A Honvéd és a Fehérvár védelmének statisztikai alapú kórlapja.
Dean Klafuric kispesti debütálására, míg a Vidinél Huszti Szabolcs első edzői sikerére készül. Mindkét edzőnek van mit javítania csapata játékán, írásunkban azt próbáltuk bemutatni, miben van szükség a leggyorsabb fejlődésre.
Az OTP Bank Liga 13. fordulójában két új trénerrel dolgozó csapat mérkőzik meg Kispesten. A Honvédnál Thomas Courts munkáját köszönték meg, s Dean Klafuric debütál majd az ellen a MOL Fehérvár FC ellen, amelynél a Michael Borist váltó Huszti Szabolcs eddig egy kupabúcsún és egy Paks elleni, 1-1-es bajnokin van túl.
A két együttes korábbi produkciója ezáltal viszonylag kevés támpontot ad arra nézve, hogy az új szakvezetők milyen stílusban küldik majd pályára csapataikat, így arra koncentráltunk, mi az, amiben javulásra van szükségük a feleknek. A tét komoly, egy esetleges vereséggel ugyanis mindkét gárda kiesőhelyre csúszhat, hiszen a nyakukban a játékban egyaránt javuló Mezőkövesd és Újpest liheg.
„Lövésből lesz a gól” – tartja a szakállas közhely, amelyet azonban látszólag sem a Honvéd, sem a Fehérvár nem fogadott meg eléggé idén. A fővárosiak meccsenkénti 9,3 lövése egyedül a Vasas eddigi teljesítményét múlja fölül, míg a Vidi is csak a középmezőnyt csípi meg ebben a mutatóban.
A Honvéd ráadásul minőség terén is gondban van a helyzetkialakítással, eddigi tizenkét meccsükön átlagosan 1,03-as xG-t (várható gólt) termeltek. Ezt még túl is szárnyalja a 14 találatuk, ami viszont így is a negyedik leggyengébb teljesítmény a ligában. A Fehérvár próbálkozásai ezzel szemben meccsenként 1,27 gól szerzésére predesztinálnák a társaságot, akik azonban kereken 1-es átlagot tudnak felmutatni.
Ugyanezt a mutatót a védekezésre vetítve már mindkét esetben aggasztóbb képet kapunk. A Fehérvár védelme ugyanis a második legalacsonyabb minőségű lövéseket engedi ellenfeleinek (1,19-es xGA), az erre kapott 18 találat viszont a hátsó alakzat bizonytalanságára enged következtetni. Kispesten más, de nem jobb a helyzet: esetükben találkozónként 1,51 gólt érő minőségben tüzelnek az ellenfelek, így a tizenkét meccsen kapott 19 gól a matematika törvényei szerint is megérdemelt.
Ennyi alapján még nagyvonalú következtetés volna, hogy a két védelem nem teszi magát oda eléggé, ám ha két, meccsenként másfél gólt kapó együttes védekező akciók terén is a kiesőzóna ajtaján kopogtat, az már mindkét oldalon felveti az agresszívabb, szorosabb védekezés szükségességét.
A párharcok területi eloszlását figyelve szembetűnő, hogy a Honvéd nagyrészt a saját tizenhatosán belül „hajlandó” párharcokat vívni, konyhanyelven szólva, akkor lépnek oda, amikor már kész a baj, azaz az ellenfél közvetlen veszélyt jelent a kapujukra. A Fehérvár is hasonló tüneteket mutat, a maguk párharcainak nagy részét ők is a két belső védő pozíciójában vívják, míg a középső- és a támadóharmadban kevesebbszer próbálkoznak labdaszerzéssel.
.png)
Ezzel nincsenek egyedül, hasonló hőtérképpel rendelkezik például az a Kecskemét is, amely viszont magasabb minőségű helyzetek ellen jóval hatékonyabban védekezik, ők meccsenként 1,74 várható kapott gólra átlagosan alig egyet kapnak.
Az a notórius felülteljesítés, amit a KTE hétről hétre mutat, egyelőre viszont csak álom a Honvéd és a Fehérvár számára, akik a szezon előtt épp a tabella azon fertályát célozták meg, ahol jelenleg a lilák tanyáznak. Szombat délután kiderül, hogy melyikük tud egy lépéssel közelebb kerülni ehhez.
