Viszont a maiakról nincsen túl jó véleménye.
Békéscsaba legendája!
Nem átmeneti, nem csak simán korszakosan, hanem állandó jelleggel.
Szinte minden viharsarki, és feltehetően az ország más részein vagy a határainkon túl élő olvasónk is kitalálhatták már, hogy Pásztor Józsefről van szó.
Pásztor 360 meccset játszott az Előrében, ezeken a találkozókon 41 gólt szerzett. A magyar válogatottban 9 alkalommal bizonyíthatott, a nemzeti csapat színeiben 1-szer volt eredményes.
Vezetőedzőként ő érte el a Békéscsabával a klub legnagyobb sikerét, az 1993/94-es bajnokságban harmadik helyen zárt az élvonalban az irányításával a csapat. 2013 óta a klub szakmai igazgatója.
Pásztor tehát egy igazi mítosz, így semmi meglepő nincsen abban, hogy a megyei lap felkérte arra, hogy állítsa össze az álomcsapatait.
Az egyik gárdába azok közül választhatott, akikkel együtt játszott, a másikba meg azok közül kellett megneveznie futballistákat, akiknek az edzője volt.
Megállapíthatjuk, mindkét tételsor összeállítása nemes feladat.
„Az Előrénél a keze alatt szerepelt labdarúgók közül Gulyás Istvánt jelölte kapusnak a mester. – A jobbhátvéd posztra a huszonötszörös válogatott Mracskó Mihályt jelöltem. A két belső védőm Szenti Zoltán és a Fradiba elkerült Balog Zoltán lett. A balhátvédposztra az egykori utánpótlás-válogatott Fabulya Gyurit jelöltem. Három középpályás szerepel a csapatomban, a jobb oldalon Fodor Tibor, középen Csató Sanyi, a bal oldalon Árgyelán Jani. Ők mindhárman sokat futottak, jól lőttek kapura. A támadósorban a Váczi Zoltán, Kulcsár Sándor, Szarvas János triót szerepeltetem, akik sok borsot törtek az ellenfelek orra alá” – fogalmazott a beol.hu-nak Pásztor, és meg kell hagyni, bitang jó csapatot állított össze.
Aztán így folytatta: „Bár gyakori sérüléseim miatt csak kilencszer húzhattam fel a nemzeti színű mezt magamra, a válogatottban többek között olyan kiválóságokkal szerepelhettem, mint Fazekas László, Nyilasi Tibor és Törőcsik András. A kapuba a pécsi Katzirz Bélát tettem. A jobb oldali védőnél nem tudtam dönteni, itt Martos Győző és az egykori előrés klubtársam, Paróczai Sanyi a jelölt. A belső védőknél Bálint László és Kardos József a két emberem. A balhátvédposzton Tóth Józsefet találtam a legjobbnak. A középpályára a sokat futó Pintér Sanyi mellé két nagyon technikás labdarúgót, Nyilasi Tibort és Törőcsik Andrást jelöltem. A támadósorba az olimpiai bajnok, kilencvenkétszeres válogatott, Fazekas Lászlót – aki mindent tudott a futballról –, Kiss Lászlót és Várady Bélát állítottam.”
Pásztortól azt is megkérdezték a megyei lap szerkesztői, ki volt a legjobb, akivel együtt játszhatott: „Nem tudok dönteni, három jelöltem is van. Fazekas Laci mellett a hetvenszeres válogatott, ezüstcipős, Nyilasi Tibor és Törőcsik András. A Békéscsabából Váczi Zoli olyan mentalitású lett volna, mint Csató Sanyi, akkor legalább ötvenszeres válogatottságig viszi. Váczi mellett a Temesvárról egy fél szezonra érkezett Sorin Vlaicu nevét említeném, aki nagyon képzett játékos volt.”
A mai magyar focistákról viszont nem éppen hízelgő a véleménye az ikonnak: „Sajnos nem látok a mai magyar fociban egyéniségeket. A mai fiatalok nem szeretnek szenvedni a pályán, mindent hamar feladnak, és másban keresik a hibát. Ahogy mondani szoktam, mindenki jobban akarja, hogy futballista legyen egy fiatal játékos, csak ő maga nem akarja. Talán a felnőtt válogatott Szoboszlai Dominik kerülhet be a nemzetközileg jegyzett játékosok közé, de csak akkor, ha végig alázatos lesz.”
