Három gólban is benne volt az Újpest ellen
Silye Erik két évvel ezelőtt az NB I-be jutott Vasas egyik legjobb és legfontosabb játékosa volt. Az előző bajnokságban is alapembernek számított a simán kieső piros-kékek között, de az angyalföldi időszakot már lezártnak tekinti a bal oldali védő. A nyáron Paksra szerződött, és elmondása szerint jól esett neki, hogy a második fordulóban elhalasztották a DVSC elleni bajnokijukat. Az előző fordulóban az Újpest 3-0-s legyőzésében úgy vett részt, hogy remek védőmunkája mellett mindhárom gólban benne volt.
TÁMADÁSBAN
Hogy értékeled a lila-fehérek elleni meccseteket az eddigi pályafutásodban?
Nem emeltem ki különösebben. Az viszont biztos, hogy mindig emlékezni fogok rá, mert ez volt az első hazai meccsem a Paks játékosaként. Ellenfélként is mindig szerettem Pakson játszani, mert tetszett a kis stadion hangulata. Az Újpest ellen jól ment a játék, de ennél sokkal fontosabb, hogy megszereztük az első győzelmünket a bajnokságban. A teljesítményemet viszont reálisan kell kezelnem, ezért nem fogom vele kiplakátozni otthon a falat.
Sokkal többször látlak a támadó harmadban, mint amikor a Vasas játékosa voltál. Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne.
Ez volt az egyik legfontosabb szempont, amiért Paksra igazoltam. Aki ismer engem, tudja rólam, hogy szívesen segítem a támadásokat. Ezért is tetszik nekem az a felfogás, amit Bognár György képvisel. El is várja tőlem, hogy minél többet tegyek hozzá az akcióinkhoz. Külön kéri tőlem, hogy merjek bátran vállalkozni, találjam meg a társaimat az ellenfél tizenhatosán belül, induljak be az üres területekre. Jól működik a játékunk, de mivel új játékos vagyok, még szoknunk kell egymást a pályán a társakkal. Még nem tudjuk mindig minden helyzetben egymás gondolatait követni, de mindent megteszünk azért, hogy minél jobban és minél hamarabb a legjobb legyen az összjátékunk.
SÉRÜLÉS UTÁN
Diósgyőrben és az Újpest ellen is kezdő voltál, az MTK ellen viszont nem játszottál. Miért?
A felkészülési időszak közepén izomsérülés miatt ki kellett hagynom másfél hetet, ez megszakította a felkészülésemet. Nem tudtam kilencven percet játszani az edzőmeccseken, ezért én is tudtam, hogy az első fordulóban nem leszek kezdőjátékos, mert fizikailag még nem álltam készen a feladatra. Nekem jól jött, hogy a második fordulóban elmaradt a DVSC elleni bajnokink, mert így volt még egy edzőmeccsünk, amin tovább tudtam fejleszteni magamat erőnlétileg. Bíztam benne, hogy Diósgyőrben már megkapom a bizonyítási lehetőséget, ami be is következett. Remélem, minden héten megkapom majd a továbbiakban is.
Előbb említetted, hogy a támadófoci kiemelt szempont volt az átigazolásoddal kapcsolatban. Viszont Angyalföldön is csak magyar játékosok voltak a keretben, akárcsak Pakson. Ez is számított?
Nagyon jó a közösség Pakson, a játékosoktól a vezetőségig és a szurkolókig. Ebből a szempontból előnyös volt, mert nagyon jó környezetbe kerültem. A Vasasnál nem feltétlenül volt a legnyugodtabb a helyzet.
FELJUTÁS, KIESÉS
Mik a legfontosabb emlékeid Angyalföldről?
Abszolút a pozitív dolgokra emlékszem vissza. Volt egy nagyon szép évünk az NB II-ben, amikor pontrekorddal jutottunk fel az élvonalba. A csapat és én is jól játszottunk, az egyik legjobb évem volt a pályafutásomban. A futball sajnos olyan, hogy egyszer fent, egyszer lent. Az élvonalban nagyon hamar negatív spirálba kerültünk, amiből sajnos nem tudtunk kikeveredni. Ezt nagyon nehéz volt megélni belülről, mert mindenki megtett mindent azért, hogy jobbak legyünk. Viszont már nem foglalkozom azzal, hogy mi történt a Vasasnál, túlléptem rajta, sokat tanultam a történtekből, ezzel a tudással felvértezve érkeztem Paksra.
AZ FTC ÉS A PLETYKÁK
Vasárnap a Ferencvároshoz látogattok. A zöld-fehérek a hazai és a nemzetközi porondon is kétarcúak eddig. Melyik oldalukra számítotok?
A két kupameccsük között nem biztos, hogy a legerősebbnek tűnő összeállításukkal állnak majd ki ellenünk. Viszont azt is tudni kell a Ferencvárosról, hogy a B-nek nevezett sora is simán megnyerné az NB I-es bajnokságot. A Paks viszont az elmúlt években többször is megnehezítette a címvédő sorsát, pontokat csent el tőle. Nagyon komolyan készülünk a találkozóra, a saját játékunkat kívánjuk játszani, ami egyenlő a támadófocival.
Háttérbeszélgetéseim során a Paksról mindenki azt mondja nekem, hogy a haverság, a bajtársiasság megtestesítője. Meg tudod erősíteni ezeket az állításokat?
Erre a legjobb példám az, hogy már az első napon úgy éreztem, mintha évek óta itt fociznék. Nem volt az az érzésem, hogy új csapatba, új közegbe kerültem volna és be kell illeszkednem. Az összes társ nyitott volt az érkezésemre, de senkinek sem okozott problémát az újak közül a beilleszkedés. A pozitív pletykák tehát nem véletlenül terjednek…
