Ugyanaz a hiba gátolhatja meg a két csapatot a feljutásban.
Vasas-MTK: Rudi bácsi és a Sanyik – helyszíni riport
Ugyanaz a hiba gátolhatja meg a két csapatot a feljutásban.
„Találkoztam a Sanyival!”
Ezt mondta nekem pár perccel a Vasas-MTK lefújása után Ági, a kék-fehérek igencsak lelkes híve, azok után, hogy a csapata 4-1-re nyert a Fáy utcában. Andrással érkezett a megbeszélt találkozóhelyre kézen fogva, mindketten boldogok voltak, mert megnyerték a tegnap esti, a történelem és talán a (még nem tudni, hogy közeli vagy távoli) jövő miatt is „NB I-es” rangadót.
„Ilyen hamar kiért az öltözőből?” – fakadt ki egyből belőlem a meccs bűvöletében még, mire felvilágosítottak, hogy nem azzal a Sanyival, hanem a másikkal.
„Milyen másik Sanyi van még?” – kérdeztem vissza értetlenkedve, mire mondták, hogy Kovács Sándorral, Magyarország egyik legjobb NFL szakértőjével futottak össze, aki nagyon korrekt és kedves volt velük.
„Perc NFL-t nem láttam még életemben…” – mondtam nekik meg azt, amit egyébként tudnak rólam. A következő pillanatban meg elmesélték, hogy Kovács Sándor hatalmas Vasas-szurkoló és a haverja végezte el a meccs kezdőrúgását. Majd azt is elmondták, hogy a HVG egyik gazdasági újságírója szurkolt az egyik legjobban a vendégszektorban.
A Vasasnak és az MTK-nak egyébként különös kapcsolata van egymással, még akkor is, ha a két gárda szurkolói közül sokaknak ez nem is tetszik. A Wikipedia például ezt állítja abban a jegyzetében, mely a kék-fehérek történelméről szól:
„Az MTK hegemóniájának elvesztése szempontjából a húszas évek közepe vízválasztónak bizonyult. A labdarúgócsapatnak ugyan még sikerült három alkalommal bajnokságot nyernie, de a harmincas években már egyértelmű volt a visszaesés. A kék-fehérek négyszer végeztek a második helyen, hatszor a harmadikon, és egy negyedik helyezés is becsúszott. A világháború közeledtével a politikai beavatkozás is egyre közvetlenebbé vált. Csapatokat tiltottak be, illetve futtattak hatalmi szóval a bajnoki tabella tetejére.
Az 1936. őszén hatalomra került Darányi-kormány elméletileg fékezni igyekezett az előtérbe kerülő szélsőjobboldali áramlatokat, de törekvéseit kevés siker koronázta. A kedvezőtlen politikai folyamatok egyenes következménye volt az 1938. évi zsidótörvény, amely kimondta a zsidó hitfelekezethez tartozó sportolók szervezkedésének korlátozását. Az ezt követő 1939. évi zsidótörvény értelmében pedig intézkedéseket kellett foganatosítani a zsidó sportvezetők leváltására. Az egyre inkább jobbra haladó sportpolitika egyenes következménye volt a kék-fehér klubot ért sérelmek sora. A csapaton belüli egység is megbomlani látszott. Kikezdték a zsidó vezetőket és egyik-másik játékos hangos megjegyzéseket tett zsidó játékostársára. Megtörtént az is, hogy egy játékos nem akarta tudomásul venni az edző utasításait, mondván, hogy neki zsidó ne parancsoljon. Az alkalmazottak között is voltak olyanok, akik a negatív politikai változások hatására ellenségei, rosszakarói lettek annak a klubnak, amely sok esetben évtizedekig foglalkoztatta őket.
Olyan mérkőzések is voltak, ahol a labdarúgók számára életveszélyes volt a játék. Ebben az időszakban jelentek meg a lelátókon az első 'szavalókórusok', nyílt szélsőjobboldali és fasiszta megnyilvánulások. A bírói csalással elvesztett 1940-es bajnokság, valamint a második zsidótörvény hatására Brüll Alfréd, Preiszman Lajos és Fodor Henrik az 1940. június 26-án megtartott, keserű hangulatú klubértekezleten úgy döntöttek, hogy – miután mást úgysem tehetnek – a csapat érdekében visszavonulnak. A játékosok és más érintettek azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elnökük és munkatársaik nélkül nem folytatják tovább. A Hungária FC kimondta teljes feloszlatását. Voltak játékosok, akiknek sikerült átigazolniuk az 'árja' klubokhoz. Vidor és Bíró újpestiek lettek, Dudás és Szabó a Csepel színeiben kergette tovább a bőrt, Szabó III. a Beszkártba került, Turay a WMKA-hoz szerződött, Béky az Elektromosba, Kardos a Törekvésbe, míg Sebes Gusztáv Szegeden lett edző. Titkos a Vasasba ment, és ide került a későbbi emblematikus angyalföldi, a Hungária FC szétverésekor még csak tizennyolc esztendős Illovszky Rudolf is.
A Hungária volt vezetőség arra kérte a szurkolókat, hogy ezen túl a Vasast támogassák. A profi labdarúgó szakosztály tehát megszűnt, de a labdarúgás még létezett. Voltak, akik hittek abban, hogy a hatalom beéri ennyivel. Brüll Alfréd azonban rosszabbtól tartott, és így Svájcba emigrált. A Magyar Labdarúgó-szövetség – kifogásolva, hogy a továbbra is MTK néven jegyzett amatőrcsapatnál egy Jan Burko nevű lengyel zsidó menekült játszik – felfüggesztette az MTK játékjogát, majd a Hungária körúti létesítményt a Magyar Országos Véderő Egylet elnevezésű szervezet kezére játszották. Mindezen lépések ellen mind a Ferencváros, mind az Újpest vezetősége tiltakozott – teljesen eredménytelenül. A kék-fehér klub, amely az elmúlt közel négy évtizedben a magyar labdarúgás egyik élcsapatává nőtte ki magát és válogatottak sorát adta, öt évre megszűnt létezni. Az elnök, Brüll Alfréd sorsa is szomorúan alakult. Az üldöztetések megszüntetéséről kapott hamis értesülés nyomán 1943-ban hazatért Magyarországra, ahol a nyilasok elfogták és meggyilkolták.”
És Illovszky Rudolfnak, vagy ahogy Angyalföldön és gyakorlatilag a teljes magyar labdarúgásban hívták és még hívják mindig, ismét fontos szerepe volt.
ÍME, AZ MTI JELENTÉSE:
„A Vasas labdarúgócsapatának stadionjánál szerdán felavatták a névadó Illovszky Rudolf egész alakos bronzszobrát.
Az ünnepségen Tóth József, a XIII. kerület polgármestere azt mondta, Illovszky Rudolf szellemisége, felfogása, életútja követendő példa lehet mindenki számára.
"Egy szoboravatás alkalom a múltba nézésre. Illovszky a kerület egyik első díszpolgára, győzelemcentrikus, szorgalmas, munkamániás és szigorú ember volt, aki ugyanakkor mindig következetesen kiállt a döntései mellett" – méltatta a polgármester a 2008 szeptemberében elhunyt egykori labdarúgót, edzőt és szövetségi kapitányt.
Az ünnepségen a klub korábbi labdarúgói és edzői közül ott volt többek között Puskás Lajos, Komjáti András, Gellei Imre, Raduly József és Juhár Tamás. A avató végén Tóth József mellett koszorút helyezett el Hiszékeny Dezső országgyűlési képviselő, Markovits László, a Vasas SC elnöke, Domonyai László, a Vasas FC klubigazgatója, Nagy Miklós, a Vasas Kubala Akadémia ügyvezetője, illetve a Vasas Szurkolói Klub képviselői.
Az önkormányzat által állított, 5/4-es méretarányú bronzszobor Lelkes László alkotása, amely álló helyzetben, bal kezében csípőjéhez szorított labdával ábrázolja Illovszkyt.
Illovszky Rudolf 1940-ben került a Vasasba, melyben 270 mérkőzésen 87 gólt lőtt. 1957-ben lett a klub felnőttcsapatának edzője, első alkalommal 1963-ig irányította az együttest, melynek utána még ötször volt vezetőedzője, utoljára 1995-ben. A Vasassal négyszer (1961, 1962, 1965, 1977) nyert magyar bajnokságot, 1986-ban pedig a Magyar Kupát hódította el az angyalföldiekkel. Élvonalbeli edzőként 445 alkalommal ült a kispadon.
Két időszakban (1966-67, majd 1971-74) között 29 mérkőzésen volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
Nyugdíjazása után is a Vasas labdarúgó-szakosztályának kötelékében maradt, edzőként és az utánpótlás szakág vezetőjeként is tevékenykedett. Illovszky Rudolf 67 éven át szolgálta a Vasast, 1956-ban a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozatával, 1961-ben mesteredzői címmel, 1995-ben Orth György-életműdíjjal tüntették ki, 1996 óta a XIII. kerület díszpolgára. 2002-ben Bay Béla-díjat kapott, érdemei elismeréséül 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. Egy évvel később, 86 éves korában hunyt el.”
Bár egy szoboravatás ünnepi ceremónia, mégis volt, hogy párássá váltak a tekintetek, hiszen a Vasas valaha volt legnagyobb legendája, akit a szurkolók a klub pápájának tartanak, már nem él. Az ünnepséget méltóságteljesen állták végig több százan, mely a kezdős előtt 1 órával kezdődött. Előtte és utána arról beszélgettek a Vasas-szurkolók, hogy ha ma nem nyernek, akkor nem jutnak fel, meg arról is, hogy túl sok gólt kap a csapatuk, az MTK meg gyorsan és eredményesen támad. Mint kiderült, félelmük nem volt alaptalan, 4-1-re nyertek a kék-fehérek, de hogy mi lesz a Vasas (és az MTK) sorsa, még nem lehet tudni, annyira szoros a bajnokság.
„Vass Patriktól félek a legjobban” – jelentette ki Strbik László, a Vasas sajtósa, amikor felértem a sajtóhelyre, majd Buck Miklós hangosbemondó lényegre törően ennyit tett hozzá: „Én is…”.
Kiderült, nem csak a Vasast szeretik tiszta szívből, de az ellenfelet is jól ismerték, mert bizony félelmük kétszer is beköszönt a mérkőzésen.
Azon a mérkőzésen, melyen bizony 3 ezren voltak kinn (a lelátó azon része, amit nem mutatott a televízió teljesen megtelt), így a nagyjából 5 ezer fős, remek akusztikájú létesítményben megfelelő volt a hangulat. Pláne annak tükrében, hogy az első félidő nemcsak a nagy elődök, hanem a két klub fanatikusai által áhított NB I-es szint közelét sem érte el, ami azért is volt baj, mert elméletileg mindkét klub vissza akar kerülni az élvonalba.
Azok, akik a kapuk mögött szurkoltak, minden elismerést megérdemelnek mindkét oldalról, mert nem ők tehetnek arról, hogy annyian voltak, amennyien.
Második félidő jó volt, pörgősebb lett a meccs, jöttek a gólok és a (magyar) lelátó egyik kikerülhetetlen eleme, az anyázás. A célkeresztben, mint mindig, most is a játékvezető volt, mégpedig Berke Balázs.
Szanyó Károly vezetőedző a kapusa, Rados kiállításáról azt mondta, 30 méterre volt az esettől, a játékosa nem ért hozzá a kitörő ellenfélhez, de lehet, hogy szemészetre kell mennie, míg Szűcs Lajos kapusedző arról beszélt a lefújás után az nb1.hu-nak, hogy tényleg nem ért hozzá, nézzük meg a televíziós felvételeket.
Először a Vasas honlapjára szörföztem fel, de ott szokás szerint semmiféle videós tartalmat nem találtam, az MTK-n viszont most is. Ellenben az angyalföldiek a Facebookon posztoltak egyet és tényleg érdemes mindkettőt megtekinteni. Ha mindenki megnézte a felvételeket, elárulok egy fontos turpisságot.
Nos, a kék-fehérek által publikált mozgóképeken eggyel kevesebbszer látható a jelenet megismétlése, az a rész maradt ki, amelyik egyébként a legjobb szögből mutatja meg az eseményeket. A kimaradt résznél egyébként eléggé fontos dolgot mondott az M4 Sport riportere. Mégpedig ezt: „Nem ér hozzá ugyan…”
Az állókép viszont ezt mutatja…
A kiállítás nagyban befolyásolta a meccs hátralévő fejleményeit. 0-0-nál volt, 1-4 lett a vége.
Egyébként akkor, amikor Ivan Rados helyére a fiatal Bősz Levente állt a gólvonalra (Lakatost váltotta és rögtön bravúrral kezdett) a sajtóhelyen mindenki biztosra vette, hogy Szanyó Károly Torghelle Sándort, a mindenki által csak Sanyinak becézett támadót is pályára küldi. Mégpedig azért, mert rá eleve két embernek kell még vigyáznia mindig, és akkor legalább részben ellensúlyozva lett volna a létszámhátrány.
Az nb1.hu azonban a Vasas holdudvarához tartozó bennfentesektől azt tudta meg, hogy tulajdonosi döntés a fiatal-szabály mindenkori betartása… Mégpedig azért, mert pénz jár érte. Hozzátettük mindenkinek, hogy a minél több pontért is a bajnokság végén, ha megfelelő helyen végez a csapat, nem beszélve a további utalásokról az élvonalban…
Torghelle végül be lett cserélve a 73. percben 0-1-nél, amikor elindult a bemelegítést befejezve a kapu mögül, majd befutott a pályára, vastaps volt a lelátón. Pedig csak először játszott tétmeccset az új Illovszkyban, így az elismerésről kijelenthető, hogy a múltjának és az iránta táplált reménynek szól.
A meccs utáni sajtótájékoztatón a következőket nyilatkozta a két szakvezető:
SZANYÓ KÁROLY (VASAS): „Nehéz egy ilyen mérkőzést értékelni…. Egyértelmű volt, hogy nem ért hozzá a kapusunk az ellenfél játékosához, mégis kiállították. Addig egy jó mérkőzés volt, akadtak lehetőségek mindkét oldalon, nem voltunk azonban elég hatékonyak a kapu előtt. Nem szoktam a játékvezetőkkel foglalkozni, de a 9 forduló alatt 8 olyan meccsünk volt, amikor az ellenfél a saját tizenhatosán belül kézzel ért a labdához és nem kaptunk 11-est. A fiúk megtettek mindent, a kiállítás után is két csatárt hagytam fent. Az egyenlítés ugyan összejött, de az MTK jobb csapat annál, hogy ne használja ki az emberelőnyt.”
MICHAEL BORIS (MTK): „Az első játékrészben akadtak gondjaink, de a második félidőre változtattunk. A fordulópontot a kiállítás jelentette, az utolsó húsz percben nem volt kérdéses, melyik csapat nyer.”
A kék-fehérek trénere is elismerte tehát, hogy a piros lap döntően befolyásoló tényező volt, Szanyó ugye 11-est is számon kért a játékvezetőn.
A győztes MTK 9 forduló után 18 pontot szerzett eddig, 4. helyen áll a tabellán és 2 pontos lemaradásban van az éllovas ETO-val szemben. A Vasas a 8. helyen áll, 9 pontos hátrányban. A piros-kékek eddig 15 gólt kaptak, az MTK 14-et, az első két helyen álló ETO és Siófok 4-et, illetve 6-ot.
Azaz a látványos, közönségszórakoztató támadójáték (mindkét gárda ezt próbálja alkalmazni) egyik eredményességbeli szempontokból hátrányt jelentő szegmense jól kimutatkozik, mégpedig a szellős védekezés.
Márpedig feljutni csak eredményes támadójátékkal és szervezett, masszív, fegyelmezett védekezéssel lehet.
Ági és András egyébként azt is elmesélte, hogy azt a Sanyit, akire a találkozásunkkor egyből gondoltam, az MTK hívei is alaposan megtapsolták…
VASAS FC–MTK BUDAPEST 1–4 (0–0)
VASAS: Rados – Terbe, Szivacski, Viczián, Tóth B., Lakatos Cs. (Bősz, 65.) – Hinora – Szatmári L. (Torghelle, 73.), Kovács M., Hajdú Á. – Balajti (Birtalan B., a szünetben). Vezetőedző: Szanyó Károly
MTK: Somodi – Fülöp N., Pintér Á., Varju, Nagy Zs. – Palincsár, Kata – Vass P., Bognár I. (Cseke, 88.), Schön (Katona M., 77.) – Lencse (Simon A., 84.). Vezetőedző: Michael Boris
Gólszerző: Palincsár (0–1) a 70., Birtalan B. (1–1) a 78., Vass P. (1–2), Katona M. (1–3) a 85., Vass P. (1–4) a 95. percben
Kiállítva: Rados a 60. percben
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
