A szakember a gyenge első félidőről, a szünetben történtekről és a fordulat hátteréről beszélt.
Kanta József nem volt elégedett csapata első félidei teljesítményével az MTK Budapest–Kispest-Honvéd 2–2-re végződő bajnoki mérkőzésén. A kétgólos hátrányból kiharcolt döntetlen után elismerően beszélt játékosai tartásáról, a szünetben végrehajtott változtatásokról és a cserék szerepéről. A szakember a sajtótájékoztatón részletesen elemezte, miért nem működött az eredeti elképzelés, és hogyan sikerült felgyorsítani a játékot.
Hogyan értékeli a mérkőzést?
„Összességében olyan teljesítményt nyújtottunk, ami talán nem volt elég a győzelemhez. Az első félidővel nehéz elszámolnunk. Gyengén futballoztunk, zűrzavaros, kapkodó volt a játékunk, sok hibával.
Valahogy ellenünk mindig bemegy az első olyan akció, amely a kapunk előtt történik, aztán ismét szereztünk egy öngólt. Nehéz ezeken túllendülni, mert sorra kapjuk az ilyen típusú gólokat. A szünetben átbeszéltük, min lehet változtatni, és amint a játékosok elfoglalták a megfelelő pozíciókat, gördülékenyebbé vált a játékunk.
A védelem mögé tudtunk kerülni, helyzeteket alakítottunk ki. Annak örülök, hogy egy ilyen gyenge első félidő után volt tartása a csapatnak, és döntetlenre mentette a mérkőzést. Talán több is lehetett volna benne, de az első félidei játékunk alapján nem biztos, hogy megérdemeltük volna a győzelmet.”
Döntések és változtatások
Kétgólos hátrányban, egy szerencsétlen öngól után milyen hangulatban telt a szünet? Kizárólag szakmai változtatásokra volt szükség, vagy lélektanilag is fel kellett rázni a játékosokat?
„Ilyenkor azért nem illik simogatni a játékosokat. Egyértelműsítenem kellett bizonyos dolgokat. Elsősorban a megfelelő pozíciókba kellett helyezni őket, hogy ne összevissza futkározzanak. Az első félidőben abból, amire készültünk, és amit szerettünk volna megvalósítani, nem sok minden működött.
Ez lehet az én felelősségem is. Elképzelhető, hogy olyasmit gondoltam, amit a játékosok nem tudtak megfelelően megoldani. A második félidőre viszont kialakult az, amit terveztünk, és dominálni tudtunk.”
Mi változott meg a játékosok döntéseiben és az egymás közötti kapcsolatokban?
„Az első félidőben nagyon görcsösek voltunk. Voltak olyan szituációink, amelyekből helyzeteket alakíthattunk volna ki, de nem hoztunk jó döntéseket, és egyáltalán nem volt folytonosság a játékunkban. A második félidőben viszont elkezdtünk jól dönteni. A Jurek–Bognár páros közelebb került egymáshoz, sokkal több kombináció alakult ki. Kerezsi, majd később Hinora beállításával sebességet is tudtunk hozni a játékba. Voltak fegyvereink erre a mérkőzésre, csak az első félidőben nem tudtuk megfelelően használni őket.”
Hinora Kristóf gólt szerzett. A cseréket a mérkőzés alakulása határozta meg, vagy előre kidolgozott forgatókönyv alapján döntött?
„Természetesen volt egy meccstervünk, és többféle lehetőség is megfordult a fejünkben. Bizonyos szituációkat előre átbeszéltünk, ezek mind benne voltak a pakliban. Ha sebességet kell hozni a csapatba, akkor Hinora erre alkalmas. Jó rúgótechnikájú játékos, és megvan benne a sebesség is. Összességében a mérkőzés szülte a cseréket, de mindegyik lehetőség szerepelt a lehetséges forgatókönyvek között. Hinorával is számoltunk arra az esetre, ha gyorsítani kell a játékot.”
Bemutatkozás és a dicséret
Ilyen bemutatkozásra számított a kispadon?
„Abban egészen biztos voltam, hogy ez nem olyan mérkőzés lesz, amelyen sziporkázó játékkal nyerünk 4–0-ra. A játékosoknak is elmondtam, hogy a futballban szerzett tapasztalataim alapján, ha egy csapat negatív sorozatban van, és minden lefelé megy, abból nagyon ritkán következik azonnal sziporkázó, gördülékeny játék. Ez az első félidőben vissza is köszönt.”
Mennyire elégedett azzal, ahogyan a játékosok reagáltak a kétgólos hátrányra?
„A játékosaimat dicséret illeti. Amikor az ellenfél első helyzete gól, majd egy pontrúgás után öngólt fejelsz úgy, hogy a labda a kapufáról befelé pattan, az nagyon nehéz helyzet. Aki volt már futballpályán, tudja, hogy ebből nem mindenki képes felállni.
Ezek a srácok viszont kimentek a második félidőre, elkezdtek futballozni, küzdöttek, és megdolgoztak azért az egy pontért. Nyilván egy kicsit hazabeszélve azt mondom, több is lehetett volna ebben a mérkőzésben. Nekünk viszont a kapufáról kifelé pattant a labda.”
Szakmai szempontból hogyan lehetséges, hogy egy csapat az első félidőben lassan, kevés párharcot vállalva futballozik, a másodikban pedig egészen más sebességre kapcsol? Mi történik ilyenkor az öltözőben?
„Erre nagyon nehéz válaszolni. Az első és a második félidőnek is megvan a maga dinamikája. Azt szoktam mondani, hogy a második félidőben egy kicsit hígul a mezőny. A játékosok kezdenek fáradni, a cserék meghatározhatják a játékot, és talán a futballisták is jobban felveszik a ritmust. Nálunk azonban a lassú játék leginkább a helyezkedésből fakadt. Túlságosan egy oldalra tömörültünk. Bognár is sokszor átment a bal oldalra, miközben azt szerettem volna, hogy inkább a jobb oldalon helyezkedjen, közel Jurekhez. Fontos volt, hogy kialakuljanak közöttük a megfelelő játékoskapcsolatok. Amint közelebb kerültek egymáshoz, megmutatkozott az az összhang, amely közöttük van. Ezt bűn lenne nem kihasználni.”
Tabella a linkre kattintva érhető el.
