Győr – Zeke Máriónak Vadász Viktor sérülése miatt kellett beugrania.
A Komárom elleni Magyar Kupa-meccsen ismét újoncot avatott az ETO. Zeke Márió, az alig 16 éves korosztályos válogatott védő kilencven percen keresztül bizonyíthatta, hogy a nagyok közt is megállja a helyét.
– Hogy élted meg hogy ilyen fiatalon egy teljes mérkőzést végig játszottál a felnőtt csapatban?
– Először is nagyon nagy örömmel töltött el, hogy kezdőként végig tudtam játszani az első tétmeccsemet a felnőtt csapatban és nagy büszkeséggel tölt el, hogy most valamelyest visszaadta a sors az eddigi befektetett munkámat – mondta az ETO játékosa a klub honlapjának.
– Csereként voltál megjelölve, azonban Vadász Viktor sérülése alatt néhány perccel a mérkőzés előtt a kezdőcsapatban találtad magad. Mit éreztél mikor megtudtad, hogy téged küld pályára az edző?
– Elsőre nagy meglepetésként ért a dolog, de szerencsére hamar sikerült feldolgoznom és ezzel az extra érzelmi töltettel sikerült kellőképpen felpörögnöm a mérkőzésre.
– Mi volt a különbség, hogy bírtad fizikálisan és iramban?
– Természetesen másabb volt az iram, mint az utánpótlás mérkőzéseken, de nem volt akkora különbség, mint amire számítottam és így sikerült megbirkóznom a feladattal. Úgy érzem fizikálisan is sikerült felvennem a versenyt, de természetesen van még hova fejlődni.
– Miben kell a legtöbbet nyújtani, ahhoz hogy ennyi idősen egyre jobban be lehessen épülni az első csapatba?
– Szerintem mentálisan kell nagyon a topon lenni agresszivitásban, küzdő szellemben, magabiztosságban valamint a koncentrációban
– Nagy lett a két együttes közti különbség, hogy értékeled a találkozót? Elégedett vagy a saját teljesítményeddel?
– A csapatunk jó játékot nyújtott így az ellenfél nem nagyon tudott kibontakozni, nem hagytunk kétségeket a mérkőzés kimenetelét illetően. Véleményem szerintem megtiszteltük az ellenfelet, mert mindenki a legjobbját próbálta hozni. Nem szeretem saját magamat értékelni ez nem az én tisztem, de élveztem a játékot és jó érzésekkel hagytam el a pályát a mérkőzés végén
– Mióta edzettél a felnőttekkel, milyen volt a rutinos társak mellett játszani?
– Szerencsére a többiek felől pozitív fogadtatásban részesültem, mindenki az elejétől kezdve kedves volt velem és segítettek, amiben tudtak. A pályán pedig még felszabadultabb lettem attól, hogy sok tapasztalt és jó játékos vett körül. Igazából nem volt sok lehetőségem a csapattal együtt készülni mivel csak a mérkőzés előtti nap csatlakoztam a többiekhez
– Hogy sikerült a beilleszkedés, mit gondolsz sikerült meggyőzni az edzőt, hogy a későbbiekben is számítson rád?
– Nyáron már volt alkalmam velük készülni néhány edzés erejéig és egy barátságos meccsen már korábban bemutatkozhattam. A csapat nyitott volt felém, így nem okozott nagy gondot a beilleszkedés. Úgy érzem a mérkőzésen sikerült bebizonyítanom, hogy az edző bármikor számíthat rám. Ennek ellenére még nagyon sok mindenben fejlődnöm kell, hogy profi futballista lehessek.
