A balhátvédet is eladnám az összes NB I-es csapatnak!
„Ott van a Gedeon!”
Jobb (sport)kultúrákban a kabalaállat ugyanolyan fontos része egy klubnak, mint a címer, a csapat színe, a telephely és a szurkolótábora!
Mondjuk a sorrendet elrontottam, mert szerintem a társadalmi bázisnál nincsen fontosabb! A kimutatott szurkolásnál meg pláne!
Szóval, amióta az MTK szurkolói, amolyan fekete humorként a klubot és a szurkolótáborát ért támadások miatt Gedeont, a libát választották meg a kabalaállatuknak, azóta az az első dolgom, ha kiérek az Új Hidegkuti Nándor Stadionba (egyébként meddig lesz új, ha 2016 októberében avatták fel egy Sporting Lisboa elleni meccsen, mert annak már 4 éve…), hogy megkeresem a tekintetemmel, hogy hol és merre van és mit csinál.
A kék-fehérek péntek esti, Budafok (végeredmény ugye 1-2) elleni meccsére úgy bandukoltam ki, hogy fel voltam készülve arra, hogy nem fogom megtalálni. Mégpedig azért, mert február 13-án arról kellett sajnos beszámolnom, hogy biztonságiak kísérték a pályáról fel a lelátóra, mert az MLSZ rendelkezése szerint csak az arra hivatott személyek lehetnek lent a játéktéren, vagy közvetlenül mellette. Nekem meg rögzítve van, merre mozoghatok…
Arról, hogy Gedeon ki, pontosabban fel lett vezetve, nem a biztonságiak tehetnek…
Egész egyszerűen arról van szó, hogy az előbb említett szabály legalább hétéves, de az MTK stadionjában ennek nem lett addig foganatja. Tehát, az az MLSZ ellenőr, aki a szabályt betartatta, nem csinált semmi mást, csak az előírásoknak megfelelően járt el, ezzel is, tudat alatt, „bemártva” a többieket, akik addig nem így tettek.
Szóval, amint kiértem a Hidegkutiba a helyemre, elkezdtem keresni a szemeimmel Gedeont, de nem találtam meg. Első gondolatom az volt, hogy remélem Ő SINCS karanténban, majd inkább arra gondoltam, hogy nem lehettem mindenhol és nem veszem észre, mert leköti a figyelmemet az, ami a pályán zajlik.
Mielőtt még elmesélném, hogy miket vettem észre az egyébként hibrid gyepen (ami amúgy„porzott”, ha úton volt a labda, vagy becsúsztak a játékosok, és emiatt lassabbnak gondoltam a játékot, mint lehetett volna és ez nem biztos, hogy fekszik ám az MTK-nak), előtte rögzítem, hogy miután leszálltam az 1-es villamosról, benéztem a legendás Netovább nevű művelődési és tájékozódási központ szabad ég alatti részlegébe, ahol Roland (szerinte az MTK a legfontosabb a világon, utána meg az MTK, és így tovább) egyből a következő, tényleg nagyon fontos dologról tájékoztatott, miközben el nem engedte volna a jobb kezéből azt a fontos ereklyét, ami csak és kizárólag az MTK-sállal ér fel a számára (nyilván mindenki sejti már, hogy üveges sörről van szó):
„Hallod: előbb itt voltak a budafokiak. Két csuklós busszal hozták őket, rendőrök voltak a menet elején és a végén. Egyébként átjöttek ide sörözni.”
Majd hozzátette azt, ami mondatainak az első pillanatától a legjobban érdekelt és szerintem a tekintetemből tudta, hogy miről kell mesélnie…
„Jaaaa, semmi nem volt, piázgattunk, majd elindultak a vendégbe…”
Ha két szurkolótábor egy légtérbe kerül(t) és semmi nem történik, ráadásul le is maradok róla, akkor nekem onnan tovább kell lécelnem, ezért elindultam a stadion felé, mert már nagyon vártam, hogy láthassam Gedeont. Aki olvasta a cikk elejét is, az már nagyjából 47 másodperce tudja, hogy így lett-e….
A Netovábbhoz és a stadionhoz menet kattintottam párat a gerillafotókra tartott telefonommal, így lencsevégre kaptam a Budafok új buszát is. Technikai paramétereket nem tudok róla közölni, mert a rolleren, a cangán (ennyi csak), a lovas hintón, a Trabanton és a kis Polskin kívül egyetlen autóra hajazó vagy konkrétan autót sem ismerek fel, így a Bélteky Róbert tulajdonos által saját pénzből vásárolt járgányról is csak annyit tudok jelenteni, hogy korrektül el van helyezve rajta a klubcímer, és nyilván megfelel a célnak, mert ahogy tudom, kényelmes is.
Beérve a stadionba egyből Somogyi Zsoltot, a Nemzeti Sport egyik valaha volt legnagyobb legendáját vettem észre, aki szerintem azért volt kapucniba menekülve, mert még mindig nem dolgozta fel (és szerintem soha nem is fogja), hogy a Ferencváros a BL-csoportkörében nem kapta ellenfeléül Olaszország legjobb, legszerethetőbb és legfontosabb csapatát, az Intert, helyette viszont egy négyesbe került az eddig még egyetlen címet sem nyert és mindössze 300 szurkolóval rendelkező Juvéval…
És akkor térjünk rá a lényegre!
Az MTK-Budafok, úgy ahogy volt, imádni való mérkőzés lett!
Ha egyszer, egyszerre leszek a FIFA és az UEFA elnöke, akkor elsőként hozom meg azt a szabályt, hogy magyar csapat csak magyar csapat ellen léphet pályára (és soha, egyik sem szenvedhet vereséget, hogy egyetlen magyar szurkoló se legyen szomorú), mégpedig azért, mert a magyar csapatok meccseinél egész egyszerűen nincsen jobb.
Ültem az Új Hidegkutiban (még mindig Új, de meddig?) egy számomra tök semleges mérkőzésen és annak a csapatnak szurkoltam, amelyik támadt.
Viszont egyből észrevettem, hogy a Budafok Medgyes Sinan személyében a hiányposztnak számító „bal bunkó” posztjára olyan tökéletes futballistát prezentált, akit egyébként az összes élvonalbeli csapat helyében megvennék a télen, legalább 100 misiért.
Oláh Bálintért (és az egyébként a most sérült Filkor Attiláért) még többet is kicsengetnék, de a többiek is megérik a pénzüket, mert 2 évvel ezelőtt a Budafok majdnem kiesett az NB II-ből, most meg ott tart, hogy a ma este a Kövesdet a saját otthonában intéző Kisvárdát legyőzte az első fordulóban, míg az FTC utáni két legeredményesebb klub közül, az Újpest ellen (20 bajnoki cím), idegenben ikszelt, míg az MTK-t (23 bajnoki cím), szintén idegenben, de legyőzte. Miközben, a zöld-fehérek mögött kortársilag jelenleg másodiknak számított Viditől hazai pályán vereséget szenvedett úgy, hogy legalább 60 percig méltó partner volt.
Az MTK-ból egyébként Gera Dánielt tudnám elsőként eladni minden pénzért, de vele kapcsolatban azt éreztem, hogy a gondolatai és az érzelmei máshol kalandoznak… Egyébként Pakson is ez volt a benyomásom róla a múlt héten.
Az MTK gödörbe került, ezt a ZTE elleni hazai 0-3, a Pakson elszenvedett 4-0-s zakó és a tegnapi csalódás is bizonyítja.
Viszont túl könnyű lenne, mint mindig, minden esetben és más kluboknál is a zakószériát a vezetőedző nyakába varrni, ezért is kérdeztem meg a lefújás után Michael Boris vezetőedzőt arról, hogy volt-e már olyan mérkőzése az élvonalban, amikor azt a csapatot tudta a pályára küldeni, amelyiket a legszívesebben küldené. Tények közlésébe ágyazta válaszát, én meg a riportba, az egész sajtótájékoztatóval együtt.
Csizmadia Csaba, a BMTE trénere egyébként szintén pöpec értékelést adott (mennyire jó, de tényleg mennyire, hogy a mérkőzések utáni sajtótájékoztatón elhangzottakat nem irányíthatják a sajtófőnökök vagy a feletteseik…), mert elmondta, hogy a második félidő elején egyébként keményen nyomott az MTK…
Egyébként mindkét tréner beszélt arról, mit gondolt és érzett akkor a mérkőzés végkimenetelével kapcsolatban, amikor a vendégcsapat emberhátrányba került.
A találkozónak volt egyébként egy frankó és régóta várt visszatérője is, méghozzá Mervó Bence, akiről minden magyar futballbarát tudja, hogy mit tett meg utánpótlás-válogatottként Magyarországért.
Mervó, amióta Budafokra került, gyakorlatilag nem játszott, viszont nyáron végigcsinálta az alapozást, de megint megsérült, ezért ismét műteni kellett. Csizmadia Csaba őszintén el is mondta a kérdésemre válaszolva, hogy egyelőre csak az a pár perc van benne, amennyire becserélte.
Mervót ismerve viszont, pláne, ha nem jön közbe semmi, a bajnoki szünet utáni következő meccseken még több időre lesz becserélhető.
A lefújás pillanatában egyébként felnéztem a Budafok vezetőségének fenntartott VIP-páholyba.
Nem okoztak csalódást!
Nem tudtak volna akkora BMTE-maszkot az arcuk előtt hordani, ami leplezte volna mosolyukat…
A Budafokot a feljutás pillanatától nézi le mindenkit, Kisvárdán, az Újpestnél és az MTK-nál már tudják, ez hatalmas hiba.
Viszont, amikor a mérkőzés után 22.41-re beértem egy úgynevezett vendéglátóipari egységbe és közölték velem, hogy 23-kor záróra van, tehát pörögjek, nem erre gondoltam, amikor egy szuszra lezúztam egy Vice Házmestert (majd egyébként még egyet…).
Hanem Gedeonra!
Aki ugyanúgy megérdemelné a szabad meccsnézés és egyenlő bánásmód örömét, mint minden magyar futballszurkoló!
Mert a fanatikusnál és kabalaállatnál (akinek a jelmezébe mindig egy őrült szurkoló bújik a legtöbb helyen), nem volt, most sincs és nem is lesz soha fontosabb!
Még az adott meccs végeredménye sem!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
