Kieső helyről várja a folytatást Lakatos Béla együttese.
“Nincs mit szépíteni, a 2022-23-as bajnokság első felvonását követően a 18., kieső helyről várhatjuk a tavaszi folytatást. Az okokról, tapasztalatokról, illetve a jövőről vezetőedzőnket faggattuk.
– Az ötödik fordulót követően vettem át a csapat irányítását, így az addig eltelt időszakról nem tudok és nem is szeretnék beszélni – kezdte értékelését Lakatos Béla. – Akkor egy ponttal a 19. helyen állt az együttes, lemaradása a bentmaradást jelentő helytől négy pont volt. Egyértelmű célkitűzést kaptam a klubvezetéstől, meg kell hosszabbítanunk NB III-as tagságunkat.
Voltak fellángolásaink, de végül nem sikerült kilépnünk a kieső zónából …
– Egyértelműen kudarcként értékelem a szereplésünket, még akkor is, ha azért nem teljesen kilátástalan a helyzetünk. Rossz érzés, hogy a most február közepéig megfagyott tabellán a 18., kieső helyen állunk, s aki rápillant a táblázatra, abban ez rögzül, de én azért igyekszem a pozitív dolgokat is meglátni.
Tényleg ennyire gyenge a csapatunk?
– Már a bajnokság megkezdésekor is egyértelmű volt, rendkívül szűk a keret, ám mire én átvettem a csapat irányítását, tovább romlott a helyzet. Két rutinos, alapembernek szánt játékos is kidőlt az egész szezonra: az élvonalbeli rutinnal rendelkező Fejes Jánossal és a keresztszalagszakadást szenvedő Kis Gergővel már egyetlen pillanatot sem dolgozhattam együtt. Aztán jött egy szerencsétlen közúti baleset és Fekete Olivért valamint Remili Mohamedet is hetekre elveszítettük. Ettől kezdve nehéz egyértelmű választ adni csapatunk játékerejére.
A második helyezett Putnok elleni idegenbeli győzelem azért felvillantott valamit …
– Tény, bravúros győzelmet arattunk Borsodban, ám sajnos nem tudtunk profiltál a sikerből. Jött három olyan sima vereség, amikor még nemhogy gólt sem szereztünk, de annak is örülnünk kellett, hogy egyáltalában ki tudtunk állni …
Csapatunk a 10. fordulót követően az utolsó, 20. helyen állt, s meglehetősen kilátástalan volt a helyezete. Úgy állt a huszadik helyen együttesünk, hogy az utolsó három mérkőzésén, a Karcag, a DEAC és a BVSC ellen nem, hogy pontot, de még gólt sem szerzett, miközben tizet kapott.
– Ekkor voltunk talán leginkább a mélyponton, annak is örülnünk kellett, hogy egyáltalában ki tudtunk állni. Nem volt versenyhelyzet a csapaton belül, tulajdonképpen az játszott, aki vállalni tudta a szereplést – folytatta értékelését Lakatos Béla. – Remili Mohamed és Fekete Olivér visszatérését követően összeállt a gárda, megtaláltam a lyukas posztokra is megfelelő játékosokat és felcsillant a fény az alagút végén. Korábban gólképtelen csapatunk négyet rúgott a Hajdúszoboszlónak (a harmadik legkevesebb gólt kapta a csoportban), idegenben győztük le a kiesésben riválisnak számító Tiszaújvárost, otthon a mindenkire veszélyes Kisvárda II-t, és pontot vettünk el vendégként az Egertől, illetve az akkor még dobogón tanyázó Pénzügyőrtől. A 15. forduló után már bent maradó helyen álltunk és bizakodva vártuk az őszi hajrát …
Főleg annak fényében reménykedhettünk, hogy a sorsolásunk már nem tűnt különösebben nehéznek …
– Sajnos azt kell mondanom, a hatvani vereséggel (2-1) megtört valami a csapaton velül. Talán néhányan elhitték, hogy most már minden rendben van, hogy jók vagyunk … Hát nem, nekünk kúsznunk, másznunk kellett volna a továbbiakban is. A sereghajtó Békéscsaba II elleni hazai 1-1 során egyértelművé vált, fejben gyengék vagyunk, s mivel keretünk rendkívül szűk, még különösebb változtatási lehetőségünk sem volt. Tetszik, nem tetszik, az utolsó öt meccsen leromboltuk azt, amit addig felépítettünk, s emiatt keserű a szánk íze.
A helyzetünk nem rózsás, de azért nem is reménytelen.
– Valóban, a négy pont lemaradás 18 meccsen ledolgozható, de ahhoz változtatásokra van szükség.”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
