbarcika Sport Club/Facebook
A ZTE gólvágója szerint ő és a csapata is feljebb kerülhet még a mostani szezonban.
Mi történt Mim Gergellyel? A ZTE 25 éves támadója klubcsapata legutóbbi öt meccsén öt gólt szerzett, legutóbb kettőt vágott a Paksnak. A Zalaegerszeg eredményeit így igencsak befolyásolja Mim formája, aki úgy érzi, még bőven fejlődhet a folytatásban. Egyúttal azt is elárulta, minek köszönhetően lett ennyire gólerős, és a válogatottsági esélyeiről is szót ejtett.
Mit éreztél Pakson a 91. percben, amikor – Böde Dániel második, végül érvénytelenített góljánál – pár percig úgy tűnt, hogy a Paks 3-2-re nyer?
Ott fogtam a fejem, hogy ismét megtörténik az, ami az első körben többször is előfordult velünk, hogy a végén kapott góllal veszítjük el a mérkőzést. Úgy tűnik, hogy valamit visszakaptunk abból a negatív sorozatból. Így utólag azt mondom, hogy örülhetünk az egy pontnak. Összességében pozitív érzelmekkel hagyhattuk el a pályát.
Gondolom, azért is, mert sikerült két gólt szerezned.
Mindig nagy öröm, ha góllal vagy gólpasszal tudom segíteni a csapatot. Most ez az egy pontra volt elég, de emberhátrányban játszva a Paks ellen, amelyet egyébként veszélyes ellenfélnek tartok, szerintem ez pozitív eredmény. Ebből lehet építkezni, erőt meríteni az utolsó három meccsre. De az utóbbi mérkőzéseinken már felfelé ívelő formát mutatott a csapat, ezért optimisták vagyunk a folytatást illetően.
Idén Paks-specialistának tűnsz: három gól és egy gólpassz a legutóbbi ezüstérmes ellen. Ez csak véletlen, vagy kedvez neked a paksiak játéka? Nem készülök másképp, de
valamiért ellenük többször kijön a lépés, ráadásul nemcsak idén, a korábbi szezonokban is szereztem már gólt vagy adtam gólpasszt ellenük.
Úgy tűnik, hogy a Paks a kedvenc ellenfelem.
Öt meccsel ezelőtt, a Nyíregyháza elleni meccs (1-1) után azt mondtad: „Az adatok alapján jónak tűnhetek, de személy szerint nem érzem magam kiemelkedőnek, ennél többet szeretnék nyújtani.” Azóta – a kupameccset is beleszámítva – további négy gólt szereztél és egy gólpasszt adtál. Erre gondoltál, amikor azt mondtad, még többet szeretnél nyújtani?
Pontosan. Akkoriban nem éreztem magam kiemelkedőnek, de azóta szerencsére sikerült feljavulnom. A Nyíregyháza elleni meccs óta minden meccsen benne voltam legalább egy szerzett gólban, ami mutatja, hogy jó úton haladok.
Változtattál bármit a felkészüléseden, a koncentrációdon? Nem változtattam a felkészülésemen, de
az október 6-ai, Újpest elleni meccs után sikerült kicsit állítanom a koncentrációmon. Úgy tűnik, ez segített abban, hogy tiszta fejjel lépjek pályára.
Ennek köszönhető szerintem, hogy sikerült az utóbbi meccseken gólokat szereznem.
November 9-én Felcsúton is betaláltál. Ez mit jelentett számodra annak fényében, hogy a Puskás Akadémiában soha nem léptél pályára az első csapatban, mivel mindig kölcsönadott a klub?
U16-osként kerültem Felcsútra, végigjártam az utánpótlást, játszottam az NB III-ban, de az első csapatban egy percet sem kaptam. Abban az időszakban többször voltam sérült, aztán Csákváron játszottam három szezont, és onnan kerültem Zalaegerszegre. Így nem kellett azon gondolkodnom, hogy fociztam a Puskás Akadémiában.
Megnyugtatott, amikor a ZTE végleg leigazolt, és már nem kölcsönjátékosként kell bizonyítanod?
Mindenképpen jó érzés, hogy négy-öt kölcsönjátékosként lehúzott szezon után végre egy olyan klubhoz tartozhatok, amelynél számítanak rám.
Két sebzett vad is üldözi a tizedik helyezett csapatodat, a Kecskemét és a Debrecen. Figyeltek rájuk is, vagy csak előre tekintgettek a tabellán?
Én azt gondolom, hogy az utóbbi hetek alapján csak előre szabad néznünk. Jó játékot mutattunk az utóbbi időben, és már úgy néz ki, hogy jönnek az eredmények is. Három meccs van még hátra ebből a fél szezonban, szeretnénk ezekből a maximumot kihozni, hogy előrébb léphessünk.
A Fehérvárt és a Debrecent fogadjátok, közte pedig lesz egy ferencvárosi vendégszereplésetek. Hány pontnak és Mim-gólnak tudnál felhőtlenül örülni az őszi hajrában? A legfontosabb, hogy minél többször három pontot szerezzünk, hogy minél előrébb végezzünk év végén a tabellán. Ha az én góljaimmal, gólpasszaimmal sikerül, az csak plusz öröm. A Fehérvár ellen is győzni szeretnénk most hétvégén, mivel
nem gondolnám, hogy bárki ellen úgy kellene pályára lépnünk, hogy csak megússzuk kapott gól nélkül, vagy csak védekezzünk ki a meccset.
Ugyanúgy, ahogy az utóbbi hetekben, támadólag fogunk fellépni.
Forrás: facebook.com/ztefc.hu
Azzal mennyire értettél egyet, amikor tavaly egy statisztika alapján te voltál az NB I legjobban cselező játékosa?
Ez a tavalyi szezonban történt, amikor felszabadultan tudtam játszani, mivel éreztem, hogy bíznak bennem. Sok mérkőzésen kaptam lehetőséget, és ennek eredményeképp meg tudtam mutatni, hogy milyen a játékstílusom. Támadó szellemben próbáltam segíteni a csapatot, és örültem, hogy jó statisztikát tudtam hozni.
Úgy érzem, azóta is fejlődtem, gólra törőbben futballozom, de nem dőlök hátra, szeretnék még jobb lenni.
Figyeled-e a korábbi csapataidat, az NB II-ben feljutó helyen álló Kozármislenyt, illetve az NB III-ban igyekvő Pécset? Követem a másod- és a harmadosztályt is. Amikor még az NB II-ben játszottam, szurkoltam a Pécsnek, az NB III-ban, hogy kivívja a feljutást. Szerintem mindenképpen magasabb szinten lenne a helye, de úgy tűnik, hogy erre még várni kell. Ha időm engedi, és épp hazamegyek a családomhoz, akkor ki szoktam járni a Kozármisleny meccseire. Nagyon jó közeg, és úgy tűnik, megtalálták a siker receptjét. Tavaly jól teljesített a csapat, de idén is ott van az élmezőnyben.
Mennyire lenne a világ nyolcadik csodája, ha a Kozármisleny feljutna az NB I-be? Nem csodálkoznék egyáltalán, hiszen a rendkívül szoros NB II-ben nincs előre megírva, hogy ki fog feljutni. Látjuk, hogy az esélyesnek mondott csapatok küszködnek, míg vannak olyan csapatok, amelyek már korábban is fel tudtak jutni, pedig ezt nem sokan gondolták volna.
Marco Rossi szövetségi kapitány válogatottjában rendszeresen szerepelnek NB I-es játékosok is, előfordult, hogy öt-hat itthon szereplő labdarúgó is fent volt a pályán. Téged mennyire motivál ez, hogy a hazai élvonalból is be lehet kerülni válogatott forma esetén? Természetesen motivál, hiszen minden játékosnak az a célja, hogy egyszer válogatott labdarúgó legyen. Teszem a dolgomat edzéseken és próbálok a meccseken is minél jobban teljesíteni. Aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.
Mini Menotti szerint a németek elleni 5-0-s vereség megbocsáthatatlan.
Kiss László nehezen él, de boldog. Rengeteg futballt néz, zenét hallgat, ír, a magyar labdarúgást pedig fájdalommal a szívében követi, mert úgy érzi, bajban van. A mindig szókimondó edző – aki Verebes József MTK-ja és Nyilasi Tibor Fradija mellett is dolgozott, és aki a Maldív-szigeteken két különböző csapatot is a csúcsra vezetett – most sem rejtette véka alá a véleményét. Első és utolsó Mini Menottival.
Mi jut elsőként eszedbe, ha a mindennapjaidról érdeklődöm?
Nehezen élek, de boldogan. De hogyne lennék boldog, amikor olyan pályatársaim voltak, mint Baróti Lajos, Kovács I. és II., Dr. Lakat, Mészöly, Dr. Mezei, Verebes, Kuusela, stb. És olyan vezetőkkel dolgozhattam, mint Bálint Laci, Dr. Páncsics, Dr. Szívós, Rabi Csaba, és még néhányan.
Minden reggel edzek háromnegyed órát, utána írok, zenét hallgatok, esténként meccseket nézek. Rengeteget olvasok, de az írás is fontos része a napjaimnak. 2020-ban írtam egy könyvet, de sajnos a Covid miatt elmaradt a kiadása. Most azon dolgozom, hogy frissítsem az anyagot, mert a futball gyorsan változik. (Milyen zenéket hallgatsz?) Főleg a hatvanas évek rockzenéit, bluest. Ezek a stílusok állnak hozzám a legközelebb, mindig szól valami zene a háttérben.
Hány meccset néztél a legutóbbi bajnoki hétvégéden?
Rendszerint 6-8 mérkőzést követek figyelemmel egy hétvége során. Magyar NB I-es meccseket is nézek, és más topligák mellett figyelemmel kísérem az angol bajnokságot is, amely különösen közel áll hozzám. Mindig is a szívem csücske volt. (Ráadásul most ott játszik a válogatott csapatkapitánya.) Szoboszlai Dominik egy fantasztikus játékos, és nagyon büszkék lehetünk rá. Az az út, amit bejárt, sok fiatal számára példaértékű. Sajnos, itthon sokszor csak a hibákat keresik benne, pedig amit ő elért, az hatalmas eredmény. Az edzők szeretik, mert bármilyen feladatot rábízhatnak, ő pedig mindig megoldja. És ha megnézzük, nem sok magyar labdarúgó tudott mostanság külföldön is jó eredményt elérni. Közéjük tartozik Szoboszlai mellett Bolla Bendegúz és Csoboth Kevin is. Nem lehet véletlen, hogy mindhárman egy kis hazai műhelyben pallérozódtak.
Mi volt az első futballal kapcsolatos emléked?
Az első emlékem a Haller térről származik, ahol gyerekként Verebes Józsival futballoztunk. Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején csodálatos volt ott az élet, igazi futballközösség alakult ki. Ezek a pillanatok örökre megmaradnak az emberben. (Később a Mágussal együtt dolgoztál. Milyen edző volt?) Fantasztikus, egy igazi zseni. De nem kapta meg azt az elismerést, ami járt volna neki.
Gegenpressing? Ő már több évtizede alkalmazta, megelőzve a korát. Ő egy Jürgen Klopp-szintű edző volt.
Ki az első a játékosaid közül, akinek beugrik a neve, mondjuk azért, mert kiemelkedő volt?
Dolgoztam olyan játékosokkal, akik igazi futballisták voltak: Illés Béla, Orosz Ferenc, Bognár Gyuri, Mészáros Bubu, Törőcsik András, Halmai Gábor, Szeibert György, Lipcsei Péter, Horváth Feri, Mátyus Jani és még sokan mások… Az ő hozzáállásuk és a képességeik magasba emelték a közös munkánkat.
Forrás: Kiss László Facebook-oldala
Melyik volt az az első időszak, amikor azt érezted, hogy már igazán komoly szinten dolgozol edzőként?
Huszonhat évesen már pályaedzőként dolgoztam a Vasas Izzónál, amely kivívta a feljutást az NB I-be. A munkám egészen más volt, mint manapság egy másodedzőnek. Akkoriban két emberből állt az egész edzői stáb: én és a főnököm, Kovács II. József, aki az Aranycsapat egykori jobbhátvédje volt. Mivel ő már idősebb volt, rengeteg feladat hárult rám. Tulajdonképpen mindent én csináltam, de éppen ezért a mélyvízben nagyon sokat tanulhattam tőle. (Hogyan látod a mai edzői stábok méretét, mint például a Debrecennél, ahol most jött egy teljes külföldi garnitúra, de a régi, debreceni kötődésű magyarok közül is sokan maradtak?) Ez számomra nevetséges. Én úgy gondolom, hogy a vezetőedzőnek kell felelnie a csapatért, ő dönt, ő irányít. A mai rendszerben, ahol nyolc-tíz ember vesz részt egy csapat felkészítésében, a felelősség szétaprózódik. Amikor én dolgoztam, sokkal több mindent kellett egyedül megoldanom, de ezáltal rengeteget tanultam. Minden edzés, minden nap új tudást adott, és ezek az alapok tartanak meg a mai napig is a szakmában.
Mi áll az első helyen, ha visszanézed az edzői pályafutásodat? Arra vagyok a legbüszkébb, hogy mindent önerőből értem el. A saját pénzemből végeztem el az összes edzői tanfolyamot Magyarországon, a legkisebbtől a legmagasabb szintig.
Akkoriban, amikor már nyugdíjas voltam, kétmillió forintot fizettem az UEFA Pro-licenc megszerzéséért, ami hatalmas összeg volt, de megérte.
Melyik volt az első igazán nagy meccs, amit élőben láttál, akár gyerekként?
Az első konkrét mérkőzésre nem emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy 1960-tól szinte minden Fradi-meccsen ott voltam, egészen 14-15 éves koromig. Az Üllői útra rendszeresen kijártam. Nagyon jó játékosnak tartottak, fiatalon el is jutottam az utánpótlás válogatottságig. Az MTK tartalékcsapatában játszottam, de egy sérülés megakadályozott abban, hogy tovább haladjak ezen az úton. Mindez azonban nem tett tönkre, hiszen amit elértem, arra nagyon büszke vagyok. Az elkötelezettség és a futball iránti szeretet mindig is az életem középpontjában állt, és ma is ez tart engem életben.
Ki volt az első játékos, akit különösen nagy reménységnek találtál edzőként?
Lesti Béla, illetve Bozsik Péter, a legendás Bozsik József fia. Rendkívüli tehetség volt, sajnálatos, hogy labdarúgóként nem tudott nagy karriert befutni.
Mi volt az első taktikai ötleted, ami nagy sikert hozott?
Emlékszem, hogy 1981-ben a Pénzügyőrnél alkalmaztunk először a gyémánt formációt a középpályán.
Fogalmunk sem volt róla, hogy ez akkoriban forradalmi taktikai újításnak számít, amellyel később a legendás AC Milan megannyi trófeát nyert.
Egyszerűen a játékosok helyezkedése alakult így, de működött. Akkoriban senki sem beszélt ilyen elhelyezkedésről, viszont nagy sikereket hozott nekünk. Sok mindent akkor fedeztünk fel ösztönösen, amit később már tudatosan alkalmaztak más csapatok is. Ez a taktika akkoriban még nem volt elterjedt, de a sikerek igazolták az újdonságát. Ezeket az újításokat bizonyítani is tudom, az összes edzésemet lejegyeztem az 1970-es évektől kezdve. Mindig is fontosnak tartottam, hogy tanuljunk a tapasztalatainkból, és ennek az alapját a pontos feljegyzések adják. Mindig legyünk nyitottak az újításokra, mert lehet, hogy amit ma még nem értünk teljesen, az később alapvetővé válik. Ez a futballban és az életben is igaz.
Emlékszel az utolsó mérkőzésedre edzőként, hogyan zárult, és mit jelentett számodra? Egy ceglédi meccsel zártam le a pályafutásomat itt, Magyarországon, úgy 10-11 éve. A játékosok eladták a meccset. (Honnan derült ki?) Bár igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, azt láttam, hogy olyan gólokat kaptunk, amelyeket még soha. Egy-egy ilyen mérkőzés után az ember úgy érezheti, hogy nem tudja irányítani a dolgokat, és nincs már mit kezdeni a helyzettel. Utána egyből le is mondtam.
Maldív-szigetek, első és utolsó élmények. Meg ami közte volt. Élvezted?
Bár nagyon kevés fizetést kaptam, csodálatos életet éltem, és olyan sikereket értem el a csapataimmal, amiket itthon nem igazán értettek meg.
Voltak nagyon szép pillanatok, két csapattal is is bajnokságot és kupát tudtam nyerni. Ez fantasztikus élmény volt, és nagy büszkeséggel tekintek rá.
Ott éltek velem a gyerekeim, de sajnos a feleségem elhunyt, és hirtelen egyedül maradtam a három gyermekkel. Ez egy nagyon nehéz időszakot jelentett, de a futball kitöltötte a mindennapjaimat. Őszintén szólva, néha nagyon megterhelő volt. (Hogyan birkóztál meg a nehézségekkel?) A futball, a munka, az edzések mind segítettek elterelni a gondolataimat. De őszintén, nem is igazán foglalkoztam azzal, hogy hogyan bírtam ki. Az volt a legfontosabb, hogy folytassam a munkát, és próbáljak mindent megtenni a gyerekeimért. Minden reggel hatkor már a pályán voltam. Az első hajót meg kellett várnom, hogy átjussak a szigetre. Egyedül dolgoztam, nem volt pályaedzőm, a kapusedzéstől kezdve mindent nekem kellett csinálnom. Volt, hogy egy-egy idősebb futballista néha besegített. Reggel és délután is edzéseket tartottam a 40 fokban. Amikor elkezdtünk nyerni, mindenki belelkesedett. Jó érzés volt látni, hogy hatással voltam az ottani futballra.
Kovács Istvánnal és Gera Zoltánnal
Mikor jártál utoljára a Maldív-szigeteken? Az egyik fiam ott él, de én már régóta nem jártam ott. Elmehetnék pár hétre pihenni, de őszintén, most nem vágyom vissza.
Nyilasi Tibor másodedzője voltál a Fradinál. Emlékszel az első találkozásotokra? Még futballistaként találkoztam vele, nagyszerű ember és barát volt. Különleges élmény volt a Fradinál együtt dolgozni vele, ő egy nagyon komoly szakmai vezető.
Ki hívott először Mini Menottinak?
Egy nagyon kedves újságíró barátom, Szabó Ferenc ragasztotta rám ezt a nevet. A Népszabadságnál dolgozott, és egy Pécs-Vasas meccs után kezdett el így hívni. A mérkőzésen volt némi felfordulás, és úgy látta, hogy a futballhoz való hozzáállásom őt César Luis Menottira emlékezteti, aki az argentinokkal 1978-ban vb-t nyert. Már több mint 40 éve Mini Menottiként ismernek az emberek.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut a magyar foci jelenlegi helyzetéről? Nagyon sötéten látom. Rengeteg külföldi edző és játékos érkezik, de sehol a világon nincs olyan arányban külföldi, mint nálunk. Ha minőséget jelentenének, az más lenne, de sajnos nem ez a helyzet. Nagyon kevesen vannak, akik valóban minőséget képviselnek. Emiatt a magyar játékosok háttérbe szorulnak, és ezt előbb-utóbb meg fogjuk érezni. Nagyon nagy hibának tartom ezt az irányt. (Hogyan látod a magyar futballisták helyzetét?) Ha őszinte akarok lenni, nem igazán tudok kiemelkedő magyar játékost mondani. Talán Dibusz Dénes az egyetlen, aki hosszabb idő óta stabilan nemzetközi szinten teljesít. Az utóbbi időben Nagy Zsolt válogatott formája is kellemes meglepetés volt, de a klubcsapatában nem tudott hasonló szinten játszani.
Nagyon gyenge a magyar futballisták utánpótlása. Nincsenek fiatal tehetségek, akik helyet követelnének maguknak a csapatokban. Ezt pedig az idősebb, gyakran középszerű külföldiek foglalják el, ami nem viszi előre a magyar focit.
(Miért alakult így szerinted a helyzet?) Egyszerűen nem látni szakmai koncepciót. A magyar labdarúgásban nem egyértelmű, hogy mit akarunk elérni, milyen irányt követünk. Én látom, mi zajlik Európában és a világban, de Magyarországon ebből nem sokat tapasztalunk. Az edzők nagy része nemzetközi szinten nem jegyzett, és úgy tűnik, nincsenek hosszú távú tervek. Ezért nem tudják megfelelően támogatni a fiatalokat, akik nélkül nincs jövő.
Mi lenne az első ötleted? Az első lépés, hogy a magyar tehetségeket előtérbe tegyük, és valódi szakmai alapokra helyezzük az utánpótlást. Az edzők képzését is komolyan kellene venni, mert anélkül nem lesz fejlődés. A külföldi játékosok behozatalát szigorúbb szabályokhoz kötném: csak azok jöhessenek, akik valóban szintet emelnek. És persze, egy egységes szakmai koncepció nélkül minden változtatás csak tűzoltás marad. A magyar focinak világos jövőképre van szüksége.
Marco Rossi válogatott meccseiről mi a legutolsó benyomásod? Én az elsők között voltam, akik megköszönték Marco Rossinak, amit a magyar futballért tett. Azonban az utóbbi időben számomra csalódást okozott. Például a németek elleni, idegenbeli mérkőzésen nagy szakmai hibák történtek. Az első negyedórában presszingelni próbáltunk Németország ellen, ami egyáltalán nem működött, és egy súlyos vereség lett a vége. Az ilyen bakik megbocsáthatatlanok, és nem lehet őket későbbi sikerekkel kompenzálni. Ezek alapvető stratégiai kérdések, amiket jobban át kellett volna gondolni.
Az a kérdés, ki beszélte rá Marco Rossit a presszingre. Vagy ha senki, akkor ő maga hozta meg ezt a hibás döntést? Bárhogy is volt, ez elfogadhatatlan.
Egy ilyen helyzetben tisztában kell lenni az erőviszonyokkal. Az 5-0 egyszerűen túl nagy arányú vereség ahhoz, hogy bármi más elfedje. Ez az a pont, ahol újra kell gondolni a hozzáállást. (Szerinted mi lett volna a helyes stratégia?) Egy ilyen mérkőzésen sokkal defenzívebb, szervezettebb játékot kellett volna játszani. Védekezésre és kontratámadásokra építeni – ez lehetett volna a realitás. Nem szabad elvárni, hogy a válogatott domináljon, főleg idegenben, egy Németország szintű ellen. A nagy vereségek elkerülése is fontos egy csapat fejlődése szempontjából, mert az ilyen eredmények mentálisan is megtörik a játékosokat és a szurkolókat.
MTI-fotó: Koszticsák Szilárd
Sokan elképesztően jó edzőnek, de kissé nehéz embernek tartanak. Mikor mondták ezt utoljára neked?
Nem is tudom, nem keresem már annyira az emberek társaságát. Ha hívnak valahova, elmegyek, ha nem, akkor elvagyok otthon. Megsétáltatom a kutyát reggel, és kész. De nagyon sok dolog miatt vagyok elkeseredve.
Például azok miatt, akik annak idején elterjesztették rólam, hogy ha én érkezem egy klubhoz, az a habitusom miatt mínusz 15 pontot jelent. Nyomot hagy bennem az ilyen igazságtalanság, de én már túl vagyok ezen.
Csak azt remélem, hogy azoknak, akik ilyesmit mondtak, egyszer lesz egy kis lelkiismeret-furdalásuk. (Úgy érzed, hogy nem becsülték meg az elvégzett munkádat?) Ez biztos. Pedig mindig a tisztesség vezérelt. Nem csapódtam ide-oda, nem kötöttem kompromisszumot a saját elveimmel. Soha nem ittam, soha nem mentem a kollégákkal „haverkodni”, és soha nem álltam be egyetlen klikkbe sem. A munkámat önállóan végeztem, és talán ezért sem kerültem soha „topra”. De tudod mit? Ez sem baj. Legalább a tükörbe tudok nézni. (Maradt benned tüske?) Már semmiért nem haragszom, de azok az emberek néha eszembe jutnak, akik szándékosan tönkretettek. Például amikor Pécsen dolgoztam, a csapat az első helyen állt, és mégis kirúgtak. Azóta sem mondták meg, hogy miért. Ez is olyan, mint amikor a Real Madrid kirúgta az edzőjét, aki megnyerte a bajnokságot. Van ilyen.
Mi jut elsőként eszedbe a mostani szurkolókról, amikor kint vagy egy-egy meccsen?
Néha még elmegyek egy-egy Fradi-meccsre vagy egy kisebb találkozóra az NB II-ben. De az az igazság, hogy a nézőtéri hangulatot már nem nekem találták ki. A 76 éves bölcsességem mondatja velem, hogy ne keressem a problémákat.
Nem bírom azt az anyázást, ami ott folyik. Egyszerűen nem bírom elviselni, amikor a szurkolás nem a csapat hajtásáról szól, hanem egymás szidalmazásáról.
A futball ennél sokkal többet érdemel. Én mindig azt vallottam, hogy a drukkolás a csapatról szóljon, ne pedig arról, hogy ki tudja jobban a másikat sértegetni. Ezért csak ritkán megyek meccsre.
Ha most adhatnál egyetlen utolsó tanácsot a magyar futball vezetőinek, mi lenne az? Engedjük a magyar edzőket és a fiatal magyar játékosokat kibontakozni. Ez a legfontosabb. A magyar edzők semmivel sem rosszabbak, mint a külföldiek, akiket idehoznak. Tudod, a magyar edzőket az MLSZ segítségével kicsinálták. Felelőssé tették őket azért, hogy a magyar futball ide jutott. Ez akkor kezdődött, amikor Szalai Ádám tette azt az ominózus nyilatkozatot, és utána Egervári Sándor távozott. Azóta pedig mintha elfelejtették volna, hogy milyen értékeink vannak. (Miért kerülhettek parkolópályára a magyar edzők?) A magyar edzők hitelessége már abban a pillanatban elveszik, amikor belépnek az öltözőbe. Elmondták őket mindennek – alkalmatlannak, gyengének –, és ez a hozzáállás egyszerűen tönkretette őket. Az MLSZ is hozzájárult ehhez, mert nem védte meg őket. Semmivel sem rosszabbak, mint a külföldiek. Ugyanazt a tananyagot tanulják a Pro Licenc-képzésen, mint például az angol edzők. Én is ismerem az angol tananyagot, megvan nálam lefordítva, és szakmailag ugyanaz. A különbség az érdekérvényesítésben van.
A magyar edzőknek egyszerűen nincs erejük kiállni magukért. Pedig szerintem az is egyértelmű, hogy egy magyar csapatnál magyarul kell beszélni.
Hogyan várhatjuk el, hogy a játékosok megértsék az edzőt, ha angolul kommunikál? Még ha le is fordítják, az nem ugyanaz. A magyar nyelv gazdag, és egy szó több jelentéssel is bírhat. Ha nem pontosan fordítanak, az egész mondanivaló félremehet. (Volt már példa arra, hogy emiatt gondok adódtak?) Persze! Dolgoztam olyan külföldi edzővel, akinek a tolmács lefordította az instrukcióit, de a jelentése szakmailag értelmetlen volt. Nekem kellett helyrehoznom a helyzetet. De ez nem működik hosszú távon. A játékosoknak érteniük kell, mit várnak el tőlük, és ez csak az anyanyelvükön lehetséges. Éppen ezért támogatnunk kell a magyar edzőket és a fiatal magyar játékosokat. Ha ezt nem tesszük meg, sohasem lesz valódi fejlődés. Büszkének kell lennünk a saját embereinkre, és megadni nekik a lehetőséget, hogy bizonyítsanak. Ez a kulcsa a magyar futball sikerének.
A pazar Európa Liga-meccse után az U21-es válogatottban rögtön kezdőként debütált. Interjú.
Kaján Norbert nem akármilyen napokon van túl. Az NB II-es Soroksár idei szezonjában eddig kilenc meccset lejátszott labdarúgóra egyre többször igényt tart a Ferencváros. Olyannyira, hogy a Dinamo Kijev elleni Európa Liga-mérkőzés 64. percében bedobta őt a mélyvízbe Pascal Jansen vezetőedző, amire a jobb oldali szárnyvédő jó játékkal és egy felejthetetlen szóló utáni kapufával válaszolt. A Kecskemét ellen akkor szerzett győztes gólt a Fradi, amikor már Kaján is a pályán volt, és közben debütált az U21-es válogatottban. Méghozzá a Ciprus ellen 1-0-ra megnyert meccsen, kezdőként,
Életedben először szerepelhettél az U21-es válogatottban, és rögtön kezdő is lettél. Hogyan érezted magad a pályán?
Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült debütálnom. Más rendszerben játszunk, mint a klubcsapatomban, és még nem vagyunk teljesen összeszokva, de
nagyon pozitív, hogy ilyen rövid idő után képesek voltunk ezt a munkát elvégezni, és 1-0-ra nyertünk Ciprus ellen.
Az első félidőben még éreztem, hogy keressük egymás mozgását, és egy kicsit kapkodós volt a játékunk, de a második játékrészre összeálltunk, és már sokkal jobban futballoztunk. Kezdésnek remek volt.
Hol érzed magad legjobban a pályán?
A jobbhátvéd és a jobb oldali szélső poszt fekszik nekem a legjobban. Mindkettőt nagyon szeretem, és igazából nincs nagy különbség számomra a kettő között.
Mennyire volt egységes a csapat, hiszen most játszott először együtt a fiatalított válogatott Németh Andrásék távozásával?
A legfontosabb feladat a védekezés összerakása volt. Ahhoz képest, hogy sokan először játszottunk egymással, meglepően egységesnek éreztem a csapatot. Látszott rajtunk, hogy küzdünk egymásért, és mindenki meg akarja mutatni magát. Az edzőtábor és a mérkőzés alapján úgy érzem, jó csapat van kialakulóban, sok időt közösen töltünk el, ami még jobban összekovácsol minket. Bízom benne, hogy ez az egységesség tovább erősödik.
Forrás: MLSZ.hu
Sikerült hamar beilleszkedned?
Szerencsére nagyon sok játékost már ismertem korábbról, ha máshonnan nem, a pályáról. Bár személyesen nem találkoztam mindenkivel korábban, azért hallottunk egymásról, és játszottunk már egymás ellen. A társak nagyon barátságosan fogadtak, így nem okozott nehézséget a beilleszkedés.
Kedden Görögországban vendégszerepeltek, mire számítasz?
A görögöké erősebb csapat, mint a ciprusiaké, de ugyanazzal a hozzáállással kell pályára lépnünk, mint az előző meccsen. Az utóbbi hetekben, az edzéseket is figyelembe véve már érezhető a fejlődés a játékunkon. Bízom benne, hogy még jobban fogunk teljesíteni, és természetesen győzelemre törekszünk.
Szélesi Zoltán szövetségi edző az NB1.hu-nak azt mondta, hogy „az álomnak ott kell lebegnie a szemünk előtt, hogy kijussunk az Eb-re”. Erre nagyon régóta nem került sor, te hogy látod az esélyeket?
Nincsen lehetetlen! Persze, a sorsolásunk biztosan nem lesz könnyű, hiszen a negyedik kalapból húznak ki minket.
Bár még korai erről beszélni, de szerintem a csapat potenciálját látva elérhető a kijutás.
Az előző selejtezősorozatban a pontszámokat tekintve nem sokon múlt a továbbjutás, reméljük, hogy most sikerül majd.
Forrás: MLSZ.hu
Hová helyeznéd az elmúlt 8-10 napot az eddigi életedben?
Nyugodtan mondhatom, hogy ezek életem eddigi legjobb pillanatai közé tartoznak, de azt is hozzá kell tennem, hogy ez is jól mutatja a sportkarrierem hullámzó természetét.
Mindig van fent és lent, de remélem, hogy még ennél is lesz jobb időszakom, és nem csak egyszeri 10 nap volt a mostani.
Szeretném ezt a szintet tartani, vagy akár még feljebb is lépni.
A Dinamo Kijev-Ferencváros meccs után megváltozott körülötted a világ?
Az a bizonyos helyzet az Európa-liga-meccsről elég nagy figyelmet kapott. Az öltözőben persze kaptam is érte, hogy ha az bemegy, akkor fél évig hallgathatták volna a társak a sztorit. Olvasgattam a kommenteket is, mert érdekelt, mit gondolnak a szurkolók, de hosszú távon nem szabad ezzel túl sokat foglalkozni, hiszen a negatív vélemények rossz hatással lehetnek az emberre. Összességében viszont érzem, hogy jobban elfogadtak a csapattársak és a szurkolók egyaránt.
Mit mondott az edződ, Pascal Jansen a 64. percben a pályára lépésed előtt?
Azt kérte, hogy futballozzak biztonságosan, hozzam azt, amit tudok, és legyek nyugodt.
A Fradi-ikon Lipcsei Péter az edződ Soroksáron, vele beszéltetek arról, mit jelent a Fradi mezét viselni?
Nem volt erre szükség, hiszen már egészem ötéves korom óta a Fradiban játszom. Végigjártam a lépcsőfokokat, így tisztában vagyok azzal, hogy mit jelent ez a klub és a Fradi-mez, tudom, mit jelent a Fradizmus.
Kész vagy arra, hogy még többet kiadj magadból a minél több ferencvárosi játékpercért?
Természetesen. Nagyon nehéz bekerülni a pályára lépők közé, legyen szó akár fiatal vagy már rutinos játékosról. A klubnál hatalmas a nyomás a csapattagokon, de ezért is nagy csapat a Fradi. Ezt bírni kell, és én igyekszem ennek megfelelni.
A Kijev után a Kecskemét elleni bajnokin is kaptál 10 percet, a csapatod éppen abban az időszakban szerezte meg a győztes gólt. Te hogy érezted magad?
Nagyon nehéz mérkőzés volt, főleg, hogy emberhátrányban voltunk, amikor beszálltam. Aztán szerencsére Kehinde góljával sikerült megszerezni a vezetést. Onnantól már csak az volt a cél, hogy megnyerjük a meccset, és kapott gól nélkül hozzuk le. A Kecskemét nagy nyomást helyezett ránk, de szerencsére sikerült megoldani.
A Dinamo elleni játékod közrejátszhatott abban, hogy Szélesi Zoltán behívott az U21-es válogatottba? Nem hiszem, hogy egy meccs alapján vagy egy hét alatt hozta meg ezt a döntést, biztosan hosszabb ideje figyeli már a játékomat. A szeptemberem nem sikerült a legjobban, az október és a november viszont remek volt, örülök a tendenciának.
A szezonod a Fradiról vagy a Soroksárról fog inkább szólni mostantól?
Ez még a jövő zenéje. Jelenleg próbálok minden lehetőséget megragadni, és a legtöbbet kihozni magamból, akárhol is játszom.
Öt év múlva hol szeretnél futballozni?
Ez azért nehéz kérdés, mert én nem szeretek nagyon a jövőbe nézni, inkább a jelennel, a közeljövővel foglalkozom. Ki tudja, mi lesz öt év múlva, addig még élni is kell. Tényleg nem vagyok az a típus, aki azt mondaná, hogy akkor már a Real Madridban szeretnék futballozni. Ehelyett azt mondom, most csak a görögök elleni meccsre koncentrálok, amelyen jó játékot szeretnék nyújtani egy lehetőleg győztes csapatban.
Novothny Soma 52 ezer néző előtt is játszott bajnokit. De miért nem fog soha visszatérni a Vasasba?
Az új edző érkezése óta parádézik a lengyel másodosztályban Novothny Soma, öt gólnál jár, de az összeset odaadná azért, ha feljutna az élvonalba a 14-szeres bajnokcsapat. Már csak azért is várja a legjobb csapatok közötti csatározást, hogy klubjával megdönthessék az 52 ezer néző előtt rendezett tavalyi rangadójukat. Korábbi NB I-es klubjai közül az Újpestre és a Diósgyőrre is jó szívvel emlékszik vissza, a Vasasra azonban nem igazán, hiszen csapatkapitány létére elküldték a csapattól. Lengyelországban aztán újra topformába került.
Bomba formába került a Ruch Chorzów, a gyengébb idénykezdet után az előző öt meccseteket megnyertétek, a legutolsót ráadásul 5-0-ra. Mi történt?
Az idő segített összekovácsolni a csapatot. Az új edző érkezése egy friss szemléletet hozott, úgy érzem, ráérzett a legjobb felállásra, amivel ki tudjuk hozni magunkból a legtöbbet. Szerencsére ezt az eredmények is tükrözik. Dawid Szulczek vezetőedző 11 meccs óta irányítja a csapatunkat, azóta kilenc mérkőzést sikerült megnyernünk.
Mennyiben változott a te szereped a csapaton belül?
Az előző edzőnél főként jobbszélsőként léptem pályára, az új mesternél aztán áttértünk a kétcsatáros játékra. Ez hol működött, hol nem, viszont
egy ideje én vagyok az egyetlen csatár elöl, és azóta sokkal eredményesebb lettem.
Az elmúlt négy meccsen három gólt is szereztem, így azt hiszem, ezzel bizonyítottam, hogy ez a legmegfelelőbb pozíció a számomra.
Ezek szerint a 16 meccs/5 gól jelenlegi – már eleve nem rossz – átlagod még nagyot javulhat év közben?
Most sikerült elkapni a fonalat, a helyzetek is jobban jönnek, és szerencsére a csapattársak is jól szolgálnak ki. Amikor lehetőségem adódik, igyekszem minden alkalommal a lehető legtöbbet kihozni belőle.
Négy gólt is az első negyedórában szereztél, egyet-egyet a negyedik és az ötödik percben. Mitől vagy ennyire jó a meccsek elején?
Nincs ilyen taktikai elem, hogy mindenképpen az elején szerezzünk gólt, de örülök neki, mert azt mutatja, hogy már az első sípszótól megfelelő koncentrációval jelen vagyok a meccsben. Egy csatárnak különösen fontos, hogy az első helyzetét kihasználja, mert az lökést adhat a továbbiakra.
A Ruch Chorzów stadionja óriási, 55 ezer férőhelyes. Mennyire tudják megtölteni a szurkolók az arénát a másodosztályban?
Általában 10-15 ezer néző látogatja a hazai mérkőzéseinket, de ahogy jönnek az eredmények, egyre többen kilátogatnak. Irgalmatlanul nagy a stadionunk, ha egy 15 ezresben játszanánk, szerintem ott mindig telt ház lenne. A szurkolótáborunk rendkívül hűséges és Európa-szerte jól ismert, az idegenbeli meccseinken is gyakran megtöltik a számukra fenntartott helyeket.
Tavaly az első osztályban a Widzew Lódz elleni meccsünkön 52 ezren szurkoltak, ez nézőszámrekordot is jelentett. De jövőre egy Wisla Krakkó elleni mérkőzésen ezt a 21. századi csúcsot is szeretnénk majd megdönteni.
A drukkereink mindkét csapat fanatikusaival baráti viszonyt ápolnak. Idén is bízunk abban, hogy 20-22 ezerre megnő a meccseink látogatottsága a másodosztályban.
A Ruch Chorzów története különleges, hiszen 14-szeres bajnokcsapat, most mégis a második vonalban játszik. Hogyan fogadták ezt a szurkolók?
Tavaly nagyon nehéz helyzetben érkeztem, akkora a klub már tetemes hátrányban volt. A tavalyi kiesés fájó pont volt, mégis hűségesek és optimisták maradtak a szurkolók. Az anyagi gondok után négy év alatt sikerült visszajutni az első osztályba, de aztán sajnos kiestünk. Ugyanakkor ezt nem tragédiaként élték meg a fanatikusok. Az idei szezonban viszont egyértelműen elvárják, hogy visszajussunk, és ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk.
Fotó: Marcin Golba/NurPhoto via Getty Images
Milyenek a szurkolóitok?
Nagy hírnevük van, elég sok balhé és verekedés is fűződik a nevükhöz. A drukkereinken is látszik, hogy különleges klub a Ruch Chorzów, amelynek nem a másodosztályban van a helye. Érezzük, hogy muszáj feljutni. A szezon elején rosszul kezdtünk, nem volt jó a klub körüli hangulat, közelebb voltunk a kieséshez mint a feljutáshoz. Most jó formában vagyunk és már odaértünk az osztályozót jelentő helyre. A stadion őszi kihasználtsága miatt tavasszal tizenöt meccsből tíz alkalommal hazai pályán fogunk játszani, ősszel előfordult, hogy zsinórban ötször is idegenben léptünk pályára. Ez a sok chorzów-i találkozó is nagy segítség lehet a feljutásért vívott harcban.
A lengyel bajnokság hangulatát és színvonalát hogyan hasonlítanád a magyaréhoz?
Lengyelországban a labdarúgás abszolút első számú sportág, és ez a nézőszámokon is látható.
Infrastruktúra terén talán Magyarország előrébb tart, de itt nagyobb a rajongás és a helyszíni szurkolás révén a futball iránti szeretet. Az emberek élnek-halnak a játékért, itt még a másodosztályban is sokszorosa a nézőszám a magyarországihoz képest.
A miénk nagycsapat, ezért idegenben is kíváncsiak ránk. Tízezernél kevesebb néző előtt még a második ligában sem futballoztunk még. Ezt nem sok klub mondhatja el magáról a magyar NB II-ben.
Még majdnem három évig, 2027 nyaráig érvényes a szerződésed. Ennyire tetszik a lengyelországi futballélet?
Tavaly nagyon jó három hónapot zártam a klubnál, megszeretett az akkori stáb, amelyet azóta lecseréltek. de szerencsére az új edzőim is elismernek. Annak ellenére ragaszkodtak hozzám, hogy külföldi játékos vagyok, akiknek mindig nehezebb kivívni a népszerűséget. A klub háttere, a szurkolók szeretete és a jövőkép mind olyan tényezők, amelyek miatt szívesen írtam alá hosszú távra.
Chorzów városában milyen az élet?
Gyönyörű hely, megvan a maga varázsa. Kisváros, de nagyon barátságos és otthonos. Egy órára van Krakkótól, így könnyen át lehet ugrani, ha kicsit mozgalmasabb környezetre vágyunk.
Harmincévesen milyen terveid vannak még a futballban? Mi lehet a csúcs, amit még elérhetsz?
A legközelebbi cél, hogy a Ruch Chorzów feljusson az első osztályba. Erre koncentrálok most, szeretnék minél többet tenni a klubért, elsősorban minél több góllal segíteném a csapatot.
Fotó: Ralf Treese/DeFodi Images via Getty Images
Egy kecskeméti szurkolói ankéton azt mondták, szóban megegyezett veled a csapat. Végül miért nem lettél a KTE játékosa?
Valóban szó volt erről, és egy időre úgy tűnt, hogy megvalósulhat a klubváltás. A lengyelországi új edzőm érkezése után én a váltás mellett voltam, de ő közbelépett, és jelezte, hogy ragaszkodik hozzám. Ezért ez is maradt a végső döntés.
Szoktál nosztalgiázni a múlton, hogy mindig jó döntést hoztál-e a karrieredben? Hiszen voltál Nápolyban, a Bundesligában, a koreai másodosztályban, Belgiumban és több magyar csapatban is.
Természetesen előfordul, hogy elgondolkodom, hogyan alakult volna a pályafutásom, ha más döntéseket hozok. A belgiumi időszak például nem úgy történt, ahogyan arra számítottam, hiszen a volt újpesti tulajdonos csak úgy tudott új játékost igazolni, ha engem szerződtet a Sint-Truiden. De el sem utaztam az országba, és pályára sem léptem.
Kilencven százalékban jól döntöttem a karrierem során. Egyet sajnálok, hogy a Bochumnál nem voltam elég türelmes a kevesebb játékperc miatt. Talán maradnom kellett volna még fél évig a Bundesligában, és kiderült volna, hogy mennyit tudok játszani.
Akkor így döntöttem, fiatal voltam, és nehezebben viseltem, ha kevesebbet játszhatok. Persze, nem arról van szó, hogy itthon ülök, és emiatt sírok, de ha rákérdeznek, akkor őszintén elmondom.
Hány góllal lennél elégedett a bajnokság végén?
Azért nem szeretem ezt a kérdést, mert ha mondok most egy számot, akkor azt később előveszik. Na jó, szeretnék tíz gól fölé jutni, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. De egyébként az összes gólomat elcserélném a feljutásra, azonnal aláírnám, hiszen jelenleg ez a legfontosabb. De ha sok góllal tudom ehhez hozzásegíteni a klubomat, akkor még édesebb lenne az osztályváltás íze.
Magyarországon játszottál Diósgyőrben, Újpesten, a Vasasban. Melyik az a klub, amelyikbe egyszer majd szívesen hazatérnél?
Az Újpest különleges helyet foglal el a szívemben, fantasztikus emlékek fűznek a csapathoz, de ez igaz a diósgyőri időszakomra is. A Vasast illetően egyértelmű, hogy az elválásunk módja miatt nem lesz többé opció, hogy oda igazoljak. De a másik két klubba bármikor szívesen visszatérnék. De ez a távoli jövő, így nem gondolkodtam rajta komolyan.
Fotó: Szirtesi László/Getty Images
Hogyan váltál el a Vasastól?
Én voltam a csapatkapitány és januárig minden mérkőzésen játszottam, aztán egyszer csak közölték, hogy a klubnak nincsen szüksége rám.
Ezért nem gondolom, hogy szóba kerülhet valaha is, hogy visszaigazoljak.
Az Újpest újjáépítése nem dobogtatja meg a szívedet?
Talán a legszebb időszakot Újpesten töltöttem, amikor például 19 gólt szereztem, Magyar Kupát nyertünk és bronzérmesek lettünk a bajnokságban. De ahogy említettem, Diósgyőrben szintén remekül éreztem magam.
Az U21-es válogatottban szerepeltél, és volt ilyen erős éved is, mint ez a 19 gólos szezon. Nincs hiányérzeted amiatt, hogy egyszer sem lehettél tagja a nagyválogatottnak?
Természetesen minden játékos álma, hogy válogatott legyen. Volt olyan időszak – akár az újpesti vagy a Bundesliga II-es, Bundesliga I-es -, amikor talán felmerülhetett volna a nevem, de végül nem kaptam meghívót. A szövetségi kapitányok másképp döntöttek, így ez olyan dolog, amit nem igazán tudok befolyásolni, csak azt, hogy mindig a legjobbamat nyújtsam a pályán.
És mi lesz, ha jövőre, 31 évesen mondjuk 14 gólt rúgsz a lengyel élvonalban?
Akkor sem rajtam fog múlni, hanem a kapitányon. Bízom abban, hogy jövőre ott leszünk az első osztályban, és 14 gólt fogok rúgni. De utána szintén a válogatott edzőjének kell majd döntenie a keret összetételéről.
Idén tavasszal Novothy Soma a Hétközi Forduló vendége volt:
Az U21-es húzóemberek rendre a felnőtt válogatottat erősítik, Szélesi Zoltán mégis hisz egy Eb-részvétel kiharcolásában.
A magyar U21-es válogatott 16 ponttal negyedik lett a bivalyerős Eb-selejtezős csoportjában, ugyanannyi ponttal, mint a harmadik helyezett Skócia, és ezzel eldőlt, hogy nem lesz ott a jövő évi kontinensviadalon. Szélesi Zoltán márciusban vette át az irányítást a Vasashoz távozott – de azóta már Kecskeméten tevékenykedő – Gera Zoltántól, a korosztályos csapat pedig a csoportmásodik belgák elleni diadallal zárta a selejtezőt. A szövetségi edző a Marco Rossival való remek viszonyáról, a felnőtt válogatott felé kacsingató játékosokról és a már ott szereplő „feljátszók” hiányáról, egyúttal az U21-es csapat legfontosabb feladatairól is nyilatkozott az NB1.hu-nak.
Hosszú évek óta nem szállított bravúrgyőzelmet a csapat. Most hogyan sikerült nyerni Belgiumban?
A csapategységnek köszönhetjük ezt a győzelmet, az odáig vezető út pedig egészen márciusig vezethető vissza. Egy plusz lökésre mindenképp szükség volt mind a személyi összetétel, mind a karakterek kezelésében. A játékosokkal esténként egymás között négy-hat-nyolcszemközt beszélgettünk, és ez nagyon fontos volt. Szóba esett a klubfutball, az ott szerzett tapasztalatok, hol tartanak, és hogyan tudunk esetleg segíteni nekik tanácsokkal. De arról is sokat beszéltünk, hogy a játékosok hogyan tudnak a válogatotton belül még hatékonyabbá válni.
A szakmai felkészítés hasonló részekből áll, és amit kérek, nem bonyolult, viszont mindenkinek értenie kell.
De meg is értik a játékosok, azért is tudják végrehajtani ilyen szívvel és lélekkel, akár olyan hatékonysággal, mint a belgák elleni, 90 percen át tartó védekező részt. Vagy akár a támadó részt: az első félidőben sikerült eljutnunk egy 11-esig, de volt még jónéhány ígéretes támadásunk az első és a második játékrészben egyaránt.
Nem sajnálod, hogy pont most, két győzelem után kell egy kicsit szétrobbantani és újraépíteni a válogatottat? Hiszen sokan az életkoruk miatt már nem lehetnek U21-es válogatottak 2025-ben.
Sajnálom, de ez a korosztályos válogatottaknál zajló munka a sajátossága. Rövid időt töltünk együtt a srácokkal, bár az U21-es korosztályban ez kissé hosszabb, hiszen két évre tolódik. Én a kétéves ciklus közben csatlakoztam szövetségi edzőként, idén januárban neveztek ki, majd márciusban kezdtem el a gyakorlati munkákat. De annyi idő alatt is összekovácsolódtunk, valóban megszerettük a srácokat, és azt gondolom, hogy ez kölcsönössé is vált. Nem egyszerű, de a váltást megkönnyítheti, hogy több 2004-05-ös születésű játékost is meghívtam már, és lehetőséget is kaptak.
MTI-fotó: Bús Csaba
Látsz esélyt arra, hogy a magyar U21-es válogatott kiharcolja akár a következő generációval az Eb-részvételt azok után, hogy ez jó ideje nem sikerült?
Nézd, én minden győzelmet a helyén kezelek. Helyén kezelem a valóságot, hogy melyik válogatott melyik polcon helyezkedik el. De ettől függetlenül úgy állok hozzá minden egyes mérkőzéshez, hogy győznünk kell. El kell sajátítaniuk a játékosoknak azt a stílust, amely egy alázatos, szenvedélyes védekezést, de semmiképpen nem antifutballt jelent.
Ezzel a zárt, stabil védekezéssel a spanyoloktól kezdve a belgákig mindenki ellen lehet esélyünk kontrákból eljutni az ellenfél kapujáig.
Mérkőzésen belül is változtathatunk a játékunkon, hogy mennyire vagyunk defenzívek vagy offenzívek, avagy mennyire kell magasan vagy mélyen elhelyezkedünk a pályán a különféle fázisokban. Az álomnak ott kell lebegnie a szemünk előtt, hogy hátha kijutunk az Eb-re, hátha elérünk egy playoffos helyet, hátha egy kalapot lehet ugrani felfelé.
A skótokkal ugyanannyi pontot gyűjtöttünk, miközben a belgák és a spanyolok pontszámban is előttünk végeztek. Miben jobbak nálunk?
Nem nehéz erre válaszolni, de ehhez mélyebbre kell ásni. A belga és a spanyol keret tizenötszörös árkülönbsége azzal is magyarázható, hogy a játékoskiválasztásuk sokkal kifinomultabb. A honvédos Benczenleitner Barnának például a a Juventusban futballozó belga játékossal kellett felvennie a versenyt a pályán.
A magyar válogatott 16 ponttal a negyedik helyen végzett Eb-selejtezős csoportjában. A belgák a veretlen spanyolok mögött maradtak a második helyen, mivel a skótok kikaptak Kazahsztánban. A csoport végeredménye: 1. Spanyolország 28 pont, 2. Belgium 19, 3. Skócia 16, 4. Magyarország 16, 5. Kazahsztán 9, 6. Málta 0. A kilenc csoportgyőztes Eb-résztvevővé válik, a csoportmásodikak közül a legjobb három szintén, a további hat pedig a rájátszásban küzdhet a fennmaradó három helyért. A jövő évi Európa-bajnokság házigazdája Szlovákia, amelynek válogatottja automatikus résztvevő.
Mennyit kellett változtatni a Gera Zoltán által elképzelt, korábbi U21-es csapat játékán?
Gera Zoltán kezdte el a mostani ciklust ezzel a korosztállyal, és amikor én átvettem, nem mérlegeltem, hanem megnéztem, hogy én mit képviselek a játékosösszetételt, a játékról alkotott elképzelést tekintve, és azt igyekszem kombinálni a szövetség szakmai elvárásaival. Igyekszünk eredményesek lenni, és közben igyekszünk az A-válogatottat munkáját is segíteni azzal, hogy megteremtjük a felnőtt nemzeti csapat előszobáját. Gerzsont egyébként nagyon szeretem, és a legjobbakat kívánom neki Kecskeméten.
Fotó: MLSZ.hu
Mennyire van kőbe vésve, hogy hasonló taktikával, felállásban futballozzon az U21-es csapat, mint a nagyválogatott?
A kőbe vésésnek vannak formái, hogy miként véssük, mivel véssük, de ez a jelenség, amit mondasz, az utóbbi időben egy kissé szorosabbá lett fűzve. Ugyanakkor ez teljesen normális, hiszen ez egy átmeneti időszak a fiatalok számára, hogy felhívják magukra a felnőtt válogatott figyelmét. Szinte majdnem ugyanaz a felállási forma, ami nagy könnyebbség, amikor valaki az A válogatottba meghívót kap. Ezzel is próbálunk segíteni a játékosoknak, illetve Marcónak.
Kik azok, akiket a csapatból jó szívvel ajánlanád a nagyválogatott számára? (Az interjú Marco Rossi keddi kerethirdetése előtt készült – a szerk.)
Nem szabad a fejünket struccként a földbe dugni. Ez nem úgy működik, hogy a 2002-2003-as korosztály kiöregedett tíz mezőnyjátékosát és a kapust azonnal ajánlani tudom a felnőtt válogatott számára. Eltérőek a játékosok fejlődési útjai, karriertervei, valaki itthon, valaki külföldön játszik, vagy éppen küzd a helyéért a klubjában. Az már örömteli, ha egy-két-három játékos ajánlható a felnőtt válogatottnak, de az is előfordulhat, hogy például egy hiányposzton van szüksége a szövetségi kapitánynak egy-egy játékosra. Nálunk felmérheti a kínálatot, és aki akit hasznosítani tud, azt vigye, és építse be!
Rossi mester figyelembe veszi az új kerete kiválasztásánál, hogy az U21-es csapat is próbál jó eredményeket elérni?
A legbiztosabb választ ő tudná megadni, de én azt érzékelem, hogy nagyon nyitott és őszinte a kommunikáció, állandóan egyeztetünk a kiválasztott és megfigyelt játékosokról.
Balogh Botond a kora alapján idén még az U21-es válogatottban is szerepelhetett volna, de közben felnőtt válogatott lett. Elképesztő olaszországi statisztikái révén sztárcsapatok érdeklődését is felkeltette a hírek szerint, bár a Parma is a Serie A-ban szerepel. Mennyire lepett meg a berobbanása, lehet belőle a magyarok Skriniarja, aki a szlovák válogatott csapatkapitánya és egyik legértékesebb játékosa védő létére?
Minden lehetőség megvan benne, hogy az (a magyar Skriniar – a szerk.) legyen belőle, úgyhogy sok sikert kívánok neki. Az algoritmusok dolgoznak a mérkőzéseken, a játékosokat kívülről-belülről ismerik, ezáltal a gépek mögött ülő szakemberek jól tudják, hogy egy-egy labdarúgó milyen hatékonysággal futballozik. Ez Botinál sincsen másképp. De ha csak a 2002-2003-as korosztályt nézzük, Kerkez Milos a Premier League-ben szerepel, ő is lehetett volna még U21-es az előző ciklusban, de már standard felnőtt válogatott. Vagy akár említhetném Horváth Krisztofert is, aki hazaigazolt az Újpestbe, vagy Kata Misit, az MTK csapatkapitányát, aki április óta állandó válogatott kerettag. Négy játékos a belgák elleni mérkőzésig még játszhatott volna a csapatomban, de nem az a lényeg, hogy engem boldogítsanak, sokkal fontosabb, hogy minél többen megugorják az A-válogatott szintjét.
Fotó: MLSZ.hu
Interjúztam Németh Andrással és Gruber Zsomborral a Magyarország-Málta meccs után, és mindketten egyetértettek abban, hogy a felnőtt válogatott csatárínsége miatt egy jó gólszerző sorozattal – előbb-utóbb – esélyük lehet feljebb lépni. Te hogy látod?
Nekem megvan a véleményem, hogy állnak a játékosok U21-es szinten. Marcónak megvan a kerete, amelynek olyan kohéziós ereje van, amely viszi előre a csapatot. Hogy ő melyik pozícióban kíván erősíteni, az az ő döntése. De azt Marco is nyilatkozta, hogy Németh Andrisnál jelentős változásnak kell beállni, hogy újra a látókörébe kerülhessen. Hamburgban keveset játszott, a sérülése után kivették a csavarokat a lábából, de a Münsterben most játszik, megkapja a bizalmat és él is vele.
Az előző két U21-es mérkőzésen a csapatban nyújtott teljesítménye és a szerzett góljai után ajánlottam is őt Marco Rossinak.
Én azonban csak a saját szemszögemből tudom megítélni, hogy Németh Andris vagy akár Gruber Zsombor hogyan futballozott az U21-ben, előfordulhat, hogy a szövetségi kapitány más szempontok alapján hozza meg a döntéseit.
Van más játékos is, akit ajánlanál?
Van még két-három labdarúgó, akikről beszéltem Marcóval, de nem szeretnék most több konkrét nevet említeni.
Sok labdarúgó most szerepelhetett utoljára az U21-es csapatban. Izgalmas kihívásnak tekinted az új játékosok beépítését, vagy van benned félsz, hogy miként fognak teljesíteni?
Nagyon izgulok, és egyben félek is. Már tíz éve dolgozom a magyar korosztályos válogatottaknál, és szinte évről évre váltogatom a korosztályokat. Az a fajta állandóság, hogy egy korosztályt két-három évig tudjak vezetni, nem gyakori. Ebből adódóan nem izgulok annyira, inkább az motivál, hogy minél többet kihozzak a játékosokból, és minél jobb eredményt érjünk el. A célokat reálisan kell megfogalmazni, de mindig ott a lehetőség az álmodozásra is. Január végén sorsolnak, ami alapján eldönthetjük, milyen felkészülési sorozattal tudunk nekivágni a selejtezőknek. Az utolsó két edzőtáborban a keret felét már a 2004-2005-ös játékosok alkották, akik szerencsére jól teljesítenek a klubjaikban. Így nem számítok arra, hogy éles váltás következne, remélhetőleg ez egy jól átvezethető projekt lesz. A korábbi játékosoktól nehéz elbúcsúzni, de mindig jönnek új tehetségek, aki átveszik tőlük a stafétát.
Első mérkőzéseit játssza az új U21-es válogatott
Az U21-es válogatott időközben már meg is kezdte a felkészülését a jövő ősszel kezdődő Eb-selejtezőkre, immár a 2004-es és 2005-ös születésű játékosokkal a soraiban. November 14-én Cipruson lép pályára a Szélesi-csapat a házigazdák ellen, november 19-én pedig a görögökkel játszik a görögországi Serresben. A megújult keretben több olyan futballista is szerepel, aki már az előző hónapokban is U21-es válogatott volt, mások eddig csak kisebb korosztályokban játszottak a nemzeti csapatban, de vannak olyanok is az együttesben, akik korábban még nem ölthettek magukra válogatott szerelést.
„Az első edzőtábor elsődleges feladata, hogy letegyük azokat az alapokat az új korosztály számára, amelyekre a későbbiekben tovább építkezhetünk” – mondta a novemberi feladatokról az mlsz.hu-nak Szélesi Zoltán. „Az első nemzetközi mérkőzésekig csupán néhány edzés áll rendelkezésre ahhoz, hogy beállítsuk az alaptaktikát, megismertessük a játékosokkal a válogatott stílusjegyeit, valamint megszerezzük az első benyomásokat a kerettagok karakteréről, személyiségéről. Bár a játékosok egy részét már ismerjük, hiszen többekkel az előző hónapokban is együtt dolgoztunk, fontos információ lesz a stáb számára, hogy miként tudnak együttműködni a keret régi és új tagjai, milyen a játékosok közti kémia, melyek a legerősebb posztkapcsolatok a pályán.”
Csapatot építeni nem lehet egyik napról a másikra, egy hosszabb folyamat első lépéseit tesszük meg, ugyanakkor szeretnénk, ha az előttünk álló két mérkőzésre már látható eredménye lenne a munkának.
„Van néhány labdarúgó, akire különböző okokból nem számíthatok az összetartáson, külön kiemelném közülük Gruber Zsombort, aki ezúttal az A-válogatotthoz kapott meghívót, és jó példa lehet a többiek számára, hogy kiemelkedő teljesítmény esetén már ebben a korban, 19-20 évesen is nyitva áll a felnőtt válogatott kapuja az U21-es futballisták előtt” – fogalmazott a szövetségi edző.
MTI-fotó: Szigetváry Zsolt
A keret tagjai november 10-én, vasárnap találkoztak Telkiben, kedden pedig elutaztnak Ciprusra, ahonnan a november 14-i mérkőzés után három nappal repülnek tovább Görögországba, a második mérkőzésük helyszínére.
Az U21-es válogatott kerete: kapusok: Dala Martin (Fehérvár FC), Pécsi Ármin (Puskás Akadémia), Tóth Balázs (Nyíregyháza) védők: Demeter Milán (Kazincbarcika), Dragóner Áron (Nafta), Lányi Bence (Gyirmót), Pekár István (Budapest Honvéd), Szabó Tibor (Budapest Honvéd), Yaakobishvili Antal (Girona) középpályások: Bodnár Gergő (Vasas), Csóka Dominik (Nafta), Geiger Bálint (Újpest FC), Kaján Norbert (Ferencváros), Merényi Ádám (Budafok), Okeke Michael (Manchester City)
Szűcs Tamás (DVSC), Tóth Rajmund (ETO FC), Tóth Alex (Ferencváros), Vajda Botond (DVSC) támadók: Dénes Csanád Vilmos (ZTE), Klausz Milán (Nafta), Molnár Ádin (MTK Budapest), Vasvári Zoltán (Budafok), Vancsa Zalán (Gent).
Szinte magyar klubnak tekinthető a határszéli Lendva község futballcsapata, amelynek Végh Gábor az elnöke, Bozsik József az edzője, és hat magyar játékossal küzd a bennmaradásért a szlovén első osztályban. Az NB I-es Zalaegerszeg testvércsapatában egyre több lehetőséget kap Dragóner Áron, a 28-szoros magyar válogatott Dragóner Attila fia, ráadásul nagyon úgy tűnik, a kapu előtt is feltalálja magát. A fiatal hátvéd – aki a minap megkapta első meghívóját az U21-es válogatottba – a bajnokságban remek gólt lőtt, és szeretné megdönteni édesapja 46 találatos karriercsúcsát.
Édesapád, Dragóner Attila védő volt, a bátyád, Filip jelenleg a Soroksár csatára. Te miért éppen védő lettél?
Először azért, mert talán kiskoromban nem voltam olyan ügyes, mint a bátyám. Apa pedig nagy példaképem volt, ezért hátra kerültem. Később voltam csatár is, amikor már megéreztem, hogy milyen jó gólt lőni, de végül hátul maradtam.
Ahogy néztem a Koper elleni gólodat, azért elég ügyesnek tűntél, szép gólt rúgtál.
Köszönöm! Ahogy mondtam, egy időben csatár is voltam, és szeretek a kapu előtt tevékenykedni, lehet, hogy azért sikerült ez a lövés most ilyen jól.
Édesapád gólerős védő volt, egyes források szerint 46 bajnoki gólt szerzett a klubcsapataiban. Neked is vannak ilyen terveid, hogy védőként minél több gólt szerezz?
Tudom, hogy védő létére elég gólerős volt, nagyon jól fejelt, és imádta a győzelmet.
Sokan megjegyezték már, hogy hasonló a mozgásunk. Ha 46 gólt szerzett, akkor megpróbálom túlszárnyalni.
Az edződ, Bozsik József mennyire várja el, hogy adott esetben elöl is feltűnj?
Egyre több támadó pontrúgásnál kapok aktív szerepet, a variációk is sokszor úgy jönnek ki, hogy kihasználjuk a viszonylag erős fejjátékomat. De ha tudok, igyekszem szép mozdulattal gólt lőni, a kupában is volt egy, talán a bajnokságban szerzettnél is nagyobb gólom. Igyekszem bizonyítani, hogy a kapu előtt is jól érzem magam.
Az olasz meló előtt, fiatalon a Fradiban pallérozódtál. Nehéz volt Dragóner néven futballozni?
Más volt a helyzet, mint az Empolinál. Voltak előnyei és hátrányai is a Dragóner névnek, de nem volt nehéz. Én a Népligetben és az akkori Albert-stadionban nőttem fel, a Fradi volt a második családom. De éppen ezért akartam külföldre igazolni, hogy ezt a nevet magaménak érezhessem, és ne csak úgy ismerjenek, mint a Dragóner Attila fia. Ő tudott a Fradiban segíteni mindenben, az Empoliban pedig megtanultam, hogyan kell mindent kiharcolnom magamnak mindazt, amit ott elértem.
Mi az, amit az Empoliban tanultál?
Az egyik a taktikai fegyelem, amit az olaszok nagyon elvárnak a védőktől, a másik pedig az, hogyan küzdjek meg a konkurenciával. Ott egy posztra több hasonló képességű játékos pályázott, és aki többet dolgozik és jobban teljesít, az kapja meg a lehetőséget.
Nyáron miért jöttél el Olaszországból?
Bár ott edzettem, de nem tudtam a felnőtt csapatban játszani. Folyamatosan a bennmaradásért küzdött a klub a Serie A-ban, ezért 18-19 éves játékosként nehéz volt bekerülni a védelem közepére, hiszen minden meccs létfontosságú volt.
Egy év volt hátra a szerződésemből, és a klub a Serie C-be tudott volna kölcsönadni, akkor hosszabbított volna velem. Én viszont első osztályban szerettem volna futballozni.
Ekkor jött a lehetőség a Naftától, én pedig a szlovén csapatba igazolást egy jó lépésnek tartottam a karrierem szempontjából.
Miért éppen Lendvára írtál alá? A hírek szerint az NB I-ből és az NB II-ből is érdeklődtek irántad.
Valóban, de én nagyon figyeltem arra, hogy olyan helyre menjek, ahol az edző is számít rám, és sok játéklehetőséget kaphatok. Úgy gondoltam, hogy Lendván mindkettő adott, és megfelelő fejlődési lehetőséget biztosít a klub a számomra.
Olaszországban talán még magányos is lehettél, most viszont több magyar klubtársad is van. Ez mennyire befolyásolja a hangulatodat, a játékodat?
Könnyebb most, hiszen hat magyar csapattársam is van, akikkel jóban vagyok. Olaszországban volt két jó barátom, de ők elmentek a klubtól, utána sok időt töltöttem egyedül. Nem szeretek egyedül lenni, főleg távol a családtól, hiszen egy repülőút vagy egy nyolcórás autóút választott el minket. A mostani környezet sokkal jobb a mentális állapotomnak is. A magyarokkal Lendván együtt utazunk, együtt programozunk, jó viszonyban vagyunk.
Fotó: lendvavainfo.com
Honnan jártok edzésre?
Zalaegerszegről, és ez egy napi kétszer ötven perces utat jelent.
Hogy telik egy ilyen autóút a csapattársakkal?
Folyamatosan beszélgetünk, zenét vagy reggeli műsorokat, podcasteket, Balázsékat hallgatjuk, aztán ezeket a témákat is kitárgyaljuk. Jobb így utazni, mint egyedül.
Mennyire érződik a szlovén hangulat Lendván, hiszen közel van a határhoz?
Egy kicsit másabb, mint Magyarország. De a stáb is többnyire magyarokból áll. Lendva félig-meddig magyar falu, a játékosok többsége azonban horvát, bosnyák, szerb. Az edzések nem arról szólnak, hogy vigyázunk egymásra, megy az adok-kapok.
Tetszik ez a küzdőszellem?
Igen, inspiráló ez a balkáni mentalitás, de Olaszországban is megszoktam, hogy minden nap száz százalékot kell nyújtani az edzéseken.
Ha egymásnak odarúgunk, akkor egy „bocs, minden rendben?”-nel el is van intézve. Az edzésen lehet keményen harcolni, de utána nincs harag, és ez természetes.
Edzésen nincs barátság, de jobb hangulatú így a gyakorlás, mert minden feladat valamilyen tétre megy.
Mennyi magyar néző jár egy meccsre?
Van egy kis 3 ezres stadionunk és egy nagyon lelkes szurkolótáborunk, sok a magyar vagy a
magyarul beszélő szurkolónk.
Milyen színvonalú a szlovén bajnokság az olasz Primaverához vagy az NB I-hez képest?
Mivel az NB I-ben még nem játszottam, azt csak kívülről tudom megítélni. A szlovén bajnokság a Primaverához képest talán kicsit kevésbé taktikus, viszont fizikálisabb és tempósabb. Itt vannak azért olyan játékosok, akik komoly szintet képviselnek, így erősebbnek tartom az olasz Primaveránál jóval. Az NB I-gyel hasonló színvonalú lehet.
Ami különbség, hogy itt őszintébb a foci, mindenki letámad és egy az egy elleni védekezést vállal. Erőszakos, fizikális focit játszunk.
A top három csapat, az Olimpija Ljubljana, a Maribor és a Celje magasabb szintet képvisel, spanyol edzőik és remek légiósaik vannak, a többi csapatra inkább a „menjünk előre, daráljuk le az ellenfelet”-mentalitás a jellemző. Az sem véletlen, hogy az Olimpija és a Celje még mindig versenyben van a Konferencialiga főtábláján.
A klubod testvércsapata a Zalaegerszeg. A ZTE értéke a Transfermarkt szerint 6,43 millió euró, a Naftáé pedig 2,71 millió euró, vagyis közel két és félszeres a különbség a magyarok javára. Egy közös meccset simán megnyernének a magyarok?
Nyáron játszottunk egy edzőmeccset, és az döntetlenre végződött. Ha tétmeccsen találkoznánk, nem tudom, mi lenne a végeredmény, de a nyári döntetlenből kiindulva háromesélyes lenne egy ilyen találkozó. Nagyon fiatal csapatunk van, akárcsak a ZTE-nek, ezért sok futásos, párharcos, jó meccs lenne, az biztos.
A bajnokság elején kezdő voltál, aztán két meccsen a kispadon ültél. A legutóbbi négy meccsen pedig ismét a kezdőcsapatban számítottak rád. Mi történt?
Az idény elején játszottam, de a mester úgy döntött, hogy pihentet egy-két meccsen, mert a bajnokság kezdete előtt egy héttel igazolt le a Nafta. Azaz, a nyári felkészülésem nagyobb részében nem a csapattal edzettem. Az olasz bajnokság később kezdődik, így pár hét lemaradással érkeztem. Bekerültem a kezdőbe, egész jól sikerült a bemutatkozásom, és Bozsik József úgy döntött, hogy mint fiatal játékost, fizikálisan felépít, hogy készen álljak a bajnokságra. Amikor a kispadon voltam, edzettem keményen, tudtam, hogy ha újra lehetőséget kapok, akkor készen kell álljak, hogy a legjobbamat tudjam nyújtani. Most már heti két-három meccset is le tudok játszani gond nélkül, és boldog vagyok, hogy 20 évesen hétről hétre a felnőtt futballban szerepelhetek.
A Nafta a 10 csapatos bajnokságban a nyolcadik helyezett Primorje mögött jócskán lemaradva kilencedik, de még ez is osztályozós helyet ér. De ki tudja, mennyire erős ellenfelet kapnátok a másodosztályból, így biztosan jobb formába kell kerülni az élvonalban maradáshoz. Hogy látjátok a helyzeteteket?
Igyekszünk minden meccset megnyerni, mi mást is tehetnénk, de amikor nem győztünk, akkor is szoros 90 perceket vívtunk az ellenfeleinkkel. Sok helyzetet alakítunk ki, de néha hiányzik a gól. Például másfél hete, a Koper elleni bajnokink második félidejében nekünk kilenc helyzetünk volt, az ellenfélnek egy sem. Javítani kell a helyzetkihasználásunkon. Természetesen a bennmaradás a célunk, fiatal csapatunk a tavaszi szezonra fog annyi rutint szerezni, hogy a támadó és a védő harmadban a hibákat minimalizálni fogjuk. Küzdeni fogunk az összes mérkőzésen. De ha végül osztályozó várna ránk, arra is felkészülünk.
Egy hónap múlva játszotok a Maribor ellen. Lehet, éppen a te embered lesz Komáromi György. Kész vagy a csatára?
Gyuszi már játszott ellenünk, amikor legutóbb találkoztunk a Mariborral, ő kezdő volt, én csere, és nem találkoztunk a pályán. Remélem, hogy most én is kezdőként léphetek pályára, és akkor magyar játékosként futhatunk ki a gyepre egymás ellen Szlovéniában.
Korábban mondtad, hogy Olaszországba szívesen visszamennél még egyszer. Most milyen terveid vannak a karriered folyatását illetően?
Nagyon megszerettem Olaszországot, de tudom, ahhoz, hogy visszatérjek, még pár lépcsőfokot meg kell tennem.
Szívesen játszanék az olasz első vagy akár a másodosztályban is, de ehhez jól kell teljesítenem. Napról napra fejlődnöm kell: gólokat kell szereznem, és persze elsősorban hibátlan védőmunkát kell bemutatnom. De jelenleg minden erőmmel a Naftára koncentrálok, később pedig meglátjuk majd, hogy mit hoz a jövő.
A fiatal támadó egy jó bemutatkozással akár klubcsapatán belüli helyzetén is lendíthetne.
Szabó Levente és Gruber Zsombor személyében két újoncot is meghívott a novemberi Nemzetek Ligája-mérkőzésekre Marco Rossi. A magyar válogatott szövetségi kapitánya Ádám Martin és Gazdag Dániel nélkülözése mellett voksolt a két új támadóra, akik közül utóbbi meghívását már szűk egy éve kilátásba helyezte.
Felcsúti fiatalévek bázeli „tanulmányúttal”
A magyar futballt rendszeresen éri az a jogos kritika, hogy a legjobb játékosainknak meglehetősen kis része került ki a 2010-es évekkel országos szinten elindult akadémiai képzésből. Gruber esetében ez nem mondható el, hiszen ő valóban ennek a rendszernek a „terméke”.
Alig 13 évesen került Győrből Felcsútra, innentől négy éven át szüntetenül a Puskás Akadémiánál nevelkedett. 2021 nyarán egy évre a Baselhez utánpótláscsapatához került kölcsönbe, amelynek felnőtt keretének ekkor Szalai Ádám is a tagja volt.
Visszatérését követően már az NB I-ben számoltak vele a Puskásnál. A 2022/23-as szezonban 26 bajnokin kapott lehetőséget, ezeknek átlagosan durván a felét, 1303 játékpercét töltötte a pályán. A neve mellé három gól és négy gólpassz került.
A tavalyi idénynek már csak a bő felét töltötte Felcsúton, hiszen télen lecsapott rá a Fradi. Addig az első két fordulótól eltekintve mind a tizenhét NB I-es meccsen játszott, ezalatt újabb három gólt, illetve egy asszisztot tett a közösbe.
Ha hinni lehet a Transfermarktnak, Gruber 100 ezer euró fejében lett a Ferencváros játékosa, ami egyrészt a Fradi számára, másrészt egy fiatal, fejlődőképes magyar játékos esetében is potom összeg. A zöld-fehérek egyből lepasszolták őt fél évre a Zalaegerszegnek, ahol egy sérülésen is átesett. Így nyolc találkozón játszhatott, amelyeken három gólt lőtt.
Gruber feltűnése Rossi látókörében
Marco Rossi látókörébe viszont még Puskás-játékosként került be a fiatal játékos. A szövetségi kapitány szinte kereken egy éve beszélt először Gruber Zsomborról mint potenciális közeljövőbeli újoncról. Akkor még Lisztes Krisztián és Bárány Donát társaságában, akik azóta távolabb kerültek a meghívótól.
Akkor részletes elemzésben mutattuk be a három fiatal támadó játékosprofilját, melyben Gruber erényeit és a pályán való „felségterületét” is bemutattuk.
A legtöbbször a csatár mögött, illetve Felcsúton egyszer-egyszer hamis kilencesként játszó támadót azóta a Ferencvárosban is hasonló szerepkörben használják.
Ami az utánpótlás nemzeti csapatokat illeti, az U15-től indulva 21 mérkőzésen szerepelt, összesen három gót szerzett. A legidősebb, U21-es korosztályban hat találkozón egyszer talált be.
Ferencváros: küzdelem a játékpercekért
A zalaegerszegi kölcsön miatt a Ferencvárosban a kupadöntő másnapján tovatűnő Dejan Sztankovics keze alatt már nem, az őt váltó Pascal Jansen irányítása mellett viszont játszhatott.
Ami a játékperceket illeti, nincs könnyű dolga, hiszen az alapvetően három tagú támadóközéppályán Traoré és Zachariassen szinte kihagyhatatlan Jansennél. De szintén Gruber előtt van a sorban Ben Romdhane, Kehinde és a nyáron érkező Kady Borges is. És akkor riválisként még ott van a szintén nyári vétel, de eddig elvétve játszó Virgil Misidjan is.
Mellettük, mögöttük Gruber eddig 264 NB I-es játékpercet gyűjtött, míg a BL- és El-selejtezők során 54 minutum jutott neki. Első, pontot érő gólját hétvégén, a Debrecen ellen szerezte meg. Ezek fényében érhető, hogy egy őszi U-válogatott meccs után az NB1.hu-nak nyilatkozva nagy kihívásként beszélt a Fradiba való bekerülésről.
Gruber Zsombor passztérképe az őszi NB I-es mérkőzéseken (68/46 pontos átadás)
Egy esetleges jó válogatott-bemutatkozás a játékos ferencvárosi helyzetén is lendíthetne. Ha ugyanis jól sül el a debütálás, úgy a Fradi számára is prioritássá léphetne elő Gruber Zsombor felépítése.
Ez egyrészt egy majdani továbbértékesítés felé tett lépés lehetne, másrészt egy ösztönző példa a legjobb NB I-es fiatalok számára, hogy van út és lehetőség a Fradiba, majd onnan a válogatottba kerülni. Utóbbira már csak Baráth Péter ennek teljesen ellent mondó esete miatt is ráférne a klubra.
Erre a bemutatkozásra Grubernek november közepén, a Nemzetek Ligájában nyílhat lehetősége. A magyar válogatott előbb idegenben Hollandiával, majd hazai pályán Németországgal játszik.
A Honvéd előző tulajdonosait bohócnak tartja, a kisvárdai "őrült seriffről" is beszélt.
Tonci Kukoc 2020 nyaráig 50 mérkőzést játszott a Budapest Honvédban, a szurkolók imádták, el sem akarták engedni: a felcsúti stadion lelátóján „a focihoz szív kell, szerződést Toncinak!”-felirattal követelték a maradását. A balhátvéd-balszélső 34 évesen is aktív, és állítja, a mostani Honvédba simán beférne, egyúttal elmondta, ki az a három játékos, aki megérdemli, hogy most is viselhesse a csapat mezét – merthogy a többiek nem érdemlik meg szerinte.
A szurkolók kedvence a kispesti búcsúlevelében azt írta,
elmegyek, de figyelek rátok, és ha bárki is bántana titeket, akkor az első géppel érkezem, hogy együtt rúgjuk szét a s.ggét.
Az NB1.hu-nak adott interjújából kiderült, hogy ezt komolyan is gondolta, miközben arról is beszélt, miért tartja őrültnek a „kisvárdai seriffet”, azaz Révész Attila korábbi sportigazgatót, jelenlegi vezetőedzőt.
Hogy érzed magad most, hogyan telnek a mindennapjaid?
Hála Istennek, nagyszerűen érzem magam, az egész életem a futballról és az edzésekről szól. Hajnali 5-kor edzéssel kezdem a napomat, majd délután a csapattal is tréningezek. Egy hétből 168 óra a focié. A futball a minden számomra, de hogy szusszal is bírjam, a szabadidőmben szeretek bokszolni is. Minden férfinak erősnek kell lennie, és ha eljön egy pillanat az életében, amikor fenyegetik, tudnia kell megvédenie magát. A boksz, az MMA és egyéb harcművészetek mind hozzájárulnak a belső nyugalomhoz.
A horvát második ligás HNK Segesta Sisak játékosa vagy. Mennyi lehet még az aktív futballkarrieredből?
Harmincnégy évesen is jó formában érzem magam, hiszen a karrierem során mindig figyeltem a táplálkozásra, a regenerálódásra, az edzések mennyiségére és minőségére, illetve az alvásra. Folyamatosan „befektettem” a testembe, és ezt ma is folytatom, így amíg képes vagyok a pályán teljesíteni, addig focizni fogok.
Négy éve távoztál Kispestről. Milyennek látod ezt a folyamatot, hogy jutott idáig, a másodosztály sereghajtói közé a csapat?
A Honvéd örökre a szívemben lesz. Nagyszerű kapcsolatom volt a szurkolókkal, és természetes, hogy követem a kispestiek minden meccsét. Bármely becsületes Honvéd-drukkerhez hasonlóan én sem vagyok elégedett. Többet kell nyújtanunk. Túl sok olyan játékos szerepel a Honvédban, aki nem érti, mit jelent ebben a klubban játszani és a mezén viselni a címerét. Amikor aláírtam a Honvédhoz, nem voltak nagy szerződések, a klub valaha volt legjobb elnöke, George F. Hemingway jól irányította a dolgokat, és nem volt semmilyen felesleges viccelődés. Amikor végigment a klub folyosóin, csend és nyugalom honolt, mindenki tisztelte. Amióta távozott, a klub kezd széthullani. Az ő idejében jó edzőnk volt Supka Attila személyében, és nagyszerű játékosok alkották a csapatot. Megvolt a szükséges karakter a sikerhez. Az én két és fél évem alatt kétszer szerepeltünk Magyar Kupa-döntőben, egyszer nyertünk, háromszor játszottunk Európában, és a legjobb három magyar klub közé tartozott. Nézd meg, mi történik most: sok pénz, kevés minőség, miközben a másodosztályban való túlélésért küzdünk.
Fotó: Photo by Szirtesi Láslzó/Getty Images
Most, amikor beszélgetünk (a Szeged elleni bajnoki előtt), utolsó előtti a Honvéd a bajnokságban. Megállítható a zuhanás?
Remélem, hogy az új tulajdonos befektet a csapatba és új játékosokat hoz, mert így aligha tudunk előbbre jutni. Változásra van szükség a klub minden szintjén.
Mi lenne a három legfontosabb dolog, amivel szerinted megmenthető a klub?
Új vezetés, új játékosok és karakter. A pénz önmagában kevés.
A játékosoknak a szívüket is ki kell vinniük a pályára, és karakterrel kell rendelkezniük. Ezek nélkül nincsen siker.
Előfordulhat, hogy kiesik a harmadosztályba a Honvéd?
Egyáltalán nem akarok a harmadosztályra gondolni. Egy olyan klubnak, mint a Honvéd, az első osztályban kell a címekért harcolnia, és Európában kell futballoznia.
El tudnád magad képzelni játékosként a jelenlegi Honvédban? Ebben a mostani Honvédban egymillió százalék, hogy játszhatnék. Mindazonáltal a mostani keretből alig lenne valaki, aki abban a Honvédban helyet kaphatna, amelyikben én futballoztam.
Néha kommentálod a Honvéddal kapcsolatos híreket a közösségi médiában. Milyen helyzetekben érzed szükségét, hogy megszólalj?
Magyar Kupát nyertem a Honvéddal, és beírtam magam a klub történetébe. Ahogy már mondtam, George F. Hemingway távozása óta minden szétesett. Két bohóc vette át a klubot, Bozó Zoltán és Mendelényi Dániel, akiknek fogalmuk sincs a fociról. Minőségi játékosok és edzők helyett nagy pénzeket fizettek gyenge minőségért, és lásd, hová jutott a Honvéd. Ez az ő munkájuk eredménye.
Miért vált olyan kedvessé számodra ez a csapat, hogy horvát labdarúgóként ennyire közel érzed magad a klubnál zajló eseményekhez?
Minden meccset és edzést 300 százalékos erőbedobással végeztem, akár egy percet, akár 90-et játszottam. Számomra az volt a legfontosabb, hogy mindent beleadjak.
Szerettem Kispestet, az embereket és a klubot, és egy nap vissza fogok térni, emlékezzetek a szavaimra!
Edzőként először az akadémiára, aztán a felnőtt csapathoz. Szeretnék fiatalokkal dolgozni, és megmutatni nekik, hogy nem a pénz az elsődleges, más értékek is szükségesek ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Akár emberként, akár játékosként. A fiatal játékosoknak meg kell tanulniuk, hogy nem szabad eladni magukat egy marék euróért, és soha nem szabad hagyniuk, bárki azt mondja nekik, hogy nem elég jók vagy nem képesek valamire.
Fotó: Szirtesi László/Getty Images
Legutóbb azt kommentelted, két-három játékos érdemli csak meg, hogy a Honvédban futballozzon. Igazat mondtam, és kitartok mellette.
Ki ez a két-három játékos?
Ene Kornél, Branko Pauljevic és Kesztyűs Barna (Kesztyűs a Nyíregyháza kölcsönjátékosaként szerepel Kispesten – a szerk.)
A Honvéd után még Kisvárdán is futballoztál. Mi jut eszedbe elsőként a csapatról?
Őrült elnöke van (Kukoc valójában a korábbi sportigazgató, jelenlegi vezetőedző Révész Attilára gondol – a szerk.). Amikor ott futballoztam négy hónapig, a koronavírus-járvány idejében az elnök is elkapta a betegséget.
Csak azt láttuk, hogy ez az őrült ember eljön az edzésre, és seriffként sétálgat az edzőközpontban.
Kisvárdán nem az edző állítja össze a csapatot, mindent az elnök csinál. Sok őrült emberrel találkoztam a futballban, de közülük ő áll az első helyen.
A Ferencvárosnál mindent megtesznek, hogy a régió egyik vezető csapata legyen a zöld-fehérekből. A Dinamo Zagreb még magasabb szintet képvisel, hiszen a Bajnokok Ligájában is szerepel. Mire lehet szüksége szerinted a Fradinak, hogy utolérje a Dinamót?
A Ferencváros Magyarország legjobb klubja, rengeteg pénzzel és minőségi játékossal. Minden évben az európai kupák csoportkörében szerepel. Horvátországban kiemelkedik a Hajduk Split és a Dinamo Zagreb, de csak a Dinamo áll évek óta a többi klub előtt, ezt az eredményei is mutatják. Minden évben egy fiatal játékos kikerül az akadémiájából, ami óriási minőséget, és később bevételt jelent a klub számára. Nem tudom, hogy milyen minőséget képvisel a Ferencváros utánpótlása, és mennyire foglalkoznak magyar fiatalokkal, de ez biztosan szükséges ahhoz, hogy még magasabb szintre emelkedjen.
Mennyire tesz jót a horvát bajnokságnak, hogy – az utóbbi évek bajnoki végeredményeit figyelembe véve – kiemelkedik a Dinamo? A Hajduk megtörheti a jeget?
Azt szeretném, ha idén a Hajduk lenne a bajnok. Jelenleg hét ponttal a Dinamo előtt vagyunk, de ez nem jelent semmit. Tavaly tíz ponttal vezettünk előttük, de elvesztettük mind a bajnokságot, mind a kupát. Meglátjuk, hogy az idei szezon második felében, amikor még nagyobb lesz a nyomás, képesek leszünk-e elviselni azt.
Fotó: honvedfc.hu
Mi kell szerinted ahhoz, hogy a magyar labdarúgás utolérje a horvátot?
Számomra a magyar liga jobb, mint a miénk.
Négy csapat küzd a dobogós helyekért, a Dinamo, a Hajduk, a Rijeka és az Osijek, de a végén mindig a Dinamo a bajnok. A magyar bajnokságban nagyobb a bizonytalanság. Jelenleg a horvátban rendkívül lecsökkent a színvonal, sok a külföldi játékos, akik nem bizonyítják, hogy jobbak lennének a hazaiaknál. A pályák, a stadionok és az edzőközpontok tekintetében Magyarország 30 évvel előrébb tart Horvátországnál.
Amikor Magyarországra jöttél, balhés labdarúgóként harangoztak be, de végül egyáltalán nem voltak ilyen megnyilvánulásaid. Volt viszont egy összetűzésed Torghelle Sándorral. Erre hogy emlékszel vissza? Soha nem volt problémám Magyarországon, ami a pályán történik, ott is marad. Én és az ellenfeleim ugyanúgy azért küzdünk, hogy a saját csapatunk győzzön.
Torghelle két kört is ment már a Sztárbox című showműsorban. Ha kihívna, kiállnál ellene?
Láttam, hogy bokszolni kezdett. Egy meccs közte és köztem? Simán! Az első menetben kiütném, száz százalék.
Kirobbanthatatlan lett új klubjából az Eb-n is szerepelt játékos, aki nem adja fel a topligás álmait.
Bolla Bendegúz álma egyelőre nem teljesült, a Premier League-szereplő – igaz, ott sereghajtó – Wolverhamptonban nem debütálhatott, így a svájci, egyébként sikeres kölcsönkalandok után Ausztria felé vette az irányt. A Rapid Wien végleg leigazolta, rögtön alapember lett, és feltett szándéka, hogy osztrák aranyérmet nyerjen a bécsiekkel, majd irány egy topliga. Egyértelmű volt számára, hogy a németországi 5-0-s vereségből rögtön kikecmereg a válogatott, amelyet képesnek tart a vb-részvétel kiharcolására.
Idén, eddig mind a 10 bajnokin kezdő voltál, legyőztétek a Salzburgot, megnyertétek az Ausztria Wien elleni derbit, miközben a csapat ezüstérmes helyen áll az osztrák élvonalban. Erre számítottál a Rapidnál?
Igen, hál’istennek, most nagyon jól kijön a lépés a csapatnak és nekem is. Múlt vasárnap is sikerült nyernünk 2-1-re a Hartberg ellen, úgyhogy egyelőre minden klappol. Szeretnénk ezt a jövőben is folytatni.
A Rapid legutóbb 2008-ban nyert osztrák bajnokságot, de még így is a legtöbbszörös aranyérmes 32 első hellyel. Érezhető most is a klubnál a dicső múlt?
Amikor ideigazoltam, éreztem a klubon, hogy vissza szeretne kerülni arra a polcra, ahová valóban tartozik.
Az elmúlt évek nem úgy sikerültek, ahogy a csapatnál szerették volna, de nagyon szimpatikus ez a hozzáállás, ahogyan megpróbál ismét csúcsra kerülni a Rapid.
Mindemellett a meccsek körítése fantasztikus, rendre telt ház vár minket a bajnokikon, elképesztő a szurkolótábor és a hangulat. Minden adott ahhoz, hogy ismét régi fényében tündököljön a Rapid Wien.
Tavaly a Sturm Graz nyerte bajnokságot, előtte tíz éven keresztük a Salzburg. Idén reális esélyetek lehet az élen végezni?
Ennek maximálisan megvan az esélye, teljesen nyitott lesz a bajnokság, ahogyan most is az. Biztos vagyok benne, hogy minden pontnak nagy jelentősége lesz. De igazából akkor dőlnek majd el a lényeges kérdések, miután kettéosztják a mezőnyt, és megkezdődik a rájátszás.
Fotó: Thomas Pichler/SEPA.Media/Getty Images
Hogyan élted meg a bécsi derbit, amelynek nem akármilyen vége lett? Pályára futó szurkolók, görögtüzek és hanggránátok dobálása, összecsapás a rohamrendőrökkel.
Hatalmas a bécsi derbi, fantasztikus volt a hangulat, bár a meccs utáni történtektől azért mi távol állunk. Így azért egy komoly este volt, hogy győzni tudtunk. Egy derbin mindig élvezetes játszani.
Nyilasi Tibor, Szoboszlai Dominik, Szabics Imre, Korsós György. Több magyar is sokra vitte Ausztriában, Az ő példájuk mennyire fontos számodra?
Természetesen fontos, de szeretném a saját utamat járni. Amíg itt vagyok a Rapidnál, addig szeretnék sikereket elérni, a csapatot segíteni. Két plusz egyéves szerződést kötöttünk, a jelenre fókuszálok.
Gondolsz-e arra, hogy idővel az osztráknál erősebb bajnokságban is kipróbálhasd magad?
Mindig is célom volt, hogy eljussak egy topbajnokságba. Ugyanakkor, egyelőre csak a Rapid sikereire koncentrálok, itt minden adott ahhoz, hogy fejlődjek, és hosszú távon is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsak.
Bécs közelsége mennyire jön kapóra egy magyar labdarúgó számára?
Pozitívum, mert többször láthatom a családomat, de amikor arról döntöttem, hogy ide igazolok, akkor nem ez volt a fő szempont. De a magányosabb napokon jó, hogy közelebb van a család.
Mivel győzött meg a Rapid?
Azzal a szemlélettel, amivel a szezon előtt elindultak, miszerint szeretnének feljutni arra a polcra, ahová a klub való. De a legjobban az tetszett, hogy konkrétan engem akartak arra a posztra, ahol most is futballozom. Ennek nagyon örültem, így nem kellett sok idő, hogy eldöntsem, itt fogom folytatni.
Fotó: Sebastian Frej/MB Media/Getty Images
Évente négy-öt gólig rendre eljutottál a korábbi klubjaidban. A gólszerzési lehetőségeid hogy állnak a mostani játékstílusban azok után, hogy a négyvédős rendszerben jobbhátvédként szerepelsz?
Eléggé támadó focit játszunk, így minden esélyem megvan a gólszerzésre. Dolgozok rajta, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb jönni is fog a gól, ezzel is szeretném segíteni a csapatot. De elsősorban védő vagyok, így a védekező feladatomat kell megoldanom. Ugyanakkor ha ezen túl, extraként gólpasszt tudok adni, gólt tudok rúgni, az még sokat dobhat a sikerességemen.
Játsszunk el a gondolattal, hogy összekerül egy képzeletbeli csoportba a Servette, a Grasshoppers, a Wolverhampton, a Fehérvár és a Rapid Wien. Hogyan végeznének a bécsiek?
Sok mindentől függ, mi lenne a végeredmény. Mivel a Wolves a világ egyik, ha nem a legerősebb bajnokságában szerepel, vélhetően a legnagyobb esélyes lenne, de a Rapiddal mindent megtennénk, hogy megnehezítsük a dolgát.
Mit jelent az eddigi pályafutásod tekintetében, hogy a Főnix Gold neveltje vagy?
A Főnixnek köszönhetek mindent, hogy idáig eljutottam.
Ott szereztem meg az alapokat, és a mai napig hálás vagyok azért, hogy tulajdonképpen a Főnixben nőhettem fel.
Később, tinikorodban Zágrábban is futballoztál – úgy, hogy a hétköznapi edzések után hétvégén Magyarországon játszottál. Ott mit tanultál leginkább?
Ez egy rövidebb időszak volt, amikor bele tudtam kóstolni a külföldi életbe. Egész fiatalon megtapasztalhattam, mennyivel más Horvátországban a játékosok mentalitása, hozzáállása. Ebből sikerült profitálnom a későbbiekben.
Egyszer mondtad, hogy Zágrábban célzottan jobbhátvédnek neveltek, itthon nem ott játszottál, és ennek az egy az egy elleni védekezésed látta a kárát. Még most is igyekszel fejleszteni a védekezéseden?
Mindig mindenen lehet fejleszteni, így ez igaz a védekezésre és a támadásra is. Zágrábban jobb védő voltam, aztán, amikor visszajöttem az MTK-ba, játszottam mindenféle pozícióban. De én a jobb védőt szeretem a legjobban, amikor 4-4-2-ben vagy 4-3-3-ban játszunk. A válogatottban ez kicsit más, ott az ötös láncnak vagyok a jobb szélén, de egyértelműen ez a két pozíció a favorit.
Zágrábról azt is mondtad, hogy „nagyon könnyen belesüllyedtem a meccsen a lagymatag iramba, nem lehetett áthozni a kinti szellemiséget”. Szerinted most is lagymatag a magyarországi iram?
Azt az utánpótlásmeccsekre értettem, ha jól emlékszem, U17-ben játszottam. Akkor én is máshogy éltem meg a dolgokat, mást tapasztaltam. Nem tudom, hogy most milyen a magyarországi utánpótlás.
A válogatottban ezt mennyire érzed, hogy Szoboszlai Dominikkel jobban kitaláljátok egymás gondolatait, mint másokkal a közös, főnixes futballmúlt miatt?
Azért már hétéves korunk óta együtt játszunk, úgyhogy eléggé ismerjük egymást. Bízom benne, hogy idővel ez még jobban ki fog jönni, és ezáltal még inkább tudunk segíteni a válogatottnak.
Az apukája, Szoboszlai Zsolt volt az edzőm, a családjaink elég jó kapcsolatot ápoltak egymással, és ez a mai napig így van.
(Szoboszlai Zsolt mellett a Főnix társalapítója Bolla Bendegúz édesapja, Bolla László – a szerk.).
Mit gondolsz a válogatott posztriválisaidról? Loic Nego a francia első osztályban szerepel, az újpesti Fiola Attila általában az edzők kedvence a hozzáállása miatt, és legutóbb a csupaszív Gera Dániel is meghívót kapott.
Senkinek sincsen egyszerű dolga a válogatottban, oda csak olyan játékosokat hívnak meg, aki megérdemli és érett arra, hogy játsszon. Próbálom felvenni a versenyt. Úgy érzem, időről időre egyre több lehetőséget kapok, és sikerül is vele élnem. Szeretném ezt így folytatni, és bízom benne, hogy a jövőben még több lehetőséget ki tudok harcolni magamnak.
Fotó: Roy Lazet/Soccrates/Getty Images
Természetes volt számodra, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány irányításával a Németország elleni 0-5-ös vereség után visszatalál a régi útra a válogatott?
Egy ilyen mérkőzést követően nem lehetett más a célunk, minthogy felálljunk a padlóról. Németországban beleszaladtunk egy nagyobb pofonba, ami észhez kellett, hogy térítsen minket. De szerencsére időben reagáltunk rá, szerintem az utolsó két meccs, a hollandok és a bosnyákok elleni döntetlen, illetve győzelem tényleg nagyon jól nézett ki. Ezen az úton kell tovább mennünk.
Sokat tanultatok a 0-5-ből, hogy mit nem szabad csinálni?
Taktikai szempontból is tanultunk belőle, le lehetett vonni a tanulságokat, de örülök, hogy ilyen hamar és jól reagáltunk rá.
A vb-részvételről mennyire érdemes komolyan beszélni? A világbajnoki részvétel egy álom beteljesülését jelentené. Nagy feladat, de ez a célunk, és ezért mindent meg is teszünk. Minden meccset nagyon komolyan veszünk a Nemzetek Ligájában is, méghozzá azért is, hogy ha majd odakerülünk a vb-selejtezőkhöz, akkor már maximálisan fel legyünk készülve.
A célunk a vb-részvétel, szerintem nagyon jó csapatunk van, az edzői stábbal kiegészülve rendkívül jó a közösség és jó az összhang, úgyhogy izgatottan várjuk a vb-selejtezők sorsolását.
„Az életben csak egyféle siker létezik: ha úgy élhetsz, ahogyan te szeretnél” – ez a tetoválás van rajtad. Te most úgy élsz, vagy valami még hiányzik ehhez?
Én azt mondom, hogy jó úton vagyok afelé, hogy ez így legyen.
Interjú a TransferRoom adatfeldolgozási részlegének vezetőjével, Daniel Blades-szel.
A nyár folyamán már bemutattuk a TransferRoomot, amely az átigazolási piaci folyamatok megreformálását tűzte ki céljául. Akkor a cég alapítójával, Jonas Ankersennel közöltünk interjút.
Ezúttal a cég által kifejlesztett xTV-modellről kérdeztük az adatfeldolgozási részleg vezetőjét, Daniel Blades-et. A modell célja, hogy számos piaci tényező, illetve korábbam megvalósult transzfer figyelembevételével minél reálisabb képet adjon egy játékos adott pillanatbeli értékéről.
A futballban mára számos modell van, amely valószínűségeket hivatott felmérni, előrejelezni – az xG-modell a legtöbbek számára már ismerős. Mikor gondoltak először arra, hogy ez a játékosok árával, értékével is megvalósítható ?
2021-ben kezdtük el kidolgozni az xTV-modellt (Expected Transfer Value, vagyis várható átigazolási díj – a szerk.), és ezen a nyáron mutattuk be a nagyközönségnek. Arra jöttünk rá, hogy az eddigi becsült értékeket túlságosan is meghatározzák az adott labdarúgó képességei. Eközben háttérbe szorulnak olyan pénzügyi szempontok, mint például a játékos kora, a szerződésének időtartama, vagy például a játékjogát tulajdonló klub személye. Ezért döntöttünk úgy, hogy kifejlesztünk egy olyan metódust, ami ezeket figyelembe véve segíti a klubokat a minél megfelelőbb piaci döntés meghozatalában.
Mit lehet tudni az algoritmus működéséről ?
A tudás és a teljesítmény nagyon fontos tényezők, de koránt sem elegendők a teljes kép felvázolásához. A fentebb említett tényezők, továbbá a játékosért korábban kifizetett átigazolási díjak szintén olyan faktorok, amiket figyelembe kell venni. A TransferRoom elemzői olyan algoritmusokat építettek be az xTV-modellbe, amelyek nemcsak a hasonló kaliberű játékosok kapcsán megkötött üzleteket veszi figyelembe, de reagál a piac aktuális trendjeire.
Az xTV elsősorban paici szempontok alapján becsüli meg egy-egy labdarúgó értékét, belekalkulálva a valós idejű piaci történéseket, hatásokat. Ezáltal tudja a legfrissebb és legmélyebb információkészletet a használója rendelkezésére bocsátani. Azok az összetevők, amelyek az xtV-modellt különlegessé teszik, alapvetően három csoportba sorolhatók. A játékos pénzbeli értékét meghatározó tényezők a játéktudásán kívül, ahasonló játékosok kapcsán megvalósult átigazolások, valamint az egyedi adatok az aktuális piaci trendekről. Nagyjából ezekben a kategóriákban oszlanak el azok a faktorok, amelyeket korábban említettem.
Daniel Blades (jobbra) matematika szakon szerzett mesterdiplomát a Leeds-i Egyetemen
Az például vitatható, hogy egy sok válogatottsággal bíró játékos vonzóbb-e egy olyannál, aki még nem szerepelt nemzeti csapatban, vagy csak kevésszer. De az egyértelmű, hogy a múltban ez a tényező jellemzően felfelé nyomta a játékosok árát, ezért mi ezt is számításba vesszük. A legtöbb modell döntően tisztán matematikai szempontokat összesít egy játékos adott tulajdonságait illetően. Az xTV is tartalmaz ilyeneket, de mi máshová helyezzük a hangsúlyt. Azokra a faktorokra, amelyek azt mutatják meg, hogy korábban eladó és vásárló klubok hogyan milyen attitűddel viszonyultak egy piaci szempontok alapján hasonló játékoshoz.
Egy átigazolási díjat végtelen sok körülmény alakít. Jó pár éve például Coutinho 145 millió euróba fájt a Barcelonának, míg a Liverpool idén 13 millióért szerezte meg Federico Chiesát. Az okokat tudjuk, ugyanakkor nincs ezeknek torzító hatása az xTV-modell esetében ?
Ez igaz, éppen ezért az ilyen eseteket is megpróbáljuk feltérképezni, amennyire csak lehet. Akárcsak az ingatlan árak esetében, itt is jelentkezhetnek torzító tényezők. Természetes, hogy lesznek olyan átigazolások, ahol jelentős eltérés adódhat. A mi célunk az, hogy felmérjük, mi számít az adott körülmények között egy fair díjnak.
A tíz legértékesebb magyar labdarúgó aktuális, az xTV-modell segítségével megbecsült játékospiaci értéke
Ha az xTV működik, könnyen lehet, hogy az eladó klubokat elvágja majd attól a lehetőségtől, hogy számukra aránytalanul kedvező üzletet üthessenek nyélbe ? Nem tartanak attól, hogy ez majd ellenérzést szül a részükről ?
Világos a felvetés, de a pontos értékbecsléshez való hozzáférés, illetve önmagában a piaci információk egy üzlet minden részvevője számára hasznosak. A cél, hogy a piac hatékonyabban működjön, és a vevői valamint az eladói oldal könnyebben megtalálja egymást.
Vannak már visszajelzéseik a modellt illetően ? Látszik, hogy milyen klubok szeretik, és milyenek kevésbé ?
Az egész piacot tekintve eddig nagyon pozitív az xTV fogadtatása. A kidolgozása során is szorosan együttműködtünk a klubokkal, és azóta is számítunk a visszajelzéseikre. Természetes, hogy egy-egy klub néha úgy érzi, hogy egy játékos többet ér, ugyanakkor hasznosnak találják a modellt.
És mit szólnak a különböző futballszervezetek és -szövetségek ? Feltételezem, az xTV-modell segíthet felhívni a figyelmet az olyan trükközésekre, mint például az Arthur-Pjanics „csere”, vagy mint néhány fiatal angol játékos finoman szólva is feltűnő áron való klubváltása. Emellett ott vannak a direkt összeköttetésben lévő klubcsaládok is, mint például a City Group vagy a Red Bull-csoport. Magyarán, az xTV nyilvánvalóbbá teheti az olyan átigazolásokat, amelyek során egyes klubok könyvelési alapú hátsó szándékkal áraznak félre játékosokat.
Az xTV a valódi piaci értékek hiteles felméréséről szól. A hiteles várható átigazolási érték a játékoskereséstől kezdve az átigazolás minden szakaszában, a kezdetetektől a tárgyalásokig hivatott segíteni a klubokat. Lehetővé teszi a klubok számára, hogy nyomon kövessék játékosaik piaci értékét, és egyfajta hogy védettséget is biztosít ezáltal, akár ehhez hasonló esetekben is. Az ügynökök szintén profitálhatnak belőle. Azáltal, hogy alaposabb képet kapnak a képviselt játékosaik értékéről és össze tudjálk hasnonlítani őket a hasonló kaliberű labdarúgókkal, hatékonyabban tudnak működni a játékospiacon.
Ha nem idén, akkor jövőre jó eséllyel szlovák bajnok lesz a DAC. Interjú.
Vitális Milán stabil kezdő lett Dunaszerdahelyen, és úgy érzi, a Slovan elleni rangadón legalább egy, a Trnava ellen pedig három pontot kellett volna szerezniük. Reményei szerint, ha idén nem is, de legkésőbb jövőre szlovák bajnok lesz a DAC. Korábban igyekezett ellesni a szabadrúgáslövés rejtélyeit Kalmár Zsolttól, de ma már ő is egyre jobban lő távolról. A 22 éves középpályás álma a Bundesliga és a felnőtt válogatottság.
A Spartak Trnava ellen, a hajrában, 0-0-nál szabadrúgást végezhettél el. Sok kellett volna, hogy olyan gólt szerezz, mint tavaly a Slovan ellen?
Az irány igen, de a lövés magassága nem volt tökéletes, a kapus hárítani tudott. Ha más szögben találom el, lehet, hogy veszélyesebb lett volna a lövés, de most így sikerült.
A Slovan elleni vereség után, a kupát is beleszámítva három meccset megnyertetek, most viszont otthon csak a döntetlen jött össze.
Ez már a második olyan mérkőzésünk volt, amelyen több pontot kellett volna szereznünk. A Slovan ellen legalább egyet, most pedig hármat.
Csalódottak vagyunk, de annyira azért nem, hogy ez lehúzza a csapat hangulatát.
Így pedig győzelmi reményekkel készülünk a most következő, második helyezett Zilina elleni bajnokira.
Ha már a góloknál tartunk, melyiket szeretted jobban: a Slovan elleni szabadrúgásodat vagy a Komárom elleni, remek cselek után szerzett, szintén szépségdíjas találatodat?
Egyértelmű, hogy a Slovan ellenit, amelyet ráadásul szabadrúgásból szereztem.
Mennyire váltál a csapaton belül szabadrúgás-specialistává?
Mostanában amit nem lehet közvetlenül kapura rúgni, azt nem mindig én szoktam. Én inkább a kapura lőhető szabadrúgásoknál vállalom a felelősséget. Egy-kettőt leszámítva mindet én rúghatom rá.
Kalmár Zsolttal annak idején voltak pontrúgós csatáitok edzésen?
Többször együtt gyakoroltuk, ő azért elég jól rúgta (nevet).
Ugratott párszor, amikor jól beverte a ficakba, de szerintem ez normális. Örülök, hogy láttam őt is rúgni, mert nyugodtan mondhatom, hogy tőle is tanultam.
Tavaly azt mondtad, hogy idén harcban akartok lenni a bajnoki címért, és messzebbre szeretnétek jutni a nemzetközi porondon. A második része biztosan nem jön össze, hiszen kettős vereséggel kiestetek a Konferencialigából az azeri Zira ellen.
Az a kiesés nagy pofon volt az egész csapat számára. Nem is szívesen beszélek erről… Nagyon jó ellenféllel találkoztunk, úgy éreztük, jól felkészültünk. Gyengék voltunk magunkhoz képest, de egy valóban jól focizó riválissal csaptunk össze, amely megérdemelten jutott tovább.
A DAC harmadik a bajnokságban, a Slovan előnye már most hét pont, míg a vasárnapi ellenfél, a Zilina hat ponttal áll jobban nálatok. Lehet még legalább olyan sikeres az idei szezon, mint a tavalyi, amikor másodikak lettetek?
Szerintem igen, mivel még biztosan lesznek körbeverések a bajnokságban. A Slovan a BL-ben is érdekelt, így kénytelen lesz rotálni, ezáltal pontokat veszíthet, úgyhogy szerintem semmi nincs veszve. Izgalmas lesz a bajnokság, és mi is ott vagyunk a harcban.
Hogy élted meg, hogy a Slovan elleni mérkőzést felemás minőségben vezető játékvezető hetekkel később kapott egy enyje-bejnyét? Te is érintett voltál, hiszen Július Szöke ellened elkövetett belépőjénél néma maradt a síp.
Csalódott voltam, főleg az első félidő miatt, ahol úgy éreztem, hogy a bíró több hibát is elkövetett.
Ráadásul ellenem egy olyan szabálytalanságot követtek el, amely után teljesen bedagadt és belilult a lábam.
Csalódottak vagyunk az eredmény és a játékvezetés miatt is.
Világi Oszkár, a DAC tulajdonosa azt mondta korábban az M1-nek, hogy „Csak egyszer lehet ellopni a bajnoki címet, de a munka meghozza az eredményt. Eljön majd az a nap”. Te hiszel ebben?
Teljesen hiszek benne. Szerintem csak idő kérdése, hogy megnyerjük a bajnokságot. Nagyon remélem, hogy már nem kell sokáig várni erre. Ha esetleg nem most, akkor jövőre biztosan jó esélyünk lesz megnyerni a bajnokságot.
Májusban hosszabbítottál, ezek szerint jól érzed magad a csapatnál?
Igen, nagyon jól érzem magam itt. Megkapom a lehetőséget, és igyekszem is ezzel élni.
Én nem vagyok teljesen elégedett magammal, mert szeretnék még több gólt szerezni és gólpasszt adni. De a játékperceket, a bizalmat megkapom, így tényleg boldog vagyok itt.
Xisco Munoz vezetőedző háromvédős rendszere hogy tetszik neked középpályásként?
Szeretek ebben a rendszerben játszani, mindenki megtalálja benne a helyét. Igazából bármelyik poszton, ahol lehetőséget kapok, igyekszem hozzátenni a csapat játékához. A hatos és nyolcas pozíciót preferálom, de mostanában kicsit támadóbb szerepkörben is feltűnök, ami szintén tetszik. De a legfontosabb mindig az, hogy nyerjen a csapat.
Lassan érik egy újabb Vitális-bombagól?
Nagyon remélem. Előbb-utóbb meg fog történni. Nem tudom, milyen gól lesz, de nagyon kellene már nekem is és a csapatnak is.
Bősze Levente 15 évesen csapatkapitány lett a DAC-ban, milyennek látod a csapattársad?
A hozzáállása vitte oda, ahol most van. Én tudom, milyen munkákat végez pluszban.
Fiatal, ügyes gyerek, a legjobbakat kívánom neki. Én bármiben szívesen segítek neki, ha szüksége van rá, örülök a sikerének nagyon.
Martin Skrtel igazi szlovák legenda, korábbi Liverpool-sztár érkezése hozott változást a csapatnál?
Mindenki ismeri őt, nem akármilyen karriert futott be nagycsapatokban. A jelenléte egyértelműen pozitív a csapat számára. Sportigazgatóként a keret erősítésén dolgozik, már csak a kapcsolatai miatt is igencsak jó választás ő erre a pozícióba.
Schäfer András a Bundesligába, Kalmár Zsolt Fehérvárra igazolt a DAC-tól. Te szíved szerint melyik ligát céloznád meg, ha egyszer eljön az ideje?
A DAC-ból hatalmas dolog a Bundesligába igazolni, én is szívesen követném Schäfer példáját. Nekem is ez a célom, egy álmom válna ezzel valóra. De Zsolti is remek klubhoz távozott Dunaszerdahelyről.
Milyen volt Gera Zoltánnal dolgozni az U21-es válogatottnál, és mi változott az edzőváltással, Szélesi Zoltán kinevezésével?
Gera Zoltánnál kerültem be először az U21-es válogatottba, vele már korábbról ismertük egymást keresztény emberként. Középpályásként olyan pozícióban játszottam nála, ahol jól érzem magam. Az edzőváltás nem hozott nagy változást a taktikában, ugyanazt a játékstílust követjük, mint korábban, szóval inkább csak személyi váltás történt.
Szerinted miben vagyunk lemaradva a jobb U21-es válogatottak mögött?
Nem vagyunk lemaradva.
Csak annyi, hogy sokkal magasabban jegyzett bajnokságban játszik pár játékos, és felvették ezt a gyorsabb ritmust. Egyáltalán nem jobb játékosok, annyi a különbség, hogy nemzetközileg elismertebb csapatokban szerepelnek. Hatalmas előny, hogy valóban játszanak is ezekben a klubokban, és talán ebből tudnak profitálni.
Miben kell neked fejlődni, hogy felmerüljön a neved a felnőtt válogatottnál?
Mindenben. Tökéletesség nem létezik a futballban, szeretnék is fejlődni minden téren. Ahogy mondtam, több góllal és gólpasszal szeretnék jelentkezni, mert az nagyban elősegíthet abban, hogy akár a felnőttválogatottba is eljussak.
Ladányi (jobbra) harmadik idényét tölti a Ferencváros második csapatánál. Fotó: fradi.hu
Ebben az idényben a Főnix elleni mérkőzésen duplázott a ferencvárosi játékos. Fotó: fradi.hu
