A hosszabbítás utolsó pillanataiban kaptuk a gólt, amely elvette a pótselejtező reményét.
Magyarország és Írország olyan meccset vívott egymással, amelynek minden perce felért egy újabb pofonnal. A magyar válogatott már közel volt a pótselejtezőhöz, ám a hosszabbításban kapott gól miatt 2–3-ra elveszítettük a találkozót. A Puskás Arénában így egy egész ország élte át, milyen érzés a legvégén elveszíteni mindent, amiért végig kapaszkodtunk.
A tét óriási volt, hiszen kezdés előtt már tudtuk: győzelemmel akár a csoportelsőség és a vb-részvétel is elérhető, ha a portugálok pontot veszítenek, míg egy elkerült vereség garantálja a pótselejtezőt érő második helyet.
Marco Rossi két helyen változtatott az Örményországban aratott egygólos sikerhez képest: bekerült Tóth Alex és Lukács Dániel az írek elleni, sorsdöntő selejtezőn. A szövetségi kapitány Styles Callum és Bolla Bendegúz helyett szavazott bizalmat a ferencvárosi középpályásnak és a Puskás Akadémia támadójának.
A mérkőzés eleje olyan erővel zúdult ránk, hogy az első percekben levegőt sem lehetett venni. A tempó vadul pörgött, minden mozdulatban benne feszült az adrenalin. Egy röviden elvégzett szöglet után Kerkez tette vissza a labdát Szoboszlainak, aki középre tekert, Lukács pedig közelről a jobb oldalba csúsztatott. Az Aréna úgy robbant fel, mintha már akkor tetőre futott volna a tét. A VAR gyors megerősítése után érvényes lett az előnyünk (1–0). A következő percekben jött az ír riadalom: O’Shea ívelt labdáját Ogbene átvette, a tizenhatoson belül elesett, Szalai pedig ráléphetett a bal lábára. A videózás után tizenegyes következett, Parrott pedig a jobb alsóba lőtt (1–1), hiába indult jó irányba Dibusz.
A góltól felrobbant a stadion
A félidő hajrája továbbra is feszült ritmusban lüktetett. Hol csapkodóvá vált a játék, hol visszarendeződött, de a tempó nem esett. Szoboszlait kemény belépővel küldték padlóra, lap nélkül, közben mi próbáltuk újra kontroll alá vonni a középpályát. Sallai hatméteres helyzete után már mindenki felugrott, de Kelleher testén elakadt a lövés.
A 37. percben jött, amit egy stadion várt. Kerkez beadása hibátlan ívben érkezett, Varga Barnabás mellel maga elé tette, majd 18 méterről úgy bombázott a bal felsőbe, hogy a Puskás Aréna egyetlen üvöltéssé vált. 2–1. Az emberek a fejüket fogták, ordítottak, ölelkeztek, a stadion extázisban tombolt (2–1). Varga az Azerbajdzsán elleni találattal indult sorozatának hatodik meccsén lőtte a hatodik gólját, válogatottbeli pályafutása 28. fellépésén pedig már a 13. találatát jegyezte. Parádés számok.
A hosszabbítás sem csendesedett. A 45+2. percben Szalai hátulról rúgta meg Ogbenét, amiért sárga lapot kapott, így ha pótselejtezőt játszunk, ki kell hagynia az első mérkőzést. Az írek két próbálkozása a kapu fölé szállt, egyre nagyobb feszültséggel keresték az egyenlítést, de a végén nem találtak kaput. A 45+6. percben jött a sípszó: vége az első félidőnek, vezetünk (2–1).
A második félidő ugyanolyan sodrással indult, mint az első. Kemény ütközések, gyors ritmus, minden labdaérintésnél feszült moraj húzott végig a stadionon. Collins már a 46. percben felrúgta Kerkezt az oldalvonal mellett, de megint elmaradt a sárga. Ogbene néhány perccel később már a földön ült, várta az ápolást, majd a 53. percben le kellett cserélni, Idah lépett be a helyére. Schäfer zseniális ütempasszal ugratta ki Lukácsot, de a lendületből túl nagyot tolt a labdán, amely kiment – odalett egy ígéretes lehetőség. Nem sokkal ezután Idah húsz méterről átemelte Dibuszt, de teljesen nyilvánvaló lesen indult, a gólt azonnal elvették.
A stadion, amely egyetlen üvöltéssé vált
A 56. percben a Puskás Aréna egy emberként zengte Marco Rossi nevét. A hangerő betonig remegtette a lelátót, a csapat pedig érezte, hogy mögötte áll az ország. A közönség világossá tette: ezen az estén együtt megyünk végig a feszültségen, bármi jön.
A játék továbbra is feszült, gyors ritmusban hullámzott. A 64. percben kettőt is cseréltünk: Schäfer helyére Styles érkezett, Lukácsot pedig Ötvös váltotta. Nem sokkal később a jobb oldalról érkező beadás után Idah tizenegyről a kapu fölé fejelt, majd Scales csúszott rá hátulról Vargára, amiért megkapta az első ír sárgát. A 69. percben Szoboszlai szabadrúgása után Orbán került helyzetbe, de a tizenhárom méterről érkező fejes nem volt elég erős, Kelleher könnyedén fogta.
A végjáték úgy felpörgött, mintha minden másodpercben eldőlhetne a sorsunk: Styles remek passza után Varga tíz méterről lőtt, de Scales vetődve blokkolta. Sallai a jobb oldalon indult meg, és mivel nem volt érkező, tíz méterről a bal felsőt célozta, Kelleher azonban fölé tolta. A 76. percben Szoboszlai szögletét Szalai fejelte tizenegyről a kapus ölébe. Közben Tóth Alex helyére beállt Bolla, aki nem sokkal később már helyzetet is teremthetett volna: Varga tökéletes ütemben indította, ő pedig jobbról laposan középre tett, de Kelleher kivetődve elcsípte. Cullen közben sárgát kapott, miután visszahúzta Sallait, a stadion pedig minden pillanatban vibrált a feszültségtől.
Ilyen nincs!!!!
A 80. percben jött a hidegzuhany: egyenlítettek az írek. Azaz remekül ugratta ki Parrottot, aki ziccerben nem hibázott, hét méterről spiccel átbökte a labdát Dibusz felett (2–2). A helyzet ezzel brutálisan kemény lett, mert vereség esetén visszacsúszunk a csoport harmadik helyére.
A 86. percben jött az újabb magyar villanás: Sallai tökéletes ütemben tette tovább a labdát, Szoboszlai pedig éles szögből, hét méterről félmagasan tüzelt. Kelleher azonban – aki addigra már egyértelműen az írek legjobbja volt – elképesztő reflexszel kitolta a lövést. A stadion felmorajlott, mindenki tudta: ezen az estén a kapus tartja életben az íreket.
A 88. percben már forrt a levegő a kapunk előtt. Manning bal oldali szabadrúgása után O’Shea a hosszún visszarúgta középre a labdát, és egy pillanatra tényleg veszélyben voltunk, de Ötvös óriási reflexszel kivágta a kapunk elől. Egyetlen rossz ütemen múlt, hogy nem lett nagyobb baj.
A 90+1. percben aztán jött az este legkeményebb jelenete. A kipattanót követően Nego mellől Kenny lőtt a bal összekötő helyéről, mindössze öt méterről, ziccerben. A stadion megdermedt. Dibusz azonban elképesztő reflexszel vetődött, és kiütötte a labdát. Hatalmas bravúr volt – olyan védés, amelyen konkrétan a pótselejtező sorsa is múlhatott volna.
A 90+6. percben jött a pillanat, amit senki nem akart elhinni. GÓL, betaláltak az írek. Egy bal oldali beadás után Scales csak épphogy megcsúsztatta a labdát, Parrott pedig egy ütemmel megelőzte Mocsit, és négy méterről belebotlott a bal alsóba (2–3). A stadion megdermedt, mindenki tudta: ezzel a legvégén csúszott ki a kezünkből a pótselejtező, ami a vendégek jogosultsága lett.
A nemzeti együttes legközelebb márciusban játszik barátságos mérkőzéseket, mivel lemaradt a pótselejtezőkről. Portugália lemosta a pályáról Örményországot és kijutott a világbajnokságra.
A mérkőzést követő reakciók itt olvashatóak.
Csányi Sándor nyilatkozata pedig itt.
F-csoport, 6. (utolsó) forduló
Magyarország–Írország 2–3 (2–1)
Budapest, Puskás Aréna, 59 411 néző. Vezette: Espen Eskas (Jan Erik Engan, Isaak Elias Bashevkin) – norvégok
Magyarország: Dibusz – Nego (Mocsi, 90+3.), Orbán, Szalai A., Kerkez – Schäfer (Styles, 64.), Tóth A. (Bolla, 76.) – Lukács D. (Ötvös, 64.), Szoboszlai, Sallai (Redzic, 90+3.) – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Írország: Kelleher – Coleman (Ebosele, 60.), O’Brien (Manning, a szünetben), N. Collins, D. O’Shea, Scales – Cullen (J. Taylor, 80.), Molumby (Kenny, 60.) – Ogbene (Idah, 53.), Azaz – Parrott. Szövetségi kapitány: Heimir Hallgrímsson
Gólszerző: Lukács D. (3.), Varga B. (37.), ill. Parrott (15., 80., 90+6. – az elsőt 11-esből)
