Kenesei Krisztián játékosként is tovább folytatja

Galaschek Péter, Fernando Torres és Kenesei Krisztián.

 

Ők hárman a kedvenc focistáim. Tudom, hogy a világnak nem ők a legjobbak, de nekem igen. Ezért ütött szíven, amikor múlt hétvégén megtudtam, hogy a Kenő szabad lett. Azaz, nem folytatja játékosként egyik kedvenc csapatomnál, az NB III-ban vitézkedő III. Kerületi TVE-ben. Aztán kijött a Kerület hivatalos közleménye, mely két szempont miatt is megnyugtatott.

 

Egyrészt megtudtam belőle, hogy a Kenő marad a klubnál, egyéni képzésekért felelős edző lesz, másrészt az is benne volt, hogy ez egy olyan opció, ami akkor léphet életbe, ha befejezi az NB-s pályafutását játékosként. Azaz, egyből bevillant, hogy folytathatja, csak nem a magyar nemzeti bajnokságok osztályaiban.

 

Azóta azt hallottam róla Óbudán, hogy az egyik volt szövetségi kapitány csapatában folytatja majd a pályafutását focistaként, de amikor felhívtam telefonon azt válaszolta, megígérte, hogy nem mond semmit arról, hogy hová tart.

 

Arról viszont beszélt, hogy az erényeit kell majd megtanítania, elsősorban lurkóknak. Ezt a munkát egyébként már végzi az MTK-nál, annál a klubnál, melynek színeiben megismerhette képességeit, a jókat és a kevésbé jókat is a közvélemény. Számomra viszont nem létezik rossz tulajdonsága (emberileg meg pláne nem), már csak azért sem, mert óbudai. És szerelmes a Kerületbe. 

 

Nem először beszéltem vele a Kerületről, de még mindig ugyanúgy beszél a csapatról, mint mindig. Sőt, kiemelten motiváltnak éreztem. Kenőről tudni kell, hogy csibész, mint minden óbudai, akinek bármilyen köze van a kerület bármelyik lakótelepéhez. De jó értelemben vett csibész. 

 

 

 

 

 

Éppen ezért, ha lenne fiam, nem akadémiára vinném, ha focizni szeretne, hanem hozzá. Mert kezdésként azt szeretném, hogy akkor is szeresse a focit, amikor edzésre kell járnia. De ne azért járjon, hogy eredménykényszer alatt játsszon üvöltöző edző irányítása alatt, hogy akadémiai videójátékokon jobban értsen a zsugához, mint a zöld gyepen, de azt sem szeretném, ha a cipőjével és a sérójával akarna hasonlítani a Ronaldóra (sokatmondó, hogy senki nem Messinek akar kinézni, aki teljesen más megjelenésű), hanem a tudásával.

 

Szóval, ha úgy alakulna végül, hogy nem lenne futballista a fiamból, akkor legalább legyen vagány, életrevaló, tanulja meg a futballpályán a gyors döntésmeghozatali folyamatokat, amiket majd az életben is kamatoztathat. Mert azt gondoltam a Kenőről is már két évvel ezelőtt (és ezt nemcsak megírtam, hanem már többször el is mondtam neki), hogy tök fain egyéni edző lenne. Jól rúgott, passzolt, irányított, mindig jó ütemben érkezett a beadásokra, és ami a legfontosabb, parádés kötényekkel tud alázni ám a haverjai és a csajok szórakoztatására, illetve a szívinfarktus határán ájuldozó szurkolók legnagyobb ijesztegetésére. 

 

És a Kenő azt mondta, hogy a Kerületnél is ugyanez lesz majd a feladata, meg azt is, hogy szerinte jól halad a tanulási folyamata az MTK-nál. Nyolc hónapja csinálja és nagyon sokat tanul a többi kollégájától és ezt nem szégyelli bevallani. 

 

A Kenő lett a valaha volt legjobb focista a környékről. És nem felejtette el, hogy honnan indult. Visszajött hozzánk a Vasasból, most hívja egy volt szövetségi kapitány, megalapozhatná edzői karrierjét az MTK-nál, de még mindig talál magának energiát arra, hogy a Kerületnél is segítsen.

 

Az óbudai panelrengetegek árkádjaiban és a magyar labdarúgás berkein belül bárki alátámasztja, hogy tényleg ilyen srác.