Helyszíni riport, drámáról, katarzisról, könnycseppekről, mennybemenetelről.
Zsinórban negyedik Magyar Kupa-győzelmét aratta csütörtök este az ETO FC Győr női csapata. A zöld-fehérek az MTK-t győzték le a Hidegkutiban, drámai mérkőzésen. Dörnyei Balázs vezetőedző egymás után tizedik sikerét aratta sorozatban. Helyszíni riport arról a mérkőzésről, ami méltó volt a labdarúgás hírnevéhez.
Első élmény női meccsen: egy nagy tévedés helyreigazítása
Nem emlékszem arra, hogy mikor izgultam utoljára, viszont a megszokottnál nagyobb motivációval iparkodtam csütörtökön kora este a Hidegkutiba. Mégpedig azért, mert soha életemben nem voltam még női focimeccsen, és ez – mint a kupadöntőnek hála kiderült – életem egyik nagy tévedése volt.
Ideális futballidő és vérbeli kupadöntő
Imádom a meteorológiát, a meteorológusokat tisztelem az egyik legjobban a világon, de örömmel fogadtam, hogy most tévedtek a prognózissal: elmaradt a várt vihar, az orkán, a jég és a sima eső is, így ideális időben lehetett megrendezni az ETO FC Győr és az MTK összecsapását. Ami igazi, vérbeli kupadöntő lett, drámai végkifejlettel.
Európai milliárdokkal támogatott jövő: női futballstratégia 2030-ig
Mielőtt azonban rátérnék a lényegre, rögzítenem kell, hogy a női labdarúgás világszerte egyre népszerűbb. Egyre több lány focizik, egyre több szurkoló is van – elég csak megnézni az ő világbajnokságaikról készült felvételeket. A fejlődés egyik éllovasa, nagyon helyesen, az UEFA, mely tavaly október 30-án jelentette meg legújabb stratégiáját, amely 2030-ig 1 milliárd eurót fog fordítani a női labdarúgásra.
A tervezet egyik központi eleme, hogy minden európai országban a labdarúgás váljon a legtöbbet játszott csapatsporttá a nők és lányok körében. A célkitűzések között az is szerepel, hogy „A női labdarúgás egyedi értékeiről és közösségéről legyen ismert, egy olyan közeget biztosítva, ahol mindenki elhiszi, hogy van helye a közösségben.”
Bázisnövekedés a kiemelt cél
Mindezekről egyébként az MLSZ honlapjáról értesültem már akkor. A szövetség weblapjának egy másik bejegyzésében ugyanilyen fontos bejelentés is megtalálható:
„A női játékosbázis további növelése érdekében az MLSZ a következő ötéves időszakban komoly szerepet szán a kommunikációnak. Ehhez növelni kell a televíziós közvetítések számát, a jövőben az első osztályú női mérkőzéseken is meg kell jelenjen a férfi NB I-re már jellemző profi körítés és pontosság a szervezésben. El kell érni, hogy a potenciális támogatók számára is vonzók legyenek a női labdarúgás által kínált lehetőségek, „felületek”. Ennek érdekében kiemelten fogjuk kezelni az A-válogatott és az utánpótlás válogatottak eseményeit, az első osztályú bajnokságot (Simple Női Liga), a Magyar Kupa sorozatot, valamint a Női Labdarúgás Napját. A szakág legfontosabb eseményeihez kapcsolódóan sajtóeseményeket (sajtótájékoztató, háttérbeszélgetés, sajtóreggeli stb.) kívánunk szervezni.”
Ezek után derült égből villámcsapásként ért a hír, amikor a női kupadöntő előtti napokban arról érdeklődtem az MLSZ egyik illetékesénél, hogy mikor lesz a női döntő felvezető sajtótájékoztatója, mert ez a fiúknál mindig lenni szokott. A rövid és tömör válasz az volt, hogy nem lesz…
Hiányzó sajtótájékoztató: elmaradt lehetőség a női döntő előtt
A férfi labdarúgásból megszoktam – mivel már 1997-ben dolgoztam benne kommunikációs vezetőként –, hogy a tulajdonosokat, ügyvezetőket – tisztelet a kivételnek – elsősorban az érdekli, hogy mennyien lesznek ott az eseményen, nem pedig az, hogy mennyi emberhez jut el a hír. Márpedig az utóbbi a fontosabb. Szerény véleményem szerint az eseményen képviseltette volna magát a televíziós jogdíjakkal rendelkező MTVA-tól az M4 Sport, a Sportrádió, az MTI, a két klub honlapja és az NB1.hu is. Így együtt minimum 1 millió emberhez juttathattuk volna el a női labdarúgás egyik legfontosabb üzenetét, a kupadöntőt.
Annyit ugyanis elárulhatok, hogy amióta 1999-ben megalapítottuk az NB1.hu-t, a női fociról szóló híreket ugyanannyian olvassák, mint a fiúkéról szólókat.
A finálé megrendezése és körítése viszont vérprofi volt. Igaz, jobban örültem volna, ha a lefújás után van hivatalos sajtótájékoztató, mert az ott elhangzottak ismét nagyon sok emberhez eljutottak volna. A döntőn pont azok a médiumok – és egyébként még továbbiak is – képviseltették magukat, akiket az imént felsoroltam. De nem miattunk, sajtómunkatársak miatt kellettek volna ezek az elő- és utózöngék, hanem azért, mert a lányok megérdemelték volna.
Azt viszont szintén meg kell jegyeznem, hogy az MLSZ a YouTube-csatornáján kiválóan prezentálja a női labdarúgást. A meccseket hozzáértő, szenvedélyes riporterek közvetítik, az összefoglalók, értékelések is profik – mint ahogyan az M4 Sporton is a magazinműsor.
Út a visszatéréshez: Küzdelem az ETO-ért és a magyar válogatottért
Nick Hornby világa a Hidegkutiban
A női kupadöntőn tehát mindent megkaptam, amiért egyszer még kisdrazsé koromban „Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is: hirtelen, megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem.”
Az idézet Nick Hornbytól származik, aki szerintem a világ legjobb írója – már csak azért is, mert megalkotta a világ legjobb könyvét, aminek Fociláz a címe. És az ETO–MTK kupadöntőn minden volt, ami a könyvében: szurkolás, küzdelem, érzelmi és szakmai hullámvasutak, szép gólok, cselek, lövések, szerelések, védések, többszöri katarzis és drámai végkimenetel.
Amit viszont nem láttam, az a színészkedés, fetrengés, durvaság, sportszerűtlenség, időhúzás, köpködés, reklamálás és alibizés!
Kétgólos hátrányból visszajönni: győri feltámadás a döntőben
A meccsnek az ETO volt az esélyese, de az MTK egyenrangú ellenfele volt a kisalföldieknek. Sőt, az első félidőben nem véletlenül tett szert kétgólos előnyre, hanem megérdemelten. Ehhez viszont az is kellett, hogy a későbbi főszereplő, Savanya Csilla beadása után Süle Dóra két cselt követően ne találjon be ziccerből a kapuba, mert Varga Luca lábbal védett. Ez volt az első fontos mozzanatsor.
A futball alapigazsága, hogy az első ziccert érvényesíteni kell, mert ha az elmarad, akkor az megbosszulhatja magát. És így is történt. A 14. percben előreívelés után Legendás Lorát a becsúszó védő sem tudta megállítani, majd önzetlenül a középen érkező Mészáros Ceciliához passzolt, aki higgadtan helyezett a kapuba 8 méterről. Bíró Barbara, aki később szintén kulcsfigura lett, tehetetlen volt, 0–1!
És az MTK lendületben maradt: hét perccel később Vágó Fanny okosan indította Csányi Dianát, aki a balösszekötő helyéről, jobbal, hanyag eleganciával tekert a bal felső sarokba, 0–2!
Az MTK azt az iskolát követte, amit a fiúk: gyors passzokkal, hirtelen ritmusváltásokkal lepte meg az ETO csapatvédekezését, miközben a papíron hazaiak (a kiírás szerint a győriek voltak a pályaválasztók) uralni próbálták a játékot. Észrevehető volt, hogy a csapatrészek végig együtt mozogtak mindkét oldalon, a játékosok fegyelmezettek voltak, végig kommunikáltak egymással.
Összefogás megzuhanás helyett
Az ETO játékosai viszont nem zuhantak össze. Miután megkapták a második gólt, a térfelük közepénél kört alkotva tartottak egy megbeszélést. Olyan jelenetsor volt, mint amikor egy adott csapat a kezdés előtt teszi meg az utolsó fogadalmát, hogy a tagjai apait és anyait is beleadnak, hogy együtt, közösen érjék el a céljukat. És ennek meg is lett az eredménye.
A 32. percben az addig bravúrokat bemutató Varga Luca már tehetetlen volt. Simona Horváthová lódult meg a bal oldalon, centerezéséről Kathleen White lemaradt, érkezett viszont Vachter Fanni, aki 7 méterről magabiztosan lőtt a hálóba, 1–2!
A félidő utolsó percében Varga bemutatott még egy hatalmas bravúrt, a kipattanót White 3 méterről fölé rúgta. És ez a szituáció abból a szempontból döntő maradt, hogy az ETO-nak vért kellett izzadnia a második félidőben, de nem a rendes játékidőben elért győzelemért, hanem az egyenlítésért!
17 éves magyar utánpótlás-válogatott kapust hívott próbajátékra a Bayern München
Megváltozott élmény
Ez a játékrész taktikai szempontból volt érdekes. Az MTK gyors kontrákra rendezkedett be, lezárta a területet az ETO kreatív és gyors játékosai előtt. A második félidő a semleges nézőknek és az ETO szimpatizánsainak nyilván nem volt annyira látványos, viszont akik mélyebb, azaz taktikai variációk szintjén is imádják a labdarúgást – mint én –, teljesen elfogadható volt. Az MTK játékosai fegyelmezetten, oroszlánként küzdve őrizték előnyüket, ám egyre kevesebbszer jutottak át az ellenfél térfelére, a győriek viszont egyre idegesebbé váltak, a beadásaik, pontrúgásaik sem sikerültek túl jól.
A kék-fehérek a hozzáállásuk és a szervezettségük miatt megérdemelték volna, hogy kihúzzák a végéig kapott gól nélkül és elhódítsák a trófeát, de a kisalföldiek sem érdemtelenül egyenlítettek. Kétgólos hátrány után sem roppantak össze, hanem mentek előre, ha kellett, már leszegett fejjel az egyenlítésért. Törekvéseiket siker koronázta. A 94. percben az első gól szerzőjét szerelték az MTK tizenhatosának közelében, a labda Savanya Csillához került, aki a tizenhatos jobb oldali csücskének közeléből, ballal lőtt úgy a bal alsóba, hogy az eddig emberfeletti teljesítményt nyújtó, csapatát életben tartó Varga lemaradt a lövésről, 2–2!
Bíró Barbara és a „Dibu-mentalitás”: tizenegyespárbaj a kupáért
Jöhettek a 11-esek, amihez a győriek érkeztek mentális előnnyel. Savanya, Vida Boglárka (eléggé lazára vette a figurát azzal és ahogyan középre helyezett) és Frajtovics Andela nem hibáztak, Nagy Fanni kísérletét viszont hárította Varga.
Viszont mégsem ő, hanem Bíró Barbara lett a főhős, akit lehet, hogy mostantól csak Dibu Barbarának hívok majd. Mégpedig azért, mert úgy babonázta meg a kék-fehérek játékosait, ahogyan a világ – szerintem – jelenlegi legjobb kapusa, a világbajnok Emiliano „Dibu” Martínez tette meg a holland és a francia játékosokkal a világbajnokságon a 11-eseknél. Dibu, Lionel Messi mellett a legnagyobb hőse lett 2022-ben Argentínának!
Bíró Vajda Orsolya és Molnár Adelina kísérletét is hárította, a görög válogatott Palama Maria pedig utolsóként a lécet bikázta szanaszét, így az ETO játékosai kerültek a mennybe!
Öröm és bánat találkozása
Az MTK játékosai – és ez érthető – sírtak, de azoknak a fájdalmas könnyeknek büszke kis patakokká kell válniuk, mert egy jó futballélményhez két csapat szükségeltetik. Ezt egyébként elmondtam Legendás Lorának is, akinek gratuláltam, amikor a menedzseréhez, Németh Kálmánhoz érkezett párás és elkeseredett tekintettel még a díjátadó előtt. A legjobb magyar menedzserek közül Illés Zoltán is ott volt a meccsen. Ő az, aki a magyar női foci egyik legnagyobb ikonjának, Vágó Fannynak a zseniális pályafutásához járult hozzá kiváló tanácsaival.
Az ETO játékosai és szurkolói (utóbbiak több busszal érkeztek a Hidegkutiba) nagyon boldogok és büszkék voltak. Sorozatban negyedszer lettek Magyar Kupa-győztesek, vezetőedzőjük Dörnyei Balázs meg tizedszer.
Nyugodtan kijelenthetem, hogy nagyon jó és hasznos élménnyel gazdagodtam.
Már említettem, hogy a fináléban benne volt minden, amit egy ízig-vérig focimeccsnek, egy igazi kupadöntőnek nyújtania kell.
És ha ezt várjuk el a férfiaktól, illetve azt, hogy az elejétől a végéig teljes erőbedobással küzdjenek, akkor igenis dicséret illeti a lányokat azért, mert ezeket a szegmenseket is teljesítették.
És biztos vagyok benne, hogy Nick Hornbynak is tetszett volna a döntő, mert valódi Fociláz volt. Kijelentésemben azért is vagyok ennyire biztos, mert a kedvencemen kívül az összes többi remekművét elolvastam.
A jelszavam mindig is az volt, hogy „Hajrá, magyar foci!”, de ez már kibővült. Mégpedig a következőre:
„Hajrá, magyar foci!
Így tovább, csajok!”
NŐI MAGYAR KUPA
DÖNTŐ
ETO FC Győr–MTK Budapest 2–2 (1–2) – 11-esekkel 3–1
Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion, 600 néző. Vezette: Urbán Eszter (Kulcsár Judit, Hegedüs-Baráth Noémi)
ETO: Bíró B. – Sali, Nagy F., Frajtovics, Horváthová (Öreg, 60.) – Abambila, Süle, Savanya – Kocsán, K. White (Vida, a szünetben), Vachter (Suppo, 75.). Vezetőedző: Dörnyei Balázs
MTK: Varga L. – Legendás (László H., 83.), Bokor, Vajda O., Palama – Gávris – Zágor (Siklér, 83.), Vágó F., Pataki – Mészáros C., Csányi D. (Molnár A., 83.). Vezetőedző: Makrai László
Gólszerző: Mészáros C. (0–1) a 14., Csányi (0–2) a 22., Vachter (1–2) a 37., Savanya (2–2) a 90+4. percben
