nb1.hu

Újpestről kazincbarcikai „átszállással” az alabamai egyetemre

Interjú Kálnoki-Kis Zsomborral.

Sportos família szülötteként kezdett focizni, az Újpest első csapatával is edzett, nyáron viszont egyetemi sportolóvá vált Kálnoki-Kis Zsombor, aki jelenleg kineziológiát tanul a University of Alabama at Birmingham nevű egyetemen. Az UAB Blazers támadójával a családi és az amerikai hagyományokról, az élsport és a tanulmányok összeegyeztetéséről, valamint a labdarúgás és az amerikai major sportok népszerűségi versenyéről is beszélgettünk.

Édesapád világbajnok öttusázó volt, újságíróként pedig jelenleg is a sporttal foglalkozik, míg bátyád, Dávid már 171 élvonalbeli futballmeccsen játszott. Egyértelmű volt, hogy a te életedben is komoly szerepe lesz a sportnak? 
Anyukámtól tudom, hogy mióta lábra álltam, a labdát rúgom. Nem volt kérdés, hogy amint tudnak, elvisznek egy focicsapathoz, azóta pedig teljesen beleszerettem a fociba, ez teszi ki a mindennapjaimat.

Pontosan hogyan kerültél a tengerentúlra?
A tanulmányaimat augusztus végén kezdtem meg, kis késéssel, a suli akkor már egy hete tartott. Én pont a nyár végén kerültem Újpestről kölcsönben Kazincbarcikára, amikor viszont jött az amerikai lehetőség, közös megegyezéssel felbontottuk a megállapodást mind Kazincbarcikán, mind Újpesten. Mindkét klub támogatott az elhatározásomban. 

A család mit szólt, amikor eldöntötted, hogy belevágsz a tengerentúli kalandba?
Apukám már régebben mesélt erről a lehetőségről, és javasolta, hogy éljek vele. Dávid jelenlegi csapattársa, Eduvie Ikoba éppen ezen az egyetemen végzett. így volt kitől kérdezni is. Csak pozitív dolgokat mondott, ami megkönnyítette a döntésemet. A családom nagyon támogatott, de így tettek volna akkor is, ha Magyarországon szerettem volna maradni.

Nem egy szimpla külföldi kalandba vágtál, az amerikai egyetemi rendszerben a sport mellett tanulmányi követelmények is vannak. Hogy néz ki a struktúra? 
Szerintem ez az az ország, ahol a sportot és a tanulást egyszerre lehet magas szinten űzni. Van egy GPA elnevezésű tanulmányi átlag, amit teljesíteni kell, hogy ne vonják meg az ösztöndíj egy részét, vagy küldjenek el a csapattól. Eddig úgy érzem, ez fair módon, egy teljesíthető szinten van meghúzva. Ráadásul az itteni sportolók is mindenben segítenek engem, így egyelőre tetszik a rendszer.

Milyen szakot végzel az egyetemen?
Kineziológiát és fizioterápiát tanulok, szerettem volna e téren is a sport közelében maradni, mivel ez érdekel igazán.

Mit érdemes tudni Alabamáról? Milyen ott az élet?
Alabama egy déli fekvésű állam, így melegebb az időjárás errefelé. Mikor ide jöttem, kisebb kultúrsokk ért, jelentős a különbség az európai és az amerikai szokások között. Az USA-n belül még nem nagyon van máshonnan tapasztalatom, de itt a civil emberek is nagyon kedvesek. Ami nagyon más, az a pozitív szemlélet, amivel a világra tekintenek, az edzőmön is ezt érzem, ő is nagyon nyitottan áll hozzánk.

Ahhoz, hogy egy amerikai egyetemre eljuthass, itthon milyen tanulmányi teljesítményre volt szükség?
Szerencsére otthon is mindig igyekeztem jól tanulni, ez segített abban, hogy ide kijuthassak. Ehhez kellett egy megfelelő hazai átlag, le kellett tennem az amerikai érettségit, illetve szükség volt egy nyelvvizsgára is. Ez a három kritérium van, illetve természetesen a sportteljesítmény is elengedhetetlen.

Mennyi időre kötelezted el magad? 
Maga a program négyéves, a sport, ezen belül a foci is ez az egyetemi képzéssel van összhangban.

Ha esetleg a sportkarriered nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, lesz lehetőséged kiszállni?
Távolról sincs napirendben a kiszállás. Úgy tudom, hogy a 4 év alatt egyszer van lehetőség úgynevezett transzferálásra, ha valaki elégedetlen az adott egyetem sportprogramjával. Ehhez egy úgynevezett transzferlistára kell feliratkozni de bizonytalan, hogy az ember talál-e hasonló minőségű, színvonalú egyemet és sportprogramot is egyben. Persze hallottam már olyanról is, hogy egy másik egyetem figyelt fel az adott játékos teljesítményére, ez nyilván megkönnyítheti a váltást annak, aki elégedetlen, de még egyszer mondom, ez nem foglalkoztat.

És mi a helyzet, ha idő közben felfigyel rád egy profi csapat?
Továbbra is az az álmom, hogy egyszer profi labdarúgó lehessek. Így ha jönne egy ilyen lehetőség, akkor valószínűleg megragadnám. Ha ez összejönne, akkor is szeretném folytatni a tanulmányaimat, ha lehetőség van rá. De ez még nagyon távoli, erről ráérünk akkor beszélgetni, ha aktuális lesz.

Sportszakmailag eddig milyen tapasztalataid vannak? Mekkora a váltás a magyar közeg után? 
Az amerikai egyetemi foci teljesen más, mint amihez én szoktam. Otthon belekóstolhattam a felnőtt labdarúgásba, de itt szembesülnöm kellett egy-két meglepő dologgal. Például a cserék úgy működnek, hogy a második félidőben bármennyiszer lehet cserélni, és azok is visszajöhetnek a pályára, akiket egyszer már lecserélt az edző, mint ahogy mondjuk a kézilabdában működik.

Ez az iramnak biztos nem tesz rosszat.
Ez így van, erre nekem is át kellett állnom, hiszen Magyarországon a 90 perces terheléshez szoktam hozzá. Itt viszont az a cél, hogy a játék végig dinamikus tudjon maradni. Az egyetemi focibajnokság színvonala függ az adott egyetem futballprogramjának erejétől, itt is vannak klubok, amelyek igen komoly játékerőt képviselnek. Játszottunk olyan csapattal, amely nyáron Angliában volt edzőtáborban, és a Leicester City U23-as csapatát győzte le. 

A labdarúgás nagyon sok technológiai újítást vett át az amerikai major sportoktól, ami többek közt az edzéslehetőségeket is segíti. Te ebből mennyivel találkozol?
Nagyon magas a technológiai színvonal, a rehabilitációs módszerektől a konditermekig minden teljesen profi. Minden iskolának megvan a preferált sportja, az eszközállomány leginkább ettől függ. Nálunk a kosárlabda és az amerikaifutball van előtérben, de mi labdarúgók is nagyszerű körülmények között edzünk. Űrtechnológia persze itt sincs, de használunk polárt a fizikai teljesítményünk méréséhez, illetve sokat videózunk. 

Amerikában az utóbbi években rohamosan nő a foci népszerűsége. Egymás között hogy néznek a labdarúgókra a kosarasok, vagy az amerikaifutballisták?
A hagyományok hiánya valóban érezhető, ha idősebb helyiekkel beszélgetsz, van, hogy szinte alig ismerik a labdarúgást. E téren még érződik, hogy ennek a sportnak itt nincs akkora kultusza, viszont ez is nagyon intenzíven fejlődik. Az amerikaifutballisták megítélését jól mutatja, hogy az egyetemi bajnokságban nem egyszer 25-80 ezer ember előtt játszanak. A kosarasoknál most fut a szezon, velük még nem nagyon érintkeztem. Viszont egyetemi sportolóként alapjában véve megbecsülik az embert.

A nemzeti csapatnak – ha nem is izgalommentesen, de – összejött a továbbjutás a világbajnokságon. Mekkora a vb-láz most az USA-ban?
Ebből itt még szinte semmit nem láttam. Ez valószínűleg csak itt, az egyetemi közegben van így, hiszen az országot tekintve gyorsan nő a labdarúgás népszerűsége, viszont itt, magam körül én ezt a világbajnokság alatt nem nagyon tapasztaltam. Persze a csapatban rengeteget beszélünk róla, de az utcákon nincs az a hangulat, mint mondjuk otthon a válogatott Eb-meccsei alatt.

Milyen céljaid vannak még a labdarúgásban az amerikai kaland után?
A focit semmiképpen nem hagynám abba. Ahogy említettem, nagyon boldog lennék, ha egy MLS-es csapathoz kerülhetnék, de ha ez vagy a másodosztály nem jön össze, akkor visszamennék Magyarországra, és ott próbálkoznék. Ikoba és Wingo esete is csak bizonyíték arra, hogy egy amerikai egyetem futballprogramjából kikerülő játékos, ha jó, Magyarországon is megállja a helyét. 

Más európai ligák nem is vonzanak?
Számos példa van arra, hogy amerikai egyetemről a diploma megszerzése után európai bajnokságba igazolnak. Elvégre ez itt Amerika, itt ha úgy teljesítesz, figyelnek rád. Ha adódik rá lehetőség, szívesen kipróbálom magam más európai ország bajnokságában is.

És mi a legfőbb álmod?
A legnagyobb vágyam a Premier League lenne, ezzel szerintem sok játékos így van. Ezen kívül természetesen a magyar válogatottba is nagy álmom bekerülni. 
 

Megosztás:
Kapcsolódó hírek