Archívum: Blogok

Németországban nemcsak a férfi, hanem a női labdarúgás is kiemelten népszerű. A Vfl Volfsburg a magyar szurkolók számára is szimpatikus csapat, nem véletlenül. A bajnokságot azonban a jelek szerint a Bayern München nyeri majd meg, ám a kupadöntőben bekövetkezhet a visszavágás…

WOLFSBURGBAN

Wolfsburg, a német kisváros, mindössze ezer kilométerre van Budapesttől, csupán egy órányi vonatútra Berlintől, a Szövetségi Köztársaság fővárosától. Itt, ahol lépten-nyomon érződik a jólét, ami nem meglepő, mert a város hírnevét a Volkswagen gyára alapozza meg. Az utcákon zöld, fehér és néhol kék mezbe öltözött csoportokban a helyiek és a turisták egyaránt a VW-címerrel és a helyi büszkeség, a kétszeres UEFA Bajnokok Ligája győztes VfL Wolfsburg logójával díszített ruházatban sétálnak.

A városban izgalom van a levegőben: meccsnap van, a német női labdarúgó Bundesliga csúcsrangadójára készül mindenki, ahol a listavezető Bayern München lesz a vendég.

A város utcáin egyre többen jelennek meg a pirosba öltözött szurkolók is, ahogy egy müncheni vonat érkezésével a bajor drukkerek is megérkeznek, növelve a stadion felé vezető úton kialakuló dugót. A helyiek autóval vagy gyalog, a vendégek pedig buszokkal vagy sétálva érkeznek a 30 ezer férőhelyes Volkswagen Arénához.

A HELYIEK KEDVENCE

A VIP-bejáratnál az itteniek nagy kedvencét, az egyetlen Bajnokok Ligáját nyert magyar labdarúgót, Jakabfi Zsanettet rajongók veszik körül. Zsanett, aki ma már Berlinben él, boldogan és elégedetten vesz részt az eseményeken, és bár a foci már nem hiányzik neki, örömmel látogat vissza Wolfsburgba, hiszen tudatosan készült a profi pályafutása utáni életre.

A rendezvényen jelen van Michael Nagy is, Zsanett egykori menedzsere, aki most Ewa Pajor, a Vfl lengyel csatára és a télen a Fradiból érkezett Németh Dia képviseletében van jelen. Így a mérkőzés igazi magyaros hangulatot ígér a német bajnoki címért döntő derbin. Misi bácsi elárulja, hogy Dia egy nem súlyos, de makacs sérüléssel küzd, de a bajnoki mérkőzésen először kerülhet be a keretbe. A csapattársak és az ismerősök egyaránt Németh Diát méltatják: karakterét, érettségét, kedvességét, talpraesettségét és nem utolsó sorban nyelvtudását kiemelve. Bizakodva tekintenek arra, hogy a 19 éves játékos jövőre a kezdőcsapat stabil tagja lesz.

A stadionban fantasztikus a hangulat, a vendégszektor kivételével gyakorlatilag minden hely elfoglalt. A szervezők szerint nem kellett különösebben hirdetni a meccset, mégis nagyjából 24 ezren voltak kíváncsiak a látottakra. Az emberek számára fontos a csapat és a női foci

ÉNEK UTÁN

A nagy meccsekhez hozzátartozó zene és fényjáték után a csapatok megjelenésekor a tábor énekelni kezd. Hamar kiderül, hogy a Bayern München a jobbik csapat ezen a napon: magas, vékony, mégis erős és gyors játékosokkal, akik az intenzitásban és a fizikai felkészültségben is élen járnak.

A Bayern fölénye ellenére az első félidő legnagyobb helyzetét a hazaiak hagyják ki: Ewa Pajor megfutamodik a Bayern védőjével, majd ziccerpasszt ad Jonsdottirnak, aki 8 méterről a kapu fölé bombázza a labdát. Az első félidő végén így 0-0 áll az eredményjelzőn.

A félidőben is barátságos a hangulat. A játékosok hozzátartozói, a korábbi és jelenlegi VfL-játékosok, köztük Jakabfi Zsanett és Alexandra Popp, a klub dolgozói a nagy tét ellenére is mosolyogva, szendvicset és perecet majszolva latolgatják az esélyeket és értékelik az első félidőt. A játékvezetésről nem esik szó, hiszen a spori nyugodtan és kedvesen látja el feladatát, érezhető a tisztelet és a sportbarátság a szereplők között.

MOSOLYOK UTÁN

A második félidő kezdetén a VfL Wolfsburg egy bonyolult rövid szöglet miatt elveszíti a labdát, amit a Bayern München azonnal kihasznál, és gyors kontratámadással megszerzi a vezetést. Nem sokkal később, egy baloldali szöglet után a labda újra a hazaiak hálójában köt ki. Így már 0-2 állásnál találjuk magunkat.

A wolfsburgi edző válaszul átszervezi csapatát, ami közelebb hozza a játékot a vendégek kapujához. A bajor kispad mögött ülve azonban egyértelművé válik, hogy a Bayern játékosai biztosak a győzelmükben. Eközben a hír érkezik, hogy 24 437 jegyet adtak el a női Bundesliga-mérkőzésre.

A hazai csapat fokozza a nyomást, de a müncheniek előnye három gólra nő. A mérkőzés végén egy pattanó lövés jelenti a végső döfést, amivel a Bayern 0-4-re győzedelmeskedik a VfL Wolfsburg felett. Különös, hogy bár a játék képe alapján a Bayern tűnt a jobb csapatnak, a helyzetek száma és minősége alapján egy döntetlen tűnt a reális eredménynek. Míg a Bayern öt helyzetéből négyszer is eredményes volt, addig a hazaiak kihasználatlanul hagyták az öt, talán az ellenfelüknél is nagyobb helyzetüket. A második félidő közepétől már nyilvánvalóvá vált, hogy ma semmi sem sikerül a Wolfsburgnak.

SZOMORÚSÁG, ÜNNEPLÉS

A vendégszektorból hangos ünneplés hallatszik, a játékosok az ütemes tapsra ugrálnak, táncolnak. A hazai játékosok szomorúan sétálnak körbe, megköszönve a lelkesedésüket mutató ezreknek a támogatást a súlyos vereség után. Az éllovas Bayernnek hétpontos lett az előnye a tabellán a sikerének köszönhetően.

Németh Dia szomorú. Türelmetlenül várja, hogy sérülése teljesen és véglegesen a múlté legyen. Jól érzi magát itt, és néhány hét alatt teljesen elfogadtatta magát. Bár sok munka vár rá, mindenki biztos benne, hogy megállja a helyét. A Wolfsburgnak valószínűleg újra kell gondolnia az útját, hiszen a hírek szerint legjobb játékosai nyáron Európa legnagyobb klubjaihoz távoznak. A klub BL-győzelemig vezető stratégiája mindig az volt, hogy tehetséges fiatalokat vettek és építettek fel.

Ám egy bő évtized elteltével, amióta Jakabfi Zsanett 2013-ban először emelhette magasba a BL-trófeát a Stamford Bridge-en, az angol és a spanyol női labdarúgás is jelentősen megerősödött. megváltoztatva ezzel a piacot.

A VISSZAVÁGÁSÉRT

A női Bundesliga csúcsrangadóján a kétszeres BL-győztes, 2023-as BL-döntős VfL Wolfsburg, Németh Diával – egyelőre a kispadon – több mint 24 ezer néző előtt kikapott otthon a Bayern Münchentől. Ezzel gyakorlatilag eldőlt, hogy idén a bajorok nyerik a bajnokságot. Viszont az is szinte biztos, hogy Dia érmekkel gazdagodva zárja majd az első fél szezonját idegenlégiósként.

A Wolfsburg azóta már fogadta az Essent a Német Kupa elődöntőjében, 9-0-ra győzött. Dia még ezen a mérkőzésen sem tudott sajnos játszani, de ismét kispados volt. Reméljük, a fináléban már ott lehet a pályán.

Nem nehéz kitalálni, hogy a Bayern München lesz az ellenfél…

A BESZÁMOLÓT KÉSZÍTETTE: DR. ELBERT GÁBOR!

Kezdeményező vendégek, a paksi Van Basten

Banai, Antzoulas-Keita-Kobouri, Huszti-Radosevic-Mack-Ljujic-Pauljevic, Sasere-Ambrose összeállításban kezdtük a meccset. Ez egy kicsit előrevetíti a taktikánkat. Stabil védekezés után átlőni a Paks felett a labdát, és vagy Ambrose és Ljujic mennek első szándékból kapura. Vagy Sasere labdájával másodszándékból. Ehhez képest némileg meglepő módon nemhogy nem álltunk be védekezni, inkább mi domináltunk az első 10 percben. A 4. percben Pauljevic megy el a bal oldalon, laposan keresztbe lövi. A túloldalon pedig épphogy csak lemarad Ambrose, aki két hasonló gólt rúgott a közelmúltban. Ez begyakorolt figura. A 21.percben Keita ment egy megpattanó lövést oxival. Szép jelenet. A 44. percben egy labdavesztés után visszatámadunk, Huszti szerez labdát. Középre gurít, és Ljujic megszerzi a vezető gólunkat. 0-1.

Egy perccel később kirúgjuk a kapunk elől a labdát, de Balogh pontosan játsza vissza a jobb oldalon Könyvest, aki Van Basten szögből rúg hatalmas gólt. Banának esélye sem volt. 1-1.  Vége a félidőnek.

Cserékben bízva

Bevallom, a mérkőzés előtt azt hittem, hogy értem Géza taktikáját, de a pályán teljesen más történt. Nem voltak első szándékból fellőtt labdák, vagy csak nagyon kevés. Így nem sok értelme volt Sasere játékának. Ugyanakkor Pauljevic a bal oldalon rendre megverte sebességben a jobbhátvédjüket, így adott lett volna, hogy hozzuk ide Csobothot, aki ezt többször is meg tudja tenni. Az első félidőben inkább csapkodó volt a játék, focit igen keveset láttunk, és csak abban bízhattunk, hogy jönnek majd a cserék.

Csoboth, VAR, Ljujic

Jöttek is, de csak a 63 percben. Antzoulas, Radosevic és Sasere le, Csoboth, Simon és Tajti be. Előtte azonban a 47. percben Banai mutat be egy újabb bravúrt. A 68.percben egy Ambrose-Simon kombináció után a beadást Csoboth megpiszkálja, hátulról eltalálják. Némi VAR-ozás után jön a jogos büntető, amit Ljujic vált nagyon magabiztosan gólra. 1-2, ismét vezetünk, de hátra van még bő 25 perc.

A 84. percben Csoboth húz befelé balról, lövéssel fejezi be, de nagyot véd a paksi kapus. Próbálkozik a Paks, de az xG mutatójuk nem nő a hátralévő időben. Vagyis nem volt már helyzetük. Nyertünk.

Az akarat diadala

Az első 63 percben olyan felállásban játszottunk, ami finoman szólva sem kedvezett a kreatív játéknak. Hajtott mindkét csapat. Rengeteg volt a párharc és az ütközés. És ha az volt Géza célja, hogy elrontsa a Paks játékát, akkor sikerült neki. Aztán a cserék felrázták a csapatot, a Simon-Csoboth passzból jött is a tizi, amelyet Ljujic imponáló magabiztossággal gurított a bal alsóba. Ma azért tudtunk nyerni, mert a csapat jobban harcolt mint a Paks. És Géza cseréi is bejöttek. De azért lássuk be, hogy komoly szenvedés volt a meccs.

Egyéni teljesítmények

Banának ismét volt 2-3 bravúrja és volt jó kijövetele is, a gólról nem tehetett. A három belső védőből a görög közepesen, Kobouri jól míg Keita tanárian játszott. A két szélsőfutó Huszti és Pauljevic is jól játszottak, különösen Brankó tett ki magáért. Mack az elején hozta a szar formáját, rossz helyezkedés, vesztett párharcok, de aztán feljavult. Radosevic nem tudta megismételni a korábbi jó játékát, de nem volt rossz sem. Ljujic formája egyre jobban jön fel, igaz ez még nem olyan mint az idény elején volt, de egyre javul. Sasere nagyon gyengén játszott, nem volt elég mozgékony, és fejben is és lábbal is lassú és körülményes volt. Látszik, hogy nincs játékban. Ambrose is gyengébb volt a megszokottnál, látszott, hogy nem érzik még a két centeres játékot. Simon, Csoboth és Tajti viszont jól szálltak be a játékba, egyből lett kreativitás a csapatban. Ha ez volt Géza meccsterve, hogy a fáradó ellenféllel szemben jöjjenek a két gyors ember és egy olyan aki oda tudja nekik rúgni a labdát, akkor bejött.

Gratulálok! Hajrá Lilák!

Borítókép: Réti Zsolt/Újpest FC

Az MTK a legutóbbi két bajnoki mérkőzésén a megszerezhető hat pontból egyet szerzett meg. Ennek ellenére a budapesti kék-fehérek fanatikusainak kevés okuk lehet az aggodalomra. Ráadásul sikeres kupafordulón van túl a csapat. A Kozármisleny otthonában harcolták ki a játékosok a továbbjutást.

Annál inkább aggódhat pár jelenleg formán kívül teljesítő, meghatározó játékosa a fővárosi csapatnak. Demjén Patrikot és Kata Mihályt nem választotta be Marco Rossi szövetségi kapitány a válogatott keretbe, a soron következő összecsapásokra. Továbbá pár játékos sem teljesít feltétlenül mindig a tőle elvárható szinten. Ez adott esetben magyarázható a folyamatos meccsterheléssel.

TOVÁBBJUTÁS A KUPÁBAN

Február 28-án jártunk a Baranya vármegyei Kozármislenyben és nem meglepő módon sikert arattunk.
A mérkőzés kezdete előtt a legendás egysoros vendégszektor székei előtt foglaltuk el állóhelyzetben pozíciónkat a szurkoláshoz és a meccs megtekintéséhez. A hazai szektor már fél órával a kezdés előtt megtelt.

Mikor a büféhez tartottunk túl magas labda lett volna nem elsütni a “misleny csillagos” büfé poént. De a viccet félretéve, amire szükségünk volt, azt adtak a kiszolgáló egységnél. Hideg csapolt sör, rágcsálnivaló és szintén hideg üdítők. Több nem kellett az élvezethez.

A kezdőnk 80%-os volt. Értem ezt úgy, hogy kevés kivétellel, de Horváth Dávid viszonylag erős kezdőt küldött a pályára, hogy megmérkőzzünk a baranyai kék-fehérek alakulatával.

Várható volt, mivel kupameccset játszottunk, hogy Demjén pihent, őt Rácz Geri helyettesítette rendkívül hatékonyan. Hiába nyertünk simán, unatkoznia neki se kellett. Pár bravúrt nagyon higgadtan be is mutatott a 90 percnyi játékidő alatt.

Kocsis Geri védőnk szintúgy pihent. Az ő feladatát Nagy Zsombi látta el. Ezen a meccsen ki kell, hogy emeljem Zsombi játékát. Többször remek érzékkel szerelt, és az 54. percben Rácz nagy védése után a mislenyi támadó megpróbált újrázni, de Zsombi a legjobb helyen volt ahhoz, hogy azt a lövést fejjel semlegesítse.

Némó volt harmadik kulcsjátékosunk, aki nem lépett pályára ezen a mérkőzésen. Jurina viszont kezdőbe került, aminek én kifejezetten örültem. Meg is hálálta ezt. A 0-3-as sikerből 2 góllal vette ki a részét.

Erről az összecsapásról a teljesség igénye nélkül még Kovács Matyi, Antonov és Kosznovszky Márk játékát emelném ki, utóbbi egyre inkább kezdi megtalálni jó formáját az elmúlt időszakban. Komoly mezőnymunkát végzett. Kulcspasszai voltak. Csak a támadóinkon múlott, hogy kétszer nem adott gólpasszt. Ez is megmutatja, hogy a győzelem ellenére maradt még ebben a meccsben bőven.

TISZTESÉGGEL ELVÉREZNI

Március harmadika szép napsütötte délutánján csapott össze egymással szeretett kék-fehér csapatom az akkor még listavezető Pakssal. Kiegyenlített játékkal indult az első félidő. Ezt követően mi vettük magunkhoz az irányítást a pályán, amit öröm volt nézni. Hosszú idő után végre agilis, támadójátékot produkáltunk. Ehhez kellett az, hogy az atomvárosiak takaréklángon fociztak. Az Újpest elleni 120 perces kupameccsükből ez abszolút következett.

Végig támadtunk a mérkőzés jelentős részében. 16 kapura lövésünk volt, amelyből 6 volt kaput eltaláló. De az univerzum törvényei ezen a mérkőzésen is érvényben voltak. Méghozzá az, hogy ennyi kihagyott helyzet megbosszulja magát. Így is történt. A 70. perc után elfogyott az erő a csapatból. Mindent kiadtak magukból addigra. Lövési kísérletünk már nem volt, mert hiába jutottunk el a kapuig, egyik játékosunk sem vállalkozott arra, hogy ellője a labdát.

Nem úgy Böde Dániel, Bognár György együtteséből, aki kihasználta a kínálkozó alkalmakat, és megszerezte két góljával a győzelmet csapatának.

Ennek ellenére nem lehet panaszom ezután a párharc után a fiúkra, mert derekasan küzdöttek. Büszke voltam rájuk! Ez az, amit oly sokszor hiányoltam a csapattól az őszi idény folyamán. Hogy tisztességesen tudjon kikapni, hogy elmondhassák azt a csapat tagjai, hogy tényleg megtettek mindent.

Nyilván van itt min javítani. Több mint kétszer annyi passzunk volt (642), mint az ellenfélnek (299). Erre lehet mondani, hogy céltalan passzolgatás, passzív, nem proaktív játék. És akik ezt mondják, azoknak jellemzően igazuk is van, de nem ezen a meccsen. Ami inkább elgondolkodtató statisztika az a 18-ból mindössze 4 sikeres keresztlabda. Viszont nem szeretnék az adatok sűrűjében elmerülni, azt meghagyom a hozzáértőknek, elemzőknek.

ZALAEGERSZEGEN

Azt azért le kell írjam, hogy a zalai utazásunk minden idők volt. A 2024-es év eddigi legjobb idegenbeli túrája volt számomra, nem csak a meccs miatt! Utazó brigádommal a zalakarosi fürdőben kezdtünk, és langyos vízben edződtünk a jó időben, ahogy ezt egy másik szurkolótárs megfogalmazta.

Ákos haverommal, aki időtlen idők óta MTK-s, mindketten aláírtuk volna a ZTE elleni döntetlent a kezdés előtt. A félidőben és a hármas sípszó után már másképp vélekedtünk mindketten.

Az első félidőt bizonytalanul kezdtük, ennek megfelelően voltak komoly helyzetei is a hazai csapatnak, amelyeket nem használt ki. A félidő derekára sikerült megtalálnia magát a csapatnak.

Elképesztően labdacentrikus játék jellemzett minket ekkor. Folyamatosan járatták a fiúk a labdát. Kisbogesz első gólját 24 passz előzte meg. A második gólt meg egy remek összjáték előzte meg Kisbogesz és Molnár Rajmund között, aki befejezőcsatár létére gólpasszt jegyezhetett egy frenetikus lövőcselt követően. Ezután Kisbogesz volt ismét eredményes, aki nálam a meccs embere volt. Ezt igazolták a szakértők is, akik a hét csapatába választották be sokadjára.

A második játékrészben megmutatkoztak gyengeségeink is. Nem tudtuk Márton Gábor zalaegerszegi tréner változtatásait időben lereagálni. Így két gyors góllal 2 perc alatt sikerült egalizálnia a hazai gárdának. Először Hej Viktor verték át a zalai támadók, majd Demjén kapusunk védte be a labdát a kapuba (pár korábbi bajnokin is vétett hasonló hibákat sajnos). Így lett 1-2 az állás. A 2-2-t jelentő találatot a jelenleg Fradiból kölcsönben játszó fiatal tehetség, Gruber Zsombor lőtte. Teljes rövidzárlat jellemezte védelmünk baloldalát ekkor. Antonov és Kata Grubert szélen szemmel verte. Nagy Zsombi mellett pedig a ZTE csatára könnyedén vitte el a labdát.

Visszajátszásból látható volt, hogy Zsombi lábáról még visszapattant Gruber elé. Ez sokak számára érthetetlen volt, hogy miért nem szerelte hatékonyan. Sajnálatos módon Zsombi nem csak emiatt lógott ki lefelé ezen a meccsen a csapatból. Nem hozta azt a formáját, amit a Paks, vagy a Kozármisleny ellen mutatott. Nyilván egy játékostól nem várható el mindig a 100%-os teljesítmény, és nem tudjuk, edzéseken, hogy muzsikál egy adott játékos. Az viszont, hogy Zsombit háromszor sikerült kicselezni, 10-ből mindössze 4 párharcot nyert meg, és 11-szer vesztette el a labdát az elmond dolgokat. Nem ez volt élete meccse. Kívánom neki, hogy ennél csak jobb legyen mindig. Azért van pozitívum is ami kiemelendő. 85%-os passzpontossága volt és minden légipárbaját megnyerte.

A SZURKOLÁSRÓL

Nyilván a szurkolói blogok legfontosabb részét ki nem hagynám.

Utóbbi időben azt kell mondjam, hogy nagyon jól összeáll mindig szurkolni a tábor és sikerül mindig kitenni magunkért, akár hazai, akár idegenben szurkolunk. Mind Paks ellen a Hidegkutiban, mind idegenben a ZTE Arénában 90 percen át tartó szurkolást produkáltunk. Noha nyilván nem óriási létszámmal, de ez sosem tántorít el bennünket.

Erre vagyok a legbüszkébb!

 

 

Nyerő kezdő

Győztes csapaton ne változtass! Mondja egy régi futball igazság. Gézánk jól ismerheti ezt, mert ugyanazzal a kezdővel futottunk ki mint öt nappal korábban. Banai, Antzoulas – Keita – Kouburi, Doka – Radosevic – Mack – Tamás, Mörschel -Ljujic, Ambrose összeállításban kezdtük a játékot. Azt írtam a mérkőzés előtt, hogy „fontos, hogy végre már az első 20 percben is fel tudjuk venni a meccs fonalát. Talán csak a derbin játszottunk jól a meccs első negyedében. A Paks és a Fehérvár ellen sehol nem voltunk. Ha ezen sikerülne tovább javítani, akkor valós esélyünk lesz a győzelemre.”

Egy Újpest-gól

A PAFC igyekezett támadni, de mi nagyon szervezetten védekeztünk. Olyannyira, hogy úgy telt el az első tíz perc, hogy Banának még védeni valója sem volt. Kilenc és fél perc elteltével Kouburi végzett el szabadrúgást, lecsorgatta Ljujicnak, aki kirakta Tamásnak balra. Krisztián keresztbe rúgta a jobb-összekötőben lévő Radosevicnek, aki visszapasszolta a balkötőbe befutó Ljujicnak. Ő megtolta, és becenterezte a hosszúra, ahol Ambrose érkezett gyönyörűen, s rúgta magabiztosan a bal alsóba. 0-1, VEZETÜNK!! Nagyon szép egyérintős támadás volt. A felcsúti játékosok csak nyomozták a labdát, de mindig le voltak maradva egy gondolattal. A gól után próbált nekünk ugrani a Puskás, de hihetetlenül szervezetten védekeztünk. Nem voltak nagy mentések, nem voltak utolsó pillanatos szerelések. Viszont olyan jól zárt a védelem, hogy az ellenfél lövésig sem nagyon jutott, nemhogy helyzetig. Illetve volt egy nagy mentése Keitának, amikor becsúszva szerelte Nagy Zsoltot. De Karakó tévesen szabálytalannak látta, és sárgát adott a játékosunknak. Megjegyzem, Keita olyan tisztán szerelt, hogy erre még a Szőke Szikla is csettintett volna. Talán azt kifogásolta Karakó, hogy hátulról történt a becsúszás. A 37. percben ismét a bal oldalon viszünk végig egy kontrát, Tamás Krisztián húzza meg a szélt, pontosan centerez. Ambrose hét méterről rá is rúgja, de a lövés pillanatában kicsit megtaszították. Így már nem tudta jól irányítani a labdát. Így is alig ment mellé. A 45. percben volt az első kaput eltaláló lövése a Felcsútnak, de a szabadrúgást ami középre ment. Bana ki tudta ütni. A 45+3. percben megint csak Tamás ment el a bal oldalon, a beadása Ambose mögé jött, aki ezért a mögötte helyezkedő Radosevichez passzolt egy akrobatikus mozdulattal. Fiatal tehetségünk pedig kapásból rárúgta, és a labda kívülről borotválta meg a jobb oldali lécet. Gyönyörű támadás, parádés befejezés. Egy kis szerencse kellett volna még. Vége a félidőnek. Az történt a pályán, amit mi akartunk. Mészöly Géza meccsterve remekül funkcionál. Nagyon zártan védekezünk. Nem hagyunk területet a gyorsabb és jobban egy-egyező felcsútiaknak, viszont végigvittünk három támadást, amielyekből egy gólt sikerült lőni. Ha nem fáradunk el, és ugyanilyen koncentráltan játszunk a második félidőben is, akkor meglehet a meccs.

Kemény felcsútiak, újabb gól

A második félidőre nagyobb elánnal érkezett ki az ellenfél. Már az első félidőben sem riadtak vissza egy-két keményebb belépőtől. Most néha úgy érzem, hogy igyekeznek megfélemlíteni a játékosainkat. Nem sikerült. Az 53. percben Corbu letaglózta Radosevicet egy sárgáért, de a kissrác némi ápolás után ugyanolyan elánnal folytatta, mint korábban. Baromi szimpatikus kölök. Előtte Levi lövését Banai ütötte ki, bravúrral. A 69. percben ismét Levinek van középről, tizenhatról egy lövése, de a megpattanó lövést is védi Bana. Ez megint bravúr volt. A 70. percben Csoboth váltja Ljujicot. A 73. percben Levi a saját térfelén cselezget. Antzoulas elveszi tőle a labdát, és lepasszolja Amborse-nak. Petya, miután megküzdött a zsugáért, kiteszi Radosevicnek, aki a labdaátvétel után pontosan centerez Antzoulasnak. Ő pedig továbbcsúsztatja a jobb alsó sarokba. GÓL! 0-2. Görög védőnk, átkísérte az ellenfél térfelére Levit, elvette tőle a labdát. És ezzel nem elégedett meg, hanem befutott Ambrose és Ljujic közé centerbe. A Puskás-védők nem vették komolyan, így tisztán fejelhetett. És ezt nem is akárhogyan tette. Ki kell emelni Radosevic hajszál pontos beadását, amely azért sem volt egyszerű, mert ott volt a védője, és először azt kellett lerázni. A 79. percben Ganea váltja Ambrose-t. A hátralévő 10+4 perc lecsorog, így egymás után a második meccsünket is megnyertük, és ráadásul ezt is kapott gól nélkül hoztuk le.

Egyre szebb játék

Azt hiszem, hogy Géza megtalálta a megfelelő taktikát a csapat jelenlegi állapotához. Annyira jól szervezett volt a védelmünk, hogy a Puskásnak igazából csak egy-két átlövése volt, komoly helyzete egy sem. Azzal, hogy három védővel játszunk, aminek a közepén Keita söpör, hihetetlen stabil lett a hátsó alakzat a korábbiakhoz képest. De ehhez nagyon kell az a középpályás védekezés is, amelyben az egész csapat részt vesz. A támadó játékunk pedig néha olyan szép, hogy jó nézni, és hozzá olyan gyors, hogy az NB I-es védelmek nem tudják lereagálni. A pozíciós játék még mindig nem az erősségünk, de a kontrákat egyre jobb hatékonysággal visszük végig. Míg a Fehérvár elleni meccset úgy nyertük, hogy kellett hozzá némi szerencse is, ezen a meccsen teljesen megérdemelten lett a mienk mindhárom pont.

A nagybetűs csatár

Banainak most csak 2-3 bravúrt kellett bemutatnia az átlövéseknél, de ezeket hozta, ami nagyon kellett. A védelemben Keita a király, de ezúttal Antzoulas is felnőtt mellé, míg Kouburi is hozott egy megfelelő átlagot. Doka ezúttal eggyel jobban játszott, mint a múlt héten. Védekezése stabil, és most többször is jól ment fel. Tamás Krisztián nagyon jól támogatja a támadásokat. Volt pár nagyon jó és pontos centerezése. Nem rajta múlt, hogy ezekből nem lettek gólok. Ezúttal már a védekezése is hatékonyabb volt. Mack a múlt héthez képest halványabb volt. Előre passza talán ha kettő volt. Viszont ő is rengeteg munkát tesz a középpályába. Zárja a passzsávokat, ütközik, és elvégzi a középpályán a piszkos munkát. Radosevicnek egészen zseniális megmozdulásai vannak. Mindkét gólunk előtt kulcspasszt adott, kicsiben pedig úgy játssza meg a labdát, olyan labdabiztonsággal, ami lenyűgöző. Ugyanakkor kéne rá pár kiló izom, mert a védekező párharcaiból nem sokat nyer. Azon kicsit kiborultam, amikor egy labdavesztése után csak kocogott az ellenfél csatára után, közben meg egész meccsen robotol. A meccs közben is némileg hullámzó a teljesítménye, de az összkép az egyre jobb. Mörschel rosszul kezdte a meccset, alig volt jó megmozdulása, de aztán egyre jobban beleállt a párharcokba, és egyre hasznosabban játszott. Volt már sokkal jobb meccse is lilában. Ljujic mérkőzésről-mérkőzésre egyre jobb állapotban van. Az első gól előtti megmozdulása és gólpassza gyönyörű volt. Ez a srác érti a focit. Ha Gézáék tovább építik, akkor előbb-utóbb megint jönni fognak a gólok is. AMBROSE, a CSATÁR.  Így, csupa nagybetűvel. A góljánál nem is tudom, hogy hány méter hátrányból indult, mégis körbefutotta a védőjét, majd pontosan és higgadtan helyezett a kapuba. Ezen kívül kb ötven %-os hatékonysággal vívja elöl a párharcait. Remekül viszi el a védőket, ha látja, hogy jön a társ. A lekészítései még nem százasok, de végre már észreveszi a helyzetben lévő csapattársat is. Csoboth Kevint nem értettem ezen a meccsen. Szinte semmit sem tudott hozzátenni a játékhoz. Ganea később jött be, mégis több mindent csinált mint Kevin.

Edzői húzások, a tábor, Karakó

Géza jól kitalálta a taktikát. Jól is játssza a csapat a kitalált játékot, és végre két meccset is lehoztunk kapott gól nélkül. Ezek értékét növeli, hogy két olyan ellenféllel játszottunk, akik a dobogóra pályáznak. Amit viszont nem értettem, hogy miért nem cserélte le már korábban a teljesen elfáradt Ljujicsot. Illetve miért nem cseréltünk többet, építve a többi játékost is. Mondjuk ő tudja, hogy ki milyen fizikai állapotban van. Lehet, hogy a padon ülők most nem lettek volna elég hatékonyak.

Karakó szerintem csak egyet hibázott, amikor Keitának sárgát adott, azon kívül korrektül fújt.

A tábor ismét nagyot alakított, köszi, srácok!

Hajrá, Lilák!

A kiesés réme

Nem örömömben írom ezeket a sorokat, hanem iszonyatos fájdalommal. De ha nem kapcsolom be a szirénákat, nem lenne nyugodt a lelkiismeretem. Inkább vállalom, hogy néhány hét múlva röhögve, ujjal mutogassanak rám a szurkolótársak, hogy: „Ezt jól benézted Gyula! Mit károgtál, látod simán bentmaradtunk” Ez még mindig a kisebbik rossz, mind a harmadosztály. Vállalom.

Irreális célok

Kezdődött azzal, hogy nyáron a klub vezetői tévesen mérték fel, mire elég a többségében saját nevelésű, fiatalokból álló játékoskeretünk. Azt gondolták, hogy 2-3 idősebb, rutinos játékos igazolásával pont meg fogjuk oldani a feladatunkat. Csak annyi a bökkenő, hogy már a bajnokság elején sumákoltak. Célként legfeljebb annyi hangzott el, hogy: „Tudjuk hova való a Kispest, ezért fogunk dolgozni.” Illetve: „Mindent megteszük a sikeres szereplés érdekében”. Olyat valóban nem állítottak egy pillanatig sem, hogy: „Célunk, hogy a 2023/24-es bajnokság során visszajussunk az élvonalba”. Sugallták szurkolói ankéton, ultrákkal való megbeszéléseken, néha a honlapon, de ki soha nem mondták. Mondjuk azt sem, hogy irreális elvárás jelenleg az NB I. Először talán Csertői fogalmazta ezt meg, de az ügyvezető vagy a szakmai igazgató ezt meg nem erősítette. Így az átlag szurkoló gondolhatta azt is, hogy Aurél egy kicsit borúlátóbban érzékeli a helyzetet, mint amilyen az valójában.

Késői, bizonytalan kimenetelű igazolások

Tehát, a bajnokság elején csupán ködös célok voltak megfogalmazva. Az igazolások későn jöttek. És azok is olyan portékából, akik máshova már nem kellettek. Valamint számuk is csekély volt. Haragos Viktor sajnos nem tudott maradandót alkotni. Hogy ő vélhetően egy harmadosztályú csatár vagy csak a szakmai stáb nem tudott belőle semmit kihozni, nem tudom. De erősítést nem jelentett. Kundrák, Holman, Kálnoki és Bobál egészségileg mind egy időzített bomba. Mindenkinek itt fáj, ott fáj. Korábbi kórházi zárójelentéseik bele sem férnének egy bugyiba (genotherm). Holman több térdműtét után kész csoda, hogy eddig is bírta a szezonban. De bármikor összecsuklik, mint egy colostok. Kundrák állandóan sérült. Bobálnál hónapokig tartott, míg erőállapota megengedte neki legalább az egy félidőt. De mire elkezdte lődözni a gólokat, most ő is lesérült, míg Kálnokit is gyakran betegség hátráltatta. Talán Adorjánra lehetett a legtöbbet számítani eddig. De látjuk, hogy ő inkább egy kiegészítő ember lenne a többiek mellé. Csakhogy kik lennének itt a „többiek”? Lőrinczy formája rendkívül hektikus, szép lassan kikerült a kezdőből. Csertői ritkán számít rá. Szóval a keret alkalmatlan a biztos bentmaradásra. Múlt héten már Simon Benivel és Benkő Lacival a kezdőben kellett kiállni… Láttuk is az eredményét. Vállalhatatlan produkció lett belőle csapatszinten.

És ebben hibás az összes vezető, aki nyáron nem veszekedett a tulajdonosokkal, hogy ez így nem lesz jó. Nem akarom elhinni, hogy nem lehetett volna kooperációs szerződést kötni egy vagy több első osztályú csapattal. Ez annyit jelent, hogy az adott csapat azon játékosai, akikre az adott héten nem számít az élvonalbeli klub, kettős igazolással játszhatnának nálunk. S ha már ezt elmulasztottuk a szezon elején, még megtehettük volna a téli átigazolási szezonban is. Persze csak azután, hogy rendeztük tartozásunkat Klafuriccsal és Cirkoviccsal szemben.

Illetve még lett volna olyan megoldás is, hogy valakit kölcsönvegyünk. Ilyenkor az adott játékos bérét részben vagy egészben nekünk kellett volna fizetni. Ritka, de biztos volt már olyan is a történelemben, hogy akár ingyen is kölcsönbe enged valakit egy adott klub, ha ő semmiképp nem tudja használni. Mert mondjuk több hasonló képességű játékosa van az adott posztra.

Kapcsolatok nélkül

Azonban ezek a lehetőségek mind csak akkor adottak, ha van olyan szakmai igazgató vagy ügyvezető, akinek a fociszakmai kapcsolatai ezt lehetővé teszik. Sajnos nálunk sem Kun Gergely, sem Fehér Péter nem rendelkezik ilyen kontaktokkal. Így az összes ötletem csupán science fiction…

Ja, hogy pont ezért kellett volna talán néhány legendánkra is támaszkodni, akiknek régi játékostársai fontos pozíciókban vannak? Esetlegesen külföldi kapcsolatokkal is rendelkeznek? Hát igen…

Nagy Anti kiváló francia és svájci kontaktokkal bír, Esterházy Marci unokaöccse milyen véletlen, pont Esterházy Mátyás, Szoboszlai, Sallai Roland és más kiválóság menedzsere. Hátha akadt volna náluk olyan lepattanó, akikkel ők nem tudnak mit kezdeni.

Détári és a Kispest

Az elmúlt év májusában találkoztam Dömével és bő egy órát beszélgettem vele. Kíváncsi voltam, hogy mi van benne a Honvéddal kapcsolatban. Az ultrák és más szurkolói csoportok szíve csücskéből is kikerült egykori világválogatottunk szemébe szerettem volna nézni. Megdöbbentő volt számomra Lajos tisztánlátása, a Kispest iránti szeretete. És hogy mennyire képben van a játékoskeretekkel és mozgásokkal. Azonnal sorolni kezdte, hogy szerinte melyik posztra kik lennének a legjobb megoldások és még nem is kerülnének sokba. Annál biztos olcsóbbak lettek volna, mint a délszláv zsoldosok. Csak úgy záporoztak az ötletei. Épp néhány nappal korábban beszélt Kun Gergellyel. A következő ötlete támadt. „Néhány hét múlva lesz a német kupadöntő, kaptam én is meghívót. Egy olyan pali az elnök, aki régen nagy vezérszurkoló volt, kiváló a kapcsolatom vele. Mondtam Gergelynek, menjünk ki együtt, bemutatom őket egymásnak. Hátha össze lehet hozni valamiféle együttműködést. Akár úgy is, hogy néhány fiatalabb játékost kölcsönadjanak, akik még nem férnek be hozzájuk. Viszont Gergely nem ér rá akkor, a családjával már nyaralni fog…” Persze akkor egyikünk sem számolt azzal a variációval, hogy két forduló múlva kiesünk az NB I-ből…

Feltámadás, vagy…

A végeredményt láthatjuk. A Budafok, a Pécs és a BVSC is beért minket… 1 pontra vagyunk a kieséstől. És abban legyetek biztosak, hogy a Siófok és a Budafok nem fog kipottyanni… Vajmi kevés esélyünk van Győrben, állítólag Világi Oszkár megháromszorozta a győzelmi prémiumot ellenünk. Aztán Soroksár, Budafok, Szeged. Ha valami csoda nem történik, pont kiesőhelyen leszünk Húsvétkor. Ha nincs mázlink, akkor akár több ponttal is le leszünk már szakadva. Hogy ez nagyon rosszul hangzik? Igen. Tudom…

A racionális tényeken kívül már csak az aggaszt jobban, amit az emóciókban látok. A csapat belső dinamikája, a játékosok testbeszéde, a tekintetek, a mimikák és amik mögöttük vannak. Csak nekem tűntek fel a következők? Csertői szinte az egész meccsen a padon ül. Csupán néhány alkalommal ugrik fel onnan, hogy egy-egy instrukciót bekiabáljon. Mellette ül a padon a szakmai igazgató, Fehér Péter, akinek egyfolytában magyaráz (melyik klubnál ül még szakmai igazgató a padon???). Vagy magyarázkodik? Mentegetőzik? Vagy csupán döbbenten kommentálja, mit nem képesek végrehajtani a játékosok? Nem tudom. Miközben természetesen zavar, hogy Aurél nem űzi-hajtja fiainkat 90 percen keresztül, nem hiszem, hogy ő a hiba eredendő forrása… Még akkor sem, ha a pont/meccs mutatója már Pinezits Máté teljesítményét is alulmúlja… Csak halkan teszem fel a kérdést: „Az elmúlt 5 év mind a 7-8 edzője alkalmatlan volt a feladatára?” Vagy a játékosoknak van itt egy jó nagy adag felelőssége? Meglehet…

A csapategység hiánya

Szoktátok nézni az arcokat? Ha valaki rosszul passzol, szinte soha nincs a másik részéről bíztatás, buzdítás, hogy a következő majd sikerül. Inkább apatikus tekintetek, lesajnáló grimaszok… Vagy más. Tujvel kivédte a szombathelyiek szemét, több bravúros mentése volt. Mi történik ilyenkor egy normális lelkületű, összetartású csapatnál? Tömegesen rohannak oda a csapattársak a hálóőrhöz és agyba-főbe dicsérgetik, pacsiznak, csókolgatját. Nálunk még csak oda se szóltak a védők, hogy: „Szép volt Tomas.” Egyszer sem… Kálnoki megsérült, elképedve látom, hogy Benczenleitner jön be helyette belső védőbe. Eördögh pedig át balbekkbe. Minek? Miért nem Pekár megy Alex mellé? Tudjátok miért? Az életben nem találnátok ki! Pisti barátunk otthon felejtette a fejvédőjét. Ééééérted? Otthon! Azt a leborult szivarvégit! És akkor hagy ne soroljam tovább azokat az apróbb jeleket, amik arra utalnak, hogy valami nincs rendben. Ha jól tudom, a fizetésüket megkapják a srácok. Oké, szokott lenni némi csúszás néha, de megkapják.

Olyan ez nekem, mintha némelyek csak azt várnák, hogy legyen már vége ennek a kibe…szott szezonnak. Aztán csak el tudok igazolni valahova, mert én bizony nem szenvedek tovább itt a másodosztályban… Vagy így vagy úgy… Na szépen vagyunk… Nekünk ez nagyon nem mindegy, srácok!

Tüntetés

Ha jók az értesüléseim, kormányzati szinten is téma a Kispest helyzete, hogy mit lehetne tenni. Egy dologban viszont biztos vagyok. Bármi változás is lesz a tulajdonos személyét illetően, a bentmaradást magunknak kell kiharcolni. Persze, ha érkezne valahonnan egy kis pénzecske, talán kölcsönbe el lehetne valakit hozni. Netán szerződéssel nem rendelkező játékosnak ajánlani néhány meccsre egy kontraktust. De félő, hogy saját magunk ezt már nem fogjuk tudni megoldani…

Ahogy ezeket a sorokat befejezem, látom, tüntetés lesz április 7-én a tulajdonosok ellen. Épp ideje! Hiszen elsősorban ők a felelősök. Ők tapsoltak el kb 20 milliárd forintot úgy, hogy semmi eredménye nem látható. Vagyis van, csak néhány játékos, klubvezető, alkalmazott és menedzser zsebében…

HAJRÁ HONVÉD! CSAK A KISPEST!

„A foci játék, a Kispest nem!” – tüntetést szerveznek klubjuk vezetői ellen a Honvéd szurkolói

Bevezető

Egy súlyos derbi vereség és egy hosszabbításos kupabúcsú után azt hiszem, hogy a legtöbben féltettük a csapatot ettől a meccstől. Nem voltunk pihentek, és az előző két meccs mentálisan is sokat kivehetett a fiúkból. A Mészöly Géza, Víg Péter páros igyekszik keverni a kártyákat. Megint egy újabb, nem megszokott kezdővel állunk fel.

A kupacsata nyomai

Banai, Antzoulasz-Keita- Kobouri, Doka- Radosevic-Mack-Tamás Krisztián, Mörschel-Ljujic, Ambrose összeállításban kezdünk. Ez támadásban három védőt és négy középpályást jelent, míg védekezésben öt védőt és négy középpályást. Látszik a fiúkon a fáradtság, mert az első huszonöt percben jobbára csak bóklászunk a pályán. Nem az akarattal van baj, hanem mindenki tompa. Késve lépünk bele a párharcokba, nem vagyunk elég pontosak. Nincs ritmusa a játékunknak. A Fehérvár pedig támad becsülettel, és össze is hoznak két gólhelyzetet. A 15. és a 33. percben is Gradisar kerül helyzetbe, de ő még messze nem az a szint, mint Kodro volt. A 37. percben jön az első helyzetünk Mörschel fejese révén, majd szépen fokozatosan átvesszük a játék irányítását. A 43. percben Mörschelnek van egy jó lövése, amit kiszed a bal alsóból Tóth. Aztán letámadunk és Ambrose szerez labdát, kapura is tör, de Tóth ezt is bravúrral védi. Félidő. Mostanában nem játszunk jól a meccsek elején, ez meg is látszódott az első félórában. Kellett egy kis idő, hogy a fiúk felvegyék a meccs ritmusát. Nem tudom, hogy tudatos volt vagy sem, de meglehetősen spóroltunk az erőnkkel. És mivel nem kaptunk ez idő alatt gólt, azt gondolom, hogy bejött ez a taktika. A korábbi meccseken ebben az időszakban rendszeresen letámadtunk. Az fogalmazódott meg bennem a szünetben, hogy ha kihúzzuk a második félidő felét, akkor lesz keresnivalónk a hajrában.

Gyilkos kontrák

Csere nélkül folytatjuk és hasonló forgatókönyvvel mint az első félidőben. Spórolunk az erőnkkel, nem ugrálunk ki feleslegesen. A különbség csak annyi, hogy már a Fehérvárban sincs meg a lendület, így egy meglehetősen unalmas húsz percet látunk. A 66. percben hármat cserélünk. Lemegy Doka, helyette jön Pauljevic, lemegy Radosevic és jön a helyére Tajti, majd lemegy Ljujic és jön a helyére Csoboth. Vagyis posztra cserélt Víg Péter. A 76. percben labdát szerzünk a saját tizenhatosunknál. Mörschel felpöccinti Csobothnak, aki visszakényszerítőzi Mörschelnek. Ő ráviszi a védőkre, és amikor kilépnek rá, akkor passzolja a baloldalon felfutó Tamásnak. Krisztián erőből középre lövi. Két fehérvári védő Ambrose-zal jön, így némileg túlfutnak a labdán, bár az egyikükön megpattan. Így pont jó Tajtinak, aki futtából bebombázza a léc alá. 1-0 ide. Azért írtam le ilyen részletesen az akciót, mert ebben a támadásban Mörschel, Csoboth, aztán ismét Mörschel, Tamás, Ambrose és Tajti is jó döntéseket hoztak egymás után. Így mintaszerű akció végén szereztük meg a vezetést. Két perccel később ismét egy gyors kontrát viszünk végig. Ezúttal Tamás Krisztián ugratja ki kiváló ütemben Csoboth Kevint, aki tökéletesen centerez. Középen Ambrose pontosan fejezi be az akciót. 2-0 ide.

Mindkét gólunk gyorsan és pontosan végigjátszott kontra. 82. percben Tamás Krisztián helyett jön Simon, így Pauljevic lesz a bal szellő, míg Simon a jobb. A 83. percben Schön faultolja Ambrose-t, aki ugyan tudja folytatni a játékot talán, de Víg Petiék inkább lehozzák. Jön helyette Ganea. A 86. percben Pauljevic kiharcol egy büntetőt, ezúttal Tajti végzi el, de Tóth eltalálta az irányt. Így vetődve védi a lövést, majd Simon ismétlését is. Ez már a negyedik bravúrja a Fehérvár kapusának. A hátralévő tíz perc lecsorog különösebb izgalom nélkül. Végre ismét nyertünk, és végre ismét egy meccs kapott gól nélkül.

A csapat

Óvatosan és erőnket beosztva kezdtük a meccset, ami véleményem szerint az egyetlen értelmes taktika lehetett a csütörtöki hosszabításos kupameccs után. Próbáltunk zártan védekezni, és többnyire sikerült is. Ugyanakkor a Fehérvárnak az első félórában megvoltak a helyzetei. De vagy szerencsénk volt, vagy a fehérvári kapkodta el, vagy Banai védett bravúrral. Aztán a félidő hajrája már a miénk volt, és csak Tóth Balázsnak köszönheti a Vidi, hogy nem vezettünk már a félidőben. A második játékrészben is zártan védekeztünk, és a kontrákra alapoztunk. Ez akkor érett be igazán, miután pályára jöttek a cseréink. Olyan kontrákat vezettünk végig, amire az ellenfélnek nem volt ellenszere. Különösen a bal oldalunkon voltunk hatékonyak. Tamás Krisztián és Csoboth is remekül húzták meg ezt az oldalt. Hozzáteszem, itt rendszeresen lemaradt a fehérvári középpályás. A mai meccs nekem azt mutatta, hogy igenis van minőség ebben a keretben, csak a Vignjevic-féle gödörből nehéz volt kirángatni a játékosokat. A legfontosabb, hogy ma senki nem lógott ki lefelé a csapatból, és a sok közepes teljesítmény mellett volt több kimagasló is. Ráadásul most kezdett el beérni Gézáéknak az a munkája, hogy elkezdtek felépíteni játékosokat, és mindenki folyamatosan kapja a játékperceket.

Egyéni teljesítmények

Banai kezd ismét formába lendülni. És nem csak a kötelezőt hozta, de már jönnek a bravúrok is. Bravó, Bana! A három belső védőből Antzoulasz és Kobouri átlagosat hozott, viszont Keita szenzációs. A helyezkedése, az ütemérzéke, a tiszta szerelései, a fejjátéka mind hihetetlen stabilitást ad a védelemnek.  A két belső középpályásunkból Radosevicet továbbra is kedvelem. Bár nem tudta megismételni a diósgyőri játékát, de továbbra is nagy területen és igen hasznosan focizik. Neki a védekező párharcokban kell még fejlődnie. Mack önmagához képest ismét remekelt. Ő is megbízhatóbban játszik, mint a Nebojsa-éra alatt. Doka nekem kicsit olyan, mint a korai Pauljevic. Gyors és lendületes, de nem túl képzett. Ő is átlagosat hozott. Nem úgy Tamás Krisztián, aki többször is remekül ment el, és beadásai passzai gólokat hoztak. Tamás mint támadásban, mind védekezésben kiemelkedőt nyújtott. Mörschel jól és hasznosan játszott, remek kapocs volt a védelem és a támadók között. Sőt, többször fel is ért. Ljujic a hosszú kihagyás után még nem érte utol magát. De azzal, hogy folyamatosan kapja a játékperceket az edzői stábtól, garancia arra, hogy előbb-utóbb megint a régi lesz. Ambrose-nak ez volt a második meccse a hosszú sérülése után. Nemcsak a gólja mondatja velem, hogy parádés volt. Mindig meg lehetett játszani, gyors volt, helyzetbe került, és a másodikat be is lőtte. Pauljevic jól szállt be, ha minden meccsen így játszana, akkor senki nem kritizálná. Tajti is jól szállt be, már a kupameccsen is. Éreztem, hogy ő lehet az egyik nyerő ember. Kár hogy kimaradt a tizi, de mentségére legyen mondva, hogy nem olyan flegmán lőtte, mint a múltkor Mörschel. Csoboth is nagyon jól szállt be, az ő sebességével nem tudják tartani a lépést. És most megvolt a területe, és megfelelően koncentrált is volt. Ez már nagyon jól nézett ki. Szintén jól szállt be Simon is, kis szerencsével ő is rúghatott volna egy gólt.

Az edzői stáb jól felkészítette a csapatot, és jól is cserélt. Nagy szerepük volt a győzelemben.

Bogár korrektül fújt.

És akkor utoljára de nem utolsósorban, amit a tábor ebben a szezonban lerak a lelátóra, az csoda. Csak így tovább, srácok!

Hajrá Lilák!

Emlékeztek? A bajnokság még csak épp akkor kezdődött el. A csákvári „diadalon” voltunk túl és rekkenő hőségben jöttünk össze a Bozsik VIP termében a szurkolói ankéton. Vezetőink, edzőink és játékosaink gondolatait kitüntető figyelemmel hallgattuk az aktuális szezonról, tervekről.

Nekem valahogy nem tetszett, amit hallottam. Úgy gondoltam azzal a kerettel, amivel rendelkezünk, képtelenek leszünk megoldani a sikeres szereplést. Ráadásul valami olyan ködöset vázoltak Kun Gergőék, hogy jó ez az állomány, legfeljebb 1-2 igazolás lesz még, de csak rendes embereket, szerethető focistákat hívunk majd ide, ettől várjuk a megoldást.

Szót kértem és jeleztem, hogy ha a szakvezetés azon munkálkodik, hogy legfeljebb majd az átigazolási szezon lezárta előtt pár órával még a polcon ott hagyottak közül választunk néhány olyat, aki már senkinek sem kellett, nagyon rossz úton járunk. „Az akkor már nagyon késő lesz!”-mondtam, hiszen túl leszünk a 7. fordulón és addigra olyan lemaradást szedhetünk össze, ami végzetes lehet a feljutásért folytatott harcban.

Csípőből érkezett is a válasz Fehér Péter szakmai igazgatótól: Gyula! 1-es! Ülj le! No, persze elegánsabban, hiszen Péternek bizonyára volt gyerekszobája. Így hamiskás mosollyal jegyezte meg: „És akkor mi lesz, ha 7 forduló mögöttünk lesz? Lesz már 21 pontunk!”…

Két kanyaron és egy ankéton túl

No kérem szépen, 7 hónap távlatából már kijelenthetjük, hogy a mi Péterünk tévedett. Nem is kicsit, hanem nagyot, hiszen még mindig csak 6 győzelemnél tartunk és 4 ponttal vagyunk csak előrébb, mint a kiesőjelöltek. Tehát pont ott vagyunk, ahol a part szakad és egy olyan ötös sorozat előtt állunk, ami kulcsfontosságú lesz a további céljaink elérése érdekében.

Hogy mik ezek a célok? A visszakapaszkodás a dobogó közelébe? A nyugodt középmezőny? A biztos bentmaradás? Vagy amire alig merünk gondolni, de sajnos reális opció: az épphogy, a BVSC elleni utolsó meccsen kiharcolt bent maradás? Jézusom, rá sem merek gondolni… A végtelenül únszimpatikus Mitrovics vigyorgó pofája van most előttem… Pffffff…

Szóval jön öt kanyar… Hali, Győr idegenben, Lipcseiék a Bozsikban, majd Budafok és végül Szeged itthon. Szép kis kör… Rácz Józsi barátom (Rácz Gergő MTK, Paks apukája) tegnap aszongya: „Na Gyulám, ebből három tuti zacskó” Hááát, sanszos… És akkor marad két meccs, ami még akármi is lehet. Az akármi két győzelem vagy két iksz. Ha az előbbi, akkor is hátrébb csúszunk a tabellán, de ha az utóbbi, akkor 5 forduló múlva pont a kiesőhelyen leszünk. Józsikám, drága, remélem nincs igazad!

Na nézzük a realitást: a Haladás ősszel itthon megvert minket, a tulajdonos bejelentette, hogy nincs pénz, az önkori valamicskét csöpögtetett nekik, de mire ez megtörtént, már néhány játékos lelépett. De döbbenet, még így sem rogytak össze tavaszra, az elmúlt öt meccsből van két győzelmük és két ikszük.

A Győrt valami csoda folytán Kispesten megvertük, most botladoznak, de Kuznyecov összerántja őket, szerintem ez sima zakó.

Lipcseiék sorozatban hármat nyertek az elmúlt hetekben…

A Budafok borzalmas helyzetben van, de lehet, Dajkával elindulnak felfelé. Vagy mégsem?

A Szeged 4 pontra van a feljutástól, nem mondtak még le az első osztályról, a Tiszaparton is elintéztek minket, nagyon nehéz lesz ellenük.

Na szóval csoda, hogy a zabszem benne van a …ggemben?

Egyébként az a baj, hogy még ötletem sincs, miként tudnánk mondjuk 7-8 ponttal letudni ezt a következő 5 hetet. (Remélem Aurélnak van elképzelése) Keretünk sovány, játékunk kudarckerülő, beszari, góllövőnk kevés, védelmünk mindig összehoz 1-2 gólt, középpályán súlytalanok vagyunk, passzpontosságunk döbbenetesen gyatra. És a padunk nagyon rövid… Nem is beszélve arról, ha valaki kidől sérülés, sárga vagy piros miatt, még a kezdőcsapatot is nehezen tudjuk kiállítani. Múlt héten is szegény Simon Benivel kezdtünk… Imádom a játékát, az ifiknél, meg az NB III-ban ügyes dolgokat láttam/látok nála, döbbenetes, milyen érzékkel fedezi a labdát, de nagyon súlytalan, még nem érett a másodosztályra. Barnának van 4 sárgája. Ki tud egyáltalán balbekket játszani rajta kívül???

Sajnos nem látom rózsásnak a helyzetünket, de bízom benne, hogy valamit nagyon rosszul érzékelek és a fiúk majd rámcáfolnak…

Jó kis pesszimista poszt lett ebből… Próbálok valami bíztatót az írásom végére biggyeszteni. Öööööö, szóval….. Izé…. Na csak eszembe jutott valami!

Néhány napja egy nagyon beszédes igazolás történt a klubnál… Ja, hogy ki voltunk zárva? Persze. De mégis! Na idefigyöjjé! Február 14-én leigazoltunk Szijjártó Pétert! Most tényleg nem hülyéskedek. A Dunakeszi Kinizsitől. A Szíjjast? Na nem, hanem a 13 éves fiát. És akkor mi van? – kérdezhetik sokan…

Na az van, hogy bízom benne, Péter mindenféle fradizása, szelfizése ellenére még rajta tartja a szemét a klubon. Bizonyára nem véletlen, hogy Dunakesziről heti négyszer épp Kispestre fogja furikázni a kormányőr a kis Petit és nem mondjuk a hozzájuk lényegesen közelebb eső Vasas Kubala Akadémiára vagy tudomisén hova. Ha külügyminiszterünk is kollaboránsként részt venne klubunk beszántásában, miért hozná ide a fiát? Kitéve magát és gyermekét is a különböző vegzálásoknak. Tehát azt feltételezem, hogy a közelben van valami olyan bejelentés, ami a tulajdonosok kivásárlására vonatkozik.

Ez talán biztató lehet a jövőre nézve, de az biztos, a bentmaradást ennek a gárdának kell kiharcolnia, hogy aztán jövőre más célokkal fussunk neki az újabb szezonnak. Ehhez pedig elengedhetetlen a következő 5 meccs sikeres megoldása.

HAJRÁ HONVÉD! CSAK A KISPEST!

 

3-1-es győzelmet aratott az MTK pénteken a sereghajtó Mezőkövesd ellen az OTP Bank Liga 22. fordulójának nyitómeccsén. A budapesti kék-fehérek három súlyos vereség után tudtak újra diadalmaskodni, és fontos pontokat szerezni a bajnokságban. A szurkolók az első félidőben jelezték kritikájukat a csapat felé, a tavaszi nagyon gyenge meccsek miatt is. Tizenhárom percig teljesen üres volt a szurkolói szektor, utalva az előző három bajnokin bekapott 13 gólra.

GYÜLEKEZŐ

A Netovábbnál gyülekeztünk ultrák az összecsapást megelőzően másfél órával. Latolgattuk esélyeinket. Összességében megoszlottak a vélemények. Voltak akik szerint folytatódni fog a rossz sorozatunk. Szerintem az az igazi szurkolói mentalitás, amit András szurkolótársam tanúsított, aki azt mondta, hogy csak a győzelem fogadható el, felejtsük el a döntetlent. Végül neki is lett igaza.

Világéletemben utáltam a matekozást, de erre az estére engem is megfertőzött a számolás művészete. A meccset megelőzően 12 pont kellett nekünk a biztos bennmaradáshoz, és 8 mérkőzés volt hátra addig, amíg újra nem találkozunk az “apokalipszis három lovasával”, a Fradival, a Fehérvárral és a Felcsúttal.

Az edzőm (ős MTK-s) kiábrándultan jegyezte meg egyik edzésemen, hogy régen nem kellett nézni, ki jön az MTK-val szembe, mindig a tabella elején végeztünk. Most ez már sajnos nem mondható el rólunk, ami érthető módon a legtöbb szurkolótársamat rosszul érinti. Páran mielőtt befelé indultunk észrevettük, hogy Supka Attila is megjelent a Hidegkutinál, vélhetőleg azért mert korábban a Mezőkövesd edzője volt.

13 PERC

Ahogy a bevezetőben is írtam, az első tizenhárom percben tiltakozásul nem jelentünk meg egységesen a szurkolói szektorban, és nem volt szurkolás reagálván a 13 kapott gólra 3 meccs alatt. A számláló is érezhette, hogy itt valami nincs rendjén, és “sztrájkba” kezdett. Nevezetesen, hogy a kezdősípszó után nem indult el a percszámláló a kivetítőn, és csak az első gól után indult el a 7. percben. Ezt a találatot viszont volt játékosunk, Cseke Benjámin szerzett. Óriásit bombázott a felső sarokba. Ezzel hátrányba kerültünk és a játékunkban sem volt benne a gól.

A 13. perc után elfoglaltuk szokásos helyünket, és egy kiírást tartottunk fel, ezzel üzenve a klubnak, és hangot adva elégedetlenségünknek. A felirat ez volt: “A címer többet érdemel.” Ez mindent elmond, nem kell kifejteni…

EGYENLÍTÉS

A Mezőkövesd folyamatos nyomás alatt tartotta csapatunkat a félidő jelentékeny részében, és csak a szerencsének, illetve Demjén Patriknak köszönhettük, – aki láthatóan újra magabiztosan állt a gólvonal elé – hogy nem lett kétgólos a vendégek előnye. Ez pedig megbosszulta magát, szerencsénkre.

A félidő hajrájában sikerült kitörnünk az ellenfél szorításából és szöglethez jutottunk. Antonov beadása után a lecsorgó labdát Némó érte el, és pontosan lőtte el közelről a rövid sarokba.
Ennek köszönhetően egálban vonulhattak le a csapatok a szünetre.

“VISSZATÉRŐK”

A következő 45 percre a Mezőkövesd kezdeti lendülete elfogyott. A 65. perc környékére teljesen elfáradtak a játékosai, és ezen a cseréik se tudtak változtatni.

A 70. percben Antonov beadásából a labdát Némó a kapuba csúsztatta, ha jól láttam a vállával. Szépségdíjas találat volt. Ezzel sikerült megfordítani az eredményt.

Ez így nem csak Némónak lehetett “visszatérés” jellegű, hisz ő maga 17 éve duplázott utoljára NB I-es mérkőzésen. Ez nagy időnek tűnhet, de sokáig volt légiós, ráadásul az elmozgásaival, átadásaival sokkal több szerzett gólunkból is alaposan kivette a részét. Visszatért a küzdőszellem is a csapatba az újabb góljával. Az előző meccsek kilátástalansága után újra volt erő és fantázia a játékunkban.

A kezdés előtt úgy fogalmaztam magamban, hogy ez lehet a visszatérések meccse, de azt senki se gondolta, hogy Varju Beni jó formája is vissza fog térni. Mintha megtáltosodott volna a második félidőre. Szélső védő létére nagyon sokat mozgott be középre ezzel segítve a támadásainkat, több labdát is szerzett. Ezt a teljesítményét sikerült egy góllal megkoronáznia a 72. percben, beállítva a 3-1-es végeredményt.

ELMARADT PACSIZÁS

A hármas sípszót követően nekem sajnos gyorsan sietnem kellett munkába, így lemaradtam az ünneplésről, de amint egybehangzó elmondásokból megtudtam, az ünneplés egy része elmaradt. Méghozzá az, hogy nem jöttek ki a játékosok pacsizni a szurkolókkal. Elvileg felsőbb utasításra. Én azt teljesen megértettem volna, ha ez lett volna a mondás a klub részéről, hogy csak velünk ultrákkal ne pacsizzanak a játékosok, mert többen 0-1-es állásnál kritizálták részünkről rigmusokkal a klubot, és a csapatot. Nem is vártam részemről, hogy ezek után jöjjenek pacsizni hiába diadalmaskodtunk. Ez így rendben is lett volna. Viszont a klub a kollektív büntetés gyakorlatát választotta…

Ezzel azok a lelkes, meccsrejáró gyerekek is kimaradtak a meccsutáni pacsizásból, amire vélhetően mindig várnak, hogy interaktálhassanak kedvenceikkel. Ez így beárnyékolta a győzelmünket. Döntse el maga mindenki, hogy ez jó húzás volt-e vagy sem. A magánvéleményem az, hogy a gyerekek a kialakult helyzetről semmit sem tehetnek.

LEKÜZDENDŐ AKADÁLYOK

Az MTK meccsdömping elé néz a héten. Február 28-án szerdán a Magyar Kupában csap össze a Kozármisleny csapatával. Noha a Kozármisleny NB II-es csapat, és 2024-ben vesztett kezdeti lendületéből. nem szabad lebecsülni. Aczél Zoltán együttese megdolgoztathatja csapatunkat.

Jó pár kulcsjátékosunkat pihentetném ezen a mérkőzésen, mert hétvégén a listavezető Pakssal játszunk bajnokit, és arra mindenkinek 100%-os állapotban kellene lennie. A hétközi kupameccsen szívesen látnám a pályán Kovács Patrikot Antonov helyett, Kovács Matyit támadó középpályás szerepkörben Kisbogesz helyett, és a Felcsút ellen egyetlen gólunk szerzőjének Molnár Rajmundnak is adnék lehetőséget a kezdőben. Az előző kupameccsekből alapnak tűnik, hogy a vezetőedző a cserekapusunkat Rácz Gerit játszatja Demjén Patrik helyett.

A kupameccsen jó lehetőség kínálkozhat arra, hogy mentálisan még jobban összerázódjon a csapat a Paks elleni megpróbáltatás előtt, és jól tudja ezen akadályokat venni.

Nyilván lesznek rajtunk kívül eső tényezők is, még hozzá az, hogy a Paks mennyire fog kifáradni az Újpest elleni kupameccsén, milyen állapotban lesznek játékosaik mikor találkozunk velük. Ezekre a kérdésekre vasárnap este fogjuk megkapni a választ.

A terv jó volt

Banai, Doka – Antzoulasz – Kobouri – Fehér, Mack – Keita – Mörschel – Pauljevic, Ganea – Csoboth összeállításban kezdtünk. Értem Géza gondolatát az összeállítást illetően. A négy védő előtt négy középpályással játszunk, elöl pedig két gyors csatár. Alapból is azt gondolnám, hogy ez egy kontrákra építő csapat, ahol a négy védő előtt két szűrő (Keita és Mack) valamint két nagy munkabírású középpályás (Mörschel és Pauljevic) igyekszik megszűrni a zöld támadásokat. Elöl pedig két gyors és az átlagnál jobban cselező játékossal próbáljuk meglepni a Fradi védelmét. Logikusnak tűnő edzői húzások, és azt sem mondhatjuk, hogy rosszul lett kitalálva. Mert a vezető ferencvárosi gólig egész jól működgetett.

Miért nem sikerült?

Hogy mégsem működött igazán, annak több összetevője is van. Kezdjük hátulról. A védelmünkből Antzoulasz és Kobouri labdabiztosak, ugyanakkor a két szélén Doka már meglehetősen képzetlen. Fehér Csanád pedig nem csak képzetlen, de darabos is. Így amikor labdajáratással mentünk előre, akkor mindig becsúszott egy-egy bosszantó hiba. A középpályán még egész jól jöttünk előre. Keita csinált néhány szenzációs dolgot (talán az egyetlen volt, akinek a reakcióideje felvette a versenyt a zöldekkel), ugyanakkor nála is voltak ki nem kényszerített hibák. Mack önmagához mérten jól játszott, az NB I-hez képest gyengén, a Ferencvároshoz képest pedig ifi szinten van a fiú. Mörschel nem volt kiugróan rossz, a mi csapatunkban a jobbak közé tartozott, a Fradi játékosaihoz képest ő is gyenge volt. Adott lett volna a feladat, hogy íveljük át a letámadó zöldek fölött a középpályát, és indítsuk a gyors csatárainkat. Na ez már nem működött. Egyrészt mert a csatáraink nem túl magasak, és nem is túl robosztusak. Így a felívelt labdákat kilencven százalékban a ferencvárosi védők fejelték ki. Másrészt mert a lecsorgó második labdákat is ők tudták megszerezni.

Ideges Fradi, intő jelek

Pedig az elején lányos zavarban volt a Fradi. Először Dibusz rúgta a csapattárs helyett taccsra a labdát; aztán az egyik védőjük bombázta a csapattársba a labdát, amiből majdnem öngól lett. Az első félórában volt két nagyon komoly helyzetünk Ganea szögletei után. Az elsőt Mörschel fejelte a kapu fölé, a másodikat Antzoulas mellé. Ezen kívül volt még egy Pauljevic lövés is, a Fradinak meg kb hasonló helyzetecskéi. De már ekkor is látszódott két nagy probléma. Az első, hogy Ganea és Csoboth nem olyan területekre kapta a felíveléseket, ahonnan egyből kapura tudtak volna fordulni. Ehelyett a labdák beérkeztek a sűrűbe, ahol a nagydarab belső védők simán lefejelgették azt. A másik, hogy a lefejelt labdákat a Fradi középpályás- és csatársora sokkal hatékonyabban gyűjtötte be, mint a mieink. Hiába játszottak csütörtökön meccset, sokkal frissebbeknek és koncentráltabbaknak tűntek a mieinknél. A harmadik probléma hátul Fehér játéka. Lassú ez a fiú még az NB I-hez is, nemhogy a Fradihoz. Harminc perc elteltével arról beszéltünk, hogy Csanádot le kell hozni, Pauljevicet vissza bal bekkbe, Ganeát ki a szélre. Előre pedig Sasere kell, aki nagyobb eséllyel veszi fel a harcot a légi párbajokban.

Az első csapások

Ehhez képest is némileg váratlanul jött a Fradi első gólja, ahol két-három húzással jutottak a kapunk elé. Varga Barnabás könnyedén hámozta át magát Fehéren, és már Kobouri sem érte utol, így elguríthatta Banai mellett. Megfogta a gól a csapatot, mert egész odáig legalább a mezőnyben egyenrangúak voltunk velük, ez a gól viszont helyre tette az önbizalmukat. A gólnál egyébként Fehér kétszer is hibázott, ezek alapján is kijelenthető, hogy ő jelenleg nem NB I-es szint. Pedig szimpatikus fiatalember. A félidő végén, egy Fradi-kontránál ezúttal Katona ment el a szélén Fehér mellett, simán beadta mellette, középen pedig Varga megelőzte Antzoulaszt, így már 2-0 oda. Félidő.

Remény és a valóság

Hármas cserével folytattuk. Lejött Fehér, Mack és Csoboth, bejött Tajti, Sasere és Simon. Pauljevic visszament bal védőbe, Simon a jobb szélen Tajti középen folytatta. Megint megnyomtuk a félidő elejét. Az 52. percben Mörschel lőtt 25-ről, de Dibusz kiszedte a jobb alsóból. Ahogy belementünk a második félidő elejébe, kezdtem elhinni, hogy ha rúgnánk egy gólt, akkor még akármi is lehetne. Ez az érzésem a 65. percig tartott, amikor egy újabb ferencvárosi kontra után Loncsár lőtt a kapunkba. Nagyon könnyedén szerezték a góljaikat. Aztán innentől kezdve macska-egér harc aminek 0-5 a vége. Mi támadgattunk hitehagyottan, ők meg akárhányszor lekontráztak annyiszor gólt is lőttek.

Géza sara?

Az a fura, hogy szerintem Géza jól kigondolt taktikával küldte fel a csapatot. Behúzódtunk és labdaszerzés után visszakontrázunk. Ehhez képest a meccsen a Fradi kontrázott le bennünket hat-hét alkalommal, és lőtt belőle öt gólt. Géza sara lenne? Nem hinném. A taktika jó lett volna, ugyanakkor a mi játékosaink annyival képzetlenebbek és lassabbak voltak, hogy a Fradi simán kivárta hogy hibázzunk. Az első félidőben harmincöt percet bírtuk koncentrációval, a második félidőben pedig huszat. A többi macska-egér harc volt. Jól megfigyelhető volt az is, hogy az ő játékosaik mennyivel jobban egy-egyeztek. Mi a mezőnyben passzokkal el tudtunk jutni a támadóharmadig, viszont ahol kevesebb a terület, ott már megállt a tudomány. Ezért kellett volna működnie a felíveléseknek, hogy ne tudjanak a zöldek visszarendeződni. De ezeket a párbajokat simán nyerte a védelmük.

Jelen és közeli jövő

Azt kell mondjam, hogy ezen a meccsen nagyon kijött a két csapat értékének a különbsége. És sajnos azt kell mondjam, hogy egyelőre nem vagyunk ellenfél a Fradi számára. Szégyen, de a mai Újpestben nincs olyan játékos, aki beférne a zöldek kezdőjébe vagy akár csak a padjára. A jövő évi MOL által finanszírozott Újpestben a csapat kilencven százalékát el kell engedni. Talán Tamás Krisztián, Onovo, Keita, Mörschel, Ljujic, Csoboth az akiknek lenne helye a jövő Újpestjében. A többieknek én megköszönném. A legnagyobb hiányposztok a kapus ( Banai ma néha úgy dőlt el mint egy bója) és egy center.

A legfontosabb cél

A feladat adott. A hátralévő tizenegy fordulóban be kell biztosítani a bentmaradást. Ez nem lehetetlen feladat, mert azért a mezőny nagy része nem sokkal vagy semmivel sem jobb a mieinknél. Ha megnyerjük a kiesési rangadókat (komolyan szégyellem, hogy ezt kell írnom) akkor nagy eséllyel bent marad a csapat. Ha mellette hozunk bravúrpontokat a középmezőny ellen, akkor meg pláne.

Hajrá Lilák!

Számomra ez egy rendhagyó blog lesz. Egy jó ideje adós vagyok Bacsó Leventének, a Gesztelyi FC elnökének azzal az ígérettel, hogy beszámolok arról milyen élményben részesülhettünk MTK-szurkolók 2023 szeptemberében Gesztelyen. A MOL Magyar Kupa harmadik fordulójában szeretett csapatom 6-1-es győzelemmel kiharcolta a továbbjutást. Most ezen ígéretem beváltanám.

Az apropót az adja, hogy az MTK Budapest FC és az MTK Baráti Kör közösen (nagy szurkolói egyetértést követően) Fair Play Díjra terjesztette fel a Gesztelyi FC csapatát a napokban. De erről majd később. Legyen szó az útról, ami idáig vezetett.

ÚTON

“A földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek.”
Jack Kerouac

2023 Szeptember 17-e vasárnap hajnal. Krisz barátom egy határozott mozdulattal zárta be munkahelyének, egy méltán híres bulinegyedi itató ajtaját. Ezzel a lendülettel elindultunk a nagy túránkra, amelynek célja a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Gesztely volt, ahol tizenhárom órás kezdéssel mérkőzött meg egymással csapatunk az MTK Budapest FC, a helyi Gesztelyi FC-vel a Magyar Kupában.

A hajnali IC pontosan 5:25-kor gördült ki a Keleti pályaudvarról. A 2 órás vonatút alatt volt alkalmunk pihenni és megreggelizni, illetve átgondolni, hogy mégis mi várhat ránk az út végén Gesztelyen.

A reggel már Miskolcon ért bennünket, a fel nem ébredt acélváros, és a csend furcsán hatott Budapest állandó zaja, lüktetése után.

Egy elnyújtott városi barangolást követően elkezdtünk fizikailag is felkészülni a mérkőzésre. Betáraztunk sörökkel, üdítővel, még egy korai ebédet is sikerült megejtenünk. Ekkor jelezték felénk szurkolótársak, hogy a délelőtti IC járattal robognak Miskolc irányába. Ez remek hír volt, meg is beszéltük, hogy mindannyian el tudjuk érni a 11 órakor, a Búza térről induló helyközi buszjáratot Gesztelyre.

Egy szemvillanás alatt már a buszon találtuk magunkat szurkolótársaink társaságában és szurkolói nótákat énekelve kevesebb mint 30 perc leforgása alatt elértük Gesztelyt.

A SARKI KISKOCSMA

A buszról leszállva első döntésünk az volt, hogy a fő út mentén betérünk a helyi műintézménybe, amelyet Sarki Kiskocsmának hívnak. Valóban kicsi, és valóban utcasarkon van.

Mondanom se kell, ami ott ért bennünket az felejthetetlen volt. A kocsma árai valahol 2010 tájékán megrekedtek, és az árlapot figyelve se hittük el, hogy mi mennyibe kerül. A masszív italozás közepette megismerkedtünk a helyi erőkkel, ha lehet így fogalmazni. Ők voltak a gesztelyi szurkolók, legalábbis egy részük. Ilyen vendégszeretetben azt kell mondjam még nem volt részünk. Nem volt nehéz tehát arra a kollektív elhatározásra jutni, hogy a meccs után visszatérünk.

Fotó: Gesztelyi Football Club

A gesztelyi focipályához vezető utat a kilométerhosszú kígyózó sor jelezte nekünk. Mondhatni az egész település apraja nagyja kilátogatott erre a találkozóra. Igazi futballünnep volt ez nekik.

AZ ÖSSZECSAPÁS

A mérkőzésről magáról nem kívánok részletes leírást adni. Az eredménnyel mindenki képben van azt hiszem.
A főbb események számomra azok voltak, hogy fiatal tehetségeink Molnár Rajmund és Kovács Patrik kiemelkedően teljesítettek. Előbbi mesterhármast szerzett. Utóbbi csereként beállva duplázni tudott.

Helyi ellenfelünk vezetőedzőjének azt hiszem nem lehetett panasza játékosaira. Derekasan helytálltak egy NB I-es klub ellen.

Nekünk MTK-soknak, a gesztelyi kapus Szegő Boti egyértelműen belopta magát a szívünkbe. Többen beszéltük, hogy vármegyei szinten remek hálóőr. Ezt bizonyítja, hogy akár dupla annyi góllal is nyerhettünk volna, mint amennyivel. Boti több helyzetben védte meg sikeresen lövéseinktől a gesztelyi kaput. A lefújás után meg is tapsoltuk őt, és közös képet is kértünk tőle.

FOLYTATÁS A KRIMÓBAN

Amikor elégedetten a győzelmet követően, a továbbjutást megünnepelni megérkeztünk újra a Sarki kiskocsmához, már több gesztelyi fanatikus várt minket. És sorra gratuláltak nekünk a továbbjutáshoz. Nagyon jó barátságok, emberi kapcsolatok kezdtek kialakulni, nagyon sok Jager, Unicum és sör mellett.

Nekem egy idős úrral volt szerencsém beszégetni a gesztelyi ‘régi idők focijáról’ a szó legszorosabb értelmében. Elmesélte milyen volt régen itt a labdarúgás. Ő maga is focizott a gesztelyi csapatban.

Akkoriban még a legnagyobb hóban is kimentek rúgni a bőrt. A győzelemért egy rekesz üdítő, vagy sör járt a játékosoknak. Tényleg más idők voltak azok.

Az estéhez közeledvén elköszöntünk, megköszöntük a vendéglátást, a kedvességet, amiben részesítettek minket. Pár MTK-s felvette a kapcsolatot helybéliekkel, és egyeztettek arról, hogy a DVTK elleni decemberi bajnokit követően vendégül látnak bennünket a kocsmában egy bográcsozásra.

VISSZATÉRÉS GESZTELYRE

December 16-án késő este tehát Gesztelyre vitt az utunk párunkat egy izgalmas párharcot, egy gólzáporos döntetlent (3-3) követően a DVTK ellen.

Mondanom se kell, remek hangulatban indultunk Gesztelyre. Négyfős brigádunkból ugyan csak én voltam az, aki korábban szeptemberben ott volt Gesztelyen, de ettől lett még jobb a visszatérés, mert olyanok jöttek velem, akik még nem tapasztalták meg a Sarki Kiskocsma atmoszféráját és gesztelyi barátaink vendégszeretetét.

A babgulyás amellyel vártak minket az 10-ből 11 pontos volt nálam, de azt hiszem társaimnál is hasonló sikert aratott. Egy otthon maradó szurkolótársunknak még vittünk is haza belőle, hisz neki volt köszönhető részben a szervezés.

Ajándékként kaptunk egy Gesztely – MTK mérkőzésre készült promóciós sálat és egy aláírt táblácskát, amelyet a helyiek a DVTK – MTK meccsre készítettek nekünk.

Maradandó emlék lett ez számomra. Itt ígértem meg Bacsó Leventének, gesztelyi klubelnöknek, hogy feltétlenül fogok írni erről, és megkésve ugyan, de betartom az ígéretem.

FAIR PLAY DÍJ

Végezetül pedig beilleszteném az MTK Baráti Kör Facebook bejegyzésését, amely indokolja miért a Gesztelyi Futball Klub érdemli meg, hogy az idei Fair Play Díj Győztese legyen.

Hajrá, MTK! Hajrá, Gesztely!

Súlyos és megalázó vereséget szenvedett az MTK a Puskás Akadémia otthonában vasárnap. A kék-fehérek hat gólt kaptak ellenfelüktől, és csak a szerencsén, illetve a VAR-on múlott, hogy nem lett ennél is nagyobb zakó. A végeredmény 6-1 lett a hazaiaknak!

Csapatom az MTK Budapest zsinórban harmadik mérkőzése maradt pont nélkül a tavaszi idénykezdet óta. Ha ez nem lenne elég, ezalatt a három meccs alatt 13 gólt kapott az MTK, és mindössze kettőt (!) sikerült csak rúgnia. Azt gondolom ennél jobban nem szükséges elővezetnem a helyzet drámaiságát.

Ebben a dolgozatban kísérletet teszek rá, hogy megfejtsek egy kriptikus rejtvényt, azaz feltárjam mi lehet az oka az elmúlt időszakban kialakult mélypontnak.

TÉNYEK

Először, hogy megértsük mivel állunk szemben, a legfontosabb befolyásoló tényezőket venném számba. Lesz köztük általam már rongyosra használt is korábbi írásaimból, de lesz ami újdonságként fog hatni az olvasók számára.

Első és legfontosabb, hogy a klubvezetés részéről Dr. Selei András klubigazgató azt a kijelentést tette optimistán a szezonkezdő szurkolói ankéton, hogy házon belül 50 ponttal kalkulálnak, amellyel akár a legjobb 6. között is zárhat az MTK a szezon végén. Jelenleg túl a féltávon 28 ponttal tanyázunk a 7. helyen, ami önmagában még lehetne megnyugtató is, és az áhított 50 pont matematikailag elérhető közelségben van. De ami ezzel szemben nem ad okot bizakodásra, az a Szaturnuszról is látszó 26-41-es gólkülönbség. Kapott gólok tekintetében ezzel az utolsó előttiek vagyunk a ZTE-vel holtversenyben. Csak az Újpest kapott nálunk eddig több gólt, ami több, mint kiábrándító…

Horváth Dávid vezetőedzőnk a klubigazgatóval ellentétben legalább mindig szerényebben fogalmazott az elérhető célok tekintetében. Ő a bennmaradást jelölte ki elsődleges célként. Ez mindentől függetlenül eddig teljesülni látszik.

Második lerágott csont, hogy eddig úgy hozzuk ezt a szezont, hogy nem igazoltunk jobboldali szélsővédőt, és továbbra is Kovács Matyival (adott esetben Varjuval, Spalekkel) próbáljuk meg ezt az akut problémát kezelni, aminek láthatóan meg van az ára.

Harmadik tény, hogy az eddig lezajlott 21 fordulóból, összesen négyszer sikerült hátrányból érdemben eredményesen játszanunk. Ebből egyet sikerült megnyernünk nyáron, mikor egygólos hátrányból 3-1-re fordítottunk a Nagyerdeiben a DVSC ellen. Egy esetben sikerült fordulatos meccsen elhozni egy pontot Diósgyőrből múlt decemberben.

Két másik esetben (idegenben a ZTE ellen, és idegenben az FTC ellen) ugyan sikerült egyenlíteni, de 90 perc után az ellenfeleink örülhettek a győzelemnek.

Nos, ezeket a mérkőzéseket leszámítva képtelenek voltunk hátrányból jól játszani, húzni valami nem evidenset és megfordítani az állást, vagy egalizálni. És ez az adat azt kell mondjam számomra a leginkább mellbevágó. Sajnos ahogy tapasztalom ez eléggé alultárgyalt, vagy adott esetben klubközeli emberek által bagatellizált kérdés.

MIKOR VOLT ILYEN?

Pedig a Lucsánszky ‘érát’ kivéve – amikor a csapat teljesítménye meredekebb volt, mint egy alpesi sípálya – nem emlékszem az MTK történelmében olyan szezonra, hogy a csapat ilyen szinten indolens volt akkor, amikor hátrányból kellett játszani, felállt védelemmel szemben.

Az utolsó nem jelentéktelen szempont az, hogy a jelenlegi játékosaink jelentékeny része arra vállalkozott, hogy benntartsa a hosszú ideje liftező együttesünket az élvonalban. Erre és nem többre. Ezt itt és most be kell látnunk. Nem azok az idők járnak, amikor fel tudjuk érdemben venni a kesztyűt a Ferencvárossal szemben. Ugyanakkor ez nem magyarázza azt a tanácstalan, lélektelen, a szenvedély minden jelét nélkülöző játékot, amelyet Felcsúton produkáltunk.

KRIPTIKUS KERESZTREJTVÉNY

A tények ismeretében elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy közösen megoldjuk a rejtvényt, miért teljesít úgy az MTK, ahogy.

Előtte röviden ismertetném a kriptikus keresztrejtvényt azoknak, akik nem ismernék. A ‘KK’-ban a kérdés maga a feladat nyitja, vagy kulcsa. Egy írásbeli iránymutatás, leírás a találós kérdés megoldására. A ‘KK’ egyszerre faék egyszerű, ugyanakkor roppantmód nehéz. A megoldás mindig előtted van, csak első olvasásra félrevezető lehet, úgy hathat mintha semmi köze nem lenne a válaszhoz. Ezért nagy körültekintésre van szükség ahhoz, hogy a rejtvényfejtő megtalája a megfejtést.

Jelen esetben a megfejtés az MTK hármas jelszavában rejlik: mert a Bátorság, Buzgalom, Barátság mindent elmond.

Ez lenne a tűz, a szenvedély, az elhivatottság a kék-fehér színeinkért, a múltunkért, az identitásunkért. Amely szenvedélynek tagadhatatlanul híján vannak játékosaink (tisztelet mindig a kivételeknek). A vezetőedző feladata az, hogy átadja nekik mit jelent az MTK Budapest FC játékosának lenni. Mit jelent 135 év történelme, annak minden dicsősége. Ahogy szól is a szurkolói nótánk.

Ez a motiváció elengedhetetlen, kulcsfontosságú.

ELÉGEDETLENSÉG

Én továbbra is tartom azt, hogy Horváth Dávid vezetőedzőnk egy képzett, művelt, taktikus edző. Meg kell viszont jegyezni, ami már a szurkolótábor egésze számára szembetűnő, hogy a mérkőzések után vezetőedzőnk hajlamos semmilyen, érzelemmentes nyilatkozatokat adni, a kispadon mérkőzések alatt szélsőségesen visszafogottan ad utasításokat, reagál egyes szituációkban.

Ennek megfelelően nem csoda, ha szurkolótársaim hiányolják a tüzet a kispadról, amely hathatósan megtámogatná a csapatot a pályán.

Nekem nem kell látványos játék, félreértés ne essék (bár az is jól esne a kék-fehér lelkemnek), nekem leginkább az kell, és szurkolótársaimnak is, hogy legközelebb a Mezőkövesd ellen adjanak bele mindent a srácok, ami a csövön kifér.

Mert most Felcsúton a küzdeni akarás teljes hiánya mutatkozott meg.

VÁGYAK

Dolgozatom végére érvén megfogalmaznám “Mit kíván az MTK szurkoló”. Harcias ellentmondást nem tűrő játékot, a taktikus vezetőedzői instrukciók mellett szenvedélyességet, hogy a csapat eleget tudjon tenni az MTK hármas jelszavának a szezon hátralévő részében. Ne azt kelljen számolgatni, hogy hány pontra vagyunk a Kisvárdától.

Azt, hogy ne kelljen az ötödik kapott találat után levenni a szurkolói drapériákat, hanem ha vereséget is szenvedünk egy összecsapáson, legalább elmondhassuk, hogy tisztességesen véreztünk el.

KÖVETKEZŐ FELADAT

Február 23-a péntek este, a következő fordulóban a sereghajtó Mezőkövesdet fogadja az MTK az Új Hidegkuti Nándor Stadionban. Közhely ez, de hatpontos mérkőzés lesz. Ha itt nem sikerül még pontot se szerezni, akkor joggal lehet majd kongatni a vészharangokat változást követelve. Őszintén remélem, hogy erre nem fog sor kerülni. Egy edzőváltással elképzelhetőnek tartom, hogy csak mélyülne az az akut válság, amely most kialakult. A tévedés jogát mindig, így most is fenntartom.

AZ MTK MI VAGYUNK!

Hidegzuhany az elején

Banai
Pauljevic – Antzoulas – Koburi-Fehér
Radosevic – Keita – Mörschel
Simon – Ganea – Csoboth felállásban kezdtünk Kecskeméten némileg álmosan. Többedszerre követjük el azt a hibát, hogy az ellenfél átfut rajtunk az első 10-15 percben. Így volt ez a múlt héten Miskolcon is, és most Kecskeméten is. A különbség az, hogy a diók kihagyták a helyzeteiket, a Kecskemét viszont belőtte azt az egyet.

A dolog pikantériája, hogy az a Keita hibázott a gól előtt, aki egyébként nagyon jól és megbízhatóan játszott a továbbiakban, és nem csak remekül szűrte a támadásokat, de kifejezetten jól passzolt. A harmadik percben kapott gól némileg megfogta a csapatot, kellett egy bő negyedóra, hogy magunkra találjunk. Onnan viszont fokozatosan átvettük a kezdeményezést, és egyre nagyobb mezőnyfölényben játszottunk, ugyanakkor komoly helyzetet nem sikerült kialakítani a betömörülő Kecskeméttel szemben. Ellenfelünk jól láthatóan a gyors kontrákra rendezkedett be, és a 29 percben el is jutott egy kapufáig. Májer úgy fordult le Pauljevicről ahogy a bójáról szokás, majd eltekerte a hosszúra, de kisegített bennünket a léc. A 36. percben egy ütközés után Karakó pirosat mutatott Pauljevicnek, amit a VAR-ozás után visszavont. A 45. percben Mörschel kapott labdát a tizenhatoson belül Simontól, kapura is húzta, de középre ment, így fogta Varga kapus.

Változások

Félidőben kettőt cserélt Géza, Simon helyett Ambrose, Pauljevic helyett Doka érkezett. Ott folytattuk, ahol az első félidő végén abbahagytuk, támadtunk és nyomtunk, de igazi nagy helyzetet nem nagyon tudtunk kialakítani. A 49. percben egy beadásunknál a felugró Zeke kezére pattant a labda, így Karakó a tizenegyes pontra mutatott. Mörschel vette fel a labdát, de olyan gyatrán végezte el a büntetőt, hogy én szégyelltem magam. Erőtlenül, középre lőtte. Természetesen védett a kapus.

Szívem szerint megskalpolnám Mörschelt. Hogy a fenébe lehet ennyire szarul rúgni egy tizit? Mörschellel egyébként is bajom van. Egyre inkább nagyképűen játszik. Rengeteget reklamál, és többször lemarad a védekezésnél az emberéről. Kicsit elszállt vele a ló, jó lenne ha pihenhetne egy kicsit. A 61. percben ismét kettőt cseréltünk, lement Mörschel és Radosevic, jött Ljujic és Sasere. Némileg módosult a felállásunk is, mert innentől kezdve már két kilencesünk volt, Ambrose és Sasere. Ganea kiment a jobb oldalra, Csoboth maradt a balon, Ljujic irányított, míg Keita szűrt. Nyomtunk-nyomtunk, de nem voltunk elég pontosak, és látszott, hogy a fél csapat még csak most tért vissza a sérülés után. Fejben is és lábban is lassabbak voltunk a kelleténél. A 71. percben Géza meghúzta az utolsó cseréjét: Ganeát Tajti váltotta. Innentől végképp egykapuztunk, ami úgy nézett ki, hogy már Ljujic is felment a támadósorba, Tajti pedig irányított. A 73. percben egy gyönyörű kombináció után Sasere fejelhetett három méterről, de pont Varga kezébe tette, pedig a tizi mellett ez volt a második igazi helyzetünk. Továbbra is nyomtunk, próbáltuk bepréselni a kapuba a labdát, de azok a játékosaink, akik tudnák színezni a játékunkat, mint Tajti vagy Ljujic, elég komoly játékhiánnyal érkeztek a meccsbe, így nem sikerült extrát beletenni a játéba – ezért kikaptunk.

A meccs összképe

Ahogy azt az elején is írtam, megint elaludtunk a meccs elején, más sebességi fokozattal játszott az ellenfél, így nem csoda, ha tudtak egy gólt is szerezni. Fokozatosan jöttünk fel, és egyre inkább domináltunk, ennek ellenére az első félidőben azt éreztem, hogy a Kecskemét szája íze szerint alakul a meccs. Mert hiába támadtunk, hiába voltunk mezőnyfölényben, a Kecskemét egy-két kontrájában több veszély rejlett. Az is igaz, hogy ez a játékstílus, amelyet a Kecskemét játszik, hogy igyekeznek mindenütt létszámfölényben lenni, rengeteg futással jár, így érezhetően egyre fáradtabban mozogtak. Néhol kicsit kapkodós volt a játékunk, néhol meg túl lassú, néha meg olyan technikai hibák csúsztak be, ami ezen a szinten megengedhetetlen. Sajnos ezen a meccsen nem voltunk elég élesek ahhoz, hogy pontot szerezzünk, pedig az akarat ezúttal megvolt, sőt. Enyhítő körülmény, hogy van jó néhány új játékos, és elég sok olyan is, aki csak most tér vissza hosszabb-rövidebb sérülés után. A negatív oldala, hogy ezúttal a fenti tények miatt nem tudtunk pontot szerezni, a pozitív része, hogy nem emlékszem, hogy mikor tudtunk ennyire dominálni az NB I-ben az ellenféllel szemben.
Banai a gólról nem tehetett, és volt még egy nagy védése is, nem rajta múlott a pontszerzés elmaradása. Pauljevic elég indiszponált volt, és ismét folyamatosan behúzódott középre, ezért arról az oldalról megint csak jöttek a beadások. Antzoulas és Koburi nem hibáztak nagyot, ugyanakkor elég sokszor megverték őket a kecskeméti támadók. Lesz ez még jobb is. Fehér Csanád a második meccsét játsza balhátvédként. A védő teljesítménye jó volt, jól zárt területet, és passzsávokat is, ugyanakkor ez előre játékban messze nem tudja azt hozni, mint Tamás Krisztián. Nincs meg benne sem az a lendület, sem pedig az a passzpontosság. Kár érte. Radosevic nem focizott rosszul, de nem tudta megismételni a múlt heti pazar játékát. Most is nagy területen játszott, sokat futott, fontos labdákat szerzett, de a passzhatékonysága az nem ütötte meg a csapatátlag szintjét. Keita a bekapott gól előtt kissé könnyen veszített párharcot, és ez az egy hibája el is döntötte a meccset, ugyanakkor a későbbiekben rengeteg labdát szerzett, sokat szerelt, és a legtöbbször jól is játszotta meg azokat. Feltűnően jól fejelt, a súlypont emelkedése nem csak impozáns, de rengeteg beadást hárított. Nagyon szükségünk volt már egy ilyen játékosra. Mörschel hetek óta egyre arrogánsabb, többet szövegel mint focizik, nagy tehetség a srác, de szerintem ezt nem engedhetné meg magának. Főleg azt, hogy labdavesztés után kocog csak vissza. Simon Krisztián hajtott, akart, de csak egy átlagosat tudott ma játszani, így a cseréje érthető volt. Ganea szerintem most nyújtotta az eddigi talán legjobbját. Most látom benne hónapok óta először a potenciált, ugyanakkor ő nem center, talán inkább csak hamis kilences, így a góllövés nem igazán megy neki. Csoboth ezen a meccsen megint akart, de mivel a Kecskemét hamar visszaállt, így nem sok területe maradt, ezért a gyorsaságát csak ritkán tudta kamatoztatni. Így is csinált egy-két szép dolgot, kiharcolt több szabadrúgást és sárgalapot, de ez még mindig kevés a mi szintünkön. Doka jól szállt be, megvan a gyorsasága a széléhez, volt is egy-két jó megmozdulása, remélem, jövő héten már ő kezd majd Pauljevic helyett. Ambrose sem tudta azt a játékot nyújtani, amit az ősz nagy részében, de ne feledjük, hogy hosszú ideig volt sérült, így hatalmas meccshiánnyal jött a pályára. Ljujic már eggyel jobban mozgott mint az előző meccsen, de rajta is látszik a sok kihagyás. Sasere most végre nem visszavont centert játszott hanem igazit, aminek az eredménye, hogy folyamatosan veszélyt jelentett az ellenfél kapuja előtt, de az igazi ziccerét sajnos elpuskázta. Tajti is sérülés után tért vissza, és adott néhány fontos kulcspasszt, és nem rajta múlott, hogy a társak elrontották, ugyanakkor a védőmunkája még hagy kívánnivalót maga után.

Edzői húzások

Géza és a stáb együtt élt a játékkal, jókor és jókat cserélt, és lehet, hogy most még nem értünk célba vele, de Koburi Doka és Keita is megkapta a játékperceket az újak közül, míg a sérülések után újabb perceket gyűjthetett Ambrose, Ljujic, Tajti. Ha ehhez hozzáveszem, hogy Vignevicnél nem sok lehetőséget kapott Ogi, Ganea és Sasere, akkor láthatjuk, hogy a ma pályán lévő tizenöt mezőnyjátékosunkból kilenc is csak most kezd el majd formába lendülni.
Sajnos az eredmény és a pontok elmaradtak, de megvolt az akarat, és Géza újabb játékosokat tudott építeni. Lesz ez még jobb is.

Hajrá Lilák!!!

borítókép: Kecskeméti TE

A Ferencváros eddig veretlen maradt 2024-ben. A zöld-fehérek az első fordulóban Kisvárdán arattak 3-1-es győzelmet, majd hazai pályán 5-1-re kiütötték az MTK-t, végül szombaton Debrecenben is diadalmaskodtak 2-1-re. Ez utóbbi mérkőzésről készült egy hangulatos videó is, amit egy lelkes FTC-hívő alkotott.

A DVSC és az FTC egymás elleni mérkőzése mindig is kiemelkedő jelentőségű volt. Ez igaz szakmai és szurkolói szempontokból is. A két csapat szombati meccsét a hivatalos adatok szerint 12114-en nézték meg.

Diósgyőr-Újpest 1-2

Megízlelhettük azt, hogy milyen 4 hónap után ismét nyerni. Felemelő!!! Nem volt könnyű helyzetben Mészöly Géza az első meccsére, mert kb kifogytunk a középpályán. Onovo és Tajti sérült, Mack és Jevtovszki eltiltott, így elég érdekes felállással indultunk neki a meccsnek.

Banai

Pauljevic- Antzoulas- Kobouri- Fehér Csanád-Tamás Krisztián

Simon- Mörschel-Radosevic

Ganea- Csoboth

összeállításban kezdtünk vagyis védekezésben 5-3-2, támadásban 3-5-2.

A meccs első 10 perce a Diósgyőré, mert a 2 és 8. perc között négy helyzetecskét is összehoznak, de vagy elügyetlenkedik, vagy Banai véd szépen. A 13. percben szépen végigviszünk egy támadást, melynek végén Simon bombáz az oldalhálóba. A 17. percben Tamás Krisztián futja le a védőjét a bal oldalon, a centerezését kiüti a kapusuk, de a felperdülő labdát OGNJEN RADOSEVICS fejeli a diósgyőri kapuba. 0-1! Nem sokkal később egy sprintnél Tamás Krisztián meghúzódik, így le kell cserélni, az a Ljujics érkezik a helyére, aki a Debrecen ellen sérült meg majdnem fél évvel ezelőtt. Ljujic lesz a hamis kilences, Ganea kimegy bal oldalra. És közben átálltunk 4 védőre. Fehér a balbekk.

A 35.percre sikerül felébredni a Diósgyőrnek, Acolatse 3 lépésről rúgja mellé, és bár Bana zárta a szöget, onnan bemehetett volna, de NEM ment be. A 43. percben, Mörschel teker rá egy szabadrúgást, de sajnos elég középre megy, így a kapusuk fölé tenyereli. A félidőben a kapura lövési arány 6/2 vs 7/2 de látatlanban mondom, hogy a Diósgyőr xG, vagyis gólhelyzeti mutatója jóval magasabb mint a mienk.

Hármat cserél a szünetben az edzőjük, és úgy jönnek ki a második félidőre, ahogy egy vesztésre álló csapatnak kell. Sorban nyomják a labdát a kapu elé, és az első szögletükből gólt szereznek. Ebben sajnos benne van Bana is, azt meg végképp nem értem, hogy a Diók legmagasabb játékosát miért Pauljevic őrzi? 1-1. Becsületére legyen mondva a csapatunknak, hogy nemhogy nem roppanunk össze, hanem mi is nagyobb elánnal kezdünk játszani, és szép lassan az ellenfél fölé növünk. Úgy tűnik, mintha a Diósgyőr az első 10 percben kifutotta volna magáét. Egyre többször érünk mi oda a második labdákra, és egyre magabiztosabban focizunk. A 73. percben Ljujic rúgja be a szögletet, a magas embereink elviszik a védőket a hosszúra, így középen jó nagy terület marad, ahova Mörschel robban be, és fejel elemi erővel a hálóba. 1-2! Ismét vezetünk. A 77 percben Simon Krisztiánt Sasere váltja, remélem nem sérült meg Móczi. A 81. percben Kampecisz fordul rá kétszer is a kapunkra, de mindkét lövését védte Banai. Egyre inkább a mi akaratunk érvényesül, így a vége már simának tűnik. A 3 perc hosszabbítás után nyertünk!

Ami a legszembetűnőbb volt ezen a meccsen, hogy a csapat teljesen más hozzáállással futott ki. Nem voltunk görcsösek, viszont nagyon akartuk a sikert. Jó volt látni azt is, hogy Géza milyen szenvedéllyel éli a meccset, és ez milyen lendületet ad a srácoknak. Volt némi szerencsénk is, de azt hiszem, hogy elmondhatjuk, hogy ez most ismét a lila szív diadala volt. A játék maga nem volt nagy szám, inkább a küzdelem dominált, de most nem is azon volt a hangsúly, hogy szépen játszunk, hanem azon, hogy végre megnyerjük a meccset, és ezt maradéktalanul hozta a csapat.

Banainak volt 4-5 komoly védése, ugyanakkor a kapott gólban szerintem némiképp benne volt. A teljesítménye így is az egyik legjobb kapusteljesítmény volt az idényünkben. Pauljevic egy jó átlagot hozott, de nem mehetek el amellett, hogy sokszor túlságosan is behúzódott, és ezért a Diók balszélsője rendszeresen kapta tisztán a labdát. Vagy elváltottuk magunkat, ezt majd az edzői stáb megmondja. Antzoulas elég stabilan játszott, volt néhány fontos szerelése. Kobouri stabilitást adott középen, mind a helyezkedésével, mind a tiszta szereléseivel, nagyon jó benyomást tett rám. Fehér Csanád kicsit visszafogottan kezdett, de aztán ő is feljött, és jó volt látni, hogy nem csak a védőmunkája javult fel, de az előre játékban is egyre pontosabb. Tamás Krisztián, remekül játszott, az első gólunk előtti beadása fontos és pontos is volt, reméljük, csak apró húzódása van. Simon Krisztián nagyon sokat dolgozott a jobb oldalon, igaz, némileg hátrébb kellett játszania, de az a mezőnymunka, amit elvégzett, az úgy kellett, mint egy falat kenyér. Na jó, de akkor mit mondjak Ognjen Radosevicre? Ez a fiú fáradhatatlan volt, rengeteget futott, feltűnt a pálya minden szegletében, és bár az első néhány megmozdulása nem jött be, végig hitt magában, és végül ő lett a középpálya királya. Így leuralni a területet egy érett játékosnak is nehéz, ez a fiatalember mindenhova odaért, szerelt, letámadott, zárta a passzsávokat védekezésben, ha pedig támadtunk, akkor mindig megjátszható volt, és mindig minden fontos területre odaért. Rég láttam ilyen fiatal játékost (még csak 20 éves) ennyire éretten játszani. És mind emellé ilyen alázattal is focizni. Ezek az erényei Vignjevic statikus játékában nem annyira jöttek ki, de ha Géza mellett tovább tud fejlődni, akkor nagyon szép jövő vár rá. Heinz Mörschel is remekül beleállt a meccsbe. Ő is sokat dolgozott, felvállalta a kockázatosabb megoldásokat is, az a szenvedély, ami viszi előre nagyon kell, ugyanakkor a folyamatos dumája a játékvezetőknek némileg visszatetsző. Csobothnak nem ez volt élete meccse, de neki is jót tett, hogy Géza az edző, aki sokkal nagyobb szabadságot adott neki. Én nem bánom, hogy bátrabb lett a játéka, mert ez előbb-utóbb beérik. Ganea is jól mozgott, sokszor volt megjátszható, de rajta azt is látom, hogy meccshiánya van. Lesz ő is jobb. Ljujicon meg pláne látszik a meccshiány, de a játékintelligenciája sokat hozott a csapatnak. A második gól előtti beadása pont oda ment, ahova kellett. Nem tudom, hogy begyakorolt figura volt, vagy véletlen, de szenzációs volt. Sasere jó ötlet volt a végére, mert remekül tartotta meg a rá felívelt és fellőtt labdákat. Ha egy ennyire hiányos kerettel, ilyen előzmények után győzni tudtunk 8 ezer miskolci előtt, akkor mi lesz ha felépül mindenki, és megjön az önbizalom is?

Géza és a stáb egy jó taktikát dolgozott ki, de azt hiszem, hogy ezt a meccset elsősorban Géza személyiségének köszönhetjük. Az a tűz és szenvedély ami benne ég, az átragadt a játékosokra is. Köszönjük!

Hajrá Lilák!!!

 

Borítókép: Újpest FC/Réti Zsolt

Szinte már nem is emlékszem, mikor voltam ilyen boldog egy Kispest meccs után… Bár volt egy-egy kósza 3 pontunk, hiszen októberre és novemberre is jutott belőle, de az valahogy mégsem okozott maradandó élményt, hiszen tétmeccsen a két utolsó helyezettet, a Mosonmagyaróvárt és az Ajkát tudtuk legyűrni. Utolsó, szakmailag értékelhető győzelmünk szeptember 3-ra datálódik, amikor Pekár Pisti hosszabbításban szerzett fejesgóljával diadalmaskodtunk a győriek ellen. Szinte hihetetlen, de 153 nap telt el azóta. Több, mint 5 hónap…

Valaki tudja azt a klubházban vagy a játékosok közül, hogy milyen érzés nap mint nap, hónapokon keresztül úgy találkozni a munkahelyen, közértben, kocsmában, buszon, metrón, villamoson fradistákkal, lila ismerősökkel vagy tudomisén milyen szurkolókkal, netán focihoz semmit sem konyítókkal, hogy folyamatosan ki vagyunk téve különféle beszólogatásoknak? Szerintem fogalmuk sincs. Ennek az egyik legjobb példája Szappanos esete, akinél az első adandó alkalommal elszakadt a cérna, mikor megtalálták az ultrák. Petikém! Amit kaptál a Paks ellen, az kutyafüle ahhoz képest, hogy nekünk mennyit kell nyelni a jóindulatú ismerősöktől. És még van valami különbség. Nem is csekély… míg Neked csak egy sor az önéletrajzodban a Honvéd FC, nekünk ez az életünk…

Szóval, teltek múltak a hetek, hónapok és csak egyik pofont kaptuk a másik után. Így érkeztünk meg tegnap a baranyai K. Michlein elleni tavaszi szezonnyitó ütközetre. Magam sem tudtam, mit várhatunk. Mert bár Csertői érkezése után még vereséget nem szenvedtünk, de robbanásszerű javulás azért nem volt tapasztalható. Jó-jó, egy kicsit stabilizálódott a védelmünk, a játékosok is pontosabban passzolnak, valamint a felkészülési meccseken már csapatszinten is látható volt némi együttmozgás, de annyira elveszítettem a hitem, hogy nem mertem azt gondolni, hogy ez az izé már tényleg az a valami. Mert ugyanez a valami, csírájában már nyáron is megvolt, még a zuglóiaknak lőtt hatos is kísértetiesen hasonlított a múlt heti 6 dugóra, csak az az utána következő 18 kanyar nyeklett-nyaklott, mint öregember korábban komolyabb dicsőséget megélt szerszáma. Tehát, valahogy csak nem akartam magam elbízni. Az a valami – gondoltam – még lehet pont a semmi is… Pedig egy hete egy Viníciussal, Poórral, Hidivel felálló, papíron nem gyenge védelmet leckéztettünk.

Vicces, de egyben megindító is volt, amikor Poór Patrik annyira el volt keseredve, hogy az MFA-n, a tőle mintegy 7-8 méterre lévő kispesti szurkolókkal, konkrétan a Tirpiék mellett állókkal elkezdett a meccs közben beszélgetni, hogy „nem igaz, hogy milyen gólokat kapunk”, meg „ez valóban szép megmozdulás volt”- kommentálva Krajcsovics mesteri tekerését. Szegény, ő is alig várta, hogy vége legyen aznapi szenvedésüknek.

Egyébként minden tiszteletem annak a több száz szurkolónak, akik még mindig elkísérik ilyen messze, a Mecsekbe is a csapatot. Hiszem, hogy a győztes gólunkban egy kicsit ők is benne voltak. De ne szaladjunk ilyen gyorsan.

Az első félóra enyhén szólva sem volt a miénk, be is voltam rezelve mi van, ha legyalulnak minket ezek a „gumigyáriak”. Nagy volt a távolság a csapatrészek között, pontatlanok voltak az átadások és inkább a kapkodás, mint a tervszerűség jeleit láthattuk. Majd szinte a semmiből jött Adorján tökéletes átadása és Kerezsi óriási helyzete, azonban Zalán a kapusba lőtte a labdát. Percről-percre egyre jobb ritmust vett fel a játékunk és egy újabb Adorján általi kiugratásból Bobál rettentő fifikásan tolta el a hazai kapus mellett a labdát, hogy az lendületből elüthesse. A tizit Holmann értékesítette és talán ekkor kezdtem elszégyelni magam kishitűségem miatt. Akár nyerhetünk is – gondoltam. De hányszor voltunk már hasonló helyzetben az elmúlt 2-3 évben? Rengeteg alkalommal megszereztük a vezetést, aztán nem tudtuk azt megtartani. De nem ám tegnap! Még akkor sem veszítettem el a lelkesedésem, amikor kiegyenlített a hazai gárda. Bár aggódtam, mert védelmünk jobb oldalán sokszor vertek meg minket, Eördögh Andris nagyon távol volt Kirchnertől, gondoltam, talán jobb megoldás lenne Niko. Miközben ezen töprengtem, Kerezsi ismét nagy helyzetbe került és újfent a kapusba rúgta a bogyót.

Meggyőződésem, hogy Zalánt is megviselik a körülötte legyeskedő menedzserek és az a tény, hogy félő a klubnak sem lesz más megoldása, mint az eladás. Tiszta fejjel csatárunk legalább egyik ordító helyzetét értékesítette volna. Persze, azért bízom abban, hogy anyagi gondjaink enyhítése nem kizárólag Zalán távozásával megoldható.

Egyre jobban nyomott a Misleny, de továbbra sem játszottunk alárendelt szerepet. Kiváló labdaszerzéseink voltak és a fellazuló hazai védelemre többször is rávezethettük a labdát. Feltűnő volt viszont, hogy Bobál Geri már a …gén veszi a levegőt, gondoltam, Csertői hamarosan lehozza. Viszont Réli máshogy látta és milyen szerencse, hogy nem én vagyok az edző, hiszen olyan tökéletes labdát adott Ábelnek, amit nehezebb volt kihagyni, mint berúgni. A hazai kapus bravúrja után még kétszer ismételhetett Holman és némi flipperezés után második próbálkozását végre siker koronázta.

S mint ahogy azt korábban említettem, meggyőződésem, hogy a gól titka abban az atmoszférában keresendő, amit az esettől 10-15 méterre álló kispesti szurkolók fanatikus buzdítása jelentett. Ha lett volna valamiféle szívóhatás mérő, a kerítés felőli irányből bizonyára kilengett volna a kapufák által határolt területen és bár belekapott Lékai a lövésbe, az pont annyira volt elég, hogy a hosszúba még alászálljon a bőr. Talán nem lőnek le az ultrák, ha megengedem azt a poént, hogy szerintem pont annyit szívtunk már az elmúlt években, hogy ez az erő már rutinként szippantotta be a kapuba a labdát.

Bár persze nem vitatom, kellett ehhez az egész csapat és Csertői munkája is. Jó volt nézni, hogy már látszik mit szeretnénk játszani. Lapos passzok után mélységi beindulások a taktika, kihasználva szélsőink gyorsaságát. Kifejezetten jó volt látni, hogy a BVSC elleni és a tegnapi meccsen is sikerül gyors átmeneteket teremtenünk a támadó harmadban. Tegnap egyik legjobbunk Krajcsovics volt, rengeteg labdát szerzett és cselei is nagyrészt bejöttek, játéka nagyon hasznos volt. Bobál elévülhetetlen érdemeket szerzett a győzelemben, két villanása két gólt szült. Holmann is nagy kedvvel játszott és a gyakran elmarasztalt Adorján is jó labdákat adott. Tujvel meglepően jól állta a sarat, sőt, a magas labdák lehúzásával talán még Gellértet is túlteljesítette. Kálnokinak nagy mázlija van, hülye módon elpasszolta a labdát, majd sárga birtokában szabálytalankodott. Korábban ilyenkor egy szigorú spori már küldi is zuhanyozni. Viszont nem vagyok igazságos, ha nem jegyzem meg, hogy rajta és Alexen is sok múlott, hogy olyan biztosan vertük vissza a hazaiak rohamait.

Viszont itt a kérdés is rögtön. Ez már valaminek a kezdete, aminek egyenes következménye, hogy jövő héten, a kiváló játékerőt képviselő Nyíregyháza ellen is van esélyünk? Remélem… És ha folytatjuk ezt a bíztató játékot, akkor a Siófok, Kécske, Hali hármas ellen is a győzelem esélyével mehetünk fel a pályára? Vajon hol állnánk, ha nyár óra Csertői lenne a vezetőedző???

Más. Olvasom a FIFA honlapján ezt a Klafuric-sztorit… (fifa.com írd be a keresőbe: Klafuric, első találat, másolj ki különböző részeket a határozatból és illeszd be egy fordító portálon a guglin), a hajam szála égnek áll. A döntés értelmében 41.237 € plusz 5% éves kamattal, azaz 16,5 MFt-tal tartozunk neki. De hogy mi van ott leírva? Azt a leborult szivarvégit! Prengát 2023. január 22-én, vasárnap hajnali 4 óra 22-kor a rendőrök ittas vezetésen kapták, a tavaszi rajt előtt 1 héttel??? És ennek mi köze Klafuhoz??? Meg az ő felmondásához? Segítsen már valaki. Nem értem. De úgy egyébként ez, hogy a rossebbe nem derült ki akkoriban? Nincs a rendőrségen egy jóérzésű Kispest-szurkoló sem, aki kipattintotta volna az információt? Persze, lehetett hallani mende-mondákat a délszláv játékosok éjszakázásairól, de ez valahogy nem derült ki.

Úgy egyébként bizonyára vannak másfelé is tartozásaink. Docherty? Kepcija? Meg még ki tudja melyik játékosunk felé. Hogy milyen bűvészmutatvánnyal fogja Kun Gergő kivezényelni ebből a slamasztikából a klubot, jelenleg még nem látom.

Nem lehetne valakit idevezényelni Kispestre? Meddig kell még szorítanunk a gyűrűs izmainkat, hogy túléljünk? Senkinek nem kell ez a klub?

No, ennyit az aggodalmaimról, most próbáljunk meg egy kicsit örülni és bízni abban, hogy elindulunk felfelé. És tegnap pont ennek a folyamatnak a kezdő lépéseit láthattuk.

HAJRÁ HONVÉD! CSAK A KISPEST!

 

Borítókép forrása: Budapest Honvéd FC

Kozármisleny-Budapest Honvéd 

A Budapest Honvéd július 30., tehát a Merkantil Liga nyitófordulója után nyert újra idegenben. A piros-feketék Kozármislenyből vitték el a három pontot. A brucki.blogspot.com nevű oldal osztrák szerzője ott volt a meccsen. A grundhopper így látta a 14-szeres magyar bajnok baranyai fellépését.

„A Budapest Honvéd 1000 néző előtt játszott NB II-es bajnokit egy magyar kisvárosban, Kozármislenyben. A tabella ötödik helyén álló Kozármisleny volt a meccs favoritja a 14-szeres magyar bajnok kispestiek ellen, akik csak a 11. helyen állnak a tabellán. A vendégek 11-esből szereztek vezetést az első félidőben. A Misleny nem sokkal a szünet után egyenlített, de tíz perccel a vége előtt megszerezte a győztes gólt a Kispest. Nyolc meccs után ez volt az első hazai veresége a Kozármislenynek. Kezdésre teljesen megtelt a kozármislenyi pálya hosszanti lelátója. Az egyik kapu mögötti töltésen volt a vendégszektor, néhány ülőhellyel. Ez a rész is tele volt, szinte egész hosszában lógtak a különböző kispesti zászlók a kerítésen. „Hajrá Kispest” és egyéb rigmusokkal biztatták a csapatukat. Lengetős zászlóikon két klublegenda, Puskás és Bozsik arca volt látható. Meccs elején egy kiírás volt látható: „Isten veled, Ervin” (Kammellander Ervin Kispest-szurkoló múlt héten hunyt el váratlanul – a szerk.).

A Kozármisleny FC 1989-ben alakult újjá, Kozármisleny SE néven. Korábban Kozármislenyi Damjanich SE néven játszottak az 1950-es évektől a 80-as évekig. 2012-ben a labdarúgó-szakosztály a Kozármislenyi Futball Club nevet kapta. 2007-ben kerültek vel először a másodosztályba. Kozármisleny 1928-ban jött létre Kiskozár és Misleny községek egyesülésével, Pécs közelében. 1990-ben 2948-an, 2023-ban 6657-en, több mint kétszer annyian éltek itt.”

NB II: ötszörös magyar válogatott játékos volt a Honvéd vezére

Osijek-Hajduk

A blogger Kozármisleny után Eszék felé vette az irányt, ahol az NK Osijek Kleinheisler László új klubja, a Hajduk Split ellen lépett pályára.

borítókép: Budapest Honvéd FC/Facebook

Kit kell szidni?
Furcsa megosztottság van az összes Újpest-fórumon. Van, aki a belga édesanyját emlegeti, van aki már meg is váltotta a vonatjegyet az edzőnek Belgrádig. Van, aki szerint az egész játékosállomány mehetne a szelektív gyűjtőbe, és van aki egy-egy játékoson kérné számon a 8 meccses negatív szériát. Tulajdonképp érthető, hisz az az Újpest-szurkoló, amelyik egy ilyen eredménysor és főleg ilyen játék után nem frusztrált, az nem is szurkoló. Én sem vagyok kivétel, én sem tudom maradéktalanul objektíven szemlélni az eseményeket és eredményeket, de mégis kísérletet teszek rá.

Ősszel jól indult

Kezdjük az elején. Az ősszel jelentősen megerősödött a keret. Igen, ezt nyugodtan kijelenthetjük. Olyan játékosok érkeztek, akik hazai szinten a jobbak közé tartoznak. Kiss, Tamás, Tajti is ide sorolható, és visszajött kölcsönből Ljujic, aki húzóember lett. Az első fordulóban szép és GYORS játékkal vertük a Fehérvárt, majd egy jó és fordulatos meccsen döntetlen a Felcsút ellen. A harmadik fordulóban jött egy olyan döntetlen a Kövesd ellen, amikor bár nem ment a játék, mégis végig jobbak voltunk. Hogy csak X lett, azt az ex-kapusunk, Nikolic tippmixelésének hibájának köszönhettük. Augusztus 20-án úgy kaptunk ki Pakson 3-0-ra, hogy esélyünk sem volt. Akaratban fölénk nőttek. Egy héttel később magabiztosan vertük a Zetét, majd rá egy hétre a Várdát is. Nyertünk utána a Pécs ellen a kupában, azt hihettük, hogy lendületben vagyunk, de jött egy arcpirító hazai vereség az MTK-val szemben. Debrecenben sikerült kiköszörülni a csorbát. Majd magabiztosan vertük a Diókat, a Kecskemét ellen pedig 5-0-ig olyan játékot mutattunk, ami a régi szép időket idézte. Az első 11 meccsen (10 bajnoki és egy kupa) csak kétszer kaptunk ki, a többi meccseken többnyire jó néhol pedig sziporkázó játékkal nyertünk. Aztán jött a derbi, ahol minden megváltozott. Onnantól kezdve lejtmenet végig. 8 forduló alatt egy pont és hét vereség, a kapott gólokat meg sem tudom számolni.

Mi változott?

Mi lehet a hiba? Változott a játékosállomány az első 10 forduló után? NEM!!! Változtak a fizetési feltételek? NEM!!! Változott a játékvezetők hozzáállása a csapatunkhoz? Nem. Változott a tulajdonos? NEM!!! Változott az ügyvezető? Nem.

Akkor mi változott? Egyetlen egy ember hozzáállása. Ez pedig az, akin a legtöbb minden múlik. Ő Nebojsa Vignjevics, az edző. Nebojsa legendásan rossz pedagógus. Rengeteg játékossal összeveszett az első regnálása alatt is, egy idő után tarthatatlanná vált a helyzete, el is köszönt. Volt Kispesten és edzősködött a világvégén, sehol sem tudott komoly eredményt elérni. Így aztán tavaly tavasszal visszatért hozzánk, és azt kell mondjam, az elődjéhez képest ő egy edzőfenomén. Pedig a valóságban inkább csak közepecske. Jóindulattal. Mikor visszatért, egy kicserélt Nebojsa került vissza hozzánk. Kedves volt a játékosokkal, konstruktív volt, a játékosok dicsérték az interjúikban. Jöttek is az eredmények, és ez kicsit megártott hősünknek. Elhitte, hogy ő tényleg egy edzőfenomén. És felvette a korábbi paraszt és arrogáns viselkedését. Jöttek a már bejáratott közhelyek a nyilatkozataiban, hogy „csak csapatként”, „hiányoznak a karakterek”, „nem azt csinálták a fiúk amit mondtam” és a sor véges. Közben elfelejtette azt megemlíteni, hogy rosszul állította fel a kezdőt, hogy rosszul cserélt vagy éppen elfelejtett cserélni, hogy nem volt meccsterv, hogy rossz a taktika, hogy nincsenek begyakorolt pontrúgás variációink, hogy a korábbi évekhez képest nem készülünk fel az ellenfelek pontrúgásaiból (lásd a tegnapi meccs), hogy sokszor alulmotivált a csapat, hogy egyszerre került 9-10 játékos rossz formába, hogy az ellenfelünk játéka szervezettebb, hogy az ellenfeleink fejben élesebbek, és hogy látszik a csapaton, hogy fogalmuk sincs, hogy mit kéne csinálniuk. Folyamatosan megpróbált a játékosok fölé nőni, ahelyett, hogy segítette és támogatta volna őket. Teljesen elbizonytalanította a játékosokat, mindenért lecseszte őket. Ha lőtt egy játékos, akkor miért nem passzolt. Ha passzolt, akkor miért nem lőtt. Ha a játékos bevállalt egy kockázatosabb passzt, vagy cselt és nem sikerült, akkor jött a kispad előtt a látványos hiszti, csapkodás és mutogatás. Nem csoda, ha a játékosoknak elment a kedve a focitól, sőt akár az élettől is. Persze lehet mondani, hogy a profi játékos, az összeszorított fogakkal is küzd satöbbi. Így is van. Küzdeni lehet, csak ha nincs benne a játék öröme, akkor jön az ilyen nyögvenyelős és kiszámítható futball, amilyet produkáltunk az utóbbi időben. Tegnap például, hiába Csoboth és Ganea gyorsasága, egyszer sem tudtuk megfutni az MTK védelmét. Nyilatkozataiban sorra jönnek a bullshit kifogások, hol a fiatalszabályra, hol a tulajdonosra hol a sérültekre mutogatva, és most a nyolcadik nyeretlen meccs után is csak azt mondja, hogy „sajnálom, hogy már az első gól után ez az üzenet érkezett a szurkolóktól. Valóban az én felelősségem, hiszen én állítom össze a kezdőcsapatot, de van, ami nem az én felelősségem, ugyanis van, aki nem akar bizonyos dolgokat megérteni.” Nebojsa, de, a Te felelősséged. Te tudsz a legtöbbet tenni az eredményes csapatért. „A Ferencváros elleni meccs óta változott meg a hangulat az öltözőben és a játék képe is, illetve az edzéseken is valami más lett. Próbálom ezt rendbe rakni, az én felelősségem edzőként, azonban vannak olyan akadályok, amiket egyszerűen nem tudok megugrani. Ezek nem mi vagyunk. Ott állok az oldalvonalnál, nézem a játékot, tudom, hogy változtatni kellene, de nem tudok olyat varázsolni, amivel kimászhatnánk ebből. Ennek ellenére hiszek abban, hogy megnyerhetjük a következő találkozókat.”

Csendben elköszönni

Na itt végre egyetértünk. Vannak olyan akadályok, amiket Te nem tudsz megugrani. Ha viszont ötleted sincs, akkor most kéne szépen felállni, csendesen elköszönni Újpestről, elnézést kérni a szurkolóktól a játékosoktól de még Rodericktől is, nyitni valahol Szerbiában egy kis éttermet, és elgondolkodni arról, hogy érdemes volt-e magad és a tehetségedet túl gondolni. Remélem, hogy a tegnap esti szurkolóknak tett ígéreted, hogy beadod a felmondásod, nem csak egy üres ígéret marad, és remélem, hogy a tulajdonos el is fogadja. Veled ugyanis teljesen kilátástalan a helyzetünk.

Hajrá, Lilák!