Nagyító alatt Ryan Mmaee, Adama Traoré és Eduvie Ikoba
A fentebbi frázis egyaránt igaz Ryan Mmaeera, Adama Traoréra és Eduvie Ikobára is. A két ferencvárosi és a zalaegerszegi támadó azonban más-más módon és okokból teljesített kevésbé jól a szezon második felében, így az előttük álló jövőképek sem ugyanolyanok.
Az NB I 2022/23-as idényének gólkirályát még ősszel, a verseny többi dobogósát pedig múlt héten vettük alaposan szemügyre. Itt viszont nem állunk meg, hiszen a lista további része is szolgáltat érdekességet. A képzeletbeli pódiumon volt holtverseny, így a szóban forgó alanyok közül Ryan Mmaee a 6., míg Adama Traoré és Eduvie Ikoba a 7. helyről úszott be hasábjainkra.
A marokkói, a mali és a nigériai-amerikai légiósban közös, hogy nagyszerű őszi teljesítményüket egy visszafogottabb tavasszal öblítették le, amivel tálcán kínálták a szurkolóknak a gyors feledés lehetőségét. A szezon hajrájához érve a komoly kritikákat így közülük csak Adama Traoré úszta meg.
Nézzük szépen sorban, hogyan és mennyire esett vissza számokban a három támadó bajnoki teljesítménye, és hogy egész éves produktumuk fényében mire számíthatnak a jövőben!
Ryan Mmaee (1670 játékperc, 65 lövés, 12 gól, 3 gólpassz)
2021-es nyári érkezése köré márkás parfümillatot fújt néhány hónappal korábban a Fradiba igazoló bátyja, Samy remek teljesítménye, de öccsének sem kellett sok idő, hogy megmutassa: tehetségben és tudásban kevés NB I-es játékos említhető vele egy lapon.
Első idényében 21 bajnokin 13 gólt és 6 gólpasszt dobott a közösbe, 8 BL-selejtezőn 4 találatot és 3 asszisztot, az EL-csoportkörben pedig mindkét mutatóban 1 strigulát hozott össze. Ehhez nemhogy kritika, de még kérdés sem nagyon fért.
A bajnoki szereplése idén is messze van a tragikustól, 24 találkozón 12-szer lőtt a hálóba. Debrecenben például állóhelyből tekert át a kapu hosszú oldalába egy visszagurítás után, majd lezseren rágógumizós gólörömével bizonyította, hogy ez sokkal inkább volt egy a repertoárjából, sem mint élete legjobban eltalált labdája.
A nemzetközi porondon – ami a Fradi számára már inkább mérce – ugyanakkor szinte néma maradt, az El-selejtező playoffjában adott 1 gólpasszt. Tudásszintjének ismeretében pedig nehéz elhinni, hogy a tavasz folyamán (5 gólt azért így is berámolt) megszakadt volna. Ebben bizonyára szerepet játszik az is, hogy a tornán a legjobb 4 közé jutó Marokkó vb-keretéből – számára mindenképp – meglepő módon, testvérével együtt kimaradt.
Képességek ide vagy oda, a szurkolókban egy ideig bizonyára tüske lesz, ahogyan a szezon utolsó hazai bajnokiján kapott kritikát fogadta, vagyis inkább elutasította. Elnézve továbbá, hogy a Fradiba sorra érkeznek a posztriválisok, bizonyára nagyobb feladat lesz számára a csapatba kerülés, amit a tőle többször látott hozzáállás csak még nehezebbé tehet számára.
Adama Traoré (2329 játékperc, 58 lövés, 11 gól, 9 gólpassz)
Az összeállítás két ferencvárosi résztvevője közül alighanem ő vesztett kevesebbet a szurkolók bizalmából, annál is inkább, hogy őszi parádéja nyomán még egy 5 millió eurós Everton-ajánlat is felmerült a sajtóban.
A Bajnokok Ligája selejtezőinek során hat találkozón 4 gólja mellé 1 gólpasszt adott, az El-főtáblán 1+1-et termelt, míg a bajnokságban 20 kanadai pontot termelt. 11 góljából viszont csak 3-at szerzett 2023-ban, amikor is inkább asszisztokkal villogott: 6 Fradi gólt készített elő közvetlenül a naptári évben.
Esetében viszont meggyőzőbb az enyhítő körülmények sora. Egyrészt számos támadó pozíció mellett kényszerből néhányszor a balhátvéd szerepét is betöltötte az év során, másrészt tavasszal is csak az őszi énjéhez képest játszott gyengén. Mondhatni, egy olyan lécet vert le, vagy rezgetett meg a szezon második felében, amelyet az elsőben ő maga rakott hallatlanul magasra.
Ez a fajta visszaesés arra talán elég volt, hogy a komoly érdeklődőket lehűtse, az FTC-ben való helye viszont aligha megkérdőjelezhető a jövő szezon tekintetében sem.
Eduvie Ikoba (2021 játékperc, 79 lövés, 11 gól, 1 gólpassz)
A robusztus nigériai-amerikai csatár szintén kiváló őszt produkált, a világbajnokság beköszönte előtt még – holtversenyben a szintén 10 gólos Varga Barnabással – vezette a góllövőlistát. Érzékletes, hogy azóta Ikoba 1, míg Varga 16 további gólt rámolt be az NB I-ben.
Ekkor ugyanezen rovat hasábjain áradoztunk a ZTE légiósának teljesítménye láttán, azaz részben a mi szemünket is kiszúrta akkori szárnyalásával, viszont az is megérne egy misét, hogy a kiszolgálás mennyire tűnt el mögüle.
Az viszont nem mellette szól, hogy 79 lövése a legtöbb a bajnokságban, az egy kísérletre jutó 0,16-os átlagos xG pedig bőven a jobbak közé tartozik, vagyis nem a minőségi lehetőségeknek volt híján a támadó. 12,64-es összesített xG-jét több mint másféllel lőtte végül alul, tehát a bajnokság egészét nézve az átlagosnál rosszabb befejező volt. Ha azt nézzük, hogy egy remek őszi góltermést húzott le tavasszal az átlagos alá, akkor nem túlzás azt mondani, hogy kifejezetten pocsék második félszezont futott.
Azt, amit eddig tudott, bizonyára nem felejtette el, még ha ez talán kevesebb is, mint azt ősszel elhihettük. A célember karakterét viszont olyan tökéletesen testesíti meg felépítésével, hogy olyan elmozgó csatárok között, mint Szalay vagy Németh, egy ideig még aligha lesz felesleges opció a támadósorban. Erre a sorsra megítélésünk szerint inkább pályázik az egész szezonban alig termelő Meshack.
