Hónap: 2022 október

De miért csak negyvenkilencszer volt válogatott?

Az NB1.hu a jövőben számos új rovattal jelentkezik, kezdésként az „Első és utolsó” nevet viselő kérdezz-felelekkel, amelyben egykori és mai futballisták, edzők, sportvezetők osztják meg velünk egy-egy téma kapcsán az elsőt, illetve az utolsót. Ezúttal a Ferencváros, a VfB Stuttgart és a Werder Bremen korábbi 49-szeres válogatott játékosát, Lisztes Krisztiánt kérdeztük.

Az első kedvenc zenekarod?
Queen.

Az első sport, amit kipróbáltál?
Jégkorong. Az apukám Szibériában dolgozott, ott pedig a hoki eléggé adta magát a hideg és a jég miatt. Igaz, mi inkább csak csúszkáltunk a jégen az időjárás adta körülményeket kihasználva, még korink sem volt, csak egy ütő a kezünkben. Aztán itthon, ahogyan focilabda került a kezembe – nos, ez szerelem lett első látásra. 

Az első meghatározó edződ?
Kaszás Pál a Fradiban volt a nevelőedzőm öt éven át. Az apukám viszonylag korán meghalt, így ő amolyan pótapukám volt. Mind szakmailag, mind emberileg nagyon sok támogatást kaptam tőle, a példaképem volt. 

Az első futballsikered?
1986-87 környékén a Fradival Norvégiában jártunk. Talán tízéves lehettem, és egy nemzetközi tornán engem választottak a legjobb játékosnak. Ez volt az első nemzetközi sikerem, amely nagy hatással volt rám. 

Az első saját autód?
Az akkori barátnőmnek volt egy zöld Zsigulija, amelyet én vezettem, de ez nem a sajátom volt. Aztán egy 180-as, fehér C Mercedest kaptam Stuttgartban használatra. Elég nagy váltás volt. 

Az első válogatott mérkőzésed?
Tizennyolc évesen játszottam a Népstadionban a németek elleni 0-0-s mérkőzésen. Ez akkor is jó eredménynek számított, nekem pedig a német vonal ezek után is meghatározó maradt.  

Az első nagy Bundesliga-sikered?
A Werder Bremennel 2004-ben német bajnoki címet és kupát is nyertünk, ez mindent visz. De a Stuttgarttal is nyertünk korábban német kupát, illetve szerepeltünk KEK-döntőben, úgyhogy ezeket sem hagynám ki. És ez már nem Bundesliga, de a Fradival nyert bajnoki címek és a Bajnokok Ligája-szereplés is örökre emlékezetes marad a számomra. Mint ahogyan az olimpiai részvételem is meghatározó élmény volt. 

Az első Bajnokok Ligája-gólod?
A Grasshoppers ellen szereztem, ezt azért nem lehet elfelejteni, a menetelésünk elején ez volt az első BL-gólom az első győzelmünk során. Egy kör után vezettük a csoportot a Fradival a Real Madrid és az Ajax előtt, ez még akkor is jó érzés volt, hogy tudtuk, még csak az elején járunk a sorozatnak. A német barátaim mondták is, hogy Franz Beckenbauer a közvetítésben azt nevezte a nap meglepetésének, hogy a Ferencváros áll a csoportja élén.   

Mire költötted az első fizetésed?
Nem emlékszem, arra viszont igen, hogy egy dubaji tornán négy gólt vágtam az Internek, így én kaptam a legjobb játékosnak járó 100 dolláros jutalmat. Vettem egy lebegős aranyláncot, menőnek tűnt akkor. Most viszont már nincs is meg ez a lánc, bár nem hinném, hogy most ugyanarra költenék ennyi pénzt, hiszen nem is érdekelnek már az ékszerek. 

Az utolsó válogatott mérkőzésed? Fáj-e, hogy a 49. után nem jött az ötvenedik?
Pont a brazil meccs előtt sérültem meg, és úgy gondolom, ha nincsen ez a sérülés, akkor nem az a kérdés, hogy 49 vagy 50 válogatottságom van, hanem, hogy 49 vagy 90. De ez benne van sajnos a sportban, utána a térdem már nem engedte, hogy válogatott szinten tudjak futballozni.

Mikor nevettél, és mikor sírtál utoljára?
Sokat nevetek, de nem emlékszem a legutolsóra, hogy mi volt a poén. A gyerekeim születését megkönnyeztem, szerintem ezek a legmeghatóbb pillanatok egy ember életében. 

Melyik magyar bajnoki meccset nézted meg utoljára?
A Puskás-Fradit (2-4), amely talán a bajnokság legszínvonalasabb mérkőzése volt. Mindkét csapat gólra törően játszott, minőségi helyzeteket dolgozott ki minőségi akciókkal – szakmai és szurkolói szemmel is nagyon látványos, jó tempójú találkozó volt, mindkét csapat büszke lehet magára.

És melyik volt az utolsó európai kupameccs, amit láttál? 
A Manchester United és az Arsenal EL-meccsén voltam szakértő, de aztán természetesen megnéztem az FTC-Monaco (1-1) mérkőzést is. Ez óriási bravúr a Fradi részéről, hogy egy körrel a vége előtt már csoportelső, és bejutott a legjobb 16 közé. Ilyenkor a másnapokon nagyon jó érzések töltik el az embert, profiként én is a győztes meccsek utáni napokat szerettem a leginkább. A gyereket vittem be a Népligetbe, és még a hatása alatt voltunk, teljesen más energiája és hangulata van az egész komplexumnak, az étteremnek, nagyon jó érzés volt, hogy a Fradi visszahozta ezt a meccset, és meglett az áhított pont. Szenzációs eredmény.

A fiadnak – aki a kispadról várt bevetésre csütörtökön – milyen első tanácsot adtál, amikor a Fradihoz került?
Hagyom őt kiteljesedni. Miután a Fradi-utánpótlásba hoztam, azóta nagyon sokat fejlődött, változott az utánpótlás is, és bízom abban, hogy Krisztiánnak sikerül beverekednie magát az első csapatba, és meghatározó játékos lehet. Tizenhét évesen voltak, vannak olyan pillanatok, amikor már bevethető, ott ül és vár. A türelem és az alázat az, ami számára a legfontosabb. 

Az utolsó nagy tehetség, akit a saját szemeddel láttál?
Nincs olyan, hogy utolsó nagy tehetség, mert nagy tehetségek mindig vannak, akiket segíteni kell. Ahol dolgozom, az UDSE-nél is ezt tapasztalom nap mint nap. Mindig azt gondoljuk, hogy az utolsó legjobb futballistánál már nem lesz jobb, ezt gondoltuk Maradonánál is. De mindig jönnek Messik, Ronaldók, a következő generáció. Nekünk, futballban dolgozóknak az a feladatunk, hogy a tehetségek ki tudjanak teljesedni, hogy tudjunk motiválni, tudjunk szakmailag hozzátenni a fejlődésükhöz. A megfelelő pillanatban mindig a megfelelő hangnemben, megfelelő szakmaisággal és támogatással kell segíteni őket.