Koplárovics Bélát első zalaegerszegi gólja azonnal híressé tette, ma viszont már fia, Olivér karrierje a legfontosabb számára. A 15 éves labdarúgó az osztrák SV Ried utánpótlásában focizik, minden nap fél 6-kor kel, jelenleg egy kórházi kezelés és egy orrtörés után igyekszik újra formában lendülni. Interjúnkban a fiatal középcsatár mellett megszólal az apuka is, akit arról kérdeztünk, óvta-e fiát a „név terhétől”.
Hány éves korodra tudatosult benned, hogy kicsoda apukád, és miről híres?
2007-ben születtem, ekkor apukám még a Zetében focizott, így egészen kiskorom óta közel vagyok a labdarúgáshoz. Talán 3 vagy 4 éves lehettem, amikor nagyjából elkezdtem megérteni, hogy egy nagy csapatnak rúgott győztes gólt, és emiatt nagyon híres.
A Koplárovics név hallatán bizonyára neked is sokan emlegetik őt. Ez inkább büszkeség vagy teher számodra?
Magyarországon sokan ismerik őt, de Ausztriában azért kevesebben. Természetesen nagyon büszke vagyok rá. Zavarni nem zavar, azt sem mondanám, hogy ez teher lenne. Apukám egy példakép számomra, kiskorom óta sokat foglalkozik velem, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
Egyértelmű volt, hogy a nyomdokaiba lépsz és te is futballista szeretnél lenni?
Amikor kisgyerekként megtanultam járni, gyorsan megbarátkoztam a labdával, kis túlzással már az első lépéseimmel is azt rugdostam. Bár apukám mesélte, hogy amikor levitt engem az első edzéseimre, akkor a pálya szélén elkezdtem virágokat szedni. Azt mondta, akkor úgy volt vele, hogy „na, ebből a fiúból aztán nem lesz focista”. Aztán ez megváltozott, a pályán is megtaláltam a helyem, és azóta is nagyon szeretem a futballt.
Az ifjú támadó több kihagyás után régi formájáért küzd
A Transfermarkt szerint te viszont védőként szerepelsz. Hogyan kerültél a hátsó alakzatba?
Ez rosszul van fent az adatbázisban, mivel még az U12-ben védőként játszattak, mert a kortársaimhoz képest magasnak számítottam. Később viszont előrekerültem a csatársorba, és ott jobban is érzem magam, azóta ott játszom.
Milyen az élet az SV Ried utánpótlásában?
Jól érzem magam, szeretek itt focizni, a csapatnál is jó a társaság, kedves emberek dolgoznak a klubnál. Mostanság sajnos volt pár kihagyásom, egy komoly gyomorrontás miatt kórházba kerültem, majd eltört az orrom, ami miatt maszkban kellett játszanom. Jelenleg épp azon vagyok, hogy visszanyerjem a formámat, mert ezek előtt jól ment a játék és jól éreztem magam a pályán.
Egy 15 éves labdarúgó hogyan él meg egy ilyen időszakot?
Eleinte rosszul érintett, mert tényleg jó időszakom volt, rugdostam a gólokat. Most már viszont túl vagyok rajta, és igyekszem arra koncentrálni, hogy ismét játékba lendüljek és erőssége legyek a csapatomnak.
Hogy érzed magad az osztrák utánpótlásban? A Ried milyen erőt képvisel?
Nagy múltú csapat, igaz, a felnőtt csapat épp most esett ki a másodosztályba. Fontos szempont volt, hogy lehetőleg ne legyen távol az otthonomtól a klub, ahol játszom. Az egyesület nagy hangsúlyt fektet az utánpótlásképzésre is, így minden szempontból jó helyen vagyok. A bajnokság is színvonalas, nagy az iram, gyorsan kell tenni a labdát, nincs sok idő gondolkodni a következő lépésen.
Életkorodnál fogva még bőven suliba jársz. Hogy néz ki egy napod?
A sport és az iskola össze van hangolva. Reggel fél 6 körül kelek, busszal elmegyek a suliba, ha hosszú nap van, akkor délután fél 5-ig ott vagyok. Közben fél 10-kor van egy edzés, illetve heti kétszer még iskola után is. Azután hazamegyek, majd másnap indul minden elölről.
Bulira, haverokra ezek szerint nem sok idő jut.
Ami szabadidőm van, azt igyekszem a barátnőmmel és a barátaimmal tölteni. Ez a négy dolog van az életemben: a suli, a foci és ők.
Edzői eddig elégedettek a teljesítményével
Ha minden igaz, már az U18-as csapatban is pályára léptél, pedig mindössze 15 éves vagy. Hogyan tudtad beverekedni magad a nagyobbak közé?
Az itteni rendszerben a 2006-os és 2007-es születésű korosztály alkotja jelenleg az U18-as csapatot. Utóbbiból néhány játékos szokott lehetőséget kapni a meccskeretben. Én 2007-es vagyok, viszont decemberi, azaz a fiatalabbak közé tartozom, így engem még többször tesznek le az U16-ba, hogy játékban maradhassak, de már az U18-as csapat tagja vagyok. A magasságom megvan, viszont fizikailag még kell erősödnöm, mert a nagyobbak azért keményebb ellenfelek a párharcok során.
Jelen pillanatban milyen szereped van a csapatban, illetve az edzőid megosztják-e veled, hogy milyen utat terveznek számodra?
Ez konkrétan nincs lefektetve. Fél évente van egy megbeszélés, ahol elmondják, hogy szerintük hol tartok és hogyan teljesítek. Legutóbb nyáron, az U16-os szezon végén volt ilyen, akkor azt mondták, elégedettek a teljesítményemmel. Reményeim szerint tovább tudok fejlődni és legközelebb is hasonlóan értékelnek majd.
Azt már említetted, hogy apukád példakép számodra. Van még más is?
Messi és Haaland. Messi azért, mert szerintem ő a világ legjobb játékosa, Haaland játékát pedig nagyon szeretem és figyelem, mivel ő is középcsatár, igyekszem tanulni abból, ahogyan ő mozog a pályán.
„Azt akartam, hogy örömét lelje a fociban, más nem számított” – Koplárovics Béla
Azt hallottam, nem szereted, amikor újságírók a Manchester Unitednek lőtt gólod kapcsán faggatnak, holott több tízezer labdarúgó alighanem cserélne veled. Miért?
Őszintén szólva azért, mert úgy érzem, több volt bennem, és ez nem jött ki. Ha ez a gól nincs, lehet, hogy jobban alakul a pályafutásom. Nyilván nagyon nagy dolog és örök élmény az a gól, amit akkor a United ellen szereztem. Utána többször hallottam, olvastam azt magamról, hogy nem tudtam ezt feldolgozni, de nem ez történt. Egy fiatal labdarúgónak egy ilyen siker után van szüksége sorban a következő lépésekre, te pedig ott állsz, és azt érzed, hogy überelned kéne egy Manchester elleni gólt, de egyszerűen nem tudod, hogy húszéves magyar csatárként hogyan, mivel tudnád ezt megtenni. Emiatt nem felhőtlenül jó érzés, hogy mindenkinek ez jut eszébe rólam.
Felkészítetted a fiad, hogy a Koplárovics név hallatán sokak majd rád és a gólodra emlékeztetik?
Nem helyeztem erre külön fókuszt. Ahogy elkezdte rúgni a labdát, én minden nap foglalkoztam vele. Meccsekre vittem őt, voltunk Barcelonában is, így lett a Barca a kedvenc csapata. Azt akartam, hogy örömét lelje a fociban, más nem számított.
Képzeljük el: néhány év múlva a Ried kupaselejtezőt játszik egy európai nagy csapattal. Döntetlen állásnál az utolsó percekben szögletet rúghat a csapat, az ívelés jól jön be, többen is érkeznek a labdára, köztük a fiad, Olivér is. Ha választhatsz, fejelje be ő, vagy inkább másra szálljon ez az édes teher?
Ha választhatok, akkor ő fejelje be, de ne a karrierje legelején.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
