Meglepetésként hatott a Ferencvárossal való szerződésbontásod. Mennyire érett ez az azt megelőző hónapokban?
Összességében nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy régóta érett, tehát nem véletlen, hogy sok mindenkit váratlanul ért. De vannak helyzetek az életben, amikor gyorsan kell cselekedni, ez pont ilyen volt. November végén, a szerb Csukaricski elleni visszavágón még a kezdőben kaptam helyet, viszont az azt követő öt mérkőzésen egy percet sem játszottam már az őszi szezon végén. Alapból ezt nehezen éltem meg, azonban a téli pihenő és az otthoni feltöltődés után újra reményekkel vágtam neki a felkészülésnek. A januári két edzőtáborozás alatt világossá vált, hogy milyen szerep juthat nekem a csapat tavaszi menetelésében, amivel eleinte megpróbáltam, de végül nem tudtam azonosulni.
A vezetőséghez fordultam, ahol korrektül átbeszéltük és értékeltük a kialakult helyzetet, így a kérésemnek megfelelően engedélyt adtak arra, hogy az ügynökömmel, Dr. Horváth Zsolttal, felvegyük a kapcsolatot néhány klubbal. Mivel már túl voltunk a felkészülési időszakon és azon héten indult a bajnokság, eleinte kevés esélyt láttam arra, hogy sikerrel járunk. Szeretném megköszönni Kubatov Gábornak és Hajnal Tamásnak a nagyvonalú gesztust, hogy zöld utat kaptam, a mai profi világban ez ritka. Örülök, hogy – bár kicsit hamarabb mint azt terveztem, de – jó viszonyban váltunk el, ez fontos számomra. Ezt követően két nap leforgása alatt meglett a megegyezés a Vidivel. Jó lépésnek, olyan helynek éreztem Fehérvárt, ahol találhatok magamnak megvalósítandó feladatokat.
Érzelmileg mennyire volt nehéz az elválás?
Természetesen felkavaró volt. Ugyanaz adta a nehézségét, ami a könnyebb részét is: hogy gyorsan történtek a dolgok. Abban a pár napban sokat gondoltam arra, hogy a karrierem egy meghatározó lépése előtt állok, de mivel közben zajlottak az események, nem igazán volt időm megélni. Amikor kipakoltam a szekrényemből és elköszöntem a korábbi csapattársaktól, az a nap nehéz volt. Abban az egy-két napban, amíg nem csatlakoztam a Fehérvárhoz, sokszor eszembe jutott, hogy épp most zárom le az életemnek egy meghatározó szakaszát. Rengeteg érzelem folyt rajtam keresztül 2-3 nap alatt, na meg a telefonomon is üzenet és hívás. Úgy éreztem, hogy az emberek egyszerre zúdítják rám és fejezik ki a szeretetüket. Egyszerre volt szívszorító és felemelő. Jó szájízzel gondolok vissza a Fradinál töltött évekre, kitörölhetetlen emlékeket őrzök, de most már az új feladatomra koncentrálok. Arra, hogy minél többet tudjak hozzátenni a Fehérvár sikerességéhez.
Volt kérőd a Fehérváron kívül?
Tényleg extrém gyorsan zajlott le az átigazolási folyamat. Volt olyan klub, amely szintén érdeklődött, de mire egyáltalán elkezdődhetett volna az egyeztetés, addigra már megvolt a megegyezés a Vidivel, így más fronton nem jutottunk el a tárgyalás érdemi szakaszáig.
Egy olyan csapatba érkeztél, ahonnan a középpályáról két védekező játékost is eladtak, ugyanakkor a belső középpályán erős a névsor. Mi lesz a szereped a csapatban?
Az edző és a stáb a kezdetektől fogva a középpálya tengelyében, a védelem előtt számít a játékomra. Ismertek, tisztában voltak a tudásommal és a tapasztalatommal, hogy mit tudok hozzátenni a csapatjátékhoz. Tudták, mit várhatnak tőlem, úgy érzem, hogy emiatt igazoltak le.
Hol tartasz a beilleszkedéssel? Az első meccsen rögtön kezdő voltál, ami e téren mindenképp jó jel.
A kezdetektől éreztem, hogy egy profi mentalitású, nyitott és támogató közegbe érkeztem. Pár játékossal ismertük egymást már a válogatottból, a többiekkel pedig ellenfélként voltunk tisztában a másikkal. Nagyon örültem, hogy már az első mérkőzésen a kezdőcsapatba jelöltek. Eredetileg 60 percre lőttük be a játékidőmet, hiszen hiányoztak a lábamból azok a játékpercek, amelyeket a felkészülés során nem tudtam megszerezni. Egy órányi játék után viszont még nagyon jól éreztem magam, így a stábbal folyamatosan kommunikáltunk, mennyit bírok még.
Így utólag kijelenthető, hogy végül a 80 perc egy kicsit sok volt, de a pályán nem éreztem reálisan a fáradtságot, mert annyira jó volt újra játszani. Másnap túlzottan nehezek voltak a lábaim, így sajnos a soron következő mérkőzést ki is kellett hagynom és egy hétig különmunkát végeztem, hogy egyenesbe jöjjek kondicionálisan. Fontos, hogy e téren fokozatosan építsem fel magam, és a tavaszra meghatározó játékos tudjak lenni és azt a teljesítményt tudjam hozzátenni a csapat játékához, amit elvárnak tőlem.
A reális célkitűzéshez komoly konkurencia társul
A tavalyi év után a Vidi a bennmaradást, a középmezőnyt tűzte ki célul, a csapat jó ősze után viszont a szurkolóknak megjött az étvágya, néhányan már a dobogóról és a bajnoki címről beszélnek. Szerinted hol van ezek között a reális elvárás, célkitűzés?
Semmi esetre sem szaladnék annyira előre, hogy bajnoki címről beszéljünk. A szurkolóknak persze joga van ehhez. Természetes, hogy ők mindig a legnagyobb álmokra, célokra vágynak, de nekünk a realitásban kell gondolkoznunk. A dobogós helyezés ilyen lehet, de ahhoz a továbbiakban is sokat és jól kell dolgoznunk. Egyéni és csapatszinten is fenn kell tartani azokat a formákat és teljesítményeket, amiket a csapat korábban mutatni tudott. Örömteli, hogy a tavaszt is jól kezdtük, de két lábbal kell állni a földön. Ha ez sikerül, és a csapat önbizalma is megmarad, akkor reális cél lehet a dobogó elérése.
A Paks, az FTC és a Puskás a közvetlen rivális a dobogóért, a Kecskemétnek és a Debrecennek már 9, illetve 10 pont a lemaradása. Hány résztvevős szerinted az éremcsata?
A hátrányuk ellenére a Debrecent semmiképp nem írnám le. Nagyon jó focit játszanak, dominálni tudnak, ha elkapják a fonalat, akkor ott lehetnek ők is a tűz közelében. A Puskáson is évről évre érződik, hogy ott van bennük a dobogós teljesítmény. A Kecskemèt pedig egy igen kellemetlen ellenfél, nehéz ellenük győzni, főként, ha a hazai szurkolók előtt lépnek pályára. Szoros lesz a verseny, sok csapatban látom a potenciált, hogy egy jó sorozattal odaérhessen a dobogó környékére. Azok a bizonyos nüanszok fognak majd dönteni, és sok múlhat majd az egymás elleni rangadókon is. Ami biztos, hogy jelenleg egyik felsorolt csapatot sem írnám le, nekünk viszont kizárólag a saját eredményességünkre kell koncentrálnunk.
A több játéklehetőség motivált a klubváltásod során. Az megfordult a fejedben, hogy egy erős tavasszal újra a válogatott közelébe kerülj?
Ebben a témában csak nagyon óvatosan szeretnék nyilatkozni. Úgy látom, jól működik a válogatott, van egy keret, akikkel sikeres a csapat. A szakmai stáb jó eséllyel nem változtat azon a kereten, amely sikerrel megvívta ezt a selejtezősorozatot, maximum kényszerűségből. Az biztos, hogy én belül nem mondok le a válogatottságról, ha szükség van rám, ott leszek. De a helyén kezelem és szerényen gondolok erre. A legfontosabb jelenleg az, hogy minél hamarabb újra csúcsformába kerüljek.
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
