Kecskemét: benne van a pakliban, hogy újabb könnyezések lesznek

Komoly erősítések lehetnek a tavaszra.

A Kecskemét elképesztő éveken van túl. A lila-fehérek újoncként jutottak fel az NB II-ből az NB I-be, majd az élvonalban rögtön ezüstérmesek lettek. A mostani ősze már nehezebb volt Szabó István csapatának, de az anyagi lehetőségeihez képest még mindig átlag feletti a teljesítménye.

A RECEPT

Az ezüstéremről még annyit, hogy ez volt a KTE fennállásának a legjobb eredménye. A siker értékét tovább növeli, hogy újonc még sosem végzett ilyen jól. A hivatalos bajnokságokat tekintve csupán négy csapatnak sikerült korábban a dobogóra állnia az NB I-ben. 1902-ben a 33 FC, 1903-ban az MTK, 1910-ben a Nemzeti SC, majd nagyon hosszú szünet után legutóbb a Haladás is bronzérmes lett 2009-ben.

A Kecskemét anyagi és egyéb lehetőségeit a Pakséhoz lehet hasonlítani. Nem is telik a lila-fehéreknek sem arra, hogy sztárjátékosokat, pláne kiemelkedő tudású légiósokat igazoljanak. Inkább a nevelő munkában és abban hisznek, hogy (második) esélyt adnak olyan futballistáknak, akiket máshol leírtak már.

JÁTÉKOSKERETEK ÉRTÉKEI

A recept tökéletesen működik. A tavalyi ezüst után jelenleg csak a nyolcadik a KTE, de nincsenek kiesési gondjai. Ez azért fontos, mert egy régi mondás szerint, ha egy adott újonc az első évben bennmarad az élvonalban, akkor a második éve sokkal nehezebb lehet. Így van ez most a Kecskeméttel.

NEHÉZSÉGEK

A lila-fehérek dolgát megnehezítette, hogy két alapemberük gyakorlatilag nem tudott játszani az ősszel. Nikitscher Tamás egy pillanatra sem, míg Banó-Szabó Bence csak az utolsó fordulóban, a DVSC ellen tudott 16 percet játszani. Mindketten a kecskeméti középpálya lelkei és eszei voltak az előző kiírásban, így lehetett tudni, hogy nem lesz könnyű őket pótolni.

Nem is lett az.

A KTE felemásan kezdte a bajnokságot. Vereség, győzelem, győzelem, vereség, győzelem, vereség volt az első hat forduló sormintája. A debreceni vereség után Szabó István fontos hibára hívta fel a figyelmet:

„Úgy érzem, az első félidő ikszesnek nevezhető, jó iram volt, sok párharc. A második játékrészben a Debrecen ránk erőltette az akaratát, elkövettünk egy-két helyezkedési hibát. Fájó, hogy a szünet után támadásban hiányzott a kreativitás. Megérdemelten nyert a DVSC.”

AZ ŐSZ EGYIK ÉLMECCSE

Ezután következett egy olyan négymeccses széria, amiben csak vereséget szenvedett el a KTE. Eleinte a góllövés sem ment. Ez Újpesten, a bajnokság egyik legjobb meccsén változott meg. Akkor viszont a csapatvédekezés omlott össze „cserébe”…

Szabó István így értékelt a gólzáporos találkozó után:

„Összességében kell tekinteni egy mérkőzést, ennek alapján az Újpest megérdemelten nyert. Rendkívül erősek átmenetekben, erre készültünk folyamatosan, de amíg edzéseken jól felmondtuk a leckét, addig most nem sikerült. Ennek az okait meg kell fejtenünk, majd hétfőn a játékosoknak át kell adni az elemzés tapasztalatait. Nem lehetünk elégedettek, mert öt gólt kaptunk, az nagyon sok. Jó érzés persze, hogy szorossá tudtuk tenni a végét, de ez már csak szépségtapasz volt. Az Újpest nagyon jó csapat, ez abból is látszik, hogy az első félidőben ők gólokat szereztek, míg nekünk nem sikerült szinte ugyanolyan szituációkból betalálni. Ugyan támadóbb felállásra váltottunk, de a második félidőt érthetetlen, ahogyan kezdtük. Sok volt a ki nem kényszerített hibánk ezen a napon, amit az Újpest rendre kihasznált.”

A Kecskemét innentől kezdve már kevesebb, ki nem kényszerített hibával teljesített. Csak a Videoton és a Puskás Akadémia elleni, idegenbeli mérkőzéseken ütköztek ki a hiányosságok. Mindkét gárda 3 gólt szerzett a Kecskemét ellen, de előbbi mérkőzésen azért sikerült 1 pontot szerezni.

A LEGEMLÉKEZETESEBB

A KTE legemlékezetesebb mérkőzése az FTC elleni, hazai iszapbirkózás volt. Ezt a mérkőzést megnyerték a kecskemétiek, de nem csak a zöld-fehérek ellen volt használhatatlan a gyepszőnyegük. Az MTK és a DVSC ellen sem voltak tökéletesek a körülmények. A fővárosiak ellen győztek, a hajdúságiak ellen ikszeltek a hazaiak.

A Kecskemét kreatív, gyors focijának egyébként nem tesz jót, ha nem megfelelő a játéktér minősége!

A Kecskemét, klubrekordot jelentő összegért cserébe lemondott az egyik legjobb játékosáról. Szuhodovszky Soma a DVSC játékosa lett. Szuhodovszky értékét 500 ezer euróra saccolja a Transfermarkt. Így a befolyó összegnek bőven lesz helye, hiszen a Kecskemét nem duskál az anyagiakban.

Ebből az összegből tovább lehet erősíteni a játékoskeretet. Mert ahogy mondani szokás, a kispad nem a leghosszabb…

Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy Banó-Szabó (góllal tért vissza az utolsó fordulóban) és Nikitscher újbóli szerepeltetése is hatalmas erősítést jelenthet majd a tavasszal.

A lila-fehéreknél arra vonatkozóan is vannak már kész tervek, hogy a játéktér állapotán is javítsanak. Ez mindenképpen szükséges, de tudni kell azt is, hogy a Kecskemét nem kapott új stadiont, új gyepszőnyeggel.

ÉRZELMEK SŰRŰJÉBEN

Banó-Szabó visszatérése egyébként érzelmileg is nagy hatással van, volt és lesz is a csapatra. Egyrészt azért, mert közönségkedvenc, a csapaton belüli hierarchiában is kiemelt szerepe van. Másrészt azért, mert az édesapja a vezetőedzője, aki a DVSC elleni meccs után a következőket is nyilatkozta:

„Bence visszatérését inkább szülőként élem meg, de mint edző is, nagyon boldog vagyok a visszatérése miatt. Az élet komoly feladat elé állította, de visszatért és egyből gólt rúgott. Megkönnyeztem a pillanatot, pedig nem szoktam sírni.”

A Kecskemét elmúlt három és fél éve mesekönyvekbe való.

Olyanokba, amikben a jó végül elnyeri méltó jutalmát.

Hogy a könnyeket (mert sírniuk csak a győzteseknek szabad), örömforrások táplálják!

Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)