Kenan Kodro, Stefan Drazsics és Varga Barnabás összesen eggyel több gólt lőtt ősszel, mint amennyivel utóbbi tavaly gólkirály lett.
A góllövőlista élén álló játékosok közül egynek a válogatottjánál történtek, egynek sérülés, egynek pedig saját csapata ereje és játékfelfogása nehezítette a dolgát az ősszel.
Paksi szárnyalást, fehérvári feltámadást és még sok egyebet hozott az NB I 2023/24-es szezonjának első fele. Az őszi tizenhét forduló után az éllovas 11, míg közvetlen üldözői 8-8 góllal állnak a góllövőlistán.
A legjobb gólvadászok közül egyet a liga legerősebb csapata, egyet a szerkezetváltással új életet kezdő Vidi, egyet pedig közvetlen kiesőjelölt ad. Az alábbiakban az ő teljesítményük számaiban és miértjeiben fogunk elveszni. Pontosabban remélhetőleg kiigazodni.
Kenan Kodro (1619 perc, 11 gól, xG: 9,17)
A bosnyák támadó alapembere volt az ősz folyamán szépen formába lendülő Fehérvárnak, mind a 17 bajnokin kezdőként szerepelt. Ezek többségét végigjátszotta, így 1619 játékpercet töltött a pályán, ezalatt 11 gól került a neve mellé, kettőt büntetőből szerzett.
Kodro a Vidivel együtt vette fel a versenytempót az ősz során: a három zakóval rajtoló csapat első hét meccsén három gólt lőtt. Ebből kettőt a Fradi elleni 5-3-as vereség során, miközben nemcsak klubjánál nem alakultak jól a dolgai.
Augusztusban az akkor még bosnyák kapitányként dolgozó édesapját az ő behívása miatt (is) vette elő a hazai sajtó, majd a rosszul is teljesítő válogatottban való szereplést rá egy hónappal Kenan maga mondta le. Ki tudja, volt-e összefüggés a kettő között, de ezután klubjában kinyitotta a gólzsákot. Tíz találkozón nyolcszor talált be, amit még egy gólpasszal is megtoldott.
Összesen 11 gólját 49 kísérletből és 9,17-es xG-ből szerezte, a dobogón így ő az egyetlen, aki túlteljesíti várható góljait. Ezzel illeszkedik csapatába, amely ebben a műfajban a mezőny legjobbja, mindössze 29,05 gólnyi helyzetből találtak be 36-szor. Ennek még Kodrónál is szorgosabb letéteményese Katona Mátyás, aki 2,62-es xG-ből faragott 7 gólt, amivel éppen csak leszorul a gólkirályi verseny őszi dobogójáról.
Stefan Drazsics (1619 perc , 8 gól, xG: 9,55)
A pontazonossággal, de a vonal fölött telelő Mezőkövesd az ősz legfukarabb csapata, ha gólokról van szó. A második legkevesebb helyzetből (xG:20,11) lőtték a legkevesebb, 17 gólt. Ennek csaknem felét a középcsatár, Stefan Drazsics termelte, akiről sokszor megénekeltük már, hogy milyen fontos (és magányos) eleme a kövesdi támadójátéknak.
Nála több lövést (52) senki nem eresztett meg ősszel az NB I-ben, ezzel csapata várható góljainak közel 50%-át termelte. Ez még egyedüli centerként is brutális arány, pláne egy fél szezon viszonylatában.
Ez a két adat egy 0,183-es xG/lövés mutatót ad ki, amellyel a három játékos közül övé a legalacsonyabb átlagos helyzetminőség. Ez rá is nyomja a bélyegét Drazsics mérlegére, aki több mint másfél találattal múlja alul a várhatóját. Tizenegyeshez sem ő, sem csapata nem jutott még a szezonban, ami nagyban köszönhető a kevés időnek, amelyet a Kövesd a támadóharmadban tölt.
Felületesen nézve számait, nem esünk hanyatt Drazsics teljesítményétől, de figyelembe véve fentebb taglalt szerepvállalását, már más a helyzet. A szerb támadó csapata óvatos játékstílusa és keretminősége okán mennyiségben és kvalitásban is messze a legkevesebb támogatást kapja a három főhősünk közül. Esetében ez az arány beszédesebb, mint várható és valós góljainak viszonya.
Varga Barnabás (622 perc, 8 gól, xG: 8,34)
A magyar válogatott immár megkérdőjelezhetetlenül első számú csatára első ferencvárosi szezonját is jól indította. Gyors beilleszkedésével és góljaival lehalkította azokat a hangokat, amelyek szerint a tavalyi szezonja kizárólag a Bognár-művek hatásának köszönhető.
A Fradiban nem engedte a kezdő közelébe azt az Alekszandar Pesicset, akitől nyáron még Varga játékperceit féltették, a DVTK ellen viszont megsérült. Közel két hónapos kihagyás után tért vissza, így a három dobogós közül ő a leginkább hendikepes. Csak 622 perc jutott neki bajnokikon, ám ezalatt is összehozott 8 gólt. Mindezt 8,34 xG-nyi lehetőségből termelte, azaz jóval kevesebb játékperc alatt került közel annyi és akkora helyzetbe mint Kodro és Drazsics. Vetélytársai számára aggasztó, hogy nem azért, mert össze-vissza durrogtatna, hiszen lövések számában jól láthatóan elmarad a maga 30 kísérletével.
Varga viszont lövésenként átlagosan 0,278 xG-értékű helyzetekből próbálkozik, amely Drazics és Kodro (0,187) mutatójánál is jóval jobb. Ez persze nem mind Varga zsenialitása, a különbség az őt kiszolgáló társakat is dicséri.
Ledolgozható a három gólos hátrány?
Az átlagos helyzetminőség alapján Varga Barnabás számára svédasztal lehet a tavasz, már ha egészséges lesz és az FTC teljesítménye sem esik vissza. Kontra érv lehet vele kapcsolatban a kétfrontos harc: ha a Fradi megy egy-két kört Európában, az várhatóan rotációval jár majd.
Kodro esetében a valószínűségszámítás őt és csapatát is némi visszaeséssel fenyegeti helyzetkihasználás terén, ám valamit ne feledjünk! Az elmúlt másfél év ellenére a Fehérváré az NB I egyik legjobb játékoskerete, így az átlagtól való pozitív eltérés esetükben hosszabb távon sem elképzelhetetlen.
Ami Drazsicsot illeti, gólkirályi címe nagyjából annyira reális, mint amennyire központi kérdés lehet az ő és csapata számára: minimálisan. Ennek legfőbb gátja persze a Mezőkövesd óvatos és nem kevésszer nehézkes támadójátéka. Ha Varga kidőlése meglátszott a Fradi bajnoki teljesítményén, akkor Drazsics esetleges hiányára nyugodtan mondhatjuk, hogy katasztrófával érne fel a kövesdiek számára.
Az ősszel látottak tehát a három gólos hátrány ellenére még mindig inkább Varga Barnabás címvédése mellett szólnak gólkirályi fronton. A gólokat viszont nem a számok lövik, hanem azok, akiket minősíteni próbáltunk általuk. Májusra kiderül, hogy mennyiben igazolták mindezt.
