Hónap: 2017 május

Sepsiszentgyörgy - Ha meglesz a feljutás kész lesz a stadion is.

Már csak négy forduló van hátra a román másodosztály 2016–2017-es idényéből, a jelenleg harmadik helyet elfoglaló Sepsi OSK számára pedig elérhető közelségbe került az élvonalba való feljutás. A Székelyföldön precedens nélküli bravúr előtt álló sepsiszentgyörgyi együttes 2011-ben alakult és rekordidő alatt letette névjegyét a romániai futballpalettán, két III. ligában eltöltött szezon után a II. liga újoncaként kopogtat az I. liga kapuján, négy fordulóval a zárás előtt. A csapat tulajdonosát, Diószegi Lászlót a Székely Hírmondó riportere, Bartha Zsófia kérdezte az idáig vezetőútról, feljutási esélyeikről és a hogyan továbbról.

– Az idény kezdetekor kevesen gondolták, hogy feljutás lehet a pakliban az újonc Sepsi OSK számára.

– Valóban, legszebb álmainkban sem hittük volna, hogy négy körrel a zárás előtt az élvonalba jutás lehet a téma számunkra. Amikor az első meccsünkön 3-2-re kikaptunk Brassótól szomorúan megállapítottuk, nagyon kell vigyáznunk, nehogy kiessünk. 3–4 forduló elteltével már láttuk, hogy meglehet a 8–10. hely, majd a 4–6. helyre módosult a célkitűzés, mígnem kora tavasszal ismét kellett módosítsunk a terveinken, de a legnagyobb örömmel tettük.

– Mire számíthatnak a háromszéki drukkerek a hátralevő négy fordulóban? Minden vagy semmi alapon játszanak?

– Teljes mellbedobással készülünk, és reménykedünk abban, hogy mind a négy meccsünket megnyerjük, de ha hármat nyerünk, és egy döntetlent játsszunk, akkor is biztos feljutók vagyunk. Sajnos úgy látjuk, nem mindenki harcol tisztességes eszközökkel, és itt a direkt ellenfelünkre gondolok. Mi megpróbálunk magunkkal foglalkozni és nem mással, de az utolsó négy fordulóban minden elképzelhető. Ha hagyják, hogy tegyük a dolgunkat, akkor szerintem a rossz passzban levő Suceavát legyűrjük, majd érkezik Brăila, amely nem szabad gondot okozzon nekünk, ahogy Resicabánya sem idegenben. Legutoljára marad Mioveni itthon, ha attól a meccstől függ minden, akkor elvárjuk, hogy a fiúk felszántsák a pályát. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ország nagy része Aradnak szurkol, de a mi kezünkben van a sorsunk, és reméljük, nem fújnak nyíltan ellenünk.

– A direkt feljutást érő második hely mellett ott van még az osztályozóra feljogosító harmadik pozíció is, mint lehetőség.

– Úgy érzem, hogy a harmadik hely szinte biztosan megvan. Már ez is óriási előrelépés lenne a székelyföldi labdarúgás számára, hiszen ilyen még nem volt eddig sem Kovászna, sem Hargita megyében. A jelenlegi állás szerint a Concordia Chiajna jöhet szóba lehetséges ellenfélként, és ellenük is meglehet az első osztály, a szurkolóink segítségével, oda-vissza alapon két jó meccset kell hozni. De akkor már túl nagy lenne a nyomás a játékosokon, így is az, éppen ezért a második helyet kell megcélozzuk.

 – Az országban nem mindenki nézi jó szemmel az OSK menetelését, egyes rosszindulatú vélemények szerint a játékvezetők „segítették” a csapatot idáig.

– Mi eddig és ezután is tisztességesen, kemény munkával küzdöttünk és küzdünk a céljaink eléréséért, soha még egy sört sem fizettünk a bíróknak. Játékvezetői tévedések voltak és lesznek, tévedtek ellenünk és a javunkra is. Târgovişten nem adtak meg egy tizenegyest az ellenfélnek, ami a bíró figyelmetlenségének számlájára írható, de ugyanúgy nekünk sem fújtak be egy büntetőt itthon a Juventus ellen, de a Baloteşti elleni mulasztást is említhetném.

– Minek köszönhető a csapat idei kiváló szereplése?

– A tisztességnek és a becsületnek. Annak, hogy amit mi ígértünk, betartottuk, és ez rendkívül fontos a vezetőség és a játékosok közti jó kapcsolat szempontjából. A fizetések rendben voltak, és ez megalapozta a jó hangulatot az öltözőben. Természetesen jó játékosok is kellettek, ezért erősítettünk a téli szünetben, de nem volt nehéz, mert egyre jobb hírünk van, és eljutottunk odáig, hogy naponta négyen–öten is jelentkeznek, hogy nálunk szeretnének játszani. Úgy gondolom, ha sikerül teljesíteni a célkitűzést, nem lesz nehéz játékosokat szerezni. Ha valamilyen okból kifolyólag mégsem sikerülne, akkor jövőre újra megpróbáljuk, de akkor sokkal nehezebb lesz, mert most már mindenki ránk figyel.

 
– Tegyük fel, hogy sikerül teljesíteni a célkitűzést, hogyan tovább?

– Az élvonallal járó anyagi kötelezettségeket megbírjuk, egyre több támogató áll mellénk, neveket egyelőre nem említenék, de nagy cégek jelezték eme szándékukat Magyarországról és belföldről is. A román sajtóban megjelentektől eltérően a magyar állam nem támogathatja a csapatot, a magyar állam az utánpótlás-nevelésre áldoz, mint tudjuk, az akadémiai képzésre, természetesen, ebből a nagycsapat is hasznot tud húzni.

– Megfelelő infrastruktúra is kell az I. ligához, Brassót emlegetik, mint lehetséges helyszínt a hazai meccsek lebonyolításához.

– Brassó számunkra csak a B terv. Mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a hazai pálya az hazai pálya legyen az I. ligában is. Ha a jó Isten megengedi, pár hónap alatt átépítjük a pályát, hogy megfeleljen az alapvető követelményeknek, és egy évnyi haladékot kérünk a komolyabb munkálatok befejezéséhez. Sajnos a komplexum Bukaresté, de talán átengedik a jogos tulajdonosának, a városnak, ha rájönnek, hogy nem fenntartható ez az állapot, vagy ha feljutunk.

– Mik lennének a legsürgősebb tennivalók?

– Első körben a jelenlegi 1800 ülőhelyet 4500-ra kell bővíteni, öltözőrendszert kell kiépíteni, automata beléptető-rendszert biztosítani. A pálya alatti csőrendszer, illetve a villanyfényes berendezés kialakításához kaphatnánk haladékot. Számításaink szerint ez 4–500 ezer eurós befektetést jelentene, nem is ez lenne a legnagyobb gond, hanem az időhiány, ugyanis a II. liga lejárta és az I. liga kezdete között mindössze másfél hónapnyi szünet van. Ha ez alatt nem sikerül megoldani, marad a brassói variáns télig, addig lesz idő a modernizálásra.