A szurkolók innen is hiányoznak.
Ugyan még mindig a foci a legnépszerűbb sport a világon, de ez nem biztos, hogy sokáig így lesz. Az esport rohamosan fejlődik a világban és bár hazánkban ebből eddig nem túl sokat érzékelhetünk, hamarosan már itt többen fogják ezt nézni a hagyományos sportok helyett. Ebben a cikkben az egyik legnépszerűbb esport, a League of Legends 2021-es világbajnokságáról osztom meg az élményeimet.
Egy kis gyorstalpalóval indítok. A Legaue of Legendset (későbbiekben LoL) öten játszák öt ellen, a cél az, hogy a játékosok az általuk választott karakterekkel lerombolják az ellenfél bázisát. További részletekbe nem mennék bele, ugyanis napokig lehetne írni az apróbb részletekről, de jelen esetben nem ez a legfontosabb.
A Covid a LoL esportot is érzékenyen érintette, ugyanis az eredeti tervek szerint Kínában rendezték volna meg a tornát, rengeteg néző előtt. A 2017-es vb-t a Pekingi Nemzeti Stadionban rendezték, ami meg is telt és a LoL azóta csak népszerűbb lett, így ha nincs járvány, akkor minden bizonnyal idén is megteltek volna a stadionok, ahol a meccseket rendezték volna. A koronavírus miatt azonban a szervezők kénytelenek voltak Izlandon megrendezni a világbajnokságot, nézők nélkül.
A világ legjobbjai tehát az északi szigetországban gyűltek össze, hogy megmérkőzzenek egymással. Kína és Dél-Korea négy-négy csapata jutott ki a tornára, míg Európából és Észak-Amerikából három-három. A Délkelet-Ázsiai régióból két csapat jutott ki, köztük a futballban is gigász PSG, a Vietnámból is két gárda juthatott volna ki, azonban a járvány miatt nem utazhattak el. A többi, kisebb régióból egy-egy csapat volt ott, Brazíliából, a Független Államok Közösségéből, Japánból, Törökországból, Latin-Amerikából és Óceániából.
Az Óceániai bajnokot magyarként kifejezetten érdemes volt követni, ugyanis vízumproblémák miatt a PEACE egyik játékosa nem utazhatott el Izlandra, így cserejátékost kellett keresni. Ez a beugró pedig nem más lett, mint Kiss Tamás, akit Vizicsacsi néven fut a játékban.
Vizicsacsi a 2019-es szezon végén visszavonult a játéktól, ám újra felfedezte magában a tüzet, így a visszatérés mellett döntő, ráadásul a legjobbkor tette ezt. A beugrók esetén a csapatok általában gyengébbek lesznek a vártnál, azonban Vizicsacsi érkezésével a PEACE nagyon megerősödött és a régió eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta a csapat. A play-inben 2 győzelem és 2 vereség volt a magyar játékos csapatának a mérlege, majd egy három győzelemig tartó párharcban kiejtették a brazil bajnokot, mielőtt a Cloud9 megállította őket. Annak ellenére, hogy túl sokáig nem szurkolhattunk Csacsinak, öröm volt látni, hogy régi tudásából nem veszített semmit, ráadásul jövőre a kifejezetten izgalmasnak ígérkező Francia-ligában bizonyíthat majd, ahova több nagy név is igazolt, így bőven akadhat majd méltó ellenfele.
A csoportmeccsek során nagyrészt érvényesült a papírforma, a Dél-koreai csapatok domináltak, igazán csak a kínaiak tudták velük a lépést tartani, míg az európai csapatok kifejezetten rosszul teljesítettek a várakozásokhoz képest, az amerikaiaktól meg amúgy sem várt senki semmit.
A negyeddöntő négy, míg a középdöntőbe három koreai csapat jutott be, köztük a legendás, háromszoros világbajnok T1, aki minden idők legjobb játékosát Fakert is foglalkoztatja. Fakernek egyébként az egyik legnagyobb Észak-amerikai csapat több, mint 10 millió dollárt ajánlott, hogy igazoljon hozzájuk, ám ő ezt nem fogadta el, mert Szöulban is hasonlóan jól jár anyagilag, és több az esélye arra, hogy újra világbajnokságot nyerjen.
A középdöntőben a T1 azonban elvérzet a címvédő Damwon KIA ellen, míg a másik ágon a kínai EDG jutott be a döntőbe, előbb egy másik kínai, majd egy koreai csapatot legyűrve. Ez a döntő történelmi volt, ugyanis a világbajnokságok történetében eddig még soha nem csapott össze az utolsó meccsen a koreai első és kínai első kiemelt. Ebből kifolyólag a meccs is minden idők egyik legizgalmasabbja lett, én még biztos, hogy sokszor újra fogom nézni.
Ugyan további érdekes történetek is voltak a vb-n, például a győztes egyik játékosa nagyon sokáig minden idők legjobbjának a cseréje volt, majd újraépítette a csapatot, miután az olyan sokat segített neki és végül mindent megnyertek, azonban mélyebben ebbe sem megyek bele, mert egyszerűen nincs rá idő.
A hivatalos nézőszámok szerint nagyjából 4 millióan követték a figyelemmel az eseményt, átlagosan több, mint egymillióan követték az eseményt, ám ez a számnak igazából sokkal nagyobbnak kellene lennie, de Kínából nem igazán érkeznek adatok.
Jövőre még nagyobb esemény várható, remélhetőleg már vírus nélkül, és a szurkolók is visszatérhetnek az arénákba, mert az esport sem igazi a drukkerek nélkül. Januártól már indulnak a bajnokságok és lehet majd szurkolni Vizicsacsinak, hogy újra formába lendülve a porba tiporja az ellenfeleit, pontosan úgy, ahogyan régen is csinálta.
