Szemtől szemben: Zalaegerszegi TE FC–Ferencvárosi TC
Bár tavaly jól ment a Zetének a Fradi ellen, idei első mérkőzésük előtt jóval aggasztóbbak a vidéki csapat kilátásai. A két csapat pillanatnyi formáját és állapotát tekintve a ZTE rosszabbkor nem is találkozhatna az FTC-vel.
Zalaegerszegen sötét felhők, míg Ferencvárosban a nyár eleji orkános jégeső után szivárvány van az égen. A Zete egy rapid keretfrissítésen és egy szurkolói ankéton van túl, a Fradi viszont a Klaksvík elleni világdráma után egyenesbe jött, és impozáns játékkal masírozott az Ekl csoportkörébe.
A hazaiaknál az öt meccsen szerzett 3 pont és az egyszerre távozó kulcsemberek nem festenek jó képet, míg az FTC-nél lassan már a szertáros és a kabalafigura is csúcsformába jött. A két csapat vasárnapi ütközete előtt három-három egyéni teljesítményt emeltünk ki: a ZTE távozóit és a Fradi aktuális húzóembereit, akik reményeink szerint jól lefestik a két, egymással szögesen ellentétes flowt, formát és élethelyzetet, amelyben a két gárda van.
Két alappillér távozott a Zetétől
A Zalaegerszeg három tavalyi alapemberét engedte, adta vagy veszítette el néhány nap leforgása alatt. Eduvie Ikoba szinte már nem is ment, hanem elzavarták, Tajti Mátyás az Újpesthez igazolt, míg Mocsi Attiláért visszautasíthatatlan ajánlat futott be. Utóbbi két játékos a ZTE játékában is meghatározó szerepet töltött be, így a bevétel ellenére távozásuk érzékeny veszteség. Két ilyen fontos láncszem lecserélése ugyanis akkor is kockázatos (és rövid távon ritkán sikeres), ha a pótlás azonos minőséget képvisel.
Eduvie Ikoba
Kezdjük azzal, akin valószínűleg a Zete-szurkolók is a leggyorsabban túl akarnak esni: Edvuie Ikobával.A nigériai-amerikai erőcsatár tavaly eredményes őszt futott, ám már a góllövőlista akkori élmezőnyéből is messze neki volt a legrosszabb hatékonysága. Teljesítménye tavaszra jócskán visszaesett, s ez folytatódott az új szezonban is.
Az idei bajnokságban 10 lövésének egyikéből sem lett gól, középcsatárként bizony felelőse annak, hogy az öt bajnokin 1,32 várható gólt átlagoló csapat meccsenként csak 0,8-szer talált be. Első számú erősségében, a párharcokban sem alkotott már kiemelkedőt az első meccseken. A földön 36-ból 23-at megnyert, ami jó teljesítmény, levegőben viszont a 10/26-os sikerráta kevés egy olyan csatártól, akinek éppen fizikai felépítése okán nézik el egyéb hiányosságait.
Az alapján, amit az elmúlt hónapokban nyújtott, nem csoda, hogy a szurkolók finoman szólva sem marasztalták Ikobát. Amennyiben a DVSC-től érkező Mance beválik, alighanem ő lesz a legkönnyebben feledhető a mostani távozók közül.
Mocsi Attila
Ahogyan arra Sallói István sportigazgató is utalt, a ZTE elsősorban gazdasági alapon döntött, amikor elfogadta a török Rizespor ajánlatát Mocsiért. Paunoch Péter játékosügynök a Hétközi Fordulóban 1 millió eurót közelítő összeget emlegetett, a Transfermarkt szerint 785 ezer eurót kapott a Zalaegerszeg. Egy biztos: ha a klub, és még inkább Boér Gábor jókedve dönt, aligha most engedik el a védőt.
A válogatott kerettag Mocsi a csapat szélsővédői után a harmadik legtöbb megelőző szerelést mutatta be: 19-et, megfűszerezve 3 blokkolt lövéssel. Mindeközben négy bajnokin csupán kétszer szabálytalankodott. Amiért viszont aggodalmat keltő a távozása, az nem a védekező mutatói, hanem a csapat vertikális játékában betöltött szerepe.
A Zetében ugyanis neki volt (holtversenyben következő főhősünkkel) a legtöbb labdavezetése, 35, amelyek mindegyike sikeres volt. 30 progresszív passzából 22 társhoz ment, és övé a harmadik legtöbb (16) támadóharmadba adott passz is. Utóbbit 30 kísérletből hozta össze, azaz nem vádolható tévedhetetlen pontossággal, ugyanakkor a többi mutatóval karöltve ez is aláhúzza, milyen fontos szerepe volt Mocsinak abban, hogy a Zete felkerekedjen a labdával az ellenfél kapuja felé.
Tajti Mátyás
Amit Mocsi hátul elkezdett, azt egy sorral feljebb, a középpályán Tajti Mátytás folytatta, ebben a csapatrészben ő felelt a csapat előrehaladásáért. Fentebb már említett labdavezetéseibe csak egyszer csúszott hiba, a csapatban eközben ő vívta a legtöbb földi párharcot, 39-ből 29-et sikerrel.
Az Újpestre költöző középpályás 35 zalaegerszegi progresszív passzából 25 sikeres volt, ő juttatta a harmadik legtöbb labdát a támadóharmadba (16) és a tizenhatoson belülre (10) is. Utóbbi műfajban csak Mim Gergely, és Gergényi Bence előzi meg, akik átlagon felüli beadásmutatókat hoztak eddig, azaz földön Tajti volt az első számú, és egyben egyetlen érdemi kiszolgálója a támadósornak.
11-szer kellett nyomás alatt passzolnia, 8-szor sikerrel tette ezt, amely egyik irányba sem szélsőséges mutató. Hathatós támadómunkája során 24-szer vesztett labdát, aminél csak Ikoba és Sajbán szórtak el többet, akik a csatársorban játszanak, ám ebben tényező az is, hogy általában Tajtira hárult a rizikós, áttörést eredményező passzok kiosztása.
A Fradi felvette az utazósebességet a szezonra
A ZTE-vel ellentétben a Fradinál momentán minden a legnagyobb rendben. A BL-kudarc után Máté Csaba ráncba szedte az együttest, amely a hat Konferencialiga-selejtezőjét 21-2-es gólkülönbséggel abszolválta. A kivétel nélkül meggyőző papírformasikerek során a csapatban szinte mindenki megszerezhette önbizalmát – akadtak egészen szemrevaló teljesítmények is.
Varga Barnabás
Aki féltette a Fraditól, az szép lassan úgy hátrál ki ebből, ahogyan Homer Simpson az ismert mémen eltűnik a sövényben. A támadó 11 meccsen 11 gólt és 5 asszisztot termelt, átlagosan 47 percenként vállalt közvetlen szerepet egy találatban.
Való igaz, hogy a Shamrock, a Hamrun, a Zalgiris, no meg Máté Csaba mindent biztosított egy középcsatárnak ahhoz, hogy optikailag jól nézzen ki a Fradiban, Vargának a bajnoki meccseket illető mutatói is impozánsak.
24 légi párharcából 12-t megnyert, 4 bajnoki találatát összesen 12 lövésből szerezte, elmozgásaival pedig jól vesz részt az összjátékban is. A Zalgiris elleni visszavágó első Fradi-gólja előtti kombinációja Traoréval iskolapéldája volt a kimozgó középcsatár és a területbe induló szélső játékkapcsolatának.
Adama Traoré
A bal lábas mali szélsőt Máté Csaba azonnal visszahúzta a jobb szélre, ahol Traoré tavaly őszi szárnyalását idézi. 11 meccsen 8 gólt és 5 gólpasszt hozott, átlagosan 56 percenként szerzője vagy előkészítője egy gólnak. Ahogy Vargánál, az ő esetében is jót tesz a számainak az Ekl-selejtező ellenfélsora, teljesítménye ugyanakkor nem igényel különösebb magyarázatot.
Bajnokikon 6 lövésből szerzett 2 gólt, a támadóharmadban pedig nemcsak közvetlen, de közvetett veszélyforrásként is számolni kell vele. A Fradi játékosai közül a három NB I-es meccsen ő jutatta a legtöbbször (8) a labdát az ellenfél tizenhatosán belülre, mindezt ráadásul tíz kísérletből. Kapuhoz közel helyezkedő támadó lévén progresszív passzai többnyire kockázatosabbak az átlagosnál, ehhez képest 12/8-as sikerrátája rossznak szintén nem nevezhető.
A bal szélről befelé cselezve ismét előtérbe tudja helyezni kiváló egy az egy elleni képességeit is. Húsz labdavezetése kétszer annyi, mint a csapatban utána következő támadóé, eddigi 5 sikeres cselét pedig csak Cristian Ramírez (6) übereli. Beszédes, hogy nyolcszor faultolták, ennek a törődésnek Samy Mmaeen kívül mindenki maximum a felét kapta a csapattársak közül.
Cebrail Makreckis
A jelenlegi Fradiból nem nagyon lehet hibázni, ha egyéni teljesítményeket kell kiemelni, mi most mégis megpróbálunk váratlant húzni. A szintén remeklő Ramírez vagy Abu Fani helyett egy olyan játékost emelünk ki harmadsorban, akinek eddig kevesebb rivaldafény jutott. Cebrail Makreckis úgy oldotta meg a Botka és Wingo kidőlésével keletkező jobbhátvédhiányt, hogy a problémáról felmerülése óta szó sem esik.
Társaihoz hasonlóan őt is meg kell csillagozni: a Fradi domináns, labdabirtoklós játékában viszonylag könnyen tehermentesíthető, „elrejthető” az egyik szélsővédő. A relatíve kevés feladat és a labdabiztos csapat könnyebben megugorhatóvá teszi a feladatkört egy gyors és párharcerős játékos számára, még ha nem is ez a természetes posztja.
Az eredendően középpályás Makreckisben mindez megvan: talajon nehezen verhető (15/13 sikeres párharc a bajnokságban), s bár levegőben eddig „nyeretlen” (0/4), szélsővédőként előbbi a fontosabb. A labdakihozatalokban és az ellenfél térfelén való labdabirtoklásba is jól lép be: 56 előrepasszából 43, 28 progresszív átadásából pedig 26 volt sikeres az NB I-es fellépésein. Felállt védelem elleni játék esetén a forgatás után megnyíló területek támadására is alkalmas, a Fradi játékosai közül a negyedik legtöbb (22) labdavezetést mutatta be.
Viharvert Dávid fogadja az ereje teljében lévő Góliátot
Makreckis remek formája jól szimbolizálja a két különböző élethelyzetet, amiben a csapatok várják a meccset. Amíg a ZTE-ből eligazolt a csapat szíve és tüdeje, addig a Fradiban annak is jól megy, aki új beilleszkedőként, posztján kívül futballozik.
Elájulni így is korai az egyenesbe jövő FTC-től, hiszen idén tétmeccsen még nem találkozott olyan ellenféllel, aki dominanciára törekedett volna ellene. A Zete azonban még akkor is nagyon nehéz hetek előtt áll, ha az újonnan igazolt játékosok beválnak. A vasárnapi találkozón így minden a Fradi mellett szól: a meglepetéshez nemcsak a ZTE-től, de a futballistenektől is kemény munka kell.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
