Az NB1.hu is beszámolt arról január elején, hogy Mester Csaba az Oberwarthoz igazolt. A hír talán sokak számára meglepő volt, hiszen a felsőőri csapat az osztrák harmadosztályban a kiesés ellen harcolt ősszel, a 16-ból a 13. helyen várja a tavaszi folytatást, így első ránézésre furcsának tűnhet, hogy egy ilyen lehetőségben miért lát potenciált egy 21 éves játékos.
Az okokat megértve és ismerve azonban más a helyzet.
Mester néhány évvel ezelőtt a magyar labdarúgás egyik legnagyobb tehetségének számított. A középpályásként és támadóként is bevethető játékos a nevelőklubjától, az ETO-tól igazolt 2015-ben Ausztriába, ahol előbb a bécsi FV Austria XIII, majd 2016 februárjától a Salzburg akadémiájának játékosa lett. Szépen fejlődött, stabil tagja volt a magyar utánpótlás-válogatottaknak, majd 2018 nyarán úgy döntött, hogy a Salzburgtól az Austria Wienhez igazol, ezáltal minél hamarabb belekóstol a felnőtt futballba.
Egyből lehetőséget kapott az első csapatnál is, és bár az élvonalban nem mutatkozott be, 16 évesen nemhogy debütált a nagy múltú bécsi klub fiókcsapatában, hanem élete második profi meccsén duplázott és gólpasszt adott a Blau Weiss Linz ellen a másodosztályban. Úgy tűnt, minden adott számára, hogy nagy karriert fusson be.
A fejlődése azonban megtört. Egy hónappal az említett remek meccs után, 2018 novemberében elszakadt a keresztszalagja. Majdnem egy évet hagyott ki, aztán hiába játszotta vissza magát gyorsan a csapatba, és volt tagja a 2019-ben U17-es világbajnokságon szereplő magyar válogatott keretének (az ausztrálok és az ecuadoriak elleni csoportmeccsen lépett pályára), 2020 júniusában, a koronavírus első hullámát követő újraindításnál ismét megsérült, a bokájában szakadt el egy szalag. 2021 elején a meniszkusza, 2021 nyarának a végén a combhajlítója, majd 2022 tavaszán az ágyéka sérült meg. Az előző, 2022/23-as idényben is kellett meccseket kihagynia, ám így is pályára lépett 22 találkozón az osztrák másodosztályban, az Austria II. viszont kiesett a másodosztályból.
Nyáron – nem sokkal a 21. születésnapja előtt, 75 osztrák másodosztályú meccsel a háta mögött – csapat nélkül maradt, egészen mostanáig. Az új szerződéséről, annak hátteréről, a közelmúltról és a jövő lehetőségeiről beszélgettünk vele.
Honnan jött, hogy épp a harmadosztályú az Oberwarthoz igazolj, mi vezetett idáig az utóbbi pár hónapban?
Nyáron lejárt a szerződésem az Austria Wiennél, és fél évet csapat nélkül töltöttem. Nyáron jártam próbajátékon Győrben, az sajnos nem jött össze, majd Tiszakécskén is voltam, ám két nap után hazajöttem Bécsbe, hiszen felhívott a másodosztályú FAC Wien. Azt mondták, jöhetek hozzájuk, szükségük van rám, én pedig erre egyértelműen jó lehetőségként tekintettem erre. Úgy volt, hogy biztos a szerződtetésem, aztán eltöltöttem négy hetet a csapatnál és semmi sem történt. Szó szerint semmi.
Ezt hogyan kell érteni?
Tisztán emlékszem: úgy volt, hogy aláírom a szerződésem egy vasárnapi napon, és aznap hívtak, hogy mégse. Hogy miért? Okot nem mondtak, így csak sejtésem van, de erős a gyanúm, hogy a légiósszabály miatt. Én magyar állampolgár vagyok, márpedig minél több osztrák van a keretben, annál több pénz kap az adott klub.
Csakhogy közben eltelt a nyár úgy, hogy csapat nélkül maradtál.
Ez pontosan így van. Megfordultam Pécsett is, ott viszont próbajáték helyett 40 fokos lázzal feküdtem a hotelban, úgyhogy hazajöttem. Túlzás nélkül mondható, hogy minden összejött, ami csak összejöhetett.
Ezt követően vártam, hogy lesz-e még ajánlat, jön-e valami lehetőség, de nem jött. Az Oberwart már nyáron megkeresett. Azt akkor még visszamondtam, mert hittem abban, hogy akár az osztrák másodosztályból, akár Magyarországról hív még valaki, ők pedig teljesen megértették és elfogadták a szituációt. Abban maradtunk, hogy télen újra beszélünk, ha még mindig nincs csapatom, és meglátjuk, mit hoz a jövő. Csakhogy ősszel jött az újabb csavar: ismét felhívott az FAC, hogy mi a helyzet, van-e már csapatom. Felajánlották, hogy tudok náluk edzeni, és megpróbálnak leigazolni. Ott edzettem szeptembertől december közepéig, azaz három hónapot. Minden nap ugyanúgy megcsináltam az edzéseket, mint a többiek, az edző folyamatosan hajtogatta, hogy mindenképpen szeretne a csapatban tudni, de megint nem történt semmi.
Fogalmad sincs, hogy miért?
Többször is rákérdeztem, hogy intézik-e a dolgokat, mindig azt válaszolták, hogy persze, intézik. Azóta is intézik. Annyit mondott az edző, hogyha nem jön össze a szerződés, az nem a teljesítményem miatt van, hozzátéve, hogy ez sajnos nem az ő döntése.
Jó pár éve Ausztriában játszol. Tapasztaltál vagy hallottál már ilyenről az utóbbi években, vannak hasonló történetek az osztrák fociban?
Nem, bár őszinte leszek, nem is foglalkoztam ilyen dolgokkal. Ameddig téged nem érint hasonló, addig szerintem nem is foglalkozol vele.
Így maradt az Oberwart, amolyan egyetlen lehetőségként?
Igen, pontosan. Már nyáron is jó ajánlatot tettek, most viszont külön tetszenek a csapattal kapcsolatos tervek. Szinte kicserélődött a keret, sok új játékos érkezett. Tényleg elmondhatom, hogy nem azért nem mentem oda korábban, mert nem tetszett volna a projekt, hanem azért, mert vártam, hátha profi bajnokságban folytathatom. Azért az mégis más. Én viszont már nem szeretnék várni senkire és semmire.
Hogyan kell elképzelni a klubot, a körülményeket?
Abszolút jók a körülmények, semmi gond nincs velük. A stadion mellett vannak edzőpályák, minden egy helyen található, ami megkönnyíti a munkát. Van szertáros, masszőr, ugyanolyan a miliő, mint a profi bajnokságokban. Az edzések szintén kemények, az az egyetlen különbség mondjuk a másodosztályhoz képest, hogy eggyel kevesebbet edzünk hét közben. A szerda a pihenőnap, de ott tudsz csinálni magadnak saját edzést, el tudsz menni a konditerembe vagy amit akarsz. Én például kondizni szoktam.
Milyen a bajnokság színvonala? A harmadosztály keleti csoportjában játszotok, ahol jelenleg a Rapid második számú csapata vezet, de az élmezőnyben van a korábbi együttesed, az Austria II. is.
Szerintem a bajnokság legerősebbjei nyugodtan játszhatnának akár a másodosztályban is. Mi a 13. helyen állunk a 16 csapatból, de ennyi jó új játékossal minden adott ahhoz, hogy előrébb lépjünk. A bajnokság erejét mutatja egyébként, hogy sok az olyan profi játékos, akik sérülés vagy bármilyen egyéb ok miatt újra fel szeretnék magukat építeni. Ehhez megfelelő ez az osztály.
A magyar szinthez, mondjuk az NB II-höz vagy az NB III-hoz tudnád viszonyítani az osztrák harmadosztályt?
Őszinte leszek: nem nagyon, hiszen régóta nem játszottam Magyarországon, így nem is tudom belülről megítélni, hogy milyen a színvonal. Azt, hogy edzettem például Győrben vagy Tiszakécskén, még nem tudom összehasonlítási alapnak tekinteni.
Nemrég újabb magyar csapattársad lett, méghozzá a korábban az NB I-ben 17 meccsen védő kapus, Mursits Roland személyében. Rajtatok kívül Burai Erik, Horváth Márton és Woth Ádám Péter képviseli a magyar magot a keretben. Nyilván közel van a magyar határ, de hogyan alakult, hogy ennyi magyar forduljon meg a klubnál?
Régebben is több magyar játszott a csapatban, és nyilván elsődleges szempont, hogy Szombathely 35-40 perc kocsival innen. Van olyan a klubnál, aki figyeli a magyar játékosokat, főleg a Szombathely környékieket. A mostani magyar különítményből mindannyian az ország nyugati részéről származunk, szóval adott az összefüggés.
A keret tagja például a Salzburggal Bajnokok Ligáját megjárt Patrick Farkas, a nagy élvonalbeli tapasztalattal rendelkező horvát Marko Dušak, az osztrák Bundesligában éveket lehúzó Dominik Doleschal, Lukas Reid és Michael Huber, valamint a néhány hete igazolt ötszörös szlovén válogatott játékos, Rejko Rep is. Mik a célok a csapatnál?
Erre a szezonra az a célkitűzés, hogy maradjunk a harmadosztályban. Egyértelmű, hogy ezt ezzel a kerettel meg lehet valósítani. A következő években fel szeretnének jutni a másodosztályba, de ehhez szép lassan kell építkezni.
Személy szerint mi a célod? Úgy tekintesz erre a következő pár hónapra, mint egy lehetőségre, hogy végre játszani tudsz, és ezáltal picit fel tudod építeni magad, aztán pedig hátha jönne egy jobb ajánlat?
Nekem az a fontos most, hogy minél többet játsszak sérülésmentesen. Most csak nyárig, fél évre írtam alá, de ha jól érzem magam, és az Oberwart azt mondja, szeretne hosszabbítani, akkor természetesen meg fogom hallgatni az ajánlatot, aztán majd döntök. Mindenképp szeretnék feljebb jutni. Ha a klub céljai passzolnak az enyémmel, akkor semmi akadálya nincsen, hogy akár maradjak is, de ha jönne valami jobb lehetőség, akkor szerintem azt választanám.
A történetedet ismerjük, 21 évesen azonban a harmadosztályban kell felépítened magad. Ha néhány éve megkérdezik tőled, hogy 21 évesen hol szeretnél tartani, biztosan nem a harmadosztályt mondod. Lehet visszaút számodra?
Nem szeretném a kifogást keresni, de a sérülések valóban mindig nagyon rosszkor jöttek – amikor felépültem, egészségesnek éreztem magam, elkezdtem játszani és újra beverekedtem magam a csapatba, akkor jött egy újabb sérülés. Túloznék persze, ha kizárólag erre fognám a dolgokat, hiszen például kiestünk a másodosztályból az előző szezonban. A következő fél évben fel szeretném magam építeni, ezáltal utána a lehetőségek meglennének rá, hogy újra a másodosztályba, akár az első osztályba igazoljak. Sok olyan játékost ismerek, aki inkább visszament a harmadosztályba, felépítette magát, és végigjárta ezt az utat.
Van menedzsered jelenleg, vagy te döntöttél a mostani átigazolásnál?
Jelen helyzetben én döntöttem. Magyarországon volt, aki segített, vele ugyanúgy kapcsolatban is vagyok, nyáron megnézzük, lesz-e esetleg ajánlat.
A magyar másod- és harmadosztályban sokszor elhangzik, hogy néhány játékos csak azért nem játszik az NB I-ben, mert kevésbé volt szerencsés. A saját példádból kiindulva mennyire határozza meg a szerencse egy játékosnak az életét, karrierjét? Tényleg ekkora a szerencsefaktor a fociban?
Ha az én példámat vesszük, akkor a sok szerencsétlenség valóban meghatározó része a focinak. Ezzel együtt nem azt mondom, hogy minden a szerencsén múlik, mert tenned kell ahhoz, hogy akár élvonalbeli, akár másod- vagy harmadosztályú játékos legyél. Sokszor tényleg csak apróságokon múlnak a dolgok, hogy odaérsz-e a célodhoz vagy sem. Sajnos eddig nekem még nem sok szerencsém volt a pályafutásom alatt, de remélem, hogy ez hamar meg fog fordulni.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
