Barna Dánielt a közösségi médiában már sokan ismerik technikai virtuozitása miatt. Karrierje a nyáron Fürthből Rosenheimbe sodorta, ahol nem csak az U17-es csapatban számítanak rá.
Tavasszal még a Greuther Fürth játékosaként adtál nekünk interjút, ma már viszont a Rosenheim futballistája vagy. Miért váltottál?
Az előző szezon végén a Fürthnél az edzők nagyon korrektek és őszinték voltak velem, mondták, hogy jönnek új játékosok a posztomra, és nem tudják, mennyi játéklehetőséget tudnak nekem garantálni. Ezért döntöttem úgy, hogy a váltás a jó lépés. A Fürth csapatával korrektül váltunk el, én pedig új kihívásba vágtam.
Hogyan érintett téged, amikor ezt megmondták neked?
Nyilván nem esett jól elsőre, de összességében így a jobb. Jó, hogy őszinték voltak velem, mert így tudtam, mik a lehetőségeim, és hogy milyen lépésre van szükségem a további karrierem érdekében.
Mi volt a szempont a csapatkeresés során?
Azt mondtam az ügynökömnek, Sowunmi Thomasnak, hogy mindenképp az legyen az első szempont, hogy meglegyen a kellő játéklehetőség számomra. A nyáron itthon voltam három hetet, edzettem néhány magyar klubnál is, de szerettem volna – a családommal együtt – külföldön maradni.
Hogyan kötöttél ki végül Rosenheimben?
Egy itteni ismerősünk, a Bielefeld egyik scoutja, Sebastian Böcking ajánlotta a figyelmünkbe a csapatot. Ő, Thomas és Sowunmi Attila is sokat segített nekem. Felvettük velük a kapcsolatot, és elmentem néhány edzésre hozzájuk. Az egyik után a vezetőedző, Siegfried Strasshofer azt mondta anyukámnak, hogy képzett és technikás játékos vagyok. Felvetette, hogy el tudna képzelni a csapatában, így ha érdekel a lehetőség, leigazolnának. Úgy éreztük, hogy valóban számítana rám, ezért meg is egyeztünk.
Hogy érzed magad az új állomáshelyeden? Sikerült már felvenned a ritmust?
Úgy érzem jól, ment a beilleszkedés, a csapat játéka is fekszik nekem eddig. A hétvégi mérkőzésen két gólt is sikerült szereznem, összesen idén már három van, remélem, még tudom tovább növelni. De nem dőlhetek hátra, ezután is ugyanilyen motiváltan dolgozom, hogy ez így is maradjon.
Milyen a csapat összetétele? Az öltözőben hogy érzed magad?
A csapattársaim nagy része német, de van spanyol és törtök származású játékosunk is. Jó társaságba kerültem. Azon még dolgoznunk kell, hogy meccs közben jobban reagáljunk egyes helyzetekre. A kapott gólok például a kelleténél jobban megviselik, megfogják a csapatot. Igyekszem én is motiválni ilyenkor a többieket, de ebben együtt kell javulnunk.
A klub felnőtt csapata a Landesligában, a téged is foglalkoztató U17-es csapat viszont a Bundesliga 2 korosztályos bajnokságában játszik. Mi a távlati célod így, hogy a felnőtt csapatba való felkerülés egyúttal – magához képest – alacsonyabb színvonalat jelentene?
Úgy érzem, jó helyen vagyok, edzésen pedig már az U19-nél és a felnőttben is kipróbáltak. Ez jó fejlődési lehetőség, mert szoknom kell még a tempót, és a magasabb szintű fizikalitást is. Arra koncentrálok, hogy minél több tudást és tapasztalatot tudjak itt magamra szedni, aztán majd ha eljön az ideje, meglátjuk, hogy ez milyen lehetőségekre elég a továbbiakban.
Korábbi interjúnk idején a dekázás még jobban ment, mint a német nyelv. Mi a helyzet most?
Mondhatom, hogy már elég jól beszélek németül. Néha, mikor az osztálytársaim szlenges kifejezéseket használnak, még előfordul, hogy vissza kell kérdeznem, de ennyi. Az életben és a pályán már simán boldogulok a jelenlegi némettudásommal. Ami a dekázást illeti, jó régen csináltam úgy, hogy számoltam is, de remélem, hogy még tudnám hozni a korábbi szintet ( – nevet).
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
