Nika Kvekveszkiri ott volt az Eb-újoncként meglepetést okozó Georgia keretében, a spanyolok ellen pályára is lépett. Néhány napja Nyíregyházára igazolt.
Otthonról a legnagyobb klubok kerestek a nyáron, téged mégis a Nyíregyháza győzött meg. Mivel?
Az volt a fő célom, hogy minél magasabb szintű európai bajnokságba tudjak igazolni. A magyar bajnokság sokat fejlődött az elmúlt időben, úgy éreztem, jó döntés idejönni. Emellett tetszett az a szakmai koncepció, amit felvázoltak, a Nyíregyháza játéka és az edző felfogása. A tárgyalások során az volt a benyomásom, hogy a klub minden téren modern felfogást képvisel. Szimpatikus, hogy nem csak a védekezésre figyel, hanem a labdás játék felől közelíti meg a stílusunk felépítését. A csapat dinamikus futballt játszik, próbálja dominálni a mérkőzéseit.
A fentebbieken kívül voltak még megkereséseid?
Mindig adódnak különböző megkeresések. De nem szeretnék nagyképűnek tűnni, nem úgy kell elképzelni, hogy elhalmoztak különböző luxusajánlatokkal, ugyanakkor volt olyan lehetőségem, ami anyagilag kedvezőbb lett volna. Ugyanakkor számomra a szakmai szempontok élveztek prioritást, nem a pénz. Én jobban élvezem, ha olyan csapatban vagyok, ahol színvonalas munka zajlik.
Korábban mit hallottál a bajnokságról? Mennyire voltál tisztában azzal, hogy hová is érkezel?
Több honfitársam játszott már itt, illetve néhány barátom is megfordult az NB I-ben, úgyhogy volt lehetőségem tájékozódni. A magyar bajnokság évről évre fejlődik, ahogyan a futball népszerűsége is Magyarországon. A legtöbb csapat, így például a Nyíregyháza is új, modern stadionnal rendelkezik, jó minőségű pályával. Az, hogy ilyen remek körülmények között futballozhatok, szintén szerepet játszott a döntésemben.
„Nyíregyháza szimpatikus város, de nem turistának jöttem”
Az előző szezonban még a lengyel Lech játékosa voltál. Poznań után bizonyára más légkör Nyíregyháza. Hogy él meg egy focista egy ilyen életmódváltást?
Valóban más a két város, az ilyen váltás pedig sosem egyszerű. Legfőképp azért nem, mert távol vagy a családodtól. De a futballisták élete ilyen, kompromisszumokat kell kötni a karriered érdekében, sokszor ki kell lépned a komfortzónádból. Nem turistának jöttem, hanem futballozni, és e téren nincsenek is nagy igényeim. Nyíregyháza egy szimpatikus, élhető város. A lényeg az volt számomra, hogy olyan helyen legyek, ahol a futballra tudok koncentrálni, ez itt adott.
Tímár Krisztián edzői filozófiáját már említetted. Milyenek az első benyomásaid a csapattársakkal kapcsolatban?
Őszintén mondhatom, hogy teljesen pozitívak. Amikor először mész be egy új öltözőbe, sosem tudhatod, mire számíthatsz, hogyan fogadnak majd. Itt jól indult minden. Egyrészt egy jó csapathoz kerültem, másrészt emberileg is szimpatikus közegbe. Mindenki barátságosan és segítőkészen fogadott, ami megkönnyíti, hogy minél gyorsabban be tudjak illeszkedni. Mindenki fegyelmezetten végzi a dolgát, ami számomra mindig meggyőző, hiszen egy ilyen közegben sokkal könnyebb motiváltan dolgozni.
A vezetőedző milyen szerepet szán neked a csapat játékában?
A konkrét taktikai elvárásairól nem beszélnék, hisz vannak dolgok, amiknek az öltözőn belül kell maradniuk. Annyit viszont elárulhatok, hogy elmondta: bízik bennem és abban, hogy lendíteni tudok a csapaton. Én pedig azon leszek, hogy ne okozzak neki csalódást.
Eb-hullámvasút a magyar skóttól a portugálok elleni meccsig
Nyáron szerepelhettél az Eb-n, amelyen Georgia újoncként a nyolcaddöntőig jutott, ahol a későbbi győztes Spanyolország állított meg benneteket. Noha egy nagy torna csak néhány mérkőzés, mégis azt mondják, nagyon sokat ad egy játékosnak. Te hogy élted meg az Európa-bajnokságot?
Egy álmom vált valóra az Eb-szerepléssel. Egészen kiskorom óta arról álmodtam, hogy a hazám válogatottjában szerepelhessek, ez szerencsére már többször megadatott. Arra gyerekként még gondolni sem mertem, hogy Georgia egyszer majd egy nagy nyári tornán fog szerepelni, pláne úgy, hogy én is a részese lehetek. Szavakkal le sem tudom írni, hogy mit éreztem és érzek még most is emiatt. A siker amit elértünk, az pedig hab a tortán. Remek csapattal utaztunk ki, jó elegyet alkottak a fiatal tehetségeink és az idősebb, rutinos játékosok. Úgy mentünk ki, hogy szeretnénk meglepetést okozni, magunkra vonni Európa figyelmét. Az, hogy ezt elértük, hatalmas dolog. És remélem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen.
Tudtad, hogy a magyar válogatott részben amiatt esett ki a csoportkör után, mert ti legyőztétek a portugálokat?
Igen, az Eb minden pillanatára emlékszem. Sőt, bevallom, bocsi, de ellenetek szurkoltam a csoportkör utolsó fordulójában. Remélem, megértitek, de úgy ültünk le megnézni a magyar-skót meccset, hogy ha Skócia nem kap ki, akkor nekünk egy döntetlen továbbjutást ér a portugálok ellen. Aztán a 100. percben a magyarok megérdemelten szerezték meg a győzelmet egy igazán drámai meccsen, amivel eldőlt, hogy nekünk győzni kell. Ez szerencsére összejött, de igazi hullámvasút volt az a pár nap. Most már persze más szemmel nézek a magyar focira, hiszen itt futballozom. Szurkolok, hogy a georgiai és a magyar válogatott is kijusson a következő világbajnokságra.
A legvérmesebb magyar szurkolók szerint a portugálok nem feszültek meg a győzelemért ellenetek, részben azért, hogy véletlen se találkozhassanak velünk a legjobb tizenhat között. Te testközelből hogy láttad ezt?
Szerintem amikor a nemzeti csapatban játszol, képtelenség nem 100%-ot nyújtani. Az igaz, hogy nem a legerősebb csapatukkal álltak ki, a legnagyobb sztárjaikat pihentették, viszont Portugália esetében még a kiegészítő emberek is a legmagasabb szintet képviselik. Ezek a játékosok pedig sokszor talán még az első csapatnál is motiváltabbak, mert meg akarják győzni az edzőt, hogy a legnagyobb meccseken is vegye őket számításba.
Világsztárok oldalán a válogatottban
Magyarország és Georgia is több pozitív meglepetést okozott az elmúlt években. Te, aki ezt átélted, hogy látod, mivel lehetnek ezek a kisebb csapatok sikeresek a sztárválogatottak ellen?
Egész sok mérkőzését láttam a közelmúltban a magyar válogatottnak. Az elmúlt években sokat fejlődtek, számos figyelemre méltó eredményt értek el. Több játékosuk van, aki top szinten játszik, és mellettük egyre több fiatal játékosuk tud magasabb szintű ligákba igazolni az NB I-ből. Egy válogatott erejét legtöbbször az ilyen játékosok száma határozza meg. Azt gondolom a magyar sikereknek is az a legfőbb oka, hogy mostanában egyre több ilyen futballistájuk van. Egy-egy nagy eredményt szinte bárki elérhet, de a magyar csapat konzisztensen teljesít jól a közelmúltban, szerintem főleg emiatt. E téren van hasonlóság Georgia válogatottjával, szerintem a két csapat nagyjából hasonló kalapban van jelenleg. Persze mindkét gárdának sok mindenben kell fejlődnie, ami innentől talán még nehezebb lesz, hiszen az ellenfelek egyre komolyabban fogják venni őket.
A georgiai válogatott abban is hasonlít a magyarhoz hogy egy-két nagy név vezeti a csapatot. Ami nálunk Szoboszlai vagy Sallai, az nálatok Kvaratskhelia vagy Mamardashvili. Milyen ezekkel a játékosokkal játszani? Hogy tudják ők segíteni a csapatot, illetve hogyan tudja a csapat elérni azt, hogy ők a maximumot tudják kihozni magukból?
Egy csapatnak megvannak a vezérei a pályán és az öltözőben is. Ezek lehetnek különböző játékosok, de lehet átfedés is a kettő között. A lényeg, hogy mindenki tisztában legyen a saját szerepével, és tartsa tiszteletben a többiekét. Kvara például szerintem ott van a világ legjobb játékosai között. Ő támadó, akkor a legjobb, ha minél többet kerülhet az ellenfél kapujának közelébe, mégis szó nélkül vállalja az áldozatot, beleteszi az energiát a védekezésbe, hiszen a csapatnak erre is szüksége van.
Mamardashvili esete nyilván más, hiszen ő kapus, de ő is rengeteget ad a csapatnak. Nagyon nehéz neki gólt lőni, a mezőnyjátékosoknak pedig tartást és megnyugvást ad azzal, hogy tudod: ha esetleg hibázol, ő ott van mögötted, és egy bravúrral simán kihúzhat a bajból. Az ilyen társak nemcsak nagy pluszt, de motivációt is adnak. Ráadásul mindketten igazi csapatemberek, nincsenek sztárallűrjeik, ugyanúgy kommunikálnak a keret minden tagjával, amivel példát is mutatnak a mellettük lévő fiatal tehetségeknek.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
