Lovasrendőrök, drónok és Oenning évek óta tudott tökéletessége.
„Jön a Viktor!”
Az egyik nagyon kedves és nagyon régi, igen kiváló információkkal rendelkező sportújságíró barátom lépett így mellém az Újpest-Vidi kupadöntő kezdése előtt vagy 30 perccel a sajtópáholyban, majd utána elmesélte, hogy mekkora romantika bontakozott ki az Újpestnél nagyjából 4-5 hónappal ezelőtt.
A köszöntésének használt információátadásának az eleje annak szólt, hogy a Puskás Aréna és a környéke igazi erődítménynek számított a tegnapi kupadöntőt előtt már órákkal, és nem csak azokon a területeken, ahol én megfordultam, ameddig beslattyogtam az élő videóbejelentkezésem kíséretében a még mindig gyönyörűnek gondolt és még mindig monumentális hatású létesítménybe.
A világjárvány kitörése előtt, majd a miatta szüneteltetett, de pár héttel később újra beindult futballélet óta is kinn voltam heti négy meccsen legalább, de az ismert okok miatt már hónapok óta nem láttam sok embert az utcákon és akkora rendőri készültséget, mint tegnap.
Megemelkedett a pulzusom és éreztem, hogy Ferrari üzemmódba vált a vérkeringésem a Reiner Frigyes Parknál, de nem azért, mert a második Szputnyik megkapása után egy héttel trombózisom lett volna nagy hirtelen (egyébként voltak mellékhatásai a dózisaimnak: az első megkapása óta mindegyik nap porolgatok/törölgetek, mosogatok, porszívózok és felmosok minden egyes áldott nap, a második cucc óta meg mindegyik nap rendezgetem a ruháimat a szekrényeimben), hanem azért, mert nem is tudom mennyi idő után újra lovasrendőröket láttam. Ebből a látványvilágból a pacik dobogtatták meg most is a szívemet, egyrészt azért, mert legszívesebben egy nagy sztyeppén élnék, ahol vadászatból, gyűjtögetésből, halászatból (és ha kellene, akkor kardozásokból, nyilazásokból, baltázásokból és lándzsázásokból) tartanám életben magamat, másrészt azért, mert a VHK-tól a Hunok csatája az egyik kedvenc számom, és eléggé pacikra is utaló atmoszférával is rendelkezik a világ egyik legjobb nótája.
A bejárathoz érkezve átjutottam az első ellenőrzési ponton, majd egy furgon parkolt le mellettem, amiből a zseniális és felülmúlhatatlan Véber György vezetésével az Újpest ikonjai szálltak ki, majd amikor a karmester meglátott csak ennyit mondott:
„Elhoztam az isteneket, hogy ha nem menne a csapatnak, akkor a szünetben be tudjuk állni és megnyerjük a döntőt 1-0-ra…”.
Véber most is megérezte vagy tudta, hogy Michael Oenning, az Újpest szakvezetője nem kér majd kapkodást a játékosaitól a mérkőzés elején, de addig még el kellett telnie egy kis időnek, hogy ideáig eljussunk.
A következő pillanatban ugyanis olyat éltem át, amit még mérkőzés előtt még soha!
Történt ugyanis, hogy a második ellenőrző pontnál egy abszolút jó arc biztonsági őr személyében kíséretet kaptam a sajtótribün bejáratáig. Később megtudtam, 1 órával korábban találták ki, hogy így lesz a bejutás minden zsurnaliszta számára, hogy ne legyen nagy a torlódás a vendégeknek és a sajtósoknak kialakított bejáratnál a vírushelyzet miatt. Elsőre fura volt az ötlet, de legalább mindvégig jónak is tűnt. Ameddig a lelátó alján helyezkedő bejárathoz érkeztünk, mindketten hozzáértettünk a drónokhoz, mert egy éppen a fejünk felett süvített el.
Azt már soha nem tudom meg, hogy ketten együtt mennyi mindenről tudtunk volna MINDENT IS megbeszélni hajszál pontosan, mert sietett vissza a következő fuvarért, azt viszont ennél pár fokkal lehet, hogy fontosabb rögzítenem, hogy amerre én jártam és akikkel én találkoztam a lebonyolításban bármilyen szinten segédkezők közül, mindenki nagyon kedves és nyugodt volt.
Magáról a mérkőzésről nem írnám meg még egyszer ugyanazt (vagy próbálkoznék meg hasonlóval), mint amit már megtettem lefújás után és ebben a beágyazott cikkben elolvasható, annyit viszont még elmesélek, hogy egész nap az foglalkoztatott, hogy milyen lesz a szurkolás a meccsen.
Kupagyőzelemmel bizonyította be az Újpest Szabics Imre igazát – NB1.hu
Mert ugye mindegyik találkozón a legfontosabb szempont, hogy mennyi néző megy ki rá, ezzel a felülmúlhatatlan témakörrel meg csak egy dolog egyenértékű, hogy ők hogyan, milyen mennyiségben és minőségben szurkolnak.
Persze tudtam, hogy az Újpest a címervita miatt nem szurkol, illetve azt is, hogy a fehérváriak is bejelentették már napokkal ezelőtt, hogy nem lesznek ott a találkozón, de azért reménykedtem abban, hogy akik nem tagjai a szervezett csoportoknak, vagy tagok, de mégis ott lesznek, azok elragadtatják magukat a látottaktól.
Volt is erre példa, főleg az újpestiek részéről, Rus Adrián, majd Alef kiállítása, illetve a győztes gól megszerzése után.
A meccs utáni sajtótájékoztatóra Szabics Imre, a Vidi vezetőedzője érkezett elsőnek, aki egyébként mindig nagyon választékosan, a szavainak, mondatainak a kivitelezésére is kiemelten odafigyelve válaszol. Eddig az a megnyilvánulása tetszett a legjobban, amit a finálé felvezetésekor mondott. Felhívta rá ugyanis a figyelmet, hogy egyáltalán nem szabad abból kiindulni, hogy két csapat mit játszott egymás ellen a múltban, beleértve adott bajnokság időszakát is, mert amint elkezdődik az újabb mérkőzés már csak a jelen, azaz az a fontos, ami a pályán történik.
Gondolom nem örül neki, de egyből bebizonyosodott, hogy igaza van, mert egyáltalán nincsen semmilyen hatással a pillanatnyi meccsre, hogy mondjuk az elmúlt 100 évben mit játszott egymás ellen a két csapat összesítve, de még az sem, hogy adott bajnoki évadban.
A múltból való szemezgetést statisztikai alapon az Eurosport riporterei csak buta statisztikának szokták hívni, ami nagyon kemény megfogalmazás, de sajnos vagy nem, legalább igaz!
A Vidi a két gárda egymás elleni három bajnokiját mindháromszor olyan simán megnyerte, hogy gyakorlatilag számolni is nehéz volt, mennyi gólt rúgnak az Újpestnek, a kupadöntőt mégis a lila-fehérek húzták be.
Mert csak az számított, ami a pályán történt, de csak az, ami tegnap történt!
Szabicstól megkérdeztem, ha nincs Rus kiállítása, akkor pályára küldi-e Alefet a hosszabbításra, akit 7 perc alatt kiállítottak, mire elmondta, a becserélt játékos bizonyított az eddigi meccseken, nem lett volna oka arra, hogy ne bízzon meg benne most sem.
Szabics nem válaszolt hosszan, ezért elmesélem a teóriámat. Rus ugye középső védő, a védekezőbb Alef középre érkezett a szélen támadó és egyébként már sárgával rendelkező Funsho helyett. Szabics tehát stabilizálni óhajtotta a csapatát középen, illetve megúszni, hogy a védekezésben nem annyira jeleskedő és már fáradó Funsho még egy sárgát kapjon.
Az elgondolás remek volt, arról nem Szabics tehet, hogy Alef kétszer – maradjunk ennyiben – ütemet tévesztett.
Fontos még jeleznem, hogy Szabics amúgy emberi korrektsége ismét bebizonyosodott, mert nem bírózott a mérkőzés után, nem fogta külső körülményre a vereségüket.
Michael Oenning sokkal felszabadultabban és lazábban érkezett nyilatkozni. Oenning szinte valamennyi meccsét láttam akkor, amikor a Vasas szakvezetője volt, így pontosan tisztában voltam vele, akárcsak az angyalföldi hívek, hogy csodát tesz majd az Újpesttel is.
Az Újpest hívei és mások is úgy voltak vele, hogy csak az utolsó angyalföldi eredményére, a kiesésre emlékeztek, amikor Roderick Duchatelet kinevezte. Ez amúgy tényleg megtörtént, de nem a kiváló német szakember volt az, aki kérte, hogy az előző évben harmadik és kupadöntős csapatának a magját engedjék el az addigi tulajdonosok, és arra is emlékeztem, hogy az azt megelőző évben csodával határos módon tartotta bent azt a Vasast, amelyik klub olyan állapotban volt akkor, hogy még az új tulajdonosai is lehet, hogy életem végéig kitiltanának a Fáy utcából, ha őszintén elmesélném.
Onnan egyébként már vagy húsz alkalommal voltam kipenderítve, Újpestről csak egyszer, így nyilván annak gratuláltam először a lilák közül a lefújást követően, aki közölte velem, hogy nem járhatok ki a Szuszába (úgy látszik a Szputnyik lovagiassággal is felruházott, nem csak idegesítő rendmániával).
Egyébként azóta felülírták már a büntetési tételemet.
Oenning egyébként három méretes zakóval kezdte az újpesti pályafutását, ám a negyedik meccsén parádés győzelmet aratott a játékosaival az MTK otthonában. Annak a mérkőzésnek a sajtótájékoztatója után kérdésemre válaszolva (arról érdeklődtem már akkor és nem véletlenül, hogyan tekint a kupasorozatra) elmondta, fontos számára a Magyar Kupa, mert onnan lehet a legkönnyebben kijutni az európai kupaporondra.
Tegnap éjjel azt kérdeztem tőle, hitt-e rajta bárki is abban, hogy elhódíthatják a trófeát, mire elmesélte, részletesen felvázolta a játékosainak a szakmai tervét az ominózus MTK elleni mérkőzés után, így mindenki még jobban és nagyobb elszántsággal állt bele a munkavégzésbe.
„Ki van adva, hogy a Vidinek kell megnyernie a Magyar Kupát” – kaptam egy kommentet, amikor a mérkőzés előtti élő videóbejelentkezést csináltam.
Soha, egyetlen szurkolói közösséget sem bántanék meg, mert én magam is az vagyok és amúgy az nb1.hu-nál mindenki (aki nem a lelátón nőtt fel, az az 1999-es megalapításunk óta egész egyszerűen nem dolgozhat nálunk), de az előre tudott összeesküvés-elméleteket el kell felejteni végre.
A Vidinek kell megnyernie a kupát, a Diósgyőr meg úgyis bennmarad az új tulajdonosa miatt, a Loki meg úgysem eshet ki – ezek voltak az elmúlt egy év slágertermései.
Egyik sem jött be!
MAGYAR KUPA
DÖNTŐ
Mol Fehérvár FC–Újpest FC 0–1 (0–0, 0–1) – hosszabbítás után
Budapest, Puskás Aréna, 4500 néző. V: Bogár
Mol Fehérvár: Kovács D. – Bolla (Fiola, 63.), Rus, Muszliu, Stopira – Bamgboye (Alef, 91.), Nego, Rúben Pinto, Petrjak – Nikolics (Houri, 76.), Zivzivadze. Vezetőedző: Szabics Imre
Újpest: Pajovics – Kastrati, Kutrumpisz (Szakály P., 102.), Risztevszki – Onovo – Pauljevics (Máté Zs., 118.), N. Mitrovics, Croizet (Csongvai, 75.), Antonov – Beridze (Perosevic, 114.), Tallo (Simon K., 114.). Vezetőedző: Michael Oenning
Gólszerző: Kastrati (101.)
Kiállítva: Rus (90+1.), Alef (97.)
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
