Máig bánt, hogy a Honvéddal nem ejtettük ki a Manchester Unitedet

Az 1993-as magyar bajnokcsapat finn edzője elmondta, Illés Béla mire lett volna képes légiósként.

Martti Kuusela igazi legenda Kispesten, hiszen az irányításával 1993-ban bajnoki címet nyert a Honvéd, ráadásul ő volt az első külföldi edző, akinek sikerült csúcsra juttatnia egy magyar NB I-es csapatot. A 77 éves finn szakember önéletrajzi könyvet írt, ebben kiemelt szerepet kap a magyarországi edzősködése, amelyet élete egyik legszebb időszakának tart. Az NB1.hu-nak elmondta, 29 éve hogyan tudott sikeres lenni Csábi Józseffel és társaival, elmondta, Illés Béla mire vitte volna légiósként, de a finn-magyar válogatott csatákról és Marco Rossi sikereiről is szót ejtett. 

Miért döntött úgy, hogy könyvet ír az életéről?
Sok kiadó megkeresett már az évek során, hogy írjam meg az életem történetét, de nem voltak ilyen terveim. Aztán megkeresett a korábban fiatal labdarúgókkal foglalkozó Erkko Meri, aki nagyon sokat tud a labdarúgásról és a pályafutásomról, és rábeszélt, hogy írjuk meg együtt. De nem bántam meg! Most például nagyon büszke vagyok arra, hogy a magyarokat mennyire érdekelte ez a könyv, alighogy megjelent, máris ott van a kispesti szurkolók múzeumában (a Kispesti Futball Házban – a szerk.), nagyon hálás vagyok ezért.

Ha egyet ki kellene emelnie, melyiket tartja élete legnagyobb kalandjának?
Sok helyen dolgoztam, hat országban is edzősködtem, és a legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy bajnoki címre tudtam vezetni a Honvédot. Boldoggá tesz, hogy a csapat akkori játékosai elfogadtak, megbíztak bennem, és nagyon jól dolgoztak az irányításom alatt. Nagyszerű időt töltöttem a csapatnál, és később szívesen visszatértem volna Magyarországra, de sajnos nem kaptam ilyen felkérést.  

Hogyan érkezett Kispestre?
A finnországi éveim után a Beerschot edzője voltam, amikor a belga és a magyar klub tulajdonosa, Louis de Vries közbenjárásával a Kispest-Honvéd élére kerültem. Óriási megtiszteltetés volt, hogy a példaképem, Puskás Ferenc egykori klubjához írhattam alá. Amikor megtudtam, hogy esélyem lehet a kispesti szerződésre, egy percig sem gondolkodtam, azonnal útra is keltem. Hiszen tudtam, komoly híre van a magyar futballnak, és tisztában voltam vele, hogy kiváló technikával megáldott, nagyon jó játékosok alkotják a keretet. Az első szó, amit megtanultam, a "munka" volt, hiszen tisztában voltam azzal, hogy nagy sikereket csakis akkor érhetünk el, ha nagyon sok munkát végzünk el a játékosokkal. És mivel a játékosok elfogadtak, nyitva is állt az út előttünk a győzelmek felé.

A játékosok elfogadták, de milyen reakciókat kapott másoktól, a szurkolóktól, a szakmabeliektől Magyarországon? Hiszen akkor elég zárt volt a magyar labdarúgás, nem volt jellemző külföldi edző szerződtetése, ráadásul a finn futballt alacsonyabbra taksálták a magyarnál.
Először kissé tartottam a kalandtól, hiszen tudtam, a Honvéd hatalmas klub. De mivel a futball tette ki az egész életemet, nem féltem attól, hogy kudarcot vallok. Tisztában voltam azzal, hogy ha a játékosokat a magam oldalára állítom, akkor biztosan jönnek majd a jó eredmények. Rendkívül boldog vagyok, hogy most, évtizedekkel később is még kapcsolatban vagyok az akkori játékosaimmal, mások mellett Csábi Józseffel vagy Pisont Istvánnal.  

Az 1992-93-as szezon közben érkezett, és rögtön meg is nyerte a bajnokságot a csapattal, egy ponttal megelőzve a Vácot, kettővel pedig a Siófokot. Mi volt a fordulópont?
Amikor Budapestre érkeztem, az emlékeim szerint a nyolcadik helyen állt a csapat. Amikor először megláttam, mennyire jó játékosokból áll a keret, rögtön tudtam, hogy képesek lehetünk sokkal jobb eredmény elérésére. De azt is tudtam, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen sok-sok erős csapat alkotta a ligát, például a Ferencváros vagy a Vác. De a játékosok elfogadták, amit mondok, mögém álltak, így sikerült valóra váltani az álmokat.

Fotó: yle.fi

Az aranyérmes Honvédban akkor a következő, többnyire válogatott játékosok szerepeltek: Brockhauser István, Csábi József, Kovács Ervin, Plókai Attila, Pisont István, Márton Gábor, Halmai Gábor, Illés Béla, Duró József, Orosz Ferenc, Vincze István, Hamar István, Fischer Pál, Szabados József, Adrian Negrau. Ki volt a legjobb?
Minden játékos kiváló volt, de nem volt olyan, hogy ő vagy ő legjobb. Később több futballistánk külföldön is komoly karriert futott be, én pedig nagyon örültem, hogy jobb játékossá váltak az irányításom alatt. Egy dolog miatt viszont csalódott vagyok, hogy a Bajnokok Ligájában a legjobb 32 között nem tudtuk búcsúztatni a Manchester Unitedet. Az angoloké nagyszerű klub volt, de az én csapatom is nagyszerű volt, s ugyan mindkét találkozón kikaptunk egy góllal, megvolt az esélyünk a győzelemre. Remek volt a Manchesterrel játszani, Sir Alex Fergusonnal találkozni, de nagyon csalódott vagyok, még most, 29 évvel később is úgy gondolom, hogy győzhettünk, továbbjuthattunk volna. De a futball már csak ilyen. 

Illés Bélát az 1990-es évek legjobb magyar játékosának is megválasztották, mégsem próbálta ki magát külföldön. Ön szerint megállta volna a helyét egy topligában?
A magyar játékosok abban az időben rendkívül technikásak voltak, és később sokan ki is próbálhatták magukat egy-egy nívósabb bajnokságban. De a véleményem szerint ő is biztosan megállta volna a helyét külföldön is. 

Fischer Pál megjárta az Ajaxot is, mielőtt önnel együtt dolgozott volna. Miért nem marasztalták a hollandok, hiszen 15 meccsen hét gólt is szerzett? 
Pálnak nagyon jó érzéke volt a gólszerzéshez, de nem mindig volt annyira lelkes, amikor dolgozni kellett. Nagyon fontos játékosa volt a Honvédnak, de azt nem tudom, az Ajax végül miért nem tartotta meg. Aki Amszterdamban játszik, rossz nem lehet, emlékezzünk csak vissza, milyen volt Jari Litmanen pályafutása. Nagyszerű, hogy Pál játszott az Ajaxban, de az már nem annyira, hogy onnan haza kellett térnie.
Amint a Honvéd által közzétett videóban elhangzik, a kispestiek jövőre szeretnék önt meghívni az 1993-as bajnoki cím 30 éves évfordulójára. Megdobbanna a szíve egy ilyen meghívó láttán?
A legnagyobb örömmel jönnék! Jó körülmények között készültünk annak idején, de hallom, hogy azóta már új stadionja is van a csapatnak, amelyet még nem láttam élőben. Nagyon szeretnék újra találkozni az akkori játékosaimmal és a kispesti szurkolókkal, nagyon remélem, hogy lesz lehetőségem eljönni.

Azóta nem is volt Magyarországon?
Televíziós szakkommentátorként többször jártam Budapesten, ráadásul Csábi József meghívott a válogatott telki edzőtáborába, és megnézhettem közelről, hogyan készülnek a magyarok. Szerintem rajtam kívül ez nem sokaknak adatott meg finn oldalról. Csábi Józsefnek sokat köszönhetek, kiváló labdarúgó és kapitány volt, egyúttal nagyszerű ember. A csapatkapitány szerepét mindig nagyon fontosnak tartottam, ő a legfontosabb szereplő, vele válik teljessé és tökéletessé a csapat.

Korábban ön is volt finn szövetségi kapitány, igaz, akkor már nem, amikor a magyarok három alkalommal is egy-egy hajrában szerzett góllal tudtak nyerni. 1997-ben egy utolsó utáni percben esett finn öngól a magyarokat juttatta tovább a vb-pótselejtezőbe, 2010-ben Dzsudzsák Balázs, 2015-ben pedig Stieber Zoltán szerzett nagyon fontos gólt az utolsó percekben. Hogyan emlékszik vissza ezekre a pillanatokra? Lehet-e ezekben valamilyen sorsszerűség?
Ez még ma is egy rémálom Finnország számára, ahogyan 1-1-re végződött az 1997-es mérkőzés azzal az öngóllal, de ne feledjük, hogy utána a magyarok a rendkívül erős Jugoszláviával játszottak a vb-részvételért (és összesítésben 12-1-re kikaptak – a szerk.). Ha egy csapat rendre az utolsó percekben szenved vereséget, akkor vélhetően a koncentrációval vannak gondok, talán arra gondolnak, hogy már vége a meccsnek. De ma már ez is másképp történne, ha megnézzük, hogy a katari vb-n milyen hosszú perceket ráhúznak még a meccsre a bírók a rendes játékidő letelte után. De azt minden játékosnak tudnia kell, hogy egy találkozónak akkor van vége, amikor a bíró belefúj a sípjába. Ezt a finneknek sem lett volna szabad elfelejteniük.

Az 1993-as bajnoki cím után 24 évet kellett várniuk az újabb aranyéremre a Honvéd-drukkereknek. Ezt ismét egy külföldi edzővel sikerült elérni; azzal a Marco Rossival, aki azóta a magyar válogatott megbecsült szövetségi kapitánya. Követi Rossi ténykedését?
Ha nem tévedek, én voltam a Honvéd, sőt az egész magyar bajnokság történetében az első külföldi edző, aki bajnoki címet tudott szerezni. Az aranyérem elhódítása később Marco Rossinak is sikerült, miután jó eredményeket ért el a Honvéddal, de utána a magyar válogatottal is nagyon sikeres lett. Követem a magyar nemzeti csapat mérkőzéseit, a televízióban látható összes találkozót megnézem. Nem ismerek minden játékost, de szívesen nézem a magyar válogatottat, amely igazán látványos és eredményes futballra képes Marco vezérletével.

Mennyire élvezi a focivébét, zavarja a katariak téli rendezése? 
Semmiképpen nem értem, miért kell azoknak a nézőknek és játékosoknak elvenni a kedvét, akik szeretnék jól megélni ezt a nagy eseményt. Az egyeztetéseknek már 12 éve el kellett volna kezdődniük, amikor odaítélték a vb-rendezést Katarnak. Én mindenesetre élvezem a focivébét, és nagyon örülök, hogy több, kisebb válogatott is tudott már meglepetést okozni, ez pedig jót tesz a futballnak. 

Kinek a sikeréért szorít?
Brazíliáé a legerősebb csapat, már rögtön a szerbek ellen megmutatták, hogy milyen jó formában vannak. De nem tudhatjuk, hogy mit hoz a folytatás. Az igazi verseny még csak most kezdődik, jó pár csapatnak megvan az esélye a trófea elhódítására, és ez jelenti a futball igazi szépségét.